Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

Előtérben a föderáció kérdése (Folytatás as 1. oldalról.) kormánynak lesznek szervei. A közös ügyek kategóriájába tartozik majd a tervezés, a pénzellátás, a külkereskedelem, oz árképzés, a munka- és a szociá lis ügy, a pénzemisszió, a szabadalmak, a vámok stb. Ht éppúgy lesznek szövetségi, mint nemzeti csúcsszervek. Kizárólag a nemzett szervek Irányítanák az ipart, a mezőgazdaságot, az építészetet, a társadalmi fogyasztást, a közlekedést, a bíróságokat és oz ügyészségeket stb. — A nemzeti szervek java solt felépítése és helyzete — állapította meg Barbírek elvtárs — a Szlovák Nemzeti Tanács eddigi helyzetéhez és szervezeti struktúrájához mérten alapvetően megváltozik. Megszűnik a törvényhozó és a végrehajtó hatáskör egybevont sága és az SZNT törvényhozási szerv, míg Szlovákia kormánya, Illetve Minisztertanácsa a hatalom végrehajtó szerve lesz. A tézisek értelmében a Szio vák Nemzeti Tanács egykamarás nemzeti törvényhozó testii let lesz, 100—150 taggal. Barbírek elvtárs a Nemzetgyűlés felépítésének két számításba jövő változatát is ismertette. Az «gyík szerint a Nemzetgyűlésnek két kamarája lenne, mégpedig a népi és a nemzetiségi. A második változat azzal számol, hogy a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács együttesen alkotná a Nemzetgyűlést. A föderáció gazdasági tartalma Az egyik legfontosabb kérdésnek tartjuk — mondotta Barbírek elvtárs — a föderáció gazdasági tartalmának meghatározását. A tézisek ezzel kapcsolatban az alábbi elvekből indulnak ki: • a CSSZSZK gazdaságát két nemzeti gazdaság alkotja; • az államhatalom és az igazgatás nemzeti szervei hordozói az államjogi szuverenitásnak . és ezért területi kompetenciájukban gazdaságirányítási hatáskörük elsődleges/ • a nemzeti gazdaságok a kölcsönös gazdasági együttműködés alapján fejlődnek, élve a gazdasági integrálódás racionális formáival; • a CSZSZK gazdaságának fő közös jegyei az egységes piac, a közös pénznem, az alapoknak és a munkaerőknek szabad mozgása; ö a föderatív szervek jogköre a nemzeti szervektől származtatható lesz, és azt alkotmányos törvénnyel kell szabályozni. A föderatív és a nemzeti szervek viszonya éppen a gazdaságirányítás terén a legfontosabb. E viszonya szabályozásában célunk az, hogy a föderatív centrumnak és a nemzeti szerveknek helyzete a gazdaságpolitika formálásában és gyakorlásában megbízhatóan megalapozza Szlovákia szociá lis, gazdasági kiegyenlítődéséi a cseh országrészekkel, és hogy az eddiginél egészségesebb alapokon bontakozzék ki az országon belüli gazdasági integráció. Beszédének ezt a részét az előadó e szavakkal zárta: „A föderáció követelménye Szlová kiában nem szűkíti le a demokratizálás folyamatát, hanem csak kiemeli azt, amit éppen Szlovákiában feltétlenül meg kell tennünk a demokratizálás érdekében. Nincs szocialista demokrácia a nemzeti kérdés demokratikus megoldása nélkül. Es természetesen Szlová kia helyzetét nem lehet megfelelően redezni anélkül, hogy a köztársaság egész politikai életében ne érvényesülne a következetes demokrácia". Kik kerülnek az új intézmények élére? Barbírek elvtárs beszéde to vábbi részében ismertette, hogy az SZNT elnöksége kikkel tölti be a Szlovákiában létrejövő új hivatalok vezető posztjait. A munka- és szociálisügyi hivatal élére Ludovít Kozár került, az árhivatalt Ján Ferianc, az ipart Miloslav Ukropec, a közlekedést és a távközlést Emil Vrtiak, a külkereskedelmet Ernest Gajdos vezeti. Tekintettel arra, hogy dr Pe- ter Colotkát a kormány alelnö kévé nevezték ki és Anton Tazkíj a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára lett, meg kellett oldani az Igazság ügyi Megbízotti Hivatal és az SZNT Nemzet* Bizottságokat Irányító Bizottsága vezetésének kérdését. Az e posztra kiválasztottak nem képviselői az SZNT nek, s ezért nem kerülhetnek ebbe a funkcióba. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége ennél fogva dr. FrantiSek VaSeökát kinevezte az igazságügyi megbízott első helyettesévé és megbízta a hivatal vezetésével. A másik vezető poszt egyelőre betöltetlen maradt. Fontos megemlítenünk, az előadó nagyon határozottan rámutatott arra, hogy az új hivatalokat nem akarjuk nagy apparátussá duzzasztani. A nemzetiségi kérdés rendezéséről A beszéd további részében szó esett a nemzetiségek kérdéséről is: „A csehek és szlovákok egyenjogú viszonyának rögzítésével egyidőben nem feledkezünk meg a köztársasá gunkat hazájuknak tekintő, be csületes állampolgárok, a nemzeti kisebbségek helyzetének végleges rendezéséről sem. Ez a probléma is része a nemzetiségi kérdés marxi—lenini meg(Folytatás a 3. oldalról) Kérdés: Milyen volt a harcok alatt az ifjúmunkások magatartása? Válasz: A dolgozó ifjúság a legnagyobb természetességgel és lelkesedéssel kapcsolódott be a munkásosztály küzdelmébe. Az ifjúmunkások idősebb társaikkal vállvetve szervezték a sztrájkokat. Sokan közülük sztrájkőrségen álltak, vagy a gyárakon belül fejtettek ki egyéb tevékenységet és részt vettek a munkások tüntetésein. Csalódtak, akik a fiatal és az idős munkások közötti ellentétekben reménykedtek. Az ifjúmunkások százezrei sorakoztak fel a CGT mellett, s ez rácáfol arra a helytelen elméletre, hogy nemzedéki viszály lép majd az osztályharc helyébe. Kérdés: Néhány szakszervezet, mint például a CFDT, mostanában helyesli a hatalom átvételét az üzemekben, az önigazgatást, illetve a közös igazgatást. Hogyan vélekedik erről a CGT? Válasz: Utópiának tartjuk az olyan gazdasági hatalomátvételt, amely nem párosul politikai hatalomátvétellel. Kizártnak tartjuk, hogy a munkaadók, amíg míg övék a politikai hataoidásának. Az ezzel összefüggő valamennyi kérdést kizárólag a nemzetiségek képviselőinek részvételével oldjuk meg úgy, hogy továbbra is létrehozzuk minden állampolgárunk harmo nikus együttélésének feltételeit. A nemzeti kisebbségek helyzetének jogi elrendezését is demokratikusan kell végrehajtanunk. Ez a probléma nem szerepel az előterjesztett tézisek ben, mivel a föderációs törvény tartalmilag a csehek és a szlovákok viszonyát fogja rendezni. A nemzeti kisebbségek helyzetét még az új alkotmány el foga dása előtt külön jogi aktussal lógjuk szabályozni." Ezt követően megkezdődött a napirendi pont vitája, amelyben értékes javaslatokkal, bí ráló észrevételekkel vett részt Emil Pís, FrantiSek Hagara, Ladislav Kompis, Margita Putocková, Ladlslav Pittner, Vladimír Zvara, Vojtech Török, Ján Gonda, Dénes Ferenc, Alexander Horák, Ján Marejka, Stanislav Holly, Daniel Futef, Ján Strcula, Jozef Malina, Andrej Faglic és Matej Lúéan képviselő. Ezzel véget ért a tartalmas véleménycsere és a plénum jóváhagyta a Szlovák Nemzeti Tanács akcióprogramját. A képviselők ugyancsak jóváhagyták az SZNT elnökségének eddigi lépéseit a föderatív államjogi elrendezés előkészítésével kapcsolatban. Az e munkában való közvetlen részvétel érdekében Ondrej Klokoö vezetésével 20 tagú bizottságot választottak, amelynek tagja Fábry István képviselő is. Végül megvitatták és jóváhagyták a Matica slovenská-ról szóló törvényjavaslatot. A törvény részletesen szabályozza ennek a nemzeti kulturális intézménynek feladatkörét, melynek tengelyében a szlovák kulturális élet fejlesztése áll. Ezzel véget ért a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülése. tg. i.) Az SZNT Oktatásügyi Megbízott Hivaflalának (CSTK) — Az Ucitetské noviny című folyóirat 26. számában közli az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatalának akcióprogram ját, amely több helyen hangsúlyozza a pedagógusok elsőrendű felada tait. Rámutat arra, hogy világnézetűkkel, magatartásukkal, politi kai elkötelezettségükkel társadalmunk ideológiájának terjesztőiként kell eleget tenniük küldetésüknek. E rendkívül fontos tevékenységet nagyon kedvezőtlenül befolyásolta a pedagógusok szakképzésének meggondolatlan átszervezése, a tanítók anyagi helyzetének nem megfelelő bizto sítása és sok esetben hivatásuk helytelen értelmezése is. Az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala a jövőben megtesz minden tőle telhetőt a pedagógusok lakásproblémájának megoldása érdekében. A legjobbak legjobbjait (Folytatás az 1. oldalról) Őszintén szólva, e téren már megfelelő tapasztalatokkal is rendelkezünk. Tavaly, az Írószövetség országos vezetőségébe (tekintélyi elvekre hivatkozva) egyetlen magyar képviselő sem került be. (Cseh és szlovák vonatkozásban a kulcs: 30 plusz 15 volt.) A minap lezajlott újságírókongresszus szlovákiai központi szervébe a magyar újságírókat mindössze két személy (három, vagy négy helyett) képviseli. (Hogy a választásnak nemcsak nemzetiségi vonatkozása volt, annak bizonyítására hadd említsem meg, hogy a vidéki lapok egyetlen képviselethez sem jutottak!) S mindez annak ellenére történt, hogy magától értetődő e r k ö 1c s i szempontként t üntették fel az arányos képviselet kérdését. A titkos választások demokratizmusát feltehetően nem sérti, ha a cseh és szlovák nemzet esetében indokolt biztosítékok a nemzetiségek képviselete dolgában sem maradnak el. Ellenkező esetben azt tapasztalhatjuk, hogy a föderáció politikai szerveiben a n e m z et is ég e k k é p v i s e l eté n e k kérdése csupán a jóindulaton múlik majd. Márpedig, ha részvételükre szükség van, ezt ne a jóindulatra bízzuk — mégha nem is kételkedünk benne — hanem olyan választási rendre, mely az arányokra ügyelve kulcsszámmal biztosítja a képviseletet. (Ebben a viszonylatban csupán eldöntendő részletkérdés, hogy a nemzetiségek képviselőinek választását veszi-e például valamely szerv tanácskozása tudomásul, vagy a nemzetiségek egyes képviselőit is alternatív megoldással, közösen választják.) Véleményünk szerint ezt az elvet már a járási és a kerületi (küidöttváiasztó) konferenciákon is biztosítani kellene, hogy később felesleges meglepetésekre ne kerüljön sor. A választás legfőbb szempontja: a legjobbak legjobbjait küldeni! Olyanokat, akik nemcsak munkahelyükön kiválók, s nemcsak reprezentálni tudnak, hanem megfelelő tudással, felkészültséggel, problémaismerettel s áttekintéssel is rendelkeznek ahhoz, hogy ne csak kezük legyen, azaz szavazni tudjanak, hanem képesek -legyenek a tanácskozások következtetéseit Is befolyásolni. Más szóval: ne a múlt panoptikumba illő figurái hangoskodjanak, vagy a bólintó, mindenre gyűr kőző-jánosok száma gyarapodjon, hanem az okos főké. Azoké, akikben van elég e m berség és j óz a n s á g, hogy a jót jól csinálják. Ez mindnyájunk számára, va. lóban: HASZNOS VOI,N A ! FONOD ZOLTÁN ÉRDEKES KIADVÁNY O. Motousek — J. Ruzicko: A gazdasági életben egyre nagyobb szerepet kap a vezetés tudománya. A vezetőknek nein csupán a gazdaság és a műszaki kérdésekkel kell tisztában lenniük, hanem olyan tudományágakat is alkalmazniuk kell, mint például a munkapszichológia. Ez a könyv a bratislavai Politikai Könyvkiadó és a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Szerzői áttekintést nyújtanak erről az új tudomány* ágról. Néhány érdekes témakör: B a munkateljesítmény pszichológiai elemzése, • az elfáradás problémája, • hogyan alakulnak a munkahelyi kapcsolatok az emberek között, • hogyan kell kiválasztani a megfelelő embert a megfelelő helyre, R az ember és a gép kapcsolatú, 85 a munkakörnyezet, I8Í a világítás, a zaj, a színek problémái, G3 a munkavédelem pszichológiai problémái. BECSÜLETESSÉGBŐL KITÜNÖ GAl. DÁNIEL ÉS BUGYI IGNÄC nagymánsédi lakosok s mindketten a szeredi Vitana n. v. 05 ös üzemének dolgozói. |elenlegi feladatuk a Lengyelországból érkező burgonyával megrakott vagonok kiürítése. A minap is éppen egy vagonból rakták ki a krumplit, amikor egyikük egy összecsomózott zsebkendőt pillantott meg. Kiderült, hogy a zsebkendőben pénz van. Mégpedig 1500 zloty. A gondosan bekötözött pénz arról árulkodott, hogy egykori gazdája nagyon vigyázott rá, nehogy elveszítse. Minden bizonnyal igen nagy szüksége lehetett rá, hiszen csak azok szokták zsebkendőjükbe kötni a pénzt, akik azt nagyon megbecsülik, akiknek kevés van belőle. De bármennyire vigyázott is az illető, mégis elveszítette. Nyilván a burgonya berakása közben eshetett ki a zsebéből. Vagyis ugyanolyan munkás lehetett, mint ők. Ezek a gondolatok jutottak Gál Dániel és Bugyi Ignác eszébe, s tüstént elhatározták, hogy a megtalált pénzt visszaküldik. Élhatáror zásut:

at tett követte: a petroviccl ótvevőállomáson keresztül megkeresték lengyel ,,kollégájukat", s közölték vele az örömhírt . . . Állíthatjuk, ez a hlr mindannyiunknak örömet szerzett. fülöm, lemondanának a termelési eszközök birtoklásáról, vagy pedig ezt a kiváltságukat a munkásokkal osztanák meg. Minden attól függ, mit értünk önigazgatáson és közös igazgatáson. E fogalmakat ugyanis kiki különféleképp értelmezi aszerint, milyen elméletet vall. Ha az önigazgatás például az egyetemen vagy más, nyilvános jellegű Intézményben, mondjuk az ORTF-nél (rádió és televízió) azt jelenti, hogy minden tagja részt vehet igazgatásában, irányításában, akkor ez csak helyeselhető. Ezt nevezzük ugyanis korszerű, demokratikus reformnak. Kérdés: Hogyan viszonyul a CGT a főiskolákhoz? Válasz: A főiskolák és általában az egyetemek életében lezajlott események megmutatták, milyen nagy az elégedetlenság a gaulle-isták felsőoktatási politikájával szemben és mennyire szükséges a felsőoktatási reform. Ez a követelmény egyébként benne van a CGT programjában, és a szakmai képzéssel együtt egyik alapvető célkitűzésünk. Mégis nehézségekbe ütköztünk, amikor normális kapcsolatokat akartunk teremteni a diákok szakszervezetével és együttműködni velük úgy, ahogy ezt már régen óhajtottuk. Míg a legtöbb vidéki egyetemi városban többnyire elég jó volt a viszony a munkások és a főiskolások között, Párizsban ez a szolidaritás nem nyilvánult meg kellő mértékben. Itt ugyanis szélsőbaloldali elemeknek sikerült olyan befolyást gyakorolniuk az UNEF, az SNE és az SUP diákszervezet vezetőségére, hogy néhány képviselőjük igyekezett ránk kényszeríteni anarchista elméleteiket, s provokatív célból politikai sztrájkra, felkelésre uszító kalandor, felelőtlen jelszavaikat. Mindig is különbséget tettünk a lázítók és a félrevezetett diákok tömegei kőzött. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a diákszervezetekkel. Őszintén sajnáljuk, hogy az UNEF néhány vezetője menedéket nyújtott az ország szélsőbaloldali, anarchista, trockista és maoista elemeinek, s egyéb bújtogatóknak. Törekednünk kell a provokációk elhárítására. Mire lelohad a láz és a türelmetlenség, azok, akik most csupán azzal a céllal hízelegnek a diákoknak, hogy ellenünk uszítsák őket, ismét visszatérnek az osztályegyüttműködéshez, a diákok majd ráeszmélnek, hogy a szakszervezeti mozgalomban nincsen jobb és megbízhatóbb szövetségesük a CGT-nél, s hogy számíthatnak arra: harcolni fogunk mindazok ellen, akik a diákokat diszkreditálni, vagy elszigetelni akarják, hogy annál biztosabban vesztüket okozzák. Kérdés: Mit jelent a szakszervezeti jogok elismerése az üzemekben? Válasz: A kormány, a tőkések és a szakszervezetek tárgyalása nyomán elért grenelle-i megállapodás nagy jelentőségű, mivel politikai elkötelezettséget tartalmaz: a kormány a parlament elé terjeszti a szakszervezeti jogok kiterjesztésére vonatkozó javaslatot. Az 1884-as törvény ugyan elismeri a munkások szakszervezeti tömörülési jogát, ám a tőkés vállalatokban ez elvont jogi fogalom maradt, mivel a vállalaton belüli szervezkedés az üzemvezetőség jóakaratától függött. A szervezkedés néhány lényeges elemeinek biztosítása: például a tagsági díjak beszedése, a szakszervezeti kiadványok terjesztése, a gyülekezési jog, valamint a szakszervezeti vezetők védelme, amit eddig nem engedélyeztek, gyökeres változást jelent vállalati szervezeteink tevékenységében. Kérdés: A terv szerint a grenelle-i megállapodást az összes sztrájkolóknak el kellett volna fogadniuk. Vajon a munkások a CGT akaratának ellenére utasították-e vissza mint nein kielégítőket ezeket a megállapodásokat? Válasz: Megmondtuk objektívan a véleményünket a greenelle-i megállapodásokról. Számos pozitív szempontot, valamint említésre méltó engedményeket tartalmaz a munkaadók részéről, főként a minimális bérek emelését és a szakszervezeti jogok gyakorlását helyezi kilátásba. Ám sok kérdést még nyitva hagynak, amelyek teljesítéséhez a munkások rugaszkodnak. Ilyen körülmények között várható volt, hogy a munkások nem tarjták majd kielégítőnek, és ezért nem lesznek hajlandók a sztrájkot abbahagyni. A grenelle l tárgyalásokat követő csúcstárgyalások a kormány, a tőkések és a szakszervezetek között végül azt eredményezték, hogy az egyezményt, amelyet a miniszterelnök a grenelle-i protokol tervezetének nevezett el, további engedményekkel egészítették ki. 1968 VI. 28.