Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-03 / 243. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! II J szo SZLOYAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 3. Kedd • XXI. évfolyam, 243. szám • Ara 40 fillér „Januárt követő fejlődés programja a szo­cialista hazánk életében kifejezésre jutó pozitív vonásai alapján a párt és országunk népe aka­ratából kell, hogy továbbra is fő irányvonalunk maradjon." (Ludvík Svoboda elvtársnak a CSKP KB plenáris ülésén elmondott beszédéből) Közlemény a CSKP Központi Bizottságának plenáris üléséről További szocialista fejlődésünk alapja a párt és a nép szilárd kapcsolata PRÁGA — 1968. augusztus 31-én a prágai vár Spa­nyol-termében megtartották Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülését, amelyen részt vettek a Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottság tagjai, s a párt rendkívüli, XIV. kong­resszusának egyes küldöttei is, akiket a CSKP ke­rületi bizottságai választottak ki. A tárgyaláson jelen volt Ludvík Svoboda elvtárs, köztársasági el­nök is. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének megbí­zásából a plénum tárgyalásait Oldfich Cerník elvtárs, az elnökség tagja vezette. Az ülés program­ján szerepelt az ország és a párt jelenlegi helyzeté­nek elemzése, a párt legsürgetőbb feladatai, valamint káderjavaslatok. Az egyöntetűen jóváhagyott program mindkét pontjáról Alexander Dubček elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára számolt be. A CSKP Központi Bizottságának első titkára tájé­koztatta a plenáris ülést Svoboda elvtárs, köztársa­sági elnök tárgyalásairól, amelyet pártunk képvise­lőivel egyUtt Moszkvában folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai bizottságával. A tárgyaló felek a legfőbb hangsúlyt nem a múlt fejlődésre helyezték. A megváltozott helyzetet az az új valóság, a Varsói Szerződés öt országa hadsere­geinek országunkba való érkezése szabta meg. Pár­tunk és államunk vezetősége a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság belső helyzetének korábbi értéke­léseiből indult ki, ahogy azokkal január óla a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülései fokozatosan foglalkoztak. A hazánkbeli politikai fejlődés akkori értékeléseiben azonban pártunk nem számolt kellő mértékben a nemzetközi tényezők súlyával és reális erejével, amelyek közé tartoznak azon államok né­zetei is helyzetünkről, amelyekkel együtt a Varsúi Szerződés csoportosulását alkotjuk. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy országának straté­giai és általános érdekeit nem láttuk mindig meg­felelőképpen, mint reális, objektíve létező és limi­táló tényezőt, tulajdon politikai fejlődésünk lehetsé­ges üteme és formái terén. A múltban megrendült a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének bizalma pártunk vezetőségének azon képességében, hogy megoldja a felmerülő prob­lémákat. Egyik legfőbb feladatunk, hogy ezt a bi­zalmatlanságot teljes mértékben széjjel oszlassuk. — Ki kell jelentenünk, — hangsúlyozta Dubček elvtárs —, az SZKP vezetőségének érdeke, hogy meg­oldást leljünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és pártunk mai helyzetére. Semminő esetben nem szabad azt a gyanút keltenünk, hogy kötelezettsé­geink teljesitésé elől ki akarunk térni. Meg kell ta­lálnunk realizálásuk legjobb útját. Csupán ez a biz­tosítéka annak, hogy a helyzet nem fog tovább rosz­szabbodni, hogy következetesen teljesíthetővé válnak a szovjet kötelezettségek is, tehát a fegyveres erők fokozatos kivonulása, be nem avatkozásuk Csehszlo­vákia fejlődésének belső problémáiba az elkövetke­zendő időszakban, a kártérítés az említett akció okozta károkért s a segélynyújtás a csehszlovák nép­gazdaság fejlesztésére. A moszkvai tárgyalásokról nyújtott tájékoztatással kapcsolatban Dubček elvtárs köszönetet mondott a cseh és a szlovák népnek, a CSKP szerveinek és funkcionáriusainak, valamint a XIV. rendkívüli kong­resszuson megválasztott küldötteknek azon elvi ál­láspontjukért, amelyet a válságos pillanatban egysé­gesen foglaltak el, s amelyben azt követelték, hogy újítsák fel kormányunk és pártunk valamennyi tör­vényes szervének tevékenységét. Különösképpen nagyra értékelte köztársaságunk elnökének állásfog­lalását ás eljárását, akinek bátorsága, megfontolt­sága, szigorú törvénytisztelete s egyéb személyi tu­lajdonságai felmérhetetlen módon hozzájárultak a válság megoldásához, valamint ahhoz, hogy a vezető funkciókat azok töltsék be, akiket törvényes úton és demokratikusan neveztek ki, vagy választottak meg. A CSKP Központi Bizottságának első titkára be­számolója legfőbb részében a párt kiindulópontjának és további eljárásának megválasztásával foglalko­zott. A döntő szempontnak annak kell lennie, hogy olyan eljárásra leljünk, amely a moszkvai tárgyalá­sok határozatai alapján normalizálja a helyzetet or­szágunkban, lehetővé teszi az idegen fegyveres erők fokozatos kivonulását, valamint azt, hogy konszoli­dált módon megkezdjük a CSKP akcióprogramjában kifejezett január utáni politika szocialista változtatá­sainak folytatását. Közvetlen feladatunk, hogy teljesítsük a moszkvai tárgyaláson elfogadott határozatot. Fel kell újítanunk valamennyi állami, párt- és társadalmi szervünk te­kintélyét és funkciójának gyakorlását, meg kell erő­síteni hadseregünk és biztonságunk szerveit, meg kell szilárdítani a Belügyminisztérium irányítását — mindezt pedig a szocialista törvényesség következetes betartása mellett. A sajtó, a rádió és a televízió te­rületén ideiglenesen be kell majd vezetnünk a cen­zúrát, amely az állam alapvető külpolitikai érdekei védelmének és biztonságának kérdéseit illeti, s haté­kony politikai eszközökkel biztosítani kell a felelős­ségteljes munkát valamennyi tömegtájékoztató esz­közben. Mintahogy erre már korábban is felkészül­tünk, törvényes eszközökkel meg kell akadályoznunk azon politikai szervezetek tevékenységét, amelyek megsértik a szocialista elveket s elejét kell vennünk azon kísérleteknek, hogy a Nemzeti Fronton kívül álló új politikai pártok alakuljanak. Politikai rend­szerünket továbbra is az aktív Nemzeti Front alapján fogjuk építeni, amelynek politikai feladatát nem sza­bad formálissá tenni, mint 1968 januárja előtt. Eré­lyesen fogunk törekedni a gazdasági problémák meg­oldására, kiváltképpen azokéra, amelyek a katonai beavatkozás következményeivel kapcsolatosak. Nem­zetközi politikánkban fenntartjuk eddigi kapcsola­tainkat a szocialista államokkal, következetesen tel­jesíteni fogjuk szerződésileg vállalt kötelezettségein­ket. A Varsói Szerződés kötelékét tartósnak tekintjük és határozottan szembeszállunk a semlegesség azon követeléseivel, amelyek a jelenlegi világban nem biz­tosíthatják népünk érdekeit a szocialista fejlődés érdekeit. A legnagyobb gondot most Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának egységére kell fordítani. Pártunk politikája alapjának most a néppel való szoros kap­csolatnak kell lennie, amely január óta megszilárdult s amely realitás és remény a jövőben. Mindaz, ami megzavarná ezt a kapcsolatot, beláthatatlan károkkal fenyegetné népeinket és a szocializmust. A fő köve­telmények egyike emellett, hogy ne hagyjuk magun­kat megzavarni semminő ideiglenes mozzanatokkal, és szélsőséges álláspontokkal s pártunk vezetése kö­rül egységesíteni a cseh és szlovák kommunisták azon legjobb erőit, akik beváltak a január utáni po­litika helyes megvalósítása terén. Ezért néhány in­tézkedést kell tennünk a Központi Bizottság és szer­vei összetételében, amelyek átmeneti időre, amíg vég­legesen előkészíthetjük és összehívhatjuk a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusát, az eddiginél jobban juttathatnák kifejezésre minden gyakorlatban bevált erő egységének szükségét és lehetővé tennék, hogy ebben a válságos helyzetben olyan elvtársakat állít­sunk pártunk élére, akik általános bizalomnak ör­vendenek s akik pártunkat ebben a bonyolult hely­zetben szélsőségesség és gyengítő belső meghasonlás nélkül képesek vezetni. A szélsőségesség és megha­sonlás ugyanis következetlenségre vezet a párt elfo­gadott politikai vonalának gyakorlati megvalósításá­ban. Ezzel egyidejűleg a lehető leghamarabb elő kell készíteni a párt cseh része kongresszusát, hogy így megteremtsük politikai reprezentációját, s a meg­állapított időpontban előkészíthessük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderalizálását biztosító tör­vényeket. A CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa tár­gyalásainak előkészítésére kell minden erőnket össz­pontosítani, fel kell dolgozni a szükséges dokumen­tumokat s ezen az alapon kell dönteni összehívásá­(Folytatás a 2. oldalon) Legszebb élményem Ilyen is volt az utóbbi tizennégy nap alatt. Miközben egyes külföldi rádióadók a „negyven­ezer szervezett csehszlovákiai ellenforradalmár­ról" szajkóztak, amikor a bratislavai egyetem előtt a sortűz után egy tizenötéves kislány „MIÉRT?"-tel és tágranyílt szemmel búcsúzott életétől, miközben egy katonatiszt pisztollyal a kezében próbált velem ideológiai vitába bo­csátkozni ... A Szabad Csehszlovák Rádió föld alá kény­szerített prágai adóállomása jelentette: a fővá­rosban a fiatalok százai jelentkeztek a pártba. És a bemondó számomra ismeretlen nevek tu­catjait sorolta fel. Egyikre azonban felfigyeltem. Karel Jezdinský nevére, aki személyes ismerő­söm. A prágai rádió külpolitikai kommentátora. Az utóbbi évek alatt sajtóértekezleteken hozott vele néha-nélia össze a sors. Az ilyen találko­zásokat rendszerint hajnalig tartó vita követte. És Karel mindig arról beszélt, hogy véleménye szerint milyennek kellene lennie a szocializmus nak. A viták során olyan volt, mint egy élő lexikon. Orosz, spanyol, angol, német és francia forrásmunkákra hivatkozott, meg a saját — itt­honi — tapasztalataira. Csúfondáros ember Karel Jezdinský, és a maradiakról, funkcióra való' tekintet nélkül, alaposan leszedte a keresztvizet. Most már bevallom, nem egyszer gyanakodva nézegettem őt, éš furcsálltam viselkedését. Kü­lönösen, amikor azt mondta: „Én kívülről szem­léllek benneteket, kommunistákat... Én nem vagyok párttag". Ma, amikor ellenforradalmi összeesküvéssel vádolnak bennünket, az általam tamáskodónak tartott fiatalember — formálisan is kommunista lett. Azért írom, hogy: „formálisan is" • \ ma már tudom, hogy a valóságban ével lőtt is kommunista volt. Ellenvethetné valaki, hogy az 6 pártL St értelmiségi extravaganciaként is el lehu vélni. Igen ám, csakhogy a kommunista párt soraiba ezekben a napokban nem öten, nem tí­zen és nem csak néhányszázan léptek be. A megszállás első hetében egyedül az érsekúj­vári járásban több mint kétszázan — szlovákok és magyarok — jelentkeztek a pártba. Országos statisztika még nincs róla, de több ezer azok száma, akik az ellenforradalmi szervezkedés vád­jára Karel Jezdinskýhez hasonlóan válaszolnak. Elmondtam az utóbbi tizennégy nap legszebb élményét. Most hadd mondjam még el a leges­legszebbet ls. Szintén egy prágai újságíró kollé­gámmal — Jifí Franékkal — függ össze. Az egyik — igazmondásáról nem éppen híres — rádióállomás bejelentette, hogy elvállalta egy, a megszállók alapította lap főszerkesztői szé­két. A kollégát, az egykori elvtársat és barátot lélekben töröltem kollégáim, elvtársaim és ba­rátaim sorából. Aztán tegnap a mi rádióadónk­ban felolvasták J. Franék nyilatkozatát. A legha­tározottabban cáfolja, hogy a megszállókkal együttműködött volna. f A legeslegszebb élményt ez á rövid kis cáfo­lat keltette. Csaknem tizennégymillió becsüle­tes, haladó ember él ebben az országban. És mi valamennyiüket számon tartjuk és féltjük. TÓTH MIHÁLY Ismét az iskolában Az idei tanévnyitó — önhibánkon kívül — nem úgy fes­tett, ahogy még két-három hete elképzeltük: vidáman, szaba­don, bizakodva. Más esztendőkben tudósítóink több hasábon számolhattak be az úf iskolaév megnyitásáról a Csallóközben, a Mátyus­földön, az Ipoly és a Rima vidékén, vagy éppen Kassán. Ez­úttal azonban a Belpolitikai helyzet intő komolysága — saj­nos — inkább más, jontosabb hírek közlésére késztet ben­nünket. Tegnap mégis ellátogattam néhány iskolába. Többségükben ez idén elmaradtak a tanév­kezdő ünnepélyek. Az igazga­tók csak néhány keresetlen szóval üdvözölték az iskolapa­dokba visszatérő diákokat, az osztályfőnökök is csupán egy­két szükséges utasítást adtak a szokásos ünnepi szavalatok vagy a közös mozilátogatás he­lyett. És úgy tűnt, hogy az örök-vidám gyerekek is, mintha az augusztus 21-re virradó em­lékezetes éjszakán egyszerre felnőttekké értek volna: gond­talan zsivajgás, a vakáció alatt átélt kalandok, a nyaralás örö­meinek önfeledt mesélése he­lyett fegyelmezetten várták tanítóik utasításait. A kisebbek megszeppent arccal, a nagyobb diákok megfontoltan, komo­lyan ... Nem kétséges, nehéz feladat vár ebban a tanévben a peda­gógusokra is, hiszen az elmúlt napok szomorú eseményei kap­csán ebben a tanévben számos kielégítő és igaz feleletet kell majd adniuk tanítványaiknak. Feltétlenül magyarázatra vár majd a mai konkrét történelmi valóság értékelése, a hazafiság s a jog fogalma. A magyar is­kolák tanárainak helyzetét kü­lön nehezíti még, hogy a ha­zánk területére lépett külföldi haderők között, sajnos, magyar­országi katonák is vannak ... A felemás válaszok ezekben a komoly napokban az ifjúság, a jövő nemzedéke erkölcsi ne­velésében az ötvenes években dívó hibák felújítását jelentené. Az elmúlt nyolc hónapban pe­dig éppen ezek felszámolásá­ért, a véleményszabadságért küzdöttünk a CSKP vezetésé­vel! A tegnap kezdődött tanévben ÍEolytatás a 3. oidaionl

Next

/
Oldalképek
Tartalom