Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-02 / 92. szám, kedd

Semmi és senki sem állíthatja meg szocialista társadalmunk pozitív fejlődését (Folytatás ax 1. oldatról! Irányvonalat érvényesíteni kívánjuk a gyakorlatban és feladatunk továbbfejlesztése is. A párt így mind kifejezőbben és meggyőzőbben áll a haladó mozgalom élére és nemcsak az adott helyzet megóvására törekszik. Ügy hiszem, ezzel megfelelő választ adtam azoknak, akik aggodalmaskodtak, hogy vajon az új felfogás, az új módszerek nem gyengítik-e a XIII. kongrtsszus irányvonalát. Nyilvánosan és világosan ki kell mondanunk, hogy a CSKP Központi Bizottsága és az egész párt ma és a jövőben is figyelmét a párt ezen irányvonalának teljesítésére összpontosítja. Éppen ez a meggyőződés és ez az elszántság feltétlenül megkívánta a szocialista demokrácia elmélyítését, szocialista társadalmunk feltételeinek ét feladatainak újszerű értelrnnzrsét. Tekintettel a XIII. Kongresszus következtetéseinek kötelező voltára és teljesítésüknek tapasztalataira, szükséges az U> feladatok kitűzése ls, liogy így a kongresszusok közti időszakban aílkotó módon elmélyítsük a párt irányvonalát, kidolgozzuk új követelményeit, amelyek megfelelnek a mé'vebb megismerésnek, és az új fe'rételeknek. Meg kell mondanunk, — s önök bizonyára még jól emlékeznek a legutóbbi plenáris ülés eseményeire — hogy CSKP Központi Bizottsága sem a januári ülésen, sem a járási pártkon'erenciák előtt nem irányíthatta előre megszabott mederbe az elmúlt három hónap rohamosan klbontakozôdó, konkrét és bonyolult eseményeit. Különösen önök, a központi bizottság tagjai tudják, hogy a januári plenáris ülésen a párt vezetőségének, amely megnyitotta ezt a folyamatot és annak élére állt, még nem volt és nem ls lehetett konkrét eljárási terve azzal kapcsolatban, hogy ezeket az eseményeket milyen Irányban fejlessze. Ellenkezőleg, a folyamat sajátossága abban van, hogy — főként ütemét tekintve — többnyire a kommunista párt vezette nagy tömegek alkotó és spontán aktivitása határozta meg, s a tömegek a CSKP Központi Bizottsága plénumának megállapításaival összhangban, s ezek értelmében felsőbb utasltgatás és mesterkedés nélkül cselekedtek. Ez is a januári döntés helyességét igazolja. Ezért szükséges, sőt kívánatos volt, hogy tüzetesebben megismerjük a széles párttömegek és af lakosság legszélesebb rétegei nézetét, amely különösen kidomborodott a párt alapszervezeteinek évzáró taggyűlésein és konferenciáin, főként a járási pártkonferenciákon. A járási pártkonferenciák megelőzése azt jelentette volna, hogy a párttagság véleményének mélyrehatóbb szondázása nélkül avatkozunk be az egész folyamatba. Egyre inkább erősödik bennünk annak a tudata, hogy társadalmi megmozdulást nem lehet egyszerűen elrendelni, nem leihet csak kívülről vinni bele értelmet, mert viszonyaink között mindennek értelme elsősorban a tömegek érdekeiben és mozgásában van, s a párt feladata ennek az értelemnek a felfedezése, megformálása, nemesítése, a progresszív gondolkodás és tettek kiemelése, kiállás a helytelen nézetek ellen, s az így gazdagodott ismeret visszajuttatása a társadalmi mozgásba, ennek tudatosítása és magasabb társadalmi fokra emelése. Az egész pártnak ezt az igényes feladatot kell fokozatosan teljesítenie. Tehát nem többről és nem kevesebbről van szó, mint a tömegek szerepe, a párt és a politika szerepe alapvető marxista szemléletének teljes mértékű érvényesítéséről. A párt csak akkor töltheti be ezt a szerepet, ha teljes mértékben a valóban legszélesebb tömegek érdekeire és tapasztalataira, valamint érvényesítésük tudományos megismerésére támaszkodik. Legutóbbi politikai mozgalmunkban is ez volt és Ilyen a gyakorlat, amely segítségünkre van az új politikai rendszer programjának alulról történő Alexander Dubček elvtárs beszéde kialakításában. Ez a mozgalom a meglevő politikai és társadalmi alakzatokat is hatalmába kerítette, s ott, ahol bebizonyosodott, hogy képesek az új tartalom felfogására, fel is használta őket. Ott azonban, ahol a meglevő formák nem teremtettek rá feltételeket, a tömegek demokratikus mozgalma törni kezdte e formákat. Ne féljünk e hullámtól. Inkább tanuljunk belőle. Minden nagyo'bb társadarlml kérdésben tegyük magunkévá és érvényesítsük azt az elvet, hogy a fontos problémákat idejében és az emberekkel együtt fogjuk megoldani. Csak velük együtt kerülünk legközelebb az igazsághoz és az igazságnak megfelelő következtetésekhez, csakis velük, s ha ez az ő ügyük lesz, akkor tehetünk, megváltoztathatunk, elérhetünk valamit. A politikai tevékenységnek ezt a lényegét a párt csak akkor érvényesítheti jól, ha mint egész — az egyes szakaszok: a termelés, a kultúra, az államigazgatás kommunistáival, a munka és az élet konkrét területén működő kommunistákkal együtt — fogja kialakítani és megvalósítani. Ez nehezebb, bonyolultabb, de ez az egyedüli helyes vezetés. A kommunisták és a lakosság döntő többsége örömmel fogadja a problémák ilyen kezelését. Ezt bizonyítják a közvéleménykutatás eredményei, a határozatok és levelek ezrei, az évzáró taggyűlések és járási pártkonferenciák eredményei. Nem is annyira a számok, mint inkább az irányzatok a lényegesek: erősödik a pártba vetett bizalom, a pártban pedig az önbizalom. Variamennyi társadalmi csoporton belül: a munkások, az értelmiség és a parasztok körében szembetűnő aktivitás tapasztalható, noha bizonyos egyenlőtlenség, néha spontán jelleg nyomja rá bélyegét. Tőlünk, az egész párttól, minden egyes kommunistától függ, hogy valóban alkotó jelleget adjunk ennek az aktivitásnak. A nagy társadalmi szervezetek — a szakszervezetek és az ifjúság belső élete is megélénkült. Az év első két hónapjának gazdasági eredményeiből arra következtethetünk, hogy a viták, a vitázások, az értékelés és elhatározások viharos időszaka nem hatott ki negatívan a munkaerkölcsre, sőt ellenkezőleg, erősödik az a meggyőződésünk, hogy a demokrácia fejlesztése az egyetlen lehetőség az igazi öntudatos fegyelem erősítésére. Teljes mértékben bízunk abban, hogy dolgozóink meg tudják érteni: fejlődésünk megkezdett új irányát tettekkel, a termelésben, a mezőkön vagy műhelyekben, a tudományos gondolkodásban vagy a művészetben végzett alkotómunkával lehet hatásosan támogatni. Tehát egyöntetűen megállapíthatjuk, hogy a januári plénum döntése és megállapításai nagyon helyeseknek bizonyultak, sőt nagyon szükségesek. Időszerűek voltak, mert a fennállt helyzet számos megoldásra megérett, de megoldatlan probléma felgyülemlése következtében heves politikai válsággal fenyegetett. A társadalom heves reagálása ls ezt teljes mértékben bizonyítja. Ez ugyanakkor egyöntetűen arra kötelezi az egész pártot és bennünket, a központi bizottság tagjait, hogy minden erőfeszítést megtegyünk és következetesen megvalósítsuk a szocialista demokráciát, elemezzük e döntő pozitív fejlődést, s ezt a továbbiakban is bontakoztassuk ki. Másrészt ne hagyjuk figyelmen kívül a szélsőségeket, amelyek ártanak e mozgalomnak, s így álljunk a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának élére. E köztársaságban mindenki, méginkább a párttagok legyenek tisztában azzal, hogy nem akármilyen demokráciáról, hanem szocialista demokráciáról van szó, hogy nem lehet szó ä párt vezető szerepének gyengüléséről, hanem csupán annak lenini, hatásos, célszerű, az új viszonyoknak megfelelő érvényesítéséről. Nem lehet szó a szocialista állam befolyásának és feladatainak gyöngítéséről, hanem arról, hogy a lehető legjobban kifejezést nyerjenek a demokratizmus és tf szükséges centralizmus elvei, hogy társadalmunk fejlődésének demokratikus eleme, amely a szocialista államnak olyan sajátos, természetes vonása, mind nagyobb mértékben kifejezést nyerjen. A szocialista demokrácia lényegél abban látjuk, hogy valamennyi társadalmi rétegre közvetlenül kihat abban, hogy nemcsak intézmények irányában, hanem az emberek társadalmi életének valamennyi területén érvényesül. A szólásszabadság a nézetek és érdekek kifejezésének nagyon fontos feltétele. Ezek azonban elkerülhetetlenül szembetalálják magukat egymással és a társadalmi valósággal is. Az objektív megítélés és megoldás intézményes biztosítása további szükségszerűség, menyet alajjosati ki kell dolgoznunk és törvénybe kell iktatnunk. Ennek azonban nem lenne semmi értelme, ha a tolmácsolt és elismert problémák nem nyernének megoldást, ha nem valósulnának meg általában a társadalmi alkotásban és különösképpen közgazdasági tárén, ha a társadalmi aktivitás nem torkollana gazdasági aktivitásba. Ennek a kulturális éí gazdasági kincsek gyarapodásában is meg kell mutatkoznia. Csak a becsületes, céltudatos és derekas munka segíti előrehaladásunkat. Semmi mást nem kérhetünk. A szocialista demokráciában olyan rendszert látunk, amelyben minden dolgozó embernek helye, megbecsülése van, biztosítottak jogai és jövője is. Ez a rendszer az emberek részvételére, együttműködésére, öszszetartására épül. Az emberek olyan társadalmat óha'jtanak, amelyben az ember nem lesz a másik ember farkasa. Ennek az óhajnak akarunk eleget tenni. A szocializmusnak, az anta'gonista ellentmondások nélküli társadalomnak, ezt a tettre kész, humánus, közös nevezőjét akarjuk a nép szolgálatában fokozatosan és megfontoltan érvényesíteni a gyakorlatban. Ez emberileg nagyon hálás feladat s a marxista forradalmárok már több mint egy évszázada harcolnak valóra váltásáért. Alkotó módon folytatjuk munkájukat s ugyanakkor szintén alkotó szellemben kívánjuk gyümölcsöztetni nemzeteink haladó, pozitív örökét. Ebben a törekvésünkben senkinek sem kell kételkednie, mi ezt így akarjuk. Ezért munkánkban továbbra is igazodnunk kell és igazodni is fogunk a marxizmus—leninizmus élő elméletéhez és tevékenyen védelmezni fogjuk ideológiáját a különféle támadásokkal szemben. HaTcolni fogunk tisztaságáért, teljes egészében alkalmazzuk gyakorlatunkban, hogy így a legeredményesebben fokozzuk a szocialista eszmék vonzerejét és meggyőző hatását a mai osztályokra tagozódó antagonista világban. A szocialista forradalom további teljes megvalósítása eszméjének alapvető képviselője a munkásosztály, amelyre a társadalmi haladás a múltban és ina is támaszkodik. Szociális és politikát szempontból elsősorban ez az osztály érdekelt társadalmunk további sokoldalú fejlesztésében, létérdeke ez a fejlődés, s csak ez a fejlődés hozhatja meg a munkásosztálynak s így az egész társadalomnak is a további sokrétű felszabadulást. Ugyanakkor a társadalmi változások üteme attól függ, hogy a munkásosztály forradalmi módon hogyan tesz túl önmagán. Az eddigi fejlődéshez hasonlóan ma is érvényes, hogy a munkásosztálynak újra és újra, minden új helyzetben fel kell ismernie társadalmi szerepét. A párt feladata segítséget nyújtani a munkásosztálynak, hogy mélyebben tudatosítsa a fejlődés új szakaszának új feladatalt. Ebben a tevékenységben szem előtt kell tartanunk, hogy az egész társadalomhoz hasonlóan a munkásosztály is differenciálódik, mégpedig aszerint, hogy tagjai milyen álláspontra helyezkednek a társadalmi fejlődés politikai progressziójával kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy pártunk fegyvere a tudományos elmélet, továbbá tekintettel pártunk történelmi érdemeire, s arra, hogy hazánkban pártunk indította el a megújhodás folyamatát, amely új szakaszt nyitott, úgy véljük joggal kijelenthetjük: Csehszlovákia Kommunista Pártja továbbra is és még Indokoltabban mondható társadalmunk döntő fontosságú szervezett progresszív erejének. Pártunk tevékenységének fő módszere az olyan politikai gyakorlat legyen, amelynek során a párt szüntelenül szinte megköveteli a nyilvánosság ellenőrzését, a legnagyobb mértékben kiaknázza a tudomány vívmányait, a műveltséget, a művészet ösztönző szerepét. Ez egyben a párt haladó fejlődésének kimeríthetetlen forrása, a megmerevedése elleni harc eszköze lesz. Az előttünk álló feladatok, társadalmunk szocialista és nem antagonista Jellege, a társadalom sokoldalú szükségletel maximális kielégítésének vágya, a tudományos-műszaki forradalom előkészítése lehetővé teszi, de egyben meg is követeli, hogy szilárdítsuk és fejlesszük társadalmunk egységét. Ez ma és a jövőben is pártunk elsőrendű feladata, annál is Inkább, mivel ezt az egységet dialektikusan értelmezzük. Számolnunk kell az elmélyülő differenciálódással és a sajátos érdekek kielégítése útján kell kialakítanunk az egységet. Ennek folyamán le kell küzdenünk azokat a negatívumokat is, amelyek az egyes osztályok és szocialista csoportok, az egyes nemzetek viszonyában a múltból ránk maradtak. Ma, amikor szocialista forraradalmunk új szakaszához értünk, nézetem szerint helyénvaló köszönetet mondanunk mindazoknak, akik a társadalom átalakításáért évtizedeken keresztül folytatott forradalmi harcban előkészítették ezt az új szakaszt. Óriási, nehéz munka volt ez, telítve kereséssel, gyakran meg nem értéssel, lemondással, személyi helytállással, áldozatkészséggel. Nemcsak mi, hanem bizonnyal a történelem is olyan időszakként fogja értékelni a szocialista eszmék hazánkban való megszületésének, útjuk egyengetésének és megvalósításának szakaszát, amelyben a szó szoros értelmében rengeteg történelmi fontosságú esemény zajlott le és a kommunista forradalmárok óriási munkásságot fejtettek ki. Köszönetet mondok azoknak is, akik az elmúlt húsz esztendőben becsületesen és derekasan teljesítették feladataikat, akik társadalmunk túlnyomó többségét képviselik s akikre elsősorban gondolunk törekvéseink valóra váltásában. Az emberek millióinak múltban végzett, illetve a jövőben végzendő becsületes, gondos munkája nélkül nem válthatnánk valóra a párt jelenlegi célkitűzéseit sem, nem teljesíthetnénk népünk vágyalt és terveit. A jövő érdekében Igyekszünk elvetni mindarzt, ami már túlélte önmagát, vagy ami helytelennek bizonyult. A központi bizottság januári ülésén ömbfráló magatartásával erre ösztönzött és így meggyorsította ezt a folyamatot. Célunk továbbfejleszteni és megszilárdítani mindazt, amit eddig elértünk s ami pozitív. Valóban megalapozatlan dolog, ha egyesek ezzel a folyamattal visszaé've, általánosítva elutasítanak és lebecsülnek minden eddig végzett munkát. A hibákkal, a múlt csökevényeivel együtt nem utasíthatjuk el, nem becsülhetjük le a derekasan végzett munkát. Megoldjuk, helyrehozzuk a múlt hibáit és sérelmeit. De ez nem jelenti a múlt becsmérlését, amellyel összefűződik pártunk funkcionáriusainak és tagjainak, a gazdasági dolgozóknak, az ellenállási mozgalom volt tagjainak, a munkásoknak, a földműveseknek, köztársaságunk polgárarinak tevékenysége. Nekik, munkájuknak köszönhetjük mindazt, amit a múiíben elértünk s ami pozitív. Elvtársak, az ilyen egyértelmű következtetéssel és állásfoglalással párhuzamosan meg kell kísérelnünk annak felmérését, hogy a párt, mint egész, az elmúlt három hónapban hogyarn érvényesítette a gyakorlatban a politikai vezetést, hogyan értelmezzük az egyes szociális csoportok dolgozóinak gondolatait és hangulatait, miképp fogadjuk el, egészítjük kt és váltjuk valóra azokat politikánkban és miben látjuk ennek az időszaknak a problémáit. Valóban új helyzet alakult ki. Egy, látszólag differenciálatlan érdek helyett, amely az ország viszonyaival kapcsolatban egyes vezető elvtársak elképzeléseinek megfelelt, differenciált és egymást keresztező érdekek és álláspontok óriási tömegével találjuk magunkat szemben, s ez különféle társadalmi csoportok különféle rövid- és hosszúérvényű részleges érdekeit tükrözi. Úgy vélem, ebben az időszakban a CSKP Központi Bizottsága megkezdheti munkáját, hogy társadalmunkban a párt teljesítse legsajátabb küldetését, vezető szerepét. Foglalkozhat a nép tényleges érdekeinek elemzésével, az érdekek közös és eltérő részeinek, progresszív és konzervatív momentumaiknak értékelésével, tisztázhatja, mí tartozik e reális érdekekből a társadalmi érdekek és szükségletek közé, levonhatja stratégiai következtetéseit és meghatározhatja fellépésének módját az egyes társadalmi csoportokkal kapcsolatban. Az egész társadalom törvényszerű fejlődésének megvalósítása során a párt tudatosan a nép tényleges szükségleteinek és érdekeinek szolgálatába állhat, érvényesítésük során számot tarthat a,nép bizalmára. Természetesen a rendelkez sünkre állótt rövid időben ez', a gondolatok nem jelenthette? mást, mint programtervezetet. Ezért az emberek érthetően felteszik a kérdést, mi szavatolja e fejlődést, melynek nem szabad megállnia. Noha még mindig megújhodási folyamatunk kezdetén tartunk, eddigi folyamán már több személyi és intézményes garanciát adtunk a további fejlődésre. Ml a legfontosabb probléma nézetünk szerint az adott időszakban? Azt mondanám, hogy a ma fő feladata megújhodási folyamatunk elmélyítése, konkretizálása, konszolidálása. Eddig a figyelem központjában a szükséges személyi és káderváltozások állnak, de már körvonalazódik a további és lényegesebb időszak. Csupán személyi változásokkal nem érhetjük el alapvető céljainkat, s ugyancsak nem lehet gyorsan, rögtönzötten, az utóbbi hetek jellemző lendületében szorgalmazni alapvető változást, mert ezt a lendületet sem mi, sem a közvélemény nem tudná huzamosabb ideig tartani. Olyan időszak következik, amelyben meg kell teremtenünk a szervezeti haladás garanciáinak és ösztönzőinek olyan rendszerét, olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a szükséges következtetéseket ne kampányszerűen s katasztrofális helyzetben, hanem tárgyszerűen, nyugodtan és demokratikusan érvényesítsük. Plénumunk ezzel kapcsolatban bizonyára nagy szerepet fog játszani abban, hogy megkezdi a felsorakozást az akcióprogram megvalósítására. Ogy vélem, ebben — az akcióprogram előkészítésében — a rövid és viharos idő alatt teljesítet(Folytatáa a 3. oldalon) 1968. IV. 2.