Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-22 / 262. szám, vasárnap

HÁZUNK TÁJA Virágok önfenntartási ösztöne Mindenki, aki lakásában, kert­jében, vagy másutt tart és gondoz virágokat, dísznövénye­ket stb., felkészül arra, hogy kedvencei egyszer elvirágza­nak. Ez a folyamat természe­tes, de mégis lehangoló. Persze vannak — ügy mondhatjuk — kivételek is, hiszen különböző fák és bokrok virágzása után gyümölcsük fejlődése, majd érése következik. Gondoljunk csupán a nálunk honos csipke­rózsára (vadrózsa, vagy gyepü­rózsa). Bokrának sűrű ágain még a tél elején, sőt gyakran egész télen át ls piroslanaik a csipkebogyók. Az ilyen kelle­mes kivételek azonban csak erősítik azt a szabályt, hogy a virágokat stb. kedvelő egyének általában nem a gyümölcsöt vagy a magházat tartják fontos­nak, hanem a színpompás virá­gokat. Ha pedig már a csipke­rózsáról beszélünk, gondoljunk testvéreire, a különböző neme­sített rózsákra. Aki rózsafákat gondoz kertjében, kétségkívül azt szeretné, hogy minél to­vább, minél szebb és színpom­pásabb, minél illatosabb virág­jai legyenek. Ez az ideális álla­pot gyakorlatilag is megvaló­sítható, vagy legalábbis meg­közelíthető egy régi, de min­denkor bevált módszerrel. Ha újabb bimbózásra akarjuk kész­tetni a rózsafákat, le kell met­szenünk a már elhervadt virá­gokat. Eltávolításuk ugyanis felébreszti a növény önfenntar­tási ösztönét, és ismét bimbó­zásra, majd virágzásra készteti. A metszés tudvalévőleg akadá­lyozza a magképzést, illetve az adott növény életereje Jelentős részének elhasználódását. Ezzel a módszerrel természe­tesen nemcsak a rózsákat kész­tethetjük újabb bimbózásra s virágzásra, hanem más dísznö­vényeket is. Azt azonban mind­eddig nem sikerült teljes biz­tonsággal megállapítani, hogy a metszés módszere melyik dísznövényeknél alkalmazható mindenkor eredményesen, mi­vel közülük nem mindegyik késztethető így újabb virágzás­ra. A kertészkedők s általában a virágokat kedvelő egyének maguk is kísérletezhetnek, s önmaguk, nemkülönben bará­taik s ismerőseik örömére ér­tékes tapasztalatokat szerezhet­nek. Az ilyen kísérletezés néha meglepő eredményekkel járhat, máskor pedig csalódást is okoz­hat. Ám függetlenül attól, hogy a metszés újabb virágzásra készteti-e kedvenc növényein­ket vagy nem, ez a módszer mindenkor és mindenképpen célszerű. A metszéssel ugyanis egyrészt megszabadulunk a már szépségüket vesztett, lassan hervadó virágoktól, másrészt növényeink nem fecsérlik el fölöslegesen energiájukat a szá­mukra általában szükségtelen magképzésre, hanem újraéle­désre, további fejlődésre hasz­nálhatják fel életerejüket. K. Weissberger BARKÁCSOLÓKNAK Falra erősített virágos poleok Aki szereti a szobanövénye­ket, s több karú, terjedelmes virágállvány elhelyezésére nin­csen hely a lakásában, a ké­pünkön látható módon oldhatja meg a virágok elrendezésének kérdését. Közvetlen az ablak melletti falrész rendszerint szabadon áll, ugyanígy az ablak alatti tér is. Ezt a helyet ügyesen ki­használhatjuk. — Válasszunk szép, nem túl vastag, egyforma szélességű deszkákat. Gyalul­juk le, s a nyers színű fát szín­telen lakkal kenjük be. Azután gipszeljünk fatipniket a falba, azokon a helyeken, ahol a pol­cot fölerősítjük. Ügyes barkácsolók az ablak alatti polcot lehajtható megol­dásúra készíthetik — zsanérral. Így, ha nincs rá szükség, leen­gedhetjük, s nem foglalja fölös­legesen a helyet. — Ugyanilyen megoldással munkalapot is sze­relhetünk az ablak alá. SZŐLÉSZET TISZTASÁG — JÓ BOR Az idei szüret nemcsak gazdag termésével, hanem elsősorban ko­raiságával lepett meg, s ez az előkészületet illetően némi kap­kodást okoz. A szőlő gyors és nagyarányú rothadása miatt sok helyütt nem lehet bevárni • teljes érést. Ne feledjük azon­ban, hogy csopán a teljesen be­érett szőlőben fejlődnek ki az Iz, szín és zamatanyagok, s csakis Ilyen gyümölcsből készíthető ki­váló aromájú, fajtajelleggel bíró, zamatos bor. Egyszóval, aki jó bort akar készíteni, az ne kap­kodja el a szüretet. Természetesen, a jó bor készí­tését nem csupán a szőlő érett­sége határozza meg, ezen kivttl még számos más tényező is közrejátszik. Elsősorban a tiszta­ságot kell megemlíteni, ami a bor érését döntően befolyásolja. Legfontosabb tennivaló tehát • hordók, a többi edények és a tfi­rolóhelyiség alapos kitisztítása, mert a legtöbb borbetegséget a tisztátalanság okozza. A hordó tlszlaságát szaglással vagy nyílt láng segítségével állapíthatjuk meg. Belefújunk vagy tenyérrel a dugónyílásra Btünk, s utána nyomban beleszagolank a hordó­ba. A mozgásba hozott levegő szaga elárulja, milyen állapotban van. Ha a hordó egészéges. bor, illetve kénszagot, ha viszont be­teg. ecetes, szűrős, penész vagy dohos szagot áraszt. A lánggal való ellenérzés abban áll, hogy a nyíláson égő gyertyát engedünk a hordóba, s ha elalszik, az • fertőzésnek a jele. A kevésbé penészes hordót hi­deg vízzel, majd sziikség szerint forró, szódás oldattal mossuk meg, utána torró, majd hideg vízzel öblítsük ki. Azért szüksé­ges hideg vízzel kezdeni a mo­sást, hogy a dongák pórusai ne tágulhassanak ki. Ellenkező esetben a fertőzés még mélyebb­re hatolhat. Régebbi keletű fer­tőzés esetén a hordó fenekét ki­vesszük, és gyökérkefével (szin­tén hideg vízzel) addig súroljuk, míg nem lesz tiszta a víz. Ha a betegség mélyebben hatolt a dongába, akkor késsel, kaparó­val, esetleg gyaluval távolítsuk el a fertőzött réteget. Utána hi­deg. majd 2 százalékos forrő, szódás oldattal mossuk meg, s végül forró és hideg vízzel öb­lítsük kl. Az új hordókat is Igen gondo­san kell előkészíteni, mert a bor csersavas, gyantás vagy egyéb kellemetlen Izeket kaphat tőle. Az új hordót 2—3 napig hideg vízzel feltöltve állni hagyjuk, utána gőzöljük, azaz többször kiforrázzuk (szódás, forró vízzel is), majd ntána 2—3 napig Ismét hideg vízzel megtöltve áztatjnk. Végül kiszárítjuk és a száraz hordót bekénezzük. Hasonló n-.ódon végezzük a kádak préskosarak, puttonyok stb. tisztítását ls. Az alaposan előkészített edényekkel aztán megkezdhetjük a szüretet. Ha a mustkezpló- \ az erjesztés alapfeltételeit Is megtartjuk, biz­tosak lehetünk benne, hogy fáradságunk nem volt hiábavaló. KASA MIHÁLT HÁZTARTÁS HORTOBÁGYI ROSTÉLYOS Hozzávalók: 5 szelet, egyenként 20 dkg-os rostélyos, 10 dkg zsír, 20 dkg vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, pirospaprika, egy ke­vés köménymag, ső, 15 dkg lecsó, 2 dkg liszt, 2 dkg sűrített para dicsőm. A megsózott és lisztben meg­forgatott rostélyosokat zsírban hirtelen átsütjük és egy megfele lő nagyságú lábasba tesszük. Eb­ben a zsírban világosra pirítjuk a finomra vágott vürüshagymát, hozzáadjuk a paprikát, a sűrített paradicsomot, az összezúzott fok­hagymát és a köménymagot. Az egészet jól összekeverjük, egy ke­vés vízzel felöntjük, néhány per­óig forraljuk és ráöntjük a ros­télyosra. Annyi vizet öntünk még hozzá, hogy ellepje a hússzelete­ket. Azután fedő alatt lassan pá­roljuk. Időnként a húst megforgat­juk, s ha kell, még egy kis vizet öntünk rá. Mielőtt teljesen meg­puhulna, hozzátesszük a lecsót, s ezzel együtt készre pároljuk. Tá­lalásknr minden rostélyos tetejére egy egy darab nagy daragaluskát teszünk. VAGDALT BÉLSZÍN MAGYAROSAN Hozzávalók: B0 dkg sovány mar­hahús, 5 db tojás, 10 dkg füstölt szalonna, 10 db zöldpaprika, 4 db nagyobb paradicsom vagy ezek he­lyett 30 dkg kész lecsó, 1 kg bur­gonya, 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 10 dkg zsír, pirospap­rika, 1 dkg cukor, 2 db zsemle, só, feketebors, majoránna. Négy tojást forrásban levő vízbe teszünk, 8 percig főzzük, azután hideg vízben lehűtjük, majd meg­hámozzuk. A fele zsírban sárgára piritjuk az aprúra vagdalt vörös­hagymát és fokhagymát, majd hozzákeverjük a pirospaprikát, és félreállítjuk. A bőr nélküli füstölt szalonnát kis kockákra vágjuk. A marhahúst a vízbe áztatott, s jól kifacsart zsemlével együtt leda ráljuk. A paprikás hagymából egy evőkanálnyit hozzáadunk, s bele keverjük a kockára vágott sza­lonnát, egy tojást, a sót, a törött borsot, a késhegynyi majoránnát, végül beleszúrjuk a kockára vá­gott 4 db főtt tojást. Az egészet jól elvegyítjük, vizezett deszkára teszünk, s vizes kézzel bélszín alakúra formáljuk. Azután zsírral jól megkent tepsibe vagy serpe­nyőbe tesszük, egy kevés zsírt teszünk a tetejére, és sütőben 25— 30 percig sütjük. Majd a zöldpap­rikát és a paradicsomot megmos suk. A paprikák torzsált kiszed­jük, s karikára vágjuk, a paradi­csomot pedig kocka alakúra. Na­gyobb serpenyőben zsírt melegí­tünk, beletesszük a zöldpaprikát és óvatosan kevergetve kissé megpirítjuk, majd hozzáadjuk a paradicsomot is. Egy Iďbasba tesz­szük, ráöntjük a paprikás hagy­mát, egy kevés vizet, megsózzuk, egy nagyon picit megcukrozzuk, s lassan főzzük. A bélszínt leg­alább t/4 órai pihentetés után sze­letekre vágjuk, melegített tálra tesszük, s kétoldalt lecsót rakunk mellé. A Iái két végén a húst sós vízben főtt burgonyával körítjük. LECSÖS KACSAPÖRKÖLT Egy kisebb, nem túl kövér ka­csát veszünk, darabokra vágjuk (a mellét ebben az esetben több apró darabra vágjuk) és hagymás zsíron puhára párol­juk, egy kevés piros paprikával meghintjük, megsózzuk és tar­tósított lecsót öntünk hozzá. Ezzel még egyszer átforraljuk, és makarónival tálaljuk. DIVAT Varrjunk a gyerekeknek csinos és prak­tikus pizsamát, hálóinget, köntöst. A bemutatott modellek bármelyikét magunk is megvarrhatjuk ügyes szabásminta alapján. 1. Flanell fiúköntös, sálgallérral s egy-egy rátűzött zsebbel. 2. Hosszú leányka hálóing, a mellrészben sűrűn redőzve. Gal­lér helyett megköthető nyakpánt ja van. 3. Csinos fiúpizsama, rágombolható nadrággal. A gallér, a gom­bolás és a zseb szélét keskeny fodor díszíti. 4. Divatos vonalú bakfispizsama, kétoldalt hasitól felsőrésszel, s elütő színű anyagból készült nyakpánttal és kézelővel. 5. A kicsinyeknek legcélszerűbb a rágombolható gumis nadrág­gal készült pizsama, a sima vonalú, gallér nélküli felsőrésszel. Hasznos tanácsok • A vesszőkosarat és gyé­kényszatyrot is éppen úgy tisz­tán kell tartanunk, mint a bőr­ből vagy műanyagból készült bevásárlótáskákat. Hiszen ezek­ben hozzuk a boltbői, a piacról az élelmiszereket. — Az új ko­sarat béleljük ki csomagolópa­pírral, ha valamilyen piszko­sabb holmit viszünk benne (pl. burgonyát stb.) Minden óvatos­ság ellenére is bepiszkolódik idővel a használattól a kosár, szatyor, strandtáska. Ezért azt ajánljuk olvasóinknak, hogy langyos, szalmiákszeszes vízben, puha kefével jól mossák meg, majd alaposan szárítsák meg őket. A szennyeződés minősé­gétől függően Jarral, Saponit­tal vagy ecetes, sós vízzel is tisztíthatjuk a vessző- és gyé­kényholmit, például a zsíros foltokat. Ha rozsdafolt van a kosáron, ecetes, sós vízzel sú­roljuk át, azután nagyon Jól öblítsük le tiszta vízzel. • A vesszőbútorokat és gyé­kényből, háncsból készült fali­szőnyegeket is a fent említett módon tisztítjuk. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a búto­rok vesszőanyaga ne szívja túl­ságosan magába a vizet, s szá­radás közben el ne görbüljön. A faliszőnyeget mindig egyenes helyen tisztítsuk, s lefektetve, egyenesen szárítsuk meg. Ugyanis, ha felfüggesztve szá­rítanánk, elveszítené eredeti formáját, szélei kinyúlnának stb. • A spárgából, kókuszfonal­ból készült lábtörlőket Szintén megtisztíthatjuk ilyen módon. Természetesen, először alapo­san kiporoljuk, azután kissé tö­ményebb saponitos vizet készí­tünk, abba belemártjuk a ke­fét, s jól lesúroljuk a lábtör­lőt. Ha erős csomózással ké­szült, s nem foszlódik, nyugod­tan belemárthatjuk a folyadék­ba, Így teljesen kioldja belőle a port. Csempe a konyhában Higiéniai és esztétikai szempontból egyaránt előnyös a konyha kicsempézése. Nem is szólva arról, mennyivel könnyebb így a falak tisztán tartása. Sok helyen még ma is alkalmazzák a hagyományos olajfestést. Ez is lemosható, de a csempével szemben az a hátránya, hogy könnyen lepereg. Különösen ott, ahol kissé nedves a fal. A fajanszcsempe a legszebb és legcélszerűbb, de aránylag elég drága és sok helyütt nehezen beszerezhető. Tulajdonképpen a felrakást mun­ka teszi költségessé, ezért sok háziasszony In­kább lemond róla. Az ő figyelmüket szeretnénk felhívni a MŰANYAG CSEMPÉRE, amely többféle színben (halványkék, fehér, csontszlnű stb.) és méretben kapható. Legcél­szerűbb az 1,85 m hosszú és 1,25 m széles táb­lákban gyártott, kockás műanyagcsempe-lap, amelynek ára kb. 73,— Kčs. Építési anyagokat árusító telepeken kapható. Tisztán tartása hasonló a fajanszcsempéhaz, azzal a különbséggel, hogy a fényes felületű műanyagcsempét sohasem szabad kőporral sú­rolnunk. Tisztításához Saponitot, Járt vagy szap­panpehelyt használunk, továbbá puha flanell rongyot. Ha ráfröccsen az ótel vagy befőzéskor * Szépségápolás A divatos, nagy loknikba csa vart frizura kezelése nem is olyan Bgyszerfi, mint hinnénk. Ugyanis, ha azt akarjuk, hogy hajunk min­dig rendes, ápolt legyen, gyakran meg kell mosnunk, mert a zsíros haj nem tartja a csavarást. A fris­sen mosott viszont laza, könnyen szétesik. Ezért azt ajánljuk olva­sóinknak, minden egyes csigát, azaz loknit, babaliajtűvel erősít­senek meg. Munka közben egy könnyű sál­lal vagy kendővel kössük le elől a hajunkat, hogy a loknik ne csússzanak előre, ne lógjanak a homlokunkba vagy a szemünkbe. a lekvár, azonnal le kell törölnünk. A rászáradt ételmaradékot sohasem szabad késsel eltávoll­tanunk. Ilyen esetben a szennyezett helyet puha, vizes szivaccsal óvatosan addig dörzsöljük, míg a rászáradt folt feloldódik, s könnyen letöröl­hető lesz. 1988. IX. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom