Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-26 / rendkívüli kiadás, 16:00 óra, hétfő

Hősi időkre emlékezünk Bányász volt az apja 1989 VIII. 27. Kassán, az antifasiszták szervezetében partizánok címe Dtán érdeklődtem. Így kerültem össze LADISLAV BARNA alezredessel, aki azonban már bemutatkozásunk első percében hangsúlyozta, hogy ő nem volt partizán, hanem tagja volt az I. csehszlovák hadseregnek, amely 1944-ben Szlovákiában a felkelési területen alakult. Ezt a hadsereget Gólián alezredes Husák elvtárssal együtt szervezte. Husák akkoriban az illegális kommnnista párt Központi Bizottságának egyik vezetője volt. Tehát, Barna katona volt és nem partizán. A kettő között az a különbség — magyarázza —, hogy a katona részt vesz a frontális támadásokban. A partizán viszont társaival rajtaütéssel hajtja végre támadásait. Abban azonban mindkettőjük megegyezett, hogy a fasisztákat minden" rendelkezésre álló eszközzel, minél íjlőbb ki kell füstölni az országból. A partlzánmozgalomról is már 1944 júliusában értesült. Akkoriban ugyanis meghalt az édesapja, néhány napi szabadságot kapott a hadseregtől, hogy haza mehessen Csetnekre a temetésre. Jani bátyja okkor címekkel és jelszavakkal látta el, hogy ő és katonatársai kapcsolatot létesíthessenek a partizáncsoportokkal. Á címzetteket azonban nem sikerült megkeresnie, mert mire odajött, ők mér egész más területen tanyáztak. Viszont — hangsúlyozta Barna elvtárs — maga az a tény, hogy címeket kapott, bizonyította, hogy a közeljövő nagy eseményeket rejteget. Fontosnak tartja azt ls megjegyezni, hogy Jani bátyja asztalos volt, és Csetneken abban az illegális pártszervezetben dolgozott, amelynek vezetője Galló Pál magyar nemzetiségű kőműves volt. A felkelési hadsereg megalakulásakor 21 esztendős .volt. Akkoriban Kelet-Szlovákiában, Mezőlaborc környékén szolgált. Abban az esztendőben, 1944. augusztus 27-én sürgöny érkezett katonai kötelékéhez, hogy íegyvereiket a német fasiszta hadsereg ellen fordítsák. Egy óra múlva azonban újabb sürgönyt kaptak, mégpedig ellenkező tartalommal. Ebben a sürgönyben felszólították őket, hogy tovább is harcoljanak a németek oldalán,' a szovjetek ellen. Ebből olyan zűrzavar keletkezett, hogy a német fasiszták húztak belőle hasznot. Lefegyverezték őket és német fogságba kerültek. — Én is német fogoly lettem — mondja Barna alezredes. — Társaimmal először Homonnára, majd Nagymihályra kerültem. Közel ötezren voltunk fogságban. Ebben a szerencsétlen helyzetben uagy szerencsénk volt, hogy gyönyörű augusztusi napok jártak és a szabadban, a fák, bokrok védelme alatt aludhattunk a Laborc partján. Emlékszem, mintha most történt volna, szép ragyogó vasárnap volt. Én egy ismerősömet vártam, aki megígérte, hogy ennivalót hoz. Eléggé ki voltunk éhezve, mert csak azt ehettünk, amit a lakosság és a Vöröskereszt hozott nekünk. Várakozás közben a kerítésen túli tömegben egyszerre csak megpillantottam egy iskolatársamat, Ján Marovskýt, aki szökésre ösztönzött és segített is a menekülésben. Kalandos utazás, vándorlás közben, amikor újra német fogságba került és újra elmenekült, majd csoportjával a vlaszovistőkkal került szembe, sikerült mégis megmenekülnie és Besztercebányára jutni, ahol katonának jelentkezik. Egy Krupina melletti faluba került a tankelhárítókhoz, parancsnokuk Hanzely főhadnagy. Az első összecsapás a németekkel Svätý Kríž n/Hronomban zajlik le. A partizánokkal együtt harcolnak. Súlyos vereség éri őket. A hat őrvezetőből mindössze kettő marad életben, ö, meg egy cirfóbányai fiú, akit Haškónak hívtak. — E súlyos vereségnek az volt az oka — magyarázza Barna elvtárs —, hogy nekünk kellett volna a németet megtámadni. De nem így történt, hanem ők támadtak meg bennünket és Így ők kerültek előnybe. Ebben a harcban parancsnokunk Hanzely főhadnagy is — akit nagyon szerettünk és akiért mindannyian a tűzbe mentünk volna — elesett. Vele együtt' egy trnavai bajtársam, aki egykorú volt velem, is ott lelte halálát. —, E vereség után — folytatja —, amikor hajszál választott el a haláltól, újra Besztercebányára kerültem. Ott láttam először magyar tankistákat, akik megszöktek a magyar hadseregből és hozzánk, szlovák partizánokhoz csatlakoztak. Ekkor a légelhárítókhoz kerültem. A repülőtéren föladatunk egyrészt az volt, hogy megvédjük a repülőteret, másrészt, hogy összeszedjük azokat a fegyvereket, amelyeket a Szovjetunióból szállítottak és ejtőernyővel dobták le. Ottmaradtam október huszonnyolcig. Arra is emlékszem — mondja mosolyogva —, amikor tizenötödikén elhangzott Horthy beszéde, amelynek mindannyian örültünk. Azt hittük ugyanis, hogy íme, az ellenséges fasiszta táborban kidőlt egy szilárd oszlop és a közeli napokban már vége is lesz a háborúnak. . . — De nem így volt — folytatja —, éppen ellenkezőleg, ekkor indult meg Magyarország, Lengyelország és Morvaország felől a németek elkeseredett nagy támadása a szlovák partizánok, felkelők ellen. Ha nem akartunk elpusztulni, vagy német fogságba esni, akkor menekülnünk kellett. Katonai parancsnokságunk ugyanis nem állt a helyzet magaslatán, és mint két hónappal azelőtt Mezőlaborcon, most is zűrzavar és tanácstalanság uralkodott körülöttünk. Őszintén meg kell mondanom, az a véleményem, hogy tisztjeink zöme nem volt a partizánharcok híve. Persze akadtak kivételek. Ezeket nagyon szerettük, nagyon ragaszkodtunk hozzájuk, mert ők velünk együtt életre halálra harcollak. — A nagy esőzések közepette a hegyekbe menekültünk —- mondja tűnődve emlékein. — így kerültünk az AlacsonyTátrán keresztül a Murányi-hegyekbe, onnan haza, Csetnekre. Itt értesültem a huszonnégy esztendős Jani bátyám haláláról, aki bátor partizánként esett el. Egy ideig otthon maradtam, Galló Pali mellett dolgoztam abban a pártszervezetben, amelynek bátyám is tagja volt. A csoportnak egyrészt az volt a feladata, hogy élelemmel lássa el a parizánokat, másrészt, hogy tájékoztassák őket a németek állásáról és mozdulatairól. Végül ezerkilencszáznegyvenöt januárjában éjjel értesítést kaptunk — emlékszem Zingi Jóska falumbeli hozta a hírt —, hogy <r szovjet hadsereg itt van és, hogy felszabadultunk. Arra a kérdésre, mi késztette erre az önkéntes harcra, Barna alezredes a következőket válaszolja: — Nálunk Csetneken minden becsületes ember kommunista érzelmű volt. Hozzátehetem, ideológiai szilárdságomat Galló Pali magyar kőművesnek köszönhetem, akit ma is nagyon tisztelek és akinek'ezért hálás vagyok. Neki köszönhető az is, hogy a mi községünk a szabadság eszméjéért nagy áldozatokat hozott. Éppen ezért fontosnak tartom — Jani bátyámon kívül — megemlíteni azoknak a fiatal harcostársaimnak a nevét, akik elestek a kemény harcban. Ezek a következők: Koterba Pali asztalos, Dick Pista segédmunkás, Kušnír Feri asztalos és Németh Pali, ugyancsak asztalos. Ezek a fiatal szlovák és magyar partizánok a szabadságért harcoltak és Csehszlovákia felszabadításáért életüket áldozták. Ezeket a bátor harcosokat azért említem most, mert eddig még emléktáblán nem örökítették meg nevüket. Barna alezredes hangja itt kissé ellágyul, majd némi szünet után így folytatja: — Magamról még annyit, hogy február huszonhetedikén Poprádon újra hadseregünkhöz csatlako&tam és harcoltam a háború befejezéséig. — Mi volt az édesapja? — kérdem tőle hirtelen. — Bányász — feleli — Barna Jánosnak hívták. És nagyon jól emlékszem még arra, hogy 1934-ben, kommunista magatartása és nézetei miatt kidobták a bányából. Ö szervezte ugyanis az üzemben a vörös szakszervezetet. Gyerek voltam még akkor, mindössze tizenegy esztendős, de ez a nap örökre az agyamba vésődött, és emlékszem, hogy az egész család erre a hírre úgy sírt, zokogott, mintha súlyos gyász érte volna. SZABÓ BÉLA SK + ' Az egykori dicső harcokban résztvevő harckocsik a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának parkjában kerültek. (Németh J. felv.) SZOBROK, KEPEK, GRAFIKÁK A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 25. ÉVFORDULÓJÁRA Az embertelen, gyilkos fasizmus korában az egyetemes humánum csődje fenyegette majdnem egész Európát. Országunkat is megfertőzte a barna métely. De 1944-ben izgalmas, lobogó mozgalmassággal kezdődött el a földalatt dolgozó, szervezkedő erők tervszerűen előkészített és irányított felszabadító tevékenysége. Haladó gondolkodású falusiak és városiak, parasztok, értelmiségiek, művészek, közöttük sok-sok fiatal ragadott fegyvert. Vállalták a fenyegető veszedelmet, a barbár megtorlást. Mert világosan állt előttük a kitűzött cél: lerázni a szégyenletes igát, s véget vetni hazájukban a nácizmus esztelen garázdálkodásának. S bátor kiállásuk, hősi elszántságuk, melyet a szovjet hadsereg támogatott, eredményes volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés drámai eseményeiben azóta is kimeríthetetlen motívumkincsre találnak képzőművészeink. Emlékművekben, az idők folyamán az egyes évfordulók alkalmából rendezett tematikus kiállításokon, s versenyekben szereplő alkotásokban művészeink szolidaritása, a szabadság és a haladás eszméjével való azonosulásuk nyilvánult meg. A Szlovák Képzőművészek Szövetsége a negyedszázados évforduló emlékére a Dosztojevszkij sori kiállításcsarnokban s a Majerník Galériában rendezett nagyszabású és színvonalas tárlatát hirdeti a falragasz, melynek vörösében nyugtalanul cikázó fehér vonalak idézik a pusztulást, a kínba merevedett embertesteket, az áldozatos harcot, a véres-könnyes szenvedést. A kiállítási termek száznál több, az elmúlt két évben keletkezett vallomást tevő műnek adtak helyet, amelyek emlékeztetnek, s óva intenek. Az alkotóikat betöltő indulatok fellobbannak a szemlélőben is. S amit a művész formákkal, színekkel, vonalakkal fejez ki, s ami túlmegy az ábrázolás lényegén, az élményt nyújt és gondolatot ébreszt bennünk. A szobrok között díjazottak Moťovský plasztikai feszültségű Ciril és Metódja, melyben a fát, mint potenciális kifejező eszközt használja fel, és az Összetartás, az emberséggel vállalt közösségi érzést jelző szoborcsoport; meg M. Palkó korszerű képzőművészeti gondolkodást és gazdag érzelemvilágot eláruló domborművei: a Tavasz ébredése, s az Első mennydörgés. jozef Kostka Anya-Szikla kompozíciója örökös emberi értéke és összefüggések művészi ábrázolása. Bártfay Tibor szobrának, a Sírok némaságának sajátossága a síkok és tömegek dinamikus viszonyában rejlik. Pataki Klára emberi és művészi magatartása személyes hangon nyilatkozik meg egytömbből faragott gyászos fekete faszobrán: az Anyában. Társadalmi igényűek Rudolf Pribiš 1848 és 1944-es Nemzeti felkelése és Eudovít Snopek Találkozása. Pavol Tóth a valóság elemeiből s a képzelet szárnyalásával alakított, humánummal telt új realitását szólaltatja meg az Ünneplés karcsú, fehér formáiban. A két kitüntetett festő egyike: M. Jakabčíc. Menekülője áttételes megfogalmazású, s a Tánc, amely zengő harangjával gondolattársításra ingerel; A másik Milan Paštéka. Vásznai a Tavasz köszöntése és a Hírnök letompított színűek, tartalmuk jelképiségbe tömörített. Milan Laluha Őrjárata és Menetelése a színek robbanó ellentétével és erőteljes felépítésével hat. Alexander Eckerdt olajképei: a Baleset s a Megjelölt nagyvonalúan összefoglaltak, kevés színnel sokat mondók. A látványt tisztelő Dezider Millý a természet drámai arculatát lírai átszinezéssel ragadja meg. Weiner-Kráí Imre a szürrealizmus látomásos álomfestészetének nálunk legelső képviselője a Fejezet végében a lelketlen és oktalan rombolásra utal finom művészettel. Peter Matejka sötét tónusú festményeinek gondolati tartalma drámáig mélyül. Barta Gyula Vágy a csillagok után című kompozíciója a kép keretén túl nőve a monumentális műfajhoz közeledik, julo Nemeik hamuszürke puklai tája a gyilkos robbanásoktól feltépett vidéket s- embereinek sorsát belsőséges átérzéssel idézi. Szuggesztív hatású J. Beňo Félelem icímű kis kompozíciója. Kveta Gandlová oldott vonalvezetéssel s az emberi lélekre ható gyöngéd színekkel teszi indokolttá Csodavárását. Ofga Bartošíková a fekete és fehér ellentétjének képzőművészeti kihasználásával érzékelteti a Segítséget kérő kezek tehetetlenségét, jarmila Čihánková a társadalmi forradalmak viharában született konstruktivizmus racionális arányainak, tiszta formáinak hí-> ve. Tamara Klimová is ezen az úton jár, közben színes, játékos jelleget is ad modern anyagokból szerkesztett munkáinak. A fekete-fehér művészet képviselői közül V. Gazovii: nyerte el a pálmát. Sokrétű grafikai nyelven, csiszolt technikájával emeli ki a gondolati s az érzelmi elemeket. Viera Gerbeíová kőrajzainak egymásba simuló nyomatfoltjai a világ dolgaira való készséges reagálását éreztetik. Viera Bombová kaligráfikus vonalvezetésű metszetei szimbolikus jegyekben bővelkednek. jarmila Pavlicková finomművű karcai szenvedélyes ritmusúak. Jozef Baláž litográfiája: a keresztrefeszített Béke megrendítő erejű. Imrich Polakovič színes erezésű, a fájdalomtól meghasadt Síremléke mély érzelmi töltésű. S még sok zaklatott karc, izgatott festőiségű kőrajz, fametszetek nyugtalan fekete-fehér ritmusa, nem ábrázoló szobrok kulturált formája, képek harmóniája vagy diszharmóniája állítja meg a tűnődő látogatót. Leszűrhető, hogy a kiállítás anyaga a kor teljességéből táplálkozó művészetet tár elénk. S megidézi az időt, „amikor az értelem s lelkiismeret elhomályosult és az emberiségből csúfot űztek" (Ilja Ehrenburg), s amikor a jobb és szebb jövőt akorók mindezzel szembeszálltak. A művészet ereje emberformáló. S most a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulóján hinnünk kell benne, s törekednük arra, hogy értelmünk világos, lelkiismeretünk tiszta s érzésünk becsületes maradjon, ami az óhajtott béke és rend komoly biztosítéka. BARKÁN* JENÖNÉ Emlékérem a sokéves munkaért Az első fogyasztási szövetkezet megalakulásának századik évfordulója alkalmából rendezett rőcei ünnepségeken a szövetkezet több tagját kitüntették. A kitüntetettek egyike Várady Illés. Közvetlenül az érem átvétele után beszélgetek Várady Illéssel'. — Lakóhelyemen, a rozsnyói járásban fekvő Jabloncán 1930ban alakítottuk meg & fogyasztási szövetkezetet. Éveken át a vezetőségben dolgoztam. A szövetkezet 1959-ben történt újjáalakítása óta az ellenőrző bizottságnak vagyok az elnöke. — Hány tagja van a szövetkezetnek? — összesen 222. Ez szép szám, ha figyelembe vesszük, hogy a falunak csupán 530 lakosa van. Minden évben valamennyi tagunk harminc korona járulékot kap. Ebből húszat levásárol, tíz koronát pedig a "közös kasszába teszünk. Az így megtakarított pénzen — mint egy nagy család -r kirándulni megyünk. Tavaly például Magyarországon jártunk. — Milyen céljaik vannak a jövőre? — Legfontosabb egy" új üzlethelyiség felépítése. Ez 1970ben elkészül. Kultúrházunk nincs. Jelenleg az iskola egyik osztályát használjuk kultúrrendezvények megtartására. A két „hiányt" egyszerre szeretnénk pótolni. EGRI FERENC