Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

~J — Nos, milyen volt a mutatványod az idomított csirkékkel? — Megbukott. Két vadász friss oroszlánnyomokra bukkan. — Erid], nézd meg, merre ment — mondja az első. — És te? — Én meg az ellenkező irányba megyek, megnézem, merről jött. — Kovács, a felesége telefonhoz kéri. — Kér? Az nem az én feleségem. A vendég bifszleket rendel a vendéglőben. — Kérem, a bifszteket friss húsból készítsék, ne süssék ki túlságosan. Puha legyen. Legjobban szeretném fiatal borjúból. — Igenis kérem — válaszol udvariasan a pincér — csak még a borjú vércsoportját szíveskedjék megmondani. — Megjött a maina! ~ S mit csináljak? Játszszak himnuszt? Azt mondják, a gyerek nem az iskolától, hanem az édesanyjától kapja az eszét. — Helyes. Nekem már régóta az a benyomásom, hogy te apátlan-anyátlan árva vagy. — Most pedig a két csapat kapitánya beszámol a barátságos mérkőzésről. — A hippyk ismertríjele: virág. A személyzetis a munkából elkésett dolgozó fejét mossa: — Már dél van, és csak most jelentkezik a munkahelyén? — Tudja, ml történt velem? Tíz órán át eszméletlen voltam. — Szerencsétlenség érte? — Úgy aludtam, mint a bunda. — Képzeld, a férje halála után egy éjjel megőszült... — Az is valami? Ismertem egy nőt, aki férje halála után egy nap alatt őszből fekete lett. ,:••; r: ÍWWMf Tv, — De hiszen nekem azt mondták, hogy meghaltál! — kiáltott fel a professzor, aki váratlanul találkozott egyik kollégájával. — Amint látod, élekl — mo. solyodott el az illető. — Az nem lehet — jelentette ki határozottan a professzor. — Akitől hallottam, szavahihetőbb nálad! V. TÖTH LÁSZLÓ: Tanítómese tanulság nélkül Történt egyszer, hogy az állatok birodalmában meghalt a fejedelem, az oroszlán. Összeült hát kilencvenkilenc bizottság, hogy megválasszák az új fejedelmet. Sokáig nem tudtak dűlőre jutnt, mivel mindegyik mást akart: a hangya az elefántot, az egér a macskát, a nyúl a rókát... így választották meg a szamarat. A döntést így indokolták: „Bárki is szamárkodna az országban, jóságos intő szavát megérti mindenki és háborús problémák megoldásánál nagy fülei adta lehetőségeit kihasználva legyintéssel dönteni tud". — Miért kerültél börtönbe? — kérdi az egyik rab a másikat. A dohányzás miatt. — Hogy-hogy? — Rámjött a köhögés és az őr felébredt. — Ugye mondtam, hogy inkább légypapírt használj! I960 VI. 28. 11 Míg ifjú házasok vagyunk, éjjel-nappal turbékolunk. A zöldfülű férj szól: — Galambom. — Kutyuskám — gügyögi az asszony. Gyémánt kukac, arany bogár, pillangó meg pintyő madár, ciimos cicuska, kisegér... — Boldog szívünkbe belefér egy egész állatsereglet. — Szeretsz, mókuskám? Én szeretlek Később, ahogy múlnak az évek, vaskos szó is nyelvünkre téved. Kivált, ha összezördülünk s viliamokat szór a szemünk. Mór nincs kutyus, arany bogár, annál több ökör és szamár, sünndisznó, medve, vadbivaly, majmokból mindenféle faj. Már nem galamb és nem cica, csak holmi kotlóstyúk, liba, károgó varjú, papagáj. Noé bárkája lesz a száj. Megöregszünk s két vén madár, üldögélünk a régi fán s eszünkbe jut az ifjú báj, gyémánt kukac, arany bogár s egy egész állatsereglet. — Szeretsz, tán varjúm? Én szeretlek. des o CO o < o «< —I > < o CO O H< to O <t o OD o í— -—1 < KTÍ O «X > < MEGLEPETESEK AZ OLIMPIA VÁROSÁBAN A mexikói földalatti építése kezdettől fogva lázba hozta a mexikói főváros lakosságát. Sokan úgy vélték, lehetetlen a földalatti megépítése, mert a főváros földrajzi fekvésével olyan képet fest, mintha egy hatalmas föld alatti tó felszínén úszna. A tó évszázadokkal ezelőtt nyitott volt, később benőtte a gaz, mocsár, ingovány képződött, aztán elmerült, s afféle vízpárnát alkotva megóvja a várost a gyakori földrengéstől. A föld alatti alagút fúrása során mind több régészeti leletre bukkannak. Lépten nyomon azték mesterek ősi tárgyait emelik ki a földből. A Nemzeti Embertani és Történelmi Intézet különleges bizottságot alakított, amely lépésről lépésre kíséri az alagútfúrókat. A tudósok kiválasztják és rendszerezik a leleteket. Ismert tény, hogy a mai Me- xico helyén az aztékok ősi fővárosa terült el. A közelmúltban egy azték temető maradványaira bukkantak. A közös sírból tíz eléggé épségben maradt csontvázat meg sok kerámiatárgyat emeltek ki. Az a hír járja, hogy az építők régi kincseket találtak, aranypénzeket és aranyrudakat. Kincseket valóban találtak, de ezek azték istenszobrok voltak. A leleteket a fővárosi múzeumban helyezték el, hogy a XIX. Olimpiai játékok vendégei is megtekinthessék. /SIEMPRE) VESZÉLYES „ZENE" Május elején AngTiában nagy visszhangot váltott ki az a hír, hogy a cornwalli Portrees településnél tengerbe merülő búvárok magas rezgésszámú hangjelzések titokzatos hatását észlelték. A település a hadügyminisztérium titkos központja közelében fekszik. A telefonkönyvben „Katonai Kísérleti Intézményként" szerepel, de a hivatalos nyomtatványok „Vegyi Védelmi Kísérleti Központ" néven tüntetik fel. Miután a közvélemény felfigyelt a nukleáris leszerelési mozgalomra, David Carr munkáspárti képviselő a nemezeit titkos központ ügyében felvilágosítást kért a hadügyminisztériumtól. Megírta, hogy a kérdéses tájon az úszók erős nyomást éreznek a dobhártyájukon, s ebből arra következtetnek, hogy bizonyos „hangsorompó" közelében járnak. Egy brosúra szerint a központ vegyi és baktériumháborús kísérletekkel foglalkozik. Egy búvár elmondotta, hogy a hanghatás a parttól másfél mérföldnyi távolságra a legerősebb. „Különös hang, nagyon hasonlít a tudományos-fantasztikus filmekből ismert kozmikus zenére, a szférák hangjára. Szaggatott hang, nagyon nehéz leírni." A kutatóközpont egy 70 méteres sziklán áll, 4 méter magas szögesdrótkerítés veszi körül. Repülőgépek átrepülése e vidék fölött tilos. /DAILY TELEGRAPH) 20 MECSET VÁROSA Qatar egyik jellegzetessége a sok mecset és középkori fényűző palota. A Perzsa-öböll kis fejedelemségre azonban szembetűnő ellentétek is jellemzők. Fővárosában, Dohában él a 80 ezer főnyi qatarl lakosság 80 százaléka, eléggé sűrűn lakottak az olajvidékek, viszont a többi tájak pusztulásnak Indultak. Noha a kőolaj mesés jövedelmet eredményez Qatarnak, az ország életmódja mit sem változott. Az ország jövedelmének zömét a gazdagságban egymással versengő és ősi múltjukkal büszkélkedő előkelőségek paloták építésére fordítják. Az építőanyagot külföldről hozatják be, s a paloták sok-sok millió rialba kerülnek. A látogatóknak egy festői sátortábor mellett kell elhaladniuk, ha az uralkodó színe elé akarnak lépni. A sátrakban a testőrök, a szolgák, a rabszolgák és... a sofőrök laknak. Az uralkodó fényes kíséretével szívélyesen fogadja a látogatót, ha beengedik hozzá. A vendéget szertartásosan végigvezetik a pompás szobák és termek'sokaságán, aztán leültetik, és az arab vendégszeretetnek megfelelően erős és keserű, fűszeres kávéval, majd teával és ismét kávéval kínálják meg. A palotáktól távolabb, a városi tömegben elvegyülve az ember még Doha központjában az ezeregyéjszaka korának hatása alá kerül. Itt nem érezni a civilizációt. Klubok, mozik nincsenek, az emberek életmódja hagyományos. A lakosság a nap egy részét a 120 mecset valamelyikében tölti. Észrevétlenül mégis behatol az új ebbe a középkori erődbe. Doha kissé modernizálódik, itt-ott modern épületek, iskolák épülnek. Az új további csalhatatlan jele: a sok gyöngyhalász, akik híressé tették Qatart, ma már szívesebben vállal állást a kőolajiparban. I AL-GUMHURIJAf GAFESINO Brazíliában barátok vagy ismerősök összejövetelein a hagyományos üdvözlés után szinte szertartásosan odakészítik a „cajesinót". Ez egy kis csésze erős és sűrű ital, amely méltán lett a brazilok nemzeti büszkesége. Az idén 240 éve, hogy Brazíliába behozták az addig itt ismeretlen kávécserjét. 1728-ban Francisco Pallete altisztet kényes megbízatással küldték a szomszéd FranciaGuayanába. Titkos parancsot kapott, hogy ha meghívják valamilyen ligetbe vagy ültetvényre, ahol kávé nevű vadnövény terem, „méltóságát megőrizve és elővigyázatosságot tanúsítva" néhány szem kávét rejtsen el... Ez a néhány eltitkolt kávészem két és fél század múlva a világ legnagyobb kávészállítójává tette Brazíliát. A derék altiszt azonban nem tudhatta, hogy a kávé nemcsak áldás, hanem átok is lesz az országon. A mai brazil gazdaság teljes mértékben a kávétermesztésre épül, viszont a kávé értékesítési lehetőségei az északamerikai monopóliumoktól ellenőrzött nemzetközi piacokon évről évre rosszabbak, jelenleg mintegy 60 millió zsák föO kilogrammos) kávé hever eladatlanul a brazíliai raktárakban. E mennyiség másfél évig elég lenne a világ kávészükségletének kielégítésére. Az utóbbi években Brazíliában több mint egymilliárd kávécserjét irtottak kl, hogy csökkentsék a túltermelést. (ZA RUBEZSOMJ -J