Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-11 / 190. szám, csütörtök

Ma kezdődik a Nyári Ifjúsági Találkozó Néhány év telt el azóta, hogy a Bratislavában tanuló magyar nemzetiségű egyetemis­ták és a többi fiatalok egy új, igényes feladatra vállalkoztak. Ügy érezték, tenni kell va­lamit. Tervek és célok lebegtek előttük, kicsik és nagyok ve­gyesen. Legyen egy hely — mondták —, ahol megvitathat­ják problémáikat, ahol véle­ményt alkothatnak különböző problémákról, ahol első művé­szeti próbálkozásaikat bemutat­hatnák, ahová neves személye­ket hívhatnak meg beszélgetés­re, ahol szórakozni is lehet, ahol... így kezdődött, ünnepé­lyesen, de mégis szerényen. A fényt és a csillogást nem is annyira a külsőségek, hanem inkább a tettrekész, elszánt ar­cok nyújtották. Elődeik példá­jából és saját elképzeléseik sze­rint indult meg egy olyan If­júsági mozgalom, melyet nem felső adminisztratív intézkedés­re hoztak létre, hanem a tag­ság saját kezdeményezésére hívta életre. A mag, melyet elvetettek, jó talajra talált. Életképesnek bi­zonyult, és egyre növekedett. Az elmúlt években már több városban alakultak klubok, me­lyek tevékenységükkel bizonyí­tották létjogosultságukat. Ez az ifjúsági mozgalom ké­sőbb új színnel gazdagodott. Létrejöttek a nyári ifjúsági ta­lálkozók, amelyeknek fő cél­ját a körösi, abarai és pinci táborozás alkalmából már meg­fogalmazták: lehetőséget kíván­tak adni az ország különböző részein élő magyar fiataloknak a találkozásra, ismerkedésre, tartalmas eszmecserére; lehető­leg minél több oldalról, minél tökéletesebben, gyakorlati és elméleti ismeretekkel alátá­masztva vitatni meg az egész társadalmunkat érintő problé­mákat nagy közös vitafórumon tisztázni a nézeteket, a cseh­szlovákiai magyarságot érintő politikai, jogi, közgazdasági kérdésekről, művelődésügyünk, a magyar iskolarendszer prob­lémáiról. Ez idén már negyedszer ren­dezik a nyári ifjúsági találko­zót. Az idei műsort nézve meg­állapíthatjuk, hogy a kitaposott lépcső után feljebb igyekeznek lépni az igényesség és maga­sabb színvonal felé. Gazdag, sokrétű a program, nehéz vala­mit is kiemelni a többi rová­sára. Mégis talán legfontosabb az, hogy véleményt kell for­málni napjaink időszerű kérdé­seiről. Meggyőződésünk, hogy az ifjúsági kluboknak, a NYIT rendezőinek, vitorlájukba kell fogni a jelenleg tapasztalható aktivizáitság alkotó szelét, hogy a táborban töltött tíz nap után a részvevők új lendületet adhassanak a csehszlovákiai magyar fiatalok mozgalmának. Ezekben a napokban a cseh­szlovákiai magyar fiatalság és mások figyelme is a táborozás színhelye, a Komárom melletti Keszegfalva felé fordul. Remél­jük, hogy a táborozás sikeres lesz, s új élményekkel, társa­dalmi aktivitással gazdagodva térhetnek majd vissza a részve­vők, bekapcsolódva napjaink társadalmi mozgásába. — kmsz — A IV. NYIT RÉSZLETES MŰSORA SZÜLŐ K, N.£.V E LÖK FÓR U M A Vakáció és napirend VII. 11. VII. 12. VII. 13. VII. 14. VII. 15. VII. 18. VII. 17. VII. 18. VII. lí. Otthonra talált- az óvoda BRATISLAVÁBAN végre ott­honra talált a kéttantermes Trenčianska utcai óvoda. Kora tavaszig ez a jónevű óvoda a Trenčianska 38. szám alatti bérház alagsorában működött, szlovák és magyar osztályából sok nebuló került ki. Az óvo­da vezetősége állandóan tata­roztatta a helyiségeket, az idén új gázkályhákkal látták el, a helyzet azonban így is tartha­tatlan volt. A városi egészség­ügyi szervek utasítására végül is az óvodát bezárták. A teljesen reménytelen hely­zetben a Novohradská utcai óvoda sietett a kis „hontala­nok" segítségére és ideiglene­sen helyett biztosított számuk­ra. Most végre rendeződtek a dolgok és ez év szeptember 1­től az óvoda a Plátenická utca 18 szám alatti óvoda helyisé­geiben fog működni. A belvá­ros területén kívül tehát még egy magyar óvoda áll az ér­deklődők rendelkezésére. Elő­nyösebb feltételek között nagy a valószínűsége annak, hogy a kitűnő óvónők még jobb ered­ményeket érnek el, mint az el­múlt években. Az óvoda „vég­zett" növendékei nagyszerűen rajzolnak, sok verset és nép­dalt tudnak. Csé-né Táborverés. Marczel Béla előadása Csallóközről, majd vá­rosnézéssel egybekötött kirándulás Komáromba. Pedagógus nap — okta­tásügyi vitafórum a cseh­szlovákiai magyar isko­lák problémáiról. A MISZ napja — vita az ifjúsági szervezet felada­tairól, szervezési kérdé­seiről. A beszélgetésen részt vesznek a cseh, szlovák, lengyel és ukrán fiatalok küldöttei is. Közös autőbuszkirándu­lás Pannonhalmára. Csehszlovákiai nap: be­szélgetés a jelenlegi bel­politikai helyzetről és a nemzetiségi kérdésről. Fellépés Keszegfalun — • tábor ajándékműsora a falunak. Irodalmárok találkozója, beszélgetés a esehszlová kiai magyar irodalomról. Sarlós találkozó, a Sar­ló mozgalom megalakulá­sának 40. évfordulója al­kalmából, meghívott volt Sarlósok részvételével. Beszélgetés « magyar iro­dalom helyzetéről. Búcsú-tábortűz, a táboro­zás értékelése. Táborbontás. KULTURÁLIS HÍREK • HERBERT VON KARAIAN vezényli a Berlini Filharmónia kamarazenekarát az engadini hangversenyeken. Az előkelő zenei rendezvény keretében július 17-től augusztus 23-ig összesen tizenhét hangversenyt adnak. • A VILÁG legnagyobb kép­tárát építik jel Moszkvában. Az új képtár kiállítási területe 20 500 négyzetméter, négyszer nagyobb, mint a régi Tretya­kov-Galéria. • BEMUTATTAK Londonban John Osborne „Az amszterda­mi szálloda" című új színmű­vét. A darab közönségsikert aratott, de a kritika tartózko­dóan jogadta Osborne új művét. • NYOLC KÖTETBEN adja ki a frankfurti Bürgin-kiadó Thomas Mann 400 politikai, irodalmi és művészeti esszéjét. VII. 20. VII. 21. VII. 22. NYELVMÜVELÉS Érdekkörünk:a nyelv 1968. ÝII. 11. Újabban — mint itt, Magyar­országon oly sokan — én is rendszeresen és figyelmesen olvasom az Oj Szót. Egyetér­tek azokkal, akik szerint az egyik legjobban szerkesztett és leggondosabban Irt magyar lap ez. Mégis, olvasás közben gyak­ran találkozom nyelvi jelensé­gekkel, amelyek töprengésre késztetnek. Minthogy általában és örvendetesen nem a sebti­ben végzett szerkesztőségi munka szinte természetes vele­járójáról van szó, hanem a két­nyelvűség következményeiről, rendszerint a fordítás ferdíté­seiről, úgy gondolom, nem lesz érdektelen, ha néhány jellegze­tes típuspéldát közelebbről is, szemügyre veszünk. A magyar iskolák helyzetéről és oktató-nevelő tevékenységé­ről szóló (mindig nagyon érde­kes) cikkekben ismétetlen ta­lálkozhatunk e szóval, illetve fogalommal: érdekkör. A Ma­gyár Nyelv Értelmező Szótára szerint e szó jelentése: „Vala­mely személy, csoport, vagy vállalat — főleg anyagi — ér­dekeinek kiterjedési köre". A szlovákiai magyar iskolák szó­használata azonban olyan diák­csoportot nevez meg vele, amely a tantervi foglalkozáson kívül, ám tanári vezetéssel dol­goz fel egyes szaktudományi kérdéseket. „A tanítás termé­szetesen a magyar osztályok­ban magyarul, a szlovák osztá­lyokban pedig szlovákul folyik. Az érdekkörökben azonban már attól függ a beszélgetés nyelve, hogy a tanító magyar-e, vagy szlovák." (68. V. 8.) Nyilván­való tehát, hogy itt ugyanarról a fogalomról van szó, amelyet az egyetemes magyar nyelv így nevez: szakkör. Az is nyilván­való, hogy az ilyenképpen hasz­nált érdekkör szó itt a szlovák „záujmový krúžok" szolgai for­dítása. A szerkesztésemben évekkel ezelőtt megjelent akadémiai cseh—magyar szótár, számos olyan esetet tartalmaz, amikor a cseh szót, szólást, kifejezést vagy intézmény-nevet csak megfelelő funkciójú magyar szóval vagy kifejezéssel lehet helyesen értelmezni, még akkor is, illetve épp akkor, ha esetleg a szó szerinti fordítás más megoldást eredményez. Ilyen például — még mindig iskolai vonatkozásban és szlo­vák változatban is — a „tried­ny profesor" amelyet nyil­vánvalóan csak az „osztályfő­nök" szóval fordíthatunk. Az „érdekkör" — láttuk — fordítás révén honosult meg a szlovákiai magyar nyelvhasz­nálatban. A szlovákból, a cseh­ből (miként általában a szláv nyelvekből) végzett fordítói munkának a legkényesebb ré­sze azonban mégsem annyira a szavak és kifejezések meg­felelő értelmi egyeztetése, mint sokkal inkább (legalább is megfigyelésem szerint) azoknak a nehézségeknek a le­küzdése, amelyek a nyelvtani nemek hiánya folytán kelet­keznek a magyar szöveg fogal­mazása során. Amikor ugyanis a szlovák vagy cseh szöveg a személyes névmás hímnemű vagy nőnemű alakjával fejezi ki az alanyt, vagy esetleg a múlt idejű igealak végződésé­vel utal rá, — a magyar szö­vegben ez összefolyik, aminek következtében, ha nem vigyá­zunk, gyakran támadhat érte­leinzavar. Észrevételem szemléltetése végett egy szépirodalmi fordí­tásból emelek ki tipuspéldá­kat. „Egy lila hajú öreg hölgy rágyújtott cigarettájára. Szóra­kozottan rajta felejtette sze­mét." A magyarban mindkét mondat alanya az öreg hölgy; az eredetiben azonban a máso­dik mondat alanya már az „Ön" személyes névmással megneve-, zett elbeszélő. Vagyis nem az öreg hölgy felejtette szemét a cigarettán, hanem az elbeszélő felejtette szemét az öreg höl­gyön. A másik példa nem ke­vésbé mulatságos: „Elfogadta munkáját, kétszobás lakását, amely szétesőben volt, szürkült és öregedett." Itt megint nem a kétszobás lakás „szürkült és öregedett", hanem a hős, aki­nek személyét — az eredeti szövegben — a múlt idejű ige­alak jelöli. S persze szaporíthatnánk a példákat, de nem ez most, a célom. Korántsem valamiféle kákán csomókeresés végett hoztam itt szóba néhány nyel­vi jelenséget, hanem mivel igenis közös kincsünknek, az Értelmező Szótár szerinti ér­dekkörünknek tartom anya­nyelvünket. Fölöttébb örvende­tes, hogy az Űj Szó szerkesztői, nehéz körülmények között is különleges gonddal örködnek tisztaságán. Kívánatos volna, hogy a lap vidéki tudósítói is mindig azt írnák, amit közöl­ni szeretnének, mert lám az alábbi szomorú hír bizony in­kább derűt, mint szánalmat vagy megrendülést ébreszt. „S. Izidor szóváltásba keveredett S. Istvánnal, akit oly erősen megütött, hogy a földre zuhant és közben súlyos sérüléseket szenvedet." (68. V. 14). Ki itt a tettes, és ki az áldozat? Ügy kell írni, hogy az olvasó rög­tön, pontosan megértse a szö­veggel kifejezett gondolatot. DOBOSSV LÁSZLÓ A korszerű pedagógiai felfo­gás nem von áthatolhatatlan fa­lat a gyermek tevékenysége és nevelése közé. Ellenkezőleg, eszerint a gyermek tevékenysé­gének módjai, az élethez fűző­dő kapcsolatai határozzák meg személyiségének fejlődését. Nem mindegy tehát, hogy a gyermek a nyári szünetben ho­gyan él, mit tesz, vagy cselek­szik. Ha a szünet alatt alkalmi hatások befolyásolják életét, a nevelési folyamat irányt téveszt. A nevelés egyébként sem „lég­üres térben" folyó emberalakí­tás. A nyári szünetben köny­nyen keletkezhetnek ellent­mondások, konfliktusok, melyek keresztezik célkitűzéseinket és rontják a nevelés terén elért eddigi eredményeket. A felelős­ség tehát nagy. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, mit csináljon gyerme­künk a nyári szünetben? Első­sorban pihenjen. Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy a megfelelő pihenés fokozza a munkateljesítményt. Vakáció alatt feltétlenül elég időt kell hagyni az alvásra. Ajánlatos jókor lefeküdni és időben fel­kelni. A pihenés nem jelent azonban okvetlenül tétlenséget. Pavlov elmélete alapján a tanu­lás okozta elfáradás másfajta munkatevékenységgel jobban le­küzdhető, mint teljes tétlenség­gel. A pihenés lényege az, hogy kevesebb legyen abból a tevé­kenységből (tanulás), ami a tan­év folyamán leköti a gyermek idejének javarészét. Legszerencsésebb az a tanu­ló, akinek módjában áll pionír­táborban üdülni. A táborozások lehetővé teszik, hogy a tanuló állandóan friss levegőn tartóz­kodhasson, s ez annál inkább fontosabb, mivel erre tanév köz­ben kevesebb lehetőség volt. A táborban — két évtizedes ta­pasztalatok igazolják — a gyer­mekek helyes nevelésben része­sülnek. A szülők nagyon jól teszik, ha alkalmat adnak gyermekeiknek, hogy kapcsolatba kerüljenek a távolabbi rokonokkal, a barátok­kal. A városi gyermeknek sokat jelenthet a vidéki rokonoknál töltött szünidő, s fordítva. Ar­ról nem is szólva, hogy a nagy­bácsi, nagyapa, vagy akár a fia­tal unokatestvér hozzájárulhat a gyermek mintaképének kiala­kításához, egyéniségének formá­lódásához. Tőlük megtanulhatja a barkácsolást, egy-egy isme­retlen mesterség érdekességét. Ajánlatos, hogy ilyen látogatá­sokat és családok közti „csere­akciót" tervezzünk be. A szlo­vák nyelv tanulása szempontjá­ból az ilyen „csereakciót" hasz­nos úgy megoldani, hogy a gyermek néhány hétre szlovák környezetbe kerüljön. Számtalan példa bizonyítja, hogy az isko­lában szerzett passzív nyelvis­meret ilyen nyaralás után aktív tudássá vált. A következő tan­évben az addig bátortalan gyer­mek megszólalt a szlovák órá­kon. Arról nem is beszélve, hogy emberi szempontból is ez az igazi formája a magyar­szlovák barátság megteremtésé­nek. Ha csak lehet, éljünk az ilyen lehetőségekkel. A nyári szünet idején legna­gyobb probléma a gyermek na­pirendjének összeállítása. Ne feledjük: az életrend a neve­lésnek csak eszköze. Makaren­ko szerint „a megmozdíthatat­lan napirend gyakran halott dologgá válik, nemhogy haszon­nal járna, hanem csak kárt okoz". Tehát ne a változhatat­lanságot tartsuk szem előtt, hanem a rugalmasságot. A ki­alakult szokások (alvás, tisztál­kodás, házi munkában való se­gítés, stb.) mellett tegyük lehe­tővé a játszást is. Kötelessé­günk lehetőséget nyújtani, hogy a gyermek minél többet tartóz­kodjon a szabadban. A játszás és játék olyan pszichológiai té­nyező, mely nélkülözhetetlen. A játszás tulajdonképpen munka, erőpróba, versengés, melynek során fontos tulajdonságok alakulnak ki: türelmetlenség, kitartás, önfegyelem, becsület, közösségi szellem. Napjainkban egyre több nap­közi otthon működik a nyári szünetben is. A napközi csalá­dias hangulata, a közös élmé­nyek jó nyaralást biztosítanak a gyermek számára, ha a neve­lők meggondoltan és ötletesen szervezik meg a foglalkoztatást. A gyermeknek mozgalmas, ál­landó és változatos tevékeny­ségre, fantáziát izgató és tett­rekészséget igénylő vállalkozá­sokra, különféle megbízatások­ra, merész feladatokra van szüksége. A nevelők a napközi otthonban ne csak „őrizzék" a gyermeket, hanem körültekin­tően szervezzék meg a foglal­koztatást. Igaz, az ilyen munka számos nehézséggel jár, de megéri a fáradozást, az együt­tes tervezgetések, változatos já­tékok forjnálják a gyermek jel­lemét, a társakhoz való kap­csolatát. A családban is jó, ha a gyer­mek érdekében vakáció idején változtatnak a megszokott élet­ritmuson. A változatosságnak óriási pedagógiai jelentősége van. Ez megkívánja a különféle tevékenységek legcélszerűbb megszervezését, s az érdekek összeegyeztetését. A gyermek a nyári szünet ide­jén könnyen megfeledkezik kö­telességeiről. A szülőnek azon­ban megfelelő módon figyel­meztetnie kell ezekre. Például: vegyen részt az iskolai kert gondozásában, a szünetben is folytassa a tanévben megkez­dett levelezést, stb. Adjunk időt, s lehetőséget, hogy a gyer­mek hódolhasson kedvtelései­nek, egyéni „hobby"-jának. Az otthoni barkácsolás, fotózás, sakkozás, turisztika, múzeum­és tárlatlátogatás, strandolás olyan „passziók", melyek meg­érdemlik a támogatást. Napfény és friss levegő, iro­dalom és sport, látogatások és kirándulások szerepeljenek a gyermekek nyári programjában. A napirendet és a szabadidőt osszuk úgy be, hogy mindenre, szórakozásra és pihenésre egy­aránt jusson idő. HAJDÚ ANDRÁS, Ipolyság O Sí *fi < K

Next

/
Oldalképek
Tartalom