Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-25 / 204. szám, csütörtök

Segédüzemi termelés mezőgazdaságunkban MEZŐGAZDASÁGUNK dolgozóinak érdekében rendkívül fontos intézkedésnek tekinthetjük a segédüzemi termelés engedélyezését, mivel így sikeresen enyhíthetők a mezőgazdasági munka idényszerűségének néhol' sok gondot okozó következményei. A célszerűen megszervezett segédüzemi termelés általában nagyon kedvezően befolyásolhatja a mezőgazdasági üzemek — EFSZ-ek és állami gazdaságok —• tevékenységét. Egyrészt állandó munkát és jó keresetet biztosít a dolgozóknak, másrészt hathatósan járul hozzá ahhoz is, hogy az idénymunkák napjaiban mindenkor elegendő dolgozó álljon rendelkezésre. A legfontosabb azonban az, hogy a segédüzemi termelésből befolyó, gyakran jelentős összegek beruházásokat, építkezéseket, a földek újbóli termékenynyé tételét, gépek s egyéb berendezések beszerzését stb. teszik lehetővé. Az egységes földművesszövetkezetek a 47/1968. sz. rendelet értelmében segédüzemi termelést vezethetnek be, ami alkalmat ad minden szövetkezeti tag állandó foglalkoztatására, termelőeszközök jobb gyümölcsöztetésére s esetenként a helyi anyagforrások hasznosítására is. Mindez egész társadalmunk érdekében jelentősen növelheti az EFSZ-ek vezetőségének, valamint tagjainak kezdeményező készségét. Az említett rendelet értelmében alapjában véve csupán két, de mellőzést nem tűrő kötelezettség hárul a segédüzemi termelésre is berendezkedő földművesszövetkezet vezetőségére. Kötelessége, hogy az EFSZ alapszabályaiban feltüntesse a segédüzemi termelés jellegét, terjedelmét és helyét. Ha pedig különengedélyhez kötött segédüzemi termelésről van szó, ezt az engedélyt feltétlenül be kell szereznie. Nyilvánvaló, hogy e két alapvető kötelesség teljesítése nem okozhat különösebb nehézségeket. MIT ÉRTÜNK SEGÉDÜZEMI TERMELÉSEN? A segédüzemi termelés nem szorítkozik csupán bizonyos termékek előállítására, hanem a más szocialista szervezetek vagy egyének által megrendelt szolgáltatásokra is kiterjedhet. Az ilyen tevékenység természetesen az adott mezőgazdasági üzem lehetőségeitől s a helyi feltételektől függ. tgy például az ipari központok közelében gazdálkodó EFSZ-eknek vagy állami gazdaságoknak minden bizonnyal sok alkalmuk adódik arra, hogy megrendelésre nyújtsanak különböző szolgáltatásokat. Ugyanakkor különféle javító és karbantartó tevékenységgel a helyi lakosság igényeit Is kielégíthetik. Köztudomású ugyanis, hogy minden földművesszövetkezet és állami gazdaság elegendő szakképzett dolgozóval — lakatosokkal, asztalosokkal, ácsokkal, kőművesekkel stb. rendelkezik. Nagyon hasznos és előnyös tehát, ha a segédüzemi termelésben dolgozók a mezőgazdaságban általában hiánycikknek számító termékeket állítanak elő, pl. kosarakat vagy szalmagyékényt fonnak, különböző célra használható keféket kötnek, falapátokat s egyéb használati tárgyakat készítenek stb. A Belkereskedelmi Minisztérium is érdeklődik bizonyos, a segédüzemi termelésben előállítható termékek, pl. különböző nagyságú kampószögek, ácskapcsok, padok, csőcsatornák, kalitkák, főzőkatlanok, anyagfazekak és korsók, fakazetták, játékszerek, fonott kosarak, szőnyegek, csipkék stb., vagyis az ilyen országszerte keresett, tehát általában jól értékesíthető árucikkek iránt. A TERMÉKEK ÉS ÁRUCIKKEK ÉRTÉKESÍTÉSE A segédüzemi termelés csak akkor lehet valóban folyamatos és eredményes is, ha az adott EFSZ, illetve állami gazdaság vezetősége szerződésekkel biztosíthatja az előbb említett terinékek s árucikkek értékesítését. Magától értetődő, hogy a szerződésben pontosan fel kell tüntetnie a megrendelt áru mennyiségét, fajtáját, minőségét, súlyát, darabszámát, a kölcsönös megegyezés alapján megállapított árat, nemkülönben a szállítás helyét és időpontját is. Amennyiben a segédüzemi termeléssel is foglalkozó mezőgazdasági üzem nem biztosíthatja a megvételre felajánlott áru értékesítését, forduljon a következő üzemekhez: Rempo, Technomat, Družstevný zásobovací podnik. Magától értetődő, hogy az EFSZ-ek s az állami gazdaságok segédüzemi termelésére, illetve az e termelésből származó árucikkek értékesítésére is vonatkoznak az általában érvényes előírások, például a forgalmi adóról szóló 73/1952. sz. törvény, valamint a forgalmi adó kivetésére vonatkozó, 1968. január 1-től érvényes előírás stb. A segédüzemi termelésből befolyó bevétel az adott EFSZ vagy állami gazdaság bevételének elválaszthatatlan része, s ezért a 112/1966. sz. törvény értelmében megadóztatják, vagyis e bevétel után is mezőgazdasági adót kell fizetni. AZ ÁRKÉPZÉS SZABÁLYAI Az egységes földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak segédüzemi termelésükkel kapcsolatban általában nagyon sok problémát kell megoldaniuk. Közülük elvi jellegű az árképzés, illetve árszabás problémája, amely azonban nem okozhat különösebb gondot, mivel a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium már közzétette az erre vonatkozó szabályokat és utasításokat. Az utasítások értelmében az EFSZ-ek s az ÁG-k segédüzemeiben előállított árucikkekre s a segédüzemi dolgozók által végzett munkákra, illetve az általuk nyújtott szolgáltatásokra a szabad árképzés szabályai vonatkoznak, éspedig az esetben is, ha népgazdaságunk más ágazataiban vagy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum más üzemeiben hasonló adottságok esetében ki van zárva az árképzés említett módja. A szabad árképzés szabályai nem vonatkoznak a más ágazatbeli beruházók által megrendelt építkezésekre. Ez esetben az adott építkezéssel összefüggő munkálatokért elszámolható nagykereskedelmi ár egyben a maximálisan számlázható ár is. Ettől eltérően a kivitelező s a megrendelő közötti megegyezés alapján megálapított szabad ár csak az esetben számlázható, ha a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörében megrendelt építkezésről van szó. Az említett esetekben azonban egyaránt ajánlatos a segédüzemi termelés keretében előállítandó minden egyes termékre, illetve elvégzendő munkára stb. vonatkozó pontos számvetés összeállítása. A számvetésben fel kell tüntetni az árajánlatot előterjesztő földművesszövetkezet vagy állami gazdaság pontos címét, az adott terméket és súlyát, ha több termékről van szó, úgy a darabok számát, mennyiségét és súlyát is. A számvetés legfontosabb adatai a következők: a közvetlen anyagráfordítás költsége, az egyenes adó, egyéb közvetlen költségek, a nem közvetlen költségek, az önköltség, a bérek, a nyereség s az önköltséghez hozzászámított nyereség, illetve az így kiszámított nagykereskedelmi ár. Az ezeket az adatokat feltüntető kimutatás helyességét az üzem vezetői sajátkezű aláírásukkal s az üzem hivatalos bélyegzőjével igazolják. A MUNKÁLATOK ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK ÁRÁNAK KALKULÁCIÓJA Az EFSZ-ek s az ÁG-k segéd üzemei által vállalt munkálatokért, Illetve szolgáltatásokért számlázható árakat mindenkor egyénileg, tehát az esetenkénti adottságokhoz igazodva kell kiszámítani. A megrendelők tájékoztatására kidolgozott árajánlatot ki kell egészíteni a minél részletesebb kalkulációval, amelynek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: közvetlenül felhasznált anyag, egyenes adó, szál lítási költség, egyéb költségek, javítások és karbantartások, állóeszközök leírásai, egyéb leírások, termelési költségek, egyéb kiadások és tiszta nyereség. Ezek az adatok együttvéve szolgálnak a vállalt munkáért vagy szolgáltatásért igényelt árak kiszámításának alapjául. A SEGÉDÜZEMI DOLGOZŰK DÍJAZÁSA A gazdaságirányítás új rendszerében minden vállalat, illetvet üzem vezetősége nagyobb jogokkal van felruházva, úgyhogy kedvezőbb feltételek között operatívabban oldhatja meg a dolgozók díjazásával kapcsolatban felmerülő problémákat. Ami a segédüzemi dolgozók díjazásét illeti, egyes EFSZ-ek s állami gazdaságok vezetősége mégis helytelenül értelmezi a kedvező lehetősé geket. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a segédüzemi dolgozók bérezése is az általában érvényes szabályokhoz igázod ják, mert ellenkező esetben . más ágazatok rovására, tehát társadalmi szempontból káros munkaerővándorlásra kerülhet sor. A segédüzemi termelésben — különösen az esetben, ha megrendelt munka elvégzéséről vagy szolgáltatás nyújtásáról van szó — a dolgozók díjazása általában a segédüzem bevéte leiből való, vagy pedig az előállított termékek értékéhez igazodó haszonrészesedésen alapszik. Magától értetődő, hogy az említett dolgozók másféle díjazása is lehetséges; például órabért, szakmánybért, vegyes jellegű bért stb. kaphatnak. Az adott mezőgazdasági üzem vezetőségének azon ban a díjazás bármelyik módozaténak gyakorlati alkalmazása esetében is elsősorban a társadalmi s az üzemi érdekeket kell szem előtt tartania. J P Amikor egy egész iskola érettségizik T izennyolc évvel ezelőtt, • amikor Jókai szülővárosában megnyílt az első csehszlovákiai magyar gimnázium, félénk tekintetű csallóközi, gömöri és kelet-szlovákiai lányok és fiúk foglalták el helyüket az iskola frissen festett osztályaiban. Sokan közülük „kényszeremigrácíóból", azaz Magyarországról jöttek haza, hogy szülőföldjükön és anyanyelvükön folytassák tanulmányaikat. Mások pedig szlovák nyelvű polgári és szakiskolákból érkeztek, hogy egy kis késéssel ugyan, de Komenský elvének és a szocializmus eszméinek megfelelően, szintén anyanyelvükön szívják magukba a tudást. Az 1950/51-es tanév első osztályos tanulói még a régi, klasszikusnak mondható iskolarendszer szerint végezték gimnáziumi tanulmányaikat, a negyedik osztály anyagát azonban 1953 nyarán, forró nyári hetek alatt kellett elsajátítaniuk, hogy letehessék az érettségi vizsgát, mert a következő évben már életbe lépett az új iskolareform. Azóta többször megváltoztatták az ország oktatási rendszerét — és hogy ezek a reformok nem váltak be, arról a jelenleg készülő, lényegében a kipróbált és Európa országaiban bevált iskolarendszerre való visszatérés tanúskodik. Az első csehszlovákiai magyar gimnázium akkori első osztályosai ma már felnőttek, s megtalálhatjuk őket a társadalmi tevékenység legkülönbözőbb szakaszán... Július elején, egy hétvégi forró délután, a komáromi gimnáziumban érettségi találkozóra jöttek össze azok a „vén diákok", akik 1953 nyarán friss érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben hagyták el diákéletük Duna-parti fellegvárát. Ki egyedül, ki a feleségével, illetve férjével érkezett. Néhányan vonattal, a közelebb lakók autóbusszal, többen pedig saját gépkocsival érkeztek. Az elmaradhatatlan osztályfőnöki órán kiderült, hogy a két osztálynak legalább a fele hiányzik. Ugyanakkor általában azt is megállapították, hogy senki sem változott: a 15 évvel ezelőtti tulajdonságok, vonások megmaradtak. Senki sem öregedett, senki sem fiatalodott — valamennyiük megnyilvánulása éppolyan volt, mint diákéveik idején. A boldog diákévekről alkotott kései illúzió néhány órára valósággá vált. Felelevenedtek a szép emlékek, a diákcsínyek, a vizsgákkal járó izgalmak. Dr. Kovácsné Frankovics Magda tanárnő éppoly bájosan és gyengéd szigorral intette csendre a tereferélőket, mint annak idején, tizenöt évvel ezelőtt... A találkozó esti programjának a Kristály vendéglő kiváló cigányzenekara, a régi emlékek, a távollevő osztálytársak emlegetése, az új élmények, felújult barátságok, vidámság és komoly diskurzus légköre adta meg a keretet. A diákok közül sokan pedagógusok ... akik a jelenlevő Horváth József igazgatónak, dr. Miklós Elemér igazgatóhelyettesnek és Szakáll Imre mérnöknek most már a kollégái és vitapartnerei. A találkozó résztvevői között volt elektromérnök, vegyészmérnök, közgazdász, üzletvezető, adminisztratív dolgozó, művészettörténész, több tudományos dolgozó, akik közül az egyik kanditásus —, aki a napokban kapta meg a Humboldt ösztöndíjat — továbbá állatorvos, forgalmista, főagronómus stb. Az asztaloknál sok szó esett napjaink eseményeiről, a sorsok alakulásáról. A „vén diákok" megmaradtak derűlátóknak, annak ellenére, hogy aggasztja őket a szlovákiai magyar kisebbség sorsa. Optimizmusukat nemcsak a szép emlékekkel telt diákévek, de az utána jövő évek sikerei is megalapozzák. Mindenütt megállják a helyüket, és munkájukkal elismerést vívnak ki nemcsak saját személyük, de a komáromi gimnázium iránt is, amely tizenöt évvel ezelőtt útnak engedte őket. De szóljunk néhány szót az iskola szerepéről a szlovákiai magyar értelmiségi utánpótlás nevelésében! Ogy vélem, nem túlzás az a megállapítás, hogy a szlovákiai magyar ifjúság szellemi felemelésében és kultúremberré való nevelésében a komáromi magyar gimnázium — mai nevén általános középiskola — megbecsülésre méltó munkát végzett és jó példát mutatott az 1950 után nyíló többi szlovákiai magyar középiskolák számára is. Az elmúlt tizennyolc év alatt közel ezerháromszáz diák érettségizett ebben az intézetben. Az iskola tanulói közül — 1966. évi adat — 455 sikeresen folytatta, illetve végezte be tanulmányát az ország valamelyik egyetemén vagy főiskoláján. A komáromi magyar diákok közül több mint negyvenen orvosi diplomát szereztek. A különböző mérnöki diplomával rendelkezők száma is eléri a százat. A patinás hírnevű iskola a szlovákiai magyar oktatásügy állandó utánpótlási forrása. A magyar tannyelvű középiskolákon vagy hetven „komáromi" pedagógus oktatja az új nemzedéket. A kilencéves iskolák magyar pedagógusai közül pedig több mint kétszáz vallja alma materjának a komáromi iskolát. A

z a tény, hogy az iskola végzett tanulóinak több mint a fele sikerrel végzi el a felsőoktatási intézmények valamelyikét, arról tanúskodik, hogy a komáromi általános középiskola érettségi bizonyítványainak megvan a tudásfedezete; és az iskola pedagógusai hivatásuk magaslatán állnak — minőségi munkával szolgálják a szlovákiai magyarság szellemi felemelkedésének magasztos ügyét. A komáromi általános középiskola —, az első „gólyáihoz" hasonlóan — tizennyolc éves alkotómunkára tekinthet vissza. A fenti kiváló eredményeket tekintve ez az iskola kitűnően érettségizett. Tanú erre az egész szlovákiai magyarság. SOMOGYI MÁTYÁS I/ ilencven évvel ezelőtt Wichterle és Kovarík szerény kis lakatosműhelyt alapított Prostéjovban. Mezőgazdasági szerszámokat, járgányokat, később cséplőgépeket, kisebb-nagyobb benzinés naftamotorokat gyártottak a fejlődő, gyarapodó műhelyfalak között. S a szerény lakatosműhely időközben a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyárává fejlődött. A gyárról kevesen tudják, hogy annak idején személy- és tehergépkocsikat is gyártott. A Kapka jelzésű személyautó a maga korában szokatlan aerodinamikus alakjával vonta magára a figyelmet. Az első traktor, a petróleum-meghajtású Wikov 32 1934-ben hagyta el a gyárat. Óránként 6,5 kilométeres sebességgel közlekedhetett, ami akkor szép teljesítménynek számított. Ma, amikor az Agrostroj világszerte megbecsült márka, ezek a műszaki adatok nevetségesen hatnak. A gyár tervezőirodájában időközben — különösen a háború után — számtalan kiváló tulajdonságú gép született. Említsük meg tadicsérettel beszélnek a földművesek. A most készülő tökéletes gépsorhoz egyébként sok reményt fűznek; többek között, hogy betör a világpiacra. A fejA lakatosmííhelytől a világhírig KILENCVENÉVES AZ AGROSTROJ Ián csak a ZM-330-as gabonakombájnt, mely annak idején a maga nemében a világ legjobb hasonló gépével ls versenyre kelhetett. Néhány ilyen típusú kombájnt még ma is láthatunk a gabonaföldeken. Az utóbbi években Prostéjovban nem gyártanak kombájno kat. Ellenben már a közeljövőben siker koronázza majd a műszakiak igyekezetét egy hárommenetes aratásra szolgáló tökéletes gépsor elkészítésével, mely iránt külföldön máris nagy az érdeklődés. Néhány próbatípus munkájáról csupa lett gabonatermesztő országokban uralkodó nézet szerint ugyanis a hárommenetes aratás a legjobb, legtökéletesebb és legkorszerűbb aratási módszer. Az 1963-ban Munkaérdemrenddel kitüntetett gyárban és hat fióküzemében tavaly 72 géptípust gyártottak. Legismertebbek közülük: az 1966. évi brnói árumintavásáron arany

1 éremmel kitüntetett burgonyaültetőgép. Tavaly hasonló elismerés érte a TB-80-4-es burgonyaosztályozó gépet. Az említett termékeket a T-4K-10-es kistraktorral, a CPF-3-as tartálykocsival és a Cch-3-as komlófésülővel együtt Magyarországra, Jugoszláviába, Lengyelországba és az NDK-ba exportáljuk. A gyár külföldi üzleti partnereinek a száma azonban az említettnél jóval nagyobb. Egyik-másik gép a kapitalista országokban terjeszti iparunk jó hírnevét. A gyár dolgozói az idén is néhány új gyártmánnyal lepik meg a földműveseket. Ezek közé tartozik egy nagy befogadóképességű önrakodó pótkocsi, egy új típusú, főleg kertészetben használható kistraktor. Felújítják továbbá a hat és fél lóerős kétkerekű kistraktorok gyártását. A jubileum alkalmából kiállítást rendeznek. Bemutatják rajta a gyár egykori termékeit, melyeket összegyűjtenek az ország különböző helyein. Természetesen ott lesznek majd a legújabb gyártmányok is. P. L.