Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

tzgásszabadságot r huphut H kkel ezányosan a, de az rető szat velünk, rják .. i magát b a szelt; „Nem sohasem tották le smleges i külfölomások. íny nap hitte... yaipatájszavazesen az rogramn rögzik, hogy öldi tarítébe". elésével iolatban készülő linisztélyzetünk/unk úgy >yan szo, Tfíilönöetl öiim^. loljalTiT^ raink e niil rossz csak az a kapitavékonyhasznot az tlyen vendégek tehertételként a nyakukon maradnak. Ezért ma már a legtöbb állam óvatosságból csak írásbeli meghívóval Igazolt rokoni látogatásra ad beutazási engedélyt. Aki ezzel nem rendelkezik, annak a vízumot csak az Állami Bank bizonyos devizafejadag kiutalását igazoló nyilatkozatára adják meg. A saját tapasztalataink alapján indokoltnak tartjuk ezt az elővigyázatosságot. Sokszor előfordulnak nálunk is hasonló problémák, ha a külföldiek nem rendelkeznek a szükséges anyagiakkal. KÉRDÉS: Említhetne talán egy példát? VÁLASZ: Egyet? Többet isi Sokan, különösen a fejlődő országokból érkező turisták a „majd csak lesz valahogy" jelszó hívei. A könnyű életet keresik, és azért jönnek hozzánk, mert feltételezik, hogy a szocialista társadalomban az sem hal éhen, aki nem akar dolgozni. Ezek közé tartozik az a 16 kongói polgár is, aki több mint egy éve tartózkodik már hazánkban. Nem tudunk velük zöld ágra vergődni. Először a mezőgazdaságban helyeztük el őket, majd építkezéseknél segédkeztek, csakhogy sehol sem ízlik nekik a munka. Most a Vöröskereszt nyakán élősködnek. Hallani sem akarnak a hazautazásról. Kénytelenek leszünk erélyesebben fellépni velük szemben, mert a munkakerülést semmiképpen sem támogathatjuk ... KÉRDÉS: Az ízlések tehát ebben is különbözők: vannak, akik mindenáron nálunk akarnak maradni, viszont a mieink köziil meg egyesek, ha lehetne, inkább másutt keresnék boldogulásukat. Megvalósítható ez a vágyuk? VÁLASZ: Feltétlenül. Amint életbe lép az új törvény, legkésőbb a jövő év elején. A törvény értelmében minden csehszlovák állampolgár jogosult olyan okirat kiadására, amelynek alapján rövidebb vagy hosszabb időre, esetleg tartósan is elhagyhatja az országot. Ugyanakkor az is természetes lesz, hogy mindenki — kedvte szerint bármikor — visszatérhet hazájába. KÉRDÉS: Senkitől sem tagadják meg a jövőben az útlevelet? VÁLASZ: Már most sem utasítjuk el az útlevélkérők beadványait. Erre több mint egy éve nem volt példa, kivéve azokat az indokolt eseteket, amelyeket a készülő törvény is figyelembe vesz és pontosan felsorol. Az útlevél kiadása eszerint csak átmeneti időre és csak attól tagadható meg, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban, vagy aki még nem teljesítette hadkötelességét. A kivételek pontos felsorolása magában a törvényben is biztosíték arra nézve, hogy többé nem fog megismétlődni a törvényes intézkedések ezelőtt oly gyakori félreértése és önkényes magyarázata. KÉRDÉS: Ha jói értettem, az elmondottak búi az is következik, hogy még azoknak sem lesz szükségük a munkaadójuk, illetve a nemzeti bizottság előzetes hozzájárulására, illetve ajánlására, akik a kapitalista államokba készülnek? VÁLASZ: Igen, jól értette. Megszűnik ez az értelmetlen formalitás, amely indokolatlanul megalázta a kérelmezőt és olyan felelőség vállalására kötelezett idegen embereket, amelyekért képtelenek voltak helyt állni. Hiszen nem egyszer előfordult, hogy valakiért kezességet vállaltak, és az illető mégis külföldön maradt. KÉRDÉS: Tudvalevü, hogy a tiltott gyü mölcs a legédesebb. Gondolja, hogy a mozgásszabadság biztosításával kevesebb polgárunk marad majd illegálisan külföldön? VÁLASZ: Erre ezentúl nem kerülhet sor, mert ha valaki a külföldi tartózkodásra engedélyezett 30—-60 napos határidő lejáratával nem szándékozik hazatérni, akkor elégi ha ezt a követségünkön bejelenti. KÉRDÉS: A kiváló szakemberek iránt az egész világon nagy az érdeklődés. Sok szakembert elvakítanak a külföldön kilátásba helyezett lehetőségek. Hogyan igyekszik a készülő törvény ezeknek a — számunkra szinte nélkülözhetetlen — szakembereknek a hazatérését biztosítani? VÁLASZ: Erre több megoldást is hallottam. Az egyik javaslat értelmében a kiváló szakemberek csak a munkaadójuk beleegyezésével hagyhatják el az országot. Szerintem azonban ez a korlátozás nem volna helyes, sőt károsnak tartom. Nem szeretném, ha újból a régi hibába esnénk. A múltban különben is többszörösen bebizonyosodott, hogy erőszakkal nem sokra megyünk. KÉRDÉS: Mennyi időre adják ki az útlevelet? VÁLASZ: Az új útlevelek öt évig érvényesek és a világ minden államába szólnak. Természetesen töröltük a kiutazási engedélyt, arra ezentúl nem lesz szükség. Eddig kb. egymillió új útlevelet adtunk ki. Amelyik lejár minden további nélkül meghosszabbítjuk, ha pedig idő előtt megtelne, újat adunk helyette. KÉRDÉS: Hová forduljanak a polgárok útlevélügyben? VÁLASZ: Az útleveleket a Belügyminisztérium kerületi szervei állítják kl, a járási útlevél és vízumosztályok pedig részletes felvilágosításokkal szolgálnak az—érdeklődőknek, úgyhogy az ezzel kapcsolatos ügyes-bajos dolgait ezentúl mindenki kényelmesen, otthonához közei intézheti el. KÉRDÉS: Mi történik azokkal az útlevelekkel, amelyek tulajdonosaikat hivatalos, szolgálati útra jogosítják fel? VÁLASZ: A polgárok többsége normális útlevéllel fog utazni. Szolgálati útlevelük csak a diplomatáknak, a külkereskedelmi dolgozóknak és azoknak lesz, akik gyakran és hosszabb időt töltenek külföldön. A diplomata és szolgálati útlevelet továbbra is a Külügyminisztérium adja ki. KÉRDÉS: A többi utazásra jogosító ukiratra milyen sors vár? VÁLASZ: A személyazonossági igazolványhoz tartozó betét a nemzetközi megállapodások értelmében a szocialista államokba való utazásra jogosít fel. Arra törekszünk azonban, hogy 'dővel ezeket is útlevéllel cseréljük fel. Röviden: célunk a formalitások kiküszöbölése, az okiratok egységesítése, hogy a mozgásszabadság biztosításával megkönnyítsük ós kellemessé tegyiik polgáraink életét. KARDOS MARTA nik tört ki. Nem véletlenül. A foglyok gondoskodtak a hírről, hogy a szomszéd falut, már elfoglalta a szovjet hadsereg. A fasiszták menekültek, ők ha bujkálva is, de elindultak haza. Azt hihetnénk, hogy a felszabadulás után már ünnepelt emberré vált hősünk. Hát igen, a hit erősíti az embert, de azért a tényekkel is szembe kell néznünk. Azt az embert, aki a Horthy-rendszer idején illegalitásban is szervezte a pártot, 1945ben kizárták a pártból. Akkor ugyan megkérdezte, hogy nemzeti párttá akarják-e átalakítani a kommunista pártot, de ezzel a tényen semmit sem változtathatott. Később, amikor megkésve ogyan, de Deáklban ls megalakult a szövetkezet, ő az állami gazdaságban dolgozott. Föld nélkül nem tartotta Illendőnek, hogy a gazdák közé álljon. Egyik alkalommal azonban mégis odakerült a szövetkezetesek társaságába. Kevés volt a munkás, a szövetkezetesek az állami gazdaságtól kértek segítséget, a cséplőgéphez. A kisegítők között Vince bácsi is ott volt. Hallotta, hogy a szövetkezetben nagyon hiányzik a munkaerő. ö ugyan nem vihetett vagyont a közösbe, de beadta a Jelentkezést, Várta a választ, de hiába. Csak „úgy" véletlenül jutott el a fülébe, hogy „izgató" nem kell a szövetkezetbe. Azért mégis elment a nemzeti bizottságra, (akkor ott tartották nyilván a jelentkezőket), s megkérdezte az elnököt, neki miért nem küldtek jelentkezési ívet. — A te neveddel nem találkoztam a jelentkezők névsorában, — válaszolta az elnök. Hát így volt. Aztán a három gyermek apjára rászakadt a betegség és az öregség. Az az ember, aki egész életét a kommunizmus eszméje győzelmének szentelte, 350 koronával ment nyugdíjba. — Én a magam ügyéért sohasem tudtam harcolni, a nyugdíjügyben sem szóltam volna soha egyetlen szót sem, — magyarázza Hajdú elvtárs. — A feleségem azonban nem hagyta annyiba. Különösen akkor, amikor annyira lebetegedtem, hogy állandó orvosi kezelésre szorultam. Hosszú, bonyodalmas volt az Űt, amíg a szovjet konzulátus közbenjárására komolyabb orvosi segítséget kapott, a nyugdíját pedig előbb 600, majd 1200 koronára emelték fel. Közben megkapta a szovjet és a csehszlovák Vörös Csillag Érdemrendet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának alkalmából. — Már elmondtam — Jegyzi meg a megtört ember —, hogy az a inegtlzedelés volt életem legborzalmasabb napja. De befejezésül hadd mondjam el azt Is, hogy életem egyik legboldogabb pillanatát mikor éltem át. Prágába hívták az egykori vöröskatonát. Ott állt a sokaságban. Egyszer csak egy kitüntetések garmadájával díszített ruhájú, maga korabeli férfi lép hozzá, öleli, csókolja. — Emlékszel még rám? — kérdezi oroszul. Hosszan mered az idős, de egészségtől pirosló arcú tisztre. Majd szinte kiáltja: — Tovariš Gajda! De hiszen akkor még nem voltál generális. — De te sem dicsekedhettél még akkor két ilyen érdemrenddel. Gratulálokl Elmúltak az ünnepélyes napok. Méltó helyre kerültek a kitüntetések, Vince bácsi újra otthon tölti napjait. Néha az ágyban, néha pedig kiül a napra. Már nem lázadozik. Érzi, az ő forradalmára a ma embere már nem áhítozik. A mai ember már új utat keres. De azt ls sejti és érzi, hogy 6, akit a világ egvhatodán számon tartanak, aki annyi mindent átélt, még tudna egyet-mást mondani a mának. Még a saját falujában ls. Ahol egyszerűen elfelejtették. Pedig ... a történelmet nem az átmeneti események teszik lörténelemmé. HARASZTI GYULA Legszebb emberi vonás: az emb erseg Az emberek néha pillanatok alatt megismerkednek és kitárják szívüket egymásnak. Percekkel ezelőtt még nem is tudtak egymásról, és már legbensőbb dolgaikról beszélnek. Legrejtettebb világukba avatják be a másikat. Ülök a borbélyszékben, hajamban szánt a nyírógép; a borbély meg egy házasság — egy szerelem történetét mondja el. Mint legrégibb ismerősének ... IJGY KEZDŐDÖTT, mint minden más nagy szerelem. " Meglátták egymást, egymás szemébe néztek és megfogták egymás kezét. Azután gyakran találkoztak. Két éven át keresték a sötét utcákat, az elhagyott parkokat. Önfeledten borultak egymásra és az egész világ leszűkült kettejükre. A fiú két évre bevonult. A levelekből áradó parázs izzását kielégítetlen vágy oltotta. Terveket szőttek egymástól messze, s az egyetlen kapocs, érzéseik vezetéke a levél maradt.. . Kézbesítők, ha tudnátok, mennyi öröm, óhaj, szenvedés, vágyakozás, szerelem közvetítői vagytok! Hogy a levelekben, amelyeknek súlya naponta vállatokat húzza, emberi sorsok, tragédiák kezdődnek és végződnek! A négy éven ót szőtt tervek végre beteljesültek. A négy éven ái érlelődő vágyak kielégültek. Egymásé lettek. Megszületett az első gyermek. Micsoda boldogsági A férj második műszakot is vállalt, hogy a családnak mindene meglegyen: lakás, berendezés, kényelem, bőség. Késő este, héha csak éjszaka járt haza. Nem hiányzott semmijük. Anyagiakban ... De egymásra nem jutott idejük. A munka, a kereset utáni hajsza lefoglalta napjaikat. És a férj egyszer váratlanul érkezett haza... Feleségét más karjaiban találta. Négy évi ismeretség és két évi házasság után! Amikor mindenük megvolt: lakásuk, berendezésük ét anyagiakban bővelkedtek. Äm a lélekben lassan kialudt valami. A gazdagon berendezett lakás egyszerre sivár, kietlen pusztává vált, ahol két ember útjai elváltak és vágyaik, szerelmük nem találkozott többé. IUI1NDEZT EGYSZERŰ így elmondani. Ridegen, részvét "* nélkül, a tényekre szorítkozva. De mi játszódott le az asszony lelkében, amikor először csókolta a másik férfit, míg férje a családért dolgozott? Mennyit viaskodott önmagával, amíg a másik férfinek adta magát és ezzel egy nagy szerelem utolsó kapcsát törte szét. Vajon megkapta-e a másiktól azt, amit az elsőtől, az egykor imádott és az Igazinak vélt nem adott meg neki? Ki tudja? Nem is firtatja senki. A férj se kérdezett. Keserűen búcsút vett a nem is olyan régen még szeretett asszonytói és kettejük gyermekétől. A férfit sem kérdezi9 senki, vajon mit érzett, amikor feleségét más ölében találta. Hiába is kérdezte volna. Az érzések mélyebbek, fájóbbak, mintsem hogy szavakba lehetne önteni őket. £.s minek? Segíthet valaki? Legfeljebb sajnálkozhat. Őszintén vagy képmutatóan. Mindegy. Fájó érzés, ha mások sajnálkoznak rajtunk. Inkább hát megőrizte titkát, a belül maró fájdalmat. AJIÚLTAK AZ EVEK. A sebek hegedtek, de a mélyben fel-felsajdultak. A fiú lassan felnőtt. Az apa így döbbent rá, micsoda hosszú idő választja el a megtörténtektől. De nem találkozhatott vele. A volt felesége lehetetlenné tette. Csak a havi kétszázötven koronát fizette. Ha nagynéha az asszony mégis a volt férjéhez engedte a diákká serdült fiút, mindig féltestvére társaságában. Bs most mit érzett vajon a férj? Űjra sebek szakadtak, amit újra eltitkolt a világ előtt. Most, évek után, egy áruházban találkozott a volt anyóssal. Üzenetet hozott a lányától: emelné a tartásdíjat... A fiú megnőtt. Tizenöt éves ... Több kell neki... Apa nélkül nehéz... A második házasságból is van három gyermek. Az is felbomlott. Az elvált második férj is csak úgy hajlandó a tartásdíj összegét emelni, ha az első is emeli... Ezernyi érzés kavarog benne. Tudja, hogy a fiának most sok mindenre szüksége lenne. Adna is szívesen. De ki tudja, a fia fogja-e élvezni azt, amit ő csak neki szánt? Hiszen volt felesége már négy gyermek anyja... És miért kér tőle? A fiát két éve nem látta. Az anyja nem engedi. De pénzt követel. Csak akkor a fia, amikor az anyagi gondokban kell osztoznia? Ez lehet belőle az egyetlen öröme? Nem ts tudja, mi az igazi apai érzés, a szülői öröm. Ettől megfosztotta a sors. Sors? A hűtlen feleség. Nem érezte az örömet, amikor a fia az első betűket vetette. Nem várta őt a bizonyítvánnyal. Nem simult hozzá gondjaiban, az apától segítséget várva. Nem volt meg az a boldogsága, hogy bármiben is segítsen neki. Hogy egyáltalán segíthet. Nem virrasztott betegágyánál, amikor igazán szüksége lehetett rá. Örá egyáltalán nem volt szükség. Csak most. De most is csak a pénzre. És ez újra fáj. Százszorosan, ezerszeresen. Ügy érzi, megcsalták. Kifosztották. A legszebb emberi örömöket, asszonyt, gyermeket, a szülői hivatást vették el tőle. Kegyetlen sors. Szegény, apai szeretettől megfosztott fiú. Nem, nem emeli a tartásdíjat. Ha bíróságra kerül az ügy, ott is elmondja... Mit is mond el? Az asszony kéréséi utasítja vissza, de a gyermekén áll bosszút, azt károsítja meg. D ha megadná a kért összeget, ml kezessége arra, hogy a gyermeke élvezné? Csak az 0 gyermeke? Nem fizet. Az asszony követelésének nem tesz eleget, akt tönkretette egész életét. Viselte a sorsát, maga választotta. Emberek .. . Egyik pillanatról a másikra szerelmet lobbantanak egymásban. Szerelemre lobbannak egymás iránt... Szeretnek és szeretik őket. Nagyszerű érzések birtokosai. Emberek, akik egyik pillanatról a másikra megnyitják szívüket, kitárják lelküket. Emberek, akik egyik pillanatról a másikra könyörtelen ellenséggé válnak. Egyik percről a másikra fosztják meg egymást a legszebb emberi érzésektől, eltávolodnak egymástól áthidalhatatlan messzeségbe. F.mberek — szülők, akik saját gyermekükre alkusz* nak. Miért tagadják meg, ami az emberben a legszebb! az emberséget. ZSILKA LASZLO