Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-04 / 244. szám, szerda

Új orvostudományi egyetem épül Kassán Hatalmas méretű építkezés folyik Kassa északi peremén, a régi és az új városrészeket összekötő dombokon: itt épül Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb, a legcélszerűbben berendezett orvostudományi egyeteme. Erről az igényes építkezésről — s ugyanakkor a munkamenetet késleltető nehézségekről — Eugen Stégén a mérnök, műépítész, a prágai KPU kelet-szlovákiai koordinátorja tájékoztatta munkatársunkat. • Mekkora beruházási költséggel számolnak a komplex tervek? — A teljes építkezés — beleértve a rendkívül költséges s kizárólag devizákért vásárolható műszaki és világító szakberendezést is — mintegy 700 millió koronát igényel. Már magában véve ez a szokatlanul magas összeg is bizonyítja, hogy ez esetben nem mindennapi jelentőségű építkezésről van szó. íme néhány tájékoztató adat: az egyetemi klinika 1600 férőhelyes lesz. A műszaki berendezések leszállításában a hazai vállalatokon kívül mintegy 40 külföldi, javarészt világhírű nyugati cég vállal részt, köztük a Phillips, Siemens és Hhelnmetal, míg a speciális világítóberendezéseket és gépeket kizárólag olasz (ez idő tájt a világon a legjobbak) szakcégektől rendeltük meg. • Hogyan haladnak a munkálatok? — Sajnos — lassan, körülményesen, s ezért már most jelentős a lemaradás! Az építkezés, melyet 1974-ben kellene átadni, csaknem egy teljes esztendőt késik. Ez igen sok problémát és „be nem kalkulált" nehézségeket okoz a Kohóépitő Vállalat dolgozóinak ... • Mi okozza tulajdonképpen ezt a lemaradást? — Anyagbeszerzési nehézségek és mindenekelőtt a munkaerőhiány! Igen sok hazai cég nem tartja be a gazdasági szerződésekben lekötött alapanyagok szállítási időpontját, érthetetlenül késlekedik. Súlyos probléma — csaknem döntő jelentőségű — a munkaerőhiány: az építkezésen 300 munkásnak kellene dolgoznia (s fokozatosan mind többnek), a valójában azonban alig 100 dolgozik ... • Várható e tekintetben — a közeljövőben — javulás? — A KNB-n a napokban eredménnyel kecsegtető tárgyalások folytak. Ezek alapján nincs kizárva, hogy rövidesen megjelennek az építkezésen az első magyarországi szakmunkások — ácsok, kőművesek — akik bizony komoly segítséget jelentenének. (täj Dobra verik az üzemet Szokatlan helyzetbe került a martini cellulózgyár: dobra verik. Az üzem már huszonegy éve „fél lábbal a sírban van", ugyanis először 1947-re, majd 1953-ra, később az idei évre, azután pedig 1972-re, ezt követően 1975-re tűzték ki a gyár felszámolását. Az elavult berendezésű gyárban állandóan „felszámolás előtt" állnak, s ezért sem újabb beruházásokra, sem szakemberképzésre nem került sor két évtized óta. A legnagyobb csapást az üzem rentabilitására a legutóbbi nagykereskedelmi árrendezés mérte, amely miatt további nyolc millió koronával kellett növelni az amúgyis tízmilliós dotációt. A gyár tehát évente 18 millió koronájába kerül az államnak. 600 ember dolgozik itt, akik évek óta hiába követelik az áldatlan helyzet magoldását. Ján Zdražil igazgató legutóbb pontosan felmérte a helyzetet és kiszámította, hogyha

[ az üzem összes dolgozóját egy évi fizetett szabadságra küldenék, s leállítanák a gyárat, ez a népgazdaság számára nem kevesebb, mint hatmillió korona megtakarítást jelentene. Nemrég az üzem pártszervezetének kezdeményezésére az áldatlan helyzet végleges megoldása érdekében tanácskozást rendeztek a felsőbb gazdasági és politikai szervekkel. A papíripar vezetői a tanácskozáson végül is kénytelenek voltak engedni a követelményeknek és lemondtak erről az üzemről. A gyárat „dobra verik": október elsejéig annak a vállalatnak, vagy intézménynek ítélik oda az üzemet, amely hajlandó és képes kihasználni a berendezést és megfelelő termelési programot nyújt. Ha eddig a határidőig a termelési program kérdése nem oldódik meg, a dolgozók sztrájkba lépnek. Reméljük akad vállalat, amely képes kihasználni 600 papírgyári szakembert és a gyárépületeket. í vil.) Szeitc&n a régi kerékvágás A plakátok eltűntek • A fürdőidény hirtelen megszűnése © Már csak a telefonösszeköttetés hiányzik szélte a szükséges intézkedéseket. A város életében a legnagyobb rendellenességet a fürdőidény hirtelen és teljes megszűnése okozta — Szene ismert fürdőváros. A helyi teSzene városában is már csupán egy-két felirat tanúskodik az elmúlt napok eseményeiről. A plakátokat maguk a fiatalok szedték le, akiknek a városi pártbizottság és a VNB vezetősége megmagyarázta, hogy az adott helyzetben a legfontosabb feladat a társadalmi élet konszolidálódása. S ez Szencen sikerül is. Igaz, a városban a legkritikusabb napokban sem történtek komolyabb rendellenességek. A termelés egyetlen napig sem szünetelt. A közellátás dolgozóit dicséret illeti; különösen az üzleteseket és a pékeket, akik vasárnap is sütöttek kenyeret, hogy a lakosságnak ne kelljen nélkülöznie. A közbiztonság szervei is megszakítás nélkül teljesítettek szolgálatot, de semmiféle bűncselekményt nem regisztráltak. A lakosság, fegyelmezett magatartásáért, nagy elismerést érdemel. A városi pártbizottság és a VNB tanácsa az elmúlt két héten naponta ülésezett s megbelefonok működésében nem volt fennakadás, de interurbán beszélgetést még most sem folytathatnak. Ezért a városi nemzeti bizottságon még mindig tartanak éjjeli szolgálatot, hogy sürgős üzenet esetén legyen kihez fordulni. A járás és a város szlovákiai pártkongresszusának delegátusai tájékoztatták a városi pártszervezetet, a VNB tanácsát, az üzemi szervezetek és a környező falvak pártszervezeteinek elnökeit a kongresszusról. Ennek értelmében a város pártszervezetei és a VNB felhívással fordult a lakossághoz, melyben köszönetet mondott a lakosságnak az elmúlt napokban tanúsított magatartásáért, s kifejezésre juttatta egyetértését a kongresszus határozatával. —fü— F E L M E R E S A Szlovák Nemzeti Tanács Népi Ellenőrzési Bizottsága augusztus 29—31-én Szlovákia egynéhány vállalatában, üzemében és szervezetében felmérést végzett a termelés és az üzemeltetés konszolidálásárúi, nemkülönben a helyzet normalizálása teltételeinek megteremtéséről. A leimérés eredményeiről teg nap nyújtott tájékoztatást az újságíróknak Ján Stenči, a Szlovák Nemzeti Tanács Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke. Mint mondotta, a Martini Gépgyáron kívül, ahol augusztus 21—23-a között megszakadt a termelés, másutt szakadatlanul tovább folyt a gyártás. A nyersanyag- és az energiaellátás nem korlátozta lényegesen az üzemek működését. A nehézségek csak később kezdenek megmutatkozni, mivel lassan kimerülnek az üzemek készletei, és sok esetben megszakadt a kapcsolat a szállítók és az üzemek között. A felmérés arröl tanúskodik, hogy a Külkereskedelmi Minisztériumnak, valamint a külkereskedelmi vállalatoknak a lehető legrövidebb időn belül meg kell oldaniuk a behozatal és kivitel problémáit. A nyersanyag folyamatos szállításának biztosítására Intézkedéseket kell tenni, hogy a vasúti szállítás folyamatos legyen. Kultúránk tevékenységének normalizálása A művészet területén a legfontosabb feladat, hogy hivatásos művészegyütteseink újból megkezdjék tevékenységüket. Nagyobb részük 10 napon belül elkezdheti munkáját. Bratislavában az idény szeptember 7-én nyílik meg. Szlovákia egyéb városaiban pedig a kerületi és a járási nemzeti bizottságokkal által megállapított időpontban. Az illetékes megbízotti hivatal az említett határidőig áttekinti a többi művészegyüttes dramaturgiai tervét, különös tekintettel a megváltozott helyzetre. A kulturális-népművelési intézmények tájékoztatni fogják hazánk lakosságát az SZLKP Központi Bizottságának, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsnak határozatairól, főként a csehszlovákiai viszonyok konszolidálódását illetően. BARÁTSÁGOMAT M. Klárával annak az ötletemnek köszönhetem, melynek következtében egyik regényem epizódalakja hivatásul az archeolúgusi pályát választotta. Nem irányítottam különösebb célkitűzéssel, a tudományág iránti tiszteletem sem befolyásolt. Tisztára a véletlenen múlt, mely asztalomra sodorta a londoni British Museum térképpel ellátott idegenvezető kézikönyvét. Ajándékba kaptam valakitől, aki súlyt helyezett arra, hogy tudjam, mi vau odakint a nagyvilágban. Mivel említett regényalakom, írásom törvényszerűségéhez igazodva, éppen Londonban tartózkodott — gondoltam — miért ne kaphatna az élet szépségeiből többet mint jómagam, kerül amibe kerül, hősnőm érdeklődéséi a régészet felé fordítom. Szép tan, érdekes, színes, világlátásra alkalmat adő, és nem is túlságosan zsúfolt. (Persze, amikor ilyeneket gondoltam, még nem tudtam azt, amit most már tudok.) Mivel ifjú regényhősnűm éppen pályaválasztás előtt állt, azonkívül meseszüvésem bonyodalmai miatt egy ideig külföldön kellett tartózkodnia, döntöttem! Archeológus lesz a lányból. En is az lennék, amenynyiben húsz évesen ismét pályaválasztás előtt állnék, mert már tudom, hogy a halott múlt lényegében kevesebb gondot okoz, mint az eleven jelen. M. Klára nem ismerte szempontjaimat, vívódásaimnak sem volt tanúja, ösztönösen vonzódott a régészeti pálya felé, regényhősnőmben rokonlelket vélt [elfedezni, hozzám is az iránta érzett megértés vezette. Hosszan és zavartan közölte személyembe vetett bizalmát, azután felkért, vegyem kézbe az ő sorsát is, segítsek valóra váltani álmait, mert belepusztul, ha nem foglalkozhat régészettel. Megnyugatott: ő nem kívánja Londonban folytatni tanulmányait. ]ó neki a ml ősrégi, omladozó, újjáépülő és szépülő Dunapartunk, a Váralja, a Haltér, ahol éppen ásatások folynak. Már jelentkezett az ásatások vezetőjénél, kérte, hogy ismeretszerzés céljából hadd kutathasson ő is régi cserepek után, egyelőre, akár fizetés nélkül, gyakornokként. A válasz: Nincs kapacitás! M. Klára tehát keresni kezdte a kapacitás útját, mely a- Haltéri földtúráshoz vezet. Hiába! Annyit sem sikerült megtudnia, merre s hol létezik az iskolapad, amelyikben ezt a nemes tudományágat tanítják, amelyet Móra Ferenc nevezetű távoli rokona olyan ered münyesen űzött a tiszaparti városban, Szegeden! PRÓBÁLKOZOTT már odaát is Magyarországon, de ott meg valamilyen „államközi egyezményre" hivatkoztak. Kihez forduljon hát, amikor még a tanszéket sem képes megtalálni, amelyikhez a tantárgy tartozik. Ifjúságom feledhetetlen elbeszélőjének emléke kötelezett. Nem kérdezősködtem sokat — úgy véltem csupán megtalálni az utat, amelyen M. Klára sikeres felvételi vizsga után idővel eljuthat Jupiter templomához, megtalálhatja Attila sírját, rosszabb esetben, kelta harcosok enyészetnek ellenálló lábszárcsontjait szortírozhatja. Mindegy! AZ OLVASÓT nem szabad becsapni. Az olvasó olyan mint a gyerek, bízik az íróban! M. Klára esete a felvételi bizottsággal (Különösen ha regényalakjait az általa is megálmodott ősember barlangjába vezeti.) Az olvasó bennem ne csalódjon! Nyakamba vettem kapcsolataimat, hosszas és nagy kitérők kel járó huzavona után megtaláltam a bizottságot, ahol M. Klárának kérésével jelentkeznie kell. Ezek után ment minden, mint a kerék. Klárát behívták a felvételi vizsgára. Földöntúli boldogságban lubickoltunk, lelkesedtünk, izgultunk, drukkoltunk. Klára azonkívül tanult is. Elérkezett végre a NAP! Az a bizonyos, meglett komoly férfiú, akinél megértésre találtunk, és utunkat egyengette, már tlz óra körül hívott telefonon. — Ilyen még nem voltl — lelkesedett. — A felvételt bizottság el van ragadtatva! Ez a lány megelevenedett tehetség! Fel van véve! Illetve, előbb még a komisszió előtt is helyt kell állnia . . . Mintegy két óra múltán személyesen jött hozzám a mi pártfogónk. Megismételte szóban ls szerencsekívánatát. Átadta a felvételi bi zottság egyik fontos tagjának az üzenetét, mely így szólt: HOSSZÚ tanári gyakorlata alatt Ilyen tehetséggel, mint az a lány, még nem találko zott. Klára keresse fel, könyveket és egyéb anyagot kap tőle, mert nem akarja szem elől veszíteni. Ősztől kezdve okvetlenül látogassa az előadásait, és amennyiben kimarad azok közül valaki, akit felvettek, feltétlenül Klára kerül a helyébe, mert senki meg nem küzelítette őt felkészültségben. Erre büszke lehet, és ne essék kétségbe, jövőre egészen biztosan felveszik, neki, a tanárnak gondja lesz rá, mert most — ugyebár — közbe jöttek bizonyos dolgok. A felvételi bizottság tulajdonképpen nem is tehet róla. Klárát a komisszió utasította el . . . — ló, jó . .. de hol van Klára? Klára hazautazott a falujába. Írjak neki! Azonnal jelentkezzék! írtam! Jelentkezett! — No, mi van Klára? Mi történt? Mit nem tudtál? Végeredményben . .. előfordul . . . — Gn mindent tudtam! Egyetlen évszámon nem gondolkoztam. Egy feleletein sem volt kétséges. Egyszer sem szakítottak félbe, helyre sem Igazítottak. Bólogattak, és én nyugodt voltain. Olyan nyugodt, mint élcte~ még soha. Sohase hittem volna, hogy ilyen nagy nyugalom létezik bennem. Mert éreztem, hogy tudok! Tetszik érteni? Fogtam az anyagot ... — No és? Valami mégis történt! Valainl mégsem sikerült . . . — Hát igen! Valami nem sikerült . . . — Erről beszélj! — Erről beszélek. A vizsgát szlovák nyelven csináltam, de mi otthon magyarul beszélünk. így aztán az írásbeliben üsszetevesz tettem a hosszú ý-t a rövid í-vel . . . — No és? Miért nem mondtad meg, hogy amíg Svätopluk fehér lovának zabiájára rátalálsz, addig az i-betűk között is rend adódik. MÚRA FERENC távoli rokona vállat vont. — Most már úgyis mindegy! — Nem mindegy! — vigasztaltam lehangol tan. — Es semmiesetre sem kell elveszítened a fejed. Látod! Üzentek utánad! A tanárok cl vannak ragadtatva ... a komisszió tagjai pedig . .. nos jövőre egész biztosan felvesznek. De lehet, hogy még az idén. Végeredményben egy év nem a világ. Minden kezdet nehéz. Fiatal vagy! Felhasználtam Klára megnyugtatására min den közhelyet, mely ily esetben alkalmazható. Nem tudom, hogy a lány 'elfogta e szavaim értelmét, elment, hogy átvegye i könyveket, amelyekből tanulnia kell, és a legközelebbi vizsgán körültekintőbb lehessen »z i-batük körül . . -. Azóta nem láttam. Csak híre jött felém. Egy falujabeli kislány mesélte: — Klárikának idegösszeomlása van, az orvos eltiltotta a tanulástól . HAPPY END! A felvételi bizottság tagjai megkönnyebbülten felsóhajtanak. Megoldódott a probléma. Klára jövőre aligha kerül a színük elé. Én pedig levonom a tanulságot és legközelebbi regényhősnőmet az építkezéshez utasítom. Segéderőnek. Amennyiben olvasóim közül valaki számára követendő például szolgál, ne szegje útját az ábécé valamelyik be tűje. DÁVID TEREZ 1968. IX. 5.