Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

Béradó és családi péllék Emelkediik a családi pótlék összege A CSKP KB decemberi ülésé­nek határozata alapján a legkö­zelebbi időszakban olyan intéz­kedésekre kerül sor, amelyek a szociális jövedelmeket a lét­fenntartási költségek ingadozá­sához szabják. A kormány e na­pokban foglalkozik a családi pótlék emelésére vonatkozó ja­vaslattal. Július 1-től tehát egy gyermekre havi 90,—, két gyer­mekre havi 330,—, három gyer­mekre havi 680,—, négy gyer­mekre pedig havi 1030,— koro­na lenne a családi pótlék. Vár­ható ugyanis, hogy ezt a javas­latot a Nemzetgyűlés is jóvá­hagyja. Fontos megjegyezni, hogy az eddigi gyakorlattal el­lentétben ilyen összegben folyó­sítják majd a családi pótlékot minden családfőnek, tekintet nélkül arra, hogy mekkora a fi­zetése, hogy munkaviszonyban áll-e vagy magángazdálkodó földműves. Amint a fentiekből kitűnik, a családi pótlék összege jelentő­sen emelkedik, főleg ha két vagy több gyermek van a csa­ládban. Am ennél a ténynél fi­gyelembe kell vennünk, hogy július l ével hatályba lép a bér­adórendszer módosítása is. A családi pótlék összegének eme­lése ugyanis az első lépés ah­hoz, hogy a gyermekes csalá­doknak nyújtott többféle se­gítséget egységesítsék. Ennek a folyamatnak első állomása a családfenntartó béradó-kedvez­ménynek az eltörlése, a továb­. riakban pedig sor kerül majd a l^yermekruhák és -cipők árához nyújtott állami támogatás rész­beni törlésére, valamint az óvo­dai és bölcsődéi díjak emelé­sére is • Megszűnik az adókedvezmény Talán a legjelentősebb válto­zás a béradó-kedvezmény eltör­lése. Eddig ugyanis, amint is­meretes, az adó összegét két szempont szabta meg: egyrészt a jövedelem összege, másrészt az adófizető által eltartott sze­mélyek száma. Ezenkívül a gyermektelen adófizetők eseté­ben tekintetbe veszik az illető korát, illetve a nőknél a családi állapotukat is. A béradó ma ér­vényes rendszerében ezek sze­rint 8 kategória létezik. Ennek a rendszernek legnagyobb fo­gyatékossága az, hogy végtele­nül bonyolult, és az egyes elté­rések igazán nem indokoltak. Például a nők családi állapo­tának figyelembe vétele. Az utóbbi időben — a bérek dení­vellálásával kapcsolatban — gyakran mutatnak rá azonos bé­rű dolgozók eltérő adóztatásá­ra. A béradó kivetése során ér­vényesített szociális elemek, azaz az adó összegének az el­tartott személyek száma ará­nyában történő differenciálása ellentétbe került az „azonos munkáért azonos bért" elvével, és bizonyos mértékben akadá­lyozza azt a törekvést, hogy a dolgozókat a bér segítségével érdekeltté tegyék a teljesítmény fokozásában. Így például a 2000 korona havi bruttó fizetéssel rendelkező adófizető, aki két gyermeket (tehát 3 személyt) tart el az azonos bruttó fizetés­sel rendelkező nőtlen adófize­tőnél 223 koronával nagyobb fi­zetést visz haza. És bár — a családi pótlék emelése követ­keztében — a nettó fizetést il­letően lényeges változást az új rendszer sem hoz, a pzsicholó­giai tényezők hatását nem be­csülhetjük le. A jutalmazási el­mélet szerint téves volt az a koncepció, amelynek értelmé­ben a kiskereskedelmi árak csökkentésével akarunk befo­lyást gyakorolni a munkatelje­sítményre, ugyanis sokkal ha­tásosabb befolyásoló eszköz ma­ga a fizetési boríték. H Eltörölhető a béradó? A munkáért Járó Jutalmazás stimuláló szerepe szempontjából a nettó fizetés lenne a legtö­kéletesebb rendszer, vagyis a béradó eltörlése. Ez az egysze­rűsítés azonban számos problé­mát vetne fel az állami költség­vetés terén; s emellett jelentős előnyökhöz juttatná a magasabb jövedelműek csoportját az ala­csonyabb jövedelműek rovásá­ra. A béradó több mint 13 mil­liárd koronát tesz ki az állami költségvetésben, tehát az össz­jövedelemnek csaknem 10 szá­zalékát. A béradóba azonban be­leszámít a betegbiztosítás és a szociális biztosítás összege is. A béradó eltörlésével tehát megszűnne eme költségek fe­dezésének egyik forrása. A bér­adó meghagyása mellett szól az az érv ls, hogy a lakosság a vi­lágon mindenütt hozzájárul az állam költségeinek fedezéséhez, mégpedig jövedelme arányában. Helyes tehát, hogy a dolgozók jövedelmük növekedésével ará­nyosan nálunk is kivegyék ré­szüket a népgazdaság fejleszté­séből. • Egységes adókulcs? Ezeket az érveket szem előtt tartva készültek el azok a ja­vaslatok, amelyek nem a béradó eltörlését javasolták, hanem az egységes adókulcs bevezetését valamennyi adófizető részére. Sőt olyan javaslat is elhang­zott, hogy az adókulcs mind a magasabb, mind pedig az ala­csonyabb jövedelműeknél egy­aránt azonos legyen. Ez az el­képzelés azonban figyelmen kí­vül hagyja azt a klasszikus kö­vetelményt, hogy az adó össze­gét az adófizető teherbírása sze­rint állapítsák meg. Az egységes adókivetés — li­neáris vagy progresszív — ne­gatív hatással lenne a több gyermekes családok és a gyer­mektelen adófizetők jövedelmé­nek összegére. Kimondottan csak a nagyobb fizetésűeket juttatná előnyökhöz. Ezek ugyanis — havi 4000 koronás fizetés és két eltartott személy esetében — jövedelmük 16 szá­zalékát fizetik adóba, míg a ha­sonló családi viszonyok között élő adófizető havi 1000 koronás fizetéséből 9,8 százalékot von­nak le. Ha tehát például a mai átlagot, a kb. 13 százalékot ala­pul véve bevezetnék az egysé­ges béradót, a 4000 koronás jö­vedelemmel rendelkező adófize­tő havi 120 koronát nyerne, míg az 1000 koronás fizetéssel ren­delkező adófizető havi 32 koro­nát veszítene. Még kedvezőtle­nebbül érintené ez az intézke­dés azokat az adófizetőket, akik 3 vagy több személyt tartanak el. Például az az adófizető, aki havi 1000 koronás jövedelméből 3 személyt tart el, a mostaninál 81 koronával magasabb adót fi­zetne. Ha tehát ilyen intézke­désre kerülne sor, az feltétlenül negatív hatással lenne az egyes szociális rétegekre, sőt a népe­sedésre is. Ha ezt az állam kom­penzálni akarná, az évi 3—5 milliárd koronát tenne ki. A Je­lenlegi feszült gazdasági hely­zet belátható időn belül ezt nem teszi lehetővé. • Harmadik megoldás Ezért kellett a béradó-rend­szerben a harmadik megoldást választani, amely kétféle adó­kulcsot érvényesít: egyet a csa­ládfenntartó és egyet a nőtlen, Illetve a gyermektelen dolgoző­zók részére. A családfenntar­tók adókulcsa — tekintet nél­kül az eltartott személyek szá­mára — a mai alapkulcs szint­jén lesz, azaz olyan kulcs sze­rint szabják kl, mint ahogy ed­dig a két személyt, vagyis a feleséget és egy gyermeket el­tartó adófizetők béradóját szá­mították ki. A másik kulcs, a nőtlenek és gyermektelenek adókulcsa az eddigi szinten ma­rad. Ez a béradórendszer a családi pótlékok új szabályozá­sával kapcsolatban az állami költségvetésbői hozzávetőleg évi 2,3 milliárd koronát igényel. E Jelentős összeg ellenére ezt a reformot még nem tekinthet­jük a népesedést elősegítő esz­köznek. A fentiek szerint tehát a jö­vőben magasabb béradót fizet­nek mindazok, akik több mint két személyt tartanak el. A bér­adó ezen emelkedését azonban minden esetben ellensúlyozza a családi pótlék rendezésének be­vezetése. Kedvezően fog ez megnyilvánulni főleg a kisebb jövedelmű családoknál. Ennek szemléltetésére említsünk meg egy példái: a béradó és a csa­ládi pótlékok mai rendszerében a havi 1300 koronát kereső és négy személyt eltartó dolgozó 69 korona adókedvezményt él­vez. és havi 430 korona családi pótlékot kap. összesen tehát ha­vi 499 korona az előnye. Az új rendszer szerint 69 koronával magasabb adót fog ugyan fizet ni, ugyanakkor 259 koronával magasabb családi pótlékot fog kapni. Az új rendszer tehát ha­vi 181 korona többletet jelent számára. Ezzel szemben a havi 3500 koronát kereső dolgozó, azonos családi viszonyok között az új rendszer szerint havi 80 koronával kap csak többet. • Az első lépés Az új rendszer bevezetése te­hát az első lépés ahhoz, hogy a több gyermekes családoknak nyújtott különféle támogatást egy helyre csoportosítsuk. A béradó új rendszere amellett, hogy leegyszerűsíti az adózást, bizonyos szempontból különvá­lasztja a munkáért járó jövedel­met a szociális juttatásoktól. Bár a szociális szempontokat az adózás terén nem szünteti meg. A jövőre vonatkozólag azonban megoldásra vár még egy feladat: a legnagyobb mér­tékben érvényesíteni kell az „azonos munkáért azonos bér" elvét, és a béradó problemati­kájának további feldolgozása során meg kell oldani a nőtle­nek és gyermektelenek magas adózásának a kérdését, ez ugyanis nem befolyásolja ked vezően a munkateljesítményü­ket. A CSKP akcióprogramja felveti a gyermekes anyák jö­vedelme igazságosabb adóztatá­sának a kérdését, a férfiak és nők adójában mutatkozó indo­kolatlan különbségek megszün­tetését stb. E problémák megol­dása a szükséges anyagi eszkö­zök előteremtésétől fiigg. BOHUMÍR PAZDERKA mérnök, a Pénzügyi Kutató Intézet dolgozója Nemzetközi műfordító-konferencia Bratislavában SAJTÓÉRTEKEZLET A SZLOVÁK ÍRÓSZÖVETSÉG KLUBJÁBAN Bratislavában a Szicvák írószö­vetség klnbjában sajtéértekezle­tet tartattak a műfordításokról megrendezésre kerülő nemzetközi értekezlet előkészítéséről. Jozef Kot, az írószövetség műfordító szekciója elnökének tájékoztatása szerint a konferenciát májns 29-én és 30-án rendezik meg Szlo­vákia fővárosában. A Nemzetközi Fordító Sxüvetség (FIT) V. kong­resszusa határozatának értelmé­ben a csehszlovák küldöttség ugyanis kötelezettséget vállalt, hogy ez idén hazánkban rendezi meg a nemzetközi értekezletet. A FIT védnökség alatt megrendezen­dő konferenciát rendszerint ab­ban ai országban tartják, ahol sur kerül a kongresszusra (a FIT VI. kongresszusa 1969-ben Prágá­ban zajlik le). Ai értekezlet fe­lett a FIT mellett védnökséget vállalt a művelődés- és tájékoz­tatásügyl miniszter, valamint a UNESCO csehszlovák együttműkö­dési bizottsága. A bratislavai konferencia — melyet a Szlovák írószövetség mű­fordítói szekciója rendez — a mű­fordítás, mint művészet jelszó jegyében zajlik le. A tanácsko­zás, mely főleg a műfordítással kapcsolatos problémákat világítja meg, három témakörrel foglalko­zik majd. A műfordítás értékeit érintő problémákról Roger Call­lois az UNESCO dolgozója számol be. A fordítás a szöveg tolmácso­lásának művészete címmel Ed­ward Balcerzan, a poznani egye­tem képviselfije tart előadást. A fordítás elméleti kérdéseit Fran­tišek Miko, a Szlovák Tudoma nyos Akadémia dolgozója ismer­teti. Ax emiitett témákon kívül a részvevők által felvetett problé­mákat is megvitatják. A konferencián több mint ötven külföldi szakember vesz részt, köztük a FIT tanácsának tagjai. Hazánkat számos neves fordító, író és teoretikus képviseli. A nem­zetközi értekezleten a bratislavai Úvárosháza Tükör-termében Šte­fan Brenčič docens, az SZNT mű­velődés- és tájékoztatásügyi meg­bízottja, valamint Pierre-Fran­cuis Caillé, a FIT elnöke nyitja meg. A Slovenský spisovatef ki­adóvállalat ez alkalomból könyv­kiállítást is rendez. A konferencia zárószavát Ladislav Novomoský nemzeti művész tartja. -ym­Dél-Szlovákia gozdoságfejleszfése a magyarok és o szlovákok közös érdeke A nyitrai Pedagógiai Fakultáson a tudományos munka keretében foglalkoznak Dél-Szlovákia gazdasági fejlődésé­nek kérdéseivel. Ennek kapcsán az alábbi kérdések megvá­laszolására kértük fel f o z e f Pastier kandidátust, a PF docensét: # Hogyan jellemezné a dél-szlovákiai területek gazdaságfejlettségi szintjeit? — Közgazdász körökben évek óta, s most már politikai körökben is utalnak a cseh országrészek és Szlovákia közötti gazdasági kü­lönbségekre. Szlovákia a gazdasági fejlődésben lemaradt a cseh országrészektől. Ennek okai ismertek. Vannak azonban a cseh országrészekben is gazdaságilag elmaradott területek (Dél-Cseh­ország és Dél-Morváország egyes járásai). Szlovákiában egyes területek nemcsak az országos fejlődés mö­gött maradtak le, hanem Szlovákia fejlődési ütemétől is. Ide tar­toznak a kelet-szlovákiai járások, Árva és Kysuca vidéke, vala­mint egész Dél-Szlovákia. A nyitrai Pedagógiai Fakultáson foglalkozunk Dél-Szlovákia gaz­dasági fejlődésével. Tíz járás fejlődését vizsgáljuk (a dunaszerda­helyi. a galántai, a komáromi, a lévai, az érsekújvári, a losonci, a rimaszombati, a rozsnyói, a kassai és a terebesi járásét). Ezeken a területeken a múltban ipar úgyszólván nem volt. Ami itt épült, az a felszabadulás után, az első ötéves terv időszakában és az azt követő években létesült. Az iparosítás azonban nem volt olyan méretű, hogy 15—20 év alatt megváltoztatta volna e terüle­tek jellegét. Dél-Szlovákia ma is iparilag fejletlen. Az említett járások részaránya az ország ipari termelésében 0,1 és 0,6 százalék között mozog. Legkisebb a dunaszerdahelyl, a rimaszombati és a terebesi járás részaránya (0,1 százalék), legnagyobb a kassai já­rásé (0,6 százalék). Dél-Szlovákiában vannak ugyan nagyüzemek (a Kelet-szlovákiai Vasmű, a vágsellyei Duslo, a komáromi hajógyár, a tolmácsi ka­zángyár), továbbiakat pedig építenek (élelmiszeripari kombinátot Rimaszombatban és Ógyallán, vegyi kombinátot Párkányban), mindez azonban nem távolítja el a terület ipari elmaradottságát. Az ipari termelés az említett járásokban az országos és a szlová­kiai átlagnál gyorsabb ütemű, az elmaradottság felszámolása azon­ban az ipar még gyorsabb fejlődését követeli. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés nagyarányú emelkedést mutat a dunaszerdahelyi, a komáromi, a galántai, az érsekújvári és a lévai járásban. Ezekben a járásokban az egy hek­tárra eső árbevétel felülmúlja az országos és a szlovákiai átlagot. A többi járás ebben a tekintetben az említett átlagok alatt helyez­kedik el. Általában megállapítható, hogy Dél-Szlovákia gazdaságilag el­maradott terület, fejletlen iparral. A mezőgazdaság aránylag fej­lett, különösen a délnyugat-szlovákiai járásokban. O Mit tart a legfontosabb növekedési tényezőknek Dél-Szlovákiában? Mindenekelőtt a munkaerőforrást. Itt nemcsak a természetes nö­vekedést, hanem azokat a munkaerőket is figyelembe kell venni, amelyek a mezőgazdasági termelés korszerűsítése következtében felszabadulnak. A jelentős munkaerőforrás azonban csak akkor használható fel, ha a természeti adottságoknak és a nyersanyag­forrásoknak megfelelően ipart telepítünk ide. Nyersanyagforrásai mindenekelőtt a rimaszombati és a rozsnyói járásban vannak. Ha­talmas lehetőségei vannak Dél-Szlovákiában az élelmiszeripar fej­lesztésének (konzervgyárak, húsfeldolgozó üzemek, cukorgyá­rak, szeszgyárak stb. j, valamint a közszükségleti ipar fejlesztésé­nek. A nagy vízforrások kedvező feltételeket teremtenek a vegyipar további fejlesztésére. Az iparosítás azonban megköveteli a munkaerők szakképzettsé­gének növelését. A korszerű ipar magas képzettségű embereket igényel, akikből éppen ezen a területen kevés van. Az emberek szakmai színvonalának növelését ezért a délvidék sokoldalú gaz­dasági fejlődése távlati igényeinek kell alárendelni. @ Miben jelölné meg a dél-szlovákiai területek gazdasági felemelkedésének irányait? Egyes dolgokról már beszéltem. Ezért szabadjon most kiemel­nem azt a gondolatot, hogy a gazdasági fejlődés manapság nem­csak a klasszikus értelemben vett iparosodás szellemében törté­nik, hanem a tudományos-műszaki forradalom termelési irányza­tainak megfelelően is. Ezért a dél-szlovákiai iparfejlesztésnek te­kintetbe kell vennie nemcsak Szlovákia és az ország gazdaságának szükségleteit, hanem a KG-ST piacát, s általában a világpiacot is. Dél-Szlovákiában természetesen olyan ipart kell fejleszteni, amely a sajátos adottságok hasznosítására épül és munkaalkalmat biztosít. Az Iparilag fejlett cseh országrészekben dolgozó dél-szlo­vákiai munkások ezrei legmunkaképesebb korukban ott termelik az értékeket, s erejük fogytán hazatérnek. Igen nagy hátránya ez minden olyan területnek, ahol a munkaképes korú lakosság jelen­tős hányada nem tud elhelyezkedni. A meglevő munkaerőforrás tovább fog bővülni. A mezőgazdasági termelés korszerűsítése munkaerőket szabadít fel. Ezen kívül az itteni népszaporulat felülmúlja az országos átlagot. Ezért a foglal­koztatottság már ma elsőrendű gazdasági és politikai feladat. A CSEMADOK Központi Bizottságának javaslatában kissé csa­lódtam. A javaslat (amely egyébként figyelemre méltó dolgokat tartalmaz, és ismernie kellene mindenkinek, aki a szlovák—magyar kapcsolatokhoz hozzászól) sajnálatosan nem tartalmazza az el­sődleges és létfontosságú követelményt: Dél-Szlovákia gyorsabb gazdasági fejlődésének szükségességét. Erről pedig semmiképpen sem szabad megfeledkezni. Vannak nézetek, miszerint Dél-Szlovákia iparosítása megbontja az egységes magyar etnikumot. így gondolkodni nem lehet, hiszen a dél-szlovákiai szlovákok és magyarok közös érdekei semmilyen tekintetben sem nyilvánulnak meg jobban, mint éppen a gazdasági fejlődés és az életszínvonal kérdésében. Vajon mi mozdítaná előre itt a fejlődést, ha nem a termelőerők céltudatos fejlesztése, az iparosodás, a mezőgazdaság műszaki színvonalának emelése, a ter­ciáris szektor bővítése. Ha az új üzemek létesítésével szakképzett szlovák vagy cseh nemzetiségű embereknek kell letelepedniük Dél-Szlovákiában, ez nem árthat a cseh nemzetiségű lakosság ér­dekeinek, hanem ellenkezőleg, az új üzemek révén elősegíti az életszínvonal emelkedését, a jobb életkörülmények kialakítását. Dél-Szlovákia gazdaságfejlesztési kérdéseivel — amint mondot­tam — behatóan foglalkozunk, munkánkat 1970-ig kívánjuk elvé­gezni. A vizsgálat eredményeit közzétesszük és az illetékes párt­és állami szervek rendelkezésére bocsátjuk. Ezzel a szerény mun­kával akarunk hozzájárulni Dél-Szlovákia gazdasági felemelkedé­séhez, valamint a nemzetek és nemzetiségek baráti, elvtársi együtt­élésének javításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom