Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-20 / 199. szám, szombat

ALEXANDER DUBČEK ELVTÁRS BESZEDE (Folytatás az 1. oldalról) gálva, amelyek július 4-, 5-, 6­és 7-én zajlottak le, s politikai­lag nem lett volna helyes visz­szahívni őket a konferenciák­ról. A CSKP KB elnöksége így csak július 8-án ülhetett össze. Ezen a gyűlésen a CSKP KB elnöksége egyhangúlag s öröm­mel vette tudomásul a kommu­nista pártokkai való tanácsko­zás lehetőségét. Azt tanácsol­ta az öt kommunista és mun­káspárt képviselőinek, egyelőre ne tartsák meg a közös érte­kezletet, amelynek programján csak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a CSKP helyze­tének megvitatása szerepel. A CSKP KB elnöksége azt java­solta, hogy rendezzenek a leg­közelebbi időben kétoldalú tár­gyalásokat a testvérpártok kép­viselőivel, többek között a Ro­mán Kommunista Párttal és a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségével is, azzal a céllal, hogy kölcsönösen tájékozódjanak or­száguk és pártjuk helyzetéről, s megítéljék, melyik időpont felelne meg néhány szocialista ország kommunista és munkás­pártjainak tanácskozásaira. Ugyanakkor tárgyaltunk a szov­jet elvtársakkal arról, hogy a kétoldalú tárgyalásokat július 14-én, vagy 17-én, esetleg más, megfelelőbb időpontban valósí­tanánk meg. Hasonló javaslatot tettünk a lengyel, a magyar, a német és a bolgár elvtársaknak ls. A CSKP KB elnöksége — Ja­vaslatainkra ' válaszként — Jú­lius 11-én, csütörtökön a késő esti órákban megkapta mind az öt párt közös levelét, amely ismét felhívta a CSKP KB el­nökségét, hogy vegyen részt a varsói értekezleten. A tanács­kozás új időpontja azonban a levélben nem szerepelt. A hely­zet ismételt megtárgyalásakor, Július 12-én, pénteken a CSKP KB elnöksége elhatározta, hogy újból megkéri a testvérpárto­kat, legyenek megértéssel és kölcsönös találkozásokra kéri fel őket, elsősorban a szovjet elvtársakat. 1968. július 13-án, szombaton, amikor állásfoglalásunkat átad­tuk a kommunista pártoknak, a sajtóirodák már bejelentették az SZKP küldöttségének Varsó­ba érkezését. A vasárnapra vir­radó éjszaka, tehát július 14-re virradóra táviratot intéztünk Brezsnyev elvtárshoz Varsóba azzal a kéréssel, hogy a kom­munista pártjainkat egybefflző nemzetközi kapcsolatok érdeké­ben ne tegyenek semmiféle olyan lépéseket, amelyek ked­vezőtlenül befolyásolhatnák amúgy is bonyolult helyzetün­ket. A CSKP KB elnökségének Július 15-i, hétfői rendkívüli ülése ismét azzal a kéréssel fordult a varsói értekezlet résztvevőihez, hogy a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság helyzetével kapcsolatosan ne fogadjanak el következtetése­ket. Erre a kérésünkre válaszul sajnálatukat fejezték ki, hogy a OSKP nem vesz részt az érte­kezleten. Ennyit tehát az események tényleges fejlődéséről. A testvérpártokkal folytatott tárgyalásaink lefolyásából lát­ható, miszerint az elnökség kö­vetkezetesen arra törekedett, hogy elejét vegye a félreérté­seknek, s hozzájáruljon a vitás kérdések és Csehszlovákia po­litikai helyzete eltérő értéke­lésének tisztázásához. Mély meggyőződésünk, hogy nyílt elvtársi tanácskozással megoldhatók a keletkezett prob­lémák és az esetleges félreérté­sek. Ahogyan szükségszerűen problémák és félreértések ke­letkeznek a fejlődés új útjai­nak keresése közben saját tár­sadalmunkban, saját pártunk­ban is, ugyanúgy keletkezhet­nek a testvérpártokhoz és -or­szágokhoz fűződő közös kap­csolatainkban is. A módszer­nek, amellyel leküzdjük őket, ugyanolyannak kell lennie, mint amilyeneket egymás kö­zött alkalmazunk: a nyílt elv­társi vita, a véleménycsere, az igazság megtalálásának közös érdeke. Nem akarunk és soha nem is fogunk kapcsolatainkba semmiféle más momentumokat, semmiféle egészségtelen presz­tízskérdéseket, semmiféle hiú­sági kérdéseket vagy az önbí­rálat hiányát stb. belevinni. Pártunk mindig következete­sen ragaszkodott a proletár nemzetköziség elveihez. Fenn­állása óta sohasem adott okot arra, hogy olyan tetteket vet­hessenek szemére, amelyek kö­vetkeztében eltávolódna a nem­zetközi munkásmozgalom köte­lékétől. Pártunk kapcsolatai az SZKP­val és a testvérpártokkal, s nemzeteink szövetsége és ba­rátsága a Szovjetunió és a szo­cialista országok nemzeteivel, népünk alapvető létérdeke. El sem tudjuk képzelni, hogy a szocializmus építése, állami és nemzeti önállóságunk és biz­tonságunk más alapokra épül­hetne, mint államaink és párt­jaink testvéri szövetségére, s mély barátságára. Ez a törté­nelmileg kipróbált állásfogla­lás feljogosít bennünket arra, hogy hangsúlyozzuk, a proletár nemzetköziség elidegeníthetet­len része az az elv is, amely szerint minden pártnak a szo­cializmus építésének irányvona­lát megszabva — saját orszá­gának feltételeiből kell kiindul­nia. A szocializmus üres abszt­rakció lenne, ha nem ölelné fel az új, Igazságos, szocialista rendet építő nemzet hagyomá­nyait, történelmi tapasztalatait és szellemi légkörét. Egész pártunk, a munkásosz­tály, hazánk valamennyi dolgo­zója és nemzeteink előtt nagy felelősséget viselünk azért, hogy hűek maradjunk politi­kánkban a nemzetköziség elvei­hez, még ebben a nehéz hely­zetben ls, amikor egyes alap­vető kérdésekről más testvér­pártokkal vitázunk. Elhatároztuk, hogy folytatni fogjuk ažt a politikát, amelyet a Központi Bizottság januári ülésén megkezdtünk. Túlságo­san drágán fizettünk és fize­tünk az elmúlt évek gyakorla­táért. Ezért következetesen megvalósítjuk azokat az intéz­kedéseket, amelyeket az ak­cióprogramban lefektettünk. Megteremtettük a feltétele­ket a teljesen nyílt vitához, megszüntettük és eltöröltük a cenzúrát, kibővítettük az egye­sülési és a gyülekezési jog ér­vényesítésének lehetőségeit, so­kat változtattunk a párt, a kor­mány, a parlament, a Nemzeti Front és a közéleti szervezetek munkamódszereiben, kialakítot­tuk a feltételeket a törvénysér­tésekkel sújtott személyek kö­vetkezetes rehabilitálásához és a sérelmek helyrehozásához. Az ilyen változások megvaló­sítása természetesen nem me­hetett és a jövőben sem megy majd nehézségek, hibák és eset­leges szélsőséges cselekedetek nélkül, nem folyik le konfliktu­sok nélkül, anélkül, hogy ne lennének próbálkozások, vagy feltételezések az átmeneti ne­hézségekkel való visszaélésekre a kommunistaellenes és a kon­zervatív erők részéről is. Ezek a nehézségek és annak szüksé­gessége, hogy rugalmasan rea­gáljunk a politikai helyzetre, nem lehet azonban a döntő egész helyzetünk és pártunk politikája megítélésében. Mun kánk taktikájának és stratégiá­jának megállapításakor az a fontos és a döntő, hogy fejlő­désünkben az új szocialista mozgás a meghatározó. Nem térhetünk le és nem ls akarunk letérni a megkezdett útról, amelyet az akcióprogram fog­lal magában. Nem térhetünk és nem ls akarunk visszatérni azokhoz az állapotokhoz, ame­lyeket pártunk egyszer s min­denkorra elítélt. További mun­kánk egyetlen alternatívája az akcióprogram feladatainak kö­vetkezetes megvalósítása, ez az előre vezető út. Az ellenkező eljárás azt jelentené, hogy né­peink valóban elfordulnának a párttól, s hazánkban diszkre­ditálódna a szocializmus. És ezzel semmi esetre sem segí­tenénk a nemzetközi kommu­nista mozgalmat. Ezzel kapcsolatban alá kell húznom azt a nagy felelőssé­get, ami most a sajtó, a rádió és a televízió kommunistáira és dolgozóira hárul. A Központi Bizottság májusi plénumának határozata világosan értékelte a január utáni fejlődésben vi­selt pozitív szerepüket, ám ugyanakkor megjegyezte, hogy a tömegtájékoztatási eszközök nemcsak kifejezői, hanem ré­szesei is annak a hatalmas po­litikai erőnek a kialakításában, ami a közvélemény. Az elnökség állásfoglalásá­ban újból egyértelműen megis­mételte, hogy nem lépünk a ha­talmi beavatkozás útjára a saj­tó- és a szólásszabadsággal kapcsolatban. Ugyanakkor igaz­ságosan rámutatunk arra is, hogy a testvérpártokkal kelet­kezett félreértések egyik köz­vetlen oka a sajtónkban közzé­tett néhány kitétel volt. A Köz­ponti Bizottság elnöksége ezért örömmel fogadja, hogy az utób­bi napokban a neves újságírók szemtől szemben e nem könnyű helyzettel bebizonyították, hogy közeli segítőtársai a párt és az állam vezetőinek. E napokban gyakran összejöttünk, s a két­oldali kezdeményezésre rend­kívül gyorsan megszerveztük a beszélgetéseket és tanácskozá­sokat, hogy közös nevezőre Jussunk. Ezzel kapcsolatban szeret­ném kiemelni azt a szerepet, amelyet az Ojságírók Szövetsé­gének újonnan választott szer­ve! játszottak, s értékelni a felhívást, amellyel a sajtó fe­lelős dolgozóihoz fordult, s amelyből idézek: „Most a legfontosabb feladat a közvéleményt, a CSKP és az állam haladó és határozott állásfoglalásának támogatására összpontosítani. Ez azt jelenti, hogy ne forgácsoljuk szét az erőket a felesleges belpolitikai vitákkal, s e percekben ne ad­junk okot a szövetségesekkel való polemikára. Ebből elsősor­ban az következik, hogy na­gyon megfontoltan kell kiválo­gatnunk a közlésre szánt anya­gokat és tényeket." Újságíróink ezzel politikai, és szó szerint értelmezett ál­lami felelősséget vállalnak tet­teikért. Ebben pártunk minden szervének teljes támogatását élvezik. S egyben ez az egyet­len mód, amellyel elősegíthetik a kölcsönös félreértések tisztá­zását, amelyek a mai helyzet­ben negatívan befolyásolhatnák további politikai fejlődésünket. Nagy felelősség nyugszik ma a Nemzeti Front szervein is, a funkcionáriusokon, a kommu­nistákon és a többi politikai párt tagjain. A Nemzeti Front és a Nemzetgyűlés elnökségé­nek tegnapi tanácskozása Iga­zolta, hogy valamennyien tuda­tosítják felelősségüket népünk és nemzeteink létérdekeinek védelméért, a szocialista orszá­gokkal, szövetségeseinkkel való barátság és együttműködés fej­lődéséért. Ezt a felelősséget ugyanakkor érezniük kellene mindazoknak, akik bármilyen módon a közéletbe jutnak és részt akarnak venni új társa­dalmi fejlődésünk kialakításé ban. El kell gondolkodnunk né­hány olyan problémáról ls, amelyek pártunkon belül kelet­kezhetnének. Az elnökségnek az öt párt leveléhez kifejtett állásfoglalásában világosan megmondjuk, hogy tisztában vagyunk azokkal a problémák­kal és ellentmondásokkal, ame­lyek pártunkban a Központi Bi­zottság januári plénuma után jelentkeztek. Az a véleményünk, hogy ez érthető és elkerülhe­tetlen állapot ilyen súlyos kér­dések megoldásakor. A Köz­ponti Bizottság májusi plénu­mának határozatában figyel­meztettünk arra, milyen ve­szélyt Jelentenek a párt politi­kája és vezető szerepe számára nemcsak a szocialistaellenes irányzatok, hanem éppen úgy a konzervatív szektás tenden­ciák is. A mai bonyolult helyzetben nem zárhatjuk ki azt sem, mi­szerint ezek a konzervatív szek­tás erők megkísérelhetik fel­használni az őt párt levelét ar­ra, hogy a pártban elhajlást Idézzenek elő, és meghiúsítsák a CSKP KB májusi plénumának határozatában elfogadott takti­kát és politikai célokat. E ha­tározatban egyértelműen elítél­tünk minden elhajlásra való kí­sérletet, Jöjjön bárhonnan. Ebben a dologban ma is egy­értelműen kell állást foglal­nunk. Éppen úgy, ahogy rend­kívül komolyan és gyakorlati­lag hatásosan kell fellépni min­den olyan kísérlet ellen, amely a mai helyzetet a jobboldali erők érdekében akarná felhasz­nálni, ugyanúgy kellő bátorság­gal és határozottsággal fel kell lépni minden olyan kísérlet el­len is. amely baloldali szektás pozíciókból próbálná megzavar­nt a KB májusi plénumának irányvonalát. A KB májusi plénumának a XIV. pártkongresszus előkészí­tésére vonatkozó Irányelveit semmiféle provokáció, semmi­féle akció sem zavarhatja meg, ami — visszaélve a testvérpár­tokkal folytatott mai vitával — a január előtti Időkhöz akarná pártunkat visszatéríteni. Ma nem lehet fontosabb fel­adatunk, mint tömöríteni pár­tunk sorait és a társadalom­ban fokozni újonnan szerzett tekintélyét. A KB elnökségének eljárása nemcsak egyértelmű támogatás­ra talált pártunk soraiban — amint azt a beküldött levelek és határozatok tömege bizo­nyítja —, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban is. Meggyőződésünk, hogy a Köz­ponti Bizottság egyértelműen jóváhagyja állásfoglalásunkat. Közös és határozott magatartá­sunk a kezesség arravonatko­zóan, hogy helyrehozzuk a múlt hibáit és új egységben megyünk a XIV. kongresszus elé. Az elnökség állásfoglalásá­ban javasoljuk, milyen módon akarjuk tisztázni a testvérpár­tokkal a vitás kérdéseket. Am állandóan új ötleteket és im­pulzusokat kapunk. Ma érke­zik Prágába Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt fő­titkára. A francia kommunisták a néhány nappal ezelőtt befe­jeződött moszkvai tanácskozá­saik után Javasolták, hogy tár­gyaljuk meg a fejlődésünk kö­rüli vitás kérdéseket az euró­pai országok kommunista párt­jainak értekezletén. Ehhez a ja­vaslathoz az olasz kommunis­ták és további kommunista pár­tok csatlakoztak. Többen vall­ják azt a nézetet, hogy ezzel kapcsolatban legelőször a CSKP-nek kell nyilatkoznia. A Központi Bizottság elnökségé­nek mérlegelnie kell e tanács­kozás célszerűségét. Mindehhez elsősorban kellő Időre és nyu­galomra van szükségünk, hogy megbirkózhassunk a XIV. kong­resszus előkészítésével és az akcióprogram teljesítésével ösz­szefüggő feladatokkal. Ideje már ugyanis, hogy a gondola­tok forradalmisága áttevődjék mindennapi munkánkba. Elsősorban az a kötelessé­günk, hogy feldolgozzuk és ide­jében szétküldjük a delegátu­soknak a kongresszusi tárgya­lások anyagát úgy, hogy au­gusztus végén a taggyűlések tartalma valóban a XIV. kong­resszus programjáról tárgyaló kongresszus előtti belpolitikai vita legyen. A XIII. kongresszus óta lezaj­lott politikai fejlődés és az ak­cióprogram teljesítésének érté­kelése mellett, valamint politi­kánk legközelebbi évekre szó­ló perspektíváján kívül elsősor­ban a csehek és a szlovákok viszonyának föderációs elren­dezése lesz a kongresszus anya­ga. Ezt a rendkívül komoly po­litikai kérdést nem homályo­síthatják el más problémák, és azt sem engedhetjük, hogy megoldását bármilyen más po­litikai szándékkal kapcsolják egybe, mint a racionális, a két nemzet egyenjogú viszonya alapján történő megoldás szük­ségességével. Egy további dolog, amely a kongresszus előkészítése során nem maradhat a háttérben, az az új pártalapszabályzat javas­latáról folytatott vita. Nagy­mértékben attól függ pártunk további fejlődése és politikai szerepe a társadalomban, hogy milyen lesz a pártélet eme alaptörvénye. A Központi Bizottság májusi plénumának határozatával össz­hangban a mostani, politikailag jóval bonyolultabb helyzetben is alapvető feladatnak kell te­kintenünk, hogy meghatároz­zuk, hogyan lehet demokrati­zálódási folyamatunkban nem­csak megtartani, hanem to­vább erősíteni pártunk döntő politikai befolyását a társadal­munkban, államunkban végbe­menő eseményekre. Ezt a Köz­ponti Bizottság májusi plénuma határozatának értelmében meg­magyarázzuk a testvérpártok­nak Is. A párt vezető szerepe ma gyakorlatilag a XIV. kong­resszus előkészítésének sikeré­től függ. Attól, képesek le­szünk-e biztosítani a párt of­fenzív politikai felsorakoztatá­sát a ránk váró bonyolult idő­szakban. Abból indulunk ki, hogy ezt a bonyolult ellentétes mozgást, mint amilyen a mi ja­nuár utáni fejlődésünk, a párt ismerheti a legjobban, és gya­korlatilag is ö vezetheti, hiszen e fejlődés áradatában él, maga hívta életre, és folyamatát to­vábbra ls ösztönzően befolyá­solja. Nem állítjuk, hogy tévedhe­tetlenek vagyunk. A KB el­nöksége állásfoglalásában a legtárgyilagosabban igyekezett rámutatni számos nehézségre. Itt is főleg két dolgot hangsú­lyozunk: új utat keresünk és nem sikerül minden úgy, aho­gyan szeretnénk. Éppen ezért nem kínáljuk eljárásunkat „pél­daként" senkinek. A mi feltéte­leinknek megfelel, ml e felté­telekhez, pártunk és népünk akaratához Igazodunk. A felté­telek különbözőségéből szük­ségszerűen következik, hogy más országokban más pártok eltérő eljárást alkalmaznak, ami ugyancsak megfelel az ő népüknek. Ebből az elvből in­dulunk ki, és ehhez ragaszko­dunk. Azt akarjuk, hogy a test­vérpártok és a szocialista or­szágok együttműködése a szo­cialista rendszer megerősítésé­nek alapján fejlődjék minden országban, az ottani feltételek, történelmi előzmények és ha­gyományok szerint. A testvérpártok levelével kapcsolatos állásfoglalás tár­gyilagos, nyugodt és Igazhan­gú. A nyilvánosság elfogadta, amit az SZLKP KB plénumának állásfoglalása is tanúsít, amely egyhangúlag jóváhagyta a CSKP KB elnökségének állás­foglalását. Hasonló egyetértő állásfoglalásokat fogadtak el a CSKP és az SZLKP kerületi és járási bizottságai határoza­taikban, amelyeket megkap­tunk. Hiba lenne felszítani a szenvedélyeket, fokozni az ide­gességet. Ezért a Központi Bi­zottság elnökségének állásfog­lalásában a megértés momentu­mait emeltük ki, ahhoz tártuk kl a kaput. Nem akartuk a nyilvánosság előtt kiteregetni belső ügyeinket a testvérpár­tokkal való kölcsönös kapcsola­tainkban. Nem akarjuk drama­tizálni az eseményeket és a be­következett félreértéseket. Am legalább egy kérdésről mégis bővebben és alapvetően beszél­ni kell. Ml, pártmik vezetőségének tagjai tevékenységünkben tuda­tosítjuk, hogy nem állhatnánk népünk élén, ha nem lennénk szervesen összenőve népünkkel és nem hatna át bennünket a nép kívánsága és vágyai, s ha ezeket nem tudnánk egybekap­csolni a nemzetközt kommu­nista mozgalom érdekeivel. Ugyanúgy, ahogy társadal­munkon belül, a szocialista or­szágok közösségében sem tart­juk abnormálisnak, ha az egyes kérdéseket illetően eltérőek a vélemények. A vitában ezért nem látunk semmi olyat, ami fenyegetné az egységet, sem veszélyt, ami eltérítene minket a szocialista közösségtől. Ilyen tragikus következményekhez csak az eltérő álláspontok hely­telen megoldási módszere ve­zethet, de nem az eltérő ál­láspontok maguk. A történelmi tapasztalatok a szocialista kö­zösségben ma már valameny­nyiünket megtanítottak arra, hogy az Ilyen helytelen mód­szerek eredményei mélységesen károsak mind az egyes orszá­gok és pártok, mind az egész szocialista közösség számára, Ezért a magunk művével kez­dettől fogva gyakorlatilag elő akarjuk segíteni, hogy hasonló következményekre egyáltalában ne kerülhessen sor. Határozottan elutasítjuk azo­kat az esetleges törekvéseket, amelyek állásfoglalásunkat szovjetellenes hangulatok és hisztéria kiváltására akarnák felhasználni. Újból kijelentjük, részünkről mindent elkövetünk, hogy baráti kapcsolataink pár­tunk és az SZKP, népünk és a Szovjetunió népe között to­vább fejlődjenek, és szilárdul­janak az egyenlőség elve alap­ján, népeink mély baráti érzé­seinek tiszteletben tartása alap­ján. Nem kisebb energiával töre­kedünk majd a gazdasági, az állami, a katonai és a politikai együttműködés fejlesztésére a szocialista tábor valamennyi or­szágával és pártjával, a KGST és a Varsói Szerződés keretén belül. Pártunk ezen a pozíción (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom