Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-26 / 205. szám, péntek

1968. C j, ez a kérdőjeles cím. Mennyivel ké^ nyelmesebb lenne megírni egy befejezett ügyet, vagy egy kérdőjel nélküli állapotot. Csak hát a jelen esetben ez van. Ez a nagy kérdőjel. És sokan várják rá a választ, jogosan. De kezdjük az elején. „Leleszi problémák" címen 'lapunk április 26-i számában közöltük Török Elemér költő írását. Bár Török elvtárs most nem Leleszen lakik, azért közelről ismeri a leleszi problémákat. Ogy is mondhatnánk, hogy szívügye szülőfalujának a helyzete. A cikk bevezetőjében ugyan azt ígéri, hogy egy kommunistát, llko Istvánt, a helyi nemzeti bizottság elnökét akarja bemutatni, ám a kettőjük beszélgetése már nem csupán ennyire korlátozódik. A többi között a valamikor egyik legfejlettebb — ha nem a leggfejlettebb — bodrogközi község falufejlesztési, iskolaügyi és kulturális problémáival ls fogllakozik. Ml tagadás, fájdalommal jegyzi meg, hogy az egykor élvonalbeli falu fejlődése — szövetkezete is az elsők között alakult meg az országban — az utóbbi 10—15 évben nem éri el a bodrogközi átlagot, vagy legalábbis nem minden téren. Főképpen az iskolaügy és a falufejlesztés terén nem. Az előbbiért sokan felelősek, ez a cikkből is kitűnik. Szigorú szavakat használ ugyan a szlovák és a magyar iskola öszszevonásával kapcsolatosan, amely a magyar iskolát süjtotta, továbbá arra ls, hogy a magyar iskola rovására milyen káros volt a szülők tudatos félrevezetése bizonyos személyek részéről, de ez ellen az általánosítás ellen senki nem tiltakozott. Am a falufejlesztést illetően már nem így áll a dolog. A cikk írója ugyanis ezt kérdezi llko elvtárstól: — Van-e ebben az ügyben (a falufejlesztésse-i összefüggő lakásépítési problémák megoldásában) valami előrehaladás? — Ez kézségünk másik nagy problémája, aminek a megoldásában a helyi állami gazdaság igazgatósága akadályoz leginkább bennünket, személyesen Lefkovics, a Királyhelmeci Állami Gazdaság igazgatója. Igen, itt már névre szól a bírálat, kit terhel a felelősség, hogy miért nem tudta és tudja a Leleszi Helyi Nemzeti Bizottság elintézni 45 helybeli család házhelyet igénylő kérvényét. Kiegészítésként hadd tegyük hozzá, hogy a volt leleszi egyházi birtok most a Királyhelmeci Állami Gazdasághoz tartozik. Ez a gazdaság, az úgynevezett Major, a falu belterületén fekszik. Környéke már rég beépült lakóházakkal, ez a belterület maradt a régi. Azaz már mégsem a régi, mert néhány épület romba dőlt, csak éppen az istállók maradtak meg. Ezekben még most ls ott van az állatállomány, magunk is tapasztaltuk, milyen nagy a bűz; hogy a betegségterjesztés lehetőségeiről és az esztétikai „élményről" ne is beszéljünk. Nos, az lett vo-lna a furcsa, hogy a dologban érintett Lefkovics Igazgató (aki szintén leleszi születésű és lakos) válasz nélkül hagyja a cikket, illetve a bírálatot. Legnagyobb megelégedésünkre nem hagyta úgy. Néhány napon belül 'levelet kapott szerkesztőségünk — a főszerkesztőnek címezve — Lefkovics elvtárstól. Néhány sor a levélből: „ ... Török Elemér velem kapcsolatban Jogtalanul foglalkozik, mégpedig, hogy akadályozom a község problémájának megoldását. (Tovább) ...abban az ügyben, amit cikkükben közölnek, a mai napig velem, mint az állami gazdaság igazgatójával senki nem tárgyalt." Majd egy kis kioktatás következik, mind a cikk írójának, mind a helyi nemzeti bizottság elnökének, hogy mi mindent kellene tudniuk. S a befejezés: „ ... a mi állami birtokunkon kb. ezer ember dolgozik, nagyobb részük az Oj Szót olvassa. Azt hiszem, a főszerkesztőségnek sem mindegy, hogy lapjuk az igazat vagy csak frázisokat, esetleg egyes emberek helytelen nézetét közli. Ezért kérem, szíveskedjenek az ügyet felülvizsgálni, mert nem engedem meg, hogy egyes emberek önkényesen és jogtalanul mocskolják nevemet." Ua a demokratizálódási folyamat bizo•• nyos időszakában minden jogos és jogtalan sértést és sértődöttséget személyesen akartunk volna kivizsgálni, arra megkétszerezett szerkesztőgárdával sem lettünk volna képesek. Elküldtük tehát a Lefkovics elvtárs levelét Leleszre a nemzeti bizottságnak és a pártszervezetnek. Meg Abarára, Török Elemérnek. Leleszről már május 8-án megkaptuk a választ. Idézünk a levélből. „Pártszervezetünk vezetőségének tagjai megállapították, hogy a megjelent cikk Lefkovics elvtárs számára egyáltalán nem volt sértő, mert valóban úgy van és úgy volt, hogy Lefkovics elvtárs sem jelenleg, sem a múltban nem nyújtott segítséget a község vezetőinek a problémák megoldásában. Nem fedi a tényállást, hogy ezzel kapcsolatosan Lefkovics elvtárssal nem beszéltünk és nem tárgyaltunk." Ebben a levélben ls van még sok minden, ami a két fél egymástól való távolságát bizonyltja. Például: „Megjegyezzük, hogy Lefkovics elvtárs pártszervezetünk évzáró gyűlésére is kapott meghívót, azonban nem tartotta kötelességének, hogy a gyűlésen részt vegyen. Említésre méltó, hogy a gazdaság igazgatója a leleszi részleg üzemi pártszervezetének évzáró gyűlésén sem volt jelen, pedig ott tudomást szerezhetett voliía ezekről a problémákról, A Járási pártkonferenMegoldódnak-e a .Leleszi problémák'...? cián ls szóba került ez az ügy. Ott Lefkovics elvtárs is jelen volt. De úgy látszik, hogy vagy nem tud, vagy nem akar tudni a leleszi problémákról." A lapban megjelent cikk, valamint a két levél összehasonlítása is elég anyag ahhoz, hogy képet alkothassunk a leleszi problémákról. De hadd idézzük még — a teljesség kedvéért — a levél befejező részét. „Talán az lenne a helyes, ha úgy, mint sokan mások megtették, Lefkovics elvtárs is őszinte önbírálatot gyakorolna, és igyekezne a múltban elkövetett hibáit jóvátenni, mert úgy gondoljuk, hogy neki különösképpen van j6vátenni

x valója." Eddig a cikk, meg a levelezés. A cikkben felsoroltakhoz viszonyítva a problémák száma nem kevesebb, hanem több lett. Pedig — mi jogon kételkednénk — valamennyien azt szeretnék, hogy a legégetőbb problémákat a lehető leggyorsabban megoldják. De ezzel a vagdalőzással pedig inkább csak távolodik a megoldás lehetősége. A helyszínen igyekeztünk tehát választ keresni, van-e lehetőség az ügy törvényes, elvtársias és gyors rendezésére. Török elvtárs, az abarai iskola igazgatója, a cikk írója indította el a folyamatot, őt kérdeztük meg először, hogyan látja a pillanatnyi helyzetet. — Megkaptam a Lefkovics elvtárs levelét. Az van benne, amire számítottam. Ö már nem tud más ember lenni. De legjobb lenne, ha Leleszen folytatnák a beszélgetést, az illetékesekkel. Hiszen amit leírtam, az nem csupán az én véleményem. Ilkó István, a helyi nemzeti bizottság elnöke nem olyan ember, aki fél szembenézni a tényekkel. — Igen, ma is úgy látom, hogy amit mondtam, az igaz. Esztétikai szempontból ls a falu szégyene a Major, ezt persze látni kellene, az egészségügyi szempontokra történt hivatkozást sem lehet visszavonni, és mindezt még betetézi, hogy a helyigénylő építkezési kérvények nagyobb részét elintézhetnénk. Ojra hangsúlyozom, hogy a falu belterületéről van szó. — Még azt nem értjük, mi abban Lefkovics igazgató szerepe, hogy ennek az ügynek a megoldása még a kezdet kezdetéig sem jutott el. — Megírtuk a pártbizottság állásfoglalását. De ettől függetlenül este találkozhatnánk. C Ifogadtuk a javaslatot. Még azt is el^ árulhatom, hogy a falu vezetői j>ontosan megjelentek. Eddig tehát simán ment a dolog. A gyűlésnek szánt összejövetel azonban már nem indult zökkenésmentesen. Érthetően. Az elvtársak egy része nem egykönnyen tudta elfogadni, hogy miért kell ezt az ügyet még újságíróknak is kivizsgálni. Igazuk van, jobb lett volna, ha a leleszi problémákról már az első írás sem jelent volna meg a lapban. De ők állítják, igaz a cikk. A szerkesztőség pedig olyan levelet kapott, hogy nem igaz, és vizsgálja ki a tényleges helyzetet, már becsületbeli szempontból is. Nos, mindenekelőtt azt volt nehéz megértetni — Igaz, a jelenlevő hét elvtárs közül mindössze kettővel —, hogy bennünket nem a falu vezetőinek Lefkovics elvtárs Iránt táplált „érzelmei" — és megfordítva — érdekelnek. Ezek a személyi ügyek — kinek mi a véleménye a másikról — anynyira magánjellegűek, hogy ezekbe egyszerűen nem kell beleszólni. A mi szempontunkból tehát a sok-sok leleszi probléma leegyszerűsíthető csupán egy dología. Arra, hogy egyáltalán megoldható-e a Major felszámolása, illetve kikre vár a megoldás, ha van rá lehetőség. Lecsillapult kedélyekkel folytatódhatott a beszélgetés. Tény, hogy 25—30 házhelyet mérhetnének ki a Major területén, ha... Ha valaki vállalja azt a nem kis munkát, hogy a Majort lebontatja. (Mivel a falu belterületéről van szó, egészségügyi és esztétikai szempontból a nemzeti bizottságnak még akkor is joga van intézkedni, ha az állami gazdaság igazgatósága, névszerint Lefkovics elvtárs tiltakozna ellene.) Nos, ki vállalja a munkát? A szövetkezet jelenlevő vezetői határozottan állították, hogy ez nem lehet probléma. A nemzeti bizottság ugyanilyen állást foglalt az ügyben. Ök akár az egész bontási munkát magukra vállalják a falufejlesztés szükségessége és sürgőssége érdekében. Sőt, ennél még többre is hajlandók. Ugyanis felvetődött az a kérdés, el tudja-e az állami gazdaság helyezni a jelenleg itt istállózott állatokat. — Ez sem lehet akadály. A magunk részéről minden segítséget megadunk, ha megegyezünk a Major felszámolásában. Akár az állatok elhelyezésének gondját is magunkra vállaljuk — mondotta Dobos elvtárs, a leleszi szövetkezet elnöke. így most már még közelebb álltunk a leleszi probléipák megoldásának lehetőségéhez. Mert ha Lelfkovics igazgató ezek után sem lenne hajlandó az üggyel foglalkozni, akkor hivatalos úton is találhatnának megoldást, — gondoltuk. De azért azt is megkérdeztük: — Ki vagy kik, mikor és milyen formában beszéltek erről a dologról Lefkovics igazgatóval, Illetve ő milyen indoklással utasította vissza a kérelmet? Itt kissé elakadt a beszélgetés. Igaz, megmutatták azt a felszólalást, amely a járási pártkonferencián hangzott el, s amely érintette a Major felszámolását. Egy másik írás másolata is előkerült, azt a járásra küldték ebben az ügyben, de addig még választ nem kaptak rá. Arról azonban nincs hiteles bizonyíték, hogy az állami gazdaság igazgatóságával, személyesen Lefkovics elvtárssal tárgyaltak-e az ügyről. — Minek ide az a nagy hivataloskodás, hiszen valamennyien lelesziek vagyunk, — jegyezték meg. Czzel aztán végképp egyet kell érte^ nünk. Csakhogy az ügy intézését valahol mégis el kell kezdeni. Nem dőlne össze a világ, ha az igazgató, aki naponta többször is elhalad a Major mellett, maga jönne a javaslattal, ö is leleszi lakos, neki se lehet mindegy a falufejlesztés. De ha ez nem történt meg, akkor van még egy további lehetőség, mégpedig az, hogy asztalhoz kell ülni és megtárgyalni a dolgot. — Lefkoviccsal megtárgyalni? Ez kérdés volt ugyan, de inkább megállapításnak hangzott. Szerencsére Dobos elvtárs mindjárt azt is hozzátette: — De ha csak ezen múlik? ... Maid egy komoly és érdekes témára tért át. ö is, a többi jelenlevő is úgy látják, a falu fejlődésének nem tesz jót, hogy a kataszterileg egységes területen kétféle gazdálkodás folyik, szövetkezeti fis állami. Valamikor úgy választották kétté a falut, hogy a gazdák és az iparosok, meg a majoriak. Ez a mostani felosztás, még akkor ls, ha sok minden változott, valahogy nagyon érzékelteti a múltat. A több mint háromszor akkora szövetkezet szívesen átvenné az állami gazdaság 500 hektárnyi területét. Egyesek szerint az ellenkezőjétől sem Idegenkednének. Dehát Lefkoviccsal... Meg kell mondani, ez már nem a Lefkovics ügye: Azzal a papi birtokból átvett földterülettel nem ő rendelkezik. Ám az illetékes hivatalokkal erről is lehetne tárgyalni, mert az ötlet nem rossz. De hogy visszatérjünk a Majorra. Megkérdeztük Lefkovics igazgatót, hogy a dolog ilyen félhivatalos ismerete után ml a véleménye a Major és a földügy intézésének lehetőségéiről. — Rajtam a Major felszámolása eddig sem múlott. De hangsúlyozom, hogy ebben az ügyben velem, mint igazgatóval eddig még senki sem tárgyalt. Én is örülnék, neki, ha a Major mihamarabb eltűnne onnan. A föld, az más. Arra még lenne jogom, hogy határrendezés szempontjából cseréről tárgyaljak. De azt a területet átadni nincs jogom, az a föld az államé. Holtpontra jutottunk volna? Vagy közelebb az ügy intézéséhez? Erre mi nehezen adhatnánk választ. Mert furcsának találjuk, hogy a rendezést lényegében mindenki akarja és évek óta akarja, mégsem tudták mindmáig elkezdeni. Ki teszi meg azt a helyes első lépést, amelynek a törvényes, elvtársias és a gyors ügyintézés lesz a folytatása? E

zekre a kérdésekre csakis ők, a valamennyien lelesziek adhatják meg a választ. KULIK GELLÉRT - HARASZTI GYULA AZ ÉJJELI LATAS TITKA. Egy hibás — mellesleg egynéhány ezredmilliméteres — mikroszkópiai metszet — mutatta meg az utat az éjjeli lepkék látásának leleplezéséhez. A hibás metszet ugyanis megmutatta az ilyen lepkék szemének eddig ismeretlen részecskéit, amelyeknek nagy szerepük van abban, hogy az éjjeli rovarok teljes sötétben is látnak. Elektronmikroszkóppal vizsgálva a metszetet kiderült, hogy az éjjeli rovarok szemlencséjének felülete nem tükörsima, amint ezt eddig feltételezték, hanem sok ezer kúpalakú képződmény van rajta s ezeknek „magassága" a fény átlagos hullámhosszának a fele. Ez a rendszer fokozza a szemlencse fényátbocsátóképességét s ez elegendő ahhoz, hogy az éjjeli rovarok az ember számára teljes sötétben is lássanak. OLCSÓBB MÜGYÉMÁNTOK. A múäyémántok gyártása ez ideig grafitból viszonylag magas hőmérséklet és nagy nyomás mellett történt. A Chemische Rundschau c. folyóiratban közölt hír szerint újabban japán kutatók grafitpor, nikkel és króm keverékéből 1500 C fok mellett viszonylag kis nyomás igénybevételével is szintetikus gyémántot kaptak. Ennek eredményeképpen a gyémántgyártásra használt berendezés kevésbé kopik s ezért élettartama is jóval hosszabb. A VILÁG LEGNAGYOBB NAGYOLVASZTÓJA. A szovjetunióbeli Krivoj Rogban üzembe helyezték a világ legnagyobb nagyolvasztóját; befogadóképessége 2700 köbméter. A nagyolvasztóban olyan agglomerátumból nyerik a nyersvasat, amely 55 százalék vasat tartalmaz. A nagyolvasztó napi 5000 tonna vasat szolgáltat (évi kapacitását 1,72 millió tonnára becsülik). SZÁZMILLIÓ ÉVES HANGYÁK. A Harvard Egyetem munkatársai a borostyánkövek vizsgálata közben két kezdetleges hangya maradványaira bukkantak. Korukat százmillió évre becsülik. A borostyánkövet két .ásványgyűjtő a New Jersey állam partvidékén találta. Ez a lelet feltehetően a legrégibb a kolóniákban élő rovarok világából. AUTOMATIZÁLT FÖLDALATTI, A nyugat-berlini földalatti vasút teljesen automatizált. A vonatok elektronikus vezérlőrend. szer segítségével közlekednek, amelyet a Siemens társaság fejlesztett ki. A vonatvezetőnek csupán az indulásnál kell közreműködnie, a szerelvény egyébként önműködően fut. A vonatvezető maga is ellenőrizheti, mi történik a pályán, hogyan választja meg a vonat az optimális sebességet stb. Az automataberendezés teljesen kiküszöböli az összeütközés t az esetleges balesetek veszélyét, s emellett gazdaságosabbá teszi a közlekedést. A „LEGIDŐSEBB' AMERIKAI LAKOS. Régészeti kutatások alapján megállapították, hogy az amerikai kontinensen élő őslakosok legrégibb maradványa kb. 12 ezer éves. A pennsylvániai Huntongdonn melletti Juniata folyón létesítendő duzzasztógát építése közben bukkantak a rendkívül értékes leletre. A SURVEYOR ÉRDEMEI. Az amerikai Surveyor holdszondák 1966 óta teljesítenek kiváló szolgálatot. Ez ideig ötöt bocsátottak ki belőlük Mind simán leszállt a Holdon. Súlyuk ezer kiló körül mozog s 3,5 méter magasak. Repülés közben a Nap és a Canopus csillag szerint orientálódnak s a holdfelszíntől kb. 1800 km távolságból kezdenek közvetíteni, (dj)