Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-26 / 205. szám, péntek

Belgrádban szociális biztonságot, Var­sóban tisztább levegőt, Bécsben, Syd­neyben soha háborút, Djakartában jobb ^Üeték, De Vietnamban gyilkolsz is, Ameriká­íl^^Äi^'elsz is, Görögországban, Rho­désiában^ arab földön jogokat tiporsz, enyegejfez, rettegésben tartasz, ember­jFjfev! _ á$fta a valóságban. Pedig szép lehet­ígéret és igézet lehetnél. Mint ahogy vagy is — igazságos harcodban, boldog szerelmedben, barátságodban, például Szófiában. A politikai küldöttség elsősorban a nemze­ti, a szakmai találkozón és a vitaösszejö­veteleken képviseli fiatalságunkat. Feladata legfőképpen az, hogy tárgyilagos tájékoztatást adjon a hazai eseményekről, amelyek iránt bi­zonyára nagy érdeklődést tanúsítanak a feszti­váli küldöttségek. A VIT programja lehetővé teszi, hogy politikai delegációnk a fesztivá­lon részt vevő valamennyi nemzeti küldöttség­gel találkozzék. A kulturális delegációban a prágai Star-tánc­zenekar, a kassai Forty theree beat-együttes, a Lúčnica zenekara és táncegyüttese, a prostéjo­vi helyőrség zenekara, a prágai Jiŕí Srnec Fe­kete Színháza, a bratislavai pantomimegyüttes, a népszerű Juventus-együttes, a társastánc két ,,B" osztályú bajnokpára és mások kaptak he­lyet. A VIT filmfesztiváljára két művét nevez­tünk be, éspedig az Oscar-díjas „Szigorúan el­lenőrzött vonatok"-at, és „Az ünnepségekről és a vendégekről" című ugyancsak kiváló művet. Fiatal művészeink nagy számban vesznek részt a VIT-díjakért folyó művészeti versenyekben is. A csehszlovák küldöttség kulturális prog­ramja már hagyományosan igen változatos és gazdag a világifjúsági találkozókon. Szófiában is adunk egy egész estét betöltő önálló mű­sort, ugyanakkor számos közös rendezvényen is fellépünk. Részt veszünk a képzőművészeti és a fényképkiállításokon, bizsu-bemutatót ren­dezünk, és a Železný Brod-i üveggyár egy fiatal szakmunkása a gyakor­latban szemlélteti majd az üvegfúvós művészetét. Már a fentiek alapján ls sej­teni lehet, hogy a szófiai ta­lálkozó programja tartalmassá­gában és sokrétűségében min­den bizonnyal felülmúlja az előző fesztiválokat. A rendezők arra törekedtek, hogy minden napnak legyen egy domináló eseménye, egy „központi té­mája". Az első nap, július 28, a megnyitó napja. A második a hősi vietnami nép és ifjúság iránti szolidari­tás napja. A vietnami küldött­ség ezen a napon többek közt az Egyesült Államok fiataljai­val is találkozik. A szolidari­tás napjának mintegy három­száz rendezvénye lesz. A harmadik elősorban vita­nap a nemzetközi politikai helyzetről. Konferenciát ren­deznek az ifjúság és a diákság feladatáról a világbéke kivívá­sában, a tudomány szerepéről a mai társadalmakban, a diák­ság világméretű együttműködé­séről stb. A negyedik a nemzeti felsza­badításért, a nemzeti független­légért, a békéért, a demokrá- SZŰFIA, A IX. VIT Uáért és a szociális fejlődésért harcoló népek iránti szolidaritás napja. Az ötödik a Bulgária népe és ifjúsága Iránti barátság napja. A küldöttségek gyá­rakba, intézményekbe, falvakba, más váro­sokba látogatnak, s Szófiában Barátság-par­kot létesítenek. A hatodik a lányok napja. A jelentések szerint a fesztivál résztvevőinek egyharma­da lesz lány, tehát sok virág, sok ajándék jut mindegyiküknek. A hetedik a forradalmi, a hazafias és a nemzeti hagyományok napja. Az est fény­pontja a nemzetközi karnevál lesz. A nvolcadik az emberi jogok védelmé­nek napja. Az ENSZ tiszteletére és érde­meinek elismeréséül nagyszabású kiállítás nyílik. A kilencedik a világbékéért és az atom­fegyverkezés ellen folytatott harc napja. A fesztivál résztvevői A békéért jelszó je­gyében átússzák a Pancsarevszki tavat. A tizedik a záróünnepség és a Szolidari­tás, béke, barátság jelszó jegyében megtar­tott nagygyűlés napja. A felsorolt események a műsor parányi tö­redéket jelentik csak, hiszen valójában napon­ta sok száz rendezvényre kerül sor. A feszti­vál műsorfüzete majdnem ötvenoldalas, és csak a legfontosabb eseményeket tünteti fel. A fesztivál résztvevőinek aligha lesz tehát egy percnyi szabad idejük is. Vitatkoznak, szó­rakoznak, barátkoznak. Tüntetnek a háború el­len, az emberi jogokért, az emberséges életért. Bizonyos, hogy nem lesznek minden politikai SZINHTLYK kérdésben egységesek, de a legfontosabban, a bélte óhajtásában egyet fognak akarni. S ez elég ahhoz hogy barátok legyenek. könnyebben építhetjük fel azt a világot, amelyben nem a nyomor és az igazságtalanság, hanem a szabadság és a boldogság fog uralkodni." MOSZKVA—1957 Július 28-án délután két órára tervezték a megnyitót, de csak több mint egy órával később tud­ták megkezdeni, mert az utcá­kon alig tudott előrehaladni a fesztiváli menet. Mintegy ötmil­lió moszkvai üdvözölte, ölelte a felvonuló fiatalokat, akik a meg­lepően szeretetteljes fogadtatást rögtönzött műsorokkal igyekez­tek viszonozni. A világifjúsági találkozók tör­ténetében ez volt a legnagyobb. Százharmincegy országból har­mincnégyezer fiatal vett részt rajta, több mint ezer ifjúsági, diák-, kulturális, sport-, cserkész, vallási, szakszervezeti és más szervezet képviseletében' A kul­turális versenyek méreteire jel­lemző, hogy negyvenhét ország kétezerháromszázhetven fiatalja nevezett be a vetélkedőkre. Hat­száz nemzeti és nemzetközi hangversenyt tartottak, három­ezer képzőművészeti alkotást mutattak be, és az első ízben megrendezett VIT-filmfesztl­válon harminckét országból százötven filmet vetítettek. Itt rendeztek először különféle szakmai találkozókat, például bányászok, nyomdászok, paraszt­fiatalok részére. Vitaesteket ls tartottak, és sok neves emberrel találkoztak. Egy külföldi funkcionárius jel­lemző véleménye erről a talál­kozóról: „A fesztivál megnyitója és hétköznapjai a legmerészebb reményeket is túlszárnyalták. Még a legkritikusabb külföldiek sem tudták azt mondani, hogy a szovjet ifjúság és lakosság szí­vélyessége mesterkélt, és a fesz­tivál hangulata egyszerűen pro­paganda." BÉCS—1959 Sokan aggódtak: sikerül-e Bécsben, egy kapitalista ország fővárosában is megrendezni a fesztivált. Sikerült. Igaz, a meg­nyitón százhúsz osztrák fiatal, akiknek a nemzetek zászlait kel­lett volna vinniük, lobogók nél­kül vonult fel. Az osztrák ható­ságok ugyanis nem engedélyez­ték az algériai fiataloknak, hogy saját zászlójuk alatt vegyenek részt a találkozón, erre a többi küldöttség szolidaritásból szin­tén felcsavarta nemzeti lobogó­ját. Az is igaz, hogy a polgári és a szociáldemokrata sajtó hall­gatott a találkozó eseményeiről. Bécsét azonban ennek ellenére is áthatotta a fesztiváli hangu­lat. Ez már a megnyitón is megmutatkozott. A bécsiek­re nagy hatással volt, hogy az ünnepi díszbe öltöztetett Prá­ter-stadionban egyszerre tizen­egy ország sok ezer fiatalja tán­colt a híres Kék Duna-kering'5 dallamára. Ennek a fesztiválnak egyébként két aranyszabálya volt: 1. a ba­rátságot mindenekelőtt a ven­déglátó osztrák nép iránt kell ki­fejezni; 2. tedd félre előítélete­det, amikor valakivel beszélsz, hallgasd meg, s azután ítélj. (Er­re az aranyszabályra alighanem Szófiában is szükség lesz. j A bécsi VIT-et hivatalosan nem tekintették politikai fórumnak, hanem csak a fiatalok találko­zójának a béke és a barátság je­gyében. Ez a hivatalos kinyilat­koztatás azonban nem felelt meg a valóságnak, a küldötteségek Itt ls hangot adtak politikai köve­teléseiknek. HELSINKI-1962 Az olimpiai stadion a megnyi tóra annyira megtelt, amennyi­re még az olimpia idején sem. Pedig Helsinkiben is mesterked­tek a VIT ellenségei. Az ameri­kai és a nyugatnémet jobboldali ifjúsági szervezetek uszító röp­lapokat szórtak, három nyelvű fesztiválellenes újságot adtak ki, olcsó, erős pálinkát osztottak, el­lenpropaganda-irodákat nyitot­tak, a megnyitó napján utazáso­kat szerveztek más országokba, s érdekes műsorokat rendeztek a városon kívül. Meg akarták buktatni a fesztivált. Azt akar­ták, hogy a lakosság maradjon távol a VIT rendezvényeiről. A fordítottját érték el. A zsúfolásig megtelt olimpiai stadion is ezt bizonyítja. A VIII. VIT-en százharminckét országból már ezernégyszáz ifjú­sági szervezet képviseltette ma­gát. A találkozónak elsősorban politikai jellege volt; már az el­ső napokban a nyílt eszmecsere, a politikai vita színtere lett. Mindenekelőtt a berlini és a né­met kérdésről folyt a vélemény­csere. A résztvevők között kü­lönösen nagy aktivitást fejtett kl az a hatvannyolc nyugat-berlini fiatal, akik titokban érkeztek a fesztiválra. „Aki szigeten él, ne tartson haragot a tengerrel" — hangoztatták a régi közmondást Nyugat-Berlin és az NDK viszo­nyára utalva. A helsinki találkozón több mint tizenháromezer külföldi fiatal vett részt. A lakosság tá­mogatta, érdeklődéssel végignéz­te rendezvényeiket, s velük örült és lelkesedett, amikor a záróakkordot jelentő tűzijátéka „Nekünk béke kelll" jelszót írta az égre. Az oldalt írta és összeállította: SZABÓ GÉZA íke, barátság! . SZÓFIÁIG :oló Vietnamból két­1. "iz TAGŰ HIVATA­több mint ötszáz fia­IX. VIT-en. A poltti­nint százötven, a kul­áz, a sportolókénak, >en tagja van. A po­izánk minden járása, s az ifjúsági szövetség mindeng új szerve­zete képviselve van. A pionírszervezetet hu­szonhárom, az üzemi szervezeteket negy­venkettő, a középiskolai és iparltanuló-isko­lai szervezeteket huszonkettő, a főiskolai szövetséget tizenhárom, a katonai szerve­zeteket kilenc, a földműves és falusi fia­talok szervezetét huszonkettő, a klubok szövetségét tizennégy fiatal képviseli. VARSÓ-1955 Az V. VIT már kisebbfajta -ju­bileum volt. Egész Lengyelország hónapokon át készült rá. Több mint kétmillióháromszázezer len­gyel fiatal vett részt a találko­zón, tiszteletére szervezett mun­kaversenyben, s ennek kereté­ben szinte megszámlálhatatlanul sok ajándéktárgyat is készítet­tek. A „Tízéves évforduló stadion­jáéban július 31-én több mint hetvenezer ember várta a száz­tizennégy országból érkezett, mintegy ötszáz ifjúsági szerveze­tet képviselő, huszonötezer fia­talt. A megnyitó fényjxmtja a fesztiválstaféta megérkezése volt, amely bejárta mind az öt kontinenst. Hazánkat ezen a ta­lálkozón ezerötszáz fiatal képvi­selte. A jubileumi találkozó jelszava a „Béke és barátság!" volt. A résztvevők ezt kapták útravaló­ul ls, Bruno Bernlnl. a DÍVSZ el­nöke a jelszó értelmezését Így fogalmazta meg: „Becsületbeli feladatunk, hogy átvegyük az évezredes civilizáció örökségét és a történelem új korszakába lépjünk, amelyben nem lesz há­ború. Békét akarunk. A béke a legnagyobb óhajunk. Testvéreink milliói világszerte szívük mélyé­ből óhajtják, hogy országuk gaz­dagságát ne eméssze fel a fegy­verkezés, hanem hogy ez a gaz­dagság a jólétet szolgálja. Barát­ságot akarunk, mert a barátság, a közös munka, a kölcsönös megértés, a bizalom alapján •íemcsak a rendkívül nagy köz­:edveltségnek örvendő csók­:érő párnatánccal, amelyet szinte aínden szabad helyen órákon át Srtak, hanem például azzal is, ogy az angol fiatalok vendégül itták a gyarmati országok kül­öttjeit. A IV. VIT-et sokáig emleget­ik lelkes, vidám hangulatáért, '.ínességéért, műsorgazdagságá­-t. július 25-től augusztus 16­: Bukarest csak a fesztiválnak t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom