Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-25 / 295. szám, péntek
Valakinek a párthatároz atot teljesítenie kell ® Lesz-e magyar nyelvű iparltarauSo-iskoía Rimaszombatban? i Hogyan tanuljunk a múlt hibáiból ima margójára Rimaszombatban követelmény hangzott el magyar tannyelvű Iparitanuló-iskola, vagy párhuzamos magyar tannyelvű osztályok létesítésére. Az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztálya a követelményt megértéssel fogadta. Foglalkozott a kérdéssel a rimaszombati tanonciskola vezetősége is, amely a magyar tanítók bevonásával álláspontot fogadott el az egyre növekvő igénnyel kapcsolatban. Az állásfoglalás ban a többi között ez áll: „Volt olyan időszak, amikor utasításra magyar osztályokat kellett létesíteni. Ennek kapcsán a szakcsoportok toldozgatására került sor, az osztályokat mesterségesen tartották életben, ami semmire sem vezetett, s szükségszerűen elhalt... Jelenleg meggondolatlan, illetve ösztönös kezdeményezés nyilvánnl meg hasonló irányban, ami ismét esak bukásra ítélt doJog . . hogyan különböztethető meg a látszólagos megfontoltság és alaposság az igazitól. A LÁTSZÓLAGOS MEGFONTOLTSÁG és alaposság, amely kátyúba képes juttatni a legjobb ügyet is, arról ismerhető fel a legjobban, hogy nem a doA rimaszombati tanoncképzés ügye a kerületi szervek támogatását élvezi, a járási pártbizottság ugyancsak mellette van, az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal elvi beleegyezését adta ... Kár is erről a problémáról írni — mondhatná az olvasó. Mégis // Ösztönös kezdeményezés'' HA AZ ÜGY netalán ismét dugába dőlne, már eleve megvan rá a magyarázat: a meggondolatlanság, az ösztönösség okozta. Természetesen, a másik véglet is sikertelenségre ítéli a tervet: az utasítgatás, az erőszakos formalizmus. Az idézett állásfoglalás arany középútra törekszik: olyan intézke.déseket javasol, amelyekre rosszakarattal sem fogható rá, hogy ösztönösek lennének. A nyolc pontban foglalt javaslatok megfontoltságra, a múlt hibáinak elkerülésére intenek, és alaposságot szorgalmaznak. Sajnos a javaslatban ilyen pontokat ls találunk: 2. Ne létesítsenek magyar tannyelvű elárusítói, pincér, borbély, fodrász, vegyész, esztergályos osztályokat... 3. Az 1968—69. évben ne létesítsenek magyar szakcsoportokat, inkább módosítsák a szlovák tananyagot és megértését külön magyarázattal segítsék ... 5. Javítsák meg a szlovák nyelvoktatást az alapfokú iskolákban ... 7. Az építőipari és autószerelői szakon létesítsenek továbbképző csoportokat ... 8. A többletmunkáért ítéljenek meg tanítóknak pótdíjazást ... Ennyiből is nyilvánvaló, hogy n magyar nyelvű tanoncoktatás ügyét Rimaszombatban nem csupán utasítgatással és ösztönösséggel lehet kátyúba juttatni, hanem el lehet süllyeszteni. más módon is: az „agyonszervezéssel". EZ A MÖDSZER annál veszélyesebb, mert a megfontoltság és ésszerűség látszatát kelti, főleg ha az ösztönösséggel állítják szembe. A magyar nyelvű tanoncoktatás követelményének „ösztönös" voltát ezért érdemes közelebbről is szemügyre venni: Az ügy „ösztönös, illetve meggondolatlan" volta abban rejlik, hogy néhány ember — tanítók és Csemadok-tisztségviselők — illetékes helyeken szorgalmazza a kérdés megoldását, s a szülők leveleket írnak az SZNT-re ebben az ügyben. Mint megtudtuk, a rimaszombati járási pártbizottság ez év áprilisában határozatot fogadott el, amelyben követeli: meg kell indítani a magyar nyelvű ipari tanulóképzést. Hogy e határozat miért nem vált a tanonciskola kommunistáinak ügyévé, miért nem innen indult ki a kezdeményezés, miért kellett a „másik oldalról" hozzálátni megvalósításához — ezek megválaszolásra váró kérdések. Itt már nem azt kell kutatnunk, legyen-e magyar nyelvű tanoncoktatás vagy sem, hanem, azt, miért merülnek feledésbe az égető problémákra vonatkozó párthatározatok? Mivel hasonló problémák nemcsak Rimaszombatban vannak, s hasonló módon elodázhatók, „megfúrhatók" az észszerű Intézkedések másutt is, figyelmeztetni szerelnénk arra, log megvalósításának módját keresi alaposan és következetesen, hanem lehetetlenségét bizonyítgatja alaposan és következetesen. A valóban komoly hozzáállás az itt vizsgált esetben például megkövetelné, hogy objektív fényt derítsenek rá, miért ls oszlottak föl öt évvel ezelőtt valójában a tanonciskola magyar nyelvű osztályai. Erre ma senki sem tud érdemleges választ adni, bár ilyen válasz minden bizonnyal létezik. A múlt hibáinak valóban alapos elemzése ad csak lehetőséget elkerülésükre a jövőben. A látszatalaposság túlzott jelentőséget tulajdonít a korlátoknak, amelyek az ügy véghez vitelét akadályozzák, és ezzel ugyanoda Jut, ahová a kapkodás és meggondolatlanság: az ügv sikertelenségéhez, elsüllyesztéséhez. A korlátok túlzott hangsúlyozása kísértetiesen emlékeztet Jaroslav Hašek egykori „hecc-pártjára", amely a következő elnevezést viselte: „A Törvényes Keretek Közti Mérsékelt Haladás Pártja". Túlzottan mérsékelt haladást helyez kilátásba az olyan állásfoglalás, amely a nyelvi nehézségekkel küzdő gyerekek kezéből azzal igyekszik kiütni a szakképzettséget, hogy az alapoktatás színvonalára hárítja a felelősséget, külön megterhelést szervez továbbképzés formájában és a legkívántabb mesterségeket egyáltalán törli a lehetőségek névsorából ... írni kell róla, hiszen nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy az ország egyik iparilag legkevésbé fejlett vidékének gyermekei is boldogulhassanak, szakma legyen a kezükben akkor is, ha netalán nyelvtehetség híján vannak. Épp ezért figyelmeztetni is szeretnők a rimaszombati magyar ipari tanulókat: ne feledjék, járásukban kevés az érvényesülési lehetőség, s másutt szlovák nyelvtudás nélkül aligha boldogulnak, mégha a segédlevél kezükben ls van. Akár lesz, akár nem lesz magyar tanoncoktatás Rimaszombatban — a nyelvet mindenképp érdemes és szükséges elsajátítani. Saját érdekükben. DE AMIÉRT LEGINKÁBB tRÚDNAK E SOROK, az az, hogy lerántsuk a leplet az úgynevezett álalaposságról, amelyet valamikor egyszerűen bürokratikusnak neveztünk. Legyen az nemzetiségi kérdés, tanonciskola, vagy akármi más, a bürokratizmus bürokratizmus marad, akármilyen „tudományos", „alapos", „megfontolt", ösztönösség elleni, vagy merevség elleni feliratú köntösbe burkolózik is. Ez ellen minden vitás és vitatható kérdés meggyőző nyilvános megválaszolása az orvosság. A múlt hibái objektív elemzésének módszere még nem honosodott meg közéleti ügyeink intézésében. Ezt nia minden fokon és minden vonatkozásban követelni kell. VILCSEK GÉZA ESTI BESZÉLGETÉS Gazdasági mérleg - politikai szemlélet A KÖNYVELÖK BIRODALMÁBAN, a két szemközti fal mellett, szekrények sorakoznak, megtömve különféle aktákkal, kimutatásokkal. A szoba közepén, az ablak előtt, két íróasztal simul egymáshoz, így a kis helyiségben alig marad némi hely a belépők számára. Igaz, a szövetkezeti vezetők — ők fordulnak meg itt a leggyakrabban —, úgy is rövid ideig maradnak. Csupán átadják az iratokat, a Jelentéseket, esetleg néhány megjegyzést fűznek hozzájuk és tovasietnek. A töbi már a könyvelők gondja. A gyakorlati szakemberek többsége nem kedveli a „papírmunkát", nem szeretnek órákat tölteni az íróasztal mellett. Ez a munka a könyvelők feladata, ők a négy fal közé zárt egyének. Persze ennek a munkának is megvan a maga szépsége. Ismerni kell a betűk nyelvét. A számítógép monotón kattogása csak mellékzönge, külsőség, csupán azért van rá szükség, hogy a könyvelő gyorsabban megtalálja az összefüggéseket az' egyes számcsoportok között. Számára ezek a kapcsolatok és hasonlítások jelentik a szövetkezet életének tükrét. A kissallói szövetkezet irodájában — késő este lévén —, nem kattog ugyan a számítógép, de mégsem ért véget a munkanap. Kakas Zoltán könyvelő azzal fogadott, hogy ha a véletlen egy negyed órával előbb ide vezérel, még itt találtam volna Oulis Valéria főkönyvelöt is. Ma sokáig dolgoztak, mert holnap reggel már a járási szervek akarják összegezni a szövetkezetek háromnegyed évi gazdasági mérlegét. — Nálunk a negyedévi zárás olyan, mint a termelésben egy-egv termény betakarítása, rendszerint kisebb hajrát jelent — mondja a könyvelő. Ennek a „hajrának" az eredménye — a mérleg — ott feküdt az asztalon. Természetes, hogy lapozgatni kezdtük. Az 540 hektáros kis szövetkezet egyik jellegzetessége, hogy nem szakosították a termelést egy-két növényfajtára, vagy az állattenésztésre, hanem aránylag sok mindent — de főképp munkaigényes növényeket — termesztenek. Magtermesztök, és gabonafélékből már évek óta magas hozamokat érnek el. Az idén búzából 45,80 (tavaly 52), árpából 46,30 mázsát termeltek hektáronként. Szerződéses eladási kötelezettségüket teljesítették, takarmányból is önellátók lesznek. Érzékenyen érintette a szövetkezetet, hogy törzsállományukból 15 tbc-gyanús tehenet eltávolítottak. De a háromnegyed évi fejési átlaguk még így is 2472 liter lett. A TERMELÉSBŐL — egész évre —, 8 millió 560 ezer korona jövedelmet terveztek, eddig 5 millió 705 ezer korona folyt be a közös pénztárba. Jelentős bevételt várnak az utolsó negyedévben, mivel cukorrépából 580, dohányból 25, és kukoricából 45 mázsa átlaghozamra számítanak. Előzetes becslések szerint évi jövedelmük — a termelésből —, körülbelül 9 millió korona lesz. Eddig alapfizetésként 2 millió 200 ezer, prémiumként 131 ezer koronát kaptak a szövetkezeti tagok. A negyedik negyedévben 655 000 korona prémiumot osztanak szét. Ha a számításba nem csúszik hiba, okkor az év végén a 30 korona szilárd jutalomhoz még öt korona célprémiumot is kapnak munkaegységenként a szövetkezet tugjai. Azt ls szükséges megjegyezni. hogy a szövetkezet minden évben jelentős beruházást végez. Évente 2—3 hektár szőlőt telepítenek, nem szántóterületen. hanem a hegyen, a kiöregedett magántermő szőlők helyén, és a talajfordítás költséges. — A befektetés megtérül. Tavaly is 18 000 korona volt a hektáronkénti bruttó jövedelem. Ezt a szintet megtartani, és emelni, már nem könnyű. A szakmai képzettség mellett mind nagyobb teret kap a kereskedelmi érzék is. Még az ilyen kis szövetkezetekben is szükség lesz közgazdászra. A termelési költségek és árak alakulásának a figyelése, az a bizonyos „előrelátás", igen fontos tényező lesz a tervezésnél Is. ' A kissallói szövetkezetben a termelési eredményeken az is lemérhető, hogy milyen szinten végzik a munkaszervezést és irányítást. Azt is tudom, hogy a könyvelő nemcsak a számhalmazok, hanem az események közötti összefüggéseket is kutatja. Az emberek közötti kapcsolatok megfigyelése már igen régen az érdeklődési körébe tartozik. A munkája mellett már közel másfél évtizede végez társadalmi munkát. Ez az út vezette a pártba is. Fél évtizedig a kissallói nemzeti bizottságnak, majd két évig a helyi pártszervezetnek volt az elnöke. Közben tanult, közgazdasági szakiskolán szerzett érettségit. Munkáját és társadalmi kötelezettségeit jól végezte, ennek egyik bizonyítéka, hogy küldöttnek választották az SZLKP rendkívüli kongresszusára. Augusztus 20-án, a késő délutáni órákban kerestem fel, s megkérdeztem: miről akar beszélni a kongresszuson? Felszólalásának magva ez a gondolat volt: a Központi Bizottság határozottabban biztosítsa az akcióprogram megvalósítását, ne engedjen teret a szélsőségeknek. — ELÖSZÖR VOLTAM KONGRESSZUSON, s nem szólaltam fel. Megváltozott a kongresszus napirendje és jellege is. Az augusztusi események új helyzetet teremtettek. A/óta eltelt két hónap, és sok mindent tisztábban látunk. Az érzelmeken úrrá lesz az értelem, s reánk kommunistákra nehéz feladat vár. Igaz az, hogy nőtt a párt iránti bizalom,- hogy szilárdult a párt és a nép ngvsége, de hézagos a párt eszmei egysége, legalábbis úgy érzem. Az utóbbi időben pártunk vezetői többször is hangsúlyozták, hogy a januárban megkezdett úton haladunk tovább és az akcióprogram szellemében végezzük a jjártmunkát. Az akcióprogram nagy súlyt helyez a párt vezető szerepének helyes érvényesítésére. Valóban tovább kell keresni a vezetés legmegfelelőbb formáit, méghozzá minden szinten, és minden munkahelyen. Kevés az. ha valakt csak szavakkal támogatja a legfelsőbb pártszerv irányvonalát. A szavak és tettek közötti összhang ma is követelménv. és az egyéni példamutatás sem tartozik az elavult munkamódszerek közé. Kevesebbet kell emlegetni és gyakrabban alkalmazni. CSETÖ IANOS AZ 54. PARAGRAFUS Az utóbbi hetekben szinte naponta kaptam bírt afelől, hogy X. vagy Y., A. vagy Z. elhagyta az országot. Magánügy, etikai állásfoglalás kérdése — - mondogattam —, és bizony bevallom, sok ilyen vándort sajnáltam és sajnálok még ma is, hiszen diíntő többségük becsületes ember volt . . . kár értük. Mit hagytak itt? A hazát, a lakást a bútort, az ősöket a temetőben, az ifjúkori élményeket, a munkahelyet és a munkatársakat. Ismétlem: a becsületes megfutamodók csak ezt hagyták itt. De voltak olyanok is, akik mást hagytak maguk után: adósságotl jóindulatú emberek vállaltak értük kezességet a takarékpénztárnál, és moi ezek a jóindulatú emberek fizethetik a részleteket. Barátok, ismerősök adtak kölcsön egyeseknek készpénzt — nem i kis összegeket — egy hétre, kettőre, bízva a „barát", az „ls» merős", a „munkatárs" becsületességében . .. A Polgári Törvénykönyv 54. paragrafusa kimondja, hogy „á kezes köteles az adósságot kiegyenlíteni, amennylban az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségeknek." Ez törvény, ezen nem lehet változtatni. Es emiatt ebben az évben sok csehszlovák gyermek kénytelen lemondani karácsonyi álmairól, mert szüleit egf lelkiismeretlen ember becsapta, kicsalta kis megtakarított pénzüket, vagy rávette őket, hogy kezességet vállaljanak tízezer koronás összegekért, aztán „utánam az özönvíz" Jelszóval elhagyta az országot. Nem nagy üröm a számunkra, de be kell vallani, az ilyen emberek nem sok dicsőséget hoznak majd a menedékjogot adó országoknak sem. (P. GY.) Ol gondok Görgő o kassai járás 1400 lakosú községe, történelmi nevezetességű hely, hiszen IV, Béla a legenda szerint a Galamboskőnek nevezett sziklán nyert oltalmat az üldöző tatárok elől. A község élénk kulturális életet él. Járt mát itt Jancsó Adrienne és más, híres-neves művész, gyakori vendégek a kultúrházban a csehszlovákiai magyar írók és költők, s általában úgy működnek itt a CSEMADOKtagok, hogy elégedettek lehetnek velük még akkor is, ha ez a tevékenység nem folyamatos, és kisebb-nagyobb válságok is előbukkannak. Hanesz Margit tanítónő és dr. Csáji Bertalan orvos mondják el, mire is lenne Görgőnek a jövőben ahhoi szüksége, hogy még pezsgőbb, még élénkebb kulturális életet élhessen. Elsősorban is: lelkes, odaadó vezetőkre, akiknek szívügyük a kultúra, akik vállalják a szervezést és útmutatást. A görgőiek komoly problémája az óvoda, amely — egyelőre — nem tud olyan óvónőket alkalmazni, akik jól bírnák a magyar nyelvet. A falu csaknem teljesen magyal nemzetiségű lakosokból áll, ezért furcsa, hogy a gyermekek nem kaptak magyarul tudó óvónőket. Egy másik gond is az iskolaüggyel függ össze: a helyi iskola korszerűtlen épületben nyert elhelyezést. A tantermek kevés fényt kapnak, és általában! higiéniai szempontbó kifogásolhatók. Jó lenne, ha a faluból minél többen jelentkeznének főiskolára, s aztán erre a vidékre térnének vissza. Görgőről kevesen iratkoznak be egyetemekre, pedig ezen o vidéken is szükség van a szakképzett emberekre. Hanesz Margit tanítónő számtalan funkciót lát el, mint ahogyan az már lenni szokott. Elsősorban a vidék szeretete hatje. át. Úgy érzem, jól látja a község problémáit. Megoldásuk a gör» gőiek feladata — és — ér» deke.