Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-30 / 239. szám, péntek

adjuk miiikef Dr. G. Husák elvtárs beszéde az SZLKP rendkívül kongresszusán nyek, új helyzet van. Ma ezeknek az új tényeknek a szempontjából, azoknak a távlatoknak a szempontjából gondolkodjunk, amelyeket a párt és az állam vezetősége ad. Meg kell szilárdítanunk politikai és pártéletünket. Fokozatosan meg kell szilárdítanunk az egész állami életet. Ebből a súlyos, ideiglenes helyzetből el kell jutnunk oda, hogy a szervek normálisan működjenek és dönthessenek. Mert másként szilárd irányvonal, szilárd vezetés, szilárd döntések nélkül valóban nem kerülnénk ki ebből a helyzetből. Tehát elvi döntés előtt állunk, amiben a kongresszusnak állást kell foglalnia: vagy elfogadni Dubček elvtárs, Svoboda elnök, Cerník koncepcióját, és én teljesen egyet értek Dubčekkel és a többi vezető elvtárssal abban, hogy a mai helyzetből a kivezető út a megkötött egyezmény alapján életünk normalizálása felé haladni. A másik lehetőség lenne e koncepció elutasítása. Semmilyen harmadik út nincs! Akinek jobb javaslata van, aki más koncepciót lát, álljon elő vele! Mindenki törte a fejét, az egész vezetőség is. Tehát így áll a kérdés: vagy szilárdan Dubčeket, mellette és a többiek mellett állni, vagy pedig bizalmatlanságot nyilvánítani velük szemben. Harmadik út nincs, mert egy politikai vezető tényező sem teljesítheti funkcióját, ha nem élvezi a párt és a közvélemény döntő részének teljes támogatását. Ilyen esetben távoznia kell, ilyen esetben nem dolgozhat. Akkor pedig egy más garnitúrát kell keresni, olyat, amely hajlandó más úton haladni. Kemény szavak ezek, de ez teljesen a bizalom kérdése, személyesen számomra is. Én teljes mértékben Dubček koncepciója mellett állok, ott voltam e koncepció kialakításánál s azt teljes mértékben támogatni fogom, vagy vele állok, vagy távozom. Tehát e kérdésben dönteniük kell. (Taps.) Meggyőződésem, hogy az itt levő funkcionáriusok és küldöttek politikai érettsége biztosítja azt, hogy az összes feladat mérlegelése után teljes mértékben támogatják a párt duböeki vezetőségét és az állam vezetőségét. Így sem lesz ez könnyű, így is elég probléma lesz. Elhangzanak bírálatok is és minden egyéb, de ha az ember legalább a pártban támogatást talál, akkor csinálhat is valamit, enélkül azonban munkája nem sikerülhet. Most néhány előttünk álló feladatról szólok, amelyeket csak azzal a feltétellel teljesíthetünk, ha ezt az irányvonalat, Dubček koncepcióját és a mi koncepciónkat elfogadják, ha e kongresszus és a szlovák kommunisták mögéje állnak. Komoly probléma a párt egysége. Bizonyos szakadás veszélye fenyeget a pártban, főként a párt cseh részében. Szlovákiában erre akkor kerülhetne sor, ha ez a kongresszus nem volna képes kidolgozni egy koncepciót, egy irányvonalat és állást foglalni mellette. De szilárdan hiszem, hogy Szlovákiában a pártban ilyen helyzet nem alakul ki. Nem egyénekre vagy csoportokra gondolok, hanem valamilyen nagy áramlatra, ellenzéki áramlatra Dubček állásfoglalásával szemben, nemzeteink megmentésének koncepciója ellen, amiről beszéltem. Ennek ellenére úgy vélem hogy Szlovákiában sikerül megőriznünk a párt egységét. Rosszabb a helyzet a pártban a cseh országrészekben. Olyan dologról van szó amelyre egyes küldöttek oly érzékenyen reagáltak, a XIV. pártkongresszus körüli kérdésekről. Tegnap éjszaka sokáig beszéltünk erről. Nem akarom és jogom sincs értékelni a XIV. kongresszust, nem szándékszom semmit és senkit sem becsmérelni, vagy bírálni. Tudjuk, milyen helyzetben történt mindez. Egy dologról szeretnék beszélni, a Központi Bizottságról, amelyet e rendkívüli XIV. kongresszuson jóváhagytak. A valóság az, hogy Prágában ma két központi bizottság van. A XIII. kongreszszusi régi központi bize+tság azokkal a változásokkal, amelyek ebben az évben Dubček, Cerník, Smrkovský stb. vezetésével valósultak meg és az új központi bizottság, amelyet a XIV. kongresszuson választottak meg Dubčekkel, Černíkkel, Smrkovskýval és másokkal az élen. Az öt szocialista ország kommunista és munkáspártjai közül több ezt az új központi bizottságot nem ismeri el. Kifejtették elvi álláspontjukat, hogy semmilyen körülmények között nem ismerik el. Ezekkel az államokkal együtt kell majd dolgoznunk. Ez a külső szempont. Másodszor. Mi az eltelt nyolc hónap alatt igen sokat beszéltünk a demokráciáról, kidolgoztuk a választások szabályzatát és rendszerét, beszéltünk arról, hogyan kell a dolgokat demokratikus módon biztosítani, hogyan kell a közigazgatási szerveket megalakítani, menynyire nem engedhető meg, hogy a tagság tömegeire ráerőszakoljanak valamit. Most pedig . fogadjunk el egy központi bizottságot, amelynek megválasztásán nem voltak jelen az alapszabályzat szerint megfelelő számban a központi bizottság tagjai, ahol felkiáltással szavaztak stb. De mindez — a rendkívüli helyzetre való tekintettel mondom — nem kellene hogy érdekeljen bennünket. De az, ami kell, hogy bennünket szlovákiai párttagokat érdekeljen, az a szlovák kommunisták képviselete. Föderációról beszélünk. Nemzetünknek arról a szuverén jogáról beszélünk, hogy a cseh nemzettel együtt döntsön a szlovák képviseletről, önrendelkezési jogunkról. Föderatív elemekről beszélünk a pártban is, a párt szlovák részének, Szlovákia Kommunista Pártjának jogairól, arról, hogy soraink közül kit fogunk delegálni a központi szervekbe és a CSKP Központi Bizottságába. És mi történt? Én az elvtársakkal Bratislavában ültem, itt ült az egész legális elnökség Bifak elvtárson kívül, aki Prágában volt, de senki sem fordult a legálisan fennálló szlovák szervhez, hogy véleményt nyilvánítson a kongresszusról, a küldöttek részvételéről. Senki sem fordult egyetlen szlovák politikushoz sem Bratislavában, sem Prágában. A kongresszus megkezdésénél, mint hallottam, (nem kezeskedem a pontos számadatokért), négy küldött volt jelen Szlovákiából. Egyesek később érkeztek. A választásnál állítólag 28-án, a kongresszus végefelé valamivel negyvenen felül voltak. Szlovákiában, ha nem tévedek, mintegy 300 küldöttet választottak meg a CSKP kongresszusára. S ott a szlovákiai küldötteknek még 10 százaléka sem volt jelen. Ki kivel tanácskozott a CSKP Központi Bizottságába beválasztott szlovák képviselők összetételéről, ki javasolt engem a központi bizottságba és annak elnökségébe, ki javasolta a többi elvtársat, akik itt voltak, kivel beszéltek, ki szavazott e mellett? Elvtársak. A prágai városi pártbizottság emberei milyen jogon állíthatják össze a közös országos szervbe a szlovák képviseletet? Hegy megértsenek engem, nem akarom befolyásolni azt, ami érzelmileg vezetett titeket, vagy minket, valamennyiünket a XIV. kongresszussal kapcsolatos állásfoglalásunkban. Ezt semmi képpen sem akarom elvetni. De valamennyi tényező olyan hatást kelt, hogy ami a szlovákiai kommunisták képviseletét illeti, ezt a központi szervet egyáltalán nem demokratikus módszerrel választották meg, annak ellenére, hogy olyan emberek is vannak benne, akikkel végeredményben egyetérthetünk. De Ily módon nem lehet központi bizottságot választani. Ha már az elvtársak ott voltak és választani akartak, legalább is meg kellett volna mondaniuk, hogy Szlovákiából a küldöttek fele sincs ott, hogy a központi bizottság szlovák részében csak akkor lehet megegyezni, lia a kongresszus öszszetétele teljes lesz. De hisz senki sem kényszerítheti rá egy szuverén nemzetre és pártjára azt, hogy egy kis csoport, amelyet senki sem bízott meg, határozza meg politikai képviseletét. (Taps.). Ez elvi kérdés. Mi kongresszust tartottunk a felkelés alatt sokkal rosszabb feltételek között. 24 év múltán sem kell e kongresszusért szégyenkeznünk. S ott nemcsak a felkelés területéről voltak emberek, hanem az egész megszállt területről, Bratislavából, Kassáról, a magyarok által megszállt területről, mindenünnen. A forradalmi időkben is be kell tartanunk a legalapvetőbb elveket. Prágában tegnap összeült az új központi bizottság, amelynek állítólag tagja vagyok, tagja Pavlenda elvtárs, Zrak elvtárs is, sőt állítólag tagjai vagyunk az elnökségnek is. Tegnap Prágában voltam, de senki sem kérdezett meg: összeüljön-e a központi bizottság vagy sem? Senki sem hívott engem semmilyen tanácskozásra. Egyáltalán nem tudom, kivel beszéltek Szlovákiából. S az egész állam, az egész párt, Szlovákia nevében is tárgyalnak. Engedjék meg, hogy az Ilyen eljárás ellen tiltakozzam. A demokráciát nem így értelmezem. Semmilyen feltételek között, de főként nem ma. Úgy vélem, hogy a szlovák kommunistákkal m'a már senkinek sincs joga így bánni. (Taps.) Ezt világosan meg kell mondani mindannak ellenére, amit a kongresszus jót és pozitívat végzett. Személyesen kijelentem, hogy tisztséget ebben az új központi bizottságban, sem pedig annak elnökségében nem fogadok el az említett okokból. Felhívom a szlovák elvtársakat, hogy e tisztségeikről mondjanak le, tiltakozásul a nem demokratikus - eljárás ellen. (Taps.) A párt vezetőségének Prágában és Dubček elvtársnak nagy nehézségei lesznek, hogyan küzdjék le a fenyegető szakadást. A legjobb szándékkal hajlandók vagyunk tárgyalni, megegyezni, hogy e helyzetből kikerüljünk a párt egységének megszilárdítása érdekében. Az elvtársak bizonyos reményt emlegettek, hogy valamilyen módon sikerül a problémákat megoldani, hogy ez a központi bizottság maga kimondja, nem fog működni, ideiglenesen kiegészítik a központi bizottságot, vagy pedig összehívnak egy rendes kongresszust. Az elvtársak tehát kiutat keresnek. Tőlünk Szlovákiában azt várják, hogy kongresszusunk ebben a kérdésben is támogatja Dubček elvtársat és a Dubček által képviselt vezetőséget. E napokban egyéb pozitív jelenségek mellett megszilárdult a szlovák és a cseh nemzet kölcsönös kapcsolata is. Mi ezt nagyra becsüljük. Ebből akarunk kiindulni. Szilárdan bízom Dubček elvtársnak és e tárgyalásokat vezető többi elvtársnak a bölcsességében, hogy kiutat találnak. Meg kell érteni a rendkívül nehéz helyzetet, meg kell érteni, hogy ha nem érünk el egységet a pártban és a cseh országrészekben, nem érhetjük el a nép egységét sem és újból súlyos válság, nemzetközi horderejű válság következik be, és minden konszolidációs erőfeszítésünk meghiúsulna. Tegnap éjszaka ismét telefonbeszélgetést folytattam Cerník elvtárssal. Ma Prágában Ismét tárgyalnak a CSKP ezen új központi bizottságának képviselőivel. Újból keresni fogják a megoldás útját. Cerník elvtárs ismét arra kért engem, hogy e kongresszus támogassa erőfeszítésüket, Dubček elvtárs és a többi elvtárs erőfeszítését a helyzet áthidalására, hogy a kongresszus támogassa törekvésüket az itt kinyilvánított szlovák állásfoglalással. Ami általános perspektívánkat illeti, úgy vélem, erről nem kell sokat beszélni. Úgy amint január után célul tűztük ki, hazánkban szocialista társadalmat akarunk építeni, pártunk marxista—leninista alapelvekből indul ki, amelyeken felnövekedett, amelyekért küzdött, s amelyek mellett kitart. Folytatni akarjuk a január utáni irányvonalat, a szocialista demokrácia elmélyítését, a rlemokratizálódási" folyamatot. Nem akarunk lemondani semmilyen alapvető vívmányunkról, amelyeket pártunk és népünk ebben az időszakban kiharcolt. Az elkövetkező napokban és hónapokban minden nehézség eilenére szilárdan ezt az irányvonalat akarjuk érvényesíteni, nem engedjük meg a január előtti viszonyok visszatértét, nemcsak a személyeket illetően, legyen szó Novotnýról, Chudíkról, vagy bárki másról, hanem a koncepció, az általános irányvonal tekintetében sem. Minden nehézség ellenére, amelyekkel most küzdünk és még egy ideig küszködni fogunk, szilárdan folytatni akarjuk ezt az utat. Aggodalom mutatkozik, hogy e napokban el ne szakadjunk az emberektől, a nemzettől, a nép gondolkodásától, érzéseitől. Ez rendkívül fontos kérdés. Tudom, hogy pártunk ezekben a hetekben nagy népszerűségre és nagy tekintélyre tett szert. A széles néprétegeknek ezt a bizalmát meg akarjuk és meg kell tartanunk. De nem azzal, hogy engedünk a hangulatoknak. A nép széles rétegeinek ma meg kell mutatnunk a helyzetből kivezető reális utat. Tudnunk kell megmutatni a békés, normális, szabad élethez vezető utat. Mi a nemzettől, a néptől nem szakadhatunk el. Nem vagyunk semmilyen elszigetelt szekta, sohasem akarunk és sohasem fogunk szektás, vagy népellenes politikát folytatni. A nemzeti érzés, a nemzeti öntudat, a nemzeti büszkeség, amely mind a cseh, mind a szlovák nemzetben az utóbbi hetekben s az utóbbi napokban magasan lángolt, nagy tényező a politikában. A politikai vezetésnek és a politikai pártnak e nemzeti érzést helyesen kell irányítania, helyes módszerrel kell mozgósítania azokra a feladatokra, amelyek az adott helyzetben a legfontosabbak, a legkomolyabbak. Meg kell találni a hangot, a közeledést az emberekhez, hogy mindazt, ami pozitív, a nemzeti öntudat, á büszkeség ne csökkenjen, hanem ellenkezőleg ezeket az értékeket azoknak az óriási problémáknak a megoldására tudjuk felhasználni, amelyek a legközelebbi hetekben a politi^ kai és gazdasági téren megoldásra várnak. Úgy vélem, hogy az utóbbi hónapokban már sok mindent megtanultunk. Ezekben a nehéz napokban újból fontolóra kell vennünk mindent. Nem sodródhatunk csak az árral, a hullámok hátán. Nem tehetjük csak azt, ami könnyebb, ami népszerűbb. Ha bizonyos út mellett határozunk, azon tudnunk kell szilárdan haladnunk a kétségekkel, a különféle hangulatokkal szemben is, néha talán a szidalmazás és rágalmazás ellenére is. Más ésszerű utat nem látok. Előttünk áll az egész normális élet felújításának kérdése Szükséges, hogy teljes mértékben felújuljon a termelés, a közlekedés, hogy biztosítsuk a közellátást, a lakosság egész normális életét. Szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács szervei, a nemzeti bizottságok, a gazdasági szervek teljes felelősséggel, teljes komolysággal és tárgyilagossággal felújítsák egész tevékenységüket, hogy így az intézmények, a szervek és a normális életért felelős emberek, fentről egészen a legkisebbik faluig teljes mértékben erre a munkára összpontosítsák erejüket. Úgy vélem, hogy a munkások, parasztok és a többi dolgozók joggal követelik meg, hogy biztosítva legyen mindennapos életük, nemcsak az legyen biztos, hogy életüket nem fogják veszélyeztetni fegyverek, hanem biztosítva legyen saját személyük, családjuk, gyermekeik megélhetése is, biztosítva legyen munkájuk, szociális biztonságuk. Már ma kialakulnak annak feltételei, hogy mindezt biztosítani tudjuk. Semmit sem segítenének nekünk a nagy szavak, ha üzemeink valamilyen okból nem tudnának termelni, ha nem lenne kenyér, ha nem rendelkeznénk a mindennapi élethez szükséges egyéb cikkekkel. Rendkívüli kongresszusunk napirendjén szerepelt eredetileg a föderáció problémája. Mielőtt a csapatok területünkre léptek volna, már kidolgoztuk a politikai álláspontokat. Ezeket a vezető pártszervek jóvá hagyták, s a CSKP kongresszusa és az SZLKP kongresszusa elé kellett volna terjeszteni őket. Az Ismert okok miatt e kérdés nem került napirendre. Magunkénak valljuk ezeket az elveket, amelyeket a CSKP KB elnöksége, a kormány és az SZNT már megtárgyalt. Ezek az elvek kifejezik az önrendelkezési jogot a cseh és a szlovák szocialista köztársaságban, azok szerveiben, a hatalom megosztásának elvét stb. Nincs idő e problémák továbbfejleszt tésére. Javaslom, hagyjuk jóvá a£ elvi álláspontot, hogy ragaszkodunk államunk föderatív rendezéséhez, a már kifejtett elvek alapján, amelyeket ez év október 28-án kell törvénybe iktatni, és hogy megbízzuk az itt megválasztásra kerülő új központi bizottságot e kérdések érdemleges és részletes megtárgyalására és állásfoglalásra. (Taps.) A testvéri cseh nemzethez fordulok, értsen meg bennünket, hogy számunkra ez sorsdöntő ügy, a szlovák nemzet számára létfontosságú ügy, és hogy nem lehet tovább megmaradni ebben az egyenlőtlen helyzetben. (Taps.) Holnap megemlékezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 24. évfordulójáról. Annak az eseménynek az évfordulójáról, amely megmutatta a szlovák nemzet mérhetetlen erkölcsi erejét, kiegyenesítette gerincét, nemzeti öntudattal és elszántsággal töltötte el, hogy súlyos időkben viselje a nehézségeket, megküzdjön velük és elszántan harcoljon szabadságáért. Munkánknak e nehéz hónapjaiban, amikor megemlékezünk arról mit szenvedtek véreink 24 évvel ezelőtt, hogyan küzdöttek, mi adta nekik az erkölcsi erőt és elszántságot, ez segítségünkre lesz abban is, hogy az eseményeket az embereknek megmagyarázzuk, problémáinkat megoldjuk. E napokban együttműködésre szólítjuk fel az összes becsületes, derék embert, együttműködésre és támogatásra hívjuk fel az egész munkásosztályt, az üzemek, a falvak dolgozóit, a szövetkezeti és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, értelmiségünket, a fiatalokat, nőket, mindenkit. Az, ami előttünk áll, nemcsak pártfeladat, hanem az egész nemzet feladata. Mindkét nemzetünk, egész államunk feladata. Munkánkban meg kell találnunk azt a nyelvet, amelyet az egész nemzet megért, hogy megértsen bennünket, hogy velünk tartson. Tehát ma a párt egységéért, államunk egységéért, nemzeteink testvéri kapcsolatáért, államunk valamennyi progresszív erejének egységéért küzdünk. Meggyőződésem, hogy e megoldáshoz vezető utat megnyitották a párt és állami vezetés határozatai és a Moszkvában megkötött egyezmények. Ha ez az út nem is könnyű, de nyitva áll és van távlata. Távlatot adott egész népünknek és minkét nemzetünknek, hogy elérik teljes szuverenitásukat, a teljes szabadságot, a teljesen önálló tevékenységet. Pártunknak tehát ezen az úton kell vezetnie népünket. Elvtársak, beszédemet ezzel fejezem be: éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja Dubček elvtárssal az élén. (Viharos taps.)