Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-12 / 252. szám, csütörtök

Rimaszombati félreértések Ml VAN A SZÓBESZÉD MÖGÖTT? Egy agronómus véleménye NEM VÉLETLENÜL TERMETT A rendkívüli és bonyolult helyzet helyi jellegű kérdésekben is sok zavart keltett, sok a félreértés, félremagyarázás, a meg nem erősített hír és szóbeszéd. A rimaszombati járásban utánajártunk néhány tisztázatlan kérdésnek és közöljük vizsgálatunk eredményét. „Nyolc lakás" Elterjedt a híre, hogy a szovjet csapatok hosszú ittlétre rendezkednek be és nyolc lakást kapnak hozzátartozóik számára. A szóbeszéd, természetesen, a lakásra váró hétszáz rimaszombati körében felizgatta a kedélyeket. Illetékes helyen közölték, hogy a szóbeszéd nem igaz. A szovjet parancsnokság olyan épületben kapott két helyiséget, amelynek lakói már úgyis úI lakásba kerültek volna. Az épületbe már nem költözhetett volna más, mert lebontásra szánt soron áll. Más helyiségek Igényléséről szó sem volt. „Meglőttek" A járási pártbizottságra egy ember jött bekötött kézzel és véres inggel, szemmel láthatóan ittas állapotban. Azt híresztelte, hogy géppisztolysorozat érte. Milicista kíséretében orvoshoz vezették, ahol kitűnt, sérülése üvegszilánkoktól ered. A rendőrségen később kiderítették, hogy részegen összetörte otthon tv-készülékét és ezzel vágta be magát. Az illetőt Strbának hívják, hosszabb ideig nem dolgozott, s munkakerülésért, valamint rágalmazásért a rendőrségen tartották. Hasonló eset történt a zsebre dugott karóra tulajdonosával, aki azt híresztelte ittas állapotban, hogy óráját elvették. Mindkét eset az alkoholtilalom feloldása óta történt. „Lehallgatás" A postán őrszolgálatot teljesítő szovjet katonák láttán sokan úgy vélték, hogy a katonai hatóságok lehallgatják a telefonbeszélgetéseket. A telefonközpontban dolgozó emberek tanúsága és a postaigazgató helyszíni szakértői vizsgálata kiderítette, hogy a központban semmiféle lehallgató berendezés nincs. Három szovjet katonai szakértő ott volt ugyan a központban a kezdeti napok-' ban, amikor a katonai parancsnokság telefonja még nem volt bekapcsolva. A katonák csak aziránt érdeklődtek, honnan kit hívnak, s ha nekik szólt a hívás, átkapcsolták saját vonalukra; ezt ők maguk kezelték. A katonai őrség a postán egyébként megszűnt. „Péterfalai viszály" A magyar határ menti Péterfala vámőrségét magyar határőrség foglalta el augusztus 21én. Azt beszélik, hogy a magyar vámőr, aki egyébként barátságban volt a mienkkel és kölcsönösen látogatták egymást, azon a bizonyos éjszakán gorombán bánt csehszlovák kollégájával és annak családjával. A hír igaz, kevesen tudják azonban, hogy Újlaki ezredes magyar részről hivatalosan is sajnálatát fejezte ki a történtek fölött. Péterfalán jelenleg nincsenek magyar katonák, sem határőrök. „Provokációk" A szovjet katonaság részéről is akadnak természetesen félreértések. A posta ^ feloldása például azért tartott sokáig, mert állítólag a tetőn kúszó árnyra kellett lőni egy éjszakán. A helyi viszonyokat jól ismerő közbiztonsági szervek ilyen jelenséget lehetetlennek tartanak. A szovjet harckocsik körül az első napokban csoportosuló embereket a rendőrség szétoszlatta. Szovjet részről ez olyan törekvésnek tűnt, hogy el akarják szigetelni a lakosságot a katonáktól. A csoportosulások viszont a közlekedést akadályozták. Az úttesten kívül történt csoportosulásokba a rendőrség nem avatkozott bele. A közbiztonsági szervek egyébként megélték a történelem során bizonyára először előforduló „csodát": a fiatalság ütemes felkiáltásokkal éltette a rendőrséget és „Hiszünk nektek" jelszavakkal biztatta őket nehéz szolgálatukban. Az állandó többnapos szolgálatokban a rendőrök óriási munkát végeztejk. Minden elismerés megilleti azokat, akik saját életük kockáztatásával fenntartották a rendet a legkritikusabb órákban is. . „Felbontott levelek" A szovjet parancsnok egy köteg felbontott levélre tett szert a postán. A levelek szovjet iskolásoktól itteni gyerekeknek szóltak és viszont. A leletet úgy magyarázta, hogy az a postaalkalmazottak ellenséges magatartásának bizonyítéka, mert egyrészt megsértik a levéltitkot, másrészt pedig nem kézbesítik épp a szovjet gyermekektől érkezett leveleket. Az esetneik is utánajártunk, és választ találtunk a félreértésre": A rimaszombati pionírház „Kompas" nevű barátsági levelező köre írta és kapta ezeket a leveleket. A kör vezetői az első napokban a leveleket egy kötegben elvitték megmutatni a postát őrző szovjet katonáknak, hPgy bizonyítsák, ők mindig tartották a barátságot. A katonák örömmel vették a leveleket. Később azonban, bizonyára váltás után, a levelekről megfeledkezhettek és az új őrség már félretéve, természetesen felbontva találta a lebonyolított levelezést. Ez adott okot a kellemetlen félreértésre. Mint látható, a bonyolult helyzet számos félreértésre ad lehetőséget, ami semmi esetre sem szolgálja a teljes normalizálást. Ezért ügyeljünk rá, hogy ne mélyítsük el apró félremagyarázásokkal az amúgyis tragikus nagy félreértést. VILCSEK GÉZA Dr. Vilém Škovránek, hazánk fő higiénikusa nyilatkozott a sajtónak arról a kérdésről, igaz-e, hogy Szlovákiában tífuszjárvány van. „Az Egészségügyi Minisztérium a szeptember 7 ig beérkezett jelentésekből megállapította, hogy járványos megbetegedések, amelyek túllépték volna a szokványos határt, az ország területén nem fordultak elő. Augusztus végén hasmenéses megbetegedésekről érkeztek jelentések a komlóvidékről, ezt azonban a higiéniai előírások elhanyagolása okozta. A páciensek többsége már egészséges. Természetesen nem ismerjük a hazánkban tartózkodó idegen katonák egészségügyi állapotát. Az alapvető higiéniai követelményekre minisztériumunk írásban hívta tel az idegen fegyveres erők főparancsnokságát. Erre azonban válasz még nem érkezett. A kérdés annál inkább súlyos, mivel az idegen haderők tagjai egyre Jobban törekszenek arra, hogy érintkezzenek hazánk lakosságával, néhány katonai alakulat pedig éppen a vízvezetékek védőövezetében építette fel táborát. Higiénikusaink a vízügyi dolgoA bodrogközi szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói körében elég nagy nyugtalanságot váltott ki a nyár eleji szárazság. Indokolt volt az aggodalom. Kíváncsian nyitottunk be a zetényi EFSZ irodájába, hogy megtudjuk, vajon a híreknek megfelelően a vártnál valóban nagyobb hozamokat értek-e el kalászosokból? Ifj. Bohács János, a szövetkezet mezőgazdásza tájékoztatott a gabonabetakarítás eredményeiről. — Gabonaföldjeink már „leadták" az idei termést, raktárban a búza, az árpa és a zab. Búzát összesen 250 hektáron termesztettünk, hektáronként átlagosan 38,5 mázsát takarítottunk be. A „Bezosztaja", az Urbángorony dűlőben, 17 hektáros területen 48,1, a Tóháti kertalján nyolc hektáros parcellán pedig 46,8 mázsa termett hektáronként. Amint láthatják, nálunk ís jól bevált ez a búza zókkal együtt rendkívül nagy gondot fordítanak a vízellátásra és állandóan ellenőrzik az élelmiszereket is. Természetesen a mi igyekezetünk, mondotta dr. Škovránek, nem lenne elegendő, ha az élelmiszeripar és a kereskedelem, az éttermek, falatozók és üzemi étkezdék dolgozói nem tartanák be a lehető legszigorúbban a technológiai és a higiéniai fegyelmet. Ez azonban vonatkozik a háztartásokra ls, mert jelenleg fokozottan kell ügyelni a tisztaságra. Népünk és kormányunk arra törekszik, hogy mielőbb visszaállíthassa a normális körülményeket és felszámolja a keletkezett károkat. Ha mindenki vigyáz a saját és polgártársai egészségére, akkor ezzel elsősorban a köztársaságnak segít, mert a károk helyrehozásához egészséges emberekre van szükség. Hangsúlyozni szeretném, hogy jelentősebb járványveszély nincs, de a veszély lehetőségét soha nem szabad lekicsinyelni, másrészt viszont felesleges ezzel kapcsolatban rémhíreket terjeszteni, mert ha komolyabb epidémia keletkeznék, arról a lakosságot tömegtájékoztatási eszközök révén azonnal értesítjük." fajta. Már harmadik éve termesztjük. Árpát hetvenöt hektáron vetettünk, „Dunavásárhelyi" fajtát, s ebből átlagosan 39,7 mázsás hektárhozamot értünk el, de a Cifratáblán egy 12 hektáros parcellán átlag 42 mázsás hektárhozamunk volt. Zabot tíz hektáron termesztettünk. Ez 38 mázsát „fizetett" hektáronként. — Valaki azt mondta — szóltam közbe — hogy csak véletlenül termett ennyi! Bohács János erre így válaszolt: — Mi nem hiszünk a véletlenekben. Csak a saját becsületesen végzett munkánkban bízunk. Tessék, itt vannak a kimutatások ... Ez bizonyítja, mikor, milyen talajmunkálatokat végeztünk három esztendőn át azért, hogy egyre jobb terméseredményeket érjünk el. Például a búzaföldek egy-egy hektárjára 234 kg tiszta tápanyagot juttattunk. — Ezek szerint elégedettek az idei gabonaterméssel? — Ezt az aránylag jó eredmények ellenére sem állíthatom, mert sokkal jobbat is elérhettünk volna, ha a tavaszi szárazság nem jön közbe. A jövőben a szárazságnak is hadat üzenünk. Már megtettük az előkészületeket arra, hogy 1970-ig közel négyszáz hektár termőföldön bevezethessük az öntözéses gazdálkodást, s az eddiginél még magasabb hozamokat érhessünk el. A zétényi szövetkezet — tekintettel helyi adottságaira —

1 igen nagy gondot fordít a takarmánytermesztésre, ezért érthető, hogy az agronómus erre a kérdésre ls kitért. — Az évelő szálastakarmányokból már közel 7500 mázsát begyűjtöttünk. Lucernát százhúsz hektáron termesztettünk, amelyből 52 mázsás, a negyven hektáron termesztett lóheréből harminc mázsás hektárhozamot értünk el. Százhúsz hektárt kitevő rétünkön, a Nagymihályl Kísérleti Állomás segítségével kísérleteket végzünk, és úgy mutatkozik, eredményesen. A végleges eredményekről még nem beszélhetek, mert az értékelést a második kaszálás után végezzük el. A szárazság hatását ezen a szakaszon is megéreztük, ennek ellenére termett annyi, hogy a közös állatállományt el tudjuk látni szálástakarmánnyal. (kulik

f Nagyobb gondot kell fordítani a tisztaságra VAN-E JÁRVÁNY SZLOVÁKIÁBAN? PTO1 1968. fii. 12. A mikor halászni járt, és csak elvétve akadt valami a horgára, még nem sejtette, hogy a szerencse már nem kedveli öt. Pedig észrevehette volna, hiszen halásztársai rendszerint jó fogással dicsekedhettek. Legközelebb én is ott dobom be a horgomat, ahol ök, gondolta ilyenkor, és megnyugodott. Ügy is tett. De hiába, mert akkor meg ott volt jó fogás, ahol ezelőtt ö hiába próbálkozott... Még akkor sem hitte el, hogy nem kell a szerencsének, amikor egy alkalommal egymás után kétszer is „lepecsételték" kalapját a verebek. Csak akkor támadt benne némi gyanú, amikor megfigyelte, hogy amíg mások száz és száz kilométert tesznek meg autójukon defekt nélkül, addig ö csaknem minden héten kénytelen gumit cserélni. Hogy meggyőződjék gyanúja alaposságáról, vett néhány sorsjegyet; s bizony szomorúan tapasztalta: elhagyta a szerencse. Ráadásul a „sportkázás" is erről győzte meg. Valamikor kedvelte a szerencse. Határozottan kedvelte. Legalábbis az élet döntő pillanataiban mindig mellette volt. Sohasem érte baleset, nagyon jó élettársat kapott, és karriert csinált. Persze, nem valami világraszólót, de nem is akármilyet — igazgató lett. Szép fizetéssel. Vitathatatlan tehát, hogy a szerencse emberei közé tartozott. De csak tartozott. Egyre gyakrabban törte a fejét azon, mikor és mivel haragította magára a szerencsét, de sehogy sem tudott rájönni. Álmatlan éjszakáin még imádkozott is hozzá, hogy fogadja vissza kegyeibe, de hiába. Sőt, egyre több és nagyobb szerencsétlenség érte. Nemrég például csak egy verébpiszok esett a fejére, a minap viszont már egy cserépdarab, melynek a nyoma örökre rajta is marad. £

gy szép napon, azazhogy éjszaka végül mégis kiagyalt valamit. Ügy érezte, megtalálta a módját annak, hogy újból mellé álljon a szerencse. Ötletének lényege az volt, hogy a szerencse ízlése is változik. Vagyis mindig csak azokat választja kl, akik tetszenek neki. Boszankodott, hogy erre nem jött rá hamarább. De hát még pótolhatja a mulasztást. A szerencse ízlése is változik Az ötlet megvalósításához szigorú tudományossággal látott hozzá. Pontosan megállapította, hogy ismerősei közül pillanatnyilag kiket kedvel a szerencse. Kissé irigykedve vette tudomásul, hogy a legszerencsésebbek nem mások, mint Novák, a helyettese, aki ebben az évben kettőt is lépett a ranglétrán, és Nyala, az öreg raktáros, aki két hete költözött be egy négyszobás állami lakásba. Amikor ezt a két embert alapos vizsgálat alá vette, megdöbbenő* látta, hogy van egy közös vonásuk: mindkettőjük kopasz. A tanulság tehuc félreérthetetlen: a szerencse mostanában a kopaszokat kedveli. Sajnálta, nagyon sajnálta levágatni a haját, de hát nem volt más választása, ha a szerencse szimpátiáját viszsza akarta nyerni. Még nejének könynyei sem tudták megakadályozni elha tározásában. A hajvágás napjától kezdve türelmetlenül várta a hatást. Furcsa érzése volt, mintha kerülgetné a szerencse. Mintha mustrálgatná, mint annak idején ő a nőket: szép, csak kár, hogy egy kicsit... Es valóban ilyesmi történt. A következő héten ugyanis az országos gépipari kiállítás 999 999. látogatója lett. Vagyis az utána következő látogató lett a milliomodik; egy vadonatúj személyautóval ajándékozták meg. Azt hitte, nem éli túl ezt a pechet. De azért annyit mégis megfigyelt, hogy az autót nyert pasas nemcsak kopasz, hanem elég hasas is. A szerencse zsánere mostanában tehát ez a típus. Másnap hozzá is kezdett pocakja növesztéséhez. Fél éven belül meg is lett az eredmény: 12 kilót hízott. Ismét nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy kerülgeti a szerencse. A/em is tévedett. Valóban kerülgette. ' * De ezúttal is csak kerülgette. Sírni szeretett volna, amikor egy Prágából érkező repülőgépből kiszállva útitársát, mint az egy milliomodik utast, ünnepélyes fogadtatásban részesítették. S természetesen rengeteg ajándékot kapott. De ő, a 1 000 001. ut"' - semmit. — Miért éppen ő?i Miben különbözik ő tőlem?! — sóhajtozott magában. S ekkor észrevette, hogy annak szép, egyenesvonalú az orra. Neki pedig pisze orra van. Gyermekkorában a srácok ezért Piszének is nevezték. — Csak nem a pisze orr miatt? ... — Bizony, hogy a pisze orr az oka mindennek! — szólt megfeledkezve magáról, amikor szemügyre vette a második emeleti Babáneket, aki tegnap egy teljesen ismeretlen amerikai nagybácsitól százezer dollárt örökölt. Babáneknek is ugyanolyan az orra, mint a többi szerencsés ismerősének. Most már egészen bizonyos volt abban, hogy mi az, amit meg kell változtatnia, ha újra akar tetszeni a szerencsének. Egy plasztikai műtét persze nem gyerekjáték! Ezért úgy határozott, hogy csak akkor veti alá magát, ha netán nagy szerencsétlenség éri. Ehhez már felesége beleegyezése ls kell. Meg aztán hátha mégis visszaváltozna a szerencse ízlése. Nem változott vissza. Rövidesen közölték vele, hogy új Igazgatót kap az üzem, őt pedig nyugdíjazzák. Bár a szerencse támogatásáról már régen leszokott, ekkora csapásra mégsem számított. Nem maradt hát számára más, mint az utolsó nagy kísérlet: az orrműtét. Itt az ideje, hogy megfordítsd sorsa kerekét! A sok szerencsétlenség ellenére ettől a lehetőségtől még mindig remélt valamit. Előbb azonban meg kell győznie íffú nejét. — Egész biztosan meg fog érteni — mondogatta magában hazafelé menet. — Az én kis angyalkám biztosan meg fog érteni. — Lilike! Lilikém! Megfőttem! — kiáltotta, mint mindig, amikor megérkezett. Lilike azonban nem válaszolt. Rémülten nyitott be a szobákba, de Lilikét sehol sem találta. Az ebédlő asztalán egy levelet pillantott meg. Remegő kezébe vette és olvasni kezdte: „Nyugdíjba vonulásod alkalmából minden fót kívánok. A Kozákkal mentem el. Ne keress, úgyse? fövök vissza többé: Lilike." Ľ rőtlenül nyekkent le a heverőre. L- Talán egy óra iltelt, mire öszszefüggö gondolatai támadtak. Azon gondolkodott, hogy a szerencse ízlése mennyire megváltozol. Es nemcsak a szerencséé, Lilikéé i» FULOP IMRE