Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-19 / 137. szám, vasárnap

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti gazdasági föderalizációjának elvei A CSKP KB s az SZLKP KB ideológiai osztályának kezde­ményezésére Bratislavában ápr. 29-én közös tanácskozáson vet­tek részt a cseh és a szlovák közgazdászok, hogy megvitassák a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági föderációjá­ból adódó elvi jellegű kérdéseket. Megegyeztek azokban az el­vekben, amelyeknek alapján további tanácskozásokra és a prob­lémák megoldására kerül sor a kormány által kinevezett bi­zottságokban. A tanácskozás résztvevői egyidejűleg feltétele­zik, hogy a szakfolyóiratokban és a napilapokban ezzel kap­csolatban kibontakozódó vita hozzájárul majd a nemzeteink közötti kapcsolatok átszervezésével összefüggő legérzékenyebb döntő fontosságú terület tisztázásához és rendezéséhez. I. Nemzeteink érvényesülése az egységesített csehszlovák szocialista gazdaságban A nemzetiségi kérdés szocialis­ta megoldása minden téren, te­tlát gazdasági vonatkozásban is a marxi-lenini tanftás alapelveiből indul ki. 1. A társadalmi fejlődés azonos feltételek között végeredményben a társadalom tagjai részéről ön­realizációhoz vezet. A szocializ­musban relatívan azonos feltéte­lek jönnek létre érvényesiilésflkre. Z. A szocializmus jellegzetessé­ge a ráfordított munka minőségé nek kiilönfélesége, így tehát a munkaerők helyzetének különbö­zősége is természetes. Egyidejűleg azl is jelenti, hogy az egész nem­zeti munkaerő a másik nemzeti munkaerőhöz viszonyítva egyenjo­gú szerepet tölt be. 3. A nemzetek önrendelkezési joga annak szabad meghatározásá­val függ össze, hogy a nemzetek mily módon tartozzanak a maga­sabb fokú állami egységbe. Az ön­kéntesség, a megoldások kölcsönö­sen előnyös volta s az állami po­litikában való reális részvétel jo­ga kizárja bármelyik nemzet me­morizálásának minden megnyilvá­nulását. 4. Csehszlovákia két egyenjogú nemzet állama. Közgazdasága két nemzetgazdaság integrált egyesí­tése. A két nemzetgazdaság — a cseh és a szlovák — az anyagi-ter­melési s a gazdasági alap nyílt szintézise, amely azt a célt szol­gálja, hogy lehetővé tegye a nem­cetek önérvényesülését mind a munkában, mind az életben. A Csehszlovák Szocialista Köztársa •ág integrált gazdasága magasahb fokú, megindokolt gazdasági egy­ség, kifejezésre juttatja a csehek és a szlovákok dinamikus gazdasá­gi kölcsönösségét, jobban teszi le­hetővé a két nemzet nemzeti va­gyonának tökéletesebb gazdasági felbecsülését, mint nemzeti fejlő­désük legjobb eredményeinek egy­szerű összeadása. Az integrált közgazdaság éppen ezért a gazda­sági erőknek nem szétforgácsolását teszi lehetővé, hanem ellenkezőleg: hatványozását, s ezzel a jelenlegi és jövőbeni igények sokoldalú ki­elégítését is. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nemzeteinek önérvényesülése a társadalmi élet minden terén — a politikai, a gaz­dasági, a kulturális, a jogi élet­ben stb. — realizálódik. 5. Nemzeteink önérvényesülésre való joga Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek gazdasá­gi önállóságát feltételezi. Nemze­teink szuverenitása megköveteli, hogy gazdaságilag jogosultak le­gyenek az általuk létrehozott gaz­daság irányítására, felhasználásá­ra, másrészt hogy nemzeti felelős­séget viseljenek az elért eredmé­nyekért. A nemzetgazdaság olyan letemes hajtóerőt dinamizál, mint amilyen a nemzeti kezdeményezés. 6. Annak elhatározása, hogy mindegyik nemzet mily módon le­gyen részese a magasabb fokú ál­lami egységnek, mindegyik nemzet kizárólagos joga. Gyakorlatilag azonban ennek a jognak objektív határai vannak. Alapjuk a szocia­lista közgazdaság lényege, s a megoldások kölcsönös előnyössé gének elve. 7. A legmegfelelőbb alapelvnek azt tekintjük, hogy a nemzeti-poli­tikai területek teljes egészet al­kotva legyenek az országos köz­gazdaság részesei. A csehszlovák gazdaság fejlődése annak elvi meghatározását követeli, hogy a nemzeti-politikai terűletek sokol­dalúan legyenek részesei az integ­rált csehszlovák közgazdaságnak. II. A nemzetgazdaságok integrációjának jellegzetességei 1. A csehszlovák közgazdaság eddigi fejlődése nem tette lehető Vé a racionális gazdasági integrá­ciót. A két nemzetgazdaság integ­rációja felülről hatóságilag elren deit adminisztratív módon valósult meg. A cseh és a szlovák nemzet Sajátos gazdasági érdekeiből adó­dó problémákat csak mellékesen, tervszerűtlenül oldották meg. Az eddigi fejlődés hátrányosan befo­lyásolta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság általános gazdasági fejlődését. Végső következményei­ben pedig a két nemzeti politikai terület gazdasági érdekeivel ellen­tétes hatású volt. Z. A két nemzetgazdaság s az egész csehszlovák gazdaság létér­dekei közvetlenül megkövetelik a természetes gazdasági folyamato­kon alapuló progresszív gazdasági Integráció megkezdését, éspedig alulról, s teljes összhangban a gazdaságirányítás rendszerének következetes érvényre juttatásával. A progresszív gazdasági integráció kiindulópontjául szolgáló mellőz­hetetlen mozzanat a két nemzet­gazdaság partneri helyzete. A nem­zeti alkotóerők kibontakoztatása nem egyeztethető össze a nemzeti elszigetelődéssel. Ellenkezőleg! A termelőerők s a korszerű beruhá xási politika jelenlegi színvonalán a megindult tudományos-műszaki forradalomban abban kell kicsú­csosodnia, hogy racionálisabb le­gyen a nemzeti vagyon forrásai­nak hasznosítása. Ennek érdeké­ben az integráció többféle módo­zata érvényesül a jövőben. 4. A gazdasági integráció külö­nösen Szlovákiában szükséges progresszív módozatainak meg­gyorsított érvényesülése azért szükséges, mert az eddigi tárgyi­lagos fejlődés fokozott mértékben deformálódott, s az új irányítási rendszerrel összefügeő megoldat lan problémák következményei sú­lyosak. Kl kell küszöbölnünk az ágazati és a szakágazati struktúra egyoldalúságát, a termelési prog­ramok összetételének fogyatékos ságait, s különösen a munkaerő­forrásokra való tekintettel a beru­házási politika irracionális voltát, a terciális szektor aggodalmát kel­tő lemaradottságát, és a szlovákiai mezőgazdaság társadalmi lebecsü­lését. 5. A gazdasági integrációnak megbízhatóbban kell megalapoznia Szlovákia és a cseh országrészek szociális-gazdasági kiegyenlítődé­Ivet. A munkaerő — mint terme lósi tényező — árát racionálisan kell kiszámítani. A munkaerőfor­rások ismeretes széthelyeződése jelenleg s a jövőben is összefügg a nemzeti politikai területek kő­zött vándorló munkaerők felújí­tása költségeinek megtérítésével. A munkaerők szabad mozgása a területek közti gazdasági kiegyen­lítődés folyamatában társadalmi, szociális és gazdasági előnyben részesítést Igényel. 11. Az alapok szabad mozgása köztársaságunk egész területén támogatja a vállalatok alapításá­nak, kibővítésének és társulásának progresszív módozatait. A gazda­sági racionalitás elveinek értei­mében lehetővé teszi a beruházá­sokat, a fióküzemek létesítését, a külföldi tőke hozzájárulásának hasznosítását stb. Szlovákiában aktív hitelpolitikára serkent, to­vábbá Szlovákia belső struktúrájú lemaradottságának társadalmi ki­küszöbölésére s arra ösztönöz, hogy megoldják gazdasági elsőbb­ségének kérdését, s ha szükséges­nek mutatkozik, úgy aktivizáló gazdasági eszközök segítségével is. 12. A piac jellegét s a korszerű társadalomban végbemenő folya­matait elvi módon befolyásolja, formálja az állam gazdaságpoliti­kája és irányítási rendszere (amely magában foglalja a pénz­ügyi és a hitelrendszert, az ár­és a bérrendszert, az alapvető gaz­dasági jogszabályokat stb.). Az egységes piac ezért megköveteli, hogy egységesek legyenek a gaz­dasápolitika s az irányítási rend szer alapelvei, amelyeknek tiszte­letben tartásat mindkét nemzeti szerv közösen biztosítja. 13. A szociális gazdasági tájékoz tatás közös elvei mindkét nemzeti gazdaságnak alkalmat adnak az egyes területeken integrált cso­portosulások fejlődése hatékonysá­gának egybevető elemzésére. 14. A progresszív integrációt to­vábbi serkentő hatású, Integráló és védelmi funkciók támogatják. A fejlesztési (serkentő hatású) funkciók a két nemzetgazdaság olyan progresszív strukturális megváltoztatására ösztönöznek, amely összhangban van a tudomá­nyos műszaki fejlődéssel, a mikro területek egyenletes fejlődésével stb. Az integráló fnnkciók a ra­cionális, teröleti, termelési s vá­rosi komplexumok kialakulását be­folyásolják, amelyekre kedvező munka és létfeltételek jellemzők. A védővám-politikai fnnkció megvédi a nemzetgazdaságokat a kedvezőtlen és hátrányos megkü­lönböztetésekből eredő befolyások­tól. A gazdasági integrációnak nem szabad károsan befolyásolnia a nemzetek gazdasági érdekeit, sem pedig hátrányos Intézkedések­kel befolyásolnia természeti, mű­szaki és emberi erőíorrásainak hasznosítását. 15. A nemzetgazdaságok integ­rációjának progresszív módozatait támogató, pontosan meghatározott elvek, jellegzetességek és funk­ciók adják annak keretét, melyen belül sor kerülhet a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a gaz­dasági kapcsolatok föderatív ren­dezésére az adott problémák tar­talmi és intézményes megoldásá­nak minden fokán. III. A föderatív rendszer gazdasági elvei sét, meg kell szüntetnie a Szlová­kiában hátrányosan megkülönböz­tetett feltételeket, s a CSKP akció­programjával összhangban biztosí­tania kell, hogy 1980 ig megvaló­suljon az említett kiegyenlítődés. 6. Az így megfogalmazott belső gazdasági integráció nem gyengíti a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság helyzetét a nemzetközi mun­kamegosztásban. Ellenkezőleg! A nemzetgazdaságoknak legkedve­zőbb bekapcsolódása e folyamatba megsokszorozza annak hatékonysá­gát, hogy köztársaságunk mily mértékben vesz részt a világ gaz­dasági, de különösen Európa gaz­dasági életében. Különösen pedig ahhoz járulhat hozzá, hogy haté­konyabban élhessünk a szocialista országokhoz, különösen a Szovjet­unióhoz fűződő együttműködés ad­ta lehetőségekkel. 7. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységes, integrált gazdaságában egységes piacra van szükség, amely a következő fű jel­legzetességeket feltételezi: a) egységes pénznem; b) a munkaerő szabad mozgása; c) az alapok szabad mozgása; d) az irányítási rendszer s a gazdaságpolitika egységes alapel­vei (a nemzeti szervek megegye­zése szerint). 8. Az egységes pénznem bel- és külföldön az állam egységét jut­tatja kifejezésre. Az állam gazda­ságpolitikája befolyásolásának legszintetikusabb hatású eszköze, amely kifejezésre juttatja a két gazdaság terén végzett munka nemzeti átválthatóságát. Az egysé­ges pénznem ismertetőjelei a kö­vetkezők: — egységes pénzegység (1 Kčs); — a külföldi pénznemekkel szemben egységes devizaárfolyam; — a pénzkibocsátás egységes elvei. 9. Az egységes piac az állam egész területén minden vámsorom­pó nélkül teszi lehetővé a vásár­lást és az eladást, egységesek az alapvető létfenntartási cikkek és szolgáltatások árai, s megközelítő­leg azonos az általános árszínvo­nal. Az egységes piac akkor is azo­nos feltételekre alapozza a vállal­kozás hatékonyságát, amikor a gazdasági eszközök változékonyak. 10. A munkaerők szabad mozgá­sa azon alapszik, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság területén mindenki szabadon vá­laszthat foglalkozást és munkahe­A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetei közötti kapcso­latok föderatív rendezésének gaz­dasági elvei a nemzeti szuvereni­tás tiszteletben tartásán, valamint azon alapszanak, hogy a két nem­zeti politikai területen a gazda­ságirányítás rendszerének követ­kezetesen kell érvényesülnie. Ez az álláspont kizárja a félreértése­ket arra nézve, hogy esetleg „nagy politikai" és „kis gazdasági" fö­derációra kerül sor. Egyértelműen a gazdasági-politikai föderációhoz vezet. 1. A Csehszlovák Szocialista Köz társaság gazdasága s a nemzetgaz­daságok távlati fejlődésének alap jai a fejlődésre vonatkozó olyan átfogó elgondolások, amelyek ki­fejezésre juttatják az alapvető népgazdasági kapcsolatokat. A cseh és a szlovák nemzeti szervek önállóan dolgozzák ki az adott nemzetgazdaság optimális fejlődé­sének programjait, terveit. A köz­ponti terv elmélyíti s kellő üssz hangba hozza az önállóan kidolgo­zott nemzeti gazdaságfejlesztési optimális programokat és terveket annak érdekében, hogy a csehszlo­vák gazdaság minél kedvezőbben fejlődhessen. 2. A költségvetések kidolgozása egyrészt a központi (föderatív) költségvetésen s a két nemzeti költségvetésen alapszik. A nemze­ti költségvetéseknek a központi költségvetéshez való hozzájárulá­sát megegyezés szerint megálla­pított kulcs szerint szabják meg, pi. a két gazdaság költségvetésé­ben feltüntetett bevételek arányai szerint. A központi költségveiés­ben feltüntetett eszközökből térí­tik meg a különféle országos jel­legű tevékenységekkel (nemzetvé delem, külügyi szolgálat, födera­tív közigazgatás) járó kiadásokat. Az önálló nemzbti költségvetések alapja minden költségvetési bevé­tel (adók és befizetések), éspedig a termelés helyi jellege szerint. A nemzeti költségvetések magukba foglalnak minden gazdasági (szükség esetén üzemeket is), költségvetéses, hozzájárulásos és egyéb szervezetet az adott nemze­ti-politikai területen azokon a te­vékenységeken kívül, amelyeket megegyezés alapján központilag fi­nanszíroznak. A nemzeti költség­vetéssel való rendelkezés joga s a végrehajtás joga a nemzeti szer­veket illeti. A nemzeti költségve­tés és a központi költségvetés kö­zötti kapcsolatokat hosszú időre rögzítik. A nemzeti költségvetése ket és zárszámadásokat a nemzeti szervek vitatják meg és végérvé­nyesen ők hagyják jóvá. 3. Az árpolitika alapelvei a kö­vetkezők lesznek: a) az egész ország területén a közös ármodell, az azonos árkör­zetek s a világpiaci árakhoz való azonos viszonyulás lesz az alap­vető; b) a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság területén egységesek lesz­nek az alapvető fontosságú élel­miszerek és nyersanyagok árai: c) mind a cseh, mind pedH a szlovák közgazdaság szempontjá­ból rendkívüli az árak gazdasági és politikai jelentősége, ezért a nemzeti szerveknek maradéktala­nul kell hozzájárulniuk az árpo litika koncepciójának létrehozásá­hoz, s a nemzeti szervek illetéke­sek végrehajtásában; d) a föderatív kormány árpoli­tikai illetékességét a két nemzeti szerv megegyezés alapján tisztáz­za. 4. A bérpolitikában: a) a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban egységes elvekhez igazodik a díjazás, amely az egyé­ni s a kollektív munka eredmé­nyeitől függ. Ennek következtében közösek a bérezési előírások; b) a bérpolitika közös elveinek rendszere nem zárja ki a különös, országos, valamint nemzeti felté­telek közötti, gazdaságilag indo­kolt bérezési előnyben részesítés lehetőségét; c) a nemzeti szervek a munka­erők szabad mozgása következté­ben is a nemzeti-politikai területe­ken hajtják végre a bérpolitikát. 5. Az adó- és a befizetési poli­tika végrehajtása — tekintettel az egységes piacra, a munkaerők és az alapok szabad mozgására — ki­kényszeríti az adott vállalati szfé­rában a hatékonysággal szembeni, lényegében azonos igényeket, te­hát lényegében az adó- és a befi­zetési rendszer egységes alapel­veit is. Az adók és a befizetések, valamint díjszabásuk meghatározá­sára, a vállalati alapok létesítése (tartalékalap, kockázati alap, a dolgozók alapja stb.) elveinek ki­tűzésére a nemzeti szervek jogo­sultak, amelyek e jogokat a föde­ratív kormannyal szembeni, köl­csönös megegyezésen alapuló kö­telezettségekhez igazodva gyako­rolják. 6. A gazdaságirányítás rendsze­re s a közgazdaság föderatív ren­dezése feltételeinek olyan bank­rendszer felel meg, melyen belül tárgyi és szervezési szempontból el van választva a pénz kibocsátá­sával kapcsolatos tevékenység a kereskedelmi tevékenységtől. A nemzeti-politikai területeken önál­ló kereskedeimi bankok és nem­zeti pénzkibocsátó központok lé­tesülnek. Végérvényesen meg kell oldani a föderatív pénzügyi szerv hatáskörének kérdéseit. 7. A külkereskedelmi kapcsola­tok (a kereskedelem territoriális, strukturális irányzata, a nemzet­közi keretegyezmények stb.) kon­cepcióját a föderatív szerv a nem­zeti szervekkel, illetve a terme­lőkkel s a megrendelőkkel meg­egyezve rögzíti. A nemzeti szervek saját nemzeti politikai területükön biztosítják a külkereskedelmi te­vékenységet, közvetlenül részt vesznek a kereskedelmi egyezmé­nyek előkészítésében és megköté­sében, amennyiben azok a nem­zetgazdaságra vonatkoznak. A de­vizaműveleteket a nemzeti-politi­kai területek bankszervei hajtják végre. A föderatív rendszerben nem ke­vésbé fontos további gazdasági te­vékenységet (beruházási politika, gazdasági érdekeltség stb.) — amelyet jelenleg átalányosan, se­matikus eszközökkel szabályoz­nak — a két nemzeti politikai te­rület nemzeti szerveinek kell még részletesen rögzítenie. IV. A gazdaságirányítás szerveinek helyzete 1. A CSKP akcióprogramjának szel­lemében elvileg új módon állapít­ják meg a vállalatok helyzetét. A vállalat nem lesz az állami alapok operatív gondnoka. A jövőben a piacon vállalkozóként szerepel. Ezek az alapigazságok a köztár­saság egész területén mind a cseh, mind pedig a szlovák vállalatok számára egyaránt érvényesek és további intézményes módosításo­kat igényelnek 2. A föderatív rendezéssel elvá­laszthatatlanul összefügg a terü­leti elvekkel egybehangzó, válla­lati szervezésen alapuló kapcsola­tok létrehozása. A föderáció nagy lehetőséget ad az önkéntességen alapuló, vállalaton felüli integrá­cióra, éspedig az egész országban, tekintet nélkül a nemzetl-politi­kai területekre, elsősorban a vál­lalatok gazdasági igényeinek meg­felelően. Ilyen társulás több fo­kozaton lehetséges. Hasonlókép­pen létesülhetnek közös kutatási, fejlesztési, tervezési és kereskedel­mi sznrvezetek, továbbá munka­helyek országos illetékességgel, közös tudományos kutatási köz­pontok (atomkutatás, elektronika stb ), és közös lehet a szabadal­mazással, a normalizálással és a mérési technikával összefüggő te­vékenység is. 3. A föderatív rendszer feltéte­lei között a központosított, ntasí­tásos rendszeren alapuló, minisz­teri intézményes gazdaságirányítá­si rendszer további fenntartása meggátolná a gazdaságirányítás következetes érvényesítését. Az eddiL'i intézményes rendszernek állami központ és nemzeti köz­pontok szintjén létesítendő új szervekkel való kiegészítése sem eredményezné a jelenlegi helyzet minőségi megváltozását. A föde­ratív rendszer úgyszólván kikény­szeríti — az irányítás minden fo­kán — az utasltásos központosított adminisztrált közgazdaság institu­cionális maradványainak kiküszö­bölését. 4. A nemzeti és a föderatív szer­vek jogkörének elosztása azon az elven alapszik, hogy a nemzeti szervek az eredeti államalkotó szuverenitás megtestesítői. Illeté­kességük eredeti és általános. A föderatív szervek illetékességét a nemzeti szervek önkéntesen adják át. A központi szervek jogköre a nemzeti szervekből ered és meg­határozása 3 tevékenységi szférák hozzávetőleges megállapításától függ. A gazdaságirányításban a nemzeli szervek feladata, az hogy optimalizálják a nemzetgazdasá­gok fejlesztését. A központi föde­ratív szervek az integrált cseh­szlovák közgazdaság minél kedve­zőbb fejlesztésére törekszenek. S. A nemzeti szervek felelősséget viselnek a nemzetgazdaságok fel­lendítéséért. Kidolgozzák az átfo­gó elgondolásokat, programokat, a hosszú és közepes távú és hasonló terveket, irányítják a nemzeti költségvetések felhasználását, lét­rehozzák és módosítják a gazda­sági eszközöket, megszabják és módosítják a gazdaságpolitika sza­bályait, létrehozzák a vállalatok és a szervezetek gazdasági aktivi­tásához szükséges kedvező makro­klímát, megszervezik a nemzeti va­gyon forrásainak nyilvántartását, gondoskodnak a tájékoztatás fo­lyamatosságáról, a káderpolitiká röl és mindazokról a tevékenysé­gekről, amelyek a nemzeti önál­lóság alapján adódnak. A nemzeti szervek eredeti jog körük alapján ár-, bér, nyugdíj­biztosítási, adó- és pénzügyi stb. politikát folytatnak. A gazdaság­politika e mozzanatai azonban egységes elvek, nézőpontok és módszerek érvényesítését, valamint azt teszik szükségessé, hogy a nemzeti szervek kölcsönös meg­egyezése alapján közösek legye­nek bizonyos teendők, és a föde­ratív szerv felhatalmazást adjon bizonyos tevékenységekre. 5. A központi kormány hatáskö­rébe kellene tartoznia minden or­szágos jellegű tevékenységnek a honvédelem, a külügy terén, to­vábbá a gazdaságpolitika elveinek vábliá a razdaságpolitika elveinek meghatározásában, különösen a külkereskedelmi politika terén, a pénzüpyi politika elveinek, » két nemzetgazdaság integrációja sok­oldalú támogatását célzó elvek­nek. a gazdaságirányítás rendsze­re elveinek, a szociális-gazdasági tájékoztatás .egységes rendszere elveinek terén, s a nemzeti-poli­tikii területek gazdasági kiegyen­lítődését célzó politika elveinek maghatározásában. 7 A gazdaságirányítás nemzeti és föderatív szerveinek felelőssé­get kell viselniük a Gazdaságirá­nyítás rendszeréért. Ezzel kapcso­latban elodázhatatlanul át kell szervezni a köznonti szervek ie­lenle"i rendszerét, és a gazdasáff­iránvítás rendszerének szellemé­ben mns kell a'nkítani a cseh és a szlovák nemzeti szerveket. (Folytatás a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom