Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-04 / 153. szám, kedd

A demokratizálódás ker

e t ében sor került a szlovákok nemzeti öntudatának megizmosodására is. Törvényszerű, helyes és tartós ez a jelenség. Nem helyesek azonban a szélsőséges megnyilatkozások és kilengések, amelyek túllépnek az egészséges kereten és mindkét fél számára károsak. Ezért szükséges a közvélemény bírálata, hogy élítélje ezeket. Dél-Szlovákiában szlovák és magyar nemzetiségű lakosság él. Az utóbbiak száma sem kevés, kb. 600 ezer személy. E területen a nemzethez, illetve a nemzetiséghez való tartozás érzése fokozottabb mind a mpgyar nemzetiségű lakosságnál (főleg a CSEMADOK befolyására) mind a szlovák nemzetiségű lakosságnál (az utóbbi hetekben főleg a Matica slovenská keretében). A nemzeti érzés s annak fokozódása összefér a nemzetiségek viszonyáról alkotott marxi — lenini elképzelésekkel, tehát a nemzetiségi kérdés lenini megoldásával. Más kérdés az, amikor a nemzetiségi érzés és öntudat fokozódása kilengésekbe megy át, amikor az egyik vagy a másik oldal soviniszta elemei viszszaélnek a demokráciával s azt a nemzetiségek egymás elleni uszítására, a más nemzetiségűek sértegetésére, ellenséges légkör megteremtésére használják fel. Mi szlovákok vagyunk, szlovák Iskolán tanítunk, kapcsolatban állunk a szlovák iskolák többi tanítóival, egyikünk tagja a Matica slovenská járási bizottságának. Tisztában vagyunk vele, milyen bonyolult környezetben élünk. Mint szlovákok olyan környezetben élünk és dolgozunk, amelyet így Jellemezhetnénk: kisebbség a kisebbségben. Az ilyen környezetben a nemzetiségi ügyekre mindkét fél rendkívül érzékenyen reagál. A mélyebb megfontolást nélkülöző kijelentések, cikkek és kampányok itt nagy károkat okozhatnak. Két nemzetiség él ma ezen a területen és itt ts marad. A szlovákok nem lesznek magyarokká s a magyarok nem lesznek szlovákokká. Barátaink és jó ismerőseink vannak a szlovákok és a magyarok között is. Magyar nemzetiségű barátainkkal vesszünk össze csak azért, mert más nemzetiségűek? Minden nemzetiség között találhatunk jó és rossz embereket, a szlovákok, a csehek és a magyarok között is. Soha ne sértsünk meg egy népet vagy nemzetiséget, mint egészet, ez igazságtalan, embertelen és elfogult dolog. Ne bántsuk az emberek nemzeti érzését sem. A személyeket bíráljuk, azokat, akiknek tettei bírálatot érdemelnek. Az egyik nemzethez tartozás nem lehet ok a másik nemzet tagjaival szembeni gyűlöletre. Tartsuk magunkat az egészséges értelemhez, ne hallgassunk a szenvedély szavára1 Jó lenne. h

a pl- az Sz

ó. a CSEMADOK KB és a magyar nemzetiség más szervei, a pártszervek és szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok a vegyeslakosságú területeken elhatárolnak magukat a soviniszta ki lengésektől és a magyar nemzetiségű lakosságot a két nemzetiség közötti kölcsönös megértés és jó együttműködés légkörének kialakítására vezetnék. Ilyen irányban kell fokozni minden szervben a törekvéseket, efc közös érdekünk. Ugyanakkor naifünk, dél-szlovákiai szlovákoknak el kell határolni magunkat a szlovák soviniszta kilengésektől, amely egyes szlovák nemzetiségű lakosok részéről nyilvánul meg. Különfélék ezek a kilengések, de a „Madari za Dunaj" jelszó is közéjük tartozik. A soviniszta szélsőséges megnyilvánulások — mindegy, hogy melyik léi részéről — megnehezítik a két nemzetiség együttélését. Dél-Szlovákia több járásában igen alacsony a szlovák nemzetiségű lakosság száma. A dunaszerdahelyi járásban pl. 17 százalék. E szlovák nemzetiségű lakosságnak eddig általában még nézeteltérése sem volt a magyar nemzetiségű lakossággal. Hikecske szerint e menet célja állítólag „a Dél-Szlovákiában élő szlovákok nemzeti öntudatának felébresztése" volt, valamint az, hogy a vegyes nemzetiségű községekben megalapítsák a Matica slovenská klubját. Eltekintve attól, hogy a Matica klubokat és szervezeteket Dél-Szlovákiában nem alapíthatják meg a menetelő bratislavai főiskolások, hanem a helyi lakosok, ezzel a kétes kezdeményezéssel úgyis elkésve érkeztek. Köztudott, hogy a Matica szervezet a galántai és dunaszerdahelyi járásban (május 3-án volt az alakuló gyűlés) valamint a komáromi járásban is már létezik. A Matica tehát itt van, klubjának vagy szervezetének támogatására nem volt szükség hasonló menetet szervezni. Valahogy nem tudjuk megérteni azokat a főiskolásokat, akik erre vállalkoztak. Ügy vélAZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL SZLOVÁKOK ÉS MAGYAROK szen a magyar nemzetiségű lakosság döntő többsége jó és becsületes dolgozó, szocialista hazánknak rendes és tisztességes polgára, lojális a más nemzetiségű lakossághoz, távol áll tőle a soviniszta hangulat és reálisan tekint közös államunk problémáira. Sokan közülük szlovák Iskolákba járatják gyermekeiket. Hogyan érezhetik magukat ezek a gyerekek a szlovák iskolában, ha a két nemzetiség között ellenséges a hangulat? Hogyan nevelhetjük őket internacionalista szellemben szégyenpír nélkül? Hogyan érezhetik magukat a szüleik, akiknek lojalitását mi nagyra becsüljük, egyes szlovákok soviniszta támadásai esetén? A magyar nemzetiségű lakosság jelentős részét a szlovák sovinizmus megnyilvánulásai lényegében elidegenítik a szlovákoktól, a szlovákokkal való együttműködéstől és a magyar nacionalizmus, valamint sovinizmus karjaiba zavarják őket. Ezen a területen a munkahelyeken egymás mellett dolgoznak szlovákok és magyarok. A soviniszta akciók — egyik oldalról és a másik oldalról is — most szakadékot vonnak közéjük, bizalmatlanságot, meg nem értést szülnek. Ki akarja ezt? Kinek és mire jó ez? Állítjuk, hogy ez mind a szlovák, mind a magyar nemzetiségű lakosság kárára van. A megértés és az együttműködés légkörét kellene megteremteni. Ügy véljük, ezt kellene elősegítenie az ország minden becsületes polgárának, legyen szlovák vagy magyar nemzetiségű. Ez természetesen nem zárja ki az egészséges nemzeti aktivitást. E cikk megírásával már régebben foglalkoztunk, de a közvetlen elhatározás néhány bratislavai főiskolásnak május 9— 11-én megvalósított Szlovákia délnyugati járásaiba és községeibe vezető menete váltotta ki. Tisztázatlan célú és erősen kétes eredményű volt ez az akció. A Práca május 13-i számában közölt cikÉD ES ÁLOM jük, hogy e néhány bratislavai főiskolás „öntudatosltó" akciója a Dél-Szlovákiában élő szlovák lakosság lebecsülése. S az akció eredményei, ahogyan erről a Csallóközben beszélnek, teljes mértékben igazolják a mi következtetésünket, hogy ez az akció felesleges volt. Ki szervezte és miért? Megbeszélték ezt a délvidéken élő szlovákok kompetens képviselőivel? Nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok közül is sokan nem értenek egyet ezekkel és az ehhez hasonló szélsőséges megnyilvánulásokkal, amelyeket károsoknak tartanak. Ismételjük az egyik nemzet fiai nemzeti öntudatának növekedése nem fajulhat a másik nemzet, vagy nemzetiség tagjai iránti rossz, sértő, embertelen magatartássá. Most már nem lehet megállapítani, ki kezdte. Ám, itt a CSKP akcióprogramja, amely világos programot ad a csehek és szlovákok, valamint az országban élő más nemzetiségek — beleértve a magyar nemzetiséget is — viszonyának rendezésére. Most az a teendő, hogy az akcióprogramot feldolgozva az egyes területeken, minél előbb megkezdjük annak teljesítéséi. Ezt a cikket több szerkesztőségnek megküldjük. Kérjük közöljék, mégha valamelyik szerkesztő, vagy a szerkesztőség kommentárjával is. A demokrácia vita is, ám a vita legyen tárgyilagos, minden hangot meg kell hallgatni. S ha a sajtó most valamiféle „divat" nyomására egyoldalú lett, hűtlenné válik eredeti küldetéséhez. Igaz, általánosítani sem lehet. Akinek nem inge, ne vegye magára. a Dél SzlováBefejezesul kíában él

ö szlovák és magyar nemzetiség viszonyáról már sokat írtak és beszéltek, gyakran helytelenül. Mi ezt a cikket megkonzultáltuk tantestületünk tagjaival és másokkal is. Egyesek közülünk már hosszú évek óta élnek e vidéken, mások csak egy-két éve, vagy csupán néhány hónapja. Lehet, hogy egyesek más véleményen vannak. Szívesen részt veszünk bármilyen beszélgetésen a dél-szlovákiai szlovákok és magyarok viszonyáról, (az említett meneten részt vett bratislavai főiskolásokkal is), akárkivel és akár hol egyetlen követelménnyel: hogy ez a beszélgetés demokríftikus és tárgyilagos legyen, ne hangoskodás, fanatizmus, uszítás. Szeret nénk elősegíteni mindkét fél számára e viszony megértését. Reméljük, hogy akad legalább néhány újság, amely további cikkeinket is közzé teszi erről a problematikáról. Tehát nem szlovákok' kontra magyarok. A szlovákok a magyarokkal együtt fejlesztik tovább szocialista hazánkat. Mégpedig az egyik vagy a másik oldalról elhangzó felelőtlen hangok vagy tettek ellenére. Felhívjuk a jóakaratú embereket: vessünk véget a felelőtlen egyének, vagy csoportok kilengéseinek. Ne engedjük, hogy a lakosság egy részét az emberi érdekekkel ellentétes akciókra használják fel. JOZEF KRIŠTOFFY és ŠTEFAN MRAVÜCH, a nagymegyeri Szlovák Általános Középiskola üzemi bizottságának elnöke és tagja PRÁGAI LEVÉL A tüntető város „Éljen Svoboda!", „Svobodával a szabadságérti" — olvashatjuk szerte a prágai házakon vagy járdákon a köztársasági elnök megválasztásának utőhangjaként. Ez a jelsző azonban többnyire csak Svoboda -tábornok megválasztása után tűnt fel, mert azt megelőzően a prágai diákok százai a maguk jelöltje — Cestmír Císaf mellett agitáltak. — „Cestmír Císaft a várba!" „Éljen Císaf (magyarul: császár), de nem őfelsége!" „Císaf, Císaf..." óriási, mésszel festett betűk és krétafeliratok. A választás előtti láz Prágáról átterjedt Közép-Csehországra is,-és megfertőzte az egyébként nyugalmas falvakat és városokat. Mindenütt azt kívánják, hogy éljen az egyik vagy másik politikus (s érdekes: senki sem ütközik meg azon, hogy az elnöki szék és a hosszú élet valamennyi kandidátusa kommunista — például Svoboda és Císaf elvtárs), csak a pfíbrami hídra mázolta fel valamilyen önző alak: „Éljek én!". Am ez se éppen újdonság. Ha visszaemlékezünk Valentyina Tyereskova kedvelt dalára, amelyet föld körüli útján énekelgetett: „Éljen a napfény, éljen az ég, éljen jó anyám, és éljek én!" A prágai kerítéseken és építőállványzatokon, amelyekből untig elég akad az örökké javítás alatt álló utcákon, színes krétával jelentik, hogy hol, mikor és milyen tüntetés lesz. A Károly Egyetem újságírói fakultásának folyosóin írásbeli agitáció folyik a PRALES — tehát a jobbbal diákok, és LEPRA, tehát a bal-jobb diákok köre mellett. A legjobb programmal azonban a SANA lép fel, amely ideiglenes menedékhelyet kínál fel azoknak, akik a Jobb oldalról a bal oldalra térnek át, mivel programja legfőbb tartalma a Jó étel és ital. Röviden diákcsíny — visszahatás a diákság fokozottabb politikai aktivitására. Hadd csintalankodjék az ifjúság ily módon, mert az igazságos ügyért is ki tud vonulni az utcára. Lépten-nyomon van valamilyen tüntetés; így például nemrégiben Vietnam támogatására vonultak ki. Az Ovárosi-tér holmi Hyde-parkká változott, ahol állandóan folyik a gyűlésezés, ahol bárki felléphet és szólhat a tömeghez, ha ugyan a jelenlevő tömeg nem küldi el „valahová", mivel szívesebben üldögél el nyugodtan Husz János mester oltalma alatt a padokon. Ezenkívül Itt találkoznak a zenészek és énekesek legkülönbözőbb csoportjai, amelyek mindenféle sirámokat énekelnek, állítólag ebben látják a demokráciát, legyen nekik könnyű a demokrácia! Rokonszenvesebb énekesekkel találkozhatunk a prágai Károly-hídon naponta délután öt óra tájban. Hosszú hajú s olykor szakállas fiatalok, akik különféle nyelven háborúellenes dalokat énekelnek. Kedves fiatal hangon, gitárkísérettel. Noha farmernadrágban járnak, tiszták és rendes külsejűek, rokonszenvesek. S az énekeseken kívül találkozunk itt „festőkkel" is, akik színes krétával díszítik a Károly-híd aszfaltját, s bibliai és hétköznapi polgári személyeket egyaránt megörökítenek. így tehát a Károlyhíd afféle prágai Montmartre lett. Azt mondhatnák — csupa utánzat: a londoni Hyde-park, a párizsi Montmartre. Hol van hát valami jellegzetesen prágai, amit az új korszak hozott? Magam is elgondolkodtam ezen a kérdésen, s szeretném, ha ez a valami igazán szép, ötletes és prágai volna. Mert a K. H. Mácha petfíni emlékműve körül tönkretett orgonavirágkert, amely már aligha emlékszik a fiatalok májusi ünnepségeire, az ifjúság egy részére alkalmasint jellegzetes, de ilyen vandálok bizonyára nemcsak Prágában, hanem a világ minden részén akadnak. Lehetséges azonban, hogy már van is ilyen prágai jellegzetességünk. A prágai vár nyílt ajtói. Sajnos, esztendőben csak egyszer kerül rá sor. Épp most ért véget az a minden esztendőben megrendezett májusi hét, amikor a látogatók megtekinthetik a prágai vár valamennyi reprezentációs termét és a vár körüli kerteket is. A hét utolsó két napján, szombaton és vasárnap az érdeklődők hosszú sora állt a Hradčany téren egészen a Hadtörténeti Múzeumig. A prágaiak az utóbbi évek, kiváltképpen pedig a legutóbbi hónapok során megszokták, hogy türelmesek legye* nek. Azt is megszokták már, hogy úgyszólván egyetlen villamos sem jár menetrend szerint, így aztán a tüntető menetek, amelyek isten tudja, honnan és hová vonulnak, s olykor megakasztják a forgalmat, senkit sem háborítanak fel. Csak egy valamit szeretnének kérni a villamosok dolgozóitól: ha véletlenül sztrájkba szándékoznak lépni, idejekorán értesítsék őket, s ne hagyják hiába várni a megállókon. Az ember olykor háromnegyed óra hosszat is áll, s nem tudja, voltaképpen mi történt? Baleset, felvonulás, vagy talán sztrájk? Ugyanis elég, ha holland barátaink, akik a Hybern-házban állítják ki áruikat, délután három óra tájban kivisznek a járdára egy ódon orchesztriont, amely bécsi keringőket játszik. Szeretném látni azt a rendőrt, aki negyedóra alatt rendet teremt itt a közlekedésben! Az emberek a zeneszerszám köré csoportosulnak, a kétirányú gépkocsi-közlekedést szűk sávra szorítják, s csak nézik-nézik, amint a rokokó öltözetű karmester gépiesen vezényel karmesteri pálcájával, ugyanolyan gépiesen mozdítja fejét, s amint a további két bábú ugyanolyan gépiesen játszik vezényletére a harangon éš a réztányéron. Az egész olyan butuska és gyönyörű, hogy az ember képes volna egész délután elnézni. S egyáltalán nem csodálkozom azokon a sofőrökön, akik lépésben haladva automatikusan a fékre taposnak, s ezzel legalábtt három utcában leállítják a közlekedést. A prágai közlekedés további ellensége ez idő tájt a Bé^ ke-üzem és a televízort áruló üzletek, esetleg olyan vállalatok, mint a Rudé právo, amelyek kirakataikban tele

1 vízorokat működtetnek. A kirakatok előtt tömegben állanak az emberek, nagy hangon szurkolnak, s oly sűrűrt állnak a járdán, hogy a járókelő nem jut át közöttük. Egyszóval — Prága most kitombolja magát! Politizálunk, tüntetünk, szurkolunk, lármázunk, mintha az egész köztársaság mindezt éppen Prágára bízta volna. Ugyanakkor azonban Prágában munka ls folyik. Folyik bizony, s elhihetik, derék munka. A vysočanyi, letňanyi és smíchovi kémények úgy ontják a füstöt, mint soha máskor. A műszakok rendre váltják egymást: reggel, délután és éjszaka. Mert a szabadságról és demokráciáról hangoztatott szavak magukban még soha senkinek nem biztosítottak kenyeret.