Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-09 / 219. szám, péntek

Levél barátnőmnek Drágám, megértem, hogy kíváncsi vagy és lúrla az oldalad, hogy miként folyt le a szülés. Azt is szeretnéd tudni, úgy-e, hogy sokat szenvedtem-e? E Imondom és iparkodni fogok, hogy minden apró részletről töviről hegyire beszámoljak. Június negyedikén este tí z órakor szóltam a férjemnek, hogy fájdalmaim vannak. Férjem elsápadt, mint a viasz, és reszketni kezdett, mint a nyárfalevél. Körülbelül negyedóra múltán látta m, az lesz a legjobb, ha valériáncseppeket adok neki. A valériáncseppeket szó n élkul hajtotta fel. Egy arcizma sem rándult. Ahogy m últ az idő, észrevettem, hogy most kezdődik csak a nehez e. Nemsokára megint remegni kezdett. Megkérdeztem, mondja meg őszintén, adhatok-e neki újabb cseppeket? Azt válaszolta, hogy nem ideges. Ebben a pillanatban égette ki cigarettájával a nadrágját. Három óra múlva kihívta m az orvost. Férjem kapott egy injekciót. Szemrebbenés nélkül fogadta, majd minden átmenet nélkül nevetni kezdett. Megpróbálta a maga módján elterelni a figyel met és ezt mondta: — Ilyen szörnyű napom még sohasem volt! A következő órákban körb e-körbe járt a szobában, tördelte a kezét, majd tompán nyögni kezdett. Amikor megkérdeztem, mi baja, ezt fele Ite: — Náthás lettem. Másnap délután egy órak or, anélkül, hogy egy hang is kijött volna a torkán, szó nélkül összeesett. Öt perc múlva kislányunk megpillantotta a napvilágot. Azóta férjem is jól érzi m agát. Csókol: A Te Krystynád. J Fordította: Szüts István) HA|NAL01)IK — De papa, hat nem te mondtad, hogy ha az ember alaposan meg akar tanulni trombitálni, korán kell elkezdeni. BORBÉLYNÁL — Miért olyan piszkos a keze? — kérdi felháborodottan a borbélytól a borotválkozásra váró vendég. — Hát, kérem azért — válaszolja a borbély hidegvérűen — mert ma még senki sem rendelt hajmosást. TEMETÉSEN A milliárdos temetésén egy férfi hangosan zokog. Megszólítja a barátja: — Te miért bőgsz úgy, hiszen nem is rokonod. — Nahát azért... ORMESTERVICC A kiképzésen: Az újonc katonák kiképzésen vesznek részt. Vezetőjük, egy őrmester, kemény hangon vezényel: Vigyázz! Feküdj! Kúszás! Felugrás! — Kiss, maga miért nem csinálja a többivel? — Őrmester úrnak alázatosan jelentem, nekem aranyerem van. Az őrmester dühösen: Fütyülök a kitüntetéseireI FeküdjI Kúszás!... FOGHÁZBAN A fogházban beszélgetnek a rabok. Egyikük megkérdezi a sarokban ülő idősebb embertől, miért került börtönbe. — Azért, mert a szomszédomat agyonsújtotta a villám. — Ne mondjon ilyet! Ezért még senkit sem csuktak be! — Igen ám, de a nyele a kezemben volt! Pistikéék egy hózban laknak édesapja igazgatójával. Egy szép napon az igazgató bácsi zokni nélkül vette fel szandálját. Látta, hogy Pistike értetlenül bámult lábára. — Talán nem láttál még ilyen szandált? — szólt az igazgató. — Vagy mit bámulsz? — A talpát — mondta Pistike. — Nem is nagyon tiszta, pedig apukám mindig azt mondja, hogy a maga talpát nagyon sok ember nyalja. -füJv " 1» ' ». SZÖVEG NiaKÜI. A KEZDŐ SZAKÁCSNŐ A fiatal feleség elkészítette ifjú férjének az első ebédet — sült csirkét. A férj kelletlenül forgatja a szájában az ételt, egyszer csak megkérdezi: — Különös íze van ennek a csirkének... Mondd, drágám, megtöltötted valamivel? — Nem tudtam, kérlek. A belsejében nem volt üres hely. IGAZGATOK BESZÉLGETNEK Két vállalati igazgató találkozott egymással, s így beszélgettek: — Rosszul megy! — panaszkodik az egyik. Minden nap ráfizetünk néhány ezrest... — Rettenetes! De hát miből éltek? — Bevezettük az ötnapos munkahetet.... Szombat, vasárnap nem dolgozunk. — Uraim, egybe számoljak vagy külön külön rendezik számláikat? ELOADASON — Higgyétek el, valami fenséges érzés, amikor a katona nemzett lobogót tart a kezében. Gyönyörű, kimondhatatlan. Te, Nagy fiam, mit érzel, amikor a zászlót tartod? — A szelet, őrmester úr. FENYEGETÉS Fél lábú ember utazik egy vakkal a vonaton. A tolongás során rálép a vak a fél lábú ember lábára. Az felkiált: < Ha még egyszer rám tapos, megrúgom. Erre a vak így felel: — Azt szeretném én látni... SKÖT VICC A teniszmérkőzés meglehetősen unalmas. Az egyik skót néző n agyot ásít, s ebben a pillanatban berepül torkába a teniszlabda. Mentők. Operációs asztal. Telies üzem a sebészeti osztályon. A nővérke megszól ítja a folyosón Idegesen le-föl járkáló fiatalembert. — Maga rokona? — Nem. Én vagyok az egyik játékos. A labdát várom. SZÜVEG NÉLKÜL MAGYARÁZKODÁS A szállodába ifjú nászutasok érkeztek és a nyolcatlik emeleten kaptak szobát. A felvonónál ezúttal nem liftboy, hanem szőke szépleány állt. Rákacsintott az ifjú férjre, majd mosolyogva megkécdezte: — Hogy vagy, drá'gám? Alighogy kiszá-lltak a felvonóból, az iyú aszszony rátámadt a férjére: — Ki volt ez a nő? A férfi dühösen legyint. — Hagyjuk ezt, jó! Elég bajom lesz, míg megmagyarázom neki: ki vagy te! A KÖZÉPKORBÓL A bátor lovag kereszteshadjáratba indult. Előtte azonban elhívta hü barátját ós így szólt hozzá: — Barátom, én hoszszabb időre eltávozom. Kérlek, vigyázz feleségemre, valamint erre a kulcsra. Átadta felesége szeméremövének kulcsát, majd érzékenyen búcsút vettek, és a lovag elügetett. Alig ment néhány mérföldet, amikor barátja vágtatott utána. — Végre, hogy utolértelek — lihegte. — Mi történt? — kérdezte nyugtalanul a lovag. •— Ugyan ... rossz kulcsot adtál. FÉNYKÉPÉSZNÉL Beállít a részeg a fényképészhez: — Kérem, készítsen rólunk egy csoportképet. — Nagyon szívesen, csak álljanak félkörbe. GYERMEKSSSZEL — Pistike, tudod-e, milyen kistestvérkéd született? — Tudom, apuka. Kislány. — Ki mondta ezt? — Senki, de tudom, hogy csak lány lehet. Aliahogy megszületett, máris púderozták A MENTŐÁLLOMÁSON Egy sérült férfit hoztak be a mentők. Odajön hozzá az ügyeletes orvos és azt kérdezi a betegtől: — Nős? — Nem, kérem egy gépkocsi gázolt el, olt sérültem meg. O 00 O < O < o m O k—» < to O < BEFALAZÁS SPANYOL MÓDON \A spanyol bírák bölcs emberek, a spanyol törvények sérthetetlenek" — állapítják meg szarkasztikus aláfestéssel a nyugati lapok, amikor beszámolnak a „malagai befalazásról." A malagai törvényszék ítélete alapján ugyanis befalazták egy lakóház kapuját. A lakóház második emeletén egy házaspár, a harmadik emeletén pedig egy többtagú család lakik. Tagjainak életkora 70—82 esztendő. A fal felhúzásának időpontjában a lakók egy része a házban, másik része házon kívül tartózkodott. Akik kívül rekedtek, kénytelenek voltak szállodába költö2ní, az épület foglyai pedig az ablakon át, kötélen húzták fel az élelmiszereket. A történet előzménye az, hogy két egymás mellett álló lakóház tulajdonosa megegyezett: az egyik ház pincehelyiségét kiadják egy iparosnak. Ez azonban csak akkor használhatta a a helyiséget, ha az egyik kaput befalazzák és ő kibővítheti műhelyét. A két andalúz háztulajdonos könnyen magegyezett, egyformán részesülnek a lakbérből, és mindkét ház lakói közösen használják az immár egyetlen kaput. Egy ideig mindenki elégedett volt, a nap sütött, a lakók belenyugodtak, hogy immár csak egyetlen kapun át juthatnak otthonukba, a két háztulajdonos örült a lakbérnek, mert a pénzt Andalúziában is szeretik. Ám a büszke hidalgók hajbakaptak. Az egyik továbbra is ragaszkodott a közös kapuhoz, a másik azonban — mint tulajdonos — felmondta a suba alatt történt megállapodást, így került a viszály a bölcs kádik elé, akik különös ítélettel vélték megoldhatni a nehéz problémát: a megmaradt egyetlen kaput be kell falazni. A törvény szava sérthetetlen, a kaput befalazták, egy óra alatt több ezer ember tiporta, lökdöste egymást, hogy láthassa a csodát, a környező üzletek bezártak, a karhatalom kivonult, és érdekes módon senki nem. emlegette a bírák „salamoni bölcsességét". Szerencsére a tartomány kormányzója is megjelent a ház előtt és parancsára a falat ismét lebontották. A fogságot szenvedő lakók — a': összegyűltek lelkes éljenzésétől kísérve — kivonultak és beköltöztek egy másik házba. A Jelek szerint tehát a probléma megszűnt, de ez csak az avatatlan közép-európai polgár véleménye. Mert: „spanyol bírák bölcs emberek, a spanyol törvények sérthetetlenek!" Anynyira, hogy tnég a kormányzót is kötelezik. Éppen ezért a lakók kivonulása után, a kormányzó parancsára, a kaput — ismét befalazták. Majd ha a bölcs kádik megváltoztatják jogerős ítéletüket, akkor — de, csakis akkor — leomlik a „malagai fal". Addig ott ál; a két ház üresen. Andalúzia napfényes kék ege alatt. JDie Presse J NEM LEHET NORMÁLISAN ÉLNI A kongresszusi képviselők levéltáraiban tízezerszámra halmozódnak olyan levelek, amelyeknek íróí a legnagyobb városi repülőterek környékén laknak, és segítséget kérnek a kormánytól a normális életet lehetetlenné tevő repülőmotorzaj elleni küzdelemben. Mire panaszkodnak a New York-i La Guardia és Kennedy repülőtér környékének lakói? Az orvos: Néha beszélni sem tudok a beteggel, lehetetlen a szívhallgatás vagy a vérnyomásmérés.". A zenebarát: Mélyüljön el az ember egy szimfónia hallgatásában, amikor motorbúgás 10—15-szörte is megzavarja. A tanuló: Nem értjük a tanítónő kérdéseit, ő meg nem hallja feleleteinket. Minden két percben egy repülőgép húz el az iskola fölött. A háziasszony: Elviselhetetlen. Minduntalan szörnyű zaj rázkódtatja meg a házat. A gyerek ilyenkor mindig sírni kezd. A szomszédasszonya: Az átrepülő gépek zúgásától már az Idegösszeomlás szélén állok. Nem tudom, meddig bírom még. A szövetségi hatóságok nagyon jól tudják, milyen következményekkel jár, ha városok közvetlen közelében építenek óriási repülőtereket. Truman elnök kormányzásának utolsó évében (1952), még a sugárhajtású repülőgépek korszaka előtt hangzott el Doolittle beszámolója: „A repülőtér és szomszédai". A kormány azonban csak most kezd odahatni, hogy koordinálja ellenőrző szerveinek tevékenységét. A kormány bírálói közül azonban sokan kétségbe vonjták törekvéseinek hatásosságát. Ha megengedik, hogy az újonnan épülő szuperszonikus (a hangsebességnél gyorsabb) utasszállító repülőgépek ne csak a tenger, hanem a szárazföld fölött is átrepülhessenek — Maxwell tábornok, a program tervezője ezt elkerülhetetlennek tartja — a 80 kilométerig terjedhetően széles hanghullám minden átrepüléskor 20 millió amerikai füle ellen intéz támadást. Mivel a légi szállítások volumene 1975-ig meghámorszorozódik következésképpen a repülőgépek okozta zaj is a háromszorosára fokozódik. /New York Times Magazin / ORVOS VAGY KURUZSLÓ? Ghanúban nagy vita folyik az orvosok és a kuruzslók között. A vita egyik oka az, hogy a kuruzslók, akiket itt „hagyományos gyógyászoknak" neveznek, megtagadták „hivatási titkaik" kiszolgáltatását, tudományos elemzés céljaira beszolgáltatni varázsszereiket. Ezenkívül, mint Dapaah, a „hagyományos gyógyászok" szövetségének a titkára beismeri, a szövetség ötvenezer tagja közül csak ezerben lehet megbízni, mert a többi szélhámos. A „hagyományos gyógyászok" szövetségének létrehozása nagyon érdekes kísérlet a kuruzslók és a tudósok együttműködésére, az orvostudomány gazdagítására különféle füvek és növények gyógyhatásának a felhasználásával. A szövetség feladata továbbá a kuruzslók szervezése és továbbképzésük előmozdítása. Elvégre évszázadokon át felhalmozott tudásuk valóságos kincs a tudomány számára. A vita azonban még mindig tart. Az orvostudomány hívei így vélekednek: — A íüvek szakértői csak akkor lesznek hasznosak, "ha Jelhagynak szertartásaikkal. Elég kétes az az állításuk ts, hogy bármilyen betegséget kl tudnak gyógyítani. A hagyományos orvostudomány művelői meg így panaszkodnak: — Az orvosok bizalmatlanok velünk szemben, elfelejtik, hogy a népi gyógykovácsok sok-sok nemzedékének tapasztalatait őrizzük. Sok olyan eset van, hogy orvosok áltil gyógyíthatatlannak minősített betegeket kigyógyítottunk. Különféle betegségekre találunk gyógyírt: a fejfáfástól a paralízisig, a fogfájástól az elmebetegségekig mindenre tudunk orvosságot. Az orvosok gyakran megfeledkeznek arról, hogy nem egy külföldi gyógyszert az orruk előtt Ghanúban termő fű és növényfélékből készítenek. Ha elvetnék előítéleteiket, sok mindent eltanulhatnának tőlünk. (Ram)