Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-30 / 239. szám, péntek

adjuk miiikef Dr. G. Husák elvtárs beszéde az SZLKP rendkívül kongresszusán nyek, új helyzet van. Ma ezek­nek az új tényeknek a szem­pontjából, azoknak a távlatok­nak a szempontjából gondol­kodjunk, amelyeket a párt és az állam vezetősége ad. Meg kell szilárdítanunk politikai és pártéletünket. Fokozatosan meg kell szilárdítanunk az egész ál­lami életet. Ebből a súlyos, ideiglenes helyzetből el kell jutnunk oda, hogy a szervek normálisan működjenek és dönthessenek. Mert másként szilárd irányvonal, szilárd ve­zetés, szilárd döntések nélkül valóban nem kerülnénk ki eb­ből a helyzetből. Tehát elvi döntés előtt állunk, amiben a kongresszusnak állást kell fog­lalnia: vagy elfogadni Dubček elvtárs, Svoboda elnök, Cerník koncepcióját, és én teljesen egyet értek Dubčekkel és a többi vezető elvtárssal abban, hogy a mai helyzetből a kive­zető út a megkötött egyezmény alapján életünk normalizálása felé haladni. A másik lehető­ség lenne e koncepció elutasí­tása. Semmilyen harmadik út nincs! Akinek jobb javaslata van, aki más koncepciót lát, álljon elő vele! Mindenki törte a fejét, az egész vezetőség is. Tehát így áll a kérdés: vagy szilárdan Dubčeket, mellette és a többiek mellett állni, vagy pedig bizalmatlanságot nyilvá­nítani velük szemben. Harma­dik út nincs, mert egy politi­kai vezető tényező sem teljesít­heti funkcióját, ha nem élvezi a párt és a közvélemény döntő részének teljes támogatását. Ilyen esetben távoznia kell, ilyen esetben nem dolgozhat. Akkor pedig egy más garnitú­rát kell keresni, olyat, amely hajlandó más úton haladni. Ke­mény szavak ezek, de ez telje­sen a bizalom kérdése, szemé­lyesen számomra is. Én teljes mértékben Dubček koncepció­ja mellett állok, ott voltam e koncepció kialakításánál s azt teljes mértékben támogatni fo­gom, vagy vele állok, vagy tá­vozom. Tehát e kérdésben dön­teniük kell. (Taps.) Meggyőző­désem, hogy az itt levő funk­cionáriusok és küldöttek poli­tikai érettsége biztosítja azt, hogy az összes feladat mérle­gelése után teljes mértékben támogatják a párt duböeki ve­zetőségét és az állam vezető­ségét. Így sem lesz ez könnyű, így is elég probléma lesz. Elhang­zanak bírálatok is és minden egyéb, de ha az ember le­galább a pártban támogatást talál, akkor csinálhat is vala­mit, enélkül azonban munkája nem sikerülhet. Most néhány előttünk álló feladatról szólok, amelyeket csak azzal a feltétellel teljesít­hetünk, ha ezt az irányvonalat, Dubček koncepcióját és a mi koncepciónkat elfogadják, ha e kongresszus és a szlovák kom­munisták mögéje állnak. Ko­moly probléma a párt egysége. Bizonyos szakadás veszélye fe­nyeget a pártban, főként a párt cseh részében. Szlovákiában er­re akkor kerülhetne sor, ha ez a kongresszus nem volna képes kidolgozni egy koncepciót, egy irányvonalat és állást foglalni mellette. De szilárdan hiszem, hogy Szlovákiában a pártban ilyen helyzet nem alakul ki. Nem egyénekre vagy csopor­tokra gondolok, hanem valami­lyen nagy áramlatra, ellenzéki áramlatra Dubček állásfoglalá­sával szemben, nemzeteink megmentésének koncepciója el­len, amiről beszéltem. Ennek ellenére úgy vélem hogy Szlo­vákiában sikerül megőriznünk a párt egységét. Rosszabb a helyzet a pártban a cseh or­szágrészekben. Olyan dologról van szó amelyre egyes küldöt­tek oly érzékenyen reagáltak, a XIV. pártkongresszus körüli kérdésekről. Tegnap éjszaka sokáig beszéltünk erről. Nem akarom és jogom sincs értékel­ni a XIV. kongresszust, nem szándékszom semmit és senkit sem becsmérelni, vagy bírálni. Tudjuk, milyen helyzetben tör­tént mindez. Egy dologról sze­retnék beszélni, a Központi Bi­zottságról, amelyet e rendkívü­li XIV. kongresszuson jóvá­hagytak. A valóság az, hogy Prágában ma két központi bi­zottság van. A XIII. kongresz­szusi régi központi bize+tság azokkal a változásokkal, ame­lyek ebben az évben Dubček, Cerník, Smrkovský stb. vezeté­sével valósultak meg és az új központi bizottság, amelyet a XIV. kongresszuson választot­tak meg Dubčekkel, Černíkkel, Smrkovskýval és másokkal az élen. Az öt szocialista ország kommunista és munkáspártjai közül több ezt az új központi bizottságot nem ismeri el. Ki­fejtették elvi álláspontjukat, hogy semmilyen körülmények között nem ismerik el. Ezekkel az államokkal együtt kell majd dolgoznunk. Ez a külső szem­pont. Másodszor. Mi az eltelt nyolc hónap alatt igen sokat beszél­tünk a demokráciáról, kidol­goztuk a választások szabály­zatát és rendszerét, beszéltünk arról, hogyan kell a dolgokat demokratikus módon biztosíta­ni, hogyan kell a közigazgatási szerveket megalakítani, meny­nyire nem engedhető meg, hogy a tagság tömegeire ráerősza­koljanak valamit. Most pedig . fogadjunk el egy központi bi­zottságot, amelynek megválasz­tásán nem voltak jelen az alap­szabályzat szerint megfelelő számban a központi bizottság tagjai, ahol felkiáltással szavaz­tak stb. De mindez — a rend­kívüli helyzetre való tekintettel mondom — nem kellene hogy érdekeljen bennünket. De az, ami kell, hogy bennünket szlo­vákiai párttagokat érdekeljen, az a szlovák kommunisták kép­viselete. Föderációról beszé­lünk. Nemzetünknek arról a szuverén jogáról beszélünk, hogy a cseh nemzettel együtt döntsön a szlovák képviselet­ről, önrendelkezési jogunkról. Föderatív elemekről beszélünk a pártban is, a párt szlovák ré­szének, Szlovákia Kommunista Pártjának jogairól, arról, hogy soraink közül kit fogunk dele­gálni a központi szervekbe és a CSKP Központi Bizottságába. És mi történt? Én az elvtársak­kal Bratislavában ültem, itt ült az egész legális elnökség Bifak elvtárson kívül, aki Prágában volt, de senki sem fordult a legálisan fennálló szlovák szervhez, hogy véleményt nyil­vánítson a kongresszusról, a küldöttek részvételéről. Senki sem fordult egyetlen szlovák politikushoz sem Bratislavában, sem Prágában. A kongresszus megkezdésénél, mint hallottam, (nem kezeskedem a pontos számadatokért), négy küldött volt jelen Szlovákiából. Egye­sek később érkeztek. A válasz­tásnál állítólag 28-án, a kong­resszus végefelé valamivel negyvenen felül voltak. Szlová­kiában, ha nem tévedek, mint­egy 300 küldöttet választottak meg a CSKP kongresszusára. S ott a szlovákiai küldötteknek még 10 százaléka sem volt je­len. Ki kivel tanácskozott a CSKP Központi Bizottságába beválasztott szlovák képviselők összetételéről, ki javasolt en­gem a központi bizottságba és annak elnökségébe, ki javasol­ta a többi elvtársat, akik itt voltak, kivel beszéltek, ki sza­vazott e mellett? Elvtársak. A prágai városi pártbizottság em­berei milyen jogon állíthatják össze a közös országos szervbe a szlovák képviseletet? Hegy megértsenek engem, nem aka­rom befolyásolni azt, ami ér­zelmileg vezetett titeket, vagy minket, valamennyiünket a XIV. kongresszussal kapcsolatos ál­lásfoglalásunkban. Ezt semmi képpen sem akarom elvetni. De valamennyi tényező olyan ha­tást kelt, hogy ami a szlovákiai kommunisták képviseletét ille­ti, ezt a központi szervet egyál­talán nem demokratikus mód­szerrel választották meg, an­nak ellenére, hogy olyan embe­rek is vannak benne, akikkel végeredményben egyetérthe­tünk. De Ily módon nem lehet központi bizottságot választa­ni. Ha már az elvtársak ott vol­tak és választani akartak, le­galább is meg kellett volna mondaniuk, hogy Szlovákiából a küldöttek fele sincs ott, hogy a központi bizottság szlovák ré­szében csak akkor lehet meg­egyezni, lia a kongresszus ösz­szetétele teljes lesz. De hisz senki sem kényszerítheti rá egy szuverén nemzetre és pártjára azt, hogy egy kis csoport, ame­lyet senki sem bízott meg, ha­tározza meg politikai képvise­letét. (Taps.). Ez elvi kérdés. Mi kongresszust tartottunk a felkelés alatt sokkal rosszabb feltételek között. 24 év múltán sem kell e kongresszusért szé­gyenkeznünk. S ott nemcsak a felkelés területéről voltak em­berek, hanem az egész meg­szállt területről, Bratislavából, Kassáról, a magyarok által megszállt területről, mindenün­nen. A forradalmi időkben is be kell tartanunk a legalapve­tőbb elveket. Prágában tegnap összeült az új központi bizottság, amely­nek állítólag tagja vagyok, tag­ja Pavlenda elvtárs, Zrak elv­társ is, sőt állítólag tagjai va­gyunk az elnökségnek is. Teg­nap Prágában voltam, de senki sem kérdezett meg: összeül­jön-e a központi bizottság vagy sem? Senki sem hívott engem semmilyen tanácskozásra. Egyáltalán nem tudom, kivel beszéltek Szlovákiából. S az egész állam, az egész párt, Szlovákia nevében is tárgyal­nak. Engedjék meg, hogy az Ilyen eljárás ellen tiltakozzam. A demokráciát nem így értel­mezem. Semmilyen feltételek között, de főként nem ma. Úgy vélem, hogy a szlovák kommu­nistákkal m'a már senkinek sincs joga így bánni. (Taps.) Ezt világosan meg kell mon­dani mindannak ellenére, amit a kongresszus jót és pozitívat végzett. Személyesen kijelen­tem, hogy tisztséget ebben az új központi bizottságban, sem pedig annak elnökségében nem fogadok el az említett okokból. Felhívom a szlovák elvtársakat, hogy e tisztségeikről mondja­nak le, tiltakozásul a nem de­mokratikus - eljárás ellen. (Taps.) A párt vezetőségének Prágá­ban és Dubček elvtársnak nagy nehézségei lesznek, hogyan küzdjék le a fenyegető szaka­dást. A legjobb szándékkal haj­landók vagyunk tárgyalni, meg­egyezni, hogy e helyzetből ki­kerüljünk a párt egységének megszilárdítása érdekében. Az elvtársak bizonyos reményt emlegettek, hogy valamilyen módon sikerül a problémákat megoldani, hogy ez a központi bizottság maga kimondja, nem fog működni, ideiglenesen ki­egészítik a központi bizottsá­got, vagy pedig összehívnak egy rendes kongresszust. Az elvtársak tehát kiutat keresnek. Tőlünk Szlovákiában azt vár­ják, hogy kongresszusunk eb­ben a kérdésben is támogatja Dubček elvtársat és a Dubček által képviselt vezetőséget. E napokban egyéb pozitív je­lenségek mellett megszilárdult a szlovák és a cseh nemzet kölcsönös kapcsolata is. Mi ezt nagyra becsüljük. Ebből aka­runk kiindulni. Szilárdan bízom Dubček elvtársnak és e tárgya­lásokat vezető többi elvtársnak a bölcsességében, hogy kiutat találnak. Meg kell érteni a rendkívül nehéz helyzetet, meg kell érteni, hogy ha nem érünk el egységet a pártban és a cseh országrészekben, nem ér­hetjük el a nép egységét sem és újból súlyos válság, nemzet­közi horderejű válság követke­zik be, és minden konszolidá­ciós erőfeszítésünk meghiúsul­na. Tegnap éjszaka ismét telefon­beszélgetést folytattam Cerník elvtárssal. Ma Prágában Ismét tárgyalnak a CSKP ezen új köz­ponti bizottságának képviselői­vel. Újból keresni fogják a megoldás útját. Cerník elvtárs ismét arra kért engem, hogy e kongresszus támogassa erőfe­szítésüket, Dubček elvtárs és a többi elvtárs erőfeszítését a helyzet áthidalására, hogy a kongresszus támogassa törek­vésüket az itt kinyilvánított szlovák állásfoglalással. Ami általános perspektíván­kat illeti, úgy vélem, erről nem kell sokat beszélni. Úgy amint január után célul tűztük ki, ha­zánkban szocialista társadalmat akarunk építeni, pártunk mar­xista—leninista alapelvekből indul ki, amelyeken felnöveke­dett, amelyekért küzdött, s amelyek mellett kitart. Folytat­ni akarjuk a január utáni irányvonalat, a szocialista de­mokrácia elmélyítését, a rle­mokratizálódási" folyamatot. Nem akarunk lemondani sem­milyen alapvető vívmányunkról, amelyeket pártunk és népünk ebben az időszakban kiharcolt. Az elkövetkező napokban és hónapokban minden nehézség eilenére szilárdan ezt az irány­vonalat akarjuk érvényesíteni, nem engedjük meg a január előtti viszonyok visszatértét, nemcsak a személyeket ille­tően, legyen szó Novotnýról, Chudíkról, vagy bárki másról, hanem a koncepció, az általá­nos irányvonal tekintetében sem. Minden nehézség ellenére, amelyekkel most küzdünk és még egy ideig küszködni fo­gunk, szilárdan folytatni akar­juk ezt az utat. Aggodalom mu­tatkozik, hogy e napokban el ne szakadjunk az emberektől, a nemzettől, a nép gondolko­dásától, érzéseitől. Ez rendkí­vül fontos kérdés. Tudom, hogy pártunk ezekben a hetekben nagy népszerűségre és nagy te­kintélyre tett szert. A széles néprétegeknek ezt a bizalmát meg akarjuk és meg kell tar­tanunk. De nem azzal, hogy en­gedünk a hangulatoknak. A nép széles rétegeinek ma meg kell mutatnunk a helyzetből kiveze­tő reális utat. Tudnunk kell megmutatni a békés, normális, szabad élethez vezető utat. Mi a nemzettől, a néptől nem sza­kadhatunk el. Nem vagyunk semmilyen elszigetelt szekta, sohasem akarunk és sohasem fogunk szektás, vagy népelle­nes politikát folytatni. A nemzeti érzés, a nemzeti öntudat, a nemzeti büszkeség, amely mind a cseh, mind a szlovák nemzetben az utóbbi hetekben s az utóbbi napokban magasan lángolt, nagy tényező a politikában. A politikai veze­tésnek és a politikai pártnak e nemzeti érzést helyesen kell irányítania, helyes módszerrel kell mozgósítania azokra a fel­adatokra, amelyek az adott helyzetben a legfontosabbak, a legkomolyabbak. Meg kell ta­lálni a hangot, a közeledést az emberekhez, hogy mindazt, ami pozitív, a nemzeti öntudat, á büszkeség ne csökkenjen, ha­nem ellenkezőleg ezeket az ér­tékeket azoknak az óriási prob­lémáknak a megoldására tud­juk felhasználni, amelyek a legközelebbi hetekben a politi^ kai és gazdasági téren megol­dásra várnak. Úgy vélem, hogy az utóbbi hónapokban már sok mindent megtanultunk. Ezek­ben a nehéz napokban újból fontolóra kell vennünk min­dent. Nem sodródhatunk csak az árral, a hullámok hátán. Nem tehetjük csak azt, ami könnyebb, ami népszerűbb. Ha bizonyos út mellett határozunk, azon tudnunk kell szilárdan haladnunk a kétségekkel, a kü­lönféle hangulatokkal szemben is, néha talán a szidalmazás és rágalmazás ellenére is. Más ésszerű utat nem látok. Előttünk áll az egész normá­lis élet felújításának kérdése Szükséges, hogy teljes mérték­ben felújuljon a termelés, a közlekedés, hogy biztosítsuk a közellátást, a lakosság egész normális életét. Szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Ta­nács szervei, a nemzeti bizott­ságok, a gazdasági szervek tel­jes felelősséggel, teljes ko­molysággal és tárgyilagosság­gal felújítsák egész tevékeny­ségüket, hogy így az intézmé­nyek, a szervek és a normális életért felelős emberek, fent­ről egészen a legkisebbik fa­luig teljes mértékben erre a munkára összpontosítsák ere­jüket. Úgy vélem, hogy a mun­kások, parasztok és a többi dolgozók joggal követelik meg, hogy biztosítva legyen minden­napos életük, nemcsak az le­gyen biztos, hogy életüket nem fogják veszélyeztetni fegy­verek, hanem biztosítva legyen saját személyük, családjuk, gyermekeik megélhetése is, biztosítva legyen munkájuk, szociális biztonságuk. Már ma kialakulnak annak feltételei, hogy mindezt biztosítani tud­juk. Semmit sem segítenének nekünk a nagy szavak, ha üze­meink valamilyen okból nem tudnának termelni, ha nem len­ne kenyér, ha nem rendelkez­nénk a mindennapi élethez szükséges egyéb cikkekkel. Rendkívüli kongresszusunk napirendjén szerepelt eredeti­leg a föderáció problémája. Mi­előtt a csapatok területünkre léptek volna, már kidolgoztuk a politikai álláspontokat. Eze­ket a vezető pártszervek jóvá hagyták, s a CSKP kongresszu­sa és az SZLKP kongresszusa elé kellett volna terjeszteni őket. Az Ismert okok miatt e kérdés nem került napirendre. Magunkénak valljuk ezeket az elveket, amelyeket a CSKP KB elnöksége, a kormány és az SZNT már megtárgyalt. Ezek az elvek kifejezik az önrendel­kezési jogot a cseh és a szlo­vák szocialista köztársaságban, azok szerveiben, a hatalom megosztásának elvét stb. Nincs idő e problémák továbbfejleszt tésére. Javaslom, hagyjuk jóvá a£ elvi álláspontot, hogy ragaszko­dunk államunk föderatív ren­dezéséhez, a már kifejtett elvek alapján, amelyeket ez év októ­ber 28-án kell törvénybe iktat­ni, és hogy megbízzuk az itt megválasztásra kerülő új köz­ponti bizottságot e kérdések érdemleges és részletes meg­tárgyalására és állásfoglalásra. (Taps.) A testvéri cseh nemzethez fordulok, értsen meg bennün­ket, hogy számunkra ez sors­döntő ügy, a szlovák nemzet számára létfontosságú ügy, és hogy nem lehet tovább megma­radni ebben az egyenlőtlen helyzetben. (Taps.) Holnap megemlékezünk a Szlovák Nem­zeti Felkelés 24. évfordulójá­ról. Annak az eseménynek az évfordulójáról, amely megmu­tatta a szlovák nemzet mérhe­tetlen erkölcsi erejét, kiegye­nesítette gerincét, nemzeti ön­tudattal és elszántsággal töl­tötte el, hogy súlyos időkben viselje a nehézségeket, meg­küzdjön velük és elszántan har­coljon szabadságáért. Mun­kánknak e nehéz hónapjaiban, amikor megemlékezünk arról mit szenvedtek véreink 24 év­vel ezelőtt, hogyan küzdöttek, mi adta nekik az erkölcsi erőt és elszántságot, ez segítségünk­re lesz abban is, hogy az ese­ményeket az embereknek meg­magyarázzuk, problémáinkat megoldjuk. E napokban együttműködésre szólítjuk fel az összes becsüle­tes, derék embert, együttmű­ködésre és támogatásra hívjuk fel az egész munkásosztályt, az üzemek, a falvak dolgozóit, a szövetkezeti és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, értel­miségünket, a fiatalokat, nő­ket, mindenkit. Az, ami előt­tünk áll, nemcsak pártfeladat, hanem az egész nemzet felada­ta. Mindkét nemzetünk, egész államunk feladata. Munkánk­ban meg kell találnunk azt a nyelvet, amelyet az egész nem­zet megért, hogy megértsen bennünket, hogy velünk tart­son. Tehát ma a párt egysé­géért, államunk egységéért, nemzeteink testvéri kapcsola­táért, államunk valamennyi progresszív erejének egységéért küzdünk. Meggyőződésem, hogy e meg­oldáshoz vezető utat megnyi­tották a párt és állami vezetés határozatai és a Moszkvában megkötött egyezmények. Ha ez az út nem is könnyű, de nyit­va áll és van távlata. Távlatot adott egész népünknek és min­két nemzetünknek, hogy elérik teljes szuverenitásukat, a teljes szabadságot, a teljesen önálló tevékenységet. Pártunknak tehát ezen az úton kell vezetnie né­pünket. Elvtársak, beszédemet ezzel fejezem be: éljen Csehszlová­kia Kommunista Pártja Dubček elvtárssal az élén. (Viharos taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom