Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1968-07-28 / 207. szám, vasárnap
ZIKMUND + HANZELKA VIZHASITAS A resthouse vezetőjére nem harogudhattunk. Már tegnap is alig állt a lábán, kora reggeltől éjfélig állandóan a vendégek rendelkezésére kell állnia. S így megy ez már tizennégy napja, öt órakor kellett volna bennünket felébresztenie s megfeledkezett rólunk. De talán csak.odaérünk idejében. — Csak ex az elnevezés nem megy a fejembe - vízhasítás monologizált a doktor, miközben zsebre vágta a Ceylon Observer tegnapi számát. — Széjjel lehet vágni a gordiuszi csomót. Széjjel lehet hasítani a tőkét, kérem. De a vizet? Ide süss, itt áll! Water cutting ceremony tomorrow morning. Igy aztán napkeltével elindultunk megcsodálni a további, talán már utolsó katarogamai rejtélyt. Csoda A reggel párás, szürke volt, mintha a nap fel se kelt volna. A Gangát szegélyező térebélyes fák olatt megsűrűsödött a félhomály. Minden úton özönlött a nép a szent hely felé, ahol emberemlékezet óta minden esztendőben megismétlődik a nagy csoda. Skanda isten megparancsolja — és a folyó tüstént felduzzad. A víz szintje emelkedik annak bizonyságául, hogy beleszállott a háború istene, a mindenható Skanda, akinek születésekor a folyó lángot vetett, aki oly erős, hogy a bolygókat is le tudja téríteni pályájukról. Ha ilyesmire képes, hogyne tudná felduzzasztani a Ganga vizét... Hogy a folyó partjára értünk, nem tudtunk ráismerni a Gangára. Eltűntek partjáról a sátrak és a kínzóeszközök, eltűntek a bűnbánók meneteit kísérő muzsikusok csoportjai. Sok ezer ember egymás hegyén-hótán, ha valamelyikük megbotlana a sekély vízben, beletaposnák. Mindenki a folyóra mered, oda, ahol a kanyargó Ganga folyása vagy háromszáz méter hosszúságban kiegyenesedik. Sűrű rendőrkordon tartja viszsza a tömeget, nehogy a folyó közepén hevenyészve összetákolt szentélyig törjön előre. A szentély nem egyéb egy négyszer négy méteres alaprajzú bódénál, amely karókon áll a vízben. Mi lehet vajon odabenn? Minő titkot rejteget? Van-e benne egyáltalán valami? Am aztán egy igazi csoda s^u.itanúi lettünk, amelyről KatuW jjamában nem esik szó, s rilVtélyet voltaképpen nem is tudatosítanak. Az embertömeg a folyókanyarban fodrozódni kezdett, s ott, ahol az imént még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, menet vonul. A menet élén elefántok. Nem csoda, hogy út nyílik előttük, hisz a tizenegy óriási állat Skanda isten páncélos osztagaként halad. A papok időközben eltűntek a szentélyben. De jó lenne odabenn egy rejtett filmfelvevő gép! Megcsodálhatnánk a vízhasítás csodáját, amiről Kataragamában senki sem tudta megmondani, hogy voltaképpen micsoda. Most váratlanul régi ismerősünk jelent meg. Széjjeltárta karjait s ajkáról elhangzott a szó, amelyet már annyiszor hallottunk Kataragamában. — Haróhera! Haróhera! S most valóban csodálatos látvány tárult szemünk elé. A maháutok elefántjaikat a folyó sodrával szembefordították. Közöttük és mögöttük emberlavina zúdult szembe a folyó vizével. Csoda! Csoda! Haróhera! A folyó vize valóban emelkedik. Egy deciméterrel, negyed méterrel, elárasztja az enyhe lejtésű partokat. A folyó duzzad, alászállt bele o mindenható Skanda. Csoda! Aki azonban elég magasan áll, még egy csodát láthat. Néhány száz méternyire a búcsújárók izgatott tömege mögött a vízből sziklák, egész szigetecskék merülnek fel. A víz rohamosan apad, vagy negyed méternyit esett. Ahol térdig ért, most bokáig sem érhet. De hogy is ne apadt volna, mikor ezer és ezer láb és test s köztük ruhadarab feszül egyszerre szembe a víz lusta árjával, egyenesen maga előtt hajtva a vizet. Előttük természetesen emelkedik a víz szintje, hátuk mögött pedig apad a folyó. S most a vizet gázoló tömeg elérte a szentélyt. A bódé meginog, majd összeomlik, az emberek hulláma átcsap felette, elnyeli, s már csak az ezernyi darabra tépett vászon Hasadásának zaját halljuk. S a szentély eltűnt. Azok a szerencsések, akiknek sikerült egy-egy vászonfoszlányhoz jutniok, boldogan szorongatják az eréklyét. A Ganga vize most lemossa a búcsújárók minden vétkét, még a legtitkosabbakat is. S egyúttal fiatalít, elmossa az öregséget és a betegséget.. . Vízi ünnepség S ami most körülöttünk folyik, már nem vallásos ünnepség, hanem vidám, féktelen népünnepély. Az anyák hüvelyk és mutatóujjukkal befogják orrukat s úgy ereszkednek a vízbe, a férfiak hasra feküsznek a folyékony szentségbe, a fiatalok úgy fröcskölik egymást, akárcsak bármelyik hazánkbeli strandon. Akadnak olyanok is, akik egybekötik a kellemeset a hasznossal, a parton alaposon beszappanozzák magukat, majd ésszerűen egyszerre mossák le A NAGY VIZI KARNEVAL, (A szerzők felvétele) magukról mind a testi, mind a lelki tisztátalanságot. A még fiatalabbak, akiknek csak most kezd az álluk pelyhedzni, főként a lányokat fröcskölik. Láttunk három olyan vakmerő fiatalembert is, aki karon fogva vezette választottjót a víz sodra ellen. A colombói Gallé Roadon ezt aligha engedhetnék meg maguknak, de itt, Skanda isten felügyelete alatt mindent szabad. A fiúk szerelmes szemmel nézik választottjukat, még a szent fürdőről is megfeledkeztek, amelyért ilyen hosszú útra vállalkoztak. S o karnevál kellős közepén — mintha csak észre se vennék a környező világot — öreg tuáhmánok állnak, arcuk és testük agyaggal és hamuval van befestve. Megfontolt nyugalommal veszik szájukba a vizet, majd kiköpik, nyelvük hegyét többször egymás után belemártják a folyóba, majd ujjuk hegyét mártják a vízbe, megdörzsölik vele halántékukat, aztán nagy alapossággal egyik ujjukat a másik után mossák meg; különös figyelmet szentelnek hüvelykujjuknak. Ezután nagy méltóságteljesen fejükre mernek vizet, imádkoznak, s o Kelet bölcseinek méltóságával és összpontosításával éneklik vontatott melódiáikat. Most derékig a vízbe merülnek, egy negyedfordulatot tesznek, meghajolnak, ismét egy negyedfordulatot, majd újfent, s már szembe is fordultak a folyó árjával. A többiek, a hivők gyönyörű, díszes bronz- és ezüstedényekbe merik a folyó vizét. Ám sokkal több az olyan, aki nem sokat ad a formaságokra. A korsóból vagy kancsóból kilötyög a víz, míg a rázós úton autóbusszal Colombóba érkeznek. A célnak sokkal jobban megfelel o Black and white skót whisky tökéletesen záródó üvege, egy csepp sem ömlik ki belőle, még ha versenylovon vágtatva szállítaná is az ember. De akad itt közönséges vödör, kanna, a Mobiloil és a Shell kimosott kannái, ki törődnék az edénnyel, a fontos a víz, amelynek cseppenként használva ki kell tartania egészen a jövendő zarándoklatig. Már olybá tűnt, hogy vége a karneválnak. Ekkor azonban a folyó felől férfihangok harsány haróherája harsant fel. Vidám, dévaj hangok, amelyekbe női sikongatás vegyült. Már látjuk is őket. A rendőrök! Vállukon nagy kávadival, khakiszínű egyenruhában, amelyen egy tenyérnyi száraz folt sem maradt, mivel, akinek csak útjába kerülnek, végigönti őket — ártalmatlan vízzel. A fiatalság úgy űzi, kergeti a rendőröket, akár a nyulakat; nem haragusznak a hajszolásért, jól tudják, hogy ez a keresztelés hozzátartozik a dolgok rendjéhez. Az ünnepség befejeződött, ma délután kezdetét veszi a szabadság s aztán esetleg sor kerül az előléptetésre is. •ü S lám csak, itt találkozunk jó ismerősünkkel a tisszamaharámai resthouseból, észre se vettük volna, ha meg nem szólít bennünket. Tetőtől talpig csuromvíz. Fürtjei, amelyeket oly gondosan megfésült, valahányszor autóbusza kormánykereke mögé ült, most csapzottan tapadnak homlokára; olyan a szerencsétlen flótás, akár az ózott ürge, csak szeméből sugárzik az elégedettség. Részt vett a kataragamai búcsújáráson, sérülés nélkül haladt át a tűzszőnyegen, megfürdött a Ganga vizében, így tehát biztos abban, hogy most már Skanda isten az egész év folyamán vigyázni fog kocsija gumiabroncsaira, az úton szanaszét heverő szögek közül egy sem fog beléjük fúródni. — Tudják, mit jelent délben, tüzö napon kicserélni egy gumiabroncsot? Igy most már egész esztendőben békességben lehetek! Vidáman perdült egyet, s kezéből merőedényt formálva vizet loccsantott az épp mellettünk haladó elefántra. Szinte sajnálni kezdtük, hogy magunk is nem csináltuk végig a tűzpróbát. Tán a mi kocsink kerekei is elkerülnék a szögeket. BABOS LASZLO fordításo - ! • \ „ .TÜF - J wK T ^ÉÉHHM Reggeli takarítás a sátortáborban. mm (Tóth Mihály felvételeit Ä sátortáborbé! jelentjük Az „üdülni" ige — nyári ige. És városi ige. Parasztember szótárában ma még csak aligalig fordul elő. Ha előfordul, akkor is ajkbiggyesztve mondja ki. Sőt, aratáskor, kapáláskorkaszáláskor a szántóvető magyar még természet ellen való véteknek is tartja, ha valaki hátizsákot vesz a vállára és a rekkenő hőségben így járja be a fél országol. A nagybalogl szövetkezeti paraszttal beszélgettem, amikor nem messze tőlünk két hátizsákos fiatalember baktatott el. A bácsi így summázta véleményét: — Ennyi erővel akár kapálhatnál ls ... És tovább kapált az öreg. Kis idő múlva azonban kiegyenesedett, megvakarta tarkóját és így szólt: — Ámbár az is meglehet, hogy az unokám is nyakába veszi majd egyszer a hátizsákot és pihenésnek nevezi az önkéntes Izzadást. Képzelje el, falusi gyerek létére nem tudom hányadmagával sátortáborban van. Aratáskor ... » • « A nagybalogiak Csóna!;5 • - a szántói ásványvíz forrásnál verték le a sátorfát. Tréningruhában és fürdőfelszerelésben száguldoznak a táborban és a medence körül. — Tudsz úszni? — kérdem az egyiktől. — Akár az öregfejsze — szólt a fiú. — És te? ... — Én se tudok. Senki se tanított meg rá. Eleinte csak igen óvatosan, araszolva merészkednek a vízbe. Kis idő múlva azonban már bátrabbakká válnak, a tanítóknak éppen elég gondot okoznak. Agócs Valéria tanítónő és a tantestület többi tagja azonban láthatóan szívesen foglalkozik velük. — Pihenni is meg kell őket tanítani — mondja Valéria. — Itt ez a gyógyhatású forrás, de az idősebb korosztály alig használja ki a lehetőségeket. Pedig a falusi embernek ls mind gyakrabban akad már egy-egy nyári szabadnapja. Ida akár néhány órára is érdemes eljönni. Ha tőlem függne, én a környékbeli falvakból a nyári hónapokban rendszeres „fürdő" p it" iára tokát indítani meg a zsíroskenyér is jobban ízlik. nék ide. És a toobi gyógyforrásnál is kulturált fürdőhelyeket építenék ki. — A szüleid? Szívesen elengedtek? — szólok az egyik fiúhoz. — Előbb a fejüket csóválták, aztán — elengedtek. Mert tavaly is voltam táborozáson. És öregapám szívesen hallgatta, amikor az élményeimről beszéltem. Egész télen minden nap eszembe jutott valami érdekes. A tornatanár néhány fiút és lányt szervez csoportba, dk a tábortűz-felelősek. A közeli erdőben van hulladékfa elég. Kis idő múlva « tábor közepén már ott a meggyújtásra váró máglya. Mikorra a Nap a hegy mögé csúszik, valamennyien ott ülnek a sátrak előtt. Előkerülnek a konzerves dobozok, a hazai kenyér. Ez minden gyerek számára külön élményt jelent. Itt a saját készletével mindegyik önállóan gazdálkodik. A falusi élet viszonylagos egyhangúságában ez az életmód mindannyiuk számára érdekes színt jelent. Tábortűzgyújtáskor egytőlegyig ott szorgoskodnak az igazgató körül. Csakhamar felcsendült a dal, amely az utolsó zsarátnokkal együtt aludt csak el. TÓTH MIHÁLY VII.