Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-30 / 209. szám, kedd

Jó cseh—magyar kapcsolatok Ötvenéves dokumentum A Hradec Králové-1 kerületi múzeumban található a debreceni harminckilences gyalogezred régi zászlója, amelyet a közelmúltban Bohumír Tuhý a múzeum külső munkatársa identifikált. Az Osztrák-Magyar Monarchia menteni igyekezvén, ami még menthető, Idegen nemzet ezredét vezényelte Hradec Králové-ba, a hradeci ezredet pedig a fenti okokból elvezényelte máshová, abban a meggyőződésben, hogy ezzel elfojtja a forradalmi hangulatot. Megérkezett a debreceni 39. magyar ezred. A harminckilencesek hangulata elárulta, valamenynyien egyértelműen a háború végét öhajtják. S amikor 1918. október 28-án kikiáltották Csehszlovákia önállóságát, a magyarok virággal díszítették fel ezredlobogójulcat és büszkén vitték a menet élén. Utánuk menetelt a magyar rezesbanda, és a díszszázad lelkes katonái. Ez a történelmi ezredlobogó bizonyítja, hogy a magyarok már 50 évvel ezelőtt is támogatták a csehek haladó törekvéseit. Ätn ezenkívül fennmaradt egy jelentős dokumentum másolat ls, amely ugyancsak egyértelmű. Átadásakor a magyar tisztek arról biztosítottak bennünket, hogy semmiképpen sem hajlandók a zsandár szerepét betölteni a cseb nép ellen s hogy ők maguk is szabadságra vágynak. „A jelenleg Hradec Xráluvéban szolgáló 39 es cs. és k. gyalogezred tisztikara az utóbbi események hatása alatt mélyen meghatódva azzal a kéréssel fordul az Illetékes tényezőkhöz, hogy a pótzászlóaljat a lehető leggyorsabban küldjék vissza Magyarországra. A potzászlóalj tisztikara megtudta, hogy az osztrák-magyar hatalom néhány autonóm, egymástól független államra szakadt szét, amelyek már megegyeztek egymással és a világgal a békés együttélés elveiben. Tekintettel erre, a pótzászlóalj mai helyzete a kornak nem megfelelő. A tisztikar tiltakozik az ellen, hogy idegen nemzet területén a rendfenntartás eszköze legyen. Szándéka az, hogy jó szomszédi viszonybaa éljen a csehekkel s a fenti küldetést igazságtalannak tart|a." A továbbiakban arról írnak, hogy szeretnének visszatérni hazájukba. E nyilatkozatot 35 katonatiszt írta alá. 1918. október 30 án rendkívül barátságos búcsúzás után utaztak el a magyar katonák. Cseh részről a búcsúzásnál jelen voltak a járási nemzeti bizottság képviselői és Ulrlch polgármester. A csehek, bár maguk ls súlyos élelmiszerhiányban szenvedtek, megetették a távozókat és megállapították, a magyar helyőrség és a cseh lakosság között még sokkal jobb lett volna a baráti viszony, ha: „annak idején a minden bizonnyal nem magyar és nem cseh elemek ezt a jó viszonyt nem igyekeztek volna meghiúsítani." Ez a megállapítás, valamint az egész kapcsolat az ötven évvel ezelőtti Időkre vonatkozik, ám állítom, ma újból nagyon Időszerű. RADKO BlLEK, a Hradec Králové 1 múzeum dolgozója TORZO Josef Sama festői vilaga „A MODERN VILÁGBAN az emberi sors legérzékenyebb és legegyénibb kifejezője" — Jifí Kotalík így jellemzi josef Simát, a cseh származású francia s egyben európai festőművészt. Sima (sz. 1891) szabad szellemű, művészi érzékű családja körében Kelet-Csehországban nőtt fel. Maradandó élményként éltek tovább benne az Elba vidékének táji szépségei, melyeken keresztül egynek érezte magát a természettel, s az elemi erőkkel. — 1909-ben, amikor a prágai Akadémiára került, a fővárosban a tárlatlátogatók az európai modern képzőművészet legnagyobb mestereinek műveivel ismerkedhetnek meg. Rajtuk kívül Simára tanárának, Preislernek színvilága és szimbolizmusa is hatnak. Érlelődő művészete korszerű törekvései a 20-as évek után teljesednek ki. A Fény városa, Párizs vonzza, s végleg Itt telepszik meg, de Prágával sem szakítja meg a kapcsolatot. Az év eleji prágai és brnői nagy kiállítása után most a mi Nemzeti Galériánk mutatja be művei egy részét, melyek alapján nyomon követhetjük művészi szemléletének, kifejező erejének formálódását. A gyermekkori benyomásokból s az újonnan átéltekből táplálkoznak sajátos hangulatú lírai tájai, itt még egy ideig a cseh kultúra dominál nála. Modern ritmusú kubizáló rajzú, melegszínű francia városképek, Szajna-parti részletek következnek. Elemezni kezdi a valóságot, s tőle független formákat keres. Majd az új szabadabb életstílust követő poetizmus és a tudat alatti tartalmakat felfedő szürrealizmus, meg az absztraktizmus nyelvén szól. Eszmei és formai sajátosságai a francia kultúrához kapcsolódnak. Müvei nyersanyagát, az érzéki élményt képzelete s költői ihlete formálja vízióvá. Monista filozófiájával a világot eredeti egységében s az emberrel valő egyesülésben látja és tárja föl. — Sima magára talált, s a látomások és álmok birodalmában él. (Villamos vihar, Repülő bokor, Sohasem látott táj) — A kőp terében a női testeket. torzókat, a tárgyakat nem kötik a földhöz fizikai törvények. Szabadon lebegnek, szinte szállnak. Az előtér szimbolikus értelmű fái és kristályai a gondolat jelképei. Az ifjúkori él mőnyek buja növényzetű táján ég és föld szinte egybeolvad, s a fényben anyagtalanná válik. ARCK&PEI nem „a tökélete sen működő társadalmi álarcok, amelyek mögött az aggodalom s az igazi belső kifejezés rejtőzik." Lélekboncoló látás sal, szerelmes odaadással, szimbolikus színű drapériák között festi a női arcvonásokat, vagy ötletes karikatúrát rajzol barátairól, Nezvalról is. 1933 körül a közelgő világka tasztrőfa megbontja lelke összhangját. Ekkor a mítoszok tra gikus, ősi világa felé fordul. Eltűnt a lebegés képeiről. A nők már nem a szabadság, a szerelem, a szépség jelképei. A repülést a zuhanás, a semmibe hullás váltja föl, az európai humanizmus csődjét példázva. A Spanyol forradalom c. vász nán komor magas falak közé zárt meztelen védtelen női tes tek sínylődnek. Háttal felénk forduló asszonyalakok az elesettség szimbólumai. Ikarosz bukása az elvesztett szabadsá got, az emberiség romlását Jelzi. S az egész sötét korszak alatt csupán Orfeusz kétségbe esését veti vászonra. De ott küzd a francia ellenállók soraiban. Ecsetjét, tollát csak 47 után veszi újra kézbe, s légies rajzzal rögzíti a francia tájak s városok képeit, majd a szlovák vidéket. Alkotásain most már szilárdan helyezkednek el az egyes elemek. A fény, a tűz, a villám, mely a múltban is szün telenül foglalkoztatta fantáziáját, ismét előtérbe kerül. 1950-TŰL „minden dolgok egysége a fény, mely nem talányos fluidum, hanem erő". Nemcsak a szárnyaló képzelet szülötte, de szellemi szimbólum, mely tudományos világlátására utal. S ez a művész bensőjéből áradó remegő fény aranyló sár gába, világító kékbe foglalja a mindenség egységét, — Sima festői világát. BARKANY JENŰNÉ Hogyan áll el a vérzés! Véralvadás nélkül lehetetlenné válna az életI Talán túlzottnak tűnik ez a megállapítás, de az ember, ahogy az anyjától elszakad, vagyis a megszületése pillanatától, képtelen e nélkül élni. A vér alvadása nélkül nem hegedne be a köldökzsinór, és a csecsemő hamarosan elvérezne. E nélkül a kisgyermek legparányibb meghorzsolódása, „bibije" halálos sérüléssé válna. A foghúzás, a vakbélműtét végzetes beavatkozás lenne ... Szerencsére az ereinkben keringő folyékony vérnek megvan az a tulajdonsága, hogy az érsérülés helyén szinte pillanatok alatt megalvad. Az ütés vagy vágás okozta legcsekélyebb „csőrepedéskor" azonnal működni kezd a védőrendszer, és a károsodott helyen rendkívül gyorsan felbukkan a szilárd vérdugasz, a vérrög. Mindjárt azt is hozzátehetjük, hogy a sérülés nem csupán külső, hanem belső is lehet. A vérnek nincs szüksége levegőre a megalvadáshoz. Az alvadás rendkívül bonyolult élettani jelenség. Nem annak tulajdonítható — mint sokáig hitték —, hogy a vér a friss levegővel érintkezve dermed meg, amint a 37 C fokos testből kiáramlik. Az alvadást a sérült szövetekkel való érintkezés idézi elő; a megsérült erek falai vegyi anyagokat bocsátanak szabadon, ezek a vérben szerkezeti változást idézvén elő, azt alvadásra késztetik. A normális élettani állapotú szöveteknek semmi megalvasztó hatásuk sincs. A kóros vérzékenységet az ókorban is ismerték A vér rendkívül bonyolult összetételű, és bizonyos elemei valószínűleg még ma is ismeretlenek, noha kutatásával sokan foglalkoznak. Nagyjából kétféle alkotóelemből áll: egyrészt folyékony plazmából, amelyben ásványi sók — fémionok és szerves anyagok — vannak feloldva, másrészt „alakos elemekből", vagyis azokból, amelyek láthatók, és formájuk van: fehér vérsejtekből vagy leukocytákból, vörös vérsejtekből vagy erythrocytákból és vérlemezkékből vagy thrombocytákból. E sejtcsoportoknak külön-külön sajátos szerepük van: a leukocyták védik meg a szervezetet a mikróbainváziőtól, a vörös vérsejtek szállítják az oxigént, a vérlemezkék pedig nélkülözhetetlenek az alvadásban. Magában a plazmában is különböző olyan anyagok vannak, amelyek elősegítik a rögképződést. Ha az alvadáshoz szükséges valamely elemben hiány van, a vér nem alvad meg a kellő időben, a vérzés folytatódik. • A legismertebb vérzésbetegség a hemofília, azaz a kóros vérzékenység. Ez a viszonylag ritka kórkép azonban meglehetősen ismert, már az ókorban is ismerték. Az időszámításunk előtti II. évezredből származó egyik babilóniai feljegyzés hosszan foglalkozik vele, kifejtvén, hogy a hemofiliás családokban született kisgyermekeket nem kell körülmetélni... Az általában mágikus-vallásos hiedelmekkel telített babilóniai orvostudomány helyesen járt el a hemofília esetében: öröklődő betegség — szögezték le —, amelyet az asszonyok visznek tovább, és amely csak a férfiakat sújtja. A hemofília öröklődése igen érdekes. Ha a hemofóliás férfi megnősül, csak a lányai öröklik a betegséget, azonban a tünetek rajtuk nem jelentkeznek. A lányok, anélkül, hogy valami bajuk is esne, „magukkal viszik" a betegséget. Ha férjhez mennek, a lányaik 50 százaléka újból „magával viszi" a betegséget, fiaik 50 százaléka pedig hemofiliás lesz. A hemofiliások nagy része gyermek, mivel a halálozási arányszám még nem is régen Igen magas volt. A legkisebb ütés, a legcsekélyebb horzsolás végzetessé válhatott, és az egyszerű nekiütődésből eredő belső vérzésnek éppen olyan súlyos következményei voltak, mint a külső vérzésnek. A hemofiliások gyógykezelése egyébként igen nagy mértékben fejlődött. Mindenekelőtt megfigyelték, hogy az egészséges személytől származó vérvagy plazmatranszfúzió, akár kis mennyiségben is, visszaadja a vér alvadási készségét. Sajnos, a javulás csak átmeneti, és a transfúziókat gyakran meg kell ismételni. Nyilvánvaló, hogy a hemofiliások véréből hiányzik valami anyag, ami az alvadáshoz szükséges. Ezt az anyagot „antihemofíliás faktornak" nevezik. Ez az anyag a plazmától különválasztható, sajátos fehérje, globulín, amely az alvadás-aktívátor szerepét tölti be. Az olvadás — a vegyi reakciók özöne De mi a helyzet a normális véralvadással? Milyen folyamat teszi lehetővé normális élettani körülmények között a vérzés megállását? Eléggé bonyolult vegyi reakciók egész sora játszik ebben szerepet. Ez három ütemben zajlik le, és tekintélyes mennyiségű különböző „faktorok" hatnak rá: alakos elemek, mint például a vérlemezkék, plazmafehérjék, mint például a fibrinogén, és különféle enzimek, mintegy tucatnyi. A véralvadás egyetlen normális látható fázisa a vérrögképződés, és természetesen ezt a szakaszt tanulmányozták legelőször, jóllehet ez az „alvadás" utolsó szakasza. Alvadáskor a trombinnak nevezett enzim hatására a vér egyik oldódó fehérjéje, a fibrinogén oldhatatlan fehérjévé — fibrinné — alakul át. Ez olyan, mint valami kibogozhatatlan rost- és tűhálózat, amely „csapdába ejti" a vér alakos elemeit. Az Ily módon kialakuló tömeg kocsonyássá válik, és mintegy fél óra után összehúzódik, átlátszó sárgás folyadékot „szorít" ki magából (a savót), ugyanakkor a fennmaradó szilárd anyag megkeményedik. Amikor egy kis ér megsérül, az érfal nyomban, reflexszerüen összehúzódik. Az ér falai közeledni igyekeznek egymáshoz, hogy csökkentsék a vérkiáramlást. Ez az első szakasz. Mikroszkóppal vizsgálva a folyamatot, a második szakaszban „összecsapzódó" lemezkéket látni. Ezek a sérülés helyén parányi fehéres tömeget képeznek. Ez a lemezkedugó már elállítja a vérzést kis sérülések esetében. Az egészen kis ereknél a véralvadásnak ez a két első fázisa i 2 v, , J - JMMMMlU - -o ár, « . , " lif ffl mm H i - • ; ^ÉHMMMHMMMHHMBMMWC-A Renanlt autógyár új R 8 modellje négyszemélyes s öt ajtója van, tehát nyilván autőturisztika céljaira készült. A négyhengeres 36 lőerőt motor az elülső kereket hajtja. is elegendő a vérzés megszüntetésére. A nagyobb erek esetében azonban a vérlemezdugő nem elég szilárd: flbrinrögnek kell képződnie, amelybe a vérlemezkék tömegesen épülnek be. Az összehúzódó vérrög eléri a sebszéleket, és áthatolhatatlan zárat helyez az érre mindaddig, amíg a sérült szövetek teljesen meg nem gyógyulnak. Természetesen trombin — a fibrinogénnek fibrinné való átalakulását lehetővé tevő enzim — nem ál készen a vérben, különben az megalvadna. A trombin egy másik anyagból, a protrombinból jön létre, amely azonban csak két anyag egyidejű hatására alakulhat át. Ezek: a kalciumionok és egy másik enzim, a tromboplasztin. És hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, ez a két anyag csak K-vitam.in jelenlétében hat megfelelően ... Az alvadási mechanizmus megismerése — itt csak nagy vonalakban ismertettük — igen hamar jelentősen hatott az orvostudományra és különösképpen a sebészetre. Általános szokássá vált, hogy mielőtt bármilyen sebészeti beavatkozásra sor kerülne, a műtendő beteg vérét alvadási próbáknak vetik alá: megállapítják a vérzési időt a fülcimpa megszúrásával; felmérik a hajszálér-törékenységet a kar leszorításával; megmérik az alvadási időt. A vérrögök is veszélyesek Nem szabad megfeledkezni azokról az esetekről sem, amikor a bajt az okozza, hogy a vér túlságosan könnyen alvad meg, és a trombózisról sem, amely ennek a következménye. Persze kellemetlen, ha az ember vére nem alvad elég gyorsan, de rendkívül veszedelmes az is, ha „sűrű" a vér, és a vénákban és artériákban rögökké alakul át. Olykor még ma is előfordul, hogy könnyű szülés vagy sikerült műtét után a beteg hirtelen meghal, szinte villámgyorsan. Mi történik ilyenkor? A napokig mozdulatlanul fekvő beteg comb- vagy lábvénájában rög képződik. Miután az előbb a vénafalhoz tapad, később leválhat róla, és elkezd vándorolni a vérkeringésben. Végül a tüdőartériába kerülve, halálos embóliát okozhat. Egy másik lehetséges eset: a rög valamelyik vénában rögzül. Ebben az esetben tromboflebitis alakul ki, amely igen súlyos betegség. Találkozás egy régi ismerőssel: a szívizominfarktussal A flebitisek vénatrombózisok, de van artériatrombózis is, amelyet a leggyakrabban az érfal kóros elváltozása okoz. Az artériafalak egyébként is törékenyebbek, .mint a vénák, és a normális öregedés során meszesednek, fokozatosan elveszítik rugalmasságukat. Azokon a helyeken, ahol az erek nincsenek jó állapotban, rögök képződhetnek. Ha a betegnek érelmeszesedése is van, rög képződhet a cholesterol által már félig eltömeszelt koszorúérben, az ér teljesen elzáródik. A vérellátásban hiányt szenvedő szívizom hirtelen elhal. Ez tulajdonképpen a szívizominfarktus, amely végzetes lehet. Ma sajnos ez a'keringés egyik legelterjedtebb betegsége. A véralvadási betegségek, akár vérzésekről, akár trombózisokról van szó, újfent arra mutatnak, hogy az élő szervezetben minden mindenre hat. A tartalmazót nem lehet különválasztani a tartalomtól, a vér nem választható el a keringéstől. Az erek nem csupán bonyolult csőrendszert alkotnak, amely a vér szállítására szolgál. Egyáltalán nem elhanyagolandó szerepet töltenek be az olvadásban, az alvadási faktorok közrejátszásával, amelyek érsérüléseknél szabadulnak fel, akár külső vagy belső, látható vagy láthatatlan sérülésről van szó. Az alvadás zavarai kihat nak a vérerekre és fordítva (ahi