Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-21 / 170. szám, péntek

RAKTÁRBAN C s ú z B é I a Tizenöt éve dolgozik az Bár még fiatal ember, a koromfekete haját ősz szaporítja. Hot emberrel fa ^^cii qazdája. választék tizenegy raktár­Ihelyezve a város különbö­1 és a városon kívül, pesítésnek itt nyoma sincs, izét lesznek szórva raktár­ik, tulajdonképpen szó róla. Kiskocsival tologat­it ki és be, s cipekedünk. 0 vagon folyékony áru ér­,-más csomagolásban. Ál­elyszűkében vogyok. Évek jtlan a helyzet. Azt mond­pénz új raktárra. A mos­lék nem felelnek meg, már ;n is raktározunk. Tegnap áru érkezett, még ma is fizetjük a fekbért, mert í tenni. Az ecetet például 1 kellett raknunk. Itt-ott el­előír, de ez volna a kisebb gyobbik, a szűk udvaron • n beleakadnak a tolató ylöntik Egy pillanat alatt jtf^ több odovan. r .ellene. Van fö­'atlan padlás, inek, csináltas­i/önót. A miniatűr isú pálinkát fel lehetne A pillanatnyi helyzetben volna a semminél... m a „tizenegy" itolraktár Két utcával odébb, a ze­idvarában helyezkedik el. igek ugyanazok. A helyi­m megfelelők, zsúfoltak. itt sem láttam. Hacsak ítom a futószalagot, me­/ányvizes ládákat szállítják !. Házas elvtárs szerint íthatjuk, mert olyan nap gy ötször elromlik. Az ás­ely nem fér be a pincé­iarad a szabad ég alatt. ki kedvére olthatja szomját r azt hinné, hogy télen lyzet, kisebb az ásványvíz­befér a pincébe. Ez nagy­is van. Hogy még se men­szen simán a dolgok, az seknél megtelik a pince attyúzni kell. Télen pedig •ógnak az üvegek, szétveti jgé fagyott víz.) Az udvar lutók sokat tolatnak, egy­utcán várakozik, míg rá­a sor. Néhányan beszem­sk, mindenki siet, károm­hetö, útban vannak egy­Igyekeznek megrakodni, s ivarozni, mert a szállítási jb mint három napot kés­ÍAGÁRURAKTÁR helyzete avult. Felújítottak részükre területén belül egy hatal­gadóképességű, eddig kl­ánul álló helyiséget. Ján a raktárnok és helyettese Gyula végre fellélegez­ktáraik „már csak öt he­nak, s legtöbbjében beve­lalettizációs rendszert. Ha­-90 vagon árut fogadnak íinem ugyanannyit adnak nberrel dolgoznak, de va­VÉLEMÉNY A LOSONCI ÁRUELOSZTÓRÓL:! >lcsó lamelyikük mindig beteg. Ján Pazu­cia és Halász Gyula régi kommu­nisták, ilyenkor megragadják o zsá­kokat, és két ember helyett is dol­goznak. Tudják, hogy a jóistentől nem várhatnak segítséget. A munkában nem lehet fennaka­dás! Bővebben nem nyilatkoznak: nem akarnak senkinek sem ártani. A FŰSZER- ÉS KONZERVRAKTÁR fejét, K o r i m Istvánt is nehéz szóra bírni, pedig, ahogy megtud­tam, igencsak komoly problémákkal küszködik. A raktárhelyiségek az emeleten vannak, nyáron melegek, télen hidegek, a két felvonó meg­lassítja az áru befogadását és ki­adását. A tervezett 11 ember helyett 7 emberrel dolgozik. Ugyanakkor itt o szabadságolások ideje. Pa lov i­čová Anna arról panaszkodik, hogy a nődolgozók télen gyakran megfáznak, s kiesnek a munkafo­lyamatból. Hoffman Karol fő­leg a készlevesek fölösleges rezer­vái ellen emelte fel szavát. Egyhavi készlet helyett sokszor féléves talál­ható raktáron. A CUKORKARAKTAR télen egyál­talán nem fűthető. — Már régen be kellett volna ve­zetni a központi fűtést! — mondta Lupták Béla raktárnok. — Egyi­künk o másik után fázik meg. Alig A GÖNGYÖLEGRAKTÁR sorrend­ben az utolsó, melyet felkerestem. De úgy láttam, nemcsak sorrendben az! — üzemünkben ez a hely a vég­állomás! — mondta keserűen Z á­honcsík Ferenc, a népszerű Feri bácsi. — Innen már csak egy lépés a hátsó kapu! — körülnézett, szeme elfátyolosodott. ö mindig, mindenkinek jót akart, a munkás­osztálynak, az emberiségnek. A régi rendszerben nem egy május else­jei felvonuláson vett részt, nemegy­szer csattant hátán a gumibot. Most is harcol, évek óta harcol, (képvise­lő is volt) s az eredmény? Hol marad az eredmény? Mi az oka annak, hogy ez a bátor, szókimondó ember évek óta nem bírt kiharcolni munkásai feje fölé egy tisztességes tetőt? Micsoda kö­rülmények, milyen erők, milyen em­berek akadályozták meg ebben? Miért lettek a göngyölegraktár dol­gozói, Ocskó János, Fridrich Ilonka, Teri néni, és a többiek az üzem mos­tohagyermekei? Körüljártam a raktárt. Raktárt? Hiszen még épületnek sem nevezhe­tem. Fészerféle ez, néhány oszlopon nyugvó, kátránypapírral fedett tető­vel. Ócska, agyonfoltozott oldalak­kal, hatvanhatszor javított és mégis becsurgó tetővel, amely alatt az eső­től féltett áru von. Dres dobozok Látszólag üres, értéktelen áruról van szó. (Göngyölegről! Nem érdtmes többet rá k ölten i í) Azt észre sem ve­szi senki, hogy a raktár hárommillió korona forgalmat csinál havonta. Csak ezen a helyen annyi probléma halmozódik föl, hogy oldalakat le­hetne róla írni. Minden évben megígéri a vezetőség, hogy kapunk egy helyiséget, ahol az irodánkat és az öltözőt különvá­lasztva elhelyezhetjük. A mai napig semmi sem történt — panaszkodott Záhoncsík elvtárs. Ocskó János rá­bólintott. Közben a gépkocsivezetők is elsír­ták bánatukat. Ruzsinszky Andrása sok tolatást kifogásolta, s elmondta, hogyan nő ezáltal a benzinfogyasztás. Varga Gyula szerint már nincs is magánéletük, csak a „gyű meg a hajrá". Húsz túlórát engedélyeztek, de negyvenet csinálnak, azután harcolnak, hogy kifizessék! A vezetőség legszíveseb­ben reggeltől estig hajszolná őket. J a k u b a gépkocsivezető orra hívta fel a figyelmemet, hogy a többi so­főr is fáradt, kimerült. Segítenek a kocsikísérőknek a fel- és lerakásnál, mert erre állítólag törvény van (a ČSAD-nál a sofőrök csupán a gép­kocsit vezetik). Egy másik törvény vi­szont kimondja, hogy nem szabad várjuk o nyaratI De mit panaszko­dom én, nálam nem is olyan rossz o helyzet. Menjen el a keksz-, o do­hány- és o göngyölegraktárba! Lupták Bélával sok mindenről el lehet beszélgetni: A demokratizáló­dási folyamathoz is hozzá szólt... — Tudom, azt várják tőlünk, hogy most már mi is kezdeményezzünk. De hogyan? Lenn iniciatíva, fenn meg direktívák?! — Ez nem megy! üzemünk hosszú évek óta küzd a raktárterület hiá­nyával. Egyszer már szó volt róla, hogy új üzemet építünk, megvolt rá o pénz. Állítólag Besztercebányán áruházat emeltek belőle. (Ugyanak­kor Losoncon még mo sincs áru­ház!) A KEKSZRAKTÁRBAN (Hertz utca) majdnem eltévedtem o sok mennye­zetig érő polc között. Sötét van, nap­pal is világítanak. Az áru kl- és be­rakodása a következőképpen törté­nik: A járda mellé odaáll a teher­autó. A raktárablakból kinyújtanak egy hosszú, oldallal ellátott deszkát, omin az autóra csúsztatják a dobo­zokat, vogy fordítva, ami még rosz­szabb. Az autóról tologatják fel az ablakba. Odalenn ezalatt nyugod­tan sétálnak o járókelők. (Talán eszükbe sem jut, hogy a deszka a fejükre eshet.) Fáraó korabeli munka­módszerek a huszadik században! A DOHANYRAKTÁR Lenin utcá­ban lévő épülete félig már romok­ban hever. Lebontásra van ítélve. Bérházakot terveznek Ide, errefelé épül Losonc új városrésze. Az assza­nációs terület utolsó mohikánjónak napjai megszámláltattak! — Nem késleltethetjük a város­építést, innen el kell mennünk. Fo­galmam sincs róla, hová?! Ezt úgy sem én döntöm el, — mondta elke­seredetten Kertész Géza rak­tárnok. száz fajtáját osztályozzák itt, s kül­dik vissza a gyárakba. (A betekin­tés szerint, amit nyertem, államgaz­daságunk inkább ráfizet a dobozok evidálására, mint nem!) üres lisz­teszsák ezreit rázzák oz egyik sa­rokban, száll a mocskos lisztpor, beborítja a rázót, szemébe, fülébe, orrába, szójába hatol. Higiéno? Nem, ilyen itt nem létezik! Szörnyű elgondolni, hogy ezekbe o zsákokba valaha még lisztet fognak csomagol­ni! Alig hat négyzetméternyi alap­területű fabódé az „iroda", és ugyanakkorra az .öltöző' is. Van ben­ne egy lóca, két szék, egy roncs író­asztal, tőle negyven centiméternyire egy kályha (télen fűtenek, utóvégre mégsem fagyhatnak meg). Az ajtón tenyérnyi rések. Mosdó nincs, de van egy lavór. Egérnek, patkány­nak szabad ide a bejárás, s a kárt­tevők sokszor megkóstolják a mun­kások ebédre hozott kenyerét. A göngyölegraktár többi részét i rcsillagraktárnak a hívják, nincs fölötte tető. Az üres üvegek­kel teli ládák kinn a szabad ég alatt áznak, belepi őket a hó, oda­fagynak a sáros röghöz. Volt al­kalmam látni, hogyan folyik a mun­ka esőben. Ágról szakadt koldusok­hoz hasonlított a göngyölegraktár minden dolgozója. Köpenyegűk nem védi meg őket a nedvességtől, in­kább magába szívja. Lábuk dagaszt­ja a bokáig érő sarat. Dühösen ci­pelik az ázott ládákat, melyek így még nehezebbek. Ilyen, emberhez méltatlan körülmények között azután nem csoda, ha felparázslik a sze­mélyes ellentét, és magasra csap a gyűlölet hulláma. Az emberek sze­retnék jobban végezni a munkáju­kat, de a lehetőségek ezt nem en­gedik. Egymásba marnak tehát! kimerülniük! Megkívánná o vezető­ségtől, hogy több hozzáértéssel kö­zeledjen a gazdasági problémák­hoz és megfelelő szakképzettséggel rendelkezzék. Hiányolta, hogy P a­v e I K y z ú r, az igazgató keveset jár a munkások közé, s ho ezt szemére vetik, azzal véde­kezik, hogy ez neki nem kötelessége. Intézzék a problémákat megbízott emberei! Felkerestem FungáčJán üzem­vezetőt és Lados Károlyt. Egy­re rosszabbnak ítélték a helyzetet, most is három napot késnek az üzle­tek ellátásával, a szállítási terv tel­jesen felborult. Meggyőző példákat hoznak fel arro. hogy a szállítási terv betartását a szabad szombatok (hétfők) egységesítése a járásban is elősegíthetné. Sok szó esett arról, hogy az epedíciónak még mindig nincs külön helyisége. A munkaer­kölcs laza. A szakképzettséggel ren­delkező egyének nem jönnek dol­gozni a vállalathoz a rossz munka­viszonyok miatt, o szakképzettség nélküliek pedig nincsenek megfizet­ve, ezért egymásnak adják a kilin­cset. Nagy János árutovábbító feltette a kérdést: — Miért kell havonta háromszor árut szállítani olyan üzletekbe, ahol megfelelő raktárhelyiséggel rendel­keznek, s nagyobb árukészletet is el tudnának helyezni? Rendeljenek egyszerre elegendő árut! Nagyon megkönnyítenék helyzetünket. Nagy János jó ötletét tolmácsol­tam Radolec József gazdasági vezetőnek. — A közelmúltban a Jednota ve­zetősége elé terjesztettünk egy két­ciklusos áruellátási tervet, de vissza­utasították. Főleg az üzletek melletti raktárhelyiségek hiányára hivatkoz­tak. A feladatok súlyosak. 630 egy­séget kell ellátnunk, s ha csak két­szer látogatjuk meg őket havonta ... Számoljon utána! Mindehhez 17 au­tó áll rendelkezésünkre. Mint érde­kességet megemlíthetem, hogy az újonnan alakult kürtösi járást továbbra is mi fogjuk ellátni! Még ez évben kapunk két új autót, két régit pedig ki kell selejteznünk. Nos, a kiselejtezést decemberig el­halasztjuk, bízom benne, hogy ez il javít majd helyzetünkön. Sokat te­het a két autó, behozhatja havonta o háromnapos elmaradást, többet ritkán szoktunk késni! A torlódást ciklusos munkakezdéssel lehetne el­kerülni. Lados Károly szerint az autó­park bővítésével nem lehet javulást elérni. Az egyedüli megoldás: Üj, összpontosított raktár felépítése. A véletlen úgy hozta, hogy egyheti állandó fáradozás ellenére sem sike­rült a losonci Élelmiszerek vállalatá­nak igazgatójával, Pavel Kyzúr­r a I személyesen elbeszélgetnem. Végül meg kellett elégednem •gy tízperces telefon­beszélgetéssel Néhány kérdést adtam fel csupán. Nos, . őszintén meglepett, hogy az igazgató egyáltalán nem látja bo­rúlátón a helyzetet. Dióhéjban fel­soroltam a tapasztaltakat, és a vár­ható javulás iránt érdeklődtem. Vá­laszainak értelme a következő volt: A nagykereskedelmi részleg elha­nyagolt helyzetén a két vállalat egyesítése óta az idő rövidsége miatt nem lehetett gyökeres változá­sokat eszközölni. Az egyesítés sze­rinte a létező legszerencsésebb ötlet volt. Szoros kapcsolat alakult így M a kiskereskedelmi egységek és a nagykereskedelmi részleg között. A vállalat gazdasági szempontból megerősödött, s nagyobb nyomást tud gyakorolni a gyárokra. Igen, hallott róla, hogy a besztercebányai KNB a 17 millión, amin Losoncon az új raktáraknok kellett volna fel­épülniük, székhelyén áruházat emelt. De ez már régi ötéves ügy... Az élelmiszerelosztónak jelenleg 750 négyzetméter raktározási területe hiányzik. (No lám, nem is olyan ró­zsás a helyzet!) De ígéretet kaptak 500 négyzetméter alapterületű rak­tárhelyiségre a közeljövőben, s ei nagy szó! (Ám nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy tizenöt nap múlva a dohányraktárnak hurcolkod­ni kell. Az 500 négyzetméterből le kell számítani azt a területet, me­lyet majd elfoglal 200 négyzetmé­tert. A raktárak állapotára jellemző, hogy Losonc többnyire bontásra ítélt utcáin helyezkednek el! (A jövő év­ben o göngyölegek részére fedett csarnok épül. Az autóparkot három gépkocsival bővítik (ezt nem említet­te a gazdasági vezető), s felülvizs­gálják a szállítási tervet is. A je­lenlegi késés nem kétségbeejtő, hi­szen 115 tonna árut szállítottak ter­ven felül, melynek nyolcmilliós ér­téke 14 szállítási napot képvisel. (Ez valóban kiváló eredmény!) Elszomorodtam a borús jelen fö­lött, s örülnöm kellett a kilátásba helyezett rózsásabb jövőnek. Mégis oggódom, s aggódnak a vállalót dolgozói is. Olyan régen és annyi mindent ígértek már nekik! Aggódnak a göngyölegesek, s jog­gal. (Hogy bírunk ki még egy telet?) (Amíg e riport készült, néhány ci­gánygyerek tüzet okozott náluk, a kár hétezer korona. Én, a kívülálló szinte sajnálom, hogy nem égett le o bűzös fabódé is.) A gépkocsiveze­tőkkel arról tárgyalnak, hogy omeny­nyiben sor kerül a négy szabad szombat bevezetésére havonta, egy koronával megemelik a tonnára eső bérüket. Nékik viszont kötelezni kell magukat arra, hogy a szállítási terv­ben nem lesz fennakadás. Hát...?l Nem tudom, nem tudom ... Mert a mostani munkaviszonyok eleve eltor­laszolják a hasonló klutakat. S ma­rad a zsákutca A vezetőségnek és az ille­tékeseknek be kell végre lát niuk, hogy a „nesze semmi, fogd meg jól" ígéretekkel már nem sokáig lehet tartani a helyzetet. Mindenki tudja: Raktárak, autók, emberek kel­lenek. A sok felgyülemlett panasz egyetlen segélykiál­tássá dagadt. Nem szabad süket fülekre találnia! ARDAMICA FERENC evollom, azzal a céllal em be a losonci Élelmisze­nemzeti vállalat kapuján, y felmérem az üzem mind­tehát kis és nagykereske­ni részének helyzetét, dtem mindjárt a nagyüze­sl. Alig jártam be azonban ílosztó néhány raktárát, le ett mondanom eredeti emről. Tízpercnyi út és kér­ősködés után már annyi )lémával találkoztam, me­felsorolásához egy folyta­>s riport is kevés volna, ok itt a baj, s mind y! — jegyezte meg az ik kocsikísérő. Csakhamar ^győződhettem róla, hogy maga egyszerű módján nően jellemezte a helyze­A dolgozók zöme meg­ezett abban, hogy a prób­ák nagykereskedelmi téren íolódnak. Láttam, hogy zuk van. Ezért ez az írás g az ő fájdalmukról szól jd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom