Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-07 / 97. szám, vasárnap

Gépgyári beszélgetések ® a pártelnökkel a tájékozottságról, • a szlovákokkal a magyarokról, ti a magyarokkal a nyelvtudásról, # az igazgatóval a piacról Hogyan tükröződnek napjaink gyorsan pergő eseményei egy üzem életében? Hogyan férnek meg az apró mindennapi gondok az országrengető problémákkal az üzemi munkás tudatában? Mit szólnak az emberek a közelmúlt történéséhez a gyárban, amelynek termelnie kell, ahol nem állhat meg a munka, ahol az eddigi korlátok között kell haladni, mert az Iparszervezés megújhodása még nem valóság. Míg a cenzúra például szinte egyik napról a másikra megszűnt, addig az ipar dolgozóját még mindig — és feltehetőleg még jó Ideig — a következetlenül bevezetett új irányítási rendszer szük korlátai fékezik kezdeményezése kibontakozásában. Pezseg-e úgy az élet a gyárban, mint teszem azt, irodalmi berkekben, vagy a TV képernyőjén? Ezekkel a kérdésekkel lépjük át a losonci gépgyár kapuját. ^ Az események uszályában? Az átmeneti időszak az üzemi pártszervezet életének bizonyos lemaradást eredményezett. A történés élén kellett volna haladniuk az elvtársaknak, ők azonban — épp a rugalmatlan párton belüli tájékoztatás miatt — az események uszályába kerültek. Miért? július Hanko, az tizemi pártszervezet elnöke a kérdésre ígv válaszol: — Még a járási pártkonferenciák idején megkaptuk a CSKP Központi Bizottságának januári üléséről szóló anyagot. De mire áttanulmányozhattuk volna, az újságokban már több részletes anyag jelent meg a nagy nyilvánosság előtt, mint amenynyit a bizalmas brosúrában találhattunk. Itt járt Ťažký elvtárs, beszélt a pártaktíván. De mire ezekkel az -Ismeretekkel az emberek elé léphettünk, az események Ismét megelőztek. Számomra a felsőbb pártszerv tájékoztatása a mérvadó. De ha ez a tájékoztatás rossz, a kommunista járatja le magát a pártonkívüliek előtt. Sajnos, meggyőződtem róla, hogy tájékozottságunk nem volt mindig jó. Hogy a jövőben elkerülhessük ezt az áldatlan gyakorlatot, jobban meg kellett szerveznünk a viszont-tájékoztatást. Most jöttem például a járási pártbizottságról. Beszámoltam az ipari osztályon a helyzetről és az emberek véleményéről. Ezt egyeztettük a párt irányvonalával, s kitűnt, nincs eltérés. A helyi, üzemi problémákban a nézetek egyeztetése most a legjobb tájékoztatási eszközünk. Eszerint, a helyi viszonyokhoz alkalmazva igyekszünk befolyásolni a vitát, amely nem gyűléseken, hanem emberek közti beszélgetéseken zajlik. Az üzemi problémákról nekünk már nem kell „fönt" tájékozódnunk. Ezt úgyis mi ismerjük a legjobban. A legjobb tájékozottság ma: ismerni minden párttag és pártonkívüli véleményét. A járásnak is ehhez kell alkamazkodnia. A tájékoztatás forrása ma itt van az üzemben, nem odafönt. S így talán nem is vagyunk már az események uszályában... ^ A nyíltság nem árt Szlovák nemzetiségű munkásokkal beszélgetek a magyar dolgozókat érdeklő kérdésekről. Általában azzal kezdik a beszélgetést, hogy „nincs nekem semmi bajom a magyarokkal, jól kijövünk egymással". Szívesen elhiszem, hiszen rég ismerem ezt a gyárat, s tudom, nyílt nemzetiségi ellentét itt sosem volt. Néha nehéz is lenne megállapítani, ki milyen nemzetiségű. A „resziovák" szlovák-e vagy magyar? Az áttelepültek néha jobban beszélnek magyarul, sok szlovák Itt tanult meg magyarul, sok magyar szlovákul. Mindenképpen megértik egymást. Amikor azonban nyíltan teszem fel a kérdést, mit szólnának a következetes egyenjogúsághoz, pl. a magyar nyelvű tanoncés ipariskolákhoz, elcsodálkoznak: „Ml a csudának? Hiszen úgyis meg kell tanulniuk szlovákul." őszintén, gyűlölet nélkül, annak tudatában, hogy Pista, vagy Gyuri nevű magyar fiú jó gyerek és barát — egyszerűen nem értik a dolgot, őszinte és jóhiszemű meggyőződésük, hogy az egyenjogúság szlovák nyelvtudást jelent. így Idegzödött beléjük a sajtó, a nevelés, a köztudat révén. És főleg azért, mert senki sem tudatta velük soha, mire is lenne ezeknek a magyaroknak szükségük, mit jelent az egyenjogúság fogalma egy fejlett Ipari társadalomban. A magyarok megszokták, hogy csendben maradnak Igényeikkel, a szlovákok pedig ezt természetesnek vették. Miért Is ne vették volna természetesnek? És ezért a nemzetiségi problémák fel sem vetődtek, s természetes, hogy így ellentétek sem kerültek a felszínre. Ahol nincs ellentét, nincs probléma, nincs mit megoldani. „Véleményem szerint — mondja Emil Hanes marós — nem a magyar kérdés a fő dolog, hanem az, hogy Plzeftben kevesebb munkával többet kerestem, mint itt sok munkával. Ha van nemzetiségi probléma, akkor ez az." ^ Kell-e tapintót? Egy fiatal szlovák mérnök azt mondja, hogy rövid ittléte alatt megtanulta, a nemzetiségi kérdésekben nagy-nagy tapintatra van szükség. Igen helyesen úgy véli, hogy a tapintatlanság teteje, ha az üzletben az elárusító — mint megfigyelte — a szlovák nyelvtudás szükségességéről oktatja ki a vevőt ahelyett, hogy kiszolgálná. ö maga például szükségét érzi a magyar nyelvtudásnak és a két nyelv ismeretét itt dolgozó emberek számára elengedhetetlen követelménynek tekinti. Sőt, egy műszakinak nem árt, ha csehül is jól tud ... De fő a tapintat... Tapintat, tapintat... Annyira szükséges ez? Hiszen a tapintat nem jelent mást, mint, hogy a „rázós" kérdéseket szép csendben megkerüljük. Ahelyett, hogy megoldanánk őket. Koronczi Gyulát, a horizontális fúrógép szakképzett kezelőjét, az egyik legjobb dolgozót kérdem e probléma felől. — A mesterek itt többnyire beszélik a két nyelvet. De a szakmai utánpótláshoz ez kevés. Szükség lenne magyar szakiskolákra és felsőbb iskolákra. Számomra a szakmai képzés nem okozott nagy problémát, mert Hriňován dolgoztam sokáig, ott megtanultam szlovákul. Most szlovák inasokat tanítók be a gépnél. De magyar gyereknek szlovák gépésznél már nehezebb lenne a helyzete. Rákényszerülne, hogy megtanulja a nyelvet... Aki akar, úgyis megtanulja. Nyelvtudásnak kárát sosem látja az ember. Hol van itt szükség tapintatra, még érzékenykedésre? — kérdem magamtól. Aki józanul gondolkodik, mint Koronczi Gyula, az úgyis megtanul szlovákul. Másrészt pedig miért ne lehetne magyar nyelvű szakiskola? Miért kellene két ilyen mérhetetlenül egyszerű és nyilvánvaló követelményt kerülgetni? Nem tapintat kell, hanem szakiskola és nyelvtudás. p Kétszázkoronás anyagbeszerzők és egyebek Csöbönyei László közgazdász mérnök véleménye szerint a fő probléma az új irányítási rendszer. Hatását leginkább az fékezi, hogy a gazdasági ösztönzök túl gyakran változnak és egyre gyarapodnak a legkülönfélébb korlátozások. Az üzem például vállalta a kollektív szerződésben, hogy a bruttó jövedelem bizonyos százalékát nyereségrészesedésként kifizeti a dolgozóknak. Az üzemvezetőség és a szakszervezet hitelét felülről rontották le, mert egyszerűen felrúgtak minden megállapodást a korlátozások előírásával. Például a normán felüli készletek szintjének megszabásával. Ezt a szintet túllépték, s most nincs pénz. A részesedést erre az évre már úgy állapították meg, hogy a tavalyi termelés túlszárnyalásának öszszegéből 6,5 százalékot kifizetnek. De kifizetnek-e? Nem dönti-e fel a tervet Ismét valamilyen felülről jött előírás? Štefan Pacek Igazgatót kérdezzük efelől. így válaszol: — Amíg mások hibáinak levét nekünk kell meginnunk, azaz, amíg nincsen közvetlen kapcsolatunk a piaccal, addig biztosíték csupán a felsőbb igazgatóság jóakaratában van. A normán felüli készletek úgy keletkeztek, hogy bányamozdonyaink piacát a Strojexport külkereskedelmi vállalat roszszul mérte fel. Mi a mainál sokkal nagyobb bányamozdonygyártásra rendezkedtünk be. Az értékesíthetetlen mozdonyok a ml normán felüli készleteink. Tíz évre fő profilnak számították ki a mozdonyokat, ma pedig évente százat sem lehet értékesíteni. Mondtam a járási pártkonferencián is: mi csak akkor viselhetünk teljes felelősséget gazdasági eredményeinkért, ha osztozunk a piackutatásban, az értékesítésben. Amíg nem hat munkánkra közvetlenül a piac, nem beszélhetünk új irányításról. — Jelenleg átállunk az autódaruk gyártására. Idén 320 darab helyett 380-at gyártunk. De ebben a tökéletlen Irányítási rendszerben úgy meglazultak a szállítói-átvevői kapcsolatok, hogy ezt csak csalással érhetjük el: ha a szállító nem hajolandó megfelelő alkatrészt * szállítani, kétszáz-kétszáz koronával bélelt borítékokkal felszerelt anyagbeszerzőket küldünk utána. Közönséges korrupció, amit csinálunk. De csak így vagyunk képesek termelni. Jövőre már hatszáz autódarut készítünk. De át kell szerkesztenünk a hajtóművet, hogy az autómotor hajtsa a darut is. Mert darumotor-alkatrészek nincsenek ... Emellett fogalmam sincs, milyen játékszabályok lesznek érvényesek 1969ben . .. Aki csupán a televízióból, s az újságokból ismeri napjaink történését, az meglepetten tapasztalja az üzemben, hogy az általános viszonyokhoz képest itt csend uralkodik, nem zajlik hevesen a vita. Nem, itt nem zajlik a vita, csak a marógépek és az esztergapadok, meg a csiszológépek zúgása. Viszont itt születnek azok a problémák, amelyekről az országos vita szól. Ha ezeket a problémákat sürgősen, nagyon sürgősen nem oldjuk meg következetes új irányítási rendszerrel, akkor késő lehet vitázni bármiről is. Szükség van a jó tájékoztatásra, a magyar szakiskolákra, a szlovák nyelvtudásra. De mindenekelőtt a gazdasági élet megújhodására. Ezért a gépgyáriak nem vitáznak oly hevesen napjaink sokrétű problémáiról, hanem igenis hevesen és egyértelműen az akcióprogram gazdasági vonatkozásainak mielőbbi megvalósítását sürgetik. Szlovákok, magyarok, munkások és műszakiak számára egyaránt ez a legfontosabb most. VILCSEK GÉZA MIÉRT NINCS CIGARETTAPAPÍR? Erős dohányos vagyok, de csak a sodort cigarettát szívhatom. Éppen ezért nagy bajban vagyok, mert annak ellenére, hogy községünkben két trafik is van, november óta nem kapok cigarettapapírt. Szeretném tudni, hogy miért. Talán már nem gyártanak cigarettapapírt, vagy csak a helytelen elosztáson múlik, hogy nálunk nincs? NAGY ALOJZ, Gjbást Ki érti ezt . . . „Dél-Szlovákia követeli Lőrlncz Gyula leváltását". A Szlovák Megújhodás Pártjának napilapja, a Ľud, április 5-1 számában ezzel a címmel közölt egy részletet abból a határozatból, melyet a dél-szlovákiai szlovákok 38-tagú képviselete adott ét a Kulturális és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatalba. Eltekintve attól, hogy a Rolnícké noviny (április 4-1 száma) szerint erre a tanácskozásra Pezinokban és nem a Ľud szerint említett Megbízotti Hivatalban került sor. Joggal töhetnénk fel a kérdést, ki választotta, és kit képvisel ez a névtelenség homályába burkolózott küldöttség, mely a Ľud szerint Dél-Szlovákia nevében követel... Az Igazság kedvéért nem árt azonban ismerni a határozatnak azt a részét sem, mely a Ľud számára a legfontosabb volt. S ez így hangzik: „Az a nacionalista, soviniszta, sőt egyenest Irredenta tendencia, melyet Lőrincz Gyula, a CSEMADOK elnöke, az SZLKP KB elnökségének tagja és hozzá hasonló társai ösztönöznek, megrontják ezen a területen élő nemzetek és nemzetiségek amúgy is megcsorbult együttélését, s a köztársaság szétbomlasztásának ismert, szomorú emlékű gondolatait ébresztik. Követeljük, hogy Lőrincz Gyulát és társait haladéktalanul hívják vissza őszes pártés közéleti funkcióiból, s olyan magyar nemzetiségű dolgozókkal helyettesítsék őket, akik a szocialista nemzetek ős nemzetiségek együttélésének biztosítékai. Követeljük azon funkcionáriusok tevékenységének felülvizsgálását is, akik felelősek a nemzetiségi kérdés katasztrofális helyzetéért Szlovákiában s különösen Dél-Szlovákiában". Eltekintve attól, hogy a demokratizációs folyamatban a nemzetiségi kérdést illetően a ĽUD-nak ez az első szava, szükségtelen magyarázni, milyen szempontok vezették őket. Van a világon azonban tapintat, emberség, sőt újságírói etika is... Állítólag van! Ehhez az etikához tartozik, hogy a CSEMADOK határozatát — a Smena rövid ismertetésén kívül — egyetlen szlovák lap sem közölte, így mind a Rofnícke noviny, mind a ĽUD tulajdonképpen a zavarosban halászik. Hangulatot teremt egy állásfoglalás ellen, melyet a közvélemény nem ismer, s kiragadó módszerrel vádaskodik, s nincs is szándékában, hogy az igazat mondja. Nem vonjuk kétségbe, sőt mi magunk ls sürgetjük a nemzetiségi kérdés rendezésének szükségességét, s ennek keretén belül a dél-szlováklal szlovákság problémái megoldásának Igénye ls jogos követelés, s rajtunk nem múlik. A vádaskodások helyett azonban az értelmes, a dolgok megoldását, és az együttélést segítő elképzeléseknek kellene következniük. Ezekre eddig azonban hiába vártunk... S ha már a ĽUD Dél-Szlovákia nevében beszél, hadd mondjuk ml is, bízzák ránk, magyarokra, hogy kl képvisel bennünket, s ne vonják kétségbe, hogy egy nemzetiségnek sorsa önigazgatására némi joga mégis csak van. Nem a kanadai és más kivándorolt magyarok érdekei foglalkoztatnak bennünket, hanem a magunk ügye, mivel tudatosítjuk a történelmi tényt, ennek a hazának épp úgy államalkotói vagyunk, mint a „38 a k", vagy a ĽUD szerkesztői. S ha a demokratizálódási folyamatban a nemzetiségi kérdést illetően ezt tartották a legfontosabbnak, engedjék meg, hogy minősítsünk is: az említett részlet „nacionalista, soviniszta, sőt irredenta" vádja, nem beszélve a „köztársaság szétbomlasztásának szomorú emlékű gondolatáról" teljes mértékben kimeríti a rágalmazás és az uszítás fogaimát. Ezeket a vádakat néhányszor már a nyakunkba varrták, sőt a kollektív bűnhődés sem maradt el... De hogy a demokratizálódási folyamatban ez volna a legfontosabb, szabadjon erre a leghatározottabban NEM-et mondanunk. Nemrég tanúi lehettünk annak, hogy a szlovák nemzet jogos követeléseiért síkraszálló vezetőket nacionalizmussal vádolták ... S ez az otromba vád, az ötvenes évek gyászos hírű kelléke, most ismét a hátunkon csattan. Ki érti ezt, s kinek használ ez ...? F. Z. armincnyolc... A Rofnícké noviny 1968. április 4-i számában és a Ľud április 6-i számában részleteket közölt 38 Dél-Szlovákiában élő szlovák határozatából, akik tényleges vagy vélt sérelmeiket panaszolják feL A többi között követelik a nemzeti bizottságokról szóló törvény novellizálását úgy, hogy biztosítsa állampolgári jogaik maradéktalan gyakorlását, a nemzeti bizottságokban pedig arányos képviseletüket. Ügy véljük, hogy Dél-Szlovákia magyar dolgozói sem kívánnak mást, sőt a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalása egyenesen utal is erre a körülményre, s felhívja a szlovák törvényhozó hatóságok figyelmét, hogy e jogok biztosítására dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket, s ugyanezeket alkalmazzák azokban a falvakban és járásokban, ahol a magyarok élnek kisebbségben. A harcos hangú határozat alighanem veszített volna élességéből, ha megfogalmazóinak alkalmuk lett volna megismerkedni a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalásával szlovák nyelven. Sajnos a szlovák sajtószervek elmulasztották annak közlését. A határozat nagy súlyt fektet a szlovák iskolák helyzetének felülvizsgálására. Az a véleményünk, hogy magyar részről is indokolt ilyen követelmény, mert az iskolaügyi hatóságok következetlen iskolapolitikája valószínűleg sok kárt okozott nemcsak a magyar, hanem a szlovák iskolaügynek is. Egyetértünk azzal is, hogy rendkívül sérelmes intézkedés volt a Matica slovenská alapszervezeteinek megbénítása. Csak azzal nem érthetünk egyet, hogy az Oj Szó március 27-i számában közölt interjú szövegéből néhány mondatot kiragadva és hibásan fordítva, azt a benyomást akarják kelteni, hogy lapunk soviniszta és irrendenla áramlatoknak ad teret. A demokratizálás folyamatában szükségszerűen orvosolni kell a múlt tévedéseit és hibáit. Amennyiben lapunk teret ad ezek feltárásának, nem öncélúan teszi, hanem az orvoslás érdekében. Ha a tévedéseket és hibákat elhallgatjuk, akkor lemondunk tulajdonképpen az orvoslás lehetőségéről, mert azt a benyomást keltenénk, hogy nincs is mit orvosolni. Minthogy a közlemény megfogalmazói nem riadtak meg a közönséges szöveghamisítástól sem, kétségbe vonjuk, hogy joguk lenne bármilyen intézkedéseket javasolni, annál is inkább, mert J az értekezlet harmincnyolc résztvevője anonimitásban maradt. Két- / | ségbe vonjuk, hogy egy szám és egy alakulóban levő szervezet névtelensége mögé rejtőzve bárkinek és bárkiknek joga lenne egész Dél-Szlovákia nevében nyilatkozni. Nyilván megfeledkeztek arról, 1968. hogy Dél-Szlovákiában magyar nemzetiségű munkások, mezőgazdasági dolgozók és értelmiségiek is élnek, sőt a lakosság döntő többségét alkotják. IV. 7