Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-02 / 242. szám, hétfő

K

onszolidálódik a helyzet Őrségváltás a komáromi hídon SZOMBAT-VASÁRNAPI HELYZETKÉP • MAR A KOMAROMI Hl DON IS HAZATÉRHETNEK TURISTÁINK • PÁRTAKTÍVA KON FOGLALNAK ÁLLÁST A DUBČEKI IRÁNYVONAL MELLETT • A HATÁRBAN ÉS AZ ÜZEMEKBEN A MEGSZOKOTT ÜTEMBEN DOLGOZNAK Komáromban már pénteken megkezdték a különböző jelszavak eltávolítását. Szombaton éjfél után átgördültek a Duna hídján az első csehszlovák jelzésű autók, így már ezen az úton is visszatérhetnek külföldről turistáink. Szombaton átengedték a hídon a Bulgáriába, Romániába és Jugoszláviába utazó csoportokat is. A járás és a város vezetői szombaton délelőtt tanácskoztak a szövetséges csapatok parancsnokával s megegyeztek, hogy ezután a közbiztonsági szervek dolgozói ügyelnek fel a rend biztosítására. A városból kivonták a megszálló csapatokat, s hogy ezáltal is lehetővé tegyék az élet normalizálását. Szombaton délután 3 órakor őrségváltásra került sor a komáromi új hídon. Az emberek kis csoportokba tömörülve megnyugvással figyelték, miként hívja el őrhelyükről a szovjet tiszt a szolgálatot teljesítő katonákat, majd láthatták azt ls, hogy csehszlovák katona és a közbiztonsági alakulat tagja foglalta el helyüket. A Vég hídján a város felőli részen szintén/ hadseregünk tagíjai teljesítenek szolgálatot, de a másik oldalon még ott maradt a szovjet őrség. A város lakói tudomásul vették ezt a cserét s érdeklődéssel várják a további fejleményeket. Az emberek vitatkoznak, sok kérdésre várnak választ... EGYSÉGES ÁLLÁSFOGLALÁS Megtartották a Járási pártbizottság plenáris ülését, s körzeti pártaktívákon tájékoztatták a párt alapszervezeteinek vezetőit az SZLKP kongresszusának lefolyásáról. Az aktívákon felszólalók teljes mértékben egyetértettek a kongreszszuson elfogadott állásfoglalással. A pártszervezetek egyhangúlag támogatják a dubčeki irányvonalat, az SZLKP új Központi Bizottságát. Sokan hangsúlyozták, hogy a rendkívüli politikai helyzet ellenére sem szabad megfeledkeznünk a gazdasági feladatok teljesítéséről, sőt a pártszervezeteknek mindent meg kell tenni, hogy pótolni tudjuk a kritikus hét nap okozta termelési lemaradást. SZOMBATON — VASÄRNAP Az érsekújvári és a komáromi Járás falvait járva egy-két Jelsző kivételével nem látunk más, figyelmet felkeltő jelenséget. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokon még a legkritikusabb napokban sem szünetelt a munka. A meglátogatott szövetkezetek vezetői sehol sem panaszkodtak a munkafegyelem lazulásáról. Annak ellenére, hogy az emberek különbözőképpen vélekednek az eseményekről, egyben megegyeznek: gondoskodni kell a jövő évi termés alapjainak előkészítéséről. A földművelők igen jól ismerik a régi közmondást: Még a legrosszabb termés után ls újra kell vetni, ha továbbra is élni akarunk. Az emberek vitatkoznak, de a határban és az üzemekben egyaránt dolgoznak. Szombaton Érsekújváron 13 kisüzemben tartottak rendkívüli műszakot a lemardás pótlására és dolgoztak a párkányi papírgyárban is. Sajnos a járás legnagyobb üzemében, az Elektrosvitben szünetelt a munka — szabad szombatjuk volt — mivel már alig néhány napra van nyersanyagjuk. Ha nem kapják meg a szükséges szállítmányokat, akkor kénytelenek lesznek megszakítani a termelést. VÁRUNK... A nagy megrázkódtatás után nagyon sok einber várakozó álláspontra helyezkedett: majd meglátjuk, hogy ml lesz... Igen gyakran hallottuk ezt a meghatározást az érsekújvári főtéren beszélgető emberektől. A városban még sok a jelszó, a postán a szövetséges csapatok katonái tartanak szolgálatot. Az emberek vegyes reményekkel beszélgetnek a holnapról. S bár láttam a főtéren haladó lakodalmasmenetet, — egy új házaspár alig néhány perccel azelőtt mondta ki a boldogító igent, — mégis kicsit lehangoltan dugtam el Jegyzetfüzetemet, mivel a postán délutáni műszakban dolgozó kislány minden igyekezete ellenére sem tudott telefonösszeköttetést létesíteni Bratislavával. így keveredik a szemlélő előtt a látszat a valósággal. (cs) VASÁRNAPI CERUZAJEGYZETEK Ismét vasárnap volt tegnap, k hazánk területére lépett hívatlan külföldi haderők ittlétének tizenkettedik napja... A múlt heti vasárnappal ellentétben ezt a napot országszerte már a folyamatos konszolidáció Jellemezte. Vajon miképpen illett bele Pozsony az újrainduló élet országos körképébe? A szlovák főváros utcáin az Ígéretteljes reggeli napsütés után napközben Jobbára már csak hideg, őszies szél nyargalt. A várost járva a riporter — több külföldi tudósító „helyszíni" riportjaival ellenében — csaknem a teljesen megszokott, régi kerékvágásba lendülő élet nyomait találhatta. Kora reggel a kirándulók ezrei hagyták el a belvárost, meg-megállva útközben egy-egy újságárusnál, melyek mindegyikénél a friss hírekre szomjas emberek hosszú sorai kígyóztak. Bár a szombati sikeres Dubček-múszak után, több üzem dolgozói tegnapra ls újabb rendkívüli műszakot tartottak, 9 óra után egyre több sétáló járt az utcákon, amelyeken továbbra ls hiányzanak a névjelző táblák és a házszámok, de a városi nemzeti bizottság felhívása értelmében szinte alig akad már a Varsói Szerződés tagállamait, azok képviselőit és katonaságát sértő szlovák nyelvű vagy cirillbetűs felirat. A szeles Duna-part ls a szokásos képet nyújtotta. Reggelre a fegyveres haderők közös parancsnokának ígérete értelmében a pozsonyi híd belvárosi hídfője mellől is visszahúzódtak a szovjet tankok és a közeli mellékutcákban napokig tétlenül vesztegelő páncélkocsik. Már csupán a hömpölygő folyam mentén láttam néhány harckocsit, melyek legénysége fáradtan várta, hogy ő ls parancsot kapjon a visszavonulásra. Beszélgetés közben elárulták, hogy bizony a mai napig sem értik: lényegében miért kellett Csehszlováklába jönniük, hiszen mind ez ideig nem látták az ellenforradalom jelelt. Vasárnapi nyüzsgés jellemezte a város szívét is. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén már csupán a tévépalota előtt volt szinte feltűnő nyugalom, mert ott továbbra is szovjet katonák tartózkodnak. A Duna-áruház újonnan rendezett kirakatának azonban számtalan csodálója akadt. Csaknem két hét után először teltek meg ismét a kávéházak, ahol az emberek a megszokott vasárnapi társaságukban napjaink eseményeiről vitatkoztak. Az egyik asztalnál például ezt hallottamr „A múlt vasárnap ugyan szorongva, de mégis bizakodva tekintettünk a Moszkvában folyó tárgyalásokra. Most tudjuk az eredményt. Hogy a csapatok egyelőre ittmaradnak, s átmenetileg több társadalmi-politikai változás elé nézünk. De a legfontosabbat nem tudjukl Azt, hogy konkrétan — hogyan tovább?" A körül ülők bólintottak és a saját véleményeikkel toldották meg a fentieket. Hiába, a politika manapság mindennapi kenyerünk. Az SZNF terén tehát már csupán a tér fölé magasodó templomtorony emlékeztetett az elmúlt napok szomorú eseményeire. A falába csapódott lövedékek helyén frissen málladozik a vakolat, több mély belövés helye tátong vádlón és a toronyóra egyik szitává lőtt oldalán a dermedten elakadt mutatópár a történtek pontos időpontját őrzi: két perc híján déli fél tizenkettő. (miklósi) Megmagyarázzuk az igazságot Szlovákiai antifasiszták tanácskozása a jelenlegi helyzetről # Levél Dubček és Svoboda elvtárshoz (ČSTK) — Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége szlovákiai bizottságának bővített plénuma szombaton Bratislavában ülést tartott. A Szlovákia minden részéből megjelent képviselők egyöntetűen támogatásukról biztosították a párt- és a kormányszerveket. Simon Zbirka, a szlovákiai bizottság főtitkára kijelentette: „Meggyőződésem, hogy mindnyájunk szíve szerint szólok, amikor megállapítom, hogy ha segíteni akarunk Svoboda, Dubček, Cerník, Smrkovský, Husák és más elvtársaknak, mindazoknak, akik példa nélkül álló áldozatkészségről és államfé.fiúi bölcsességről tettek tanúságot, akkor meg kell fogadnunk utasításaikat és a jelenlegi körülmények között meg kell őriznünk nyugalmunkat és megfontoltságunkat. Sámuel Falťan, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy bár az utóbbi eseményekre az antifasiszta harcosok érzékenyebben reagáltak mint bárki más, mégis ápolják a szovjet néphez fűződő kapcsolatokat. A plénum tagjai határozatot fogadtak el, amely szerint a Szovjetunióban és más országokban élő bajtársaiknak megmagyarázzák hazánk megszállásával kapcsolatos állásfoglalásunkat. Az ülésről levelet küldtek Alexander Dubčeknak, a CSKP KB első titkárának és Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek. A Dubček elvtárshoz intézett levelükben kifejezték, milyen mérhetetlen öröm számukra, hogy pártunk első titkára Ismét közöttünk lehet. Biztosították arról, hogy két nemzetünk szorosan együttműködve, munkára készen akar részt venni sorsunk kialakításában. Az iguz sző ereje A MŰLT SZAZAD közepén Petőfi Sándor e szavakkal köszöntötte a magyar szabadságharcot: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... vagy van olyan együgyű, kl azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?" Január után értettük meg igazán a nagy költő szavainak súlyát, jelentését: sajtószabadság, szólásszabadság nélkül nincs, nem lehet igazi szabadság. Megértettük, mert a tásadalml, szociális felszabadulást csak megkésve követte a szellem szabadsága. Éveken át a párt, a nép nevében a vezetők egy kis csoportja formált önkényesen Jogot arra, hogy megszabja a tájékoztatás tartalmát, módját és kereteit. Így kerülhetett sor arra, hogy az árak és a lakbér emelkedésekor is az életszínvonal emelkedését bizonygatták, a törvénytelenségeket is szemfényvesztően törvények mögé rejtették. Ml tagadás, a sajtó ebben hathatósan segédkezett. Voltak újságírók, akik megtévesztve e kis csoport véleményét a párt politikájának vélték, és többé-kevésbé meggyőződésből támogatták. Voltak azonban olyanok is, akik minden irányt támogattak, amiért megfizették őket. Akkor ilyen időket éltünk. Voltak megtévesztettek és voltak konjunktúra-lovagok. A politikában és a sajtóban egyaránt. Az állam, a párt kezében összpontosított sajtó ugyan kénytelen volt az események, intézkedések hivatalos, előírt tálalását közölni, mert erre kötelezték. Ám személy szerint egyetlen újságíró sem volt köteles a logika, saját meggyőződése ellenére a közvélemény megtévesztésére, az igazság elkendőzésére vállalkozni. A személyi kultusz torzulásainak feltárása teljes mértékben csak ez év januárja után vált lehetővé. Közéleti tényezők és a sajtó képviselői csak ekkor döbbenhettek rá igazán, milyen felbecsülhetetlen károkat okoztak a hiszékenyek és a szolgalelkűek gazdasági és szellemi téren is. A felismerés sok becsületes, de félrevezetett ember egyéni tragédiájához vezetett. Ezért olvassuk ma dermedten néhány szomszédos ország sajtóját, amely most is féligazságok bizonygatásával és a tények szándékos elferdítésével mételyezi olvasói tudatát. Mert a féligazság és az elhallgatott igazság is hazugsági Közölni például J. Smrkovský nemzetgyűlési elnök beszédéből a cenzúra bevezetésének szükségességéről szóló részt, de elhallgatni a beszédből azt a tényt, hogy ez a szükség tankokkal kierőszakolt kényszer — egyszerűen félrevezetés. Közölni azt, hogy a kommunista és munkáspártok megelégedéssel nyugtázzák a moszkvai tárgyalások eredményét, mint a megoldás felé vezető utat, de ravaszul elhallgatni azt, hogy a kilencven testvérpárt közül ugyanakkor hetvenkilenc elítéli és tragikus eseménynek bélyegzi köztársaságunk megszállását — egyenlő a tények szándékos elferdítésével. Éveken át egyesek nálunk is azt hitték, hogy az egyszerű emberek, a nagy tömeg megemészti a féligazságokat, sőt a hazugságokat is. Tévedés! Saját anyanyelvünkön se értettük meg egymást. A nép akkor se hitt ezekben, amikor valakiknek meggyőződésük volt, hogy hisz bennük. A szó ereje óriási. De csak az igaz szóé. Igy volt ez a múltban, Így van ma is. Nálunk és az egész világonl A féligazságok és az elhallgatott tények egyszer könyörtelenül visszavágnak, tetemre hívnak. A legnehezebben elviselhető igazság is jobban esik, nagyobb megértésre talál, mint a kifényesített, kikerekített, rózsaszínben feltüntetett ámítás. Ml január után már hallottuk a lázongó lelkiismeret szavát... és megízleltük a szólásszabadság édes ízét. Ezért ébresztjük a még szunnyadó lelkiismeretet határon Innen és határon túl Petőfi szavait idézve, melyekkel a szabad sajtót köszöntötte: „ ... Nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfleröd a vészeken dtadalmaskodntl" Igen, hogy egykor ne kelljen senkinek pirulnia önmaga és a világ előtti APRÓSÁGOK Hely ünk itt van, itt maradunk (Folytatás az 1. oldalról élnek, ahol népeink dolgoznak, azok, akikkel együtt éltünk át jót és rosszat, a remény és a reményvesztettség pillanatait. Közös kapcsolatunk az a remény, hogy hazánkban valóra váltjuk a humanista arculatú szocializmust. A művészeti szövetségek koordinációs bizottsága, a Cseh Újságírók Szövetsége, a Csehszlovák Írószövetség, a Csehszlovák Film- és Televíziós Művészek Szövetsége, a Csehszlovák Színművészek Szövetsége, a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetsége, a Műépítészek Szövetsége, a Cseh Képzőművészek Szövetsége, a Tudományos dolgozók előkészítő bizottsága, a Csehszlovák Esztrádművészek és Artisták Szövetsége, a Művészeti és Kulturális Szakszervezeti Szövetség. AZ UTOLSÓ NAPOK nagy horderejű eseményeinek hatását és az emberekben szinte észrevétlenül végbemenő változásokat nem ts annyira a nagy dolgokban, hanem az apró, mindennapi jelenségekben veszszük észre. Tegnap (30-án) például Igen örültem annak, hogy postaszekrényemben két levelet találtam. A levelek nem adtak hírt semmilyen főnyereményről, ellenkezőleg: figyelmeztettek, hogy lakbért kell fizetnem és a villanyért is tartozom néhány koronával. De ennek a figyelmeztetésnek ts örültem, úgy éreztem, hogy megszűnt végre a magány, az üresség, amelyet a postaszekrény napok óta árasztott magából és úfra helyreállították az elszakított kábeleket, amelyek a világgal, a társadalommal összekötöttek. ic A CSKP České Budéjovice-i kerületi szervezete ezekben a napokban 300 új tagot vett fel a párt soraiba. Elhalasztották az SZNT ülését (ČSTK) — Az SZNT elnBksége jelenti, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülésének szeptember 3-ára tervezett folytatását elhalasztották. Az ülést szeptember 6-án 9 órakor kezdik Bratislavában. AKI E SOROKAT OLVASSA, bizonyára elmosolyodik majd a mondottakon, mégis szóvá kell tennem. Az üresség, amely tegnapelőtt a postaszekrényemet jellemezte, most a športkaboltokra érvényes. A pénteki nap különösen forgalmas szokott ott lenni. Ilyenkor a játékosok csillogó szemmel, reményteljes tekintettel sorban szoktak állni a kisablak előtt és babonás Izgalommal vártak, amíg sorra kerülnek és hivatalosan lepecsételik reményetket, vágyaikat. Most zárva a bolt, a Sportkák és a sazkák varázslatos számaikkal áfultan hevernek a poros fiókokban. HASONLÓ ÜRESSÉG TÁTONG a labdarúgó pályákon ts. Ezeken a gyönyörű nyár végi vasárnapokon olyan magános árvaságot árasztanak pályáink, hogy az ember szíve szinte öszszeszorul. Ez az üresség különösen annak fáf, aki megszokta a tíz-húszezernyi szurkoló tömeg zengő hafrázását és megszokta a lassan felszálló cigarettafüstfelhőket, amelyek a tűző napsugarakat is kékre festették. Vajon mikor népesítik be újra a szurkolók a Sportka-boltokat és a labdarúgó-pályákat? A felelet nem sürgős, de előre megmondom: fobban, sokkal jobban örülök mafd nekik, ha találkozom velük, mint a két levélnek, amelyre tegnap a postaszekrényemben ráakadtam, Sz. fii I V