Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-09 / 128. szám, csütörtök

TSZÁRNYAK j^iŠ'l -feiVfei „... a gép tökéletesedve egyre szerényebben és észrevétlenebbül végzi a maga munkáját. Úgy tűnik, mintha a gépet alkotó ember minden munkája, összes számításai, a géprajzok fölött töltött éjszakái testet öltenének a külső térségben..." SaintExupéry írta ezt Az emberek bolygójában. Itt vannak a modern TU, IL és AN repülőóriások. Repülés közben nem is gondolunk rá, mi forog és dübörög bennük, hogyan jöttek a világra, milyen a szerkezetük. Általában ez a sorsa az embert szolgáló technikának. Egykor ugyanerre a sorsra jutnak a rakéták is. Van .ebben valamilyen igazságtalanság. Minél kevésbé feltűnő valami, annál kisebb az iránta megnyilvánuló érdeklődés. Pedig a munka egyre feszültebb, a műszaki problémák egyre bonyolultabbak. Minden újabb repülőgép egyre több ember nagyobb szellemi koncentrációját veszi igénybe. Azokról, akiknek nevéről repülőgépeket keresztelnek el, időnkint csak annyit tudunk meg, hogy ők a főkonstruktőrök, meg néhány repülőgéptípust hallunk velük kapcsolatban emlegetni. KIM BAKSI SZOVJET RIPORTJA Látogatás Antonovná! Itt van például Oleg Konsztantyinovics Antonov. Az AN-2 utasszállító és mezőgazdasági, az AN-10 százszemélyes, az AN-14 törpegép, az AN-22 óriásgép. A hallottak alapján bele tudom élni magam a konstruktőr iroda helyzetébe. Nyikolaj Sztyepanovics Truncsenkov a „kényelemért" felelős. 1946-ban került össze Antonowal. Már régebben hallott mesteréről, s hírből Antonov is ismerte őt mint vitorlás modellező világbajnokot. Antonov magához hívta őt Novoszibirszkbe. — Első repülőgépünk nagyon sokáig készült, Antonov a háború egész ideje alatt töprengett, s terveihez mindig „hozzátett" valamit. Több változatban duplaszárnyas gép született, hogy nélkülözhesse a repülőteret, rövid nekifutás után magasba emelkedhessek. Alekszej Jakovlevics Belolipeckij főkonstruktőr, Antonov első helyettese gyűrött fényképet vett elő egy tűzbiztos szekrényből. — Lója? Ez a mi konstruktőrirodánk 1947-ben. Iskolaterem nagyságú szoba, két sor asztal, mögöttük emberek. - Látja? Ott áll Oleg Konsztantyinovics . . . amott meg Truncsenkov. - S hol volt Antonov dolgozószobája? Belolipeckij nevet. - A dolgozószobája egy közönséges asztal volt, ott állt a szerkesztőirodában. Óriás J.r I |!< I tár Az AN-22 1964. augusztus 19-én gördült ki a hangárból a kifutópályára. Különbség van háromemeletes és harmincemeletes ház építése között. Nemcsak azért, mert az utóbbihoz tízszer annyi anyag kell. Ez nemcsok egyszerű számtani növekedés. Ez ugrás újfajta technika felé. Ugyanez voi.aiitoziK az /-uM-22 óriásrepülőre is. Méretei: 64 méteres szárnytávolság, s hátsó nyílásába egy autóbusz nyugodtan behajthat. Mindez fokozott igényeket támasztott a tartóssággal, a hermetikussággal, a technológiával szemben. Újabb és újabb nehézségek állták útját a haladásnak. A normálisan kisebb, kézbe fogható repülőgép-alkatrészek az AN-22 esetében 200—300 kilogramm súlyúaknak bizonyultak. Problémát okozott óriási felületű munkadarabok sajtolása is. Igénybe vették a világ legnagyobb prését, az uráli 75 ezer tonnás sajtolót. Nem egy üzem, hanem a Szovjetunió egész ipara sok kutatóintézettel karöltve „emelte a levegőbe" az AN-22 gépóriást. Nincs a világon még egy ilyen kapacitású motor és légcsavar, mint amilyet Kuznyecov és Zsdanov gépszerkesztők vállalataiban gyártottak. Zverjov konstruktőr irodájában szerkesztették a különleges kerekeket, amelyeket 175 centiméter átmérőjű gumiabroncsokkal szereltek fel. Antonov most nagy dolgozószobában tevékenykedik, amelyben légionizátor kellemes sztyeppei klímát teremt. Antonov dolgozóasztala üres. ügyel a rendre. Jobbján kis telefonközpont. Egy gombnyomással kapcsolatot teremt helyetteseivel, legközelebbi munkatársaival, legszükségesebb embereivel. Diktafonnal is el van látva. Átlátszó burkolat alatt besüllyesztve a naptár, egy másik üregben meg kartotékok megjelölt feladatokkal. Van az asztalban egy nyílás, olyan, mint a postaládában. Ide csúsztatja be Antonov a szovjet és külföldi lapokat, amelyeken bizonyos cikkeknél megjegyzései olvashatók: „megmutatni XY-nak", „ismertetni XY-nal". Sokat lehetne írni Antonov íróasztalának logikus és mégis egyszerű berendezéseiről, melyek a tudományos munkaszervezés konkrét példái. A jövő repülőgépei Oleg Konsztantyinovics Antonov Jelen voltam, amikor Antonovnál a konstruktőr iroda agyközpontjában az AN-22 utasszállító változatáról tanácskoztak. Előttünk volt az emeletes szalonú repülőgép. 650 személyes gépóriás; felső fedélzetén 383, az alsón 222 személyt fogad be. Külön van még az anyák és a gyermekek szobája és a játékszoba, néhány fülke és hidegkonyha. A modell mindnyájunkat meglepett. Még bár is lesz az AN-22-őn. Nem rossz ötlet a bár — gondoltam magamban. Itt az ideje, hogy abbahagyják a kötelező pohár víz felszolgálását, s bevezessék az önkiszolgálást. Bőven van hely. De .. . gondoltak-e a belsőépítészek arra, hogyan fognak ki- és beszállni az utasok, nem keletkeznek-e „dugók"? Mi lesz a ruhatárral, a poggyásszal? Persze mielőtt a vágyva várt holnap bekövetkezne, sok minden megváltozik a légi úton közlekedő emberek pszichológiájában. Anglia és Franciaország például a La Manche-on keresztül tervezi a légi autóbuszok bevezetését. Persze más az erkölcsi, lélektani felkészülés és más az anyagi érdekeltség. Antonov nem szenved gigantomániában. Nem ért egyet azzal az eléggé elterjedt nézettel, ho^y lenéznek mindent, ami kicsi. LU tsl > o < Q O -o LU Qč < A z Of-Delhitől mintegy ^ 250 kilométerre fekvő Candigar jellegzetessége, hogy nem ékeskedik semmivel, ami felkelthetné a turisták gyűjtőszenvedélyét — nem itt van a világ legszebb márványpalotája, nem itt van a legmagasabb minaret, sem a legősibb hindu templom, egyetlen indiai éposz sem emlegeti, s nem vitáznak róla a történészek, melyik században melyik uralkodó alapította a várost. Mégis, ha az ember hazatér Indiából, akármelyik művészettörténész-jelölt vagy reményteljes építészjelölt megkérdezi: — Candigart is látta? CANDIGAR Már csak azért is elmegyek e városba, amely arról nevezetes, hogy Le Corbusier, az 1965-ben tragikusan elhunyt modern francia építész műve, mert nem akarok nekik csalódást okozni. Az indusok, bár szeretnek dicsekedni Le Corbusier-vel, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanák annak, hogy számukra Candigar a XX. század kapuját jelenti, amely csak a függetlenség elnyerése után nyílott meg. A parkok, a szállodák, az üdülőhelyek, a modern épületek kezdettől fogva az Indiaiakat szolgálják, nem a gyarmattartók életének kellemesebbé tételére épültek, mert Candigar egészen új város. Igaz, a függetlenség árnyoldalára is emlékeztet, arra, hogy India két részre oszlott. Miután e termékeny vidéket megfosztották fővárosától, Lahoretől, amikor Punjabot India és Pakisztán között felosztották, felmerült az a gondolat, hogy alapítsanak új fővárost, amelyre aztán nem vetődnének a múlt árnyai. így páratlan alkalomhoz jutott Le Corbusier, hogy megformálja egy teljesen új város arculatát. Nem volt könynyű, mert Európában fogant és kibontakozott elkepzeléseit Indiában, más földrészen, más éghajlat alatt más életstílusban kellett megvalósítania. Tekintetbe kellett vennie a fiatal független állam szerény lehetőségeit, a szakmunkások hiányát. Ennek ellenére Le Corbusier rövid habozás után elfogadta az ajánlatot. Elkészítette egy 150 ezer lakosú új város alaprajzát. Az építkezés helyét a Siwalik hegység lábánál, a Himalája első lépcsőjénél szemelték ki. indiai építészek külföldi szakemberek segítségével rekordidőben részletes tervet dolgoztak ki, a hivatalok ls rekordidő alatt fogadták ei a tervet, s így két és fél év múlva, 1963-ban Dzsavaharlal Nehru minszterelnök jelenlétében felavatták Candigart, Punjab új fővárosát. A város fekvését úgy választották meg, hogy bővében legyen a víznek, és szellő is érje a Himalája felől. Ám itt is tízhónapos szárazságra kellett számítani, tekintettel kellett lenni a heves monszunesőkre meg arra, hogy különböző jövedelmű rétegeknek kell lakásokat építeni. A város alkotói valóban mindenre gondoltak: széles utcákra, megfelelő forgalomra, zöld- és virágligetekre, iskolákra, kormányépületekre, parlamentre, üzleti központokra. KÉT AUAM FŐVAROSA Egy valamivel azonban nem számoltak: azzal, hogy néhány év múlva Candigar két Indiai állam fővárosa lesz. Amikor tavalyelőtt Punjabtól elvált az állam hindu része és létrejött Haryana, egyik állam sem akart lemondani Candigarról. Ezért a központi kormány salamoni kompromisszumos megoldáshoz folyamodott: Punjab és Haryana megosztozik, s mindkét államnak Candigarban lesznek a központi hivatalai. A Punjabban lakó szikhek vezére tiltakozásul e döntés ellen hetekig éhségsztrájkot folytatott, Haryana vidékein pedig tüntetések robbantak ki. Mindkét állam parlamentje és kormánya Candigarban ülésezett, s mintha szántszándékkal történt volna, hogy az idén mindkét államban feloszlatták az államszerveket. A legutóbbi általános választások után a kettő közül egyik államban sem volt olyan erős a kormányzó Kongresszus Párt, hogy megtarthassa pozícióit. Viszont egyikben sem alakult ki valamilyen más erő, amely szuverénen átvehette volna a hatalmat. így aztán Candigar nemsokára további választási küzdelem színhelye lesz, s talán a választók majd határozottabban fognak dönteni. Candigar mint két indiai állam közös fővárosa a jelenlegi általános indiai politikai helyzet tükre, noha vannak jellegzetesebb indiai városok is. Itt hiányoznak a keskeny bazárutcák, a régi műemlékek maradványai, nincsenek járdalakók. A város peremén azonban új lakók vályogtelepei alakulnak ki, melyeket az építészek nem terveztek be, s amelyek elcsúfítják a város arculatát. Szent teheneik, mint Indiában mindenütt, a város legmutatósabb részébe ls betévednek, letepednek a piacokon, hogy bekebelezzék az eladatlan zöldségárút. Lehet, ha a politikai helyzet konszolidálódik, a városatyák is bátrabban küzdhetnek majd Candigar eredetileg elképzelt jellegének megőrzéséért. 1968. V. 9.