Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-29 / 147. szám, szerda

kutatóintézetekben és központi Intézményekben. A kutató és fejlesztő bázis elsősorban az iparban marad le a termelés fejlődése és fejlesztési szükségletei mögött. A tudományos-műszaki program kiinduló kérdése a tudomá­nyos-műseaki fejlődés fő irányainak meghatározása a hazai erőforrások kihasználása és azon területek megerősítése céljá­ból, amelyek döntenek a társadalmi munkatermelékenység, a népgazdasági hatékonyság növeléséről, a kultúra fejlesztéséről és az életszínvonal emelkedéséről. Ne oldjunk meg nagy gond­dal olyasmit, amit másutt már magas szinten megoldottak és hozzájuk kell férni. Szlovákia részaránya a tudományos kutatásban alacsony. A párt ezért támogatni fogja a tudományos-kutató és fejlesz­tő bázis gyors fejlesztését. Szlovákiában az országosnál gyor­sabb ütemű beruházást kell végrehajtani a tudományban és a kutatásban, hogy a lemaradást mielőbb felszámoljuk. Köztársaságunk nemzetei sajátos kultúrával rendelkeznek, amelyek mindegyikének megvan a maga problematikája. Ezért önálló tudományos munkahelyeket keil létrehozni Szükségesnek látszik elemezni a tudomány és a kutatás irá­nyításának jelenlegi állapotát, különös tekintettel arra a köve­telményre, hogy megfeleljen nemzeti, politikai és társadalmi céljainknak. Az elemzés alapján javaslatot kell előkészíteni a tudományos munka fejlesztésének hatékonyabbá tételére. Az új államjogi elrendezés keretében rendezni kell a szlová­kiai tudományos-kutató bázis viszonyát az országos intézmé­nyekkel szemben. Ennek alapján novellizálni kell az SZTA és a CSTA viszonyát rendező normákat, valamint a többi szlová­kiai és országos tudományos-kutató munkahelyek és intézmé­nyek viszonyát rendező normákat. Ahol megvannak a feltéte­lek, Szlovákiában is törekedni kell országos tudományos-kutató munkahelyek létesítésére. A tudományos kutatásban, különösen a hasonló problematikát felölelő kutatásban, a tapasztalatcse­rére és a munka koordinálására kell törekedni. A tudományos intézmények rendszerében külön helyet fog­lalnak el a főiskolák, amelyek egyenrangú partnerek az alap­kutatásban és részint az alkalmazott kutatásban. E feladatuk teljesítése érdekében meg kell oldani a főiskolák anyagi és ká­derellátását, valamint helyproblémáját. A tudományos kutatás hordozói a tudományos dolgozók. Itt előtérbe kerüi a tudományos dolgozók szakképzettsége. Az aka­démia és a főiskolák aránylag megfelelő számú szakképzett tu­dományos dolgozóvoi rendelkeznek, az ágazati kutató munkahe­lyek azonban ebben a tekintetben jelentősen lemaradnak. A jobb eredmények érdekében el kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek fékezik a tudományos dolgozók alkotó kezdeményezését. Meg kell valósítani a fizetések denivellizálá­sát, prémiumot a műszaki színvonalhoz, a megoldás újszerűsé­géhez és a gazdasági hatékonysághoz kell kötni. Progresszív jutalmazási rendszert kell bevezetni. A denivellizálással egyidőben meg kell változtatni a tudomá­nyos dolgozók besorolásának eddigi merev rendszerét. A beso­rolás mai módja szűk teret biztosít a tudományos dolgozók sze­mélyi elbírálására, és inkább a titulus utáni hajszát és a papír szerinti szakképzettséget segíti elő, mint az illető tudományág fejlesztésére történő igyekezetet. Ezért felül kell vizsgálni a tudományos fokozatok elnyerésének rendszerét és az egziszten­ciális kérdésekkel való összefüggését, hogy a rendszer ne fé­kezze, hanem elősegítse a tudományos dolgozó és a tudomány fejlődését. Szlovákiában a tudomány terén lényegesen bővíteni kell a külföldi kapcsolatokat. Ebben önnállóságot kell biztosítani az SZTA-nak, a tudomány más irányító szerveinek és az egyes tu­dományos munkahelyeknek. A párt és a tudomány, a pártszervek és a tudományos intéz­mények viszonyát, valamint a párt vezető szerepét illetően eze­ket a viszonyokat újból felül kell vizsgálni és a szocialista tár­sadalom jelenlegi fejlettségi fokának megfelelően kell rendez­ni. A szocialista társadalom fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű az oktatás és a nevelés, mely a tudományos és mű­szaki forradalom megvalósulásának egyik legfontosabb felté­tele. A politika teret nyit a nevelés és művelődés fejlesztése va­lamennyi kérdésének megoldására. Ezért, azaz az iskolák tar­talmába és hálózatába történő összes beavatkozásért a peda­gógiai-tudománynak és az iskolaigazgatásnak kell viselnie a felelősséget Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága mindig nagyra értékelte a tanítók, iskolai és tudományos dolgozók tár­sadalmi helyzetét és munkáját amit az ifjúság és a dolgozók szo­ctatlsta nevelésében és művelésiben eddig végeztek. Az elmúlt időszak jellemző vonása az okiatasnak ioként gyors mennyi­ségi fejlődése volt, de a minőség nem volt kielégítő. Az utóbbi években szűnik meg fokozatosan ez a diszharmónia. A tanügy konszolidációs folyamatát nemcsak az iskolarendszer szerve­zetébe történt gyakori megfontolatlan beavatkozások zavarták meg, hanem az iskolarendszer és a tanítók szükségleteinek elégtelen anyagi biztosítása is, ami Szlovákiában különösen erősen érezhető. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ezért va­lamennyi felelős szerv figyelmét felhívja, hogy teremtsenek meg minden feltételt a szocialista nevelés és oktatás tovább­fejlesztésére, hatásosságának fokozására. Főként a közép-, és felsőoktatás és nevelés fejlődését úgy kell biztosítani, hogy összhangban legyen a szocializmus kibontakozó építésének fel­adataival és céljaival, s vegye tekintetbe a világfejlődést, hogy iskolarendszerünk tartson lépést a tudomány dinamikájával, a műveltség és a szaktudás termelő szerepének növekedésével, a társadalmi mobilitás követelményeivel, az új tudományos és kulturális dolgozók képzésével szemben támasztott igényekkel. Az a fontos, hogy iskolarendszerünk tovább demokratizálódjék, hogy az oktatás és a nevelés valamennyi fokén sokoldalúan fej­lesszük a fiatalok tehetségét. A szakképzettség megszervezése nem vezethet formaiságra és a széles műveltségi alap elhanya­golására. Még mindig túl nagy a különbség a sszlovák és a cseh isko­larendszer anyagi és káderellátása között, s ez a háború utáni évek népesedési robbanásának oka és annak következménye, hogy ezt a tényt nem eléggé vették tekintetbe a tervezési gya­korlatban, s ez csak lassan szűnik meg. Ezért kívánatos, hogy már a legközelebbi években növeljük az iskolaügyi ráfordítá­Az SZLKP Központi Bizottsága a jelenlegi helyzetben figyel­meztet rá, hogy az SZNF-nek a nemzeti bizottságoknak a peda­gógia-tudománynak és az iskolaigazgatásnak a legközelebbi idő­szakban meg kell oldania a már ma politikai jelleget öltő kér­déseket, ki kell dolgoznia a kilencéves általános iskolák új tar­talmi, módszerbeli és nevelésformai koncepcióját, csökkenteni a váltásokban folyó oktatást, koncepciósán meg kell oldania a hegyi tanyák tanulóinak beiskolázását, hatékony, főként anya­gi és kádersegítséget kell nyújtania a tanügynek a gazdasági és kulturális téren lemaradó járásokban, feltételeket kell te­remtenie a különleges nevelési intézmények hálózatának és kapacitásának fejlesztésére, hatékonyabb intézkedéseket kell foganatosítania a cigány származású gyerekek beiskolázására, hogy teljes alapfokú műveltségre és bizonyos szakképzettségre tegyenek szert. A tanonciskolák rendszerében rendezni kell az általános, szakmai és gyakorlati képzés arányait, a vállalatok, az iskola­igazgatás és állami dotáció segítségével meg kell oldani anyagi és káderproplémáikat. A középiskolai oktatás növekvő jelentőségével párhuzamosan folytatni kell a középiskolai oktatási rendszer új értelmezésé­nek koncepciós kidolgozását, hogy összefüggjön a főiskolai to­vábbtanulással és a gyakorlat szükségleteivel. Különleges fi­gyelmet kell szentelni az általános műveltséget nyújtó kö­zépiskola nyílt problémái megoldásának abból a szempontból, hogy progresszív szerepet tölt be iskolarendszerünkben és egy­re fokozódó jelentősége van az általános műveltségnek. Ezek az intézkedések kövessék azt a célt, hogy a középiskolák vég­zett növendékei jobban felkészüljenek a további főiskolai tanu­lásra, ugyanakkor azok, akik nem folytatják tanulmányaikat a főiskolán, érvényesüljenek a gyakorlatban. Iskolarendszerünkben a főiskoláknak van a legjelentősebb szerepe. Minőségileg a legnagyobb mértékben befolyásolják a tudományos haladást, a tudományos és műszaki forradalom, a kutúra és a politikai élet kibontakozását. A jelenlegi alapve­tő politikai feladatok: a főiskolai hallgatók színvonalának és eszmei képzettségének fokozása, az illető főiskola tudományos és pedagógiai színvonalát meghatározó tudományos tevékeny­ség fejlesztése. Fokozott figyelmet kell szentelni az iskolarend­szer valamennyi fokán a művészeti iskolák és az esztétikai ne­velés fejlesztésének. Tekintettel a felsőoktatási rendszernek az elmúlt időszakban elért rohamos fejlődésére, valamint a főis­kolák tudományos tevékenységének lebecsülésével elkövetett hibákra, jelenleg a főiskolai munkahelyek anyagi és káderbeli kiépítésére kell helyezni a hangsúlyt. Különleges figyelmet kell szentelni a térbeli és berendezési beruházások meggyorsításá­nak, éspedig mind az oktatásügyi, mind azon tárcák erőforrá­sainak felhasználásával, amelyek számára szakkádereket ké­peznek ki. A főiskolai tudományos és pedagógiai dolgozók ezért 10 i « ŕ / ttmikor rehabilitálták a b'ürzsoá nacionalizmussal jogtalanul vádolt és elitéit elvtársakat és nyilvánosan elismerték, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés Szlovákia Kommunista Pártja ve­zetőségének nemzeti és államférfiúi tette volt, érezte a csehek és a szlovákok közti viszony torzított értelmezését és érvénye­sítését.. Ezért önállóbb gyakorlati politikára és arra töreke­dett, hogy összpontosítsa az erőket a szocialista eszmék és a lenini munkastílus megújhodását. Az elmúlt évek politikai differenciálódása és 1963-tól kezdve a szlovákiai politikai gyakorlat fokozatos érvényesülése létre­hozta a centralista és direktív politika ellen küzdő progresz­szív erők támogatásának kedvező feltételeit. * Az októberi, a decemberi és a januári plenáris ülés a párt, a CSKP, illetve az SZLKP Központi Bizottsága progresszív ténykedésének eredménye. Ezeknek a plenáris üléseknek je­lentősége abban van, hógy történelmi fontossággal ösztönöz­tek a párt és a társadalom válságának megoldására a szocia­lista elvek alkalmazása útján. A kommunisták és a többi állampolgár zöme elfogadta a CSKP januári központi bizottsági ülésének következtetéseit, amelyek a pártban és az emberek körében felélesztették a bírálat szellemét, pozitív irányba terelték és politikai jelleg­gel ruházták fel a hibák, a fogyatékosságok és a tévedések helyrehozását célzó törekvéseket. A CSKP januári központi bizottsági ülése óta eltelt időszak fejleményeit értékelték a járási és kerületi pártkonferenciá kon, a kommunisták és a pártonkívüliek számtalan gyűlésén valamint a CSKP, illetve az SZLKP áprilisi központi bizottsági ülésén. Ez az értékelés igazolta Csehszlovákia Kommunista Pártja eljárásának helyességét az alapvető politikai irányvétel tekintetében. Egyben figyelmeztettek arra, hogy az egészséges megújhodási folyamaton idegen ideológiák és politikai erők élősködnek, amelyek kifelé ugyan a szocializmusról beszélnek, de tetteikkel ártanak a szocialista megújhodási folyamatnak. A politikai helyzetben bekövetkezett változások tudatosítá­sának folyamatában nagy szerepet vitt a sajtó és a többi tö­megtájékoztatási eszköz. Segítséget nyújtottak olyan légkör kialakításában, amelyben lehetetlenné vált a visszatérés a sze­mélyi hatalom rendszeréhez. Ebben a fejlődésben a tömegtájékoztatási eszközök sem ma­radtak mentesek az idegen eszmék és politikai érdekek hatá­sától. A társadalmi fejlődés elért foka, osztályellentmondások nélküli társadalmunk jelenlegi struktúrája alapozza meg gon dolatainkat a szocialista állam értelméről és szerepéről, a tár sadalom demokratikus intézményeinek működéséről, jellegük­ről és adott történelmi küldetésükről. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a szocialista ország építés folyamata bonyolult dialektikájának leegyszerűsítését, sem pedig annak megállapítását, vajon mennyire elavult már az osztályállásfoglalás, de nem jelenti azt a kérdést sem, va­jon nem veszíti-e el a munkásosztály a társadalmunkban be­töltött vezető szerepét. Az élet és a jelenlegi gyakorlat azt bi­zonyítja, hogy a munkásosztály mint olyan a mai feltételek között is megőrzi sajátos politikai befolyását és egész társa dalműnk politikai érdekeinek legfontosabb képviselője és szószólója. Az emberek közösségét nálunk egyesíti a szocialista munkamegosztás, megosztják azonban a sajátos nemzeti, sze­mélyi és csoportérdekek és szükségletek. Társadalmunknak a politikai intézmények olyan rendszerére van szüksége, amely kifejezné mind a társadalmi érdekek egységét, mind a társa­dalom bonyolult differenciálódását és amely lehetővé tenné az emberek szocialista közösségének különféle formában való részvételét a közügyek igazgatásában. Bármennyire is összetett volt fejlődésünk, a szocialista tár­sadalmi rendszer az elmúlt húsz esztendőben elvitathatatlan sikereket is ért el. Szlovákia az iparosítás eredményeképpen fejlett ország lett, amelyben a tömegek műveltek és kulturál­tak. A szocialista termelési viszonyok győzelme és a fejlett szociális törvényhozás létrehozta a létbizonytalanság kiküszö­bölésének feltételeit. Ez főleg a munkára való jogra, a beteg­ségben és az öregségben való gondoskodásra vonatkozik. Eredményeink azonban nem felelnek meg teljesen lehetősé­geinknek és várakozásunknak. A szocializmus építése folya­matában feltornyosultak a hibák és a tévedések, és következ­ményeik a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden 3 szakaszán lassították előrehaladásunkat. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, össz­hangban a szlovák nép véleményével és attól a demokratikus elvtől vezérelve, hogy elmélyítse és megszilárdítsa testvér­nemzeteink szocialista közösségét kijelenti: maximális igye­kezetet fejt ki annak érdekében, hogy konstruktív, valóban demokratikus és szocialista módon rendezzük nemzeteink és nemzetiségeink viszonyát. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága azt a nézetet vallja, hogy az egyenjogú szocialista nemzetek egy államalakulatban való együttélésének politikailag legmegfele­lőbb államjogi elrendezése a föderatív szocialista köztársaság. A szocializmusban a nemzetek viszonyát a valóban demok­ratikus, haladó és forradalmi erők szilárd szövetségének bá­zisára kell építeni. Éppen ezeknek az erőknek kell minél na­gyobb lehetőséget nyújtani a kikristályosodásra, a nemzeti ön­tudat megszilárdítására és formálódásának pozitív befolyáso­lására. Ezeknek az erőknek szilárd szövetsége, kölcsönös poli­tikai bizalma és támogatása a csehek és a szlovákok demok­ratikus egységének záloga. A föderatív elrendezés nemzeteink körében nem fogja gyengíteni a csehszlovák államiság gondo­latát. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a föderatív elrendezésnek a csehszlovák nép tudatában való helyes és pon­tos rögzítésében, a szlovák nemzet e történelmi követelményé­ben a korszerű csehszlovák államiság eszméinek elmélyítését látja. Népiink politike! egységének megerősítése érdekében külön­leges statútumot kell kidolgozni, amely azonos módon rendezi a nemzetiségek helyzetét és jogait, hogy maximálisan biztosít­suk nemzeti sajátosságaik kibontakozásának lehetőségeit. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, teljes egyetértésében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságával, kiindulva a csehek és szlovákok félévszázados ál­lamközösségéből mélységes meggyőződéssel tekint ennek az elrendezésnek a helyességére. A csehszlovák társadalom és állam jelenlegi fejlődési sza­kaszában központi fontosságú politikai kérdés a politikai és a gazdasági demokrácia rendszerének kidolgozása, a gazdaság és a kultúra továbbfejlesztése érdekében. Szocialista demokráciánk értelmezésének alapja az, hogy ez a szociális osztályok és csoportok szövetségének, a munkások­nak, a szövetkezeteseknek, a földműveseknek, az értelmiség­nek, a dolgozó embernek a demokráciája, amely lehetővé teszi, hogy az ember, az egyén a társadalom fejlesztésének érdekével összhangban valóra váltsa saját érdekeit is. A szocialista de­mokrácia jellegével összefügg az alapvető polgárjogok és sza­badságjogok problémája, de ugyanakkor a szocialista állam­polgárok kötelességeinek, a' polgárjogok anyagi, politikai és jogi biztosítékainak kérdése is. Ezzel kapcsolatban felül kell vizsgálni a társadalmi és az érdekvédelmi szervezeteknek, az állami, és közigazgatási népi szerveknek, a Nemzeti Frontnak küldetését és funkcióját hogy minden társadalmi réteg és az állampolgárok minden érdek­vedelmi tömörülése, adott szervezetei közvetítésével teljes po­litikai szubjektivitással rendelkezzék. Ezt a rendszert fentről egészen le át kell dolgoznunk. Sajátos módon kell ezt a problé­mát megoldanunk a földműveléssel foglalkozó lakossáe ese­tében. A társadalmi szervezetek az önkéntesség elvére fognak épül­ni. A tagság vállalása aktivitásra kötelez. Az önkéntes tagság arra kötelez, hogy a tag résztvegyen az adott társadalmi szer­V^M e twP ri' 8ram)ána k megvalósításában, a társadalom humanista célkitűzései, az élet magasabb fokú kulturáltsága és kultiváli­sága érdekében. A társadalmi szervezetek - szakszervezet ifjúsági szövetség, nőszövetség stb., valamint a nemzeti bizott­ságok is - munkájához megfelelő teret kell biztosítanunk s a munka tartalmát, valamint stílusát úgy kell megválaszta­nunk, hogy törekvéseink a szocialista emberi személyiség ki­formálódását, minden egyén érdekét szolgálják, hogy igv az egyén szervezete közvetítésével részt vehessen a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztése terveinek kidolgozásában és valóra váltásában. A párt legfontosabb feladatainak és kötelességeinek egyike ma valamennyi sérelmet szenvedett állampolgár következetes jogi, politikai és polgári rehabilitálása. A következetes rehabi­litásra való törekvése a hatalmi szubjektivizmus akadályaiba ütközött. Ez a törekvés a haladás pártján volt, és ezért a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom