Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-03 / 273. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. október 3. Csütörtök # XXI. évfolyam, 273. szám # Ara 40 fillér A föderáció alapelveiben te!|es az egyetértés A CSEH ÉS SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ELNÖKSÉGÉNEK EGYÜTTES ÜLÉSE (ČSTK) — A Cseh Nemzeti Tanács és a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöksége október 2-án a brnói városháza épületében együttes ülést tartott. Napirenden szerepeltek a cseh és szlovák nem­zet kapcsolata államjogi rendezésének kérdései és a csehszlovák föderáció alkotmánytörvény-ja­vaslatának megvitatásával kapcsolatos azonos el­járás kialakítása. A javaslatról a két nemzeti tanács még ezen a héten tárgyal. A tanácskozáson jelen volt dr. Cestmlr Ci­sár, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke, Ondrej klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, va­lamint a Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bi­zottság és a városi nemzeti bizottság több képvi­selője. Dr. Čestmír Císaf beszéde bevezető részében kijelentette, hogy a január után megkezdődött demokratizálódási folyamatnak és a CSKP akció­programjának egyik legfontosabb része a cseh­szlovák állam föderalizációja gondolata volt. A Cseh Nemzeti Tanács elnöke köszönetet ipondott a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői­nek azért a rendkívüli szorgalomért, amellyel az akcióprogramnak ezt a feladatát igyekeztek gyorsan és következetesen teljesíteni. Megemlí­tette, hogy a Cseh Nemzeti Tanács csak később, júliusban vett részt ebben a munkában. Azonban elhatározta, hogy eltekint a saját politikai irány­vonal vagy föderációs alkotmánytórvény-javaslat kidolgozásától és előterjesztésétől, bár ehhez rendelkezett a szükséges előfeltételekkel. Tanács­kozásainak és tevékenységének alapját a Szlovák Nemzeti Tanács és az illetékes kormánybizott­ságok javaslatai képezték. „A Cseh Nemzeti Tanács elnökségében, plénu­mában és bizottságaiban folytatott intenzív ta­nácskozások után jóváhagytuk a szakbizottság által kidolgozott politikai irányelvekkel kapcso­latos állásfoglalást. Ez nem azonos teljesen a szlovák nemzeti szervek álláspontjával, de me­rem állítani, hogy az alapelvekben nincs közöt­tünk ellentét, teljes az egyetértés. Ami fogalma­zásunkban eltérő, az a konkrét tárgyi prob­lémákra vonatkozik, és az a célja, hogy az új föderatív rendezés által kialakult környezetben zavartalan legyen a közügyek menete és a szo­cialista társadalom egészséges fejlődése. Kérem a Szlovák Nemzeti Tanácsban dolgozó elvtár­sainkat és barátainkat, hogy így értelmezzék ­állásfoglalásunkat" — mondotta Císaf elvtárs. (Folytatás a 2. oldalon) A nemzetiségek egyenjogúságának biztosítása az egész társadalom ügye KÖZLEMÉNY A KORMÁNY ÜLÉSÉRŐL (ČSTK! — Mint már közöltük, kedden ülést tartott a kor­mány. A tanácskozásról kiadott záróközleményt az alábbiakban ismertetjük. A kormány a cseh és a szlovák szakértők részvételével megtár­gyalta a föderációs alkotmány­törvény-javaslatot, amelyet a szakbizottság dolgozott ki. A kormány hangsúlyozza, hogy az államszövetség megte­remtése a két nemzet együttes érdeke; a két nemzet egymás­hoz tartozása és közelsége indo­kolja és ezenfelül társadalmi, kulturális, gazdasági és törté­nelmi indokok támasztják alá. A csehszlovák föderáció ér­telme és célja a cseh és a szlo­vák nemzet államjogi kapcsola­tainak demokratikus rendezése. Ezért a nemzeti elven alapuló föderáció a csehszlovák felté­telekből indul ki, és e feltétele­ket teljes mértékben tisztelet­ben tartja. Jellegzetes vonása, hogy csupán két egyenjogú nemzeti résztvevőből áll. A kormány állást foglalt a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban élő nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytör­vény javaslatával kapcsolatban is. Ezt a jelentős dokumentu­mot is a kormány szakbizottsá­ga dolgozta ki és terjesztette elő. E dokumentum feladata az, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának akcióprogramjával és a kormány programnyilatko­zatával összhangban rögzítse a Csehszlovákiában élő valameny­nyi nemzetiség teljes politikai, gazdasági és kulturális egyen­jogúságának alkotmányos és törvényes szavatolását. Az alkotmány törvény-javaslat kiemeli, hogy a magyar, a né­met, a lengyel és az ukrán nemzetiség egyenjogúságának biztosítását a legszélesebb érte­lemben az egész társadalom ügye megoldásának részeként kell értelmezni. Tekintettel az egyes nemzeti­ségek különbözéségére, számá­ra és területi megoszlására nem lehet az egész Csehszlovákiára vonatkozólag egységesen ren­dezni e jogok reális biztosítá­sát. Ezért az egyes nemzetisé­gek jogait biztosító részletes rendeleteket a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács külön-külön törvényben adja ki. A kormány a vita után kife­jezte egyetértését az alkot­mány törvény-javaslat tartalmá­val és úgy döntött, hogy azt nyilvános vitára bocsátja. [ NEW YORK 1 Megkezdett az ENSZ-küzgyíilés 23. ülésszaka általános vitája Gromiko szovjet külügyminiszter New Yorkba érkezett New York — Az ENSZ-köz­gyűlés 23. ülésszakán tegnap megkezdődött az általános vi­ta, amelyben a tagállamok kül­döttjei kifejezik kormányaik ál­lásfoglalását a jelenlegi nem­zetközi helyzethez és értékelik a nemzetközi szervezet munká­ját. A vita az ENSZ-közgyülés érdemleges munkájának nyitá­nya, amelyet körülbelül októ­ber közepén a plénum munkája és a hét állandó bizottság ülé­sezése követ. Várható, hogy a vitában fel­szólalók az idén elsősorban a vietnami, a közel-keleti és a csehszlovákiai helyzettel fog­lalkoznak. A vitát immár hagyományo­san Brazília képviselője nyitot­ta meg, majd utána Dean Rusk, SZOVJETUNIÓ 1 amerikai külügyminiszter szó­lalt fel. Az ENSZ-közgyűlés állandó bizottságai a politikai és biz­tonsági bizottság kivételével megkezdték tevékenységüket. A gazdasági és pénzügyi bi­zottság alelnökévé Jan Muíikot, Csehszlovákia állandó ENSZ küldöttjének helyettesét válasz­tották meg. — Gromiko sZovjet külügy­miniszter kedden megérkezett New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Gromiko a New York-i repülő­téren nyilatkozatot tett. Felhív­ta a figyelmet az ENSZ nagy felelősségére, s hangoztatta, hogy a Szovjetunió nagy fon­tosságot tulajdonít e szerve­(Folytatás a 2. oldalon) Közös célok, közös érdekek Krejči miniszter interjúja az Izvesztyijában Moszkva — Az Izvesztyija szeptember 30-1 számában a fenti címmel közli prágai tudó­sítóinak interjúját Josej Krejči csehszlovák nehézipari minisz­terrel. Arra a kérdésre, mi jellemzi a csehszlovák nehézipart, Krej­či miniszter rámutatott, hogy a csehszlovák köztársaság terme­lésének 40 százaléka a nehéz­ipari minisztérium üzemeire esik. Emlékeztetett az idei brnói vásárra, amely újból meg­erősítette azon szakemberek nézetét, hogy egyes ágazatok­ban magas, világszínvonalat ér­tünk el, s minden előfeltéte­lünk megvan ahhoz, hogy eze­ket az iparágakat sikeresen to­vábbfejlesszük. Másrészt a br­nói vásár megmutatta, hogy a gépipari termékek választéka világszerte gyorsan bővül és a csehszlovák ipar ezzel nem ké­pes lépést tartani. Ebből követ­kezik a nemzetközi munkameg­osztás objektív szükségessége, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése, mégpedig elsősor­ban a Szovjetunióval, mert ipa­runk mindenekelőtt éppen a Szovjetunió felé orientálódik. A következő kérdésre, amely a csehszlovák géipari dolgozók érdekeltségére vonatkozott a Szovjetunióval való szakosítás együttműködésének elmélyíté­sében, Krejči miniszter hang­súlyozta: „Azokat a termelési ágakat fejleszthetjük és fogjuk fejleszteni, ahol a kiváló minő­ségű gépek gyártása növelésé­nek reális lehetősége nyílik. Emellett nem szándékozunk számos olyan szerszámgép-tí­pust gyártani, amelyeket magas műszaki színvonalon gyártanak a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban." A szerkesztőségbe naponta több tucat levél érkezik. Igen sokat öreges, ne­héz betűkkel írtak. Idős emberek nyugdíj­Ügyben kérnek tanácsot. Emlékszem, ta­valy előtt egy csallóközi öregember sze­mélyesen is bejött hozzánk. Elmentem ve­le a nyugdíjügyi hivatalba. Előadtuk a ké­relmet, mire a hivatalnok így válaszolt: „Elvtársaim, önök bizonyára tudják, hogy a nyugdíja­sok az államház­tartást évente több mint tizenötmil­liárddal terhelik meg..." A bácsi a magyarázaton eltűnődött, gon­dolkodott egy ideig, majd így szólt: „Ti­zenötmilliárd korona... El se tudom kép­zelni, mennyi pénz lehet. Azt viszont pon­tosan tudom, hogy a havi kétszáznyolcvan koronás nyugdíjamból — feleségemnek és netkem — reggelire a teához három kif­lit vehetünk. Másfelet a feleségemnek, másfelet nekem. Pedig a három kiflit egyedül is megenném. Tudja, én nagyétkű munkás voltam ... A történet hallatán azt is mondhatnánk: epizód, különleges, nem tipikus eset. Hi­szen a több mint tizenötmilliárdból... Az eset — sajnos — tipikus volt. Külö­nösen Dél-Szlovákiában, ahol ugyan sokat dolgoztak az emberek, de hogy a tőkés munkaadó, vagy a nagybirtokos biztosítot­ta őket, azt hatvanéves korukban igen so­kan már nem tudták bizonyítani. Így ke­letkeztek a létminimumnál jóval keveseb­bet kitevő nyugdíjak, melyek rendezését a Jgnuár előtti vezetés évekig ígérgette, anél­kül, hogy a rendezés bekövetkezett volna. Hogy nem következett be, az nem az egyének — politikusok jő- vagy rosszaka­ratától függött. Az egykor fejlettnek mon­dott csehszlovák népgazdaság színvonalá­nak leromlása volt a fő oka annak, hogy az idős emberek jelentős hányadának nyugdíját az állam nem emelhette. Idos emberek - január után A január előtti időszakban vajon volt-e arra remény, hogy általános nyugdíjrende­zésre kerüljön sor? A kérdésre nem-mel kell válaszolni. El­sősorban azért, mert a Novotný-féle veze­tés a népgazdaság problémáinak alapos, előítéletektől mentes felmérésére — a ku­darc beismerésétől való félelmében — nem volt hajlandó. Ehelyett a kisembereket a nyugdíjak hatalmas összegének emlegeté­sével kápráztatta el. De vajon a 280—300 koronás havi költségvetéssel gazdálkodó idős házaspár el tudja-e egyáltalában kép­zelni, mennyi az a 15 milliárd? Január óta — nevén nevezzük a gyere­ket: a szemkápráztatás őszinteséggel való felváltása az emberséges szocializmus egyik alapvető vonása. Jelenlegi vezetőink nem féltek beismerni, hogy népgazdasá­gunk helyzete nem a legrózsásabb. Nem féltek intézkedéseket tenni, hogy tudomá­nyos módszerekkel, szépítgetés nélkül mérjék fel az életszínvonalat. A szakszer­vezet csúcsszerveinek szótárában hosszú idő után újra megjelent a régebben eset­leg csak titkos iratokban szereplő szó: „a létminimum". Annak ellenére, hogy népgazdaságunk helyzete kedvezőtlen, érvénybe lépett a nyugdíjak minimális határáról szóló tör­vény, amely szerint az egyedül élő nyug­díjasnak 400, házaspárnak pedig legalább 600 korona nyugdíj jár. Az intézkedést nem harsonaszóval hirdették ki. Mindnyá­jan tudjuk, hogy az utóbbi évek folyamán a létfenntartási költségek növekedtek, a nyugdíjak emelése ennek ellensúlyozása­ként következett be. Akárhogy történt is, arról tanúskodik, hogy a január utáni idő­szakban egyetlen néprétegről — az idős embereket is beleértve — sem feledke­zünk meg. A mit a január utáni politika a nyug­díjasok életfeltételének javítása ér­dekében tett, az csak egy folyamat kezde­te. Továbbra is érvényes az az elv, hogy csak annyit oszthatunk szét, amennyink van. Más szóval: ha a szociális gondosko­dást javítani akarjuk, teljesítenünk kell az akcióprogramnak a gazdaságfejlesztés­sel kapcsolatos fejezeteit. Viszont ez se következik be egyik napról a másikra. Az átmeneti időszak folyamán a nyugdíjakat árkiegyenlítő pótlékkal egészítik ki. Szlo­vákiában ennek összege a jövő évben 400 millió koronát tesz ki. Ahogy látjuk, az emberséges szocializ­mus „fegyvertárába" beletartozik az idős emberekről való gondoskodás is. TÓTH MIHÁLY A szovjet gépiparral való fo­kozott együttműködés érdeké­ben feltétlenül szükségesnek tartom 11 csehszlovák—szovjet állandó munkacsoport létesíté­sét, amelyek az 1970-ig terjedő termelésszakosítási problémák­kal, valamint az 1971—1975. évekre szóló népgazdasági ter­vek egybehangolásával foglal­koznak. Arra a kérdésre, hogy a cseh­szlovák gazdasági reform alap­ján a vállalatok nagy önállósá­ga hogyan egyeztethető össze a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés hosz­szú tartamú tervezésével, Krejči miniszter azt válaszolta: „A vál­lalatok abszolút önállóságáról alkotott elképzelések, amelye­ket egyes közgazdászaink han­goztattak, nem indokoltak, és bár a vállalatoknak feltétlenül meglesz a szükséges szabadsá­ga és kezdeményezési lehetősé­ge, a szocialista tervgazdálko­dásban elsősorban az állam ér­dekeihez kell igazodniuk. A kül­kereskedelem tekintetében az állam kötelezettségei kötele­zőek a vállalatokra is. (ŐSTKJ MSZSZ • TART' AMERIKAI VÁLASZ A SZOVJET BÉKEJAVASLATRA Washington — McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy az Egyesült Államok válaszolt a szovjet kormánynyilatkozatra, amely három héttel azelőtt azt javasolta, hogy a két nagyhata­lom működjék együtt a közel­keleti béke megteremtésében. Az amerikai kormány vála­szát Nicholas Katzenbach kül­ügyminiszter-helyettes nyújtot­ta át Anatollj Dobrinyin szovjet nagykövetnek. További megbe­szélések várhatók e tárgyban a hét folyamán Dean Rusk és az ENSZ-közgyűlésre New Yorkba érkezett Gromiko szovjet kül­ügyminiszter között. A szovjet javaslat első fel­tétele az izraeli haderők visz­szavonása a megszállt arab te­rületről. A békét az arab—iz­raeli határon állomásozó ENSZ­csapatok biztosítanák. VALEŠ MINISZTER BÜLGÁRIÁBAN Szófia — Václav Valeš cseh­szlovák külkereskedelemügyi miniszter bolgár kollégájának meghívására az elmúlt napok­ban tárgyalásokat folytatott Szófiában a csehszlovák—bol­gár árucsereforgalom kibővíté­séről. A csehszlovák minisztert fo­gadta Abramov bolgár minisz­terelnök-helyettes, a csehszlo­vák—bolgár kormányközi ve­gyesbizottság bolgár elnöke is. Valeš miniszter a tárgyalások bel&jezése után országjáró kör­útra indult Bulgáriában. ;CSTKJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom