Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-09 / 219. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. augusztus 9. Péntek # XXI. évfolyam, 219. szám # Ara 70 fillér A Nemzetgyűlés elnökségének közleménye 56 milli ó a számlán (CSTK) — A Nemzetgyűlés és szervei címére számos levél, határozat, távirat stb. érkezik különböző egyénektől és Intézményektől. Mivel a Nemzetgyűlés külön-külön nem adhat választ valamennyire, a Nemzetgyűlés elnöksége figyelembe veszi a kezdeményező indítványokat, amelyeknek túlnyomó többsége köztársaságunk új államjogi s területi elrendezésére vonatkozik. Több indítvány hivatkozik a Dél-morvaországi KNB határozatára és köztársaságunk trialisztikus föderalizáciőjára tett javaslatára. Ezeknek az indítványoknak célja a múltban meghonosodott adminisztratív-centralisztikus irányítás következtében halmozódó hibák újabb előfordulásának kizárása. A Nemzetgyűlés elnöksége megállapította, hogy teljesen indokoltak a panaszok az 1960ban eszközölt területi közigazgatási változások miatt, amelyek a nemzeti bizottságokat s közülük különösen a városiakat hátrányos helyzetbe juttatták. Feltétlenül szükséges tehát, hogy köztársaságunk föderatív elrendezésének folyamatában sor kerüljön e problémák tárgyilagos megoldására. A föderatív elrendezés elvileg azonos a két államalkotó nemzet —« a csehek és a szlovákok — államjogi viszonyulása kérdésének megoldásával. Ezzel egyidejűleg azonban feltétlenül szem előtt kell tartani a Délmorvaországi KNB javaslatait is. A Nemzetgyűlés plénuma ezért ez év június 24. határozatában meghagyta a Cseh Nemzeti Tanácsnak, hogy mélyrehatóan foglalkozzék a Morvaország és Szilézia, különösen pedig a Brno helyzetére vonatkoló javaslatokkal, és közölje a Nemzetgyűléssel ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Kapcsolataink rendezése érdekében A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM NYILATKOZATA A Külügyminisztérium 1968. Július 13-i nyilatkozatában arra figyelmeztet, hogy a szudétanémet Landsmannschaftba (Honfitársi Egyesület) tömörülő revauslsták aktivitása jelentősen gátolja Csehszlovákia és NyugatNémetország kapcsolatainak rendezését. Az említett revanslsta szervezet úgyszólván folyamatosan szervez az NSZK területén provokatív akciókat, és különös előszeretettel Csehszlovákia határa közelében. Ilyen Csehszlovákia-ellenes provokáció lesz a chebl járásból kitelepített németek találkozója, amelyre a csehszlovák határtól csupán néhány kilométernyire Schirdingben ez év augusztus 24-én és 25-én kerül sor. Ezt az akciót is a szudétanémet Landsmannschaft szervezi arra hivatkozva, hogy csupán holmi népünnepélyről lesz szó. Az idei találkozó megrendezése ellen az NSZK-ban is sok politikus, szakszervezeti funkcionárius, professzor és szervezet lépett fel. Csehszlovákia lakossága elvárja az NSZK illetékes hivataloktól, hogy vegyék figyelembe ezeket az egyre gyakrabban elhangzó megfontolt véleményeket, s vonják le a szükséges következtetéseket. Akadályozzák meg a szomszédos állam ellen irányított provokációkat, annál is inkább, mert az NSZK kormánya hivatalosan már többször is kijelentette, hogy a kölcsönös kapcsolatok kedvezőbbé változását óhajtja. Ez a nép valamit érez, különben érthetetlen lenne, hogy miért lelkesedik. Tudja, hogy anyagi helyzetének ugrásszerű javulására ma nem számíthat, kis fizetéséből mégis fölajánl egy csöppnyit a köztársaság közös kasszájába. Nem ígérnek neki fűt-fát, mégis hisz azokban, akik ma fentről hozzája szólnak. A történelemben kevésszer jutott osztályrészül akkora bizalom hatalmon levő pártnak és személyiségeknek, mint ma a CSKP-nak és progresszív vezetőinek. Ezekkel a vezetőkkel abból a gazdasági, politikai és erkölcsi válságból akarunk kijutni, amelybe a letűnt politikai vezetés sodort bennünket. Érzi ez a nép, hogy a mély társadalmi válságból csak úgy juthatunk ki, csak akkor nézhetünk egy váratlan fellendülés elébe, ha átépítjük, korszerűsítjük a szocializmus eddigi bürokratikuscentralisztikus modelljét. S ha valakinek tetszik vagy nem, mi a lenini szocializmus, a nép ellenőrzése alá helyezett hatalom követői vagyunk. Más utat egy kommunista párt nem is választhat, ha a társadalmat szocialistának akarja nemcsak nevezni, hanem nevelni, formálni is. A pártnak az a törekvése, hogy demokratikus úton fejlessze a szocialista társadalmat, kovácsolja eggyé a kommunistákat és nem kommunistákat. Legfelsőbb vezetőink a nép bizalmát megszerezték, de okos cselekedeteikkel tartsák is meg. Mert ha most elvesztik, akkor örökre elvész, többé nem nyílik virág a kommunista pártnak csehszlovák földön, virág, mely ma olyan ékesen virít. Ma érzi ez a nép, hogy koronáit az ország gazdái nem hullajtják feneketlen tóba. Iskolák, kórházak, lakások építésére, az életkömyezet javítására szánják. Az ország gazdáinak azonban ennél a szerény anyagi tőkénél sokkal jelentősebb tőkével is számolniuk kell. Ebben a pillanatban a szellemi tőkénk és az akaraterő-tőkénk a legnagyobb méretű felhalmozás, amelyből eredményes beruházást hajthatunk végre, és a leghatékonyabb megtérülést biztosítja. A csehszlovák megújhodási folyamat hatalmas erőt szabadított fel. Ez az erő a népé, a saját tulajdona. S a nép ezt az energiát — látjuk — vezetői kezébe ajánlja. Azzal, hogy gazdálkodjanak vele jól, vigyázzanak rá, mint szemük fényére. MÉSZÁROS GYÖRGY hazánkban (ČSTK) — A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának küldöttsége Joszip Broz Titonak, a JKSZ elnökének vezetésével ma 17.00 órakor érkezik meg Prágába a ruzynéi reDÜlötérre. 7 kg arany (ČSTK) — Csehszlovákia dolgozói nemcsak szavakkal és éljenzéssel támogatják pártunk és kormányunk haladó erőit, hanem egyre nagyobb tettekkel bizonyítják rendithetetlen hűségüket és szocialista hazaszeretetüket. Aki figyelemmel kíséri a köztársasági alap folyószámlájának növekedését, az láthatja, hogy országunk népe talán még soha nem adott ennyire szívesen, ennyire gyorsan jelentős anyagi eszközöket a társadalomnak. Szlovákiában ez a folyószámla egyetlen nap alatt egymillió hétszázezer koronával emelkedett. Szerdán Szlovákiában már több mint 8 millió korona voit az egyenlege. Egymillió koronát utalt át a bratislavai Slovnaft, negyedmilliót a trnavai Tatrachema, több mint 290 000 koronát a komáromi járás dolgozói. Augusztus 1-én utalták át egymillió koronás hozzájárulásukat a Csehszlovák Sajtóiroda dolgozói, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége szlovákiai bizottságának titkársági dolgozói pedig augusztus havi fizetésük 1—3 százalékát ajánlották fel az ország céljaira. Augusztus 7-én a folyószámla végösszege 56 millió 676 126 37 korona volt. Hasonlóan kedvező és láttató jelentések érkeznek az ún. „aranyfrontról" is. Augusztus 2-től 7-ig az Állami Bank és a Takarékpénztár fiókjaiba a polgárok 7280,56 gramm aranyat adtak be, hogy gazdagítsák az ország aranyalapját. JOSZIP BROZ TITO joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak s a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke 1892. május 25-én a horvátországi Kumrovac kisközségben született. Szegényparaszt család gyermekeként nem tehetett szert magasabb fokú műveltségre, s ezért géplakatos-mesterséget tanult. Az 1910—1912-es években Zágrábban, Ljubljanában, majd Csehországban, Németországban és Ausztriában dolgozott. 18 éves korában belépett a Horvát-Szlovén Szociáldemokrata Pártba és rendkívül tevőlegesen vett részt mind a munkás-, mind a szakszervezeti mozgalomban. Tito az első világháború elején háborúellenes propagandát fejtett ki, s ezért letartóztatták, majd 1915 januárjában az orosz frontra küldték, ahol még az említett év áprilisában súlyosan megsebesült és fogságba esett. Az egyik uráli fogolytáborban politikai tevékenységet fejtett ki a hadifoglyok körében. Erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a táborban embertelenül bántak a hadifoglyokkal, s ezért börtönbe vetettük, ahonnan csak 1917-ben, a februári forradalom napjaiban szabadult. Tito Pétervárba utazott és ott 1917 júliusában részt vett a bolsevikok által az Ideiglenes kormány ellen rendezett tüntetéseken. Ismét letartóztatták. Három hétig fogva tartották a petropavlovszki erődítmény börtönében, majd Szibériába száműzték. Odaszállítása közben azonban sikerült megszöknie. Akkor már küszöbönállt az Októberi Forradalom, melynek első napjaiban Tito is belépett a Vörösgárdába és Omszk mellett részt vett a kolcsakisták elleni ütközetben. 1920 őszén visszatért Jugoszláviába. Tito röviddel hazaérkezése után belépett Jugoszlávia Kommunista Pártjába. Forradalmi tevékenységéért és illegális pártmunkájáért több ízben letartóztatták és börtönbe vetették. 1928 novemberében 5 évi kényszermunkára ítélték. Ezt a büntetését Lepoglavban, majd Mariborban töltötte. Szabadon bocsátása után ismét folytatta illegális párttevékenységét. 1934 óta állandóan a párt Központi Bizottságának a tagja volt, s az 1935 —36-os években a Kommunista Internacionálé balkáni titkársága jugoszláv tagozatának politikai előadójaként tevékenykedett. Fontos pártpolitikai küldetésben gyakran utazott Párizsba, Bécsbe, Moszkvába. 1937 decemberében megválasztották a Központi Bizottság "főtitkárává, s ezt a legmagasabb párttisztség-et 1966 októberéig, tehát csaknem 30 évig töltötte be. Tito a második világháború idején megszervezte s irányította a fasiszta megszállók s a hazai árulók elleni nemzeti felszabadító harcot. Amikor 1941 végén megszervezték a nemzeti felszabadító egységet, Tito lett e hadsereg főparancsnoka. A Jugoszlávia Nemzeti Felszabadításáért Síkraszálló Antifasiszta Tanácsa 1943 őszén megtartott ülésén Titót "választotta meg a Jugoszlávia felszabadítását irányító nemzeti bizottság elnökévé. Jugoszlávia akkor már felszabadított területén az említett bizottság volt a végrehajtó hatalom legfelsőbb szerve. Joszip Broz Tito az 1945—53-as években a Szövetségi Végrehajtó Tanács (a szövetségi kormány) elnöke, s egyben nemzetvédelmi miniszter volt. 1953 januárjában köztársasági elnökké választották. E tisztségét betöltve már tizenöt éve. áli az ország élén. A legfelsőbb pártszervek átszervezése után — 1966 októberében — Titót választották meg a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnökévé. Joszip Broz Tito 1945 óta irányítja Jugoszlávia szocialista országépítését. E küldetésének nagyon megfontoltan tett eleget akkor is, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának sztálinista vezetősége meghasonlást idézett elő a szocialista országok között. Tito síkraszállt a munkásönkormányzat és -közigazgatás mellett. Kezdeményezésére hagyták jóvá azt a határozatot is, melynek értelmében Jugoszlávia Kommunista Pártja 1952-ben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségévé változott. Tito mindenkor szem előtt tartotta annak szükségességét, hogy a párt állandó kapcsolatban legyen a dolgozók t^jnegeivel s ezért a pártvezetőség többszöri átszervezését kezdeményezte. A nemzetközi politika küzdőterein Tito köztiszteletnek örvendő harcosként lép fel a világbéke megőrzéséért, a -iemzetek békés egymás mellett éléséért, egyenjogúságáért ős önrendelkezési jogáért.