Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1968-04-07 / 97. szám, vasárnap
A CSKP Központi Bizottsága ülésének vitája (Folytaié-, az S. oldalcél) lelelős vagyok pártunk politikájáért. De nem viselhetem a teljes felelősséget a párthatározatok megvalósításáért azokon a szakaszokon, amelyekért a párt és az állami szervekben más elvtársak voltak felelősek, akiknek megvolt a maguk feladata. Nem tudom elképzelni, hogy én magam csak néhány elvtárssal — kezdetben a titkárságon dolgozó két elvtárssal, később pedig néggyel — a pártot és az egész államot a választott szervek és más szervek akarata ellenére irányíthattam volna, amelyek társadalmunk életének különféle szakaszain működtek. Szeretnék továbbá néhány szót mondani azzal az állítással kapcsolatban, hogy decemberben, illetve januárban az én javamra és az én tudtommal akarták felhasználni a hadsereget és a biztonsági testületet. Ezt a rágalmat határozottan visszautasítom. Sejnával kapcsolatban a következőket mondhatom: személyesen nem érintkeztem vele. A múlt év folyamán összesen három ízben találkoztam vele, mint a nemzetvédelmi főbizottság vezetőjével. Számomra Sejna nem volt a hadsereg képviselője. A hadsereget Lomský, Prchlfk, mint a politikai főigazgatóság vezetője képviselte, akikkel sok ízben beszélgettem. Amikor Sejnát előléptették, ismételt előterjesztésről volt szó, amelyről kezdetben vita volt, majd normálisan megtárgyalták és jóváhagyták. Én az előléptetés mellett voltam, mert ez megfelelt annak az elvnek, hogy a Jelentős pártfunkcionáriusoknak a hadseregben megfelelő rangjuk legyen. Személyes okaim erre egyáltalán nem voltak. A hadsereg magas pártpolitikai funkcióiban dolgozó más magas rangú elvtársak sem rendelkeznek katonai főiskolai végzettséggel. Šejna előléptetése részemről hiba volt, ezért felelős vagyok. Természetesen — és ezt aláhúzom — funkciói és a rendelkezések alapján Sejnának a szolgálati ével megvoltak ehhez. Felszólalása további részében Novotný elvtárs a lelenlegi helyzettel foglalkozott. A helyzet szüntelenül fejlődik és nehéz pontosan értékelni, ezért csak néhány fontos kérdésre mutatott rá.. Mindenekelőtt úgy vélem, hogy a helyzet igen bonyolult. Egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik figyelmeztetnek arra, hogy a párt nem tartja eléggé kezében az eszmei és politikai folyamatok irányítását. Maga a párt is az úgynevezett haladókra és konzervatívokra oszlik, mégpedig egyelőre nem egy pontos jövőre szóló program, hanem elsősorban a múlt bírálata alapján, amely nem egyszer szocialista építésünk alapvető eredményeinek tagadásához vezet. A közvélemény befolyásolásának hangnemét bizonyos mértékig a különféle publicisták határozzák meg pozitív vagy negatív szellemben. Az országban aktivizálódnak a negatív erők. A rehabilitáció körül — mindent rehabilitálni akarnak — olyan kampány kavarodott, amely árt a pártnak. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azzal, hogy ma boldog boldogtalan kijelenti: a szocializmus mellett áll. Ogy vélem azonban, hogy Dubček elvtársnak, a Központi Bizottság jelenlegi ülésszakán elhangzott beszámolója megnyugtatja a párt sorait és megerősíti a szocialista irányzatokat. A beszámolót jónak tartom, s úgy vélem, hogy jóvá ls hagyják. Amelett vagyok, hogy a vezető helyeken megvalósuljanak a szükséges személyi változások. Világos számomra, hogy a párt politikájának e megkezdett irányvonala élén új emberekből álló szervnek kell állnia, akiket nem terhel a múlt politikai folyamata. Az akcióprogramot rendkívül fontos dokumentumnak tartom. A párt elé és nyilvános vitára kell bocsátani és úgy kidolgozni, hogy a marxista—leninista ismeretek alapján következetesen érvényesüljenek a dolgozó nép érdekel és szükségletei, hogy konkrétan és pontosan meghatározott feladatokat tartalmazzon a párt irányvonalának, valamint a januári és a mai plénum határozatainak a XIV. pártkongresszusig terjedő megvalósítása során. Államjogi elrendezésünket, a csehek és a szlovákok viszonyát illetően az az álláspontom, hogy ha ma a szlovák dolgozók föderációt követelnek, akkor mellette vagyok, mert elsősorban tőlük függ, hogyan akarják rendezni kapcsolatukat a cseh nemzettel, a Csehszlovák Köztársaságon belül és nekünk cseheknek ezt feltétel nélkül tiszteletben kell tartanunk. Ha ez a követelmény felmerül, akkor oldjuk meg alapvetően. Mindkét módozat megfelel a marxizmus—leninizmusnak. A tartalom a fontos. Ha föderáció, legyen következetes. Van Szlovák Nemzeti Tanács, alakítsunk cseh nemzeti tanácsot, osszuk meg a jogkört. Megállapítjuk az országos érdekek területét és a szerveket, amelyek ezeket az érdekeket biztosítani fogják. Ne féljünk ettől. Igaz, meg kell oldani a magyarok, ukránok, lengyelek helyzetét is, a kisebbségek jogait sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A pártnak valamennyi elvi kérdéshez idejében, világosan állást kell foglalni. A kommunista párt szerepe érvényesítésének formái és módszerei természetesen változnak, de állandóan olyan erőt kell képviselniük, amely az egész társadalomba beviszi a forradalmi öntudatot, a szocializmus tudományos indokolását. Enélkül nem lehet szocialista demokráciáról beszélni. Végül pedig minden törekvésünkben teljes mértékben és feltétlenül a Szovjetunióval való, megbonthatatlan barátságra, sokoldalú együttműködésre és szövetségre kell támaszkodnunk. Ezen a téren — úgy vélem — nem lehet semmilyen kompromisszum. Szilárdan kell állnunk a szocialista rendszerben, a kommunista forradalmi világmozgalom soraiban, tekintetbe kell vennünk annak szükségleteit, nézeteit és tapasztalatait. Országunk fejlődése nem csupán a mi belügyünk, mert ettől függ a világszocializmus ereje. Ogy vélem bátran, de ugyanakkor megfontoltan, ésszerűen kell továbbhaladnunk. Közös munkánkban fel kell Ismernünk, hogy mi a szocialista haladás. Meg kell szilárdítani a szocializmust, egyesíteni kell a dolgozó népet, mozgósítani a csehszlovák munkásosztályt és a kommunista pártot, hogy mindannak, ami nálunk történik, az élén álljanak. Nem követtem el sem becstelenséget, sem törvénytelenséget BOHUMÍR LOMSKÝ elvtárs felszólalása A gyümölcshozó, szakadatlan demokratizálódási folyamatra úgv tekintek, mint egy össztársadalmi folyamatra, amely mindannyiunkat átformál. Legalább is én így érzem és így élem át. Emellett úgy vélem, hogy egyszeri tett, vagy magatartás alapján nem változtathatjuk meg az ember és életművének jellemzését és értékelését. De az sem valószínű, hogy egy éjjelen át megváltozna munkájának stílusa és módszerei, amelyekkel a bürokratikus irányítás időszakában hosszú éveken át élt, s amelyekkel végezni akar. Az értékelés fő kritériuma az akcióprogram megvalósításáva'l kapcsolatos tettek és magatartás értékelés kell, hogy legyen. Az akcióprogrammal teljesen egyetértek. Tudatosítom, hogy a régi, bürokratikus rendszerben sokáig dolgoztam azok alatt, akik társadalmi fejlődésünk konzervatív irányát képviselték. Számos döntésemmel és parancsommal a pártszervek határozatait érvényesítettem. Funkciómban nem űztem személyi politikát, hanem mindig a párt irányvonalát igyekeztem érvényesíteni. Nem vállalom azonban a „haladás ellensége" bélyegét. A társadalmi életünkben végbemenő további változásokért kifejtett hatalmas törekvések Időszakában nem szeretnék hátul állni, önkritikailag beismerem, hogy a demokratizálódási folyamat fejlődésének dinamikus üteme, az események széleskörű, gyors áramlása és a hiányos tájékoztatás az utóbbi hetekben kiváltotta, hogy a fejlődésben lemaradtam. Januárban örömmel vettem a plénum határozatai teljesítésének sikeres Indulását. A hadsereg legfelsőbb funkcionáriusainak tíznapos iskolázása lehetővé tette, hogy megértsem a januári plénumból eredő minőségi változásokat. Sajnos, később rendkívül bonyolult lett a helyzet. Ennek fő oka, hogy lebecsültük a körülményeket. Meglepett éppúgy, mint más elvtársakat ls, nemcsak a folyamat viharos tempója, hanem a rövid idő alatt összegabalyodott kedvezőtlen körülmények is. Elsősorban Sejna esete, főleg szökése, ami különben kedvezőtlenül hatott a hadseregre. Emellett én sem tartózkodtam a köztársaság területén, Janko vezérezredes öngyilkossága, ezenkívül a vezetésben beállott változás és betegségek következtében meggyengült a politikai főcsoport, a párt főbizottsága a minisztériumban pedig nem volt akcióképes. Hiányzott a parancsnoki és a pártpolitikai törekvések egysége. Visszatértem után csak nehezen tették lehetővé, hogy 7—8 percig beszéljek a televízióban. Természetesen csupán a fő kérdésekben foglalhattam állást. Azt hiszem sem önök közül, sem közvetlen beosztottjaim közül, sem Novotný elvtársat, a volt főparancsnokot nem hagytam kétségben azt illetően, hogy a fegyveres erők semmilyen formában sem avatkoznak be a párton belüli kérdésekbe. Ez mély belső meggyőződésemből eredt, és szükségesnek látom újból kijelenteni, hogy a csehszlovák néphadsereg katonaságát semmilyen formában sem használták fel. Ugyanakkor látni kell, hogy csupán egyének ezt nem akadályozhatják meg. A becsületes, hivatásos katonák, kommunisták azonban megakadályozhatják és azok az ilyesmit sohasem engednék meg. Többen fordulteljesítésének lehetőségei között, a műszaki kérdéseket, az emberekről való gondoskodást és még a pártpolitikai munkát is. Tetteimért nyilvánosan, a párt, az egész nép előtt vállaltam a felelősséget és nem akarom homokba dugni a fejem. A parancsnoki osztatlan hatáskörrel elválaszthatatlanul öszszefügg az osztatlan felelősség. Mindig a parancsnoknak kell viselnie a legnagyobb részt, noha helyetteseinek ls látniuk kell a felelősségből rájuk háruló részt azokért a fogyatékosságokért, amelyekért funkciójukból kifolyólag ők felelnek. Vállalom részemet a fogyatékosságokból, de az elért sikereknél ls jelen voltam. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a múlt kizárólag a sötétség, a fogyatékosságok és a hibák időszaka volt. Arról nem akarok beszélni, hogy hadseregünk korszerű és harcképes. Ez általánosan Ismert. Más hadseregekhez sem kívánom hasonlítani. Látnunk kell azonban, hogy a köztársaságunk védelmét biztosító hadseregünk a Német Demokratikus Köztársaságban állomáscrzó szovjet hadseregcsoporttal együtt szemben áll a NATO európai fő erőivel. A hadsereg építése az ország gazdasági és emberi lehetőségeivel összhangban politikai határozatok alapján történik. A nemzeti jövedelemből kiosztott limit alapján kerestük mindig az erők és eszközök optimális kihasználását a hadsereg legmagasabb harckészségének biztosítására. Am, a jóváhagyott limit többszörös csökkentése, főleg a beruházások területén az éves, vagy az ötéves tervek szerint, valamint a népgazdaságnak nyújtott katonai kisegítés állandó fokozása rendkívül nehezen ráfekszik a hadseregre azáltal, hogy elmélyíti a feszültséget és az ellentéteket, megnehezíti a feladataikat áldozatkészen teljesítő katonák életét. A parancsnoki karra erősen ránehezedik a lakáshiány. Frybert elvtárs már elmondta a fogyatékosságokat, én nem akarom ismételni azokat. Tény, hogy ha nem értem el sikert, nem tudtam a dolgokat kiharcolni, mert az országos helyzet törvényszerűen a hadseregre is kivetítődött, nem maradt más számomra, mint hogy Frybert elvtársnak és a többieknek a dolgot megmagyarázzam. Ez igaz. Talán hibát követtem el, hogy nem hárítottam a felelősséget a Központi Bizottságra és a kormányra, nem hivatkoztam rájuk. Túl sokat vállaltam magamra az országos problémák magyarázásakor. Ugyanakkor tudatában vagyok, hogy szentnek nyilvánítanának, ha lakást tudnék adni például minden hivatásos katonának,. Parancsnoki gyakorlatomban mindig azt az elvet tűztem magam elé, hogy a parancsnoki igényességet össze kell kapcsolni az emberekről való gondoskodással. De ezt nem mindig sikerült megvalósítanom. Nem éltem azzal a módszerrel: „ha erről nem gondoskodtok, én is úgy hagyom és kész". Nem azért, mert nem volt bátorságom. Nem tudom viszont, hogy a bonyolult problémák leküzdésének ez a módszere beválik-e a jövőben a népgazdaságban és más szakaszokon. Minden bizonnyal azonban számos fogyatékosság gyors eltávolításának lehetőségét zárja el a feladatok, eszközök és a megoldás lehetőségei közötti ellentmondás. Szükségesnek látszik újból felülvizsgálni elsősorban a makroszerkezeti kapcsolatokat. Meg vagyok győződve a káderváltozások helyességéről. Az új irányvonal új embereket követel, olyanokat, akiket a legkevésbé terhelnek az elavult munkamódszerek, akik új energiával biztosítják az akcióprogramban jóváhagyott intézkedések sikerét. Kértem, hogy mentsenek fel a nemzetvédelmi miniszter funkciójából. Nem mondtam le. az éles bírálat ellenére sem március elején azért, hogy a Sejna és Janko esetében ne reám háruljon a másokat illető felelősség. Nem követtem el semmi becstelenséget, sem törvénytelenséget és kezemhez a személyi kultusz időszakából sem tapad vér. Harmincöt éve dolgozom a hadseregben, a haza védelmi képességeinek fokozására. A háború első napjától a győzelmes befejezésig a felszabadításért harcoltam. Továbbra is minden erőmmel becsületesen akarok dolgozni, képességeimhez és lehetőségeimhez képest a hadsereg további felvirágoztatására, becsületesen akarom szolgálni továbbra is a pártot és a szocializmus ügyét. tak «hozzám kérdéssel és levéllel, miért nem mondtam azt a televízióban: „Amennyiben valaki az én hátam mögött megkísérelt parancsot adni a hadsereggel való visszaélésre és erről meggyőződünk, viselnie kell a felelősséget." Március 12-én, amikor felléptem a televízlóban, nem forgathattam ki azokat a következtetéseket és gyanúkat, amelyek kapcsolatban állnak a januári plénum folyamán beállt tájékozatlansággal, s amelyek következtében sikerült a Központi Bizottság 8. osztálya által közvetlenül Irányított Sejnának negatív irányban befolyásolnia a minisztérium kommunistáit, közöttük Janko tábornokot és más, a nemzetvédelmi minisztérium funkcionáriusait. Ezek a plénum befejezte előtt levélben foglaltak állást a legfelsőbb funkciók szétválasztása ellen. Ez a magatartás és Janko tábornok tárgyalása néhány parancsnokkal, bizalmatlanságot keltett a katonaság körében a hadsereg parancsnokságával szemben s ennek kedvezőtlen hatása ma ls érezhető. Azt sem állíthattam felelősséggel, hogy a védelmi bizottság szakaszán nem történt semmi kísérlet, mert Sejnához hasonlóan azt is a 8. osztály Irányította. Az esetet nem én vizsgálom ki, hanem a Központi Bizottság elnökségének bizottsága. A vizsgálat végső eredményéről engem nem is tájékoztattak. A széles nyilvánossághoz hasonlóan a hadseregben is főleg a Sejna— Janko eset után élesen bírálják a fogyatékosságokat. A bírálat főleg a parancsnokság felé Irányul, bizalmatlan hangokat hallani, bírálják az ellentéteket a feladatok és követelmények, valamint azok A Központi Bizottságnak rugalmasabban kell reagálni az eseményekre ĽUDOVÍT HOLÁSEK elvtárs felszólalása Csatlakozom azok véleményéhez, akik azt állítják, hogy a januári plénum utáni események fejlődése messzebb ment, mint ahogy képzeltük, s tán meghaladta a jóváhagyott határozat kereteit is. Be kell ismernünk, hogy az események gyors sodrása meglepett bennünket, és nem tudtunk Idejében reagálni. A Központi Bizottság elnöksége azt állítja, hogy a plánumot nem egyszerű okokból hívták össze, hogy az akcióprogram nem volt előkészítve, és hogy a Központi Bizottság nem lépett valami újjal a párt és a lakosság elé. Ez Igaz. De csatlakozom azokhoz a nézetekhez, hogy az események fejlődése megkövetelte a helyzet értékelését és azt, hogy a Központi Bizottság plénuma segítsen az elnökségnek állást foglalni, a pártot irányítani, és hogy mi magunk, a Központi Bizottság tagjai és póttagjai is tájékozódjunk. Amikor azt állítom, hogy a fejlődés messzebb ment, mint ahogyan képzeltük a legutóbbi plénumon, akkor szerintem nem várható, hogy a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak fellépése egységes legyen anélkül, hogy értékelnék a Központi Bizottság plénumán. Nem szeretnénk senkit sem megsérteni, hogy nézete helyes-e vagy sem, de a Központi Bizottság januári plénumán a nézetek alapvetően eltérőek voltak. Tehát az a véleményem, hogy a plénum után és a helyzet fejlődésének értékelése során alapvető eltérések voltak a Központi Bizottsága tagjainak és póttagjainak a helyzetről, valamint a további fejlődésről alkotott nézetei között. Szerintem tehát az elnökségnek össze kellett volna hívni a plénumot. Egy másik kérdés a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak tájékoztatása. Vannak közöttük most tájékozottabbak és kevésbé tájékozottak. Számomra az elmúlt hetekben a fő tájékoztatási forrás sajtónk, televíziónk és rádiónk volt. Ugyanolyan mértékben tájékoztattak, mint bármilyen más polgárt. !gy azután nem lehet csodálkozni azon, hogy szubjektív magyarázatokra kerül sor. Én személy szerint nagyra becsülöm az elnökségnek az elmúlt hetekben végzett óriási munkáját a tájékoztatás terén is, de nézetem szerint az elnökségnek a plénum tagjait és póttagjait szélesebbkörűen kell tájékoztatnia, hogy a Központi Bizottság ülései közötti időszakokban is egységes legyen nézetünk, ami bizonyára megnyilvánul a többi pártszerv és párttag orientációjában is. Véleményem szerint — és ezt megerősíti a helyzet elemzése is — most a demokratizálódási folyamatban felszabadult erők egészében helyes, a szocializmus számára hasznos irányban haladnak. Nézetem szerint helytelen volna bármilyen adminisztratív hatalmi eszközt felhasználni ennek az erőnek a megfékezésére, amely pártunk és társadalmunk számára hasznos. E folyamatban látni kell a sajtó, a rádió és a televízió érdemeit is. Hozzájárultak az aktivitás kibontakozásához, s véleményem szerint lényegé(Folytatás a 7. oldalon.) 1988. IV. 7