Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)
1968-06-28 / 177. szám, péntek
Mindenki kultúrája Annak ellenére, hogy a televízió elterjedése az utóbbi időben kissé visszavetette, öntevékeny színjátszásunk továbbra is népszerű. Erről legutóbb a komáromi fesztiválon győződtünk uieg. Egy-egy bemutató ma ls társadalmi eseményszámba megy. A szereplők, hetekig készülnek, a falu lakói izgalommal várják az előadást. Aztán hosszú ideig a darab meséje, a szereplők játéka a gyakori beszédtéma. S mindez természetes, érthető. A különféle népi játékok, majd a színjátszás nemzedékről nemzedékre szállt és életben tar totta a nép szokásait, művészetét. Miért lenne ma másként?... A népművészet és általában a műkedvelő mozgalom igazán csak ma nyert megértést és támogatást. S a műkedvelő mozgalomnak a jövője i'> nagyobb, mint bármikor a múltban. Sajnos az idő múlásával sok szép néphagyomány és népi játék feledésbe ment. Ezekről többnyire ma már csak az idősebbek, és a néprajzkutatók tudnak. A színjátszás azonban — a népi játéKok törvényes jogutóda, a nép szórakozni és alkotni vágyó kedvének tárgyi bizonyítéka — változatlanul él. A műkedvelő színjátszásnak a falvak életében mindenütt — a mi esetünkben azonban kétszere sen — jelentős társadalmi és kulturális küldeté se volt és van. Nemes műveltség, terjesztő és felvilágosító szerepe a falu lakóinak legjobbjait vonzotta és vonzza soraiba. S ha régen, mikor sokszor akadályba ütköztek a kultúra lelkes hívei: tanítók, haladó gondolkodású értelmiségiek, mégis vállalták a népművelés és felvilágosító munkának eme formáját, miért ne vállalnák ma, mikor támogatásban és elismerésben részesülnek? Vannak átmenti nehézségek. Különösen az a család, amelyik most Ismerkedik a televízió, az úgynevezett „távolbalátás" csodájával, szívesebben ül a képernyő előtt, mint a művelődési otthonban, műkedvelők előadásán. Ennek ellenére az új helyzet, ha szükségessé is teszi a műkedvelők munkájának módosítását, nem jelenti és nem is jelentheti a műkedvelő színjátszás és általában a műkedvelő mozgalom élelképtelnségét. Nemcsak a műkedvelő, hanem a hivatásos színjátszásnak is — különösen a film és részben a rádió elterjedése idején — már meghúzták a vészharangját. Sokan azt mondják: vége a színjátszásnak. A film olyan vizuális lehetőséget biztosít, amellyel a színház nem vetekedhet... Egy időre — visszaemlékezésekből tudjuk —, csökkent a színházak közönsége. Némelyik színházat be is kellett zárni. A válság azonban nem tartott sokáig. A közönség rájött, hogy új művészeti ágról van szó, amely sok dologban nem szárnyalja túl és nem is pótolhatja az élő színpadot, a hús-vér embereket. Elmúlt a filmek újdonságból eredő varázsa, visszaállt a színjátszás tránti érdeklődés... Sőt, a film új színházi közönséget szerzett. Ma még merészség lenne azt mondani, hogy a televízió a film és a színház közönségszerve zője. Idővel azonban ez Is lehetséges lesz... Bí NYELVMŰVELÉS zonyos, hogy a televízió ma nagyon népszerű, ami érthető. Hiszen, ha nem is nyújtja azt, amit a színház vagy a film, nevelő és szórakoztató sze rep^ felbecsülhetetlen. A hiba pillanatnyilag abban rejlik, hogy a televízió jelenleg sok esetben az elzárkózást, a négy fal közé szorulást eredményezi. A legtöbb család, amely megveszi a televíziót bezárja az ajtót, ablakot, behúzódik a maga „szigetére" és fotelba, vagy heverőre dőlve csupán a televízión keresztül tart kapcsolatot az élettel, és a világgal ... Am örökösen a „szigetre" vonulni és csak a „szigetben" látni és a „szigetről" várni minden jót és szépet — helytelen. Az individualizmus nem lehet, életmód, a „sziget" nem lehel cél. Az átmeneti begubózástól függetlenül a kollektív életmód felé haladunk, vagy legalábbis szeretnénk haladni, ahol mindenki egyért, az egy pedig mindenkiért él és dolgozik. Az emberi együttélésnek a legszebb formája amikor jóban, rosszban együtt vagyunk, megosztjuk örömünket, bánatunkat, segítjük egymást. Miért mondjunk le arról, ami szép és nemes? A csehszlovákiai magyar öntevékeny színjátszás — és általában az egész műkedvelő mozgalom — azon túl, hogy szép és hasznos, nemzedékről nemzedékre szálló néphagyományt ápol, őriz, és fejleszt — összehozza az embereket, színnel, tartalommal, optimizmust sugalló mondanivalóval tölti ki idősek, fiatalok munka utáni életét. Miért szűnne ez meg, miért hanyagolnánk el ezt az ígéretteljes lehetőséget bárhol is. öntevékeny mozgalmuk az utóbbi 2—3 évben nemcsak a résztvevők számában nőtt meg, hanem — új formákat és módszereket teremtve ön magát újjá és újjá szülve — tartalmilag és minőségileg egyaránt számottevően gazdagodott. De ez érthető is, hiszen a mozgalom munkáját megkönnyíti a CSEMADOK, amelynek többek között az a feladata, hogy szervezze és irányítsa a ma gyarlakta vidékek népművészeti együtteseit. A közel húszéves CSEMADOK rendezvényeivel népeink barátságának az elmélyítését, a kultúra, a nevelés, a politikai és a felvilágosító munka ügyét segíti. Több mint ötszáz heiyi szervezetében sok száz színjátszó-, tánc- és esztrádegyüttes működik. Sikeres törekvés jellemzi az énekkarok, a zenekarok, valamint az egyre népszerűbb irodalmi színpadok munkáját. Az utóbbi években a hangsúlyt — eredeti szerepkörére — a kulturális javak széles körű terjesztésére helyezte. Több vonatkozásban sikerült elérnie, hogy munkája ma már nem csupán közvetítő, hanem alakító és izléstfejlesztő is. Megalakulásától kezdve feladata a haladó és népi hagyományok ápolása, őrzése és továbbfejlesztése. A CSEMADOK keretében működő többszáz népi együttes műveltségkincsünknek számos gyöngyszemét mentette és menti meg. Együtteseinek köszönhető, hogy felelevenedtek és színpadra kerültek olyan művek, amelyek a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilágát fejezik ki. A népdalok, a népi táncok, és a népi játékok feldolgozása és színpadra vitele dicsérendő törekvése volt a szövetségnek a múltban és feladata kell, hogy maradjon a jövőben. Éppúgy, mint a művelődés nagyjai emlékének a megbecsülése. Van mire hivatkozni, van mire a további munkaprogramot építeni. Szerintük az új helyzet adta viszonyok között a népművelés úttörőinek, a kultúra lelkes dolgozóinak arra kell törekedniük, hogy a művelődés tovább demokratizálódjék, a tudás mindenki számára elérhető legyen, a kultúra életünk részévé, a tömegek tulajdonává váljék. A népi kultúra tömegkultúra. Legyen e műveltségkincs a jövőben is mindenkié. BALÁZS BÉLA „Magyaridegen" szavak Újságcikkeink zömét cseh vagy szlovák nyelvből fordítjuk. Ez természetes is, más lapok is meríteni szoktak idegen nyelvű hírügynökségek anyagából. Amit kifogásolnunk kell, hogy nem mindig végezzük ezt a munkát megfelelő gonddal. Talán a sietség okozza ezt. Miben is mutatkozik fordításunk fogyatékossága? Elsősorban abban, hogy az említett időhiány — és talán más is — nem mgedi minden esetben tiszteletben tartanunk nyelvünk szellemét. így azután olyan szavakkal találkozhatunk, amelyek magyarul íródtak ugyan, de aki nem ismeri szlovák megfelelőjüket, bizony nehezen érti jelentésüket. Az ilyen szavak egyre nagyobb teret hódítanak másnemű nyelvi megnyilatkozásokban is. Ez az idegen beütés nemcsak tükörszók, — szókapcsolatok formájában jelentkezik, hanem a mondatszerkesztésben is. Vegyük most vizsgálat alá a szóhasználatban mutatkozó idegenszerűségeket! (Minden példám nyomtatott forrásból való.) „Az utóbbi napokban kedvez az időjárás, s ennek megfelelően meggyorsul a gabona érése is". Ezt a szót használja a magyar is. Mondjuk, „kedvez az időjárás valaminek: vetésnek, kapásoknak" stb. Az idézett kapcsolatban azonban nyilvánvalóan a cseh, illetve szlovák „praje" kifejezés magyar vetülete. Helyesen magyarul ebben a helyzetben inkább így: „ ... kedvező .. " A légkörre sem nagyon szoktuk ezt használni: „Az elbeszélés és később a film témája a fiatal szürrealista művészek életének ábrázolása a szlovák állam idején, a nem normális, embertelen, háborús légkörben." Számtalan alkalmasabb jelző is akadt volna; azonban, ha már e mellett döntött a szerző, magyarosabb ugyan nem, de legalább szokásosabb lenne ez: „ ... abnormális ..." vagy „ ... abnormis ..." „Emil folytatta hétköznapi életét, kergetőzött, verekedett, patronokat robbantott barátaival." Már alig tűnik föl, de ez is a „váedn? 2ivot" mintájára keletkezett. Amellett félreérthető is, mert szürkét, egyhangút érthetnek rajta: holott a szerző azt akarja mondani, „megszokott". Egyértelműbb és talán magyarosabb is így: «... mindennapi életét..." „A Saviem új termelőcsarnokaiban és irodáiban 4ü 000 személy dolgozik." Nem nehéz megállapítani, hogy a „v^robná hala" hatására került a kérdéses szó ebbe a mondatba is. A magyar köznyelvben e fogalmat az „üzemcsarnok", esetleg „szerelőcsarnok" szóval szoktuk jelölni. Meglehetősen gyakran veszünk át olyan nemzetközi szakmai szavakat, melyek már a szlovák nyelvben formailag módosultak. Lépten-nyomon hallhatók az olyanok, mint az „agronóm", „geológ", „meteorológ" stb. A magyar köznyelv azonban nem használja ezeket a nálunk divatos, megrövidült alakokat. A magyarban használatos formájuk: „geológus", „asztronómus" stb. Mint említettem, elsősorban mindennapi beszédünkre jellemző ez. írásban csak ritkán találkozhatunk ilyen alakokkal. Hogy mutatóba azért akad erre is példa, íme: „— Higgye el, cukorbaj, érelmeszesedés, infarkt és rák ellen a legjobb orvosság, ha vigyáz magárai" Bár irodalmi igényű írásban áll, nem valószínű, hogy művészi célt akarna szolgálni. A mondanivaló nem vesztene értékéből akkor sem, ha „infarktus"-t írt volna a szerző. Különben is mindenképpen tanácsos kerülni ezeket a helytelen alakokat, nehogy még jobban belénk idegződjenek. MORVAY GABOR ÁLLAS m m 1 r.KMUS'l'AV n. v. SVS—3 Kassa, PreSovská 8, alkalmaz kőműveseket, szigetelőket, bádogosokat és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőségek! Különélést pótlék a lakóhely távolsága szerint 510—750 korona. Lakás a munkásszálláson díjtalan, 5 napos munkahét. Jelentkezni lehet a fenti címen a személyzeti osztályon. ŰF 583 • RENOKOV, podnlk MII Nővé Zámky azonnali belépéssel relvesz: villanyszerelőket, lakatosokat, vlllanyhegesztőket, bádogosokat, 1 maróst, 1 norraázót (bérelszámolót), 1 referenst a szolgáltatásokra. Fizetés a TKK szerint, bővebli felvilágosítást a titkárság nyújt. ÜK 732 • Síinké Antalnak, Nagymácsúdra Születés- és névnapja alkalmából sok szerencsét, boldogságot és örömteli hosszú életet kívánnak lányai Rózsi és É7a 0-734 I Lakatos Józsefnek, Kaposkelecsényba 50. házassági évfordulója alkalmából jó egészséget, hosszű életet kívánnak, sok fáradozásáért hálás köszönetüket küldik gyermekei és unokái 0 733 I KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Köszönetünket fejezzük kl mindazoknak a rokonoknak, is nierősöknek, akik drága kis fiúnkat, Sunyikát, elkísérték utolsó útjára, a féli temetőbe Június 22 én. A gyászoló Farkas-család Ú 727 VEGYES KÖSZÖNTŐ • Eíusnak, Piroskának, Andódra Mindkettőjüknek nagyon boídog, békés születésnapot kíván a Ozuczor-család. 0 738 • Felhívjuk a losonci magyar kilencéves iskola 1963-ban végzett diákjait, hogy 1968. július 12 én, 17,00 órakor a „Csillagban' 4 találkozót rendezünk. Pontos tájékoztatást Toms6 Béla nyújt, címe: Jókai utca 2, Losonc. 0 728 Legyek, szúnyogok, figyelem! Ili a vég! A legrafináltabb készítményekkel irtják a rovarokat! Ezek közül a leghatékonyabb a NERAEMULZE és az ANTRIX. Gyártja a gazdag hagyományokkal rendelkező neratovicei SPOLANA vállalat. Ez a két készítmény nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemekben, szállodákban, közétkeztetési létesítményekben, üdülőkben és minden üzemben, ahol a higiénia elsődleges fontosságú. KaphatD a ftempo és Rempo eladási osztályain. A rovarok szolidaritása nevében a sva bboga r<i k, csótá nyok, poloskák ÜF-679/1 hogy a forró nyáron nemcsak többet fürdünk, hanem többet verejtékezünk és több por lepi be testünket? Éppen ezért sokkai nagyobb gondot kell fordítani a személyi higiéniára. A Parfumerie-Drogerie szaküzleteiben az eladók készségesen segítenek a több mint negyvenféle mosdószappan közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. Vásároljon szakembereknél a PARFUMERIE-DROGERIE Ha még csak készülődik, akkor ne feledkezzen meg a NEPOVOL-ról. A NEPOVOL mázolóenyv, ami összeköti a pigmentet és a festőkrétát. A NEPOVOL-lal könnyen, gyorsan és jól festhet és kiérdemli felesége elismerését, ön pedig bizonyosan dicsérően fog a neratovicei í. v. gyártmányilatkozni SPOLANA nyáról, a Kapható a NEPOVOL-ról. drogériákban. I i I I OF-679/4 1SB8 VI. 28.