Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-26 / 296. szám, szombat

Mindannyian szoros kapcsolatban vagyunk a kereskedelemmel: mint élelmiszervásárlók, mint házépítkezők, mint olyanok, akik új televízió- vagy rádióvevőkészüléket akarunk vásárolni, és mint olyan „fogyasztók" is, akiknek történetesen nincs a lakásukban központi fűtés, s ezért tüzelőanyagra van szükségük. Mindezeknek a biztosítása ez idő szerint — legfelsőbb szinten — szlovákiai viszonylatban az SZNT Kereskedelmi Megbízotti Hivatalának hatáskörébe tartozik. Már az ezzel az ügykezeléssel összefüggő számos probléma megoldása ls komoly nehézségekbe ütközik, hiszen a kereskedelem éveken át a mostohagyermek szerepét játszotta, nem kapott beruházási lehetőségeket, dolgozói a leggyengébben fizetettek közé tartoztak. A statisztika bizonyít A helyzet közismert, mégis szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy Szlovákiában országos viszonylatban még roszszabb. Nemcsak azért, mert a kereskedelmi dolgozók az ipari vállalatokban tevékenykedők átlagfizetésének alig 80 százalékát érték el (a terv a 87,5 százalék elérése, ami átlagosan havi 200 koronás fizetésemelést jelentene), hanem azért is, mert a munkatermelékenység a kiskereskedelemben már gyakorlatilag nem növelhető. IsNAP margójára MILYEN belkereskedelmi minisztériumot ? ÁLSZEMÉREM? Újságjainkban szinte naponta olvashatók az efféle szövegezésű bűnügyi hírek: „K.M." c.-i lakos ittasan megverte feleségét, miközben súlyosan megsebesítette a védtelen asszonyt; „L.H." b.-i lakós gépkocsijával halálra gázolt egy gyermeket és áldozatát cserbenhagyva az eset színhelyéről felelőtlenül tovább hajtott; „J.Z." d.-i lakós indulatában fejszét emelt idős anyósára; satöbbi... A minap hozták továbbá nyilványosságra, hogy Prágában őrizetbe vették az évszázad gyilkosságának tartott súlyos bűntény tettesét. Idézek a hírből: ,J.D. áldozatát több ízben kalapáccsal fejbe ütötte majd észrevéve, hogy az meghalt, szörnyű ötlet született agyában: a hullát fölné gyeini..." joggal kérdezhetné most bárki: miért irok erről, hiszen az ilyen tárgyú hírek nagyon érdeklik az olvasót... Ez vitathatatlan! Más kérdés azonban, vajon igaz hitelt tud-e adni az ilyen csupán sokat sejtető iniciálékkal teletűzdelt híreknek? Bennem ugyanis mindig bizonyos hiányérzetet keit, ha nem tudom, ki is áll hát az elkövetett bűntény „X.Y."-ja mögött...? A tettes kiskorúsága esetén valóban törvénysértés lenne nevét világgá kürtölni, de a felnőtt, nagykorú bűnöző esetében — szerintem — helytelen már a „titkolódás"... Ha elég lelki bátorságot találtak a bűntény elkövetéséhez, viseljék „férfiasan" az érte járó teljes büntetést, melynek pedig egyik fontos pszichológiai mozzanata a vétkesek nevének közlésével éppen a sajtó lehet. Miért vagyunk hát ilyen elnézők éppen a bűnözőkkel szemben? Ráadásul, a közbiztonsági szervek amúgyis már csupán kivizsgált, lozárt eseteket engednek közzétenni az újságokban... Nem csupán oktalan, hamis álszemérem es? (mik-) mét néhány statisztikai adat: Szlovákiában 21, a cseh országrészekben 19 százalék az ipari tanulók arányszáma, márpedig az utóbbiaknak nyilvánvalóan alacsonyabb a munkatermelékenységük. Szlovákiában az anyagi-műszaki bázis állapota és hálózata ls rosszabb. Miközben például a cseh országrészekben ezer lakos 5, Szlovákiában csupán 4 bolt szolgál ki. A cseh országrészekben egy elárusítóhelyre 200, Szlovákiában 265 vásárló jut. Az egyedüli kiút: új munkaerők felvétele, márcsak azért is, mert a szabad szombatok újabb bonyodal makat okoznak. Szervezési problémák Nemcsak az Ilyen — mondhatnók mindennapi — problémák okoznak azonban gondot ma a szlovákiai kereskedelem vezető szerveinek, hanem az ország föderációs átszervezésével összefüggő tisztázatlan éš nemegyszer a szlovákiai érdekeket háttérbe szorító döntések is. Az SZNT Kereskedelmi Megbízotti Hivatalának például az volt a javaslata, hogy „tiszta" nemzeti Belkereskedelmi Minisztériumot alakítsanak ki Szlovákiában, amely a múlt hibáit és hiányosságait kiküszöbölve hatékonyan hozzájárulhatna ennek — a nagyközönséget szorosan érintő — népgazdasági tevékenységnek a kifejlesztéséhez és az igények kielégítéséhez. Ezzel szemben áll az a — mondhatjuk — „felülről" érvényesített törekvés, hogy a jövendő szlovákiai Belkereskedelmi Minisztérium alá tartozzon a külkereskedelem, az idegenforgalom és a közszolgáltatások is. A szlovákiai szervek egyelőre védekeznek az ilyen „vegyeskereskedelem" ellen, bár ez bizonyos előnyöket is hozna. Célszerűtlen lenne például Szlo vákiában külön külkereskedelmi minisztériumot alakítani, viszont az utóbbi beolvasztása a belkereskedelembe egyebek között elősegítheti nagyobb menynyiségű közszükségleti cikk importját, a piac felelevenítését és egyúttal jobb feltételeket teremthet a forgalom meggyorsítására. Hasonlóképpen a közszolgáltatások ls — amelyeknek jellegüknél fogva inkább a nemzeti bizottságok hatáskörébe kellene tartozniuk — helyet kaphatnának a Belkereskedelmi Minisztériumban, ha meggondoljuk, hogy bizonyos központi irányítást és szervezést követelnek (a közigazgatási és vállalkozási szféra szigorú körülhatárolása mellett). Batának például annak idején nemcsak cipőgyárai és boltjai, hanem javítóműhelyei ls voltak, s hasonlóképpen a „Domáce potreby" még nemrégiben is nemcsak árusította a tv-készülékeket, hanem saját műhelyeiben javította is őket... Mi legyen az idegenforgalommal? Más kérdés az idegenforgalom besorolása a nemzeti Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe. Az utóbbi ugyanis nem kimondottan kereskedelmi tevékenységet folytat, hanem gyakorlatilag az országok, városok, vidékek kívülről jött látogatóknak a forgalmát bonyolítja le, tehát többé-kevésbé amolyan koordináló vállalkozó tényező a gazdasági és kulturális kapcsolatok fenntartásában, amelyet egy külön — ha nem is minisztériumi —, legalább tanácsi szinten kellene irányítatani. Ilyen a helyzet külföldön is, ahol az idegenforgalom legfelsőbb szervében a belkereskedelmi, a pénzügy-, külügy-, művelődésügyi és egészségügyi minisztériumok, valamint a szakszervezetek, esetleg egyéb szervezetek tagjai vesznek részt. Amennyiben a tervezett „vegyesminisztérium" gondolata megvalósul, ezt kétségtelenül csak vasidegzetű miniszter vezetheti, hiszen mindmegannyi olyan reszortért lesz felelős, amelyek a leggyakrabban vannak kitéve bírálatnak, nem is beszélve arról, hogy az ilyen „összeházasítás" — legalábbis a mai gyakorlatot ismerve — esetleg nagymértékben hátráltathatná mind a belkereskedelem, mind az idegenforgalom és hasonlóképpen a szolgáltatások további progresszív fejlődését is. Mindezt jól tudatosítaniuk kellene azoknak, akik az ügyben a végső döntést hozzák. DÓSA JÓZSEF A takarékossági napok után Mostanában gyakra neslk szó a takarékoskodásról. A takarékossági napok alatt újságainkban is olvaslLattunk róla. Csak helyeselhetjük, hogy Ilyen nagy figyelmet szentelünk a spórolásnak, hiszen Jelentősége vitathatatlan. Aki takarékoskodik, az megbecsüli a pénzt, nem herdálja el bármire. S aki a pénzt értékelni tudja, az mást ls kímélni tud: mindent, aminek értéke van, ami pénzbe kerQI. Éppen ezért örömmel állapíthatjuk meg, hogy a takarékoskodás terén egyre nagyobb eredményeket érünk el. A múlt évben Csehszlovákiában egy lakosra átlag 3165 korona megtakarított pénz Jutott, szlovákiai viszonylatban pedig 2345 korona. Csupán 1967-ben országos viszonylatban egy személy átlag 357 koronát takarított meg. Ez már figyelemre méltó összeg, viszont ha tekintetbe vesszük az alkoholra és cigarettára elpazarolt pénzt, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy takarékoskodás! eredményeink még Jobbak lehetnének. Hiszen tavaly országos viszonylatban egy lakos átlag pálinkafélékre 256, sörre és borra 542 és cigarettára 327 koronát költött. A dolfozó fiatalság takarékoskodásával azonban kevésbé lehetünk elégedettek. A házasulandó városi fiatalok kétharmada, a falusiakénak pedig több mint a fele nem rendelkezik annyi megtakarított pénzzel, amennyi a családalapításhoz okvetlenül szükséges lenne. Ennek pedig az a következménye, hogy a fiataloknak csupán mintegy 12 százaléka kerül mindJárt • házasságkötés után saját lakásába, a többi rendszerint hosszabb időn át valamelyik szülőnél marad. A rossz takarékoskodás káros hatással van a népesedésre is, mivel a fiatal házasok pénzhiány miatt óvakodnak a gyerektől. Ennek a kedvezőtlen állapotnak a megoldására a fiatalok részére a jövőben állami hozzájárulásos kölcsönt és ún. jutalomtakarékoskodást vezetünk be. A fiatalok takarékosságra való nevelésével szorosan összefügg az Iskolai takarékoskodás ls. Ez sajnos — az Oktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében — a régi formájában megszűnt. Jelenleg a szülői munkaközösségek közreműködésével szervezik meg (már ahol megszervGzikl) a tanulók takarékoskodását. Az Iskolai takarókosság . korábbi változatának megszüntetése a tanítók tehermentesítését célozta. Ez nyilván szükséges ls volt, ám a Jelenlegi gyenge eredmények, illetve a tanulóifjúság takarékosságra való nevelésének elhanyagolása később megbosszulhatja magát. Az Állami Takarékpénztár a takarékoskodás megszervezése mellett nagy szolgálatot tesz dolgozóinknak a különböző hitelek és kölcsönök nyújtásával. A taka rékpénztárak alkalmazottjainak munkájával elégedettek lehetünk, annnak ellenére, hogy néha megfelelő helyiségek hiánya miatt — nagyon nehéz körülmények közt dolgoznak. Ezért úgy gondoljuk, helytelen lenne, ha az Állami Takarékpénztár alkalmazottjait megillető, dicsérő szavakkal ls takarékoskodnánk. FÜLÖP IMRE' Több mint egy hét telt már el a szovfet csapatok ideiglenes itt-tartózkodásáról szóló szerződés aláírása óta. Az okmányban szereplő csapatkontigenseken kívüli egységek kivonulása azóta már meg is kezdődött. Ezt a körülményt a lakosság nagy megelégedéssel fogadta és a konszolidáció fontos momentumaként értelmezi. A szerződés értelmében hazánkban maradó csapatok pedig megkezdték a kaszárnyákban való ideiglenes elszállásolást, amelyről egyelőre még nem tudjuk, hogy meddig tart. Egyes helyőrségi városokból olyan hírek is érkeztek, hogy a szövetséges katonák a helyi lakossággal is fel szeretnék venni a kapcsolatot. A FRAKCIÓZÁS - TILOS! A normalizáciő — politikailag is — kétségtelenül megkezdődött. Ugyanez a nézetek polarizációjáról is elmondható. Nagy feltűnést keltett például, hogy egyes nagyobb városokban — Prágában is — aktivizálódnak a januárban letűnt éra egyes exponensei. Felhívásaikban — amelyeket az illetőkön kívül szerencsére senki se vesz komolyan — egyes értelmiséglekkel szemben megtorló intézkedéseket követelnek. Csakhogy igyekezetük mögül kilóg a lóláb. Nem nehéz észrevenni, hogy olyan egyénekről van szó, akik maradi nézeteik fitogtatásával és gyakorlati tevékenységükkel már nemegyszer bebizonyították, hogy a számtalanszor diszkreditált bürokratikus irányvonal mellett tették le mindig voksukat. Érdemes elgondolkozni afölött is, hogy milyen „rugalmasan" értelmezik ezek az emberek a demokratikus centralizmust. Addig, amíg a pártépítés és a politikai gyakorlat e fontos alapelve nekik kedvezett, az illetők minden haladó kezdeményezést azzal a közismert formulával fojtottak el, hogy „ez a demokratikus centralizmus elvével ellentétben áll". Ma, amikor már fordult a kocka, megfeledkeznenk e fontos elvről és frakcióznak, frakciózgatnak. Pedig a párt legfelsőbb szervei világosan kimondták: „Oktalan megtorlásokra egyetlen esetben sem kerülhet sor, a párt vezetősége a jogbiztonságot garantálja. Büntetéssel csak azoknak kell számolniok, akik a csehszlovák törvényeket megsértették." A bukott politikusok azonban ennek ellenére ls olyan pszichózist igyekeznek teremteni, amelyben a demokratizálásban elkötelezett értelmiségieknek — főleg újságíróknak — félnii kellene. Nem véletlen, hogy éppen ezen a héten több vezető ptííi tlkus is kijelentette: „A frakciózás — mind a baloldali, mind pedig a jobboldali — tilos:" A nagyüzemekben megtartott pártgyűlések határozatai ts támogatják a p^jtvezetőségnek ezt az álláspontját. MELYIK A VESZÉLYESEBB? Könnyű lenne azt mondani, hogy mindkettő egyformán veszélyes. Viszont már magában annak a ténynek alapján, hogy a pillanatnyi politikai helyzet miatt a jobboldali nézetekkel szemben nagyobb az offlciális ellenállás (így a „lazítás" veszélye is csekélyebb, látni kell, hogy az ultrabaloldali hanjgok, nézetek és tettek elleni küzdelemnek ma is megvan a jelentősége. Milliók figyelik ma a politikusok minden megnyilvánulását. Annak, hogy itt esetleg a novotnyista erők még egyszer szóhoz juthatnának, még a látszatát sem szabad megengednünk, mert ez szorosan összefügg a párt es a nép egységének további megtartásával. SOKALLJAK JOGAINKAT? Rendkívül intenzíven folynak az új államjog! elrendezéssel kapcsolatos tárgyalások. A Nemzetgyűlés alig nénány nap múlva törvénybe iktatja a föderációt, de addig még több kérdést kell tisztázni. A föderáció a csehszlovákiai magyarokat is jelentős mértékben érinti, hiszen október 27-én a nemzetiségi alkotmány törvényjavaslatot is szavazásra bocsátják. A cseh és a szlovák nemzetiségű lakosság is rendkívül érdeklődik e törvényjavaslat iránt. Sokszor úgy tűnik, hogy a sajtóban közzétett nemzetiségi törvény javaslatban ,,Ígért" jogokat sok polgártársunk túlzottnak tartja A sajtóban közölt nézeteket olvasva az embernek nemegyszer T?. a benyomása, mintha egyes szlovák testvéreink attól tartanának, hogy a kisebbségben élő magyarok a többséget elnemzetleníthetnék. A világtörténelem folyamán már többszór bebizonyosodott, hogy kivétel nélkül mindig az ezzel ellentétes tendenciák érvényesülnek. Sokan attól tartanak, hogy túlsók lesz a magyar iskola. Ma azonban még az a helyzet, hogy kevés a nemzetiségi iskola, sőt mi több, egyes iskolatípusok — pl. a tanonciskolák — az utóbbi tíz év folyamán egyszerűen megszűntek létezni. MEGNYUGTATÓ HANG A tornócl manifesztáció 30. évfordulóján elhangzott beszédében dr. Gustáv Husák megnyugtatta a magyarságot, de egyúttal a vegyes lakosságú területen élő szlovákokra is hatott. Hangsúlyozta, hogy a párt a jövőben olyan politikát folytat, hogy mind a nemzetek, mind pedig a nemzetiségek jól érezzék itt magukat. Az SZLKP KB első titkárának e szavait a csehszlovákiai magyarság úgy értelmezte, hogy a nemzetiségi törvény elfogadásával a nemzetiségek egyenjogúsításáért folytatott küzdelem nem ér véget. Az alkotmánytörvényt majd ' olyan törvények követik, amelyek hatására az összes nézeteltérések tisztázódhatnak. Jó, hogy a nemzetiségi törvények kidolgozásánál nemcsak a pillanatnyi adottságokkal és lehetőségekkel számolnak. Tény, hogy az ország mai gazdasági helyzete nem engedi meg a nemzetiségi iskolarendszer nagyarányú kiszélesítését. Viszont azzal számolunk, hogy mind az anyagi lehetőség, mind pedig a magyar ajkú lakosság száma növekedni fog. A magyar kisebbség lélekszáma húsz év múlva elérheti az egymilliót. Bárcsak úgy fordulna a helyzet, hogy — gazdaságunk megszilárdulásával párhuzamosan — majd a mi népcsoportunk is teljesebb iskolarendszert kaphatna. Ez bizonyára a tényleges és egészséges egység javára válna. TÓTH MIHÁLY Ki a felelős? A nemzeti bizottságok lakásszervezetei 1967-ben összesen 1 millió 100 ezer lakásról (a meglevő lakások 25 százalékáról) gondoskodnak. Míg a lakásvagyon költségei 19íi0-ban meghaladták a 606 milliót, 1967-ben ez az fisszeg már 1 milliárd 803 millióra emelkedett. Ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy a költségekkel arányosan növekedtek a lakásgazdálkodás veszteségei is, melyek ugyan ezen idő alatt 890 millióról 260 millióra szöktek fel. J. Lorenc, a Központi Népi £1lenőrzgsi Bizottság főosztályvezetője sajtóértekezleten a hibák és fogyatékosságok legfőbb okaival foglalkozott. A lakásszervezetek nem gazdálkodnak lelkiismeretesen a rájuk bízott vagyonnal — mondotta. Megszegik az előírásokat, nem ellenőrzik a számlákat. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság dolgozói, ellenőrzési munkájuk során a többi között megállapították, pl. hogy a Kassai Járási Építkezési Vállalat 1967-ben a lakásvállalat részére 1 millió 340 000 korona értékű munkát végzett. Az ezekre a munkákra kiállított 18 számla összesen 485 000 koronával, azaz 30,6 százalékkal tett ki többet az elvégzett manka ellenértékénél. Ml az oka ezeknek a felelőtlenségeknek? Többek között az Is, bosy a lakásszervezeteknek nem érdekük a gazdaságosság és a ráfizetések csökkentése, illetve a takarékosság. A nemzeti bizottságok amúgy sem ellenőrzik megfelelően tevékenységüket, sőt mi több, annyi pénzzel látják el őket, amennyit kérnek. A nehézségeket tetézi az ls, bovy az ÚJ lakások rosszak, s ezért már 2—3 év múlva karbantartást Igényelnek. —km— 1968^ X. 28?