Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-21 / 170. szám, péntek

... ••.V) ,l ,ňV.V.V. ,/ . , .V. ,. ,.V/ ••(*«*t***»»««4tll»tl«»»t^ > « • • • « • tt***************''************^ i*«y i «v» • ViVo • • «.•.».•.•.•-»-•.•.».•.».•.•-».•' • •.•..».« •; — Nincs kellemesebb dolog, mint azzal beszélgetni, akit az ember legjobban szeret a vilá­gon. — Öh, de hiszen a magánbe­szélgetés nagyon unalmas. KRITIKA — Pompásan sikerült az új énekes bemutatkozója. Igazi hőstenor, mi? — Hősnek hős, hogy azzal a hanggal fel mert lépni. A HŰS VADÁSZ — Tigrisvadászaton voltam. — Na és szerencséje volt? — Öriási! Még csak egy fia­tigrist se láttam. BLZTATÖ CSÓNAKKIRÁNDULÁS Csónakkölcsönző: Kérem, uraságod, szíveskedjék talán előre fizetni. A csónak ugyanis ©gy kissé rozoga. » « • • • V.V.V.V.W.V.V.V.V.V.V.VAV.VC*. . — KÜLDTEK NEKED VALAMIT A SZERKESZTŐSÉGBŐL. G. B. Shaw-t egyszer nem akarták beengedni a színházba, mert frakk, vagy szmoking he­lyett bársonykabátot viselt. G. B. S. levetette a kabátot, átdob­ta a vállán és ingujjban akart a nézőtérre menni. — Uramisten! — háborúdul! fel a jegyszedő — ingben nem mehet be! — Miért nem? Talán csak nem gondolja, hogy az ostoba etikett kedvéért mezítelenre vetkőzöm? — dühöngött Shaw. * * - * irt* » t t - n — ELŐRE FIGYELMEZTETTEM, JAVAK VÁNDORLÁSA — Mit kaptál a nevednapjá­ra? — Ernától kaptam egy köny­;et, amit két héttel ezelőtt én iSltam Gizinek ajándékba. A FÖNÖK NEM GYANAKVÓ — Nézze, maga már harmad­szor kéredzkedik el a nagyma­mája temetésére. Ha ez még egyszer előfordul, kénytelen le­szek azt gondolni, hogy talán nem is mond igazat. CSALÁDI ÁLLAPOT Egy amerikai moziszínész út­levelet állíttat ki. A hivatalnok megkérdezi: — Nőtlen? — Alkalomadtán, — hangzik a nyugodt felelet. ÁLDÁS, BÉKESSÉG — A feleségem korábban mindig zongorázott, de mióta gyermekeink vannak, fölha­gyott vele. — Oh, igen, a gyermek vég­telen nagy áldás a háznál. ZENEI MŰVELTSÉG — Mi volt ez a zenedarab, amelyet most játszott? — Egy improvizáció. — Hiába, csak nincs párja ezeknek az olasz mestereknekl HOGY CSIKLANDÓS. Szívügyeink minden korban sok nehézséget okoznak. Míg fiatalok vagyunk, „szívünk" miatt elveszítjük megfontoltsá­gunkat; életUnk delén időt ve­szítünk miatta; öregségünkre szívünk miatt elveszítjük mél­tóságunkat — a meggondolt­sággal, időnkkel és pénztár­cánkkal együtt. Egy fiatal színésznő nagyobb társasággal kávéházban szóra­kozik. A társaság tagjai közt ismert filmrendező is tartózko­dik. A beszélgetés során szó esik erről is, arról is, míg vé­gül a színésznő kacérkodva megkérdezi a rendezőtől: — Megmondhatná nekem, hogyan jutok el a Kolibára? — Igen, mosolyogva felel a rendező — a 13-as számú troli­busszal. Egy fiatal nő egyszer kérdés­sel fordult G. B. Shaw Íróhoz: — Mit gondol, korán férjhez megyek? — Nein. — Miért? — Mert túl intelligens ah­hoz, hogy férjhez menjen olyan hülyéhez, aki hajlandó lenne feleségül venni magát. A rendkívUli takarékosság­ról ismert vendéglátók egyszer meghívták G. B. Shaw-t vacso­rára. Amikor elfogyasztották a „frissítőket", az író megkérdez­te a háziasszonyt, hogy meg voltak-e kenve a kenyerek mindkét oldalról. — Nem, csak egyik oldalon — válaszolta a vendéglátó. — S megmondhatná, melyi­ken? Egy fiatal prózaíró beküldte forgatókönyvét a filmdrama­turgnak. Egy hónap eltelte után személyesen érdeklődött munkája iránt. — Ifjú mesterünk, — szólí­totta őt a dramaturg — bekül­dött munkáját csak akkor fil­mesíthetnénk meg, ha államdí­jas lenne. Addig azonban csak minőségi munkákat küldhet ne­künk . .. -mmmmmmmm^* — KEZEKET FEL! Voltaire utazása során megállt egy szállodában, ahol az éj­szakát szándékozta tölteni. Amikor fellapozta a vendégköny­vet, egy bejegyzésre lett figyelmes: — Jean de Planchet márki a szolgájával. Voltaire elmosolyodott, tollat fogott és bejegyezte a könyv­be: — Voltaire a bőröndjével. BERTOLT JY> BRECHT Festményt nézegetett a műtörténész. A tár­gyaknak ezen a festmé­nyen igen önkényes volt az alakjuk. A mű­történész csendben megjegyezte: — Nem egy művész jár úgy a világ szemlélé­sekor, mint a bölcselő. Meg akarják ragadni az alakot s ugyanakkor el­vesztik az anyagot. Va­lamikor egy kertésznél dolgoztam. Kerti ollót nyomott a kezembe az­zal, hogy nyírjak meg vele egy babérfát. Ez a babérfa nagy edénybe ültetve tenyészett és kölcsönbe járta be a környék ünnepi alkal­mait. Ehhez azonban szükséges volt, hogy gömb alakja legyen . . Nekiláttam hát, hogy lenyessem vad hajtá­sait. De bárhogy igye­keztem is, távolról sem sikerült vele a gömb alakot elérnem. Egyszer az egyik oldalán, egy­szer a másik oldalon nyírtam belé a kelleté­nél mélyebben. Amikor nagysokára elértem mégis a gömb alakot, az a bizonyos gömb túl­kicsire sikerült. A kertész nagy csa­lódással nézegette: — Jó, a gömb meg­lenne, de hol a babér? Fordította: Mohr Gedeon O CO O I— —% < m O O CQ O t— < to O < o CD o t— < m O < BBMMBH mUmi I UMIJMJIP*! a pApat tiara őre veszi A KALAPJÁT VI. Pál idén tavasszal két, rögtöni hatállyal életbe lépő dekrétummal alaposan megnyesegette a pápai udvartartás ágas-bogas fáját. Az egyik dekrétum az új udvartartási rendről intézkedik, a másik a Vatikán város új vezetéséről gondoskodik. Az udvart nem szüntetik meg, csupán a változott viszo­nyokhoz alkalmazkodva korlátozzák. A reform alapelvei: ne legyen többé olyan hivatal, amelynek nem felel meg va­lamilyen tényleges funkció; a nemesség korábbi előjogait nem erősítik meg; a hivatalok nem örökölhetők. Egy régi- kifejezés felhasználásával a pápai udvart a jö­vőben Pontificalis Domusnak („pápai háznak") nevezik. Ez két részre oszlik. Az elsőbe, a „capellá"-ba tartoznak azok a munkatársak, akik a pápának vallási fukciójában segéd­keznek, és akik a Szent Péter bazilikában tartott ceremó­niák során különösen előtérbe kerülnek, a második pedig a „család", tehát azok a munkatársak, akik a pápát mint a világi állam kormányzóját támogatják. A pápai ház az apostoli palota egyik prefektusának ve­zetése alatt áll. E prefektus kinevezése küszöbönáll. Min­den kinevezés a pápa jogkörébe tartozik. A világlak által betöltött tisztségek, amennyiben nem erősítik meg őket, öt év alatt, a pápa halála esetén azonban azonnali hatállyal lejárnak. A jövőben a fejedelmi trónasszisztenseket, a major do­must, a Szentlélek lovagját, a lilaruhás tiszteletbeli kama­rásokat, a különböző titkos kamarásokat, a pápai tiara őrét, a gyertyahordozókat nem fogjuk látni. A pohárnok, az udvarnagy, a legfelső udvari kamarás, az Arany Rózsa bemutatója, a főpostamester, az istállómester, a főszállásinester, a titkos főszámvevő (karddal és zeké­vel) ugyancsak eltűnik. A kamarásokat, amennyiben van valami funkciójuk, egy kategóriába sorolják, és a pápa kamarása nevet kapják. A svájci gárda, a rendtartást végző és a tisztelgő szolgála­tot ellátó csendőrség, továbbá a nemesi gárda és palotaőr­ség is megmarad. A nemesi gárdát „a pápa tiszteletbeli gárdájának" nevezik el. Nem kötelező többé, hogy kizáró­lag a nemesség köréből toborozzák tagjait. IFrankfurter Rundschau) GÖRING LÁNYA ÉS CRANACH Lucas Cranach „Madonna a gyermekkel" című olajfest­ménye ismét Köln városáé. Ezzei pontot tettek a 15 éve tar­tó jogi vita végére. Edda Göring, a volt birodalmi marsall egyetlen lánya, véglegesen elvesztette a képre vonatkozó jogigényét. A festmény Köln városa annak idején születesekor aján­dékozta Edda Göringnek. 1945 után a város vezetősége ar­ra az álláspontra helyezkedett, hogy miután az „ajándéko­zásra" a nemzeti szocialista hatalmasok jelentős nyomásá­ra került sor, érvénytelennek tekintendő. Miután a város igénye miatt Edda Göring birtokháborf­tásért pert indított, a város és Edda Göring között megkez­dődött a 15 évig tartó jogi vita. A nagy értékű képet a nácik tulajdonából elkobzott más értékekkel együtt raktárban tartották és onnan kapja most vissza Köln városa. (Dte Presse) FOGLALKOZÁSUK: KÁBÍTÓSZERCSEMPÉSZ Orvosi körökben tisztában vannak a kábítószer fogyasz­tás okozta veszéllyel és igyekeznek megfelelő ellenintézke­déseket tenni. így például dr. Vincent Dole, a washingtoni Rockefeller Egyetem professzora a napokban beszámolt egy, még kísérleti stádiumban levő gyógyszerről, amelyet a he­roin és más ópiumtartalmú szerek pótlásaként használhat­nak fel, és amelyek szedése révén a kábítószerek rabjai újra a társadalom hasznos tagjai lehetnek. Sajnos, az ame­rikai kábítószer-hatóságok, akárcsak a múltban, ellenzik a gyógyszer klinikai alkalmazását, és azt kizárólag kutatást célokra akarják korlátozni. Jelenleg Európában a legnagyobb aggodalommal Rómára tekintenek, amely úgy látszik, kábítószer-fogyasztó központ­tá kezd kiálakulni. Az olasz rendőrségnek sikerült sokhetes munkával lelep­leznie Róma egyik legnagyobb csempészszervezetét, s le­tartóztattak néhány „repülő" hasis-nagykövetet". Tizenöt ki­logramm hasist és másfél kilogramm ópiumot koboztak elv Az ügy központjában olasz és külföldi huligánok állnak, akik a római Spanyol téren ütötték fel tanyájukat. Rómá­ban vizsgálati fogságba került két hollandi: fohann vorí Schaik és Hans Hofmann, a beat-nemzedék két jellegzetes képviselője, valamint Daniela Ripetti, Antoine francia slá­gerénekes volt menyasszonya, egy törékeny, rendkívül csi­nos húszéves lány. Fotomodellként tartották nyilván, most azonban az a vélemény róla, hogy a nemzetközi kábítószer­csempészés ügynökeként tevékenykedik. E hálózat központja 1 most a római Spanyol tér lett. Velencében is letartóztattak két fiatal amerikait, akiknek birtokában ugyancsak kábító­szereket találtak. A rendőrség tudta, hogy a Spanyol teret környező pen­ziókban kábítószert fogyasztanak. Az elbűvölő tér egyik' mellékutcájában levő házban nemrégiben letartóztattak' egy fiatal harwardi egyetemi professzort, egy angol tán-* cost, egy párizsi énekesnőt és egy római rendezőt, mert nagyszabású orgián kapták rajta őket. A titkos kábítószerlebuj hugi Einaudi exállamelnök Ele­na nevű leányának a tulajdona volt. A rendőrség úgy járt el, mint valamilyen szürrealista Fellini-filmben: a rendőr­ségi alkalmazottak utcaseprőnek, turistáknak, parkőröknek és pincéreknek öltöztek. Felfigyeltek egv jellegzetes huligánra, aki a Spanyol té­ren ottani elvbarátainak kábítószert ajánlott fel. Az egyik rendőr közeledett hozzá, a gyanúsított azonban elfutott. Balszerencséje volt, mert a rendőr százméteres futó volt. így Johann von Schaikot hamarosan elfogták. A zsebében kábítószert, két hamis útlevelet, valamint barátjának, Hof­mannak és egy penziónak a címét találták. A rendőrségnek azonban az volt a meggyőződése, hogy a két hollandi csak „viszonteladó". A gyanú a csinos Daniela Ripettire terelődött. Lakásában találtak is kábítószert, és így az ópiumszirént letartóztatták. De vajon nem csak köz­vetítő-e ő is? A vála-iz erre a kérdésre nem utolsósorban azért fontos, mert a kábítószer fogyasztás Olaszországban járványossá vált. Több százezer olasz vált a kábítószer rabjává. Die Tat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom