Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-04 / 123. szám, szombat

DEMOKRATIKUS, ELVTÁRSI LÉGKÖRBEN •n^Jd 1 • 1 HERMÁN N AXEN NYILATKOZATA Győzött a március 30­i program AZ EGYIPTOMI NÉPSZAVAZAS VÉGEREDMÉNYE GENFBEN befejeződött az ENSZ Európai Gazdasági Bizott­ságának 23. ülése. TlZ HÖNAPTÖL HÁROM ÉVIG terjedő szabadságvesztésre ítélt nyolc portugál lakost a bíróság. A vád szerint a betiltott kom­munista párt tagjai voltak, és kommunista propagandát ter­jesztettek. LORD CHALFONT brit kül­ügyi államminiszter csütörtökön este Bonnba utazott, hogy részt vegyen a tíz nyugat-európai or­szág képviselőinek tanácskozá­sán. MEGROVÁSBAN részesítették Bertold Spluer hamburgi egye­temi tanárt, aki 1967. november 9-én a diákzavargások alkalmá­val a következőket kiáltotta a diákok felé: „Mindnyájukat a koncentrációs táborba kellene zárni". JORGE PACHECO ARECO uru­guayi elnök kinevezte az új kor­mányt. A kormányban öt sze­mélyi változás történt. A CSEHSZLOVÁK Lambaréné expedíció május 2-án átlépte a zambiai-kongói határt, és Ka­tangán át folytatja útját kitű­zött célja felé. A SPANYOLORSZÁGBAN mű­ködő külföldi tudósítók tilta­koztak a belügyminiszternél Chris Morrisnak, a londoni Dai­ly Express munkatársának bán­talmazása miatt. Morrlst a rend­őrség a május 1-1 tüntetések alkalmával elfogta és bántal­mazta. SPANYOLORSZÁGBAN a tün­tetők és a rendőrség május el­sejei összecsapásakor mintegy 500 személyt tartóztattak le. SUNAY török köztársasági el­nök, aki hivatalos látogatáson Afganisztánban tartózkodik, pénteken tanácskozott Moham­med Zahir sah afgán királlyal. ABRASZIMOV, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete pénteken fogadta George McGheet, az Egyesült Államok bonni nagy­követét, a nyugat-berlini ame­rikai katonai közigazgatás fő­nökét. AZ ANGOL PARLAMENT 30 konzervatív párti képviselője határozatilag követeli, hogy ideiglenesen tiltsák be idegenek bevándorlását Nagy-Britanniá­ba, mert aggódnak amiatt, hogy több személy bevándorlását en­gedélyezték, mint amennyit asz­szlmilálhatnak. Követelik, hogy a kormány behatóbban tanul­mányozza a bevándorlás szociá­lis és gazdasági következmé­nyeit, s így gátolja meg a faji konfliktusokat. Berlin — Hermann Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, aki a Német Szocia­lista Egységpárt küldöttségét vezette a kommunista- és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozását előkészítő budapesti ülésén, interjút adott a Neues Deutschlandnak. Axen a nemzetközi tanácsko­zás megvalósításának útján újabb gyakorlati előrehaladás­ként értékelte a budapesti megbeszélést. Hangsúlyozta, hogy az előkészítő bizottság ér­tekezlete megoldotta a konzul­tatív találkozón megjelölt fel­adatait: a tanácskozás időpont­jának meghatározását, kollek­tív véleménycsere folytatását világértekezletre előkészítendő dokumentumok jellegéről és tartalmáról, végül az előkészí­tő bizottság munkájának oly­módon történő megszervezését, hogy biztosítsa valamennyi kommunista párt részvételi le­hetőségét a javaslatok és do­kumentumok közös, demokrati­kus kidolgozásában. A továbbiakban megállapítot­ta, hogy a budapesti megbeszé­lés demokratikus, elvtársi lég­körben zajlott le, nyílt és sza­bad vita folyt minden kérdés­ben. CYRANKIEWICZ LENGYELORSZÁG IDŐSZERŰ politikai kérdéseiről Varsó — Józef Cyrankiewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a lengyel minisztertanács elnöke csütörtökön részt vett egy varsói gépgyár pártaktívá­jának ülésén, amely megvitatta az ország időszerű politikai helyzetének különböző kérdé­seit. Cyrankiewicz felszólalásában a többi között foglalkozott a káderpolitika problémáival és hangoztatta, hogy az eddiginél nagyobb szerepet kell kapniuk a néphez hű fiatal kádereknek, az egyetemeken és a főiskolá­kon is növelni kell a munkás­és a parasztszármazású fiatalok arányát, és meg kell javítani a felső tanintézetekben folyó po­litikai nevelőmunkát. A továb­biakban az imperialisták lélek­tani háborújáról beszélt, amely­nek célja az, hogy mozgósítsa az antiszocialista reakciós erő­ket; ezek közé kell sorolni azo­kat az erőket is, amelyek revi­zionista pozíciókból támadják a pártot és a szocializmus módo­sításának hazug jelszavaival igyekeznek akadályozni a szo­cialista építést Lengyelország­ban — mondotta. Kairó — A MENA hírügynök­ség közlése szerint Mohamed Goma, az EAK belügyminisztere bejelentette, hogy a május 2-í népszavazás során a szavaza­toknak 99,989 százaléka esett a Nasszer elnök által javasolt re­formprogramra. A népszavazás országszerte fegyelmezetten, teljes nyuga­lomban zajlott le és egyetlen incidens sem történt. A válasz­tásra jogosultak túlnyomó többsége leszavazott. A kairói lapok pénteken kö­zölték a március 30-i program győzelmét. A népszavazás az egyiptomi nép életerejét fejez­te ki, a kapituláció elutasítá­sát, az agresszorral szemben való ellenállás szándékát tük­rözi — írja a lap. Eskol izraeli miniszterelnök rádióbeszédében kijelentette, hogy a hatnapos júniusi háború biztos határokhoz juttatta Iz­raelt, majd hozzátette: célunk olyan megállapodások alapján létrejött biztos határok egyér­telmű rögzítése, amelyek Iz­raelnek teljes biztonságot nyúj­tanak minden váratlan táma­dással szemben. Ugyancsak a határok kérdé­sével foglalkozott rádiónyilat­kozatában Eban külügyminisz­ter, aki kijelentette, hogy az arab államokkal folytatandó béketárgyalásokon Izrael nem ragaszkodik ahhoz, hogy a je­lenlegi tűzszünet! vonalat új határokként ismerjék el, de Iz­rael nem fogadja el a háború előtti korábbi határozatot sem. Az Izraeli hadsereg szóvivője pénteken közölte, hogy a Ne­gev sivatagban egy izraeli jár­őr tűzharcban megsemmisített 12 arab gerillát. öt ember meghalt és húsz megsebesült a Jeruzsálem— Tel Aviv-i úton közlekedési bal­eset következtében, amikor egy, a jeruzsálemi katonai díszszemléről hazatérő teher­gépkocsi felfordult. U Thant ENSZ-főtitkár és Ad­deke Boerma, az ENSZ élelme­zési és mezőgazdasági szerve­zetének (FAOj vezérigazgatója közös nyilatkozatban fordult az ENSZ, illetve a FAO tagál­lamaihoz, hogy élelmiszerszál­lítmányokkal segítsenek az arab menekültek helyzetén. A BIZTONSÁGI TANÁCS ELÍTÉLTE IZRAELT Sztrájkok Nagy-Britanniában London — Mintegy 22 000 brit postai alkalmazott, 1800 postahivatalban pénteken né­hány órára beszüntette a mun­kát. A sztrájkolók béremelést követelnek. A sztrájk, főként a fővárosban, zavart okozott a le­velek és táviratok kézbesíté­sében. Sztrájkoltak a londoni képviselőház épületében levő postahivatal alkalmazottai is, s ezért a hivatalban több ezer távirat és levél halmozódott fel, amelyek a képviselők Cí­mére érkeztek. A postai alkalmazottak sztrájkja az utóbbi évek egyik legnagyobb megmozdulása volt. Tiltakoztak az ellen is, hogy fizetésüket legutóbb két évvel ezelőtt emelték. A postásokkal egyidejűleg sztrájkoltak a londoni autó­buszüzem dolgozói is, ugyan­csak béremelést követelve. Diákzavargások Párizsban Párizs — Pierre Grippin dé­kán csütörtökön meghatározat­lan időre beszüntette az elő­adásokat a naterre-i egyetem bölcsészeti karán. Az intézke­désre azért került sor, mert anarchista, trockista és maois­ta diákok kis csoportjai állan­dó incidensek provokálásával lehetetlenné tették az egyete­men a normális tanítást. Georges Marchais, az FKP arckép csarnok 1988. V. 4. A múlt héten lemondott Ar­thur Goldberg helyébe George Ball egykori külügyminiszter­helyettest nevezték kl az Egye­sült Államok állandó ENSZ­képviselőjévé. Az Iowa állambeli Des Mol­nes-ben 1909-ben született, Jo­got végzett George W. Ball elő­ször bíróságokon, majd az ál­lamkincstárban, Washingtonban és később a külkereskedelem­ben tevékenykedett. 1946-tól 1961-ig egy New Yorkban, Brüsszelben, Párizsban és Wa­shingtonban fiókvállalatokat fenntartó nagy ügyvédi iroda társtulajdonosaként együttmű­ködött a Montánunióval és más európai gazdasági szervezetek­kel. Abban az időben mintegy 170-szer kelt át az Atlanti-óceá­non. Ball barátja és híve volt Adlai Stevensonnak, aki mind az 1952­es, mind az 1960-as elnökválasz­tási kampányban a Demokrata Párt jelöltjeként Indult (siker­telenül), és később az ENSZ­ben képviselte az Egyesült Ál­lamokat. A külügyminsztérium­ba Ball 1961 elején Kennedy el­nök alatt került be, először mint gazdaságügyi államtitkárhelyet­tes, de csakhamar Chester Boívles külügyminiszter-helyet­test váltotta fel tisztségében. Ball szorgalmazta az Egyesült Államok közeledését az Eu­rópai Gazdasági Közösséghez. 1962 őszén fontos szerepet ját­szott a kubai válság, majd 1964­ben a ciprusi konfliktus idején. Még egy ideig Johnson elnök alatt is Dean Rusk külügymi­niszter-helyettese volt (1966 au­gusztusáig). Georg Ball élesen bírálta Johnson külpolitikáját. Nézeteit a Disciplíne of Power (a hata­lom fagyelme) című könyvében foglalta össze. E művében töb­bek között kifejti, hogy az Egyesült Államok részéről hi­bás lépés volt a VDK bombázá­sának megkezdése, és fölösle­ges e kérdésnek az ENSZ elé vitele ls, mivel a világszervezet képtelen e probléma megoldá­sára. Helyteleníti továbbá, hogy az Egyesült Államok továbbra is Csang Kaj-sek „nemzeti Kí­nájának" ENSZ-tagságát pár­tolja, ahelyett, hogy „ésszerű álláspontra" helyezkednék a Kínai Népköztársaságot illető­leg. Ball hasznosnak tartja az atomfegyverek továbbfejleszté­sét tiltó egyezmény megköté­sét, de úgy véli, fontosabb len­ne megegyezni az összes atom­bomba-robbantás betiltásában, a föld alattiakat is beleértve. Nem volt helyes lépés az sem, hogy támogatta Angliát nukleá­ris kapacitásának kiépítésében. Nagy-Britanniának teljesen le kellene mondania az atomfegy­verekről. De Gaulle politikáját sem helyesli Ball, mivel ez — szerinte — „felrúgja az európai egység és az amerikai—európai kapcsolatok koncepcióját". B. fi. Központi Bizottságának titká­ra az Humanité pénteki szá­mában megjelent cikkében le­leplezi a sokféle anarchista, trockista és maoista csopor­tocska álforradalmiságát. Ezek a csoportocskák — amelyek mindössze néhány száz diákot jelentenek a nanterre-i egye­tem sok tízezer hallgatója kö­zött. A kommunista pártot és a CGT-t támadva ezek az ál­baloldali csoportocskák a bur­zsoázia és a nagytőke érdekeit szolgálják. New York — Az ENSZ Biz­tonsági tanács csütörtökön rö­viddel éjfél után újból összeült. Meghallgatta U Thant főtitkár beszámolóját arról, hogy Izrael a Jeruzsálemben megtartott ka­tonai díszszemlével megsértet­te a Biztonsági Tanács további határozatát. A főtitkár jelenté­sében emlékeztet arra, hogy a tanácsnak a katonai szemle mellőzésére felszólító döntésé­vel kapcsolatban az izraeli kül­ügyminiszter közölte: Az Izrae­li küldöttség visszautasítja a Biztonsági Tanács határozatát, mivel az olyan kérdésre vonat­kozik, amely Izrael belügye. Az ülés megkezdése előtt Lord Caradon angol küldött, a tanács elnöke többórás tanács­kozást folytatott a Biztonsági Tanács tagjaival. Az ülés meg­nyitása után közölte, hogy a ta­nácskozások során megegyezés jött létre egy olyan határozati javaslatról, amelyben a tanács tagjai mélységes sajnálkozásuk­nak adnak kifejezést amiatt, hogy Izrael május 2-án katonai felvonulást tartott Jeruzsálem­ben, figyelmen kívül hagyva a tariács április 27-én egyhangú­lag elfogadott határozatát. A szavazásra bocsátott határozati javaslatot a tanács egyhangú­lag jóváhagyta. A szavazás után Tekoach iz­raeli delegátus szót kért és azt állította, hogy a Jeruzsálemben tartott provokációs izraeli dísz­szemle senkinek sem okozott kárt és semmin sem változta­tott. El Farah jordániai küldött javasolta, hogy hívják meg az ülésre Jeruzsálem arab részé­nek New Yorkban tartózkodó polgármesterét. A Biztonsági Tanács tegnapi ülésén foglalko­zott a jeruzsálemi polgármester meghívásával. ÚJABB NÁCI PER HAMBURGBAN Bonn — Hamburgban pénte­ken megkezdődött Wilhelm Ro­senbaum volt SS tiszt bűnpere. A vádlott a megszállt Lengyel­országban 200 zsidó férfi, nő és gyermek meggyilkolásáért fe­lelős. A vád szerint az áldoza­tok közül többet maga lőtt agyon, a többiek kivégzését pedig ő rendelte el. 1942 má­jusától 1943 januárjáig Krakkó közelében a náci rendőrség tagjaként működött. A mintegy négy hónapig tar­tó perben 125 tanút hallgatnak kl. Rosenbaum 1961 szeptem­bere óta van vizsgálati fogság­ban. A Német Szövetségi Köztár­saságban négyévenkint választják a szövetségi parla­mentet és ötévenkint az állam­elnököt. Ez azt Jelenti, hogy minden húsz évben egyszer egy­beesik a parlamenti és elnök­választás időpontja. Az NSZK jövőre fennállásának 20. évfor­dulóját ünnepli, s most törté­nik először, hogy azonos évben tartják a parlamenti és elnök­választást, éspedig az elsőt 1969 szeptemberében, a másikat pe­dig hat héttel előbb. A nyugat­német alkotmány értelmében Lübkét harmadszor már nem választják meg államelnöknek. Ha nem is hánytorgatnák fel a múltját, s a jelenével sem len­nének bajok, akkor is új jelöl­tet kell állítani. A Keresztény­demokrata Unió nem tartja sze­rencsésnek ezt a helyzetet. A szociáldemokrata pártvezetőség már értésére adta, hogy szo­ciáldemokrata elnököt akar. Ha a választások Időpontja nem változik, akkor az elnök­választás a parlamenti válasz­tások előkészületeinek jegyé­ben zajlik le, tehát elkesere­dett választási harc közepette. Ez persze akadályt jelentene abban, hogy megegyezzenek egy közös elnökejelölt személyében, mivel a két legnagyobb párt presztízsből ls kitart a maga jelöltje mellett, és szorgalmaz­ni fogja megválasztását. Ilyen körülmények között kitereget­nék a szennyest, és újra szel­lőztetnék a Lübke-botrányt. A kereszténydemokratáknak már ezért is érdekük, hogy megvál­toztassák az elnökválasztás Idő­pontját. Ügy látszik, a CDU ve­zetői megtalálták a megoldást, amely megkönnyítené, hogy Lübke elnököt még az Idén le­váltsák tisztségéből, természe­KOMMENTÁRUNK Két legyet egy csapásra tesen megőrizve azt a látsza­tot, hogy személye körül min­den rendben van, s nem szemé­lyi okokból távozik. Rainer Barzel, a CDU/CSU uniópárti parlamenti frakció elnöke meg­tanácskozta a tervet Lübkével, aki ezt helyeselte. A CDU lényegében azt java­solja, hogy ötről hét évre hosz­szabbítsák meg az elnöki meg­bízatást. A jövőben egy politi­kust csak egyszer választhatná­nak elnökké. Ezt azzal indo­kolják, hogy általában idős po­litikust választanak elnökké, s két megbízatási időszak már túl nagy megterhelést jelente­ne neki. Heusst, az NSZK első elnökét 65 éves korában, s Lüb­két hasonló korban választot­ták meg. A hétévi elnöki meg­bízatás elfogadása azt jelente­né, hogy Lübke elnöksége meg­szűnne, mert már kilenc éve tölti be tisztségét. E megoldáshoz természetesen a nyugatnémet alkotmány mó­dosítása lenne szükséges, hogy lehetővé tehesse Heinrich Lüb­ke tisztességes elvonulását. Ha sikerül a megegyezés, az új el­nököt még az Idén nyáron vagy ősszel megválasztják. A ke­reszténydemokraták tehát egy csapással két legyet akarnak ütni. Javaslatukat a szociáldemok­rata vezetők is örömmel fogad­ták, mert Lübke további jelen­léte az elnöki palotában szá­mukra is csak tehertétel. A szociáldemokrata pártvezetőség keze is szabaddá válik, ha az elnök- és parlamenti választást nem jövőre, gyors egymásután­ban tartják. A szociáldemokrata pártvezetőség ugyanis nem zár­ja ki, hogy az SPD a következő parlamenti választások után is fenntartja a kormánykoalíciót az uniópárttal. Az elnök sze­mélye körüli viták olyan lég­kört alakíthatnának ki, amely­ben megnehezülne vagy lehe­tetlenné válna a nagykoalíció­ra vonatkozó megállapodás. A burzsoá Szabad Demokrati Párt szembehelyezkedik a CDU javaslatával, s ezt az alkot­mánnyal űzött kísérletezésnek minősíti. A javasolt megoldást főként azért veti el, mert csak a Lübke körül kialakult telen­legt helyzet és a kormányzó pártok közötti kapcsolatok meg­oldását, de nem az elnöki tiszt­séggel összefüggő kérdések alapvető megoldását látja ben­ne. Lübke állítólag csak akkor mond le, ha elfogadják az elnö­ki megbízatás hét évre való meghosszabítását. JÁN BLANSKÝ

Next

/
Oldalképek
Tartalom