Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-02 / 242. szám, hétfő

K onszolidálódik a helyzet Őrségváltás a komáromi hídon SZOMBAT-VASÁRNAPI HELYZETKÉP • MAR A KOMAROMI Hl DON IS HAZA­TÉRHETNEK TURISTÁINK • PÁRTAKTÍVA KON FOGLALNAK ÁLLÁST A DUBČEKI IRÁNYVONAL MELLETT • A HATÁRBAN ÉS AZ ÜZEMEKBEN A MEGSZOKOTT ÜTEMBEN DOLGOZNAK Komáromban már pénteken megkezdték a különböző jelsza­vak eltávolítását. Szombaton éjfél után átgördültek a Duna hídján az első csehszlovák jel­zésű autók, így már ezen az úton is visszatérhetnek külföld­ről turistáink. Szombaton át­engedték a hídon a Bulgáriába, Romániába és Jugoszláviába utazó csoportokat is. A járás és a város vezetői szombaton délelőtt tanácskoz­tak a szövetséges csapatok pa­rancsnokával s megegyeztek, hogy ezután a közbiztonsági szervek dolgozói ügyelnek fel a rend biztosítására. A városból kivonták a megszálló csapato­kat, s hogy ezáltal is lehetővé tegyék az élet normalizálását. Szombaton délután 3 órakor őrségváltásra került sor a ko­máromi új hídon. Az emberek kis csoportokba tömörülve megnyugvással figyelték, mi­ként hívja el őrhelyükről a szovjet tiszt a szolgálatot tel­jesítő katonákat, majd láthat­ták azt ls, hogy csehszlovák ka­tona és a közbiztonsági alaku­lat tagja foglalta el helyüket. A Vég hídján a város felőli ré­szen szintén/ hadseregünk tag­íjai teljesítenek szolgálatot, de a másik oldalon még ott ma­radt a szovjet őrség. A város lakói tudomásul vették ezt a cserét s érdeklődéssel várják a további fejleményeket. Az em­berek vitatkoznak, sok kérdés­re várnak választ... EGYSÉGES ÁLLÁSFOGLALÁS Megtartották a Járási pártbi­zottság plenáris ülését, s kör­zeti pártaktívákon tájékoztat­ták a párt alapszervezeteinek vezetőit az SZLKP kongresszu­sának lefolyásáról. Az aktívá­kon felszólalók teljes mérték­ben egyetértettek a kongresz­szuson elfogadott állásfoglalás­sal. A pártszervezetek egyhan­gúlag támogatják a dubčeki irányvonalat, az SZLKP új Köz­ponti Bizottságát. Sokan hang­súlyozták, hogy a rendkívüli po­litikai helyzet ellenére sem szabad megfeledkeznünk a gaz­dasági feladatok teljesítéséről, sőt a pártszervezeteknek min­dent meg kell tenni, hogy pó­tolni tudjuk a kritikus hét nap okozta termelési lemaradást. SZOMBATON — VASÄRNAP Az érsekújvári és a komáro­mi Járás falvait járva egy-két Jelsző kivételével nem látunk más, figyelmet felkeltő jelen­séget. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokon még a leg­kritikusabb napokban sem szü­netelt a munka. A meglátoga­tott szövetkezetek vezetői sehol sem panaszkodtak a munkafe­gyelem lazulásáról. Annak elle­nére, hogy az emberek külön­bözőképpen vélekednek az ese­ményekről, egyben megegyez­nek: gondoskodni kell a jövő évi termés alapjainak előkészí­téséről. A földművelők igen jól ismerik a régi közmondást: Még a legrosszabb termés után ls újra kell vetni, ha továbbra is élni akarunk. Az emberek vi­tatkoznak, de a határban és az üzemekben egyaránt dolgoznak. Szombaton Érsekújváron 13 kisüzemben tartottak rendkívü­li műszakot a lemardás pótlá­sára és dolgoztak a párkányi papírgyárban is. Sajnos a járás legnagyobb üzemében, az Elekt­rosvitben szünetelt a munka — szabad szombatjuk volt — mi­vel már alig néhány napra van nyersanyagjuk. Ha nem kapják meg a szükséges szállítmányo­kat, akkor kénytelenek lesznek megszakítani a termelést. VÁRUNK... A nagy megrázkódtatás után nagyon sok einber várakozó álláspontra helyezkedett: majd meglátjuk, hogy ml lesz... Igen gyakran hallottuk ezt a meghatározást az érsekújvári főtéren beszélgető emberektől. A városban még sok a jelszó, a postán a szövetséges csapatok katonái tartanak szolgálatot. Az emberek vegyes remények­kel beszélgetnek a holnapról. S bár láttam a főtéren haladó lakodalmasmenetet, — egy új házaspár alig néhány perccel azelőtt mondta ki a boldogító igent, — mégis kicsit lehangol­tan dugtam el Jegyzetfüzetemet, mivel a postán délutáni mű­szakban dolgozó kislány min­den igyekezete ellenére sem tu­dott telefonösszeköttetést léte­síteni Bratislavával. így kevere­dik a szemlélő előtt a látszat a valósággal. (cs) VASÁRNAPI CERUZAJEGYZETEK Ismét vasárnap volt tegnap, k hazánk területére lépett hí­vatlan külföldi haderők ittlété­nek tizenkettedik napja... A múlt heti vasárnappal ellentét­ben ezt a napot országszerte már a folyamatos konszolidáció Jellemezte. Vajon miképpen il­lett bele Pozsony az újrainduló élet országos körképébe? A szlovák főváros utcáin az Ígéretteljes reggeli napsütés után napközben Jobbára már csak hideg, őszies szél nyar­galt. A várost járva a riporter — több külföldi tudósító „hely­színi" riportjaival ellenében — csaknem a teljesen megszo­kott, régi kerékvágásba lendü­lő élet nyomait találhatta. Kora reggel a kirándulók ezrei hagy­ták el a belvárost, meg-megáll­va útközben egy-egy újságárus­nál, melyek mindegyikénél a friss hírekre szomjas emberek hosszú sorai kígyóztak. Bár a szombati sikeres Dub­ček-múszak után, több üzem dolgozói tegnapra ls újabb rendkívüli műszakot tartottak, 9 óra után egyre több sétáló járt az utcákon, amelyeken to­vábbra ls hiányzanak a névjel­ző táblák és a házszámok, de a városi nemzeti bizottság fel­hívása értelmében szinte alig akad már a Varsói Szerződés tagállamait, azok képviselőit és katonaságát sértő szlovák nyel­vű vagy cirillbetűs felirat. A szeles Duna-part ls a szo­kásos képet nyújtotta. Reggelre a fegyveres haderők közös pa­rancsnokának ígérete értelmé­ben a pozsonyi híd belvárosi hídfője mellől is visszahúzód­tak a szovjet tankok és a kö­zeli mellékutcákban napokig tétlenül vesztegelő páncélko­csik. Már csupán a hömpölygő folyam mentén láttam néhány harckocsit, melyek legénysége fáradtan várta, hogy ő ls pa­rancsot kapjon a visszavonu­lásra. Beszélgetés közben el­árulták, hogy bizony a mai na­pig sem értik: lényegében miért kellett Csehszlováklába jönniük, hiszen mind ez ideig nem látták az ellenforradalom jelelt. Vasárnapi nyüzsgés jellemez­te a város szívét is. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén már csupán a tévépalota előtt volt szinte feltűnő nyugalom, mert ott továbbra is szovjet katonák tartózkodnak. A Duna-áruház újonnan rendezett kirakatának azonban számtalan csodálója akadt. Csaknem két hét után először teltek meg ismét a ká­véházak, ahol az emberek a megszokott vasárnapi társasá­gukban napjaink eseményeiről vitatkoztak. Az egyik asztalnál például ezt hallottamr „A múlt vasárnap ugyan szorongva, de mégis bizakodva tekintettünk a Moszkvában folyó tárgyalások­ra. Most tudjuk az eredményt. Hogy a csapatok egyelőre itt­maradnak, s átmenetileg több társadalmi-politikai változás elé nézünk. De a legfontosabbat nem tudjukl Azt, hogy konkré­tan — hogyan tovább?" A kö­rül ülők bólintottak és a saját véleményeikkel toldották meg a fentieket. Hiába, a politika manapság mindennapi kenye­rünk. Az SZNF terén tehát már csupán a tér fölé magasodó templomtorony emlékeztetett az elmúlt napok szomorú esemé­nyeire. A falába csapódott lö­vedékek helyén frissen málla­dozik a vakolat, több mély be­lövés helye tátong vádlón és a toronyóra egyik szitává lőtt oldalán a dermedten elakadt mutatópár a történtek pontos időpontját őrzi: két perc híján déli fél tizenkettő. (miklósi) Megmagyarázzuk az igazságot Szlovákiai antifasiszták tanácskozása a jelenlegi helyzetről # Levél Dubček és Svoboda elvtárshoz (ČSTK) — Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége szlovákiai bizottságának bővített plénuma szombaton Bratislavában ülést tartott. A Szlovákia minden ré­széből megjelent képviselők egyöntetűen támogatásukról biztosították a párt- és a kor­mányszerveket. Simon Zbirka, a szlová­kiai bizottság főtitkára kijelen­tette: „Meggyőződésem, hogy mindnyájunk szíve szerint szó­lok, amikor megállapítom, hogy ha segíteni akarunk Svoboda, Dubček, Cerník, Smrkovský, Husák és más elvtársaknak, mindazoknak, akik példa nél­kül álló áldozatkészségről és államfé.fiúi bölcsességről tet­tek tanúságot, akkor meg kell fogadnunk utasításaikat és a jelenlegi körülmények között meg kell őriznünk nyugalmun­kat és megfontoltságunkat. Sámuel Falťan, a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának elnöke hangsúlyoz­ta, hogy bár az utóbbi esemé­nyekre az antifasiszta harcosok érzékenyebben reagáltak mint bárki más, mégis ápolják a szovjet néphez fűződő kapcso­latokat. A plénum tagjai határozatot fogadtak el, amely szerint a Szovjetunióban és más orszá­gokban élő bajtársaiknak meg­magyarázzák hazánk megszál­lásával kapcsolatos állásfogla­lásunkat. Az ülésről levelet küldtek Alexander Dubčeknak, a CSKP KB első titkárának és Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek. A Dubček elvtárshoz intézett levelükben kifejezték, milyen mérhetetlen öröm számukra, hogy pártunk első titkára Ismét közöttünk lehet. Biztosították arról, hogy két nemzetünk szo­rosan együttműködve, munkára készen akar részt venni sor­sunk kialakításában. Az iguz sző ereje A MŰLT SZAZAD közepén Petőfi Sándor e szavakkal kö­szöntötte a magyar szabadságharcot: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... vagy van olyan együgyű, kl azt kép­zelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?" Január után értettük meg igazán a nagy költő szavainak súlyát, jelentését: sajtószabadság, szólásszabadság nélkül nincs, nem lehet igazi szabadság. Megértettük, mert a tásadalml, szociális felszabadulást csak megkésve követte a szellem szabadsága. Éveken át a párt, a nép nevében a vezetők egy kis cso­portja formált önkényesen Jogot arra, hogy megszabja a tájékoztatás tartalmát, módját és kereteit. Így kerülhetett sor arra, hogy az árak és a lakbér emelkedésekor is az életszínvonal emelkedését bizonygatták, a törvénytelensé­geket is szemfényvesztően törvények mögé rejtették. Ml tagadás, a sajtó ebben hathatósan segédkezett. Voltak újságírók, akik megtévesztve e kis csoport véleményét a párt politikájának vélték, és többé-kevésbé meggyőződésből támogatták. Voltak azonban olyanok is, akik minden irányt támogattak, amiért megfizették őket. Akkor ilyen időket éltünk. Voltak megtévesztettek és voltak konjunktúra-lovagok. A politikában és a sajtóban egyaránt. Az állam, a párt kezében összpontosított sajtó ugyan kénytelen volt az események, intézkedések hivatalos, előírt tálalását közölni, mert erre kötelezték. Ám személy szerint egyetlen újságíró sem volt köteles a logika, saját meggyő­ződése ellenére a közvélemény megtévesztésére, az igaz­ság elkendőzésére vállalkozni. A személyi kultusz torzulásainak feltárása teljes mérték­ben csak ez év januárja után vált lehetővé. Közéleti ténye­zők és a sajtó képviselői csak ekkor döbbenhettek rá iga­zán, milyen felbecsülhetetlen károkat okoztak a hiszéke­nyek és a szolgalelkűek gazdasági és szellemi téren is. A felismerés sok becsületes, de félrevezetett ember egyé­ni tragédiájához vezetett. Ezért olvassuk ma dermedten néhány szomszédos ország sajtóját, amely most is féligazságok bizonygatásával és a tények szándékos elferdítésével mételyezi olvasói tudatát. Mert a féligazság és az elhallgatott igazság is hazugsági Közölni például J. Smrkovský nemzetgyűlési elnök beszé­déből a cenzúra bevezetésének szükségességéről szóló részt, de elhallgatni a beszédből azt a tényt, hogy ez a szükség tankokkal kierőszakolt kényszer — egyszerűen félrevezetés. Közölni azt, hogy a kommunista és munkás­pártok megelégedéssel nyugtázzák a moszkvai tárgyalások eredményét, mint a megoldás felé vezető utat, de ravaszul elhallgatni azt, hogy a kilencven testvérpárt közül ugyan­akkor hetvenkilenc elítéli és tragikus eseménynek bélyeg­zi köztársaságunk megszállását — egyenlő a tények szán­dékos elferdítésével. Éveken át egyesek nálunk is azt hitték, hogy az egy­szerű emberek, a nagy tömeg megemészti a féligazságokat, sőt a hazugságokat is. Tévedés! Saját anyanyelvünkön se értettük meg egymást. A nép akkor se hitt ezekben, amikor valakiknek meggyőződésük volt, hogy hisz bennük. A szó ereje óriási. De csak az igaz szóé. Igy volt ez a múltban, Így van ma is. Nálunk és az egész világonl A féligazságok és az elhallgatott tények egyszer könyör­telenül visszavágnak, tetemre hívnak. A legnehezebben el­viselhető igazság is jobban esik, nagyobb megértésre talál, mint a kifényesített, kikerekített, rózsaszínben feltüntetett ámítás. Ml január után már hallottuk a lázongó lelkiismeret sza­vát... és megízleltük a szólásszabadság édes ízét. Ezért ébresztjük a még szunnyadó lelkiismeretet határon Innen és határon túl Petőfi szavait idézve, melyekkel a szabad sajtót köszöntötte: „ ... Nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pá­lyádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfleröd a vészeken dtadalmaskodntl" Igen, hogy egykor ne kelljen senkinek pirulnia önmaga és a világ előtti APRÓSÁGOK Hely ünk itt van, itt maradunk (Folytatás az 1. oldalról élnek, ahol népeink dolgoznak, azok, akikkel együtt éltünk át jót és rosszat, a remény és a reményvesztettség pillanatait. Közös kapcsolatunk az a re­mény, hogy hazánkban valóra váltjuk a humanista arculatú szocializmust. A művészeti szövetségek koordinációs bizottsága, a Cseh Újságírók Szövetsége, a Csehszlovák Írószövetség, a Csehszlovák Film- és Te­levíziós Művészek Szövetsé­ge, a Csehszlovák Színművé­szek Szövetsége, a Csehszlo­vák Zeneszerzők Szövetsége, a Műépítészek Szövetsége, a Cseh Képzőművészek Szö­vetsége, a Tudományos dol­gozók előkészítő bizottsága, a Csehszlovák Esztrádművé­szek és Artisták Szövetsége, a Művészeti és Kulturális Szakszervezeti Szövetség. AZ UTOLSÓ NAPOK nagy horderejű eseményeinek hatá­sát és az emberekben szinte észrevétlenül végbemenő válto­zásokat nem ts annyira a nagy dolgokban, hanem az apró, mindennapi jelenségekben vesz­szük észre. Tegnap (30-án) például Igen örültem annak, hogy postaszek­rényemben két levelet találtam. A levelek nem adtak hírt sem­milyen főnyereményről, ellen­kezőleg: figyelmeztettek, hogy lakbért kell fizetnem és a vil­lanyért is tartozom néhány ko­ronával. De ennek a figyelmez­tetésnek ts örültem, úgy érez­tem, hogy megszűnt végre a magány, az üresség, amelyet a postaszekrény napok óta árasz­tott magából és úfra helyreállí­tották az elszakított kábeleket, amelyek a világgal, a társada­lommal összekötöttek. ic A CSKP České Budéjovice-i kerületi szervezete ezekben a napokban 300 új tagot vett fel a párt soraiba. Elhalasztották az SZNT ülését (ČSTK) — Az SZNT elnBk­sége jelenti, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülésének szeptember 3-ára tervezett folytatását elha­lasztották. Az ülést szeptem­ber 6-án 9 órakor kezdik Bratislavában. AKI E SOROKAT OLVASSA, bizonyára elmosolyodik majd a mondottakon, mégis szóvá kell tennem. Az üresség, amely tegnapelőtt a postaszekrénye­met jellemezte, most a športka­boltokra érvényes. A pénteki nap különösen forgalmas szo­kott ott lenni. Ilyenkor a já­tékosok csillogó szemmel, re­ményteljes tekintettel sorban szoktak állni a kisablak előtt és babonás Izgalommal vártak, amíg sorra kerülnek és hivata­losan lepecsételik reményetket, vágyaikat. Most zárva a bolt, a Sportkák és a sazkák varázsla­tos számaikkal áfultan hever­nek a poros fiókokban. HASONLÓ ÜRESSÉG TÁTONG a labdarúgó pályákon ts. Eze­ken a gyönyörű nyár végi va­sárnapokon olyan magános ár­vaságot árasztanak pályáink, hogy az ember szíve szinte ösz­szeszorul. Ez az üresség külö­nösen annak fáf, aki megszok­ta a tíz-húszezernyi szurkoló tömeg zengő hafrázását és meg­szokta a lassan felszálló ciga­rettafüstfelhőket, amelyek a tűző napsugarakat is kékre fes­tették. Vajon mikor népesítik be újra a szurkolók a Sportka-bol­tokat és a labdarúgó-pályákat? A felelet nem sürgős, de előre megmondom: fobban, sokkal jobban örülök mafd nekik, ha találkozom velük, mint a két levélnek, amelyre tegnap a postaszekrényemben ráakad­tam, Sz. fii I V

Next

/
Oldalképek
Tartalom