Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-06 / 246. szám, péntek

Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás ax 1. oldalról mindazt, amit nálunk Január óta tet­tünk, és ók maguk ismét foglalják el posztjaikat. Szlovákiában is szórványo­san előfordultak ilyen hangok és eh­hez véleményt kell mondanunk. A CSKP és az SZLKP vezetősége egyetért abban, — és ezt igaZBlta az SZLKP kongresszusa és a CSKP központi bi­zottsági ülése is —, hogy semmiféle körülmények között sem vagyunk haj­landóak visszatérni a Január előtti vi­szonyokhoz, ezt semmiképp nem tesz­szük meg. Ellenkezőleg: folytatjuk a Januárban megkezdett és pártunk poli­tikai főirányvonalában kifejezésre jutó politikánkat. Ezért ne gondolják ezek az emberek, hogy eljött az ő idejük, és visszatérhetnek Novotný, Bacllek, s a hozzájuk hasonlók korszakába. A másik szélsőség tovább folytatja azokat az irányzatokat, amelyek ná­lunk az augusztusi események előtt ér­vényesültek. Bizonyos értelemben kife­jezésre juttatják az augusztus 22. után nálunk felerősödött hangulatot. Vissza­utasítják a moszkvai megegyezéseket, és lényegében az SZLKP rendkívüli kongresszusának és a CSKP Központi Bizottságának irányvonalát. A CSKP legutóbbi központi bizottsági ülésén ezt a két szélsőséget elutasították mint helytelent, károsat, amely ellen har­colni kell. Fontos az, hogy pártunk, mint vezető politikai erő, politikai okfejtésével és munkájával gyorsan eloszlassa ezeket a kételyeket, hogy így pártszervezeteink és tagságunk az egész nyilvánosság kö­rében elterjesszék az új irányvonal Iránti bizalmat és támogatást kérjenek a nyilvánosságtól. Az utóbbi napokban nálunk különfé­le pánikhírek terjednek. Hála istennek, már normálisan kezd működni a rádió, a televízió és a sajtó. Segítsé­gükkel ezeket a pánikhíreket megma­gyarázhatjuk. Szlovákiában és Csehor­szágban az emberek között például olyan hírek terjedtek el, hogy Szlová­kia elszakad a köztársaságtól és csat­lakozik a Szovjetunióhoz, rendkívül sok szó esett arról, hogy a szovjet biz­tonsági szervek letartóztatják polgá­rainkat, sőt tömeges letartóztatásokra kerül sor. Gazdasági jellegű zavartkel­tő hírek is terjednek. Több üzemből ér­tesítettek bennünket ilyen jelszavakról: Termeljünk annyit, amennyire szüksé­günk van, aki többet tesz —' kollabo­ráns. A hazafiság leple alatt vagy a tájékozatlanság bújik meg, vagy néha talán alamuszi propaganda is. Az ilyen dolgokról tudnunk kell, rágalmak­ként meg kell cáfolnunk az ilyen rá­galmakat, s az embereknek türelme­sen magyaráznunk kell a helyzetet, azt, hogy a párt s a vezető állami szervek hogyan foglalkoznak ezekkel a kérdé­sekkel. Az adott helyzetben kedvezőt­len jelenség az emberek menekülése a határokon túlra. Ezzel foglalkoznunk kell és néhány intézkedést kell foga­natosítanunk. Bár az emberek legális útlevéllel távoznak, nem táplálhatunk Illúziókat — ebben a helyzetben ez tartós, vagy ideiglenes disszidálás. Az Indokok különfélék: propaganda, pá­nik, félelem, aggodalom vagy annak az Irányvonalnak megnemértése, amelyet rendkívüli kongresszusunkon szabtunk meg. Közülük sokan megtévelyedtek, el­vesztették a fejüket ésmi különösen a fiatalokat sajnáljuk, akik így távoz­nak határainkon túlra. Ügy hiszem, ki kell itt mondanunk, hogy Kívánjuk minden olyan becsületes embernek visszatértét, aki tájékozatlanságból vagy eltúlzott félelemből a határon túl­ra távozott és konkrét intézkedéseket foganatosítunk, hogy gyorsan hazatér­hessenek. Igen, intézkedéseket kell tennünk, hogy az emberek visszatér­hessenek, de főleg a politikai intézke­déseken van a hangsúly. Pártszerve­zeteinkben, az üzemekben és a mun­kahelyeken magyaráznunk kell a kér­déseket, hogy az emberek ne éljenek a pánik, a félelem hatása alatt, és nyu­godtan megmaradjanak helyükön. Ná­lunk semmiféle idegen szerv nem esz­közöl letartóztatásokat, nem avatkozik bele ügyeinkbe, biztonsági kérdéseink­be. Csehszlovák szerveink sem akar­nak foganatosítani semmiféle letartóz­tatásokat, s nem kerül sor semmiféle üldözésre. Nagyon szigorúan igazodni fogunk a szocialista törvényesség el­veihez. Azt akarjuk, hogy az emberek ne széledjenek szét a nagyvilágba, hogy személyüket, anyagi javaikat, minden­napi életünket illetően biztonságban érezzék magukat, s távlatuk legyen a jö­vőben, lássák, mi vár rájuk, hogy nyu­godtan dolgozhassanak és éljenek. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa és a CSKP Központi Bizottsága megje­lölte mai és legközelebbi feladatainkat és céljainkat. Ma egyik legfőbb felada­tunk és kötelességünk a moszkvai meg­állapodások teljesítése. Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban Idézzem DnbCek elvtársat: „A múltban meggyengült n Szovjet­unió Kommunista Pártja vezetőségének abba vetett bizalma, hogy pártunk ve­zetősége képes lesz megoldani a meg­érő problémákat. Az egyik legfontosabb feladat e bizalmatlanság eloszlatása. Meg kell mondanunk, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének érde­ke, hogy megoldást találjunk a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és pár­tunk mai helyzetére. Semmiesetre sem szabad azt a gyanút keltenünk, mintha ki akarnánk bújni kötelezettségeink alól, meg kell találnunk^ teljesítésük legjobb módját. Csak ez a biztosítéka annak, hogy a helyzet ne rosszabbod­jék, s hogy következetesen betarthas­sák a szovjet kötelezettségeket is: a csapatok fokozatos kivonását, a csapa­tok be nem avatkozását Csehszlovákia belügyeinek további fejlődésébe, az ak­ció okozta károk megtérítését, a cseh­szlovák népgazdaság fejlődésének elő­segítését." Főként tőlünk, kommunis­táktól követeli meg a helyzet, hogy e kérdésekben legyünk következetesek. A másik égető probléma az élet nor­malizálása. A normalizálásnak minden területen, az üzletekben, a termelésben, a falvakon, összes szervezeteinkben, az egész államapparátusban és a minden­napi életben meg kell valósulnia. Harmadszor, teljesen meg kell újítani a párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek munkáját, hogy az egész társadalmi gépezet teljes erő­vel működjék, hogy megszűnjenek a fo­gyatékosságok, ne legyenek zavarok, s kiküszöbölődjenek az elmúlt napok okozta károk. E napokban érzékeny veszteségek értek minket a gazdaság­ban, a termelésben. E termelési vesz­teségeket mielőbb pótolnunk kell. A közlekedésnek, a távközlésnek stb. meg kell gyorsítania és javítania mun­káját, különös tekiptettel arra, hogy közeledik az őszi csúcsforgalom a fűtő­anyagellátásban, a cukorrépa, a burgo­nya stb. begyűjtésében. Állami és gazdasági szerveinknek, a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, a vállalat­igazgatóságokkal és vezetőségekkel kezdve, lényegesen meg kell javítaniuk munkájukat. A polgári élet területén minduntalan hangoztatnunk kell a megfontoltságot, a nyugalmat, a rend biztosítását. A csehszlovák hadsereg szervei, a bizton­sági szervek, a népi milícia nagyon értékes rendfenntartó szolgálatot vé­gez. Ügy vélem, hozzájárulnak a lakos­ság lecsillapodásához, s erre egy ideig szükség lesz, míg az öt állam csapatai teljesen ki nem vonulnak területünk­ről. Érzékeny pont a sajtó, a televízió és a rádió munkaszakaszán kikényszerí­tett jelenlegi korlátozások problémája. Az SZLKP Központi Bizottságának kép­viselői tárgyaltak a rádió, a televízió és a sajtó munkatársaival. Meg kell mondanunk, hogy a szerkesztőknél, a munkatársaknál a jelen helyzet iránti nagy megértésre találtunk. Készek le­vonni a következtetéseket az adott helyzetből, s munkájukat a mai nehe­zebb feltételekhez Idomítani. Az ideig­lenes intézkedésekre vonatkozó törvé­nyek elfogadása után a Szlovák Nem­zeti Tanács Elnöksége mellett Sajtó­és Tájékoztatásügyi Hivatal létesül. Elv­társi együttműködéssel szeretnénk meg­valósítani ezeket az intézkedéseket, hogy ne kelljen felállítanunk a cenzo­ri hivatalokat. Ezért úgy vélem, jó len­ne, ha a sajtó, a rádió és a televízió minden egyes dolgozója nagyon jól megfontolná felelősségét. A helyzet normalizálásával egyidejűleg a sajtó és a rádió számára is felszabadítjuk a területet. Senkitől sem kívánjuk, hogy hazudjék vagy rózsaszínűre lak­kozza azt, amit nem lát rózsaszínűnek. Nem akarunk hazudni, és az újságírók­tól sem kívánjuk, hogy ilyen útra tér­jenek, de ha nem találunk kellő meg­értésre náluk, viszonyaink konszoli­dálódása, a csapatok kivonulása, táv­lataink érdekében kénytelenek leszünk intézkedni. Nyíltan megmondjuk az egész népnek, miért és milyen intéz­kedéseket teszünk, mert más utat nem látunk. Elvtársak! A felolvasott dokumen­tumban és abban is, amit magyaráz­gattuk, szó esik a szocialista orszá­gokhoz való viszonyról, vagyis Cseh­szlovákia és a Szovjetunió, valamint azon országok viszonyáról, amelyek csapatokat küldtek területünkre. En­gedjék meg, hogy előbb idézzem a CSKP Központi Bizottságának álláspont­ját: „A jelenlegi; rendkívül nehéz kö­rülmények között továbbra is arra fo­gunk törekedni, hogy pártunk politiká­ja az összes szocialista és haladó erők eszmei szövetségének szerves, alkotó része legyen. Internacionalisták va­gyunk és maradunk, együttműködünk valamennyi kommunista és munkás­párttal. Megerősítjük a szocialista or­szágok közösségéhez tartozásunkat és hűségünket a szövetségi kötelezettsé­gekhez." Ez a CSKP Központi Bizottságának határozata. Tudjuk, mit éreznek ma az emberek, tudjük, milyen a hangulat. A politikában azonban az a fontos, hogy pártunk kissé előrelásson. A szo­cialista országokkal, a Szovjetunióval és azzal a többi országgal való együtt­működés, amelyeknek csapatai itt tar­tózkodnak (nem szólván azokról, ame­lyeknek- nincsenek itt csapataik) meg­kívánja államaink, pártjaink kölcsönös bizalmának fokozatos visszaállítását. Rövidlátóak lennénk, ha csak a pilla­natnyi helyzetből indulnánk kl. A CSKP Központi Bizottságának állás­foglalása, az SZLKP kongresszusának megállapításai, Dubček, Svoboda és más vezető elvtársak beszédei nagyon világosan leszögezték, hogy a január utáni áramlatot, .amelyet demokratizá­lódási folyamatnak nevezünk, pártunk belpolitikai fő irányvonalának tartjuk. Fontos, hogy a párttagok és minden polgártársunk tudja: ragaszkodunk az akcióprogramhoz, melynek célkitűzé­seit életbe léptetjük, megvalósítjuk és pontosabban rögzítjük. Ebben senki se kételkedjék. Egyidejűleg meg akarunk szabadulni az elmúlt hónapok politikai hibáitól, fogyatékosságaitól. Politikai munkánkban vagy politikai vezetésünk munkájában január és au­gusztus között két problémakört nem mértünk fel teljes egészében. Nem vet­tük teljes mértékben tekintetbe a nemzetközi fényezőket, a külpolitikai tényezőknek belső helyzetünkre gyako­rolt hatását és reális súlyát, vagy bel­politikai helyzetünknek és alakulásá­nak e nemzetközi tényezőkkel való vi­szonyát. Érzékenyebben kell kezelnünk a nemzetközi kérdéseket is, valamint azokat az államokat, amelyekhez szö­vetségi kötelékek fűznek bennünket. A jövőben tekintetbe kell vennünk ezt a tényezőt. Belpolitikánk következetlenségeit sem mértük fel teljesen. Következetlen­ség volt a valóban antiszocialisla erőkkel, a K 231 és hasonló klubokkal szembeni magatartásunkban és eljá­rásunkban. Ezekben a klubokban tisz­tességes emberek mellett különféle ele­mek is felbukkantak és különböző cé­lokat követtek. Következetlenségek fordultak elő a sajtó, a rádió, a tele­vízió stb. területén is. E munkaszaka­szok rengeteg dolgozójának becsületes­sége ellenére — munkájukat igen nagyra becsüljük — nagyon jól tud­juk, hogy voltak túlkapások, amelyek nemcsak külpolitikai, hanem hazai kap csolatainknak is ártottak. Tanulsá­gainkból le kell -vonnunk azt a követ­keztetést, hogy szilárdan, de kilengé­sek, kalandor és anarchista megnyil­vánulások, a szabadsággal való vissza­élés nélkül akarjuk követni a demok­ratizálódási folyamat irányvonalát. Politikánk megvalósításában folytat­ni kívánjuk a Nemzeti Front politiká­jának új koncepcióját, a politikai rend­szer kidolgozását. Pártunk a január óta eltelt hónapokban mindinkább megnyerte a nép széles rétegeinek bi­zalmát, s magunk alatt vágnánk a fát, ha a nagytömegek iránti alkotó viszo­nyunkat és a nagytömegek pártunk iránti viszonyát bármiképpen elsekélye­sítenénk. Oj koncepció szerint kell fej­leszteni a Nemzeti Front politikáját, s erről annál inkább beszélnünk kell, mert rövid időn belül számítanunk kell a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a parlamentbe, a nemzeti bizottságokba tartandó választásokkal, s a mai hely­zetben meg kell nyernünk a nép összes rétegeinek bizalmát. Az utóbbi napokban olyan megjegy­zések is elhapgzottak: mit beszélnek föderációról? A föderatív államjogi el­rendezés szükségessége január óta nemcsak a szlovák, hanem a cseh nem­zet és politikai körei tudatában is gyö­keret vert. Már a Cseh Nemzeti Ta­nács, a kormány és más szervek is kifejezték állásfoglalásukat, s a szlo­vák és cseh nemzet egyenjogúságának alapvető követelményét meg akarjuk valósítani. Folytatjuk életbe léptetését, hogy október végéig már elfogadhas­sák az alkotmánytörvértyt. Ezzel kapcsolatban szeretném meg­mondani, hogy a magyar és az ukrán, illetve ruszin-ukrán nemzeti kisebbség problémáinak megoldásáról sem feled­kezünk meg. Azt akarjuk, hogy a fö­derációs alkotmánytörvény-javaslattal egyidejűleg a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó törvényt ls elfo­gadja a parlament, aztán a szlovák és a cseh nemzeti szervek ebből kiindul­va fogadjanak el konkrét törvényt a nemzeti kisebbségek helyzetének meg­oldásáról. Folytatjuk a gazdasági kérdések megoldását, a gazdasági reform prob­lémáinak megoldását úgy, ahogy azt az augusztusi események előtt kidolgoz­ták. Közgazdasági szakembereink, ter­mészetesen, tudják, hogy bizonyos időpontok kiigazításra szorulnak, s nincs kizárva, hogy egyes koncepciós kérdéseket is újra fontolóra kell ven­nünk. Folytatjuk az önigazgatási reform előkészítését. Az összes fokú nemzeti bizottságok legyenek a nép igazi szer­vei. A tudomány, a művészet és a kultúra dolgozóiban kételyek támadhatnak, va­jon a párt és az állam vezetése nem fog ;e szorgalmazni valamilyen művé­szi irányzatot, konkrétan szólva a visz­szatérést a szoc alista realizmushoz, nem fogjuk-e előírni, milyen irányzatot kövessenek. Fölöslegesnek tartjuk ag­godalmaikat. A legkevésbé sincs szán­dékunkban korlátozni a tudományos, kulturális és művészeti dolgozók alko­tási szabadságát, vagy avatatlanul be­avatkozni munkájukba, belső problé­máikba. Csak a sajtóval, a rádióval és a televízióval kapcsolatban vannak bi­zonyos korlátozások, amelyeket már említettem. Felmerül a kérdés, milyen terület van ma a január utáni politika megva­lósítására, tulajdonképpen mi maradt meg Januárból. Én fordítva tenném fel a kérdést: Mi van korlátozva? A hely­zet konszolidálódásával és a csapatok kivonulásával egyidejűleg államunk szu­verenitása is teljes mértékben megújul. Ebben az időszakban is saját csehszlo­vák és szlovák szerveink igazgatják közéletünk döntő területeit, ott pedig annyi lehetőség van a párton és álla­mon belüli demokrácia érvényesítésére, belső problémáink megoldására, a nem­zetiségi, gazdasági, politikai és kultu­rális kérdések "rendezésére, hogy ele­gendő munkateret nyújt valamennyi társadalmi csoportnak, sőt reményt és távlatot is ad. Ami a demokráciát illeti, az embe­reknek sokszor eltérő elképzeléseik vannak róla. Azt hiszem, visszatérhe­tünk ahhoz a gondolathoz, amelyet pár­tunk a Szlovák Nemzeti Felkelés ide­jén s az azt követő években szorgalma­zott: a mélyen népi demokratizmus, a munkások, parasztok, értelmiségiek milliós tömegef demokratizmusának gondolatához. Olyan demokratizmus­hoz, amelyet érezni lehet a munkahe­lyeken, a falvakban és városokban, amely nem valamilyen szűk réteg ki­váltsága. Pártunk az elmúlt nyolc hónapban éppen progresszív politikájával, mun­kájával, célkitűzéseivel nyerte meg a lakosság széles rétegeinek nagy bizal­mát. Becsülnünk kell az emberek bi­zalmát, a nemzet bizalmát, a nemzeti kisebbségek bizalmát. Becsüljük az em­berek érettségét, öntudatosságát, s azt, hogy támogatták pártunk munkáját, és reméljük, hogy a jövőben is támogatni fogják. Nem akarunk elszakadni és nem is szakadhatunk el a nemzettől, az emberektől. Megőrizzük pártunk szlo­vákiai egységét, a pártvezetés egysé­gét, támogatni fogjuk a CSKP egységét és az állam egységét is. Hívek mara­dunk a szocializmus eszméjéhez, a szo­cialista társadalom építéséhez, a mar­xista—leninista elvekhez. Tisztában va­gyunk vele, mi a kötelességünk né­pünkkel és nemzetünkkel szemben, is­merjük Internacionalista kötelességein­ket a többi kommunista és munkáspárt­tal szemben, készek vagyunk együtt­működni ott, ahol az együttműködés megszakadt, s visszaállítani a bizalmat e pártok Iránt. Husák elvtárs a továbbiakban a párt belső munkájával foglalkozott, kiemel­te az új munkamódszerek fontosságát. Megemlítette, hogy januártól szeptem­ber l-ig 5877 új tag lépett be a pártba, közülük 425-en augusztusban kérték felvételüket. Beszámolója végén kitar­tásra, szilárdságra, fegyelemre és meg­fontoltságra intett. A CSEH NEMZETI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGE SZLOVÁKIÁBAN Szerdán a késő esti órákban Bratis­lavába érkezett a Cseh Nemzeti Tanács küldöttsége, a tanács elnökének, dr. Cestmír Císafnak a vezetésével. A küldöttséget Ondrej Klokoö, az SZNT elnöke, Samo Faltan, az SZNF KB el­nöke, Jozef Kríž, az SZNT alelnöke és a Szlovák "Nemzeti Tanács további kép­viselői fogadták. Csütörtökön megkezdődtek a tanács­kozások a Cseh és Szlovák Nemzeti Ta­nárt képviselői között. A megbeszélé­sek fő témája a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság föderatív államjogi rendezésének elkészítése. Megállapo­dásra került sor, hogy a két szerv meg­felelő bizottságai Javaslatokat készíte­nek elő, ezeket előbb együttes ülésen megvitatja a Cseh és a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöksége, majd a CSNT és az SZNT plénuma elé terjeszti. A Cseh és a Szlovák Nenjzeti Tanács képviselői valamennyi kérdesben a leg­szorosabb együttműködést fejtik ki, és még október elején a Nemzetgyűlés elé kívánják terjeszteni a föderációról szó­ló alkotmánytörvény-tervezetet, hogy azt a Nemzetgyűlés 1968. október 28-ig, Csehszlovákia megalakulásának 50. év­fordulójáig elfogadhassa. 1S68. IX. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom