Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-03 / 243. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! II

J szo SZLOYAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 3. Kedd • XXI. évfolyam, 243. szám • Ara 40 fillér „Januárt követő fejlődés programja a szocialista hazánk életében kifejezésre jutó pozitív vonásai alapján a párt és országunk népe akaratából kell, hogy továbbra is fő irányvonalunk maradjon." (Ludvík Svoboda elvtársnak a CSKP KB plenáris ülésén elmondott beszédéből) Közlemény a CSKP Központi Bizottságának plenáris üléséről További szocialista fejlődésünk alapja a párt és a nép szilárd kapcsolata PRÁGA — 1968. augusztus 31-én a prágai vár Spanyol-termében megtartották Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülését, amelyen részt vettek a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjai, s a párt rendkívüli, XIV. kongresszusának egyes küldöttei is, akiket a CSKP kerületi bizottságai választottak ki. A tárgyaláson jelen volt Ludvík Svoboda elvtárs, köztársasági elnök is. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének megbízásából a plénum tárgyalásait Oldfich Cerník elvtárs, az elnökség tagja vezette. Az ülés programján szerepelt az ország és a párt jelenlegi helyzetének elemzése, a párt legsürgetőbb feladatai, valamint káderjavaslatok. Az egyöntetűen jóváhagyott program mindkét pontjáról Alexander Dubček elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára számolt be. A CSKP Központi Bizottságának első titkára tájékoztatta a plenáris ülést Svoboda elvtárs, köztársasági elnök tárgyalásairól, amelyet pártunk képviselőivel egyUtt Moszkvában folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai bizottságával. A tárgyaló felek a legfőbb hangsúlyt nem a múlt fejlődésre helyezték. A megváltozott helyzetet az az új valóság, a Varsói Szerződés öt országa hadseregeinek országunkba való érkezése szabta meg. Pártunk és államunk vezetősége a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belső helyzetének korábbi értékeléseiből indult ki, ahogy azokkal január óla a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülései fokozatosan foglalkoztak. A hazánkbeli politikai fejlődés akkori értékeléseiben azonban pártunk nem számolt kellő mértékben a nemzetközi tényezők súlyával és reális erejével, amelyek közé tartoznak azon államok nézetei is helyzetünkről, amelyekkel együtt a Varsúi Szerződés csoportosulását alkotjuk. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy országának stratégiai és általános érdekeit nem láttuk mindig megfelelőképpen, mint reális, objektíve létező és limitáló tényezőt, tulajdon politikai fejlődésünk lehetséges üteme és formái terén. A múltban megrendült a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének bizalma pártunk vezetőségének azon képességében, hogy megoldja a felmerülő problémákat. Egyik legfőbb feladatunk, hogy ezt a bizalmatlanságot teljes mértékben széjjel oszlassuk. — Ki kell jelentenünk, — hangsúlyozta Dubček elvtárs —, az SZKP vezetőségének érdeke, hogy megoldást leljünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és pártunk mai helyzetére. Semminő esetben nem szabad azt a gyanút keltenünk, hogy kötelezettségeink teljesitésé elől ki akarunk térni. Meg kell találnunk realizálásuk legjobb útját. Csupán ez a biztosítéka annak, hogy a helyzet nem fog tovább roszszabbodni, hogy következetesen teljesíthetővé válnak a szovjet kötelezettségek is, tehát a fegyveres erők fokozatos kivonulása, be nem avatkozásuk Csehszlovákia fejlődésének belső problémáiba az elkövetkezendő időszakban, a kártérítés az említett akció okozta károkért s a segélynyújtás a csehszlovák népgazdaság fejlesztésére. A moszkvai tárgyalásokról nyújtott tájékoztatással kapcsolatban Dubček elvtárs köszönetet mondott a cseh és a szlovák népnek, a CSKP szerveinek és funkcionáriusainak, valamint a XIV. rendkívüli kongresszuson megválasztott küldötteknek azon elvi álláspontjukért, amelyet a válságos pillanatban egységesen foglaltak el, s amelyben azt követelték, hogy újítsák fel kormányunk és pártunk valamennyi törvényes szervének tevékenységét. Különösképpen nagyra értékelte köztársaságunk elnökének állásfoglalását ás eljárását, akinek bátorsága, megfontoltsága, szigorú törvénytisztelete s egyéb személyi tulajdonságai felmérhetetlen módon hozzájárultak a válság megoldásához, valamint ahhoz, hogy a vezető funkciókat azok töltsék be, akiket törvényes úton és demokratikusan neveztek ki, vagy választottak meg. A CSKP Központi Bizottságának első titkára beszámolója legfőbb részében a párt kiindulópontjának és további eljárásának megválasztásával foglalkozott. A döntő szempontnak annak kell lennie, hogy olyan eljárásra leljünk, amely a moszkvai tárgyalások határozatai alapján normalizálja a helyzetet országunkban, lehetővé teszi az idegen fegyveres erők fokozatos kivonulását, valamint azt, hogy konszolidált módon megkezdjük a CSKP akcióprogramjában kifejezett január utáni politika szocialista változtatásainak folytatását. Közvetlen feladatunk, hogy teljesítsük a moszkvai tárgyaláson elfogadott határozatot. Fel kell újítanunk valamennyi állami, párt- és társadalmi szervünk tekintélyét és funkciójának gyakorlását, meg kell erősíteni hadseregünk és biztonságunk szerveit, meg kell szilárdítani a Belügyminisztérium irányítását — mindezt pedig a szocialista törvényesség következetes betartása mellett. A sajtó, a rádió és a televízió területén ideiglenesen be kell majd vezetnünk a cenzúrát, amely az állam alapvető külpolitikai érdekei védelmének és biztonságának kérdéseit illeti, s hatékony politikai eszközökkel biztosítani kell a felelősségteljes munkát valamennyi tömegtájékoztató eszközben. Mintahogy erre már korábban is felkészültünk, törvényes eszközökkel meg kell akadályoznunk azon politikai szervezetek tevékenységét, amelyek megsértik a szocialista elveket s elejét kell vennünk azon kísérleteknek, hogy a Nemzeti Fronton kívül álló új politikai pártok alakuljanak. Politikai rendszerünket továbbra is az aktív Nemzeti Front alapján fogjuk építeni, amelynek politikai feladatát nem szabad formálissá tenni, mint 1968 januárja előtt. Erélyesen fogunk törekedni a gazdasági problémák megoldására, kiváltképpen azokéra, amelyek a katonai beavatkozás következményeivel kapcsolatosak. Nemzetközi politikánkban fenntartjuk eddigi kapcsolatainkat a szocialista államokkal, következetesen teljesíteni fogjuk szerződésileg vállalt kötelezettségeinket. A Varsói Szerződés kötelékét tartósnak tekintjük és határozottan szembeszállunk a semlegesség azon követeléseivel, amelyek a jelenlegi világban nem biztosíthatják népünk érdekeit a szocialista fejlődés érdekeit. A legnagyobb gondot most Csehszlovákia Kommunista Pártjának egységére kell fordítani. Pártunk politikája alapjának most a néppel való szoros kapcsolatnak kell lennie, amely január óta megszilárdult s amely realitás és remény a jövőben. Mindaz, ami megzavarná ezt a kapcsolatot, beláthatatlan károkkal fenyegetné népeinket és a szocializmust. A fő követelmények egyike emellett, hogy ne hagyjuk magunkat megzavarni semminő ideiglenes mozzanatokkal, és szélsőséges álláspontokkal s pártunk vezetése körül egységesíteni a cseh és szlovák kommunisták azon legjobb erőit, akik beváltak a január utáni politika helyes megvalósítása terén. Ezért néhány intézkedést kell tennünk a Központi Bizottság és szervei összetételében, amelyek átmeneti időre, amíg véglegesen előkészíthetjük és összehívhatjuk a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusát, az eddiginél jobban juttathatnák kifejezésre minden gyakorlatban bevált erő egységének szükségét és lehetővé tennék, hogy ebben a válságos helyzetben olyan elvtársakat állítsunk pártunk élére, akik általános bizalomnak örvendenek s akik pártunkat ebben a bonyolult helyzetben szélsőségesség és gyengítő belső meghasonlás nélkül képesek vezetni. A szélsőségesség és meghasonlás ugyanis következetlenségre vezet a párt elfogadott politikai vonalának gyakorlati megvalósításában. Ezzel egyidejűleg a lehető leghamarabb elő kell készíteni a párt cseh része kongresszusát, hogy így megteremtsük politikai reprezentációját, s a megállapított időpontban előkészíthessük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderalizálását biztosító törvényeket. A CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa tárgyalásainak előkészítésére kell minden erőnket összpontosítani, fel kell dolgozni a szükséges dokumentumokat s ezen az alapon kell dönteni összehívásá(Folytatás a 2. oldalon) Legszebb élményem Ilyen is volt az utóbbi tizennégy nap alatt. Miközben egyes külföldi rádióadók a „negyvenezer szervezett csehszlovákiai ellenforradalmárról" szajkóztak, amikor a bratislavai egyetem előtt a sortűz után egy tizenötéves kislány „MIÉRT?"-tel és tágranyílt szemmel búcsúzott életétől, miközben egy katonatiszt pisztollyal a kezében próbált velem ideológiai vitába bocsátkozni ... A Szabad Csehszlovák Rádió föld alá kényszerített prágai adóállomása jelentette: a fővárosban a fiatalok százai jelentkeztek a pártba. És a bemondó számomra ismeretlen nevek tucatjait sorolta fel. Egyikre azonban felfigyeltem. Karel Jezdinský nevére, aki személyes ismerősöm. A prágai rádió külpolitikai kommentátora. Az utóbbi évek alatt sajtóértekezleteken hozott vele néha-nélia össze a sors. Az ilyen találkozásokat rendszerint hajnalig tartó vita követte. És Karel mindig arról beszélt, hogy véleménye szerint milyennek kellene lennie a szocializmus nak. A viták során olyan volt, mint egy élő lexikon. Orosz, spanyol, angol, német és francia forrásmunkákra hivatkozott, meg a saját — itthoni — tapasztalataira. Csúfondáros ember Karel Jezdinský, és a maradiakról, funkcióra való' tekintet nélkül, alaposan leszedte a keresztvizet. Most már bevallom, nem egyszer gyanakodva nézegettem őt, éš furcsálltam viselkedését. Különösen, amikor azt mondta: „Én kívülről szemléllek benneteket, kommunistákat... Én nem vagyok párttag". Ma, amikor ellenforradalmi összeesküvéssel vádolnak bennünket, az általam tamáskodónak tartott fiatalember — formálisan is kommunista lett. Azért írom, hogy: „formálisan is" • \ ma már tudom, hogy a valóságban ével lőtt is kommunista volt. Ellenvethetné valaki, hogy az 6 pártL St értelmiségi extravaganciaként is el lehu vélni. Igen ám, csakhogy a kommunista párt soraiba ezekben a napokban nem öten, nem tízen és nem csak néhányszázan léptek be. A megszállás első hetében egyedül az érsekújvári járásban több mint kétszázan — szlovákok és magyarok — jelentkeztek a pártba. Országos statisztika még nincs róla, de több ezer azok száma, akik az ellenforradalmi szervezkedés vádjára Karel Jezdinskýhez hasonlóan válaszolnak. Elmondtam az utóbbi tizennégy nap legszebb élményét. Most hadd mondjam még el a legeslegszebbet ls. Szintén egy prágai újságíró kollégámmal — Jifí Franékkal — függ össze. Az egyik — igazmondásáról nem éppen híres — rádióállomás bejelentette, hogy elvállalta egy, a megszállók alapította lap főszerkesztői székét. A kollégát, az egykori elvtársat és barátot lélekben töröltem kollégáim, elvtársaim és barátaim sorából. Aztán tegnap a mi rádióadónkban felolvasták J. Franék nyilatkozatát. A leghatározottabban cáfolja, hogy a megszállókkal együttműködött volna. f A legeslegszebb élményt ez á rövid kis cáfolat keltette. Csaknem tizennégymillió becsületes, haladó ember él ebben az országban. És mi valamennyiüket számon tartjuk és féltjük. TÓTH MIHÁLY Ismét az iskolában Az idei tanévnyitó — önhibánkon kívül — nem úgy festett, ahogy még két-három hete elképzeltük: vidáman, szabadon, bizakodva. Más esztendőkben tudósítóink több hasábon számolhattak be az úf iskolaév megnyitásáról a Csallóközben, a Mátyusföldön, az Ipoly és a Rima vidékén, vagy éppen Kassán. Ezúttal azonban a Belpolitikai helyzet intő komolysága — sajnos — inkább más, jontosabb hírek közlésére késztet bennünket. Tegnap mégis ellátogattam néhány iskolába. Többségükben ez idén elmaradtak a tanévkezdő ünnepélyek. Az igazgatók csak néhány keresetlen szóval üdvözölték az iskolapadokba visszatérő diákokat, az osztályfőnökök is csupán egykét szükséges utasítást adtak a szokásos ünnepi szavalatok vagy a közös mozilátogatás helyett. És úgy tűnt, hogy az örök-vidám gyerekek is, mintha az augusztus 21-re virradó emlékezetes éjszakán egyszerre felnőttekké értek volna: gondtalan zsivajgás, a vakáció alatt átélt kalandok, a nyaralás örömeinek önfeledt mesélése helyett fegyelmezetten várták tanítóik utasításait. A kisebbek megszeppent arccal, a nagyobb diákok megfontoltan, komolyan ... Nem kétséges, nehéz feladat vár ebban a tanévben a pedagógusokra is, hiszen az elmúlt napok szomorú eseményei kapcsán ebben a tanévben számos kielégítő és igaz feleletet kell majd adniuk tanítványaiknak. Feltétlenül magyarázatra vár majd a mai konkrét történelmi valóság értékelése, a hazafiság s a jog fogalma. A magyar iskolák tanárainak helyzetét külön nehezíti még, hogy a hazánk területére lépett külföldi haderők között, sajnos, magyarországi katonák is vannak ... A felemás válaszok ezekben a komoly napokban az ifjúság, a jövő nemzedéke erkölcsi nevelésében az ötvenes években dívó hibák felújítását jelentené. Az elmúlt nyolc hónapban pedig éppen ezek felszámolásáért, a véleményszabadságért küzdöttünk a CSKP vezetésével! A tegnap kezdődött tanévben ÍEolytatás a 3. oidaionl