Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-02 / 151. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiáltványa a párt tagjaihoz és hazánk népéhez (Folytatás az 1. oldalról) kezetes, minőségileg színvonalas teljesítését. Népün­ket új remények töltik el, s az ifjúságot új lendület hevíti. Sor kerül a felhalmozódott problémák foko­zatos megoldására is. Gazdasági nehézségeink ellené­re megoldjuk legégetőbb szociális problémáinkat. Most új idők küszöbén állunk, pártunk konkrét eredményekkel bizonyítja be új politikánk életképes­ségét. Mindeddig a múltban gyökerező fogyatékossá­gok bírálata állt a figyelem középpontjában. Most már eljött annak az ideje, hogy figyelmünket és erőnket tevőleges munkára összpotosítsuk, most, amikor szocialista társadalmunkban szilárd rendet keli biztosítanunk, s olyan szabályokat kell hoznunk, amelyek nemcsak a jogokról kezeskednek, hanem a kötelességek teljesítéséről is. Ha nem akarjuk megismételni a múltban elkövetett hibákat, óvakodnunk kell minden türelmetlenségtől, idegességtől, minden megfontolatlan lépéstől és elha­markodott rögtönzéstől. Az általunk kitűzött célhoz csak fokozatosan, szakaszonként juthatunk el. Egy csapásra nem oldhatunk meg minden feladatot. El­tökélt szándékunk, hogy kiküszöböljük mindazt, ami már elavult, de ugyanakkor hasznosítani akarjuk mindazt, ami pozitív, ami népünk előző években vég­zett áldozatkész munkájának eredménye. Tántoríthatatlanul tovább akarunk haladni azon az úton, amelyre januárban léptünk. A kommunisták . gondoskodni fognak arról, hogy már a legközelebbi időben előterjesszék a sajtótí". 4flvr61 és a gyüleke­zési jogról szóló törvény javaslatát, valamint az egyéb törvényes intézkedésekre vonatkozó javaslatot, amelyek jogi szempontból rögzítik az akcióprogram­ban feltüntetett elveket a lakosság alkotmányban biztosított jogaiként. Pártunk kezdeményezésére megkezdődtek a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság föderatív alapon elő­irányzott új államjogi rendezésével összefüggő mun­kálatok. Hazánk a cseh és a szlovák nemzet, vala­mint a nemzetiségek valóban egyenjogú otthonává válik, és biztosítéka lesz az állam igazi egységének. Ax új államjogi rendezésre vonatkozó elvek javas­latát a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 50. év­-fordulójának alkalmából elbírálás céljából az ország lakossága elé terjesztik. A kommunisták kötelességüknek tartják, hogy hoz­zájáruljanak a Nemzeti Front tevékenységének ki­bontakoztatásához, mivel a Nemzeti Frontban érvé­nyesülhetnek mindazok a politikai erők, amelyek a szocialista Csehszlovákia érdekében részt akarnak venni a hazafias munkában. Becsületes együttműkö­désre törekszenek a szocialista program alapján mű­ködő más politikai pártokkal. Arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ragaszkodnunk kell azokhoz az elvekhez, amelyekhez a Nemzeti Front már 1945 óta igazodik, s politikai életünkben nincs helye az ellen­zéki pártoknak és a Nemzeti Fronton kívül álló po­litikai erőknek sem. Gazdasági életünkben a nagyobb fokú jövedelme­zőség és takarékosság felé vezető útra lépünk. Cé­lunk az olyan gazdálkodás, amely a gazdasági egyen­súlyt, az életszínvonal emelkedését és a szilárd pénz­rendszert biztosíthatja. Kezdeményezni fogjuk az in­dokolatlan állami kiadások csökkentését. Kezdemé­nyezően akarjuk hasznosítani mindazokat a lehetősé­geket, amelyek odavezetnek, hogy közgazdaságunk eredményesebben vehessen részt a nemzetközi mun­kamegosztásban. Nem ígérhetjük, hogy gazdaságunk új fellendítése l szorgalmas munka nélkül, s veszteséges termelés, a silány munka, a hanyagság és a gazdaságirányítás­ban megnyilvánuló bürokratizmus elleni határozott Intézkedések nélkül is lehetséges. Ezért tántorítha­tatlanul az új irányítást rendszer bevezetésére törek­szünk, lendületet akarunk adni a szocialista vállal­kozó készségnek, és növelni kívánjuk a vállalatok ön­állóságát. Célkitűzésünk olyan feltételek létrehozása, ame­lyek közepette a dolgozók kollektívái valóban de­mokratikusan vehetnek részt a vállalatuk elvi jellegű kérdéseiben hozott döntésekben. Pártunknak ez év szeptemberében sorra kerülő rendkívüli XIV. kongresszusán megkezdődik a CSKP­nak — az ország vezető politikai erejének — új, lendületesebb politikai aktivitása. Elbírálás céljából a kommunisták és minden polgártársunk elé terjeszt­jük a pártunk további teendőire vonatkozó javaslatát és a társadalmunk felvirágoztatásával összefüggd legfőbb problémák megoldására vonatkozó állásfog­lalását. A kommunisták a legutóbbi hónapokban bebizonyí­tották, hogy határozott léptekkel haladnak útjukon. Ezért a nép legszélesebb rétegeinek támogatását és rokonszenvét élvezik. Érdemesek leszünk erre a bi­zalomra. Elhatároztuk, hogy következetesen kiküszöböljük és jóvátesszük mindazt, ami az előző években hely­telen volt, de ugyanakkor reméljük, támogatják azt a nézetünket, hogy — tekintettel a szocializmus alapvető értékeire, amelyet népünk két évtized alatt alkott és tekintettel népünk kétévtizedss áldozatkész munkájára — nem tűrhetjük ineg a forradalom és a szocializmus vívmányainak veszélyeztetését. Ugyanolyan határozottan, ahogyan lelepleztük a múltban előfordult torzításokat és törvénysértéseket, megvédjük á derék és becsületes emberek milliói­nak' áldozatkész és a szocializmus diadalra juttatását lehetővé tevő munkájának eredményeit. A kommu­nisták és a többi politikai pártok tagjai, namkülön­ben a párionkívüliek derekas munkát végeztek. Pár­tunk ezért kötelességének tartja, hogy eredményeit megvédje mindazok ellen, akik szándékosan megkí­sérelnék ennek lebecsülését. Véleményünk szerint a demokrácia éppúgy elvá­laszthatatlan a szocializmustól, mint a szocializmus a demokráciától. Tudatában vagyunk annak, hogy az államhatalmat gyakorló népünk a mai szocialista demokráciánk leg­erősebb kezessége. A CSKP népünknek olyan vezető politikai ereje, amely kiharcolta és megkezdte jelen­legi fejlődésünket. Népünknek reális programot ad és ellenőrzi teljesítését. A mai megosztott világban nagyon sok függ a baráti szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő szövetségi kap­csolataink szilárdságától. Ez hazánk függetlenségé­nek, szuverenitásának és biztonságának feltétele. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok, vala­mint a földkerekség többi demokratikus erőinek szolidaritásában erős támaszunkat láthatjuk. Nyíltan megmondjuk, hogy miért harcolunk, és éppolyan nyíltan akarjuk megmondani azt is, hogy mi ellen akarunk fellépni és harcolni. Véleményünk szerint nem használ közös ügyünknek, ha a dolgo­zók egyes csoportjai saját érdekükben ultimátumsze­rű követelményekkel lépnek fel, miközben figyelmen kívül hagyják a többiek érdekeit és közös érdeke­inket, s ezzel célkitűzéseinket veszélyeztetik. Az ön­kényességgel és a demagógiával a szocialista fegyel­mezettséget és szervezettséget kell szembeállítanunk. Nem válhat a demokratizálódás folyamatának javára az sem, ha valahol törvény- és jogsértéseket kö­vetnek el. Nem leplezhetjük azt a tényt sem, hogy a demok­ratizálás örve alatt a politikai porondra szeretnének visszatérni egyes, a múltban hitelüket vesztett egyé­N nek, akik úgy vélik, hogy most megragadhatják az alkalmat. Néhol olyan törekvések nyilvánulnak meg, amelyek a párttal és tagjaival szembeni bizalmatlan­ság légkörét akarják előidézni. A torzítások elleni küzdelemre hivatkozva támadásokat intéznek min­den ellen, amit a munkásosztály s hazánk népe ax eddigi években elvégzett. Indokolatlanul senkit sem akarunk ellenséges szán­dékokkal vádolni, de az említett irányzatok végső politikai értelme független a szubjektív szándékok­tól. Egyetlen céljuk bizalmatlanságot kelteni a kom­munisták, a szocializmus iránt, gyöngíteni szövetségi kapcsolatainkat, s a szakadárság veszélyébe sodorni társadalmunkat. Ezek az irányzatok olyan veszélyt rejtenek magukban, amely nemcsak a januárban meg­indult folyamatot fenyegetné, hanem az ország bé­kés fejlődése szempontjából súlyos következmények kockázatát is magával hozná. Mélységesen meg vagyunk róla győződve, hogy a munkásosztály, népünk széles rétegei nem engedik ezt, a fejlemények ilyen elfajulását. A kommunisták a szocialista demokrácia nevében, az alkotó jellegű békés munka nevében, s az alkotmányunk által biz­tosított szocialista rendszerünk védelmében határo­zott politikai küzdelmet vívnak minden ellen, ami népünknek, köztársaságunknak ártalmas lehet. Amennyiben népünk a forradalmi eseményekben gazdag legutóbbi hónapokban és hetekben oly forrón átérezte, hogy új utakra kell lépnünk, s oly józan megfontoltsággal foglalt állást a rehabilitálás mel­lett, úgy most, amikor megkezdődik új politikánk valóraváltása, minden bizonnyal nem tűri meg e po­litika veszélyeztetését. Mint ahogyan nincs visszaté­rés a január előtti állapotokhoz, nem> lehet vissza­térés az 1948 februárja előtti és még kevésbé az 1938 szeptembere előtti állapotokhoz. Hazánk min­den dolgozója — a szocializmusért, valamint 1S45 májusának és 1948 februárjának vívmányaiért síkra szállva — megtalálja pártunkban erős támaszát! A párt kinyitja kapuit minden becsületes ember, de főleg a fiatalok előtt, mindazok előtt, akik a párt soraiban tevőleges munkájukkal akarnak hozzájárul­ni hazánkban a szocializmus felvirágoztatásához. Kommunista pártunk elhatározta, hogy a legutóbbi években elkövetett hibák helyrehozatalával maradék­talanul meg akarja újítani múltjának dicső forradal­mi hagyományait, az emberek érdekeiért való önzet­len és áldozatkész küzdelem hagyományait, amelyek bebizonyították vonzóerejüket a tőkésrendszer évei­ben, a müncheni árulás idején, a nemzeti felszaba­dító harcban és a háború atái években, valamint 1948 februárja után, amikor megalapoztuk új életün­ket. E hagyományok szellemében kiküszöböljük mind­azt, ami eltorzította a szocializmus arculatát, mert tudatosítjuk, hogy a mai világban csak a szocializ­mus teheti lehetővé a társadalom legemberibb elren­dezését. A szocializmus alapvető értékeinek tekintjük a termelőeszközök társadalmi tulajdonát, falvaink szövetkezeti életét, valamint azt, hogy a hatalom eb­ben az országban nics erős egyének kezében, hanem a szervezett népé, s látjuk abban is, hogy szocialista hazánk biztonságáról a Szovjetunióhoz fűződő szö­vetségünk és a szocialista országok közössége kezes­kedik. Most az a célunk, hogy a szocializmus hazánkban demokratikus módon bontakozódjék ki, hogy valóban emberséges szocializmus legyen. Ezen közösen aka­runk munkálkodni, és ezt a munkánkat meg akarjuk védeni minden belső és külső ármánykodás ellen. Felszólítjuk hazánk minden becsületes polgárát, hogy szálljon síkra Csehszlovákia Kommunista Párt­jának célkitűzéseiért és támogassa tevőlegesen céljai elérését. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA RÖVIDEN •k Bratislavában tegnap ke­gyeletes emlékünnepet tartot­tak, amelynek keretében meg­koszorúzták a bolgár partizá­nok emlékművét. Az ünnepsé­get a kultúráért és a fasizmus ellen vívott harc napjainak al­kalmából rendezték meg. Ezen a napon Bulgáriában minden esztendőben megemlékeznek a bolgár nép szabadságáért ele­sett hősökről. * Ludvík Svoboda köztársa­sági elnök az olasz állami ün­nep alkalmából üdvözlő távira­tot intézett Giuseppe Saragat­hoz, az Olasz Köztársaság el­nökéhez. * A (SZSZK Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsának alelnöke, Kiro Gligorov és Martin Ceti­nics, a csehszlovák—jugoszláv gazdasági együttműködési bi­zottság jugoszláv részlegének elnöke a csehszlovák kormány meghívására június 3-a és 6-a között hazánkba látogat. •k A Szabadságpárt Központi Bizottsága ülésének második napján előterjesztették a párt akcióprogramja javaslatának E , téziseit. A széles körű és tar­J talmas vita során számos javas­lat hangzott el a Szabadság­1968. párt további tevékenységét il­letően. A párt teljes mértékben támogatja Csehszlovákia szö­5 vetségi rendezését. Az ülés vá­gón a párt Központi Bizottsága határozatot fogadott eL ISJ A személyi kultusz időszakában elkövetett törvény­sértések, a lakosság szabadságának és személyes tulaj­donának durva megsértése, a fizikai erőszak, a ki­rakatperek és a további ezer meg ezer egyéni tragédia mind az államhatalommal való visszaélés következ­ménye volt, amit ma — amennyiben lehetséges — re­habilitációval igyekszünk jóvá tenni. Ugyanakkor tár­sadalmunk további fejlődése szempontjából kulcskér­désként merül fel mi lesz a kezesség, a hatalom és gyakorlása hatékony ellenőrzésében, hogy hasonló deformációk soha többé elő ne fordulhassanak. Per­sze nem a hatalmi apparátus részére kiadott rendel­kezések tartalmának és realizálásának hatékony el­lenőrzéséről van szó, hanem elsősorban politikai rend­szerünk valóban demokratikus működéséről. Itt a kom­munista párté a vezető szerep. Vezessen tehát, mutassa az irányt. Ezzel kapcsolatban és a múltbeli rossz ta­pasztalatok birtokábau mindenekelőtt a „vezető" szót kell hangsúlyoznunk és helytelennek, károsnak kell minősítenünk minden olyan értelmezést, hogy a végső döntés mindenben a pártszerveket illeti meg. A politikai rendszer demokratikus működésének alapfeltétele az összes tényezők aktív, egyéni élete. Kellő teret kell biztosítani mindegyik tevékenységének, fejlődésének, ügyelve arra, hogy feladatkörét mind­egyik maga lássál eL Hiszen valamennyi tényező sa­ját szempontjait képviseli és érvényesíti, demokrati­kusan juttatja érvényre szocialista társadalmunkban az emberek különféle érdekeit, szükségleteit és né­zeteit, mivel ebben a társadalomban semmi sem vethet gátat a nézetbeli különbségeknek. A formalizmustól mentes, új értelmezésű Nemzeti Front lenne az a ta­laj, ahol a szétágazó álláspontok találkoznának, ahol kialakulna az állam politikai irányvonala, amely op­timálisan kifejezné mi az elsődleges, a döntő a társa­dalom szempontjából és konkréten mi a teendő. A né­zetek találkozására végre és definitíven úgy kell te­kintenünk, hogy az természetes, normális, a társadalom számára nem káros, ellenkezőleg annak egészséges fejlődését csak elősegíti. Az államhatalom ellenőrzésének szilárd kezességét a visszaélések lehetőségének kizárását meg kell te­remteni az állami szervekben is. Mint tudjuk a leg­súlyosabb következményekkel járó deformációk főleg ax állambiztonsági büntető szakaszon fordultak elő. A bíróságok, amelyek a lakosok jogi biztonságának megbízható kezesei lehettek volna sok esetben az ál­lam- és pártapparátni nyomása alá kerültek, amelyek túlméretezett és úgynevezett célbüntetések kiszabá­sát követelték. Ma, hála a megújhodási folyamatnak, társadalmunkban kedvező a légkör a bírói független­ség megszilárdítására, ám annak betartása mellett ezen a téren is ajánlatos bizonyos kezességet kialakítani, A bírői függetlenség igen fontos előfeltétele például magának a bírói tisztségek betöltésének módja is. Ma már tudjuk mennyire értelmetlen volt amikor a hiva­tásos bírókat a polgárok választották, tehát azoknak tartoztak felelősséggel akiket esetleg később vádlott­ként láttak viszont. Nem tűnik logikusnak az sem, hogy a nemzeti bizottságok válasszák a bírákat, akik így a nemzeti bizottságoknak tartoznának felelősség­gel. A bírói tekintély fokozása megkövetelné, hogy a bírói kinevezést a Nemzetgyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács vagy az igazságügyminiszter adja. Valamikép­pen biztosítani kellene a bírákat arról, hogy funkció­jukból csak törvénysértés esetén, vagy a bírói tekin­télyt lejárató magánélet miatt lehet őket leváltani. Az államhatalom következetesebb ellenőrzése más intézkedéseket is megkövetel, amelyek megszilárdí­tanák a polgárjogok érvényesítését a büntető szervek területén túl is. Itt első helyen keli szólnunk azokról a kedvezőtlen következményekről amelyeket ama tör­vény hiánya hívott életre amely leszögezné az állami szervek felelősségét a törvényellenes döntésekkel oko­zott károkért. Csaknem valamennyi szocialista állam­ban van ilyen törvény. Nálunk azzal érveltek ellene, hogy az államigazgatás dolgozói nem állnak még hi­vatásuk magaslatán és, hogy ax állami költségvetés nem győzné a kártérítéseket kifizetni. Ez a szemlélet téves és helytelen. Már maga e törvény hiánya köz­vetve a nemzeti bizottságok egyes felelőtlen dolgozóí­nak önkényét támogatta és gyakorlatilag egyenlőtlen helyzetet teremtett a polgár és az állami intézmény kölcsönös viszonyában, az előbbi rovására. Mielőbb elő kell készíteni a törvényt a törvényellenes döntésekkel okozott károk megtérítéséről és az axokért viselendő felelősségről, ami anyagilag érxékenyen érintené az ön­kényesen vagy felületesen döntő dolgozókat is. Persze van még több is. Ezzel kapcsolatban bővíteni kellene a tömegszervezetek feladatkörét, és az új tár­sadalmi szemlélet szellemében kellene felülvizsgálni és módosítani törvényeinket is. Nem egyszerű problémák ezek. Megoldásuk sem megy máról holnapra. De éppen ezért halogatás nélkül munkához kell látni. MEZŐ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom