Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó
R és támadt a fehér fellegekben, s feltűnt előttünk a Poopo-tó ezüstös tükre. Nemsokára leszálltunk La Pazban, a világ legmagasabb repülőterén, több mint négyezer méter magasságban a tengerszint fölött. A repülőtér közelében egy vörös ponchós, tarka gyapjúsapkás ajmara indián két szép lámát legeltetett, különös színt kölcsönözve a tájnak. Bolívia az indiánok országa — a meszticekkel együtt az ország lakosságának 80 százalékát indiánok alkotják. A fehér kisebbség mégis teljesen háttérbe szorítja az őslakosságot. Az Indiánok írástudatlanok, s a kultúrából legfeljebb annyi Jut nekik, hogy a rádió Időnkint ajmara vagy kecsua nyelvű műsort sugároz. A Tittcaca tó a világ legmagasabb hegyi tava — 200 kilométer hosszú és 80 kilométer széles. Déli részén több sziget van, a legnagyobbikon, Suriquin telepedtem le. A szigetlakók ünnepsége, a flesta utolsó napján érkeztünk, s Így öt perccel partraszállás után kénytelen voltam együtt táncolni az indiánokkal, és Inni kedvelt italukat, a vízzel vagy limonádéval hígított tiszta szeszt. Mivel az Indiánok nem tűrnek visszautasítást, vagy harminc szigetlakóval kellett koccintanom. Ez egy kicsit sok volt, de utána remekül éreztük magunkat... Első ismerettségek Hiába volt kísérőlevelem a bolíviai kormánytól, a falu tárIndiánok országa • A Kalap a nagykorúság jele • Indiánok ősi érintetlenségükben • Jamp—egy eredeti szerkezetű nádcsónak • Szigorú munkamegosztás • A koliauák — a természetes gyógymód szakértői ® Evészeti ölpróba • 9^zent Péter a Küszötön" A TÍTICACA TO méterre ugyanabból a sziklából fakadó hideg vizet. Szenzációs a fürdés! Charasaniban részt vettem egy négynapos ünnepségen, amelynek programja atlétikai öttusával ért fel: tánc, evés, ivás, mulatozás. Nem bújhattam ki alóla. Ha egyszer az ember a város vendége, köteles mindezt szépen végigcsinálni. Csak egyszer sikerült elmenekülnöm az árgus szemek elől; egy órát tölthettem a medence forró vizében, de aztán felfedeztek s visszavittek vigadozni. Az ünnepségek után továbbmentünk. Utunk egy furcsa nevű faluba vezetett: Szent Péter a Küszöbön. Egy szakadék fölött épült, mintha odaragasztották volna. Egyébként valaha ebbe a szakadékba lökték le a hűtlen asszonyokat. Kondorkeselyűk fészkére hasonlít az egész település. A koliaua indiánok gyógyszerekkel és amulettekkel megrakodva hosszú időre elhagyják otthonaikat. Távollétükben az asszonyok vezetik, gondozzák a gyerekeket, művelik meg a földet. A feleségek férjük távollétében nem mosakodhatnak, nem fésülködhetnek, nem válthatnak fehérneműt és nem moshatnak. A hűtlenség jelének tartják, ha Ilyenkor fehérneművel látják az asszonyt. Ez a szokás manapság kiveszőben van, de azért az asszonyok sorsa semmivel sem könnyebb, mint a múltban volt. E vidéken a leggyakoribb tömegszállltási eszköz a teherautó. A volánnál ülő IndiáncJ^^ vagy mesztlcek arról híreseoH^ hogy vasldegzetüek. Az autólámpák fénye az út mindkét oldalán különböző nagyságú feEgy néprajztudós különös élményei sfldalma, azaz a mintegy ötszáz szigetlakót képviselő férfinépség la városi nemezkalap a nagykorúság jele) döntött róla, hogy maraďhatok-e. Maradhattam. Az első napokban látványosságnak számítottam. Utánam futottak a gyerekek, és tátott szájjal figyelték, hogyan eszem, hogyan mosom a fogam, tisztítom a cipőm, hogyan rajzolok és hogyan fényképezek. Még sohasem láttak fehér embert. Náddal burkolt, talajos agyagkunyhóban találtam hajlékra. Az egyik sarokban egy halom burgonya, a másikban kezdetlegesen összetákolt asztal és pad. Kosztunk nem volt valamilyen változatos: reggelire burgonya, ebédre és vacsorára néha tojást vagy egy darab halat is adtak a burgonyához, vasárnap meg konzervet fogyasztottunk. Nagyon fontos volt, hogy úgy éljenek és dolgozzanak, mint azt megszokták, fesztelenül viselkedjenek, ügyet se vessenek arra, ki nézi őket, mit kérdez, rajzol vagy fényképez. A megbarátkozásban segítségemre jött a puszta véletlen. A tolmácsom egyszer doktornak nevezett, a bennszülöttek pedig csak orvost hallottak doktornak szólítani. Ogy hozta a véletlen, hogy kénytelen voltam betegeket fogadni. Azt hiszem, „orvosi" sikerelmet Inkább az Indiánok szívósságának köszönhetem. Mindenesetre megnyertem bizalmukat. Surlquln szigetén különben csendes, nyugodt az élet. Az Indiánok nagy családként békében és egyetértésben élnek. A szigetet az anyaföldtől kilométereken át elválasztó víz hatalmas erődként védi a szigetlakókat. Itt nincs gazdagság, de kirívó nyomor sincs. Mindenük megvan, amire egy indiánnak szüksége van, a holnapra meg nem sokat gondolnak. Hegyoldalakban, keskeny teraszföldeken burgonyát, hatalmas zöld babféléket, egy kis kukoricát és quinoa libatopot termesztenek. A földet, melyet Igen nagy becsben tartanak, a legkezdetlegesebb eszközökkel müvelik meg. Ott, ahol kevés a föld, az Indiánok a tóban keresnek élei met, s nagyszerűen beválnak különleges, nádból font könnyű csónakjaik. ilyen az éiet Suriquin Suriquin- reggel hétkor kezdődik a nap. Ekkortájban a férfiak evezőlapátokkal és összegöngyölt vitorlákkal kivonulnak a kikötőbe. A reggeli szél messzire elviszi a halászvitorlásokat. Az evezőkkel kormányoznak. Aztán hirtelen eltűnnek a vitorlák: a halászok jó helyre találtak. Az indián halászok mindig párosával dolgoznak, ketten vannak egy csónakban. Egyikük zseb formájú, elég nagy hálót visz, mely egyik végén karujjnyira elkeskenyedik. Ha-halat fedeznek fel, a csónakok egymáshoz közelednek, s két csónak között kifeszítik a hálót. A „zsebháló" szétnyílik, mint valamilyen fenevad torka, a nehezékes úszók állandóan egy helyen tartják a vlz színén. A halászok ezután a halrajokat a háló felé próbálják űzni. Ha ez sikerül, bezárják a hálót, és segítenek egymásnak kiemelni a zsákmányt. Érdekesen építik csónakjaikat. Kerekded kővel ütögetik a csónaktestet, hogy minél szorosabbra simuljanak egymáshoz a nádszálak. A fampunak nevezett nádcsónakok iránt igen nagy a kereslet. Kereskedelemmel főként az asszonyok foglalkoznak. Vannak viszont csakis férfiaknak fenntartott „üzletek", például a csempészet. A tavon keresztül vonul Peru és Bolívia határa, mindkét parton egy nyelvet beszélő emberek laknak. Minden hajósnak, csónakosnak két zászlaja van, egy perui és egy bolíviai, s mindig annak äz országnak a zászlaját vonja fel, amelynek a felségvizein halad. Bolíviából kakaót és kávét csempésznek Peruba, Peruból pedig gyufát és tetőfedő hullámbádogot „importálnak feketén" Bolíviába. A munkamegosztásnak más formájával is találkozunk. A csónakkészítéssel a legények és a fiatal férfiak foglalkoznak, az Idősebb férfiak dolga a halászat és a földművelés. A gyerekek ötéves koruktól juhokat legeltetnek. Szóval mindegyik indiánnak van mit csinálnia, bár nem mondhatom róluk, hogy különösen munkaszeretők. Varázslók törzse Az ajmara Indiánok egyik nemzetiségi csoportja a koliaua törzs elismert varázslók — orvosok törzse. Első nyomalkat ia Pazban fedeztem feL A főváros keskeny utcáin állnak bódéik, melyekben csodálatos hatású szárított gyógyfüveket, meg különféle amuletteket árulnak, melyek mellett értelmes arckifejezéssel hallgatagon üldögélnek. Ha valakit valami bánt, vagy fájdalom gyötrt, csak Idejön, mert ezek az emberek egész Dél-Amerikában arról híresek, hogy mindenre tudnak orvosságot. Kedvem támadt felkeresni őket otthonaikban. A bolíviai— perui határ mentén fekvő Bautlsta—Saavedra tartományban, a tótól valamivel északabbra eljutottam Charasanlba. Ez a vidék központja. A tartomány székhelyének nevezik, pedig mindössze 360 lakosa van. Igaz, hogy van árama (benzinmotoros áramfejlesztő esti 19,30-tól 22 óráig van üzemben). Fő nevezetessége hőforrása. Az ásványvíz olyan forró, hogy tojást ls lehet benne főzni, frigyük is érte a charasaniakat. A városban beton fürdőmedencét építettek; belevezetik csöveken a természetes meleg vizet, valamint a hőforrástól húsz hér fa- vagy vaskereszteket világit meg. A sofőrök vagy az utasok állították azok emlékére, akiket Itt érte utói tragikus végzetük. A sofőrök inkább dísznek tartják a kereszteket. Ott, ahol az országút jó állapotban van, minél nagyobb teljesítményt igyekeznek kicsikarni a motorból. Persze ilyenkor elég elszenderegni a kormánykerék mellett, s kettőnégy kereszttel több fogja jelezni az út szélét. P LA PAZ KÖZPONTJA
