Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-09 / 188. szám, kedd

BORCSIK SÁNDORNAK IGAZA VANI Meddő szaktanácsadás Iflillf Léggömbbel a levegőtenger megostromlására Excelsiorl Magasabbra! Ezzel a jelszóval indultak el csaknem két évszázada az első léghajósok, s ugyanezt a jelszót választották hat évtizeddel ezelőtt bátor pilóták is — mindazok, akik az égbe nyúló hegycsúcsok, a magasabb légrétegek és a Föld körüli térségek titkainak megfejtését tűzték ki maguk elé. Annak lehetősége, hogy a Földet korlátozott magasságú légburok választja el a gyakorlatilag csaknem üres bolygóközi tértől, csupán az 1600-as évek közepén vetődött fel, akkor, amikor Torricelli olasz kutató, munkatársával, Viviannival együtt 1644-ben előállította az első barométert. Azt a jelenséget, hogy a barométerben a higany vagy más folyadék csak bizonyos magasságig emelkedik (a higany például 76 cm-re, n víz kb. 10 m-ig) Torricelli — helyesen — azzal magyarázta, hogy ezzel a folyadékoszloppal hasonló súlyú levegőoszlop tart egyensúlyt. Néhány évvel később, 164B. szeptember 18-án a francia Pascal és sógora, Périer már kísérletileg is bebizonyították, hogy a légnyomás (vagyis a folyadékoszlopra nehezedő nyomás) a magassággal csükken. Périer a Puy de Döme 974 m magas csúcsára vitt fel egy barométert. Pascal viszont a hegy lábánál figyelt egy hasonló műszert. Azt tapasztalták, hogy a csúcson a barométer higanyoszlopa 8 cm-rel (3 hüvelykkel) alacsonyabban áll, mint közel 1 km-rel mélyebben. A képen látható léggümb csupán látványossággal szolgál, ámde a léggömbök máig it fontos szerepet töltenek be a magaslégkör fizikai sajátosságainak kutatásában. Bevallom, ha egy szövetkezeti tag, vagy állami gazdasági dolgozó panaszlevelét kapom kézhez, rendszerint sohasem kételkedem a levélíró jó szándékában, igazában. Miért? Tudom, komoly dologról van szó, ha a parasztembernek írásban akad közölnivalója. S ezekből, az egyszerű szavakkal fogalmazott, de sérelmeket közlő, esetleg tanácsot, segítséget reménykedve kérő levelekből kiérződik az ember őszinte, saját vagy közössége igazának keresése. A minap Borcsik Sándornak, a Kiskövesdi EFSZ tagjának levele jutott el hozzám. Fájlalja benne, hogy határukban nem működik rendesen a drága pénzen létesített öntözőberendezés. — Hiányolja a rendszeres, érthető szaktanácsadást... Talán furcsán hangzik az érthető" jelző használata: Szándékosan használom, mert a levélben épp az érthetőségről, jobban mondva olyan szaktanácsadásról van szó, amelyet sokan nem értettek meg az arra meghívott szövetkezeti tagok közül. Kiskövesden beszélgetünk a „következet néhány vezetőjével íj a szóban forgó szaktanácsadáson részt vevő Kassai Gézával, az EFSZ öntöző technikusával. Közben Görög Samu, a szövetkezet főkönyvelője egy sokszorított körlevelet húz elő íróasztalából. A gálszécsi mezőgazdasági építkezések vállalatának öntözőrendszer-irányító szomotori kirendeltsége küldte a múlt hónap első felében. Ez áll benne: „Az öntözőberendezések üzemeltetése körül fogyatékosságok mutatkoznak, ezért szükségessé vált a terebesi járás mezőgazdasági üzemei öntözéssel foglalkozó csoportjainak tagjait szakszerűen kioktatni. Az iskolázás célja: az öntözőberendezés helyes szétrakása, a munkaszervezés, valamint a berendezések maximális kihasználásának elsajátítása." A kiskövesdi szövetkezet hat tagját küldte el Vécsre a szaktanácsadásra. Jobb, ha többen értenek az öntözéshez — gondolta a vezetőség. — Negyvenen lehettünk ott — említi Kassai Géza. — Sajnos, néhányan nem értettük, miről van sző, mert Rimbala elvtárs és egy nagymihályi szakelőadó szlovákul beszélt. Sajnos, nem tudunk szlovákul. — Nagy Sándor és mások kérték, mondják el magyar nyelven is legalább röviden az előadások lényegét. A válasz röA Ludvík Vaculik szövegezte fii több neves személyiség áltat aláírt, „Kétezer szó" című felhívást megtárgyalták a CSKP KB-ban, a parlamentben hivatalosan állást foglaltak, és vitáztak róla csak így, az utcán is. Prágában tegnap az emberek két dologról beszéltek a legtöbbet: a Bfevnovban terjesztett uszító röpiratokról és losel Smrkovskýnak a Rudé právóban közölt „Egyezer szaváról'. Röviden ismertetjük tartalmát: „Kétségtelen, hogy nagy napokat élünk — írja Smrkovský — de fontosságukat, kihatásukat valóban csak a jövő nemzedék fogja tudni értékelni. Cgy vélem, új politikánk legjelentősebb vonásai a szocializmus, a humanizmus, és a demokrácia. Ezek a fogalmak nemcsak célunkat jelöljék meg, hanem a számunkra egyetlen járható utat és tevékenységünk etikáját is." „Bízom abban, és ezt többször hangoztattam — sőt bíztam abban még akkor is, amikor ez számomra a „Ruzynéba való visszatérést" jelentette —, hogy csakis ezekre ax értékekre alapozva érhetjük el a valódi szocializmust. Persze, törekvésünket nem mindenki értelmezi helyesen, és ez bizony veszélyezteti politikánkat. A legnagyobb veszélyt azokban az erőkben látom, amelyek nem mondanak le a január előtti helyzet visszaállításáról. Tisztában vagynk azzal Is, hogy hozájuk számtalan extrém csoport is társul, de ezeknek nem nyilvánítók nagy jelentőséget. Ugyanakkor örömmel fogadok minden olyan megnyilvánulást, amely támogatja kitűzött céljaink elérését. Azt vallom — írja Smrkovský —, hogy mindenkivel meg kell találnunk a tárgyalások helyes hangnemét, párttaggal és pártonkív ültvei egyaránt és úgyvélem, hogy a Kétezer szó szerzői a hibákra rámutatva végeredményben ugyanazokat a célokat követik, mint ml. Ezért hangsúlyozta, vid volt: ők nem tudnak magyarul. Így ültünk és hallgattunk, egyesek szundikáltak is ... Majd, ahogyan érkeztünk, ugyanúgy távoztunk a tanácsadásról, amely számunkra semmit sem jelentett, kár volt az időért. Lénárt László, a szövetkezet elnöke veszi át a szót. — Pedig igen jól jönne nekünk is a szaktanács. Határunk több mint hatszáz hektárt tesz ki, az egész területen öntözőrendszer épült. Több mint félmillió koronával járultunk hozzá kiépítéséhez. Amúgy érdemes beruházás ez, tudjuk, többszörösen visszatérülne ez a költség, ha zavartalanul öntözhetnénk. Az elnök több példát is említ. Tavaly a lucernát öntözték, hektáronként 80 mázsás hozamot értek el. Az idén már áprilisban szerettek volna öntözni Ha akkor sikerül a kalászosokat megöntözni, legalább három mázsával nagyobb hozamot érhettek volna el. De nem volt víz, nagyon sokáig hiába vártak rá. A burgonyát, a répát, a dohányt, s a kalászosokon kívül mindent szeretnének öntözni. Sajnos, kevés a víz, no ineg nem is értenek tökéletesen a hiányos berendezés kezeléséhez. Elég gyakori az üzemzavar, az alkatrészeket képtelenek beszerezni. Jelenleg például 21 darab „kútfejre" lenne szükégük. Egyszerűen nincs. Így egyik dűlőből a másikra viszik át, de leés felszerelése fáradságos munka, sok időt vesz igénybe. — Ha már szóba került ez az ügy — folytatja az elnök —, azt is meg kell mondani, hogy az egész öntözőrendszer — legalábbis nálunk — még nem tökéletes. Sok még itt a tennivaló. Tudomásunk szerint még nem is kollaudálták az építkezést. Amikor elkészült, volt itt talán húsz hivatalos autó is Pozsonyból, meg ki tudja honnan, de bennünket nem hívott senki. Mindezek után osztozunk a kiskövesdiek kérdéseiben: miért kellett tavaly elhelyezni a szomotori öntözőrendszer-irányító kirendeltségről Helmeci mérnököt és Horňák elvtársat, a kirendeltség vezetőjét, aki az építkezés kezdetétől ott dolgozott s mindketten jól beszéltek magyarul is?! Ezek tudtak volna most is szaktanácsot adni. Ezután kitől várjanak segítséget? Erre mi ls szeretnénk választ kapni az illetékesektől. KULIK GELLÉRT hogy nézetem szerint a Kétezer szó mögött becsületes szándékú embereket látok." A továbbiakban a szerző kilogásolja a Kétezer szó „romantikus" politikai irányvonalát és realitásra szólít fel. Figyelmeztet, hogy nem mindenki magyarázza a szöveget egyértelműen progresszív nek és ilyen félremagyarázások sukat árthatnak törekvéseinknek. „Nyíltan ki akarok térni az ez zel kapcsolatos nemzetgyűlésben fellépésemre — írja a cikkben ). Smrkovský —. Mint a Nemzetgyű iés elnöke köteles voltam meghallgatni Kodaj képviselőt és interpellációjának megtárgyalására utasítást adni. Sokan ezt úgy fogták fel, hogy Kodaj szavainak tartalmával egyetértek." „Tény, hogy tragikusnak nevez tem a Kétezer szót, de ezzel nem a cikk szerzője és aláírói fölött akartam pálcát törni, hanem csu pán spontánul kifejezésre juttattam gondolataimat, amelyek az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkoztattak. Közölni akartam, hogy új demokráciánknak humánusnak kell lennie, véget kell vetünk az örökös megtorlások láncolatának, mivel politikánk ereje éppen ebben rejlik. Ismét figyelmeztetni szeretnék arra — ez egyben felhívás Is —, hogy a múlt hibái ért felelősségre kell vonni bizonyos elvtársakat, tiszta vizet kell önteni a pohárba, de a funkcionáriusok hozzátartozói, főként feleségeik és gyermekeik nem bűnhődhetnek a felelősségre vontak hibúlért. Emberségünknek ez a megnyilvánulása nagyon is demokratikus, célunk nem a társadalomból való kiközösítésük, hanem csak a funkciókból való visszahívásuk." Josof Smrkovský végezetül hangsúlyozta, hogy tudatában van politikai helyzetünk komolyságának, s egyúttal a személyi felelősségnek it. ' -ozo — A fizikai ismeretek fejlődésével kidolgozták az ún. barometrikus magasságképletet, amely azt fejezi kl, hogy a magasság növekedésével, adott hőmérséleten és molekulasúlylyal miként csökken a levegő nyomása, illetve sűrűsége. Persze azt, hogy magasságban (10 km felett) hogyan változik a levegő hőmérséklete és vegyi összetétele, vagyis közepes molekulasúlya, sokáig nem lehetett meghatározni. így csak feltételezett értékek alapján végeztek számításokat és ily módon a légkör magasságát eleinte 80 km-re, később 100—150 km-re becsülték. Csak a századforduló táján derült ki, hogy ez az érték jóval kisebb a valóságnál. Hanem még az első néhány kilométeres légréteg vizsgálata is sok gondot, fejtörést okozott. LÉGGOMB A LEVEGŐ ORSZÁGÚTJAIN Jóformán a francia forradalom előestéjén, 1783. június 5-én nagy ünnepség közepette a franciaországi Annonay városka mellől levegőbe emelkedett a világ első léggömbje. Szerkesztői, a Montgolfler testvérek két hónappal később már Párizsban is bemutatták találmányukat. A szeptember 19-1 felszállás alkalmával egy kosarat is erősítettek a léggömbhöz, ebben foglalt helyet az első három légi utazó: egy bárány, egy kacsa és egy kakas. Alig egy hónapra rá már ember ls a magasba emelkedett léggömbbel, megtette az első lépést a magasság meghódítása felé. ' Állítólag XVI. Lajos francia király csupán egy elítélt bűnöző felbocsátását akarta engedélyezni a veszélyesnek látszó légi útra. Ám az első léghajós, Pilatre des Rosiers haragosan kikelt e rendelkezés ellen, mondván, hogy a „légkörbe emelkedés dicsőségét nem engetheti át egy bűnös gonosztevőnek". Valóban, Pilatre des Rosiers volt az első léghajós, s egyúttal a magasságok ostromának első áldozata is; két évvel később életével fizetett bátorságáért. Ám a 'léghajózás rohamos terjedésének ez a tragédia sem vethetett gátat. Még a Montgolfier testvérek kísérleteinek évében Charles francia tanár hidrogénnel töltött léggömbbel átrepült a La Manche csatorna felett. Sokáig azonban csak érdekes és költséges szórakozásnak tekintették a léghajózást. Közlekedési eszköznek a léggömb nem felelt meg, mert haladása a szelek játékának volt kitéve. Rendszeres távolsági kapcsolatok fenntartására tehát nem válhatott be, annál Inkább a szélirányok vizsgálatára. A múlt század elején már felismerték, hogy a léggömbök kitűnően felhasználhatók a magas légkör vizsgálatára. A magasabb 'légrétegek tanulmányozásához a hegyeken felállított obszervatóriumok nem nyújtottak megbízható adatokat. Műszereiket ugyanis valóban nagy tengerszint feletti magasságban, de alig 2 méterre a talaj felett helyezték el. A talaj közelsége pedig módosítja a méréseredményeket. Lényegesen más értéket mutat például egy 3—4 km magas hegytetőn és egy ugyanilyen magasságba emelkedett léggömbön elhelyezett hőmérő. Ezért a múlt században mind több léggömbfelszállást hajtottak végre, s a léggömbök utasai érzékeny mérőműszereket vittek magukkal. Az elért magasság is egyre nőtt, 1893-ban a francia Hermite és Besancon 13,5 km magasságba emelkedtek. A LÉGHAJÓZÁS HŐSEI A legtöbb tudományos kutatóléggömb azonban csak 5—7 km magasságba jutott fel. Műszereik mérésével így is sikerült igazolni, hogy a földfelszín felett néhány kilométerre a hőmérséklet állandóan csökken, méghozzá 190 méterként kb. 1 C fokkal. Bebizonyosodott továbbá, hogy 3—5 kilométeres magasságban nő a szél sebessége. A légkör vegyi összetételében nem észleltek mérhető eltérést. Kiemelkedő munkát végzett Mengyelejev orosz tudós, az elemek periódusos rendszerének megalkotója, aki a léggömbös mérések során csaknem életét veszítette. E mérések eredményei egyébként néhány kilométeren belül igazolták a barometrikus magasságképlet helyességét. A múlt század léggömbfelszállásainak történetét néhány tragikus baleset zárja le. Az egyik legszomorúbb közöttük Andrée svéd mérnöknek és két társának balesete 1897-ben az örnen (Sas) léggömbbel. Andrée, Frankéi és Strindberg svéd kutatók nem nagy magasságok elérésére törekedtek, csupán Kanadába szerettek volna eljutni a Spitzbergákról. Léggömbjük, amely 4800 köbméter térfogatú volt, és 3000 kilogrammnyi terhet emelhetett a magasba, • 1897. július 10-én szállt fel. Minthogy akkoriban még nem volt rádió, postagalambokkal tervezték fenntartani a kapcsolatot. Augusztus 17-én valóban sikerült is lelőni egy postagalambot, de többé nem érkezett hír a bátor léghajósokról. Csak évek múlva derült ki, hogy a léggömb július 22-én leszállt a sarki jégre, és utasai elpusztultak. Az örnen utasainak pusztulását a sarki hideg okozta. Más esetekben viszont a légzési nehézségek végeztek a nagy magasságba emelkedő léggömbök utasaival. Ebben az időben ugyanis a léggömbök utasai egyszerű fonott fűzfa- vagy nádkosarakban foglaltak helyet. Minthogy 6—7 km-es magasságban a levegő már rendkívül ritka, az utasokat többnyire oxigéntartállyal látták el. Az oxigént a palackhoz csatolt csutorán ét lélegezték be. Ám a kis légnyomás élettani hatása következtében gyakran fellépő magassági kábultság eredményeként az utasok kiejtették a szájukból a csutorát, s megfulladtak. Szomorú, hogy a nagy bátorságot és sok áldozatot követelő felszállások teljesen téves eredményekre vezettek. A meteorológiai műszereket ugyanis nem védték kellően a különböző zavaró hatásoktól, így hamis értékeket mutattak. Elsősorban a hőmérsékleti méréseredményeket torzították cl a léggömb körüli sugárzási viszonyok. METEOROLÓGIAI LÉGGÖMBÖK fppen a léggömbfelszállások veszélyessége és nem utolsósorban költséges volta ösztönözte a német Assmant és Bersont, továbbá a francia Teisserence de Bort-t egyszerűbb módszerek kidolgozására. Az 1893-as évtől mind több olyan sárkányt és kisméretű léggömböt bocsátottak fel, amelyhez önműködő hőmérsékletíró, légnedvességjelző és légnyomásjelző műszert csatoltak. 1897ben azután a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet határozatára szabályozták a felszállások Időpontjait. A léggömbök 10—20 km magasságban szétpukkantak, s műszereik ejtőernyővel leereszkedtek a földre. Az önműködő műszerek sok értékes adatot derítettek fel a légkör szerkezetéről. A műszeres léggömbök méréseredményeinek ellenőrzésére előbb a német, majd a francia meteorológusok embert szállító léggömböket is felbocsátottak. E kutatások eredményeként kiderült, hogy kb. 10 km magasságig a levegő hőmérséklete egyenletesen csökken. Itt azonban a hőmérséklet csökkenése megállt, sőt a levegő hőmérséklete emelkedni kezd. Ezt a réteget sztratoszférának nevezték el. Amíg a talajmenti légrétegekben az átkeverő (örvénylő), vízszintes ős függőleges légáramlások uralkodnak, addig a talaj felett 8—12 km-re olyan új légrétegeket mutattak ki, amelyekben a vízszintes áramlatok uralkodnak és a hőmérséklet csökkenése megáll, illetve megfordul. RÁDIÓSZONDÁK JELENTIK A sztratoszféra felderítésében elsősorban az önműködő műszerekkel felszerelt kis léggömböknek, ballonszondáknak volt döntő szerepük. Ám csakhamar kiderült, hogy a ballonszondák is csak késve közlik adataikat a földi megfigyelőállomásokkal. Az időjárás előrejelzéséhez viszont késedelem nélkül ismerni kellene a magaslégkör állapotát. Ezért az 1930-as években több olyan léggömbszondát szerkesztettek, amelyek kis rádiójuk útján azonnal közölték a légnyomás, a hőmérséklet és a légnedvesség mért adatait a földi állomásokkal. Az ún. rádiószondák különböző változatait még napjainkban is használják... > . Kétezer szó helyett egyezer szo JOSEF SMRKOVSKÝ cikke s