Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-13 / 162. szám, csütörtök

ígv festettünk... A csehszlovákiai festészet ötven éve képtáraink gyűjteményeinek tükrében „A művészét — közlés, és bár minden módszer és minden anyag használata megengedhető, az anyagoknak és módszereknek vizuális kapcsolatokat kell teremteniük a művész és a néző kőzött A művészet egyfajta társalgás a szimbólumok nyelvén, az is volt minden időkben, s annak is kell maradnia, ahol pedig nincs szimbólum, és nincs párbeszéd, ott művészet sem létezhet!" I Herbert Read) Nem véletlenül idézem korunk legkiválóbb művészettörténészeinek egyikét, az angol Sire Herbert Readot, a hazánk megalakulása 50 éves évfordulójának alkalmából megrendezett kiállítással kapcsolatban. E jubileumi, tehát egyben ünneplő aktusnak is számító rendezvény anyaga, melyet finom, hozzáértő szemek és kezek válogattak ki 19 cseh, illetve három szlovák képtár tulajdonából, valóban mély és meghitt párbeszédnek, az alkotóművészek és a művészet kedvelői között létrejött társalgásnak értékes dokumentuma, és ékesszólóan vall a korról, a kor emberének sorsáról. Igen, a korról, a vajúdó XX. század ötven esztendejéről vallanak a tárlattermekben felvonultatott festők, a reneszánsz hagyományokhoz hű realisták szolidárisán a formabontó impresszionista utódokkal, a formaromboló cseh és szlovákiai kubistákkal, expresszionistákkal és szürrealistákkal, a klasszikus, valamint a neoabsztrakcionalistákkal. Színekben és hangulatokban tobzódó, ecsettel vászonra rögzített vallomásaik pedig hangos szóval hirdetik: így éltünk, így festettünk, embertestvérünk, egy félszázadon át, szivünkkel, agyunkkal és vérünkkel alkottuk meg a korunkról szóló képes és rejtjeles művészi vallomásunkat! Ez a százhuszonnégy festő háromszáznál is több alkotását bemutató jubileumi kiállítás ezúttal nem csupán mechanikus és egyoldalú seregszemle, hanem különböző korszakok és irányzatok békés konfrontációja, melyet rendezői a tolerancia szellemében hoztak létre. S nem is kétséges, hogy éppen ez a demokratikus szellemben történt válogatás lépteti elő a Jelenlegi áttekintést nyújtó tárlatot értékmérővé, anélkül, hogy bizonyos ranglétra megteremtésére törekedne. Ám ugyanakkor a két országos jellegű, de JAN ZRZAVÝ: KÁVÉHÁZBAN, (olaj) elsősorban a prágai Cseh Nemzeti Galéria passzivitásának néma elmarasztalása mellett, a csehországi regionális képtárak bátor és okos bevásárlási politikáját dicséri, mtndezentúl pedig rámutat saját nyomorúságunkra is, arra a szomorú tényre, hogy hazánk magyarlakta vidékei egyetlen egy regionális képtárral sem rendelkeznek, ami kétségtelenül az elmúlt idők kulturális és nemzetiségi politikájának deformációját bizonyítja. Ám térjünk vissza a tárlat művészi színvonalának értékeléséhez. A jelenlegi kiállítás koncepciójában vitathatatlanul sikerültnek mondható, hiszen kimagasló művészi egyéniségek mellett egyes korszakok időszerű irányzatait, sőt bizonyos irányzatoknak még a különböző árnyalatait is bemutatja. Igy van ez például az absztrakt festészet esetében, amelynek általános keretében a nagy európai úttörő és ma már klasszikus absztrakt-festő František Kupka, valamint kitűnő társai, a nálunk ismeretlen Vojta Preissig és František Foltýn munkái mellett nemcsak a belső modellt keressük, a Párizsban élő Josef ŠIma és prágai híveinek müveivel találkozhatunk, de felmérhetjük az absztraktok új, úgynevezett nonfiguratív irányzatának képviselőit, Mikuláš Medeket, Jifí Balcart, Josef Istlert, Zdenék Sklenárt, hogy csupán néhány nevet említsek a sok közül, Illetve ezeknek művészi megnyilvánulását ls. A kiállítás színvonalát valóban nehéz lenne kétségbe vonni, esetleg támadni. Hiszen olyan értékes művekkel találkozunk itt, mint Bauer Szilárd mélyen emberi és a szociális igazságtalanság ellen lázadó festményei, Miloš A. Bazovský falusi színballadái, Josef Čapek, Emil Filla kubista-avantgardista és mégis sajátosan cseh kompozícióit, Mikuláš Galandának és Ľudovít Fullának, a szlovák folklór és az európai moderna szintézisére törekvő munkái, no meg Gwerk Ödön hegyországi expresszionista pesszimizmusát reprezentáló képei. Ékesítik a tárlatot Rudolf Kremličkának, a valóság és a képzelet mezsgyéjén lebegő és mégis annyira vérbő női alakjai, valamint a tragikus sorsú és példát mutató Cyprián Majerníknak a mély együttérzés borús színeivel festett vallomásai a humanizmusról és a szabadságszeretetről, csak úgy, mint Vlastimil Rada, és Josef Lada utánozhatatlan tükörképei, melyek az örök cseh falu életét rögzítik vászonra. Bámulatba ejtenek azonban komor szépségükkel, a tudat alatti feltárásával Toyen és Jindfich Štýrský szürrealista kompozíciói, Jan Zrzavý szemet gyönyörködtető és leheletszerű színes álomképel a valóságról, Weiner-Krár Imrének hol elbűvölő, hol pedig vádaskodó vásznai, csak úgy, mint Emil Filla és Vladimír Sychra kubista alkotásai, akiknél a rendezők mellőzték a nem kevésbé nagy művészi értékű, két háború közti bátor antifasiszta magatartást kifejező műveket, akárcsak Vojtech Xittelbach esetében. A névsor természetesen nem teljes, hiszen teljességre nem is törekedhetek. Am meg kell még említeni František Muzika fantasztikus és mégis a való lényegét kifejező képdrámáit, Nemes Endre vásznát, Karel Svolinský, Milan Laluha, E. Simerová, Csemiczky László és Ján Mudroch műveit, valamint a modern cseh festészet nagy magányosának, František Tichýnek, az élet alvajárójának vészes meredélyek szélén libegő bús bohócait, kókler bűvészeit és szenvedélyektől terhes billiárdjátékosait. És a végén szólni kell további két festőről is: a személyi kultusz törvénytelenségeinek ártatlan áldozatáról, a nagy tehetségű cseh szürrealistáról, Karel Teigeről, és a két világháború Közötti szlovákiai festészet magyar kitűnőségéről, Lőrincz Gyuláról, akikről a tárlat rendezői úgylátszlk elfeledkeztek. Pedig e két művész alkotásai nélkül minden ilyenfajta kiállítás, tehát ez a jubileumi tárlat is, kimondottan foghíjas. BARSI IMRE Gyermekeink és a testnevelés „ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK!" — tartja a közmondás. Igazát számtalan példával alátámaszthatjuk, hiszen a szellemi képességek kifejtésének lehetősége az egészséges testen múlik. Nálunk a nevelés közügy, s ez hatványozott mértékben vonatkozik a testnevelésre. Léptennyomon tapasztalhatjuk, hogy államunk igen nagy súlyt helyez a testnevelés és a sportok fejlesztésére. Az ember azokat a követelményeket, melyeket a társadalom támaszt vele szemben, csak akkor képes teljesíteni, ha egészséges. Az egészség egyik elengedhetetlen feltétele a rendszeres testedzés. Iskoláink tantervében a testnevelés — mint a nevelés öszszetevőinek elengedhetetlen tartozéka — az őt megillető helyet foglalja el. A diákok a testnevelési órákon és az iskolán kívül sporttevékenységben, különféle versenyeken és találkozókon szaktanárok vezetésével vesznek részt. Ebből következik, ha a társadalom és az iskola ilyen nagy figyelmet szentel a testnevelésnek, akkor a szülő sem hanyagolhatja azt el, hiszen mindenki azt szeretné, hogy gyermeke necsak szellemileg, hanem fizikailag is fejlett, ép, tehát egészséges legyen. Mit tehet a szülő a gyermek testnevelése érdekében? A válasz egyértelmű: nagyon sokat. A szülői gondoskodás természetesen nem azt jelenti, hogy a szülő maga foglalkozzék gyermeke testnevelésével. Csupán az a kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a gyermek napirendjét, s ügyeljen arra, hogy a napirendben a testedzés és a sportolás is megfelelő mértékben és módon helyet kapjon. EL KELL ÍTÉLNÜNK azoknak a szülőknek a magatartását, akik túlbuzgóságukban, gyermekük túlzott féltésével felmentését kérik a testnevelés alól. Az ilyen szülők tulajdonképpen gyermekük ép fejlődése és egészsége ellen cselekszenek, mert olyan valamit vonnak meg tőle, amire nagy szüksége van: a mozgásra, testedzésre, fizikai felfrissülésre. A kisgyermekeknél még nem beszélhetünk tudatos vagy szervezett testnevelésről, az iskoláskor előtt szervezete ezt nem is igényli. A 6 éven aluli gyermek még nem tornászik rendszeresen, viszont annál többet mozog. A 4—5 éves egészséges gyermek valóságos „örökmozgó", nehezen viseli el a helyhezkötöttséget és a mozdulatlanságot. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy megfelelő környezetben, kellő felügyelet mellett mozogjon. Erre a célra a legalkalmasabb a játszótér, ahol napos Időben, egészséges környezetben szívesen eljátszadozik, futkározik. Ügyeljünk azonban arra is, hogy a gyermek ne vegyen részt olyan játékokban, melyek hosszabb időre ülő helyzetbe kényszerítik. Gerincoszlopának és egész alkatának fejlődése, a testtartás szempontjából szükséges, hogy játékaiban a mozgás érvényesüljön. Tehát ne engedjük, hogy gyermekünk előregörnyedve órákon vagy félnapokon át üldögéljen. Gondoljunk arra, hogy 6. életévének betöltése után iskolába kerül, ahol amúgy is naponta több órára a padhoz lesz kötve. Ez a napi 4—5 órás padban ülés talán a legnehezebb, amit az iskolába kerülő kisdiáknak meg kell szoknia. NEMES ENDRE: PRÁGAI PIETA, (olaj) KULTURÁLIS HÍREK A Erről Flynn életéről filmet készítenek Hollywoodban; a főszerepet a kilenc éve elhunyt sztár fia, Sean O'Flynn alakítja. A Csokonai szerelmének, Vajda Júliának második házasságkötését Igazoló dokumentumra bukkant a dunaalmási plébánia 1844-es anyakönyvében dr. Ferenczi Miklós körzeti orvos, szenvedélyes amatőr régész. A menyasszonyt így jegyezték be: „Vajda Julianna asszonyság, néhai vitáz Csokonai Mihály Lillája." A René Clairt, a Francia Akadémia első fiiművésztagját dísztoktorává választotta a londoni Royal College of Arts, Henry Moore szobrásszal együtt. • AZ UNESCO megjelentette az 1966. évi fordítások jegyzékét, az Index translationumot. Ezek szerint 1966-ban a világ hetven országában közel negyvenezer (pontosan 39 267) könyvet fordítottak le. A fordító országok között első helyen hagyományosan a Szovjetunió áll a világ teljes fordításmennyiségének egytizede itt jelent meg, összesen 3698 cím. 1966-ban a legtöbbet fordított szerző Lenin volt, 201 tolmácsolással. Öt 137 fordítással Georges Simenon, majd 122 fordítással Lev Tolsztoj követi. Mivel az iskoláskor elkerülhetetlenül magával hozza a padhoz kötöttséget, a gyermek testnevelése, további testedzése, egészségvédelme még fokozottabb mértékben előtérbe kerül. Az új napirend megköveteli, hogy a gyermek a tanítás befejeztével a szabadban mozogjon és sportoljon. Az egészséges gyermeknek ez életszükséglete, ezért ne tiltsuk őt el ettől a hasznos és egészsége szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységtől. A SZABAD IDŐBEN végzett edzéssel, sportolással kapcsolatban arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy gyermekünk ilyen alkalommal sem maradhat teljesen felügyelet nélkül. Legalább időnként győződjünk meg róla, mit csinál és szükség esetén irányítsuk tevékenységét. Ez különösebb szakértelmet nem igényel, az alábbi szempontokat azonban tartsuk szem előtt: 1 Gyermekünk csak élet' • kori sajátosságainak megfelelő sportokkal foglalkozzék. Ez elsősorban azt jelenti, hogy ne végezzen testi (fizikai) erejét meghaladó gyakorlatokat, s ne válasszon túlzott erőkifejtéssel járó sportágakat. A serdülőkor előtt (tehát 14 éves korig) elsősorban sok mozgást és Sf/ességet igénylő' gyakorlatokkal, sportokkal foglalkozzék. A pubertáskorban már olyan gyakorlatokat is végezhet, melyek nagyobb erőkifejtést, és fizikai erőt igényelnek. Az ilyen jellegű gyakorlatokat vagy az állandó nagyfokú fizikai megterhelést jelentő sportolást nem szabad túlzásba vinni, hiszen köztudomású, hogy a serdülőkorban a gyermek nem csupán lelkileg, hanem testileg is lényeges változásokon megy keresztül. Meggyorsul fejlődése, növekedése, s a rendszeres, komoly erőkifejtést igénylő testgyakorlatok szervezetére károsak lehetnek. 9 A gyakorlatok illetve sportágak kiválasztásánál figyelemmel kell lennünk nemcsak gyermekünk életkorára, hanem nemére is. Az említett gyakorlatok még az idősebb lányok tornájában se szerepeljenek, mivel a gyengébb és fejletlen izomzatú, fejlődésben levő női szervezet anatómiai felépítése és fiziológiai funkciói miatt nem alkalmas az ilyen gyakorlatok végzésére. Arra azonban ügyeljünk, hogy lánygyermekünk a nemére valő hivatkozással ne vonja ki magát teljesen a testnevelés és sportolás alól. O Gyermekeink testnevelése és sportolása kapcsán felvetődik a versenyszerűség problémája is. A testneveléshez, illetve az egyes sportágak űzéséhez kétségtelenül tehetségre van szükség. Lehet valaki izmos, jó testtartású, ez azonban még nem jelenti azt, hogy mondjuk a súlylökésben vagy a kalapácsvetésben átlagon felüli teljesítményt fog nyújtani. A rátermett fiatalokkal nálunk külön foglalkoznak és lehetővé teszik számukra tehetségük kibontakozását. A versenyszerű sportolás csak akkor engedhető meg, ha az indokolt, s ilyen esetben a sportolók állandó orvosi felügyelet alatt vannak, szakszerűen kidolgozott tervek alapján edzenek, tehát egészségük nincs kitéve veszélynek. Ezzel kapcsolatban szeretném még megjegyezni, hogy a versenyszerű sportolás során újabb nevelési probléma kerülhet felszínre. A sikereket elérő fiatalok ugyanis bizonyos mértékben hajlamosak a beképzeltségre, az önteltségre. Ilyen esetben a szülő feladata megértetni gyermekével, hogy a sportban elért kiváló eredményeknek összhangban kell lenniük a sportoló magatartásával, jellemével, fellépésével és a beképzeltség csak levonhat az elért sportsikerek értékéből. BEFEJEZÉSÜL utalnék a személyes példamutatás szükségességére is. Ha a szülő is lelkes híve lesz a sportnak, akkor jő példát mutat gyermekének és aktív testnevelésre ösztönzi őt. SÁGI TŰTH TIBOR 1968