Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-04 / 244. szám, szerda

Új orvostudományi egyetem épül Kassán Hatalmas méretű építkezés folyik Kassa északi peremén, a régi és az új városrészeket összekötő dombokon: itt épül Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb, a legcélszerűb­ben berendezett orvostudomá­nyi egyeteme. Erről az igényes építkezésről — s ugyanakkor a munkamenetet késleltető ne­hézségekről — Eugen Sté­gén a mérnök, műépítész, a prágai KPU kelet-szlovákiai koordinátorja tájékoztatta mun­katársunkat. • Mekkora beruházási költ­séggel számolnak a komplex tervek? — A teljes építkezés — be­leértve a rendkívül költséges s kizárólag devizákért vásárol­ható műszaki és világító szak­berendezést is — mintegy 700 millió koronát igényel. Már magában véve ez a szokatlanul magas összeg is bizonyítja, hogy ez esetben nem minden­napi jelentőségű építkezésről van szó. íme néhány tájékoz­tató adat: az egyetemi klinika 1600 férőhelyes lesz. A műsza­ki berendezések leszállításában a hazai vállalatokon kívül mintegy 40 külföldi, javarészt világhírű nyugati cég vállal részt, köztük a Phillips, Sie­mens és Hhelnmetal, míg a spe­ciális világítóberendezéseket és gépeket kizárólag olasz (ez idő tájt a világon a legjobbak) szakcégektől rendeltük meg. • Hogyan haladnak a mun­kálatok? — Sajnos — lassan, körül­ményesen, s ezért már most jelentős a lemaradás! Az épít­kezés, melyet 1974-ben kellene átadni, csaknem egy teljes esz­tendőt késik. Ez igen sok prob­lémát és „be nem kalkulált" nehézségeket okoz a Kohóépitő Vállalat dolgozóinak ... • Mi okozza tulajdonképpen ezt a lemaradást? — Anyagbeszerzési nehézsé­gek és mindenekelőtt a munka­erőhiány! Igen sok hazai cég nem tartja be a gazdasági szer­ződésekben lekötött alapanya­gok szállítási időpontját, ért­hetetlenül késlekedik. Súlyos probléma — csaknem döntő je­lentőségű — a munkaerőhiány: az építkezésen 300 munkásnak kellene dolgoznia (s fokozato­san mind többnek), a valójában azonban alig 100 dolgozik ... • Várható e tekintetben — a közeljövőben — javulás? — A KNB-n a napokban eredménnyel kecsegtető tárgya­lások folytak. Ezek alapján nincs kizárva, hogy rövidesen megjelennek az építkezésen az első magyarországi szakmun­kások — ácsok, kőművesek — akik bizony komoly segítséget jelentenének. (täj Dobra verik az üzemet Szokatlan helyzetbe került a martini cellulózgyár: dobra verik. Az üzem már huszon­egy éve „fél lábbal a sírban van", ugyanis először 1947-re, majd 1953-ra, később az idei évre, azután pedig 1972-re, ezt követően 1975-re tűzték ki a gyár felszámolását. Az elavult berendezésű gyárban állandóan „felszámolás előtt" állnak, s ezért sem újabb be­ruházásokra, sem szakember­képzésre nem került sor két évtized óta. A legnagyobb csapást az üzem rentabilitásá­ra a legutóbbi nagykereske­delmi árrendezés mérte, amely miatt további nyolc millió koronával kellett növel­ni az amúgyis tízmilliós dotá­ciót. A gyár tehát évente 18 millió koronájába kerül az ál­lamnak. 600 ember dolgozik itt, akik évek óta hiába kö­vetelik az áldatlan helyzet magoldását. Ján Zdražil igaz­gató legutóbb pontosan fel­mérte a helyzetet és kiszámí­totta, hogyha [ az üzem összes dolgozóját egy évi fizetett szabadságra küldenék, s leál­lítanák a gyárat, ez a nép­gazdaság számára nem keve­sebb, mint hatmillió korona megtakarítást jelentene. Nemrég az üzem pártszer­vezetének kezdeményezésére az áldatlan helyzet végleges megoldása érdekében tanács­kozást rendeztek a felsőbb gazdasági és politikai szer­vekkel. A papíripar vezetői a tanácskozáson végül is kénytelenek voltak engedni a követelményeknek és lemond­tak erről az üzemről. A gyá­rat „dobra verik": október el­sejéig annak a vállalatnak, vagy intézménynek ítélik oda az üzemet, amely hajlandó és képes kihasználni a berende­zést és megfelelő termelési programot nyújt. Ha eddig a határidőig a termelési prog­ram kérdése nem oldódik meg, a dolgozók sztrájkba lép­nek. Reméljük akad vállalat, amely képes kihasználni 600 papírgyári szakembert és a gyárépületeket. í vil.) Szeitc&n a régi kerékvágás A plakátok eltűntek • A fürdőidény hirtelen megszűnése © Már csak a telefonösszeköttetés hiányzik szélte a szükséges intézkedé­seket. A város életében a leg­nagyobb rendellenességet a fürdőidény hirtelen és teljes megszűnése okozta — Szene ismert fürdőváros. A helyi te­Szene városában is már csu­pán egy-két felirat tanúskodik az elmúlt napok eseményeiről. A plakátokat maguk a fiatalok szedték le, akiknek a városi pártbizottság és a VNB vezető­sége megmagyarázta, hogy az adott helyzetben a legfonto­sabb feladat a társadalmi élet konszolidálódása. S ez Szencen sikerül is. Igaz, a városban a legkriti­kusabb napokban sem történ­tek komolyabb rendellenessé­gek. A termelés egyetlen napig sem szünetelt. A közellátás dolgozóit dicséret illeti; külö­nösen az üzleteseket és a pé­keket, akik vasárnap is sütöt­tek kenyeret, hogy a lakosság­nak ne kelljen nélkülöznie. A közbiztonság szervei is meg­szakítás nélkül teljesítettek szolgálatot, de semmiféle bűn­cselekményt nem regisztrál­tak. A lakosság, fegyelmezett magatartásáért, nagy elisme­rést érdemel. A városi pártbizottság és a VNB tanácsa az elmúlt két hé­ten naponta ülésezett s megbe­lefonok működésében nem volt fennakadás, de interurbán be­szélgetést még most sem foly­tathatnak. Ezért a városi nem­zeti bizottságon még mindig tartanak éjjeli szolgálatot, hogy sürgős üzenet esetén le­gyen kihez fordulni. A járás és a város szlová­kiai pártkongresszusának dele­gátusai tájékoztatták a városi pártszervezetet, a VNB taná­csát, az üzemi szervezetek és a környező falvak pártszerveze­teinek elnökeit a kongresszus­ról. Ennek értelmében a város pártszervezetei és a VNB fel­hívással fordult a lakossághoz, melyben köszönetet mondott a lakosságnak az elmúlt napok­ban tanúsított magatartásáért, s kifejezésre juttatta egyetérté­sét a kongresszus határozatá­val. —fü— F E L M E R E S A Szlovák Nemzeti Tanács Népi Ellenőrzési Bizottsága augusztus 29—31-én Szlovákia egynéhány vállalatában, üzemében és szer­vezetében felmérést végzett a ter­melés és az üzemeltetés konszo­lidálásárúi, nemkülönben a hely­zet normalizálása teltételeinek megteremtéséről. A leimérés eredményeiről teg nap nyújtott tájékoztatást az új­ságíróknak Ján Stenči, a Szlovák Nemzeti Tanács Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke. Mint mon­dotta, a Martini Gépgyáron kívül, ahol augusztus 21—23-a között megszakadt a termelés, másutt szakadatlanul tovább folyt a gyár­tás. A nyersanyag- és az energia­ellátás nem korlátozta lényegesen az üzemek működését. A nehézsé­gek csak később kezdenek meg­mutatkozni, mivel lassan kimerül­nek az üzemek készletei, és sok esetben megszakadt a kapcsolat a szállítók és az üzemek között. A felmérés arröl tanúskodik, hogy a Külkereskedelmi Miniszté­riumnak, valamint a külkereske­delmi vállalatoknak a lehető leg­rövidebb időn belül meg kell ol­daniuk a behozatal és kivitel problémáit. A nyersanyag folyamatos szállí­tásának biztosítására Intézkedé­seket kell tenni, hogy a vasúti szállítás folyamatos legyen. Kultúránk tevékenységének normalizálása A művészet területén a legfontosabb feladat, hogy hivatásos művészegyütteseink újból megkezdjék tevékenységüket. Na­gyobb részük 10 napon belül elkezdheti munkáját. Bratislavá­ban az idény szeptember 7-én nyílik meg. Szlovákia egyéb vá­rosaiban pedig a kerületi és a járási nemzeti bizottságokkal által megállapított időpontban. Az illetékes megbízotti hivatal az említett határidőig áttekinti a többi művészegyüttes drama­turgiai tervét, különös tekintettel a megváltozott helyzetre. A kulturális-népművelési intézmények tájékoztatni fogják hazánk lakosságát az SZLKP Központi Bizottságának, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsnak határozatairól, főként a cseh­szlovákiai viszonyok konszolidálódását illetően. BARÁTSÁGOMAT M. Klárával annak az öt­letemnek köszönhetem, melynek következté­ben egyik regényem epizódalakja hivatásul az archeolúgusi pályát választotta. Nem irányí­tottam különösebb célkitűzéssel, a tudomány­ág iránti tiszteletem sem befolyásolt. Tisztára a véletlenen múlt, mely asztalomra sodorta a londoni British Museum térképpel ellátott idegenvezető kézikönyvét. Ajándékba kaptam valakitől, aki súlyt helyezett arra, hogy tud­jam, mi vau odakint a nagyvilágban. Mivel említett regényalakom, írásom tör­vényszerűségéhez igazodva, éppen Londonban tartózkodott — gondoltam — miért ne kap­hatna az élet szépségeiből többet mint jóma­gam, kerül amibe kerül, hősnőm érdeklődéséi a régészet felé fordítom. Szép tan, érdekes, színes, világlátásra alkalmat adő, és nem is túlságosan zsúfolt. (Persze, amikor ilyeneket gondoltam, még nem tudtam azt, amit most már tudok.) Mivel ifjú regényhősnűm ép­pen pályaválasztás előtt állt, azonkívül me­seszüvésem bonyodalmai miatt egy ideig külföl­dön kellett tartózkodnia, döntöttem! Archeo­lógus lesz a lányból. En is az lennék, ameny­nyiben húsz évesen ismét pályaválasztás előtt állnék, mert már tudom, hogy a halott múlt lényegében kevesebb gondot okoz, mint az eleven jelen. M. Klára nem ismerte szempontjaimat, ví­vódásaimnak sem volt tanúja, ösztönösen von­zódott a régészeti pálya felé, regényhősnőm­ben rokonlelket vélt [elfedezni, hozzám is az iránta érzett megértés vezette. Hosszan és zavartan közölte személyembe vetett bizalmát, azután felkért, vegyem kézbe az ő sorsát is, segítsek valóra váltani álmait, mert belepusztul, ha nem foglalkozhat régé­szettel. Megnyugatott: ő nem kívánja London­ban folytatni tanulmányait. ]ó neki a ml ős­régi, omladozó, újjáépülő és szépülő Duna­partunk, a Váralja, a Haltér, ahol éppen ása­tások folynak. Már jelentkezett az ásatások vezetőjénél, kérte, hogy ismeretszerzés céljá­ból hadd kutathasson ő is régi cserepek után, egyelőre, akár fizetés nélkül, gyakornokként. A válasz: Nincs kapacitás! M. Klára tehát keresni kezdte a kapacitás útját, mely a- Haltéri földtúráshoz vezet. Hiá­ba! Annyit sem sikerült megtudnia, merre s hol létezik az iskolapad, amelyikben ezt a nemes tudományágat tanítják, amelyet Móra Ferenc nevezetű távoli rokona olyan ered münyesen űzött a tiszaparti városban, Sze­geden! PRÓBÁLKOZOTT már odaát is Magyaror­szágon, de ott meg valamilyen „államközi egyezményre" hivatkoztak. Kihez forduljon hát, amikor még a tanszéket sem képes megtalál­ni, amelyikhez a tantárgy tartozik. Ifjúságom feledhetetlen elbeszélőjének em­léke kötelezett. Nem kérdezősködtem sokat — úgy véltem csupán megtalálni az utat, amelyen M. Klára sikeres felvételi vizsga után idővel eljuthat Jupiter templomához, megtalálhatja Attila sírját, rosszabb esetben, kelta harcosok enyészetnek ellenálló lábszár­csontjait szortírozhatja. Mindegy! AZ OLVASÓT nem szabad becsapni. Az ol­vasó olyan mint a gyerek, bízik az íróban! M. Klára esete a felvételi bizottsággal (Különösen ha regényalakjait az általa is megálmodott ősember barlangjába vezeti.) Az olvasó bennem ne csalódjon! Nyakamba vet­tem kapcsolataimat, hosszas és nagy kitérők kel járó huzavona után megtaláltam a bizott­ságot, ahol M. Klárának kérésével jelentkez­nie kell. Ezek után ment minden, mint a ke­rék. Klárát behívták a felvételi vizsgára. Föl­döntúli boldogságban lubickoltunk, lelkesed­tünk, izgultunk, drukkoltunk. Klára azonkívül tanult is. Elérkezett végre a NAP! Az a bi­zonyos, meglett komoly férfiú, akinél meg­értésre találtunk, és utunkat egyengette, már tlz óra körül hívott telefonon. — Ilyen még nem voltl — lelkesedett. — A felvételt bizottság el van ragadtatva! Ez a lány megelevenedett tehetség! Fel van véve! Illetve, előbb még a komisszió előtt is helyt kell állnia . . . Mintegy két óra múltán személyesen jött hozzám a mi pártfogónk. Megismételte szóban ls szerencsekívánatát. Átadta a felvételi bi zottság egyik fontos tagjának az üzenetét, mely így szólt: HOSSZÚ tanári gyakorlata alatt Ilyen te­hetséggel, mint az a lány, még nem találko zott. Klára keresse fel, könyveket és egyéb anyagot kap tőle, mert nem akarja szem elől veszíteni. Ősztől kezdve okvetlenül látogassa az előadásait, és amennyiben kimarad azok közül valaki, akit felvettek, feltétlenül Klára kerül a helyébe, mert senki meg nem küzelí­tette őt felkészültségben. Erre büszke lehet, és ne essék kétségbe, jövőre egészen bizto­san felveszik, neki, a tanárnak gondja lesz rá, mert most — ugyebár — közbe jöttek bizonyos dolgok. A felvételi bizottság tulaj­donképpen nem is tehet róla. Klárát a ko­misszió utasította el . . . — ló, jó . .. de hol van Klára? Klára hazautazott a falujába. Írjak neki! Azonnal jelentkezzék! írtam! Jelentkezett! — No, mi van Klára? Mi történt? Mit nem tudtál? Végeredményben . .. előfordul . . . — Gn mindent tudtam! Egyetlen évszámon nem gondolkoztam. Egy feleletein sem volt kétséges. Egyszer sem szakítottak félbe, hely­re sem Igazítottak. Bólogattak, és én nyu­godt voltain. Olyan nyugodt, mint élcte~ még soha. Sohase hittem volna, hogy ilyen nagy nyugalom létezik bennem. Mert éreztem, hogy tudok! Tetszik érteni? Fogtam az anya­got ... — No és? Valami mégis történt! Valainl mégsem sikerült . . . — Hát igen! Valami nem sikerült . . . — Erről beszélj! — Erről beszélek. A vizsgát szlovák nyel­ven csináltam, de mi otthon magyarul be­szélünk. így aztán az írásbeliben üsszetevesz tettem a hosszú ý-t a rövid í-vel . . . — No és? Miért nem mondtad meg, hogy amíg Svätopluk fehér lovának zabiájára rá­találsz, addig az i-betűk között is rend adó­dik. MÚRA FERENC távoli rokona vállat vont. — Most már úgyis mindegy! — Nem mindegy! — vigasztaltam lehangol tan. — Es semmiesetre sem kell elveszítened a fejed. Látod! Üzentek utánad! A tanárok cl vannak ragadtatva ... a komisszió tagjai pe­dig . .. nos jövőre egész biztosan felvesznek. De lehet, hogy még az idén. Végeredményben egy év nem a világ. Minden kezdet nehéz. Fiatal vagy! Felhasználtam Klára megnyugtatására min den közhelyet, mely ily esetben alkalmazható. Nem tudom, hogy a lány 'elfogta e szavaim értelmét, elment, hogy átvegye i könyveket, amelyekből tanulnia kell, és a legközelebbi vizsgán körültekintőbb lehessen »z i-batük körül . . -. Azóta nem láttam. Csak híre jött felém. Egy falujabeli kislány mesélte: — Klárikának idegösszeomlása van, az or­vos eltiltotta a tanulástól . HAPPY END! A felvételi bizottság tagjai megkönnyebbülten felsóhajtanak. Megoldódott a probléma. Klára jövőre aligha kerül a szí­nük elé. Én pedig levonom a tanulságot és legközelebbi regényhősnőmet az építkezéshez utasítom. Segéderőnek. Amennyiben olvasóim közül valaki számára követendő például szol­gál, ne szegje útját az ábécé valamelyik be tűje. DÁVID TEREZ 1968. IX. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom