Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-10 / 220. szám, szombat

BESZÉLGETÉS JÁRUL!

M HETTES DOCENSSEL, A KELET-SZL2YÁK1AI KERÜLETI PÁRTBíZOTIÄ TITKÁRÁVAL A termelés bármelyik szakaszán örömet jelent a legnehezebb munka is, ha azok, akik végzik, legjobb tudásuk és saját kezdeményezéseik érvényesítése útján sikereket érnek el. Ilyen értelmű jó szán-^ dék fűti a mezőgazdasági dolgozókat is, akiknek túlnyomó többsége évek óta nagyüzemi gazdálkodást folytat. Ezzel szemben a feltételezett eredményeket mégsem sikerült hiánytalanul elérni ebben a termelési ágazatban, ami annak a — már közismert — ténynek tudható be, hogy a múltban a mezőgazdaság nem kapta meg az őt megillető helyet népgazdaságunkban, társadalmunkban és rengeteg problémával küzdött. Nem véletlen, hogy ezekről a kérdésekről Jarolín H e 11 e š docenssel, a tudományok kandidátusával beszélgettünk, aki régóta dolgozik a mezőgazdaság vonalán, jól ismeri Nyugat-, Kelet-Szlovákia, s nem túlzás, ha azt állítjuk, egész Szlovákia mezőgazdaságának prob'lémáit. Konkréten Kelet-Szlovákiában éppen az ő javaslatai és helyes meglátásai alapján lépett a megújhodás útjára a mezőgazdasági termelés. • Hogyan értékeli titkár elvtárs a mezőgazdaság fejlődését az utóbbi években? — Mielőtt konkrétan válaszolnék a kérdésre, engedje meg, hogy köszönetemet nyilvánítsam a Dél-Szlovákia kisés középparasztjainak, akik az elsők között értették meg a pártnak a nagyüzemi gazdálkodás szervezésére, építésére irányuló felhívását. A szövetkezetek szervezése és felvirágoztatása terén kinyilvánított elhatározásuknak, eredményes munkásságunknak helye van a történelmi feljegyzésekben. Üj társadalmunk történelmébe joggal beíródik a leleszi, a kehnyeci, a szinai, a kistárkónyi, a zétényi, a nyórasdi EFSZ, a terebesi, a nagymihályi, a kassai, a rozsnyói, a rimaszombati, o losonci, a galántai, a dunaszerdahelyi, a komáromi járás szövetkezeteinek neve. Ezek a szövetkezetek úttörőkként szabtak utat a mezőgazdaság felvirágoztatásának .. . Meg kell mondanom őszintén — a ma szemszögéből ítélve — gazdaságilag sokkal magasabb szinten kellene lenniök ezeknek a szövetkezeteknek. Említsük példaként a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdaságának helyzetét, amely különösen az 1959—65-ös években nagyon siralmas volt. A társadalom ugyan közel négymilliárd koronát juttatott a mezőgazdaság fejlesztésére, viszont a bürokratikus gépezet — amely nem ismerte el, sőt lebecsülte a földművesek tudását — olyan légkört teremtett, melyben az említett jelentős anyagi ráfordítások ellenére pangott a termelés. Nem csoda, hogy a saját ügyeiben döntési jogaitól megfosztott parasztság elkedvetlenedett. Ezért menekült az a sok-sok földműves annak idején az iparba, ahol mint nem képzett munkás dolgozott, nem gyümölcsöztethette saját szaktudását, s így társadalmunk érdekei is csorbát szenvedtek. — Ilyen helyzet uralkodott nálunk pártunk XIII. kongresszusáig, tehát 1966'9• Az ezt követő időszakban milyen konkrét intézkedéseket tett a kerületi pártbizottság a mezőgazdaságot érintő fogyatékosságok felszámolására? — A kerületi pártbizottság, kiindulva o XIII. pártkongresszusnak a mezőgazdaságra vonatkozó határozataiból, konkrét feladatok megvalósítását tűzte célul. Leszögeztük, hogy a párt politikáját a mezőgazdaság vonalán is összhangba kell hozni a parasztság érdekeivel, és a termelésben azt az elvet kell érvényesítenünk, melynek helyességét a józan ész s a gyakorlat igazolja: nem lehet — ohogy azt igen sokáig csináltuk — természetet alávetni a termelésnek, hanem fordítva, a termelésnek kell alkalmazkodnia a természet adottságaihoz. Javasoljuk, — az eddigi direktív, hatalmi utasításoktól eltérően—, hogy minden termelőüzem olyan növényfajtákat termesszen, s olyan állatfajták nevelésével foglalkozzék, amelyek a feltételeknek megfelelően a legnagyobb hasznot hozzák , .. Tudvalevő, a mezőgazdasági termelés irányítása is értelmes, képzett szakembereket igényel. Éppen azért arra irányítottuk az alsóbb szervek figyelmét, hogy a mezőgazdasági üzemek élére a legképzettebb, a legbecsületesebb embereket állítsák. Mindemellett nagyon fontos feladatnak tartjuk: megvalósítani a pártnak a falu szocialista átépítése idején kinyilatkoztatott ígéretét, mely szerint az új körülmények között a parasztság jobb életet él, mint egyéni gazdálkodó korában. Ezért igyekszünk elérni, hogy mindenkinek, aki tud és akar dolgozni a mezőgazdaságban, lehetősége nyíljon legalább olyan keresetre, mint amilyet az egyéb termelési ágazatok dolgozói elérnek. Hiszen a parasztember ugyanannyit fizet a ruházatért, cipőért, építőanyagért, egyéb közszükségleti cikkekért és a szolgáltatásokért, mint az ország többi polgára. Ebből következik, hogy keresete, jövedelme sem lehet alacsonyabb. Ezzel kapcsolatban a kerületi pártbizottság plénuma kimondta: a társadalom köteles olyan gazdasági feltételeket teremteni a szövetkezetek részére, hogy azok gazdálkodása rentábilis legyen. Erre vonatkozólag konkrét javaslatokat adtunk a termelőüzemeknek, melyek részletezése ezen a helyen hosszadalmas lenne . . . • Hogyan fogadta Kelet-Szlovákia parasztsága ezeket az intézkedéseket? — Megvallom ősszintén, eleinte nem nagyon „kaptak rajta", amin nem is csodálkozom. Földműveseinknek is van magukhoz való eszük, eleget becsapták már őket, s csak helyeselni tudom, hogy minden parasztember előbb felmérte magában s a közösségben: vajon valóban az ő érdeküket szolgálják-e a javaslatok!? A múlt keserű tapasztalatai, a gyakori félrevezetések váltották ki ezt belőlük. Végül is egyetértésre találtak inködésének. Például Zétény színmagyar község, az elnök, Plutko mérnök pedig szlovák. A tagság és az elnök jól megértik egymást, szövetkezetük eredményei gyümölcsöző közös munkájukat dicsérik. Jó érzéssel tölt el bennünket ez a tudat, hogy a Bodrogközön, a kassai és a rozsnyói járások magyarlakta vidékein — ahol túlnyomórészt parasztság él — semmi jelét sem ésiíeljük a nemzetiségi torzsalkodásoknak. Erre büszkék vagyunk. A magyarlakta vidékek szövetkezeteibe is évente több-kevesebb középés főiskolát végzett szakember érkezik, s közülük, aki jól dolgozik, nemzetiségi különbség nélkül megbecsülésben, elismerésben részesül. Ha már ennél a kérdésnél tartuiA, ebből az alkalomból is orra kérem a szülőket: legtehetségesebb gyermekeiket, a falu szülötteit küldjék a mezőgazdasági szakiskolákba, mert ha ugyan a jelenlegi időszakban a feladatok teljesítésekor még elegendő a becsűA parasztságunknak adjuk meg az őt megillető helyet tézkedéseink, s ma azt mondhatom: ez o program földműveseink saját életprogramjává vált. Ennek a Kelet-Szlovákia adottságai, lehetőségei alapján meghatározott programnak megfelelően a közeljövőben 10—15 000 hektár szőlőt, 10 000 hektár gyümölcsöst telepítünk a kerületben, jelentősen növeljük a zöldség-, a dohány-, a napraforgó-, és a vetőmagtermesztést. Az állattenyésztés szakaszán a figyelmet elsősorban a nagy hasznosságú szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére irányítjuk. A Nyugat-Szlovákiában — volt munkahelyemen — szerzett tapasztalataim alapján állítom, hogy a takarmánytermesztés kedvező feltételeinek megteremtése után a komáromi, a dunaszerdahelyi,, a lévai és a galóntai járás szövetkezetei olyan hasznosságot érhetnek el és érnek el az állattállományokban, mint Dániában, vagy Hollandiában. Ugyanezt megtehetik a mi kerületünk mezőgazdasági üzemei is. Ebben az irányban néhány szövetkezet és állami gazdaság már jelentős lépéseket tett. Bízunk földműveseink erejében, tenniakarásában, s jó szándékú igyekezetükben mi is segítjük őket erkölcsileg s jó tanácsokkal. A Szomotori Állami Gazdaságban, a terebesi, a kassai, a rozsnyói és a nagymihályi járás számottevő szövetkezetében az á lattenyésztés hasznosságának növelése terén elért eredmények bizonyítják, hogy igazunk volt, javaslataink nem alaptalanok. A bizalom kölcsönös, földműveseink is bíznak bennünk s a pártban. Érzik és tudják, mi nem vagyunk hívei a felülről jövő s továbbított utasítósoknak, és támogatjuk mezőgazdasági dolgozóinknak az egészséges paraszti logikán alapuló kezdeményezéseit . . . . • Milyen formában nyilvánulnak meg a kezdeményezések a kerületi pórtbizottság határozatait, útmutatásait követő időszakban? — Talón a szakosítás folyamatával legjobban jellemezhető ez. Ennél a kérdésnél is abból indulunk ki, hogy a termelés szakosítását nem felülről adott paparancsokkal, hanem a gazdasági előnyök érvényesítésével, a termelőüzemek érdekei szem előtt tartásával hajtjuk végre. Nagyon sok példát említhetnék arról, milyen okosan együttműködik jó néhány mezőgazdasági üzem például a legelők kihasználása terén, hogyan kooperálnak a borjúnevelésben, milyen szépen megértik egymást a délvidéki és a szepességi, gömöri szövetkezetek tagjai. Ez is kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a becsületesen gondolkozó és dolgozó emberek között, — legyen az magyar, vagy szlovák — nincs különösebb ellentét. A gyakorlat igazolja, hogy a mi földműveseink eképpen osztályozzák az embereket: becsületes vagy nem, szorgalmas vagy lusta, rátermett vagy tehetetlen. Ki merem jelenteni, hogy kerületünkben semmilyen szélsőséges elemnek sem sikerül éket verni parasztságunk közé. Számtalan példáját említhetném a magyar és a szlovák földművesek kölcsönös megbecsülésen alapuló békés együttműletes helytállás, oz örökölt szaktudás és o józón paraszti ész, később, a fejlődés magasabb stádiuma, o folyamatban levő szakosítás, korszerűsítés az eddiginél sokkal nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági dolgozókkal szemben. ... A fejlett nyugati országokban végzett elemzések, számítások igazolják, hogy a főiskolai szakvégzettséggel bíró vezető dolgozók által irányított termelőüzemekben több mint 30 százalékkal jobb eredményeket érnek el, mint a hasonló képzettség nélküli földművesek vezette gazdaságokbon. Erre számtalan példát sorolhatnók Szlovákiából is, ahol a szakképzett, tapasztalt vezetők munkája következtében az átlagosnál nagyobb sikereket érnek el a mezőgazdasági üzemek. Van belőlük bőven — ha még nem is elég — néhányat említek. Ilyen Lombos Kornél mérnök, a galóntai járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője, Dömény elvtárs, o nyórasdi szövetkezet elnöke, Štefan Miklós, o Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaság igazgatója, Loksa László mérnök, a Nagykaposi EFSZ elnöke és még igenigen sokan mások, akik a Duna, Ipoly, a Tisza, a Latorca, a Laborc, a Bodrog menti nagyüzemi gazdaságban úttörő munkát végeznek. Túlnyomó részük kommunista. Ezért szeretném ezúton is felhívni a becsületes, főleg a fiatal mezőgazdasági dolgozók figyelmét, kövessék példájukat, váljanak a CSKP tagjává ... • Miért tartja szükségesnek, hogy éppen ebben az időszakban a legjobbak belépjenek a pártba? A jelenlegi időszakban nem elegendő, hogy csupán Alexander Dubček elvtársnak és a párt Központi Bizottságának legyen elismert tekintélye. Minden üzem, falu saját érdeke, hogy legjobb dolgozóik párttagok legyenek, akik a mezőgazdaságban valóban érdemleges, formaságoktól mentes vezető szerepet töltenek be . . . Jó vezetőkre igen nagy szükség van a falun. Tudvalevő — sokszor hangoztatott jelentős igyekezet ellenére — még mindig nagy a különbség a városi és falusi élet között, elég nehezen megy ennek felszámolása. A falvakon igen sok még a bosszantó helytelenség. Említek egynéhányat. Legkirívóbb például, hogy míg a mezőgazdasági üzemek — a rugalmatlan felvásárlás miatt — nagyszámú „vágósúlyon felüli" állományt kénytelenek tartani, termékeiket nem tudják kedvezően értékesíteni, ugyanazokban a községekben hiányos az üzlethálózat, nem lehet friss húst, fölözetlen tejet, zöldséget stb. vásárolni. A falufejlesztés, a lakásépítés terén dicséretet érdemlő eredményeket érnek el a falvak vezetői, viszont a szövetkezetekben, az állami gazdaságokban, a munkakörülmények — kevés kivétellel — nem emberhez méltóak. Hiányzanak ott a legalapvetőbb higiéniai követelmények, a szociális és az egészségügyi berendezések, melyek létesítésére a mezőgazdasági dolgozók szorgos munkájukkal joggal rászolgáltak. Egyszóval: a falvak helyzete nem olyan, mellyel elégedettek lehetnénk. • Talán a kereseti lehetőségek valamivel kedvezőbbek. — Igen, a mezőgazdasági dolgozók Jövedelme terén az eddiginél kedvezőbb a helyzet. Éppen a párt helyes politikája következtében sikerült az utóbbi két év folyamán a dolgozók átlagkeresetét a kétszeresére növelni, ami elérte a 14 000, a tőketerebesi járásban pedig a 15 000 koronát évente. Ebben az évben a szövetkezetek többségében a munkaegységek értéke meghaladja a 18 koronát. Ez mind szép, viszont tudatosítanunk kell, hogy a jövedelmek növelésével a gazdasági elégedettség bizonyos kedvezőbb fokának elérésével még nem oldottuk meg a falu minden problémáját. Ezt olyan törvényszerű, további igények jelentkezése követi, melyek kielégítésének feltételeit csak a párthoz, a társadalomhoz hű emberek teremthetik meg, akik hajlandók — ha kell — saját kényelmüket, szabad idejük egy részét is feláldozni a község, a közösség javára ... • Az egész országban köztudomású, hogy éppen a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság kezdeményezte a mezőgazdaság és a földművesek rehabilitálása alapelveinek kidolgozását. Milyen határozatok születtek ezzel kapcsolatban és hogyan valósulnak meg? — A kerületi pártbizottság plénumának a mezőgazdaság és a földművesek rehabilitálásával foglalkozó pozitív álláspontja mellőzte a szenzációkeltést. Az áprilisi plenáris ülésen leszögeztük, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása helyes, a nagyüzemi termelés objektív folyamat, viszont ennek fejlesztése lehetetlen a földművesek és leszármazottaik pszichológiai, valamint ökonómiai kiegyensúlyozottságának biztosítása s a múlt deformációinak felszámolása nélkül. Eddigi tapasztalataink arra utalnak, hogy álláspontunk megértésre talált parasztságunk körében. Sérelmet szenvedett földműveseink bizalommal fordulnak orvoslásért a rehabilitációs bizottsághoz, ahol eddig több mint 2500 kérvényt tartanak nyilván. Ezek szerint a legtöbb esetben a kollektivizálás idején a felvásárlással kapcsolatos törvénysértések, az 1955. évi 50. számú törvény helytelen alkalmazásából eredő, valamint a kiöregedett földművesek szociális biztosítása szakaszán megnyilvánuló sérelmek rendezését kérik. Ismeretesek előttünk azok az esetek is, amikor a társadalmi érdekre hivatkozva önkényesen kisajátították a kistermelők szőlőit és házhelyeit. A kérvények többségét már elintézték s a többi ügy is rendeződik majd a rehabilitációs törvény értelmében. Már több mint 29 000 földműves esetében sor került a nyugdíjak emelésére, ami havonta 4,5 millió koronával magasabb az eddiginél. A továbbiakban a kerületben még közel 750 000 koronával emelik az alacsony nyugdíjakat. Meg kell mondanom őszintén azt is, hogy ezen intézkedések ellenére kedvezőbb helyzetben vannak az egyéb munkaszakaszok nyugdíjasai, mint a földművesek. Éppen ezért kértük az illetékes szerveket, hogy számolják fel ezt a kedvezőtlen megkülönböztetést. Intézkedtünk arra vonatkozólag is, hogy o felvásárlóüzemek fizessék ki a földművesektől ellenérték nélkül átvett állatok órát a volt tulajdonosoknak. Ugyanezt kell tegyék a szövetkezetek és az állami gazdaságok is, melyek ezenkívül kötelesek 2—3 éven belül kifizetni az ellenérték nélkül összpontosított élő- és holtleltár értékét. Azokat a problémákat, amelyeket a járósok és a kerület hatáskör híján képtelen rendezni, javasoltuk kedvezően elintézni a felsőbb szerveknél . . . • Titkár elvtárs, kezdettől fogva teljes megértésre találtak ezek az intézkedések és mindenütt ezek szellemében cselekedtek? — Úgy vélem, érthető, ha azt mondom, hogy nem ment az egyik napról a másikra, és szélsőséges esetek is felmerültek. Egyik oldalon néhány vezető ember nem mutatott kezdetben nagy hajlandóságot a „régi" sérelmes ügyek elintézésére, viszont a másik oldalon akadtak egyének, akik csaláshoz folyamodtak, hogy jogtalan jövedelemre tegyenek szert. Ezért van nagy szükség a teljes körültekintésre és türelemre, hogy a szélsőséges megnyilvánulásokat csjrájóban elfojtsuk. A becsületes földművesek, károsultak ilyen szellemben járnak el s bíznak pártunk igazságos intézkedéseinek megvalósításában. Ezt a bizalmat lelkes termelőmunkával, sikeres termelési eredményekkel viszonozzák. Kerületünkben már három éve nincs szükség brigádokra a mezőgazdaságban, segítségük nélkül folyik a termelés. Senkinek sem kell kényszerítenie mezőgazdasági dolgozóinkat társadalmi kötelezettségeik teljesítésére. Köszönet és elismerés illeti Dél-Szlovákia földműveseit, akik velünk együtt fáradoznak saját s végső soron a társadalmi érdekeket támogató párthatározatok meavalósítása érdekében. őszintén reméljük, hogy jó úton haladunk, a parasztságunk minél előbb megtalálja az őt joggal megillető helyet társadalmunkban. ^ _ Feljegyezte: KULIK GELLÉRT