Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-19 / 198. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. július 19. Péntek XXI. évfolyam, 198. szám % Ára 70 fillér MAI SZÁMUNKBAN Alexander Dubcek elvtárs televíziós beszéde (5. OLDAL) varsói értekezlet Csehszlovákia Kommunista Pártja részivevőínekleveie Központi Bizottsá9a elnökségéne k álláspontja az öt kommunista és munkáspárt leveléhez Csehszlovúkia Kommunista Pártja Kedves Elvtársak! Bulgária, Lengyelország, Ma­gyarország, a Német Demokra­tikus Köztársaság, és a Szov­jetunió kommunista és mun­káspártjai központi bizottságai­nak nevében fordulunk Önök­höz ezzel a levéllel, melyet a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vein alapuló őszinte barátság, valamint közös ügyeinkről, a szocializmus pozícióinak meg­erősítéséről és a népek szocia­lista közösségének biztonságá­ról való gondoskodás vezérelt. Mély nyugtalanságot kelt bennünk az események fejlődé­se az Önök országában. A reak­ció támadása, amely az impe­rializmus segítségével pártjuk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság társadalmi rend­szerének alapjai ellen irányul, mély meggyőződésünk szerint országukat azzal fenyegeti, hogy letéri ti a szocializmus út­járól. Következésképpen veszé­lyezteti az egész szocialista rendszer érdekeit. Ezeket az aggályokat fejez­tük ki a drezdai találkozón, többszöri kétoldalú találkozá­sainkon, valamint azokban a levelekben, amelyeket pártjaink az utóbbi időben Csehszlovákia Kommunista Pártja KB elnök­ségéhez intéztek. A közelmúltban javasoltuk Csehszlovákia Kommunista Pártja KB elnökségének; július 14-én tartsunk új, közös talál­kozót azzal a céllal, hogy köl­csönösen kicseréljük informá­cióinkat és véleményünket or­szágaink helyzetéről, s ezen be­lül a csehszlovákiai események fejlődéséről. Sajnos Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának elnöksége nem vett részt ezen a találko­zón és nem élt a kialakult helyzet kollektív, elvtársi meg­vitatásának lehetőségével. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy e levélben őszintén és nyíltan ki­fejtsük Önöknek közös vélemé­nyünket. Mi azt szeretnénk, ha Önök jól értenének bennünket és he­lyesen értékelnék szándékain­kat. Nem volt és nincs is szándé­kunkban beavatkozni olyan ügyekbe, amelyek kizárólag pártjuk és államuk belső ügyei, megsérteni a kommunista pár­tok és a szocialista országok közötti kapcsolatokban az ön­állóság és egyenlőség tisztelet­ben tartásának elvét. Nem úgy lépünk fel Önök előtt, mint a tegnap képviselői, akik a hibáknak és fogyatékos­ságoknak — beleértve a szo­cialista törvényesség megsérté­sének — kijavításában zavar­nánk Önöket. Nem avatkozunk be a cseh­szlovák szocialista népgazdaság tervezési és irányítási módsze­reibe, az Önök tevékenységébe, amely a gazdasági struktúra tö­kéletesítésére, a szocialista de­mokrácia fejlesztésére irányul. Üdvözölni fogjuk a csehek és szlovákok közötti viszony rendezését, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság keretein belüli testvéri együttműködés egészséges elvei alapján. Nem tudunk egyetérteni azon­ban azzal, hogy az ellenséges erők letérítsék országukat a szocializmus útjáról és Cseh­szlovákiát kitegyék a szocialis­ta közösségből való kiszakítás veszélyének. Ez már nemcsak az Önök ügye. Ez valamennyi kommunista és munkáspárt és valamennyi olyan állam ügye, amelyeket szövetség, együttmű­ködés és barátság fűz össze. Ez közös ügye országainknak, amelyek a Varsói Szerződésben egyesültek, hogy biztosítsák függetlenségüket, az európai békét és biztonságot, áttörhe­tetlen gátat emeljenek az im­perialista agresszív és revan­sista erők cselszövéseivel szem ben. Országaink népei óriási áldo­zatok árán győzedelmeskedtek a hitleri fasizmus felett, s vív ták ki a szabadságot és a füg­getlenséget, annak lehetőségét, hogy a haladás és a szocializ­mus útján járjanak. A szocia­lista világ határai Európa köz­pontjában, az Elbához és a Su­inavai hegyekhez helyeződtek át. S mi sohasem fogunk bele­nyugodni abba, hogy a szocia­lizmus történelmi vívmányait, népeink függetlenségét és biz­tonságát veszély fenyegesse. Mi sohasem egyezünk bele, hogy az imperializmus békés vagy nem békés úton, belülről vagy kívülről rést üssön a szocia lista rendszeren, s a maga ja­vára változtassa meg az erővi­szonyokat Európában. Szövetségünk ereje és szi­lárdsága valamennyi testvéror szág szocialista rendszerének belső erejétől és attól a mar­xista—leninista politikától függ, amelyet a népeink és ál­lamaink politikai és társadalmi életében vezető szerepet betöl­tő pártjaink követnek. A kom­munista párt vezető szerepé­nek aláásása a szocialista de­mokrácia és a szocialista rend­szer felszámolásához vezet. Ez­zel veszélybe kerülnek szövet­ségünk alapjai, veszélybe kerül országaink biztonsága. Mint Önök előtt is ismeretes, (Folytatás a 2. oldalon) A CSKP Központi Bizottságának elnöksége szerdán megvitatta az öt testvérpárt által a varsói találkozón jóváhagyott levelet, amelyhez kimerítően állást foglal. Ezt az állásfoglalást a CSKP KB pénteken, július 19-én sorra kerülő plenáris ülése elé terjeszti. A plenáris ülésre minden kerületből meghívják a CSKP rendkívüli kongresszusára jelölt küldöttek bizonyos számát. Prága, július 18 (CSTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­nöksége sokoldalúan megvitatta azt a levelet, amelyet pártunk központi bizottsága kapott az öt szocialista ország pártjai képviselőinek var­sói tanácskozásáról. A levél hangsúlyozza, hogy indítéka a közös ügyünkről és a szocializmus helyzetének meg­szilárdításáról való gondoskodás. Ebből kiin­dulva és azonos törekvésektói vezérelve, épp ilyen nyíltan ki akarjuk fejleni a levélben em­lített kérdésekkel kapcsolatos álláspontunkat. Teljes tudatában vagyunk ugyanakkor annak, hogy a levélváltás útján maradéktalanul nem magyarázhatjuk meg a figyelem előterében ál­ló bonyolult problémákat. Álláspontunk ezért nem tűzött maga elé ilyen célokat, ellenkező­leg, számol a pártok közvetlen kölcsönös tár­gyalásával. A levélben felhozott aggodalmak közül szá­mos kifejezésre jutott Csehszlovákia Kommu­nista Pártja májusi központi bizottsági ülésé­nek határozatában. Az ellentmondásos politi­kai helyzet okait azonban elsősorban abban látjuk, hogy ezek az ellentmondásuk feltornyo­sultak a CSKP januári központi bizottsági ülé­sét megelőző években. Ezeket az ellentmondá­sokat nem lehet rövid idő alatt megnyugta­tóan megoldani. Pártunk akcióprogramja, poli­tikai irányvonalának valóraváltása folyamatá­ban ezért az egészséges szocialista aktivitás széles tömegeket felölelő áramlatának törvény­szerű velejárói a szélsőséges irányzatok. Ezen a folyamaton élősködni akarnak társadalmunk szocializmusellenes erőinek maradványai, s egy­ben tevékenységet fejtenek ki a CSKP januári központi bizottsági ülése előtti hibás politiká­val kapcsolatban álló dogmatikus-szektás erők is. Ebben a bonyolult helyzetben pártunk sem maradhatutt mentes a belső ellentmondások­tól, amelyek az akcióprogram irányvonala alap­ján kialakuló egység kísérő jelenségei. E fo­lyamat negatív jelenségei közé tartozik az is, hogy egyes kommunisták cselekvésükben meg szegik a demokratikus centralizmus elveit. Ez elsősorban adója annak, hogy a régi pártveze­tés éveken keresztül alkalmazta a bürokrati­kus centralizmust és elnyomta a párton belüli demokráciái. Mindez gátol bennünket abban, hogy politikai munkánkban minden esetben el­érjük az általunk kívánt eredményeket. Ezeket a tényeket nem akarjuk elkendőzni, és nein is leplezzük saját pártunk és népünk előtt. A központi bizottság májusi plénuma ezért világosan kijelentette: minden erőt moz­gósítanunk kell, hogy hazánkban ne alakuljon ki konfliktussal fenyegető helyzet, ne kerüljön veszélybe a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság szocialista hatalma. Pártunk egyértelműen kijelentette azt is, ha ilyféle veszély felme­rülne, minden eszközzel védeni fogja a szo­cialista rendszert. Az ilyen veszély lehetőségét tehát magunk is láttuk. Megértjük, hogy erre nem tekinthetnek közömbösen a szocialista or­szágok testvérpártjai sem. Nein látunk azonban valós okokat, amelyek feljogosítanának az olyan állításokra, hogy mai helyzetünk ellenforradal­mi, hogy közvetlen veszély fenyegeti a szocia­lista rendszer alapjait, hogy Csehszlovákia szo­cialista külpolitikája irányvételének megváltoz­tatását készíti elő, s konkrétan fenyeget annak veszélye, hogy hazánk elszakad a szocialista közösségtől. Szövetségünk és barátságunk a Szovjetunió­val, valamint a többi szocialista országgal, mély gyökeret vert társadalmi rendszerünkben, nemzeteink történelmi hagyományaiban és ta­pasztalataiban, érdekeiben, gondolkodásmód­jukban és érzéseikben. Népünk tudatában tar­tósan összefonódott a náci megszállás alóli fel­(Folytatás a 3. oldalon) KÖZLEMÉNY A KORMÁNY ÜLÉSÉRŐL A kormány csütörtökön ülést tartott. A tanácskozást O. ter­nik miniszterelnök irányította. — A kormány megvitatta az öt kommunista és munkáspártnak a CSKP Központi Bizottságához intézett levelét, s a CSKP KB el­nökségének ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Ennek alapján nyilatkozatot tesz közzé. A tárgyalás további pontja­ként a munkában szerzett érde­mekért járó kitüntetések ado­mányozására és a dicsérő elis­merésekre vonatkozó javaslatról tárgyalt. Tudomásul vette az iráni nyersolajnak az 1970—1980-as években való vásárlása lehetősé­geiről tájékoztató beszámolót is A csehszlovák légierő fennál­lása 50. évfordulójának alkal­mából ez év szeptemberében sorra kerülő ünnepségekkel kap­csolatban azt indítványozta, hogy az ünnepség fölött köztársasá­gunk elnöke vállaljon védnöksé­get. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának nyilatkozata A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1968. július 18-án megtartott ülésén megtárgyalta az öt szocialista ország képviselőinek július 14-i és 15-i varsói találkozóján hozott ha­tározatok következtében előállt helyzetet s ugyanakkor megis­merkedett azzal a levéllel, amelyet a találkozó résztvevői Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldtek. A kormány egyetért a CSKP KB elnökségének levelével kap­csolatban elfoglalt álláspontjával és teljes mértékben támogat­ja azt. Komolyan foglalkozik az ebben az okmányban foglalt gondolatokkal s továbbra is figyelemmel kívánja kísérni és fe­lelősségteljesen akarja megoldani az abban kifejezésre juttató problémákat. Nem fogadhatja el azonban azt a nézetet, mintha olyan módon alakulna nálunk a helyzet, hogy az veszélyeztetné a szocializmus alapjait. Politikájában mindent elkövet, hogy fokozatosan kiküszöbölje a feszültség minden gócát és megszi­lárdítsa az államhatalom valamennyi szervét úgy, hogy elejét vehesse az ilyen helyzetnek. A demokratizálódási folyamat ki­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom