Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-07 / 156. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága májusi plenáris ölésének vitája Kezdjük meg a demokratikus szocializmus uj modelljének érvényesítését OTA ŠIK elvtárs felszólalása 1968 Megkísérlem elemezni az egyik fontos okot, miért keletkeznek bizonyos politikai szélsőséges irányzatok, amelyek veszélyeztetik szocialista demokratizálódási folyamatunk békés és következetes fejlődését — mondotta bevezetőül Šik elvtárs. Egyrészt olyan baloldali, szektás irányzatokra gondolok itt, amelyeket minduntalan feléleszt a párttagok egy bizonyos része — főleg a párt-, illetve az államapparátus egyes dolgozói —, másrészt olyan jobboldali, kommunistaellenes irányzatokra, amelyeket elsősorban az egykori politikai és osztályerők képviselői igyekeznek felébreszteni. A baloldali erők elsősorban abban bíznak, hogy a jövőben is félre tudják vezetni a munkások egy részét, és továbbra is az értelmiséggel szemben, illetve a párton belül azok ellen tudják őket hangolni, akiknek ma azért kell küzdeniük, hogy alapvető változások történjenek a termelésben a népgazdaság konszolidálódása érdekében. Éveken át csalták a munkásokat, ún. munkáspolitikáról beszéltek, közben pedig aláásták a nemzeti jövedelem további növekedése döntő minőségi forrásait, elfogadhatatlan strukturális összetételt hoztak létre a termelésben, olyan óriási veszteségeket okoztak a belföldi, de különösen a külföldi piacon, hogy ma gyakorlatilag nem tudjuk biztosítani és kielégíteni a munkások és a többi dolgozó indokolt követelményeit. A pártapparátus bizonyos része — ez ellen irányul a járási és a kerületi konferenciákon a párttagok bírálata — ma inkább baloldali pozícióból törekszik értékelni a helyzetet, s bizonyos politikai irányzatokra a régi módon, hatalmi álláspontból és hatalmi fenyegetőzéssel igyekszik reagálni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy távolról sem az egész pártappárátus reagál így, sót úgy gondolom, hogy többsége ésszerű és progresszív álláspontot foglal el és a felmerülő politikai problémák új, aktív és pozitív megoldását keresi. A pártapparátus szerepével összefüggésben Šik elvtárs a továbbiakban ezeket mondotta: — Már a decemberi plénumon és később egyes járási konferenciákon, párt- és egyéb gyűléseken is hangsúlyoztam, hogy a párt a jövőben sem nélkülözheti az apparátust és a hivatásos politikai dolgozókat. Lényegében világszerte egyetlen nagyobb politikai párt sem dolgozhat hivatásos apparátus nélkül. A párt a múltban a tehetséges és alkotó politikai dolgozók olyan szélesebb káderét képezte ki, akik nem voltak megelégedve a politikai munka múltbeli szubjektivisztikus és adminisztratív módszereivel, már évek óta bírálták ezeket a módszereket és elősegítették fő képviselőiknek a leleplezését. Szeretném itt az egész párt előtt kiemelni, hogyha nem lett volna a pártapparátusban dolgozók egész sorának áldozatos — és a múltban igen veszélyes s ezért becsületes — tevékenysége, akik a pártszervek választott tagjaival együtt nem féltek kitartóan bírálni a kommunizmus humánus eszméinek hatalmi eltorzitását és a pártmunka bürokrata módszereit, s akik egyúttal keresték a hibák helyrehozásának politikai és ideológiai útját, nem sikerült volna megbuktatni ezeknek a deformációknak a hordozóit, valamint értelmi szerzőit, és nem teremtődtek volna meg a feltételek széles körű politikai megújhodási folyamat számára. Sajnos, nem tagadhatjuk, hogy az apparátusban még ma is akadnak olyan dolgozók, akik a múltban nemcsak a központból kifejtett helytelen munkamódszerek hatása alatt tevékenykedtek, haneai az egyszerűsítésre törekv® gondolkodásmódjukkal, egyéni jellembeli tulajdonságaikkal, hatalmi ambíciójukkal stb. maguk is aktív kezdeményezői voltak a pártadminisztratívának, és elfojtották a párttagok körében felmerülő bíráló nézeteket és egészséges gondolatokat. Mindaddig, amíg azok, akik éveken át elnyomták a párt mélyen humánus küldetését és eltorzították a szocialista társadalom fejlődését, nem távoznak a legfőbb pártszervből, és konkrét módon nem lepleződik le felelősségük, valamint nem büntetjük meg őket mindazokért a súlyos vétségükért és munkamódszerükért, amelyekkel éveken át óriási hatalomra tehettek szert a pártban, mindaddig a felelősség az egész pártra esik. Ilyen feltételek között természetesen nem várhatunk önbíráló álláspontot a pártapparátus azon dolgozóitól sem, akik úgymond csak benne voltak a csávában, de nem tartoztak a fő kezdeményezők közé. Röviden szőlva: mi, mint párt, ez ideig nyilvánosan nemcsak hogy nem különítettük el magunkat a múltbeli deformációk fő eszmei szerzőitől, de hivatalosan egyáltalán azt sem lepleztük le, milyen konkrét, nem demokratikus módszerekkel követhetett el erőszakot tulajdonképpen — oly hosszú ideig — a funkcionáriusok kis csoportja az egész párt és az egész társadalom ellen. Ogy vélem, hogy elkerülhetetlenül meg kell kezdenünk a pártmunka ama rendszerének mélyreható és bíráló elemzését, amely a múltban lehetővé tette — és bizonyos mértékben még ma is lehetővé teszi—, hogy a párt nevében egyes olyan vezető képviselők lépjenek fel, akik a valóságban nem a párttagok nézetét és érdekeit fejezik ki, sőt akik demagógiájukkal hosszú ideig megtéveszthették, esetleg még ma is félrevezethetik a pártot és a nagyközönséget, mi több, megtarthatják pozíciójukat. A Központi Bizottság tagjainak nem szabad elfelejteniük, hogy mindaz, amit a decemberi és a januári plenáris ülésén bírálólag Novotnf elvtárs címére és főleg helytelen munkamódszerére elhangzott, a nyilvánosság számára tulajdonképpen még egyáltalán nem volt konkrétan közzétéve. Látnunk kell azt is, hogy a pártmunka helytelen módszereinek elemzésére irányuló egyes kísérletek — amelyekről januárban sokan még azt állították, hogy túlságosan absztraktak és hiányolják a bizonyítékot —, az utóbbi hónapokban egész pártszakbizottságok analitikai munkája eredményeként nemcsak hogy bebizonyosodtak, hanem még el is mélyültek. Ennek ellenére a pártszervek még nem vitatták meg őket, s annál kevésbé terjesztették a párt és az egész nyilvánosság elé. Amíg nem valósul meg e nem demokratikus rendszer mély analízisa és bírálata a pártban és az egész nyilvánosság efőtt, addig hiányozni fognak a biztosítékok, hogy a személyi hatalommal való hasonló visszaélés nem ismétlődik, és sohasem ismétlődhet meg. Tudom, hogy már régebben a feldolgozás tárgya ez a problémakör, s egyes komoly dokumentumanyagok már a Központi Bizottság áprilisi ülésére is elő voltak készítve. Nem értem viszont, miért halogatódik ennek a legégetőbb politikai kérdésnek a megvitatása és megoldása, miért nem tudatosítjuk, hogy éppen ebben a halogatásban kell látnunk azoknak az égető politikai problémáknak egyik legkomolyabb okát, amelyekkel ma a párt küzd. Sik elvtárs a továbbiakban az értelmiség, a tömegtájékoztatás terén dolgozók, a kulturális és a tudományos munkatársak kritikai és óvatoskodó álláspontjával foglalkozott, akik hiányolják a biztosítékokat, hogy a múlt deformációi következetesen lelepleződnek és kiküszöbölődnek. Az újságíróktól, a művészektől stb. természetesen nem követelhetjük — mondotta —, hogy maguk dolgozzák ki a biztosítékok egész rendszerét, ez a pártszerveit feladata. Amíg ez viszont neta történik meg, nem is csodálkozhatunk túlságosan, hogy belső bizalmatlanságuk a régi, helytelen munkamódszerek, a demokratikus elvek megsértésének és következményeinek bizonyos negatív bírálatában nyilvánul meg. Feltétlenül úgy vélem: ilyen álláspontjuk nem az új, progresszív iránnyal és a párton belül ezt az irányt képviselőkkel szembeni bizalmatlanság megnyilvánulása. Ellenkezőleg: már régen senki nem élvezett olyan bizalmat a pártban és az egész országban, mint például Dubček elvtárs és mások. Nem kétséges — mondotta Sík elvtárs —, meg kell akadályoznunk mindenfajta reakciós, szocialistaellenes és kommunistaellenes erők megerősödését és terjedését. Ámde nekünk az egész nemzet előtt be kell bizonyítanunk azt, hogy a párt tagjainak és funkcionáriusainak túlnyomó többsége miért nem felel semmiképpen a régi deformációkért, és meg kell tudnunk védeni a pártapparátus becsületes dolgozóit Ehhez azonban kevés, hogy kijelentsük ártatlanságukat. Valóban mélyreható és meggyőzd elemzéssel be kell bizonyítani, miért volt lehetséges, hogy az emberek kis csoportja saját egyéni, hatalmi érdekeit és céljait érvényesíthette s félreállíthatta, valamint üldözhette valamennyi ellenzőit — a legszélsőségesebb eszközök igénybevételével is —, és amellett külsőleg azt a látszatot keltette, hogy ezzel csupán a dolgozók és a szocializmus érdekeit szolgálja. Šik elvtárs kifejezte nézetét, hogy csak abban az esetben, ha a pártvezetés végrehajtja a mélyreható elemzést és bebizonyítja, hogy a jövőben lehetetlen lesz a régebben tapasztalt önkény érvényesítése, szabadul fel a párt a mai általános vád alól, visszaszerzi a teljes bizalmat és ugyanakkor kibővül a politikai tevékenysége számára szükséges aktivitás és kezdeményezés. Meggyőződésem — mondotta Šik elvtárs —, hogy mihelyt ezt megtesszük, nagyon gyorsan elvész a táptalaj mind a jobboldali, mind a baloldali politikai reakciós erők tevékenysége számára, s a párt visszaszerzi széles körű politikai tekintélyét és akcióképességét. Nem szabad azonban itt sem csupán az elemzéseknél és a szavaknál maradnunk, hanem mielőbb érvényesítenünk kell a demokratizálódást célzó Intézkedéseket ls. Ezen a téren a legfontosabbnak azt tartom, hogy a termelésben a lehető legsürgősebben alakítsuk meg demokratikus szerveket, azaz a dolgozók tanácsait, amelyek a munkásokban és a többi dolgozóban azt az érzetet és tudatot váltják ki, hogy valóban közvetlenül befolyásolhatják azoknak a feltételeknek, a fejlődését, amelyektől életük és legsajátosabb JJnérvényesülésük függMindazok az elvtársak, akik mindig csak a munkások érdekeiről beszélnek, ámde emellett nem tudnak megszabadulni attól az elképzeléstől, hogy csupán a „központi agy" tudja felismerni és meghatározni, mi a munkások érdeke és mi nem, a valóságban nem hisznek e dolgozók képességeiben, tapasztalataiban és felelősségérzetében. A szocialista demokratizmus olyan modelljét kell meghatároznunk és létrehoznunk, amelyben nemcsak az ember bizonyos alapvető szabadságjogai érvényesülhetnek — ezek nélkül egyetlen demokrácia sem lehetséges —, hanem olyan szabadságjogok és kötelességek is, amelyek a szocialista demokrácia sajátosságait fejezik kL A XIV. kongresszus demokratikus előkészítése JAROSLAV KLADIVA elvtárs felszólalása A pórt és a nyilvánosság bizonyára pozitívan fogadja a rendkívüli komgresszus összehívását ez év szeptember 9-ére. Előkészítésének az új,szellemben, a megújhodási folyamattal összhangban kellene lefolynia — mondotta Klaettva elvtárs. A körzeti és kerületi pártkonferenciákon több elvtárs követelte az alapszabályzat megváltoztatását. Az alapszabályzat és a belőle következő politikai gyakorlat egyik fogyatékossága, hogy nincs megfelelő demokratikus hatása az embereknek felsőbb pártszervekbe való kiválasztására. Az alapszervezetek jogosan követelik, hogy jelentősebben befolyásolhassák a felsőbb pártszervekbe való választást. Úgy vélem, hogy ez a gondolat megvalósítható a kongresszusi küldöttek megválasztásánál. A Központi Bizottságnak irányelveket kellene kidolgoznia, melyek magukban foglalnák azt az alapelvet, hogy a kerületi konferenciákra a járási konferenciákon választanák meg a küldötteket, de csakis az alapszervezetek plenáris ülésén jóváhagyott javaslatok alapján. Ezt követően a kongreszus küldötteit a kerületi konferenciákon választanák meg a járási pártbizottságok javaslata alapján, ezzel viszont egyetértettek az alapszervezetek. A választásoknak ez a módszere biztosítaná az alapszervezetek befolyását a káderek kiválasztására, vagyis az alapszervezetek, a kommunisták közös felelősséget éreznének a párt politikájának kialakításáért. A rendkívüli kongresszus jellegét a már említett demokratikus alapelveken kívül, befolyásolja. majd az is, hogy kiket küldenek ki az alapszervezetek a konferenciákra és a kongresszusra. A Központi Bizottságnak mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy az alapszervezetek olyan képviselőket küldjenek ki, akik megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Amennyiben a pártnak teljesítenie kell történelmi feladatát, amennyiben a kongresszusnak alapvető s ugyanakkor progresszív következtető-1 sekre kell jutnia, feltétlenül szükséges, hogy a javasolt küldöttek ne legyenek a politikai élet múltbeli deformációnak rendezői és ideológiai oszlopai, hanem ellenkezőleg a megújhodási folyamat élén álljanak s aktívan harcoljanak megvalósításáért. Amennyiben a CSKP mint a megújhodási folyamat legaktívabb és leghaladóbb ereje állandóan a demokratizálódási folyamat élén lesz s benne a dolgozók többsége megtalálja kezességét jogos követeléseinek kielégítésére, nem kell félnünk a jobboldali erők aktivizálódásától, amelyek veszélyeztethetnék a demokratizálódási folyamat megszilárdítását, és a szocializmus fejlődését. Nem akarom leegyszerűsíteni a helyzetet, amely bonyolult, mégis azt gondolom a kivezető út ebben a pozitív munkában keresendő és ehbez kellene Igazodnunk. Nem árt felidézni, hogy 1945 májusa után elsősorban azért győzedelmeskedtek, a kommunisták, mert programjukban a nemzet valamennyi rétegét gazdaságilag érdekeltté tudták tenni. Ezért nem tudott más politikai párt otyan programot állítani a CSKP programjával szemben, mely hasonlóan vonzó lett volna. A CSKP programja a Nemzeti Front programja lett. A felszólaló befejezésül foglalkozott a diákok helyzetével s több javaslatot terjesztett elő. Itt lenne az ideje — mondotta, hogy az olyan tekintélynek örvendő elvtársak s olyan sokoldalúan felkészült tudományos dolgozók, mint amilyen Ota Sík elvtárs, — aki egyre újabb és újabb javaslatokat terjeszt elő — az elnökség tagja legyen. A felszólaló végül hangoztatta, hogy azoknak az elvtársaknak, akiket jogtalanul fosztottak meg a Központi Bizottsági tagságtól és teljes egészében rehabilitáltak, ismételten a Központi Bizottságban lenne a helyük. Több figyelmet a nemzetiségi kérdésnek LŐRINCZ GYULA elvtárs felszólalása Szeretnék néhány megjegyzést fűzni a nemzetiségi kérdéshez, illetve a dél-szlovákiai helyzethez — kezdte meg vitahozzászólását Lőrincz Gyula elvtárs. — Mindjárt elöljáróban csalódást kell önöknek okoznom, Dél-Szlovákiában a sajtóban és a tömegtájékoztatási eszközökben közölt nagy szenzációk ellenére nem volt még egyetlenegy halott sem, s nem került sor semmilyen Dél-Vietnamra. A januári plenáris ülés után az egész szlovák nemzetet elragadta az új államjogi rendezés gondolata. Ez a mozgalom magyar nemzetiségű polgártársaink körében is megkezdődött. A több mint félmilliónyi magyar kisebbség azon követelményének adott kifejezést, hogy a föderalizáciő keretében rendezzék a nemzetiségek és a nemzetiségi kisebbségek államjogi helyzetét is. A demokratizálódási folyamat felerősítette az alulról érkező hangokat, s ezekhez állást kellett foglalnia a Csemadoknak is. Számoltunk azzal, hogy ez az állásfoglalás a szlovákok és a magyarok részéről eltérő visszhangot fog kelteni. Ha nem lennénk kezdeményezők, nem lenne erkölcsi jogunk ahhoz, hogy fellépjünk a helytelen nézetek ellen. A Csemadok Központi Bizottságában összefoglaltuk az alulról érkezett hangokat és javaslatokat, amelyeket azután közzétett álláspontunkban ismertettünk. Gyűléseket rendeztünk a helyi szervezetekben, amelyeknek tagjaival megismertettük állásfoglalásunkat. A vitákon az emberek őszintén a kommunista párt mellett, a köztársaság egysége, a szocialista társadalom és a demokratizálódási folyamat mellett foglaltak állást. Egyértelműen a csehek és a szlovákok kapcsolatainak föderatív megoldása és a nemzetiségek egyenjogúsítása mellett léptek fel. Teljes mértékben támogatták a Csemadok Központi Bizottságának álláspontját. A határozatokba egyetlen esetben sem került olyan elgondolás, amelyet szocializmusellenesnek tekinthetnénk. Még kevésbé olyan, amely pártellenes lenne, s a szocializmus alapelvei, vagy gazdasági rendszerünk ellen irányulna. Magától értetődő, hogy akadnak helytelenül szélsőséges, irreális követelések is, amelyek vagy tájékozatlanságból vagy értetlenségből fakadnak. Ogy vélem, hogy a konszolidálódás útjára léptünk. Olyan államban élünk, amelynek lakossága több nemzetiségű, s amelyben a nemzetiségi kérdés megoldása rendkívül fontos. Ezért nem maradhatunk meg a régi rendszer mellett, hogyha valamilyen félreértésre kerül sor, a problémákat csoportok vagy bizottságok oldják meg. Legfőbb ideje, hogy a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága mellett nemzetiségi bizottságot létesítsünk, amely a tudományos dolgozókkal együttműködve módszeresen foglalkozna a nemzetiségi kérdésekkel. A demokratizálódási folyamatnak, amelynek célja a szocialista demokrácia megteremtése, az egyenlőség alapján meg kell oldania a két nemzet államjogi helyzetét, s ugyanakkor meg kell oldania a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek egyenjogúságának kérdését ls.