Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-25 / 204. szám, csütörtök

GYALUFORGÁCS a PALOTÁBAN Cajus, a XV. római légió katonája szomjasan emelte szájához a mázas kőkancsót és mély kortyokban itta a bort. Aztán megrázkódott. A bor fanyar volt, az alkony húrjait szélkisasszonyok cibálták, a lassan hömpölygő folyam fölött szürkésfehéren gomolygott a köd. Igen, ezt a köddel takarózó folyamot kell őrizni, itt kell állni a Danuvius partján, mert ez a limes, a határ. Cajus Rómára gondolt, az Urbs ra. Óh, milyen szép lenne most a Campus Martius selymes füvére heveredni, a suburai örömlányok karjában feledni a múló időt, vagy bámészkodni a Via Sacra mentén, ahol a kereskedők kínálgatják portékájukat és a pénzváltók a márványlapon pengetik a beváltásra kerülő pénzt, vizsgálgatván vajon nem hamls-e. „Elátkozott hely — sóhajtott a veterán — ha innen egyszer kivonul a cohors — ember még véletlenül sem vetődik e tájra!" •tr Cajus jóslata téves volt. A római birodalom bukása után gótok, hunok, majd avarok lepték el a tájat és amikor a frankok megtörték az avarok hatalmát, már kialakulóban volt a morva—szlávok birodalma. A IX. század végén egy új, harcias nép vonult óvatosan a vizek mentén nyugat felé: a magyar. Először Gömörbe és Nógrádba hatoltak, majd a Nyitra partjához és a Vághoz, elfoglalták Seinpte, Galgócz, Trencsén, Bolondócz és Bán várakat és eljutottak a Morva folyóig. 907 június 17-én Zsolt vezér hadai szétverték Lajos német király seregét és az ütközet már mint „pozsonyi csata" szerepel a krónikákban. Itt '.'.lt a város, kelet és nyugat határán, falai előtt vonultak békés kereskedők, dalos kedvű lantos igricek és kalandorok, hóhérbélyeges rablóvezérek, vert hadak, őrült ílagellánsok, sebes lábú koldusok és aranyveretü hintók ... Ágyúgolyók és eszmék ostromolták a falakat, de a város állta a történelem viharát, pedig jaj, nagyon nehéz volt kelet és nyugat határán állni embernek, falnak egyaránt. E bolygón csak az ember múlik el. Az anyag birodalmában az élet diadalmaskodik á halál fölött, a múlandó állandóságra tesz szert, kőemlékekbe ássa be magát és akkor sem némul el, mikor a kövek széttöredeznek. > Azt mondhatjuk, hogy a jelent a múlt igazolja. Azzal, hogy megmagyarázzuk a múlt kulturális teljesítményeit, hozzájárulunk saját korunk történelmi képének kialakításához is. Bratislava múltjáról, szinte felbecsülhetetlen értékű emlékműveiről beszélgettünk a probléma egyik legavatottabb ismerőjével, Alojz lursa történésszel, a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet kutatási osztályának vezetőjével. — Jelenleg a két legfontosabb feladat a Váralja és az Óváros részletes feltárása. Az első feladat eredményeit már csak tudományos dokumentációban rögzítjük, mert ezt a részt kevés kivétellel teljesen lebontják. Az Óvárossal kapcsolatban azt kell megállapítani, hogyan illeszthető be a város történelmi negyede a központi városképbe. A munka négy szakaszos: történeti-levéltári, művészettörténeti, építészeti-urbanisztikai és régészeti kutatásokat folytatunk. A mi intézetünk mellett részt vesz a „kövek vallatásában" a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Szlovák Nemzeti Múzeum ls. A „kőváilató" tudósok már eddig is számos új, értékes leletet tártak fel. Az Académia Istropolitana környékén történelem előtti korból származó település nyomára bukkantak. A Zsidó utcában a város falának XIII—XIV. századból származó gótikus maradványain kívül feltárták a régi településkultúrák rétegeit. A Vödricen és a Hal téren folytatott kutatások során eddig ismeretlen, rendkívül értékes gótikus emlékek kerültek felszínre. De a legfontosabbak azok az eredmények, amelyek módosítják, helyesbítik az eddigi művészettörténeti álláspontot. Ugyanis Bratislavát még a közelmúltban is „barokk városként" emlegették, és csak a legújabb kutatások bizonyították be, hogy ez a szemlélet téves. Konkrét példaként említhetjük az Erdődy-palotát (Jirásek utca 3), amelyről mindeddig úgy tudtuk, hogy a barokk stílusirányzat 18. században épült remekműve, holott valójában a XV. században épült három gótikus építményt alakították át a kor igényeinek és társadalmi tudatának megfelelően. De ha már említettük a társadalmi tudatot, akkor talán érdemes éppen ezt a szempontot kiemelni a kutatómunka fontosságát igazoló tényezők közül. A régészeti, művészettörténeti, urbanisztikai leletek ugyanis nemcsak stílusegységek, művészi irányok láttatói, hanem mindennél beszédesebben tükrözik egyes korok társadalmi tudatát ls. Bizonyos, hogy például a festészeti ábrázolásokban közvetlenebbül mutatkozik meg az ember és a világ viszonyának lényege, az építészet azonban — éppen sajátos eszközei révén — másképpen, más oldalról tükrözi ezt a viszonyt, amire más művészet nem képes. Egy-egy korszak épltőmúvészetében ugyanazok az eszmék láthatók, mint bármely más műfajban, csak az építészet speciális nyelvén, térformálásban. Ogy véljük nem kell művészettörténésznek lenni ahhoz, hogy felismerjük a bratislavai műemlékek szépségét. Külföldi vendégeink áhítatos csodálattal állnak meg egy-egy (sajnos) málladozó épület előtt, lopakodnak be a Lakatos utca bolthajtásos kapualjai alá, de ugyanakkor megdöbbenve látják, hogy ezeket a remekműveket nemcsak az idő, hanem az emberi kéz és az emberi közömbösség is kíméletlenül rombolja. Érdemes ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni. A műemlékvédelem — országos méretekben is — csak mellékkérdés. A második világháború után az épületek többsége állami tulajdonba került és a karbantartáshoz hiányzott a pénz ős a szakember. Ezzel egyidejűleg lakókkal népesültek be a történelmi negyed épületei és bizony e lakók között igen sok a primitív, sőt deklasszált elem is. — Mi a véleménye erről Jursa elvtárs? — Sajnos mindez szóról szóra igaz. És amit ma csinálunk, az nem regenerálás, hanem csak karbantartás. Ugyanis ha a történelmi negyedet valóban regenerálni akarnánk, akkor a lakók ötven százalékát SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA Kell-e nyáron tanulni? A Brehmer kúria a Zižka utca 18ban megmenekült a pusztulástól. De mi lesz a többivel?) (A. Jursa felvétele.) ki kellene lakoltatni. De hova? Emellett nagyon jól tudjuk, hogy ma már leomlottak a bürokrácia korlátai és elméletileg semmi akadálya annak, hogy Szlovákia műemlékeit megvédjük a pusztulástól, viszont azt is tudjuk, hogy az országnak az elkövetkező esztendőkben valóban takarékoskodnia kell. Ámbár a kérdés anyagi része az állam segítsége nélkül is megoldható lenne ... Hát igen, ez igaz. Tudjuk, hogy éppen a város történelmi negyedében jutottak fedél alá kulturális, közületi és kereskedelmi létesítmények. Az üzletek forgalma is jelentősen nagyobb, mint a város többi részeiben. Ogy véljük, méltányos lenne, ha a vállalatok és közületek is hozzájárulnának a negyed karbantartásához, ha vállalnák a jó gazda szerepét. De sajnos ezen a téren még mindig az az uralkodó elv, hogy „mi közöm hozzá, nem az enyém!" (Egy országos viszonylatban is látható példával szeretném bizonyítani ezt a magatartást. A földművesszövetkezetek és állami gazdaságok elfoglalták az elhagyott kastélyokat. Egyetlen fillér lakbért nem fizettek és nem fizetnek, a karbantartással nem törődtek és nem törődnek, és amikor az elhanyagolt épület már összeomlással fenyeget, elköltöznek, mert: „mi közöm hozzá, nem az enyémľ'J De a közületi közömbösség mellett rendkívül sok kárt okoz az emberi nemtörődömség és a szadista romboló hajlam. Szinte megdöbbentő, hogy éppen a történelmi negyed lakói pusztítják szándékosan otthonuk falait. Ogy véljük, hogy nemcsak az a büntetendő cselekmény, ha valaki betöri egy üzlet kirakatát, hanem az ls, ha „szórakozásból" letöri egy kapu két-háromszáz éves, kovácsolt vasból készült kopogtatóját, vagy (mert erre ls volt példa) eltüzeli egy reneszánsz palota lépcsőházát díszítő fakorlát pilléreit. A szocialista tulajdon védelméről szólő törvénycikket mielőbb ki kell terjeszteni az építészeti műemlékekre is! Emellett valóban sürgető és kötelező parancs a „mentsük, ami menthető!" A műemlékvédelem éppen most mentette meg a pusztulástól a Brehmerkúriát (Žižka utca 18). A XVII. század első felében épült reneszánsz épület (pusztulás előtt öt perccell) végre megszabadul a lakóktól és a házban működő — asztalosműhelytől, és a regenerálás után itt rendezik be a Szlovák Nemzeti Múzeum építészet-történeti részlegét. Az épület jelenlegi képe mindennél jobban bizonyltja, hogy rossz sáfárai voltunk a múltunkat őrző, évszázadok viharát megért köveknek! PÉTERFI GYULA EMLÉKFÜZET ÉS TANULMÁNYKÖTET KÉSZÜL a 40 éves Gombaszögi Táborról és a Sarló-mozgalomról A Gombaszögi Táborban 40 éve indult Sarló-mozgalomról szóló visszaemlékezéseiket a volt Sarló alapító tagjai, tagjai és barátai — írók, költők, közéleti személyiségek — több száz oldalas könyvben jelentetik meg memoár vagy dokumentumszerű és tudományos esszék formájában. Az évkönyv szerzői többek közt: Balázs András, Balogh Edgár, Boross Zoltán, Csáder László, Csáder Mihály, Dobossy Imre, Dobossy László, Fábry Zoltán, Ferencz László, Győry Dezső, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Krammer Jenő, Lőrincz Gyula, Morvay Gyula, Oriskó István, Sándor László, Szalatnal Rezső és sokan mások; a kortársi írótársadalom egykori szlovákiai tagjai közül: Bihari Mihály, Ják Sándor, Sándor Dezső stb. „A volt Sarlósok Baráti köré"-nek tagjaiból alakult szerkesztő bizottság megszólaltatja az almanachban a mozgalom egykori magyarországi íróbarátai közül a legnevesebb mai magyarországi írókat, akadémikusokat és közéleti személyiségeket is. A dokumentumokkal és sarlósbibliográfiával stb. bővített könyv a Sarló 1931-es pozsonyi kongresszusának négy évtizedes évfordulójára készül. Ezt megelőzően — még ezen az őszön — megjelenik egy kisebb terjedelmű informatív Jellegű, de Igényes Irodalmi színvonalú emlékfüzet Budapesten a Gombaszögi Tábornak, a Sarló megszületésének és a mozgalom „Vetés" című időszaki, forradalmi szellemű folyóiratának 40 éves évfordulójára dr. Dobossy László egyetemi tanár, Iró szerkesztésében. —gfdAZ ELMÚLT HETEKBEN a családi házakban szokatlan, ám mégis jellegzetes volt a sürgés-forgás. A gyermekek fürdőruhát próbálgattak, kerékpárt tisztítottak, vlzipoiókat fújtak fel; a tanszerek és füzetek a szekrények legeldugottabb részeibe kerültek. A szülők figyelemmel kísérik s megértően megmosolyogják gyermekeik örömét és aktivitását. Itt-ott azonban átvillan az agyukon: ini lesz a tananyag további sorsa, az elsajátított ismeretek nem párolognak-e kl a fejükből. A kérdésre, mely valóban érdekesnek és jogosnak is bizonyul, a pedagógiai és pszichológiai Ismeretek alapján próbálunk választ adni. Általában érvényes, hogy a jól elvégzett munkát megfelelő és elegendő pihenésnek kell követnie. Köztudott, hogy a tanuló iskolai tevékenysége igényes, és megterhelő, a vakáció idején szükséges a fáradtságot feloldani, illetve a tanulóknak fizikailag és szellemileg fel kell frissülniük. Viszont kevésbé ismert az, hogy a pihenésnek (az alvást kivéve) amennyiben lehetséges, aktívnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy nem maradunk tétlenül (pl. passzív ülés, vagy fekvés) hanem ellenkezőleg, különféle tevékenységet, mozgást fejtünk ki. Ennek azonban alapjában véve különböznie kell attól a munkától, mely a szervezetet kifárasztotta. Azok számára, akiknél a fáradtság szellemi tevékenység, tanulás következménye, az aktív pihenés legmegfelelőbb formája a testi mozgás, a sportolás és a különféle játékok. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy gyermekeink számára a szünidő alatt a lehető legtöbb lehetőséget biztosítsunk az ilyen jellegű tevékenység megvalósítására. Ha lehetővé tesszük, hogy naponta több órát víz mellett és napon lehessenek, s hogy a szünidőt barátaik vidám társaságában tölthessék, ezáltal szervezetükben közvetve erőt gyűjtünk a következő tanév feladatainak teljesítéséhez. AZ AKTlV PIHENÉS jótékony hatása abban rejlik, hogy valamilyen tevékenység elvégzésével nem fárad ki az ember egész Idegrendszere, hanem csak egy része. Ha a nyári játékkal, testmozgással az Idegrendszer azon részeit terheljük, melyek az aktivitást irányítják, lehetővé tesszük az Idegrendszer más részeinek felfrissülését, melyek viszont a tanév folyamán voltak kitéve megerőltetésnek. A fáradtság keletkezésénél, illetve kiküszöbölésénél lejátszódó fiziológiai folyamatok vizsgálatával megállapították többek közt azt is, hogy az agy azon központjainak megterhelésével, melyek addig nem működtek hatékonyan, gyorsabban sikerül elérni az előzőleg megterhelt központok fáradtságának eltávolítását is. Ily módon gyorsabban feloldható a fáradtság, mint abban az esetben, ha az egész szervezet teljesen tétlen és passzív lesz. Más szóval ezt úgy ls kifejezhetnénk, hogy a gyermekek alaposabban kipihenik az iskola fáradalmait, ha úsznak, futkároznak, játszanak, mintha a heverőn tétlenül henteregnének. Röviden tehát ennyi lenne az útmutatás arra vonatkozóan, mit tegyenek gyermekeink a szünidő alatt. A szülők körében azonban felvetődik a kérdés, kell-e nyáron tanulni és szükséges-e, hogy a gyermekek fellapozzák a könyvet. Erre egyértelműen azt kell válaszolni, hogy vakáció alatt a tanulás kizárólag csak játékos, közvetett formában valósítható meg. A tanulás közvetett formáján olyan tevékenységet értünk, mely egyrészt összhangban van a test aktivitásával és a gyermek játékával, másrészt elősegíti, hogy gyermekeink a szünidő idején ne szokjanak el a legkülönfélébb ismeretek elsajátításától. EMLÍTSÜNK MEG NÉHÁNY ilyen Játékos formát. Manapság divatossá vált az utazás, a turisztika, s ritka az a család, amelyik valahová ne utazna el a nyár folyamán. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az Ilyen utazás hasznos, s jó alkalom a Játékos tanulásra. (Az utazásnál természetesen nem lényeges, hogy külföldi útról legyen szó). Az utazás ugyanis szinte a földrajz megelevenítése. Séta a városban, barangolás a hegyekben, a folyók mentén, táborozás a völgyekben és hegyoldalban, mind-mind olyan alkalom, melynek során a szülő csaknem minden esetben tud valami érdekeset mesélni a gyereknek a földrajzi „fogalmakról" és lehetősége van, hogy irányítsa és támogassa a gyermek ez irányú érdeklődését. Ha kisétálunk a természetbe, egyenesen a botanikában, biológiában, zoológiában vagy a történelemben találjuk magunkat. Amit a gyermek A tankönyvek olvasása közbea absztrakt módon észlel, most mindez a gyakorlatban „kézzelfogható" formában jelenik meg körülötte. Az a szülő, akinek valóban nem közömbös a gyermek Iskolai előmenetele, rövid időre átveheti a tanító szerepét és csakugyan sokat tehet a gyermek képességeinek fejlesztése és megszilárdítása érdekében. Viszont tudnunk kell azt is, hogy az ismeretek elsajátítása közvetett formában történik, Játékosan — utazással, sétával, s eközben figyeli a gyermek a bennünket körülvevő világot, irányíthatjuk a figyelmét, ösztönözhetjük érdeklődését és kíváncsiságát, s bővíthetjük látáskörét. Valljuk be, a szülő számára bizony nem könnyű, hogy „megjátssza" a pedagógus szerepét. A napi hajsza következtében az ember fejéből gyakran elpárolognak egyes ismeretek, melyeket gyermekeinktől megkövetelünk, magunkkal szemben viszont elnézőbbek vagyunk. A szülőnek gyermekeivel együtt kell növelnie ismereteit és műveltségét. A szünidő alatt a kezdeményezést, a tanulni akarást a szülőnek kell átvennie, s ezért gyakran át kell lapoznia könyveket és folyóiratokat, hogy ez az új szerep ne okozzon neki komolyabb nehézségeket. Nem ritka az az eset sem, amikor nyáron a gyermek fizikai munkával keres magának néhány koronát. Kérdés, hogy a munka az aktív pihenés formája-e, és hozzájárul-e a fizikai és szellemi erő felújulásához? Erre a kérdésre nem adhatunk egyértelmű választ. A fizikai munka szintén a testi aktivitás bizonyos formája. Köztudott, ha a gyermek néhány koronát keres, ez a tény kedvezően befolyásolja jellembeli tulajdonságait, például s takarékosságot, a munka megbecsülését stb. Ennek ellenére a szülőnek ügyelnie kell arra, hogy a munka arányban legyen a gyermek testi adottságaival, s ne vegye őt igénybe mértéken felül, mivel a fejlődő gyermek tevékenységének különböznie kell a felnőttek munkájától. Ajánlatosabb tehát az igénytelenebb munka még akkor is, ha az kevesebb keresettel jár, azonban nem veszélyezteti a gyermek egészségét. BEFEJEZÉSÜL szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nyári szünet idején nem célszerű a szobában üldögélni könyvek mellett. A szülők nevelési szándékának az ismeretek és tapasztalatok játékos úton való elsajátítását kell céloznia, s a gyermek figyelmét a valóság különféle szakaszaira kell irányítania, hogy fokozatosan kikristályosodjon a gyermek jövőbeli hivatása. CZAKÚ MÁTYÁS pszichológus KULTURÁLIS HÍREK • SYDNEY LUMET amerikai rendező Csehov Sirályából új filmváltozatot készít. Filmjének főszereplői Simoné Signorét, James Mason és Dávid Warner. • ANGOL szöveggel, Columbia-lemezen a közeljövőben elkészül Mikisz Teodorakisz néhány dalának lemezfelvétele. A lemezzel egyidejűleg az egyik londoni zeneműkiadó A szabadság éneke címmel könyv alakban ls megjelenteti a szóban forgó Teodorakisz-dalokat.