Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-30 / 119. szám, kedd

ÁPRILIS ÁPRILIS l. • Johnson bejelentette, nem akar elnökjelölt lenni, s ax Egyesült Államok beszünteti a VDK elleni repülőtámadásalt. ÁPRILIS 2. • A SEATO miniszteri tanácsának évzáró értekezlete Wellingtonban. ÁPRILIS 4. • A wellinglonl értekezleten résztvevő, az Egyesült Államok oldalán Vietnamban harcoló országok küldöttei nyilatkozatukban kiemelték a vietnami nép önrendelkezési jogát. ÁPRILIS 5. • A Tennessee állambeli Memphisben meggyilkolták dr. Martin Luther Kiuget, az amerikai négerek polgárjogi mozgalmának ismert vezetőjét. 'ÁPRILIS 6. • Az NDK lakossága aépszavazással elfogadta az ország ú| alkotmányát. ÁPRILIS 7. • Faji zavargások ax Egyesült Államokban dr. King meggyilkolása miatt. 'ÁPRILIS 9. • Atlantában eltemet ték dr. Martin Luther Klaget. • Rómában megkezdődött a Földközi-tenger vidéke antiimperialista erőinek értekezlete. ÁPRILIS 10. « Dél-Vietnam köz ponti területein az amerikalak megindították a „Teljes győzelem" fedőnevű hadműveletet. ÁPRILIS 12. 0 AZ NSZK ban é« Angliában ezrek vettek részt a hagyományos húsvéti békemeneteken. 'ÁPRILIS 13. • Tanzánia a világ első államaként felvette a diplomáciai kapcsolatokat Biafra Köztársasággal. 'ÁPRILIS 15. • A világűrben automatikusan összekapcsolódott a Kozmosz 212. és a Kozmosz 213. jelzésű szovjet űrállomás. ÁPRILIS 16. • Jarrlng, az ENSZ főtitkár közel keleti főmegbízottja Eban izraeli külügyminiszterrel egy esetleges arab—izraeli találkozóról tárgyalt. 'ÁPRILIS 17. • Genfben megkezdődött az Európai Gazdasági Bizottság 23. ülésszaka. ÁPRILIS 20. « Oldrich Cerník mi miniszterelnök nyilatkozntt a Magyar Rádiónak és Televíziónak. ÁPRILIS 24. • Szerdán folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka. ÁPRILIS 25. • Budapesten meg kezdte munkáját a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásait előkészítő bizottság, amely április 28 ig tanácskozott. ÁPRILIS 27. • A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma határozatot hozott rehabilitálási ügyekről, s megvitatta a párt nemxetköxl tevékenységének egyes kérdéseit. • Az amerikai ENSZ-delegáció élén George Ball váltotta fel Goldberget. • Százezres diáktüntetés New Yorkban és más amerikai városokban a vietnami háború ellen. • Humphrey amerikai alelnök bejelentette, hogy pályázik a demokrata párti elnökjelültségA

z áprilisi hónop rendkívül gazdog belpolitikai eseménysorozata továbbra fs a világsajtó érdeklődésének homlokterében tartja Csehszlovákiát. Hiszen olyan nagyjelentőségű eseményeket sorolhatunk fel, mint a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése, az új kormány megalakítása, a bel- és külföldön egyaránt nagy érdeklődéssel várt akcióprogram megjelenése, a Nemzetgyűlés új vezető szerveinek megválasztása és nem utolsó sorban a kormányprogram közzététele. Hogy a demokratizálódási folyamatnak e fontos szakaszai iránt külföldön is milyen nagy az érdeklődés, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világsajtó, a nagy nyugati rádióés tv-állomások közel 200 tudósítója változatlanul „megszállva tartják" Prágát. A Moldvaparti fővárosban már egy anekdota is elterjedt róluk: „Fekete börzét nyitottak" a csehszlovák politikai élet vezető képviselőivel folytatott interjúk alkalmával szerzett értesülések „árubabocsátására". A Külügyminisztériumban pedig állítólag „sorszámok" bevezetésén gondolkodnak, hogy a külföldi tudósítók állandó ostroma elől egy kis munkára és pihenésre is maradjon ideje dr. Hájek külügyminiszternek. A befolyásos Washington Post egyik vezető szerkesztője így jellemezte a helyzetet: „Az Egyesült Államokban egyetlen héten többet írtak Csehszlovákiáról, mint az elmúlt 20 év alatt együttvéve." ló jelentések, stb. Ami-kor ezen o téren már egy kis jovulás állt be, egyes hírközlő szervek megint csak fél megoldáshoz folyamodtak, és így az olvasók nem tudtak igazi képet nyerni mindarról, ami hazánkban történt. A hidegháború szörnyű emCsehszlovákia és a nagyvilág Természetesen számunkra távolról sem a mennyiség, hanem a minőség, helyesebben a tartalom a lényeg. Nem árulunk el semmiféle titkot azzal, hogy a csehszlovákiai fejlemények tárgyilagos, kellő terjedelmű ismertetésével ezúttal inkább egyes szociolista országok tömegtájékoztató eszközei maradtak adósok olvasóiknak, hallgatóiknak. A szovjet, az NDK és a lengyel sajtó hetekig hallgatásba burkolódzott, még az olyan hivatalos közlemények ismertetésével is, mint a CSKP Központi Bizottságának ülésén hozott határozat, továbbá az országban végbemenő politikai aktivitásról szólékei után jóleső éfzés, hogy a nyugati sajtó az első perctől kezdve igyekezett átfogó képet adni a hazánkban történt fejleményekről, előfordulnak szenzációt keltő híresztelések. Jellemző pl. a burzsoá nyugatnémet sajtó hangneme, amely a „nagy alkalom" előszelét, vagyis a csehszlovák-nyugatnémet kapcsolatok teljes normalizálásának lehetőségét véli a megújhodási folyamatban. Ugyanakkor arra figyelmeztet, „Prágában egyelőre fontosabb problémák rendezése van soron". Az olasz és francia sojtó kezdettől fogva úgy ír a fejleményekről, hogy „Csehszlovákiában a szocializmus építésének olyan kísérletéről van szó, mely a kommunista néphatalom és demokrácia harmóniáját szeretné létrehozni". Egyes jobboldali olasz lapok legújabban attól tartanak, hogy ez a kísérlet végül is sikerült". Az amerikai sajtó nagyrésze gyakran előszeretettel hozza közös nevezőre a szocializmust a rabsággal. Most kénytelen elismerni, a csehszlovákiai fejlemények pozitív jellegét. A New York Times például ezt írja az akcióprogram ismertetése kapcsán: „Csehszlovákia új eszmékkel lépett a színre. A szocialista demokrácia pedig a teljes szabadság megteremtésének előjátéka." Hosszú lenne a sor, ha a világ minden tájáról — akárcsak egy-egy mondatban is — éreztetni akarnánk, milyen nagy visszhangot váltott ki világszerte az az egészséges, ésszerű, realitásokra épülő politikai irányzat, amely 1968 első napjaitól kezdve friss szélkénf fuvoll a Moldva partjától szerte a világba. A nagy kísérlet, a bátor tervek megvalósítására tehát nemcsak hazánkban, hanem külföldön is igen nagy várakozással tekintenek. TÓTH GÉZA ár kerek egy hónap telt el azóta, hogy Johnson amerikai elnök bejelentette a VDK elleni bombázások korlátozását és tárgyalási készségét. Azóta különféle diplomáciai utakon folynak a tapogatózások, de mindeddig eredménytelenül. Az elmúlt hónap azokat igazolta, akik kétkedve fogadták Johnson bejelentését és nem hittek őszinteségében. S hogy ez indokolt, arról tanúskodnak az elmúlt hetek legjellemzőbb eseményei: • 1. Az amerikaiak nem fogadták el az előkészítő megbeszélések színhelyéül a Hanoi által javasolt Varsót, vagy Phnompenht, holott johnson többször is kijelentette, kész a világ bármely pontján tárgyalóasztalhoz ülni. • 2. A világsajtó az amerikai jeltételek eszkalációjáról ír, mivel Washingtonban most azt követelik, hogy a megbeszélések színhelye olyan város legyen, ahol a vietnami háborúban az amerikaiak oldalán harcoló kormányoknak is diplomáciai képviseletük van. Így került szóba számos főváros. Hanoi azonban továbbra is ragaszkodik az általa javasolt két városhoz. Egyes hírmagyarázók szerint, ha kompromisszumra kerül sor, esetleg Párizs is számításba jöhet (U Thant ENSZ-főtitkár javaslata). Ettől viszont Washington viszolyog, mivel attól tart, hogy ebből De Gaulle politikai tőkét kovácsolhatna. • 3. Kiderült az is, hogy a johnson által bejelentett bombázási korlátozás is csak szemfényvesztés, mivel a demilitarizált övezet közelébe eső VDK-területeket (az ország egynegyedét) sokkal intenzivebben támadják a légi kalózok, és a bevetések száma Amerikai halogatás, újabb feltételek UGYAN HOL SZÁLL LE A BÉKEGALAMB? jóformán semmivel sem korlátozódott. Az sem igaz, hogy csak a főútvonalakat bombázzák, a korlátozások Óta számos polgári személy vesztette életét a Vietnami Demokratikus Köztársaság sürün lakott településein. A VDK kormánynyilatkozata így joggal hárítja Washingtonra a felelősséget a tárgyalási előkészületek halogatása miatt. Az amerikai kormány tagjai hiába próbálják magyarázgatni Johnson kijelentéseit, miszerint az elnök nyilatkozatait úgy kell értelmezni, hogy „az ésszerűség határain belül" hajlandó bárhová és bármikor elmenni. A világ közvéleménye az amerikai elnök nyilatkozatát úgy értelmezte, ahogy azt érteni lehet és nem hajlandó elfogadni különféle kifogásokat. Róbert Kennedy szenátor is bírálta Johnsont azért, hogy most kibúvókat keres a tárgyalások mielőbbi megkezdése alól. Míg a tárgyalások előkészítése holtponton áll, a dél-vietnami harcterekről a csatározások felélénküléséről érkeznek jelentések. Az esős évszak beköszöntésével olyan hírek terjedtek el, hogy a felszabadító erők újabb offenzívát készítenek elő Saigon, Hue és más városok ellen. A saigoni klikk idegeskedik és kétségbeesett intézkedésekre szánja magát. Thieu elnök bejelentette, hogy még a nőket is mozgósítani fogják a kormánycsapatok számának növelésére. A legnagyobb problémát azonban Saigonban az okozza, hogy az amerikaiak esetleg beleegyeznek egy koalíciós kormány megalakításába, ami az amerikai szuronyokra támaszkodó jelenlegi rendszer végét jelentené. Ky elnökhelyettes a dél-vietnami tábornokoknak kijelentette, hogy mindenkit kivégeztet, aki a koalíciós kormányról beszélni merészel. Azonban nemcsak Saigon ellenzi a tárgyalásokat, a Le Monde Cikke szerint a Dél-Vietnamban harcoló szövetségesek többsége sem ért egyet a Hanoival tervezett egyezkedéssel. Különösen Thaiföld és Dél-Korea tart a megbékéléstől, mert vezetőik félnek, hogy országaikban megerősödik a partizánmozgalom, ha Vietnamban elhallgatnak a fegyverek. A washingtoni halogatás azokat leplezi le, akik nem hajlandók leülni a tárgyalóasztalhoz. A Johnson kormánynak már nagyon nehéz lenne visszalépni, s ha mégis rászánja magát erre az amerikai elnök, gyászos politikájának talán legnagyobb baklövését követi el. SZŰCS BÉIA Két lövés — egy kéz? JL prilis politikai esemé** nyekben is viharos tavaszi hónap volt. Alig dördült el az amerikai Memphisben a gyilkos fegyver, amely kioltotta Martin Luther King, a neves békeharcos, néger polgárjogi mozgalmi vezető nemes életét, nagypénteken NyugatBerlinben egy 23 éves, de már viharos múltú szobafestő, joseph Bachmann életveszélyesen megsebesítette Rudi Dutschkét, a Szocialista Német Diákszövetség egyik vezetőjét. A világ két pontján, egymástői független két személy ellen egymástól szintén független merénylők adták le a lövést, mégis párhuzamot, összefüggést látunk a történtek között. Martin Luther King néger lelkésznek sok ellensége volt. Gyűlölték őt azok, akik ellen következetesen, de törvényes keretek között síkraszállt népe emberi és társadalmi jogaiért, és a színes bőrűek Amerikájában is voltak jő néhányan, akik nem értettek vele egyet, mert szemükbsn nem volt elég radikális, elítélte a rendbontást, zavargást, gyújtogatást. Luther Kinget — minden jel arra vall — azok tették el láb alól, akik szeretnének véget vetni a gettók lázadásainak, noha hallani sem akarnak a néger kérdés tisztességes megoldásáról, viszont Martin Luther King személyében éppen azt a vezéralakot állították félre az útból, aki egyéniségével, roppant nagy tekintélyével már régóta útját állta a Stokely Carmichaelok és Rap Brownok vérszomjas fehérellenes uszításának, s békés irányt tudott mutatni fajtestvéret igazságos polgárjogi mozgalmának. King gyilkosai magukra zúdították az amerikai négerek haragját. Hetekig dúlt a felbőszült tömeg, több mint 126 nagyvárosban törtek ki zavargások, a kormány a fegyveresek tízezreit mozgósította a rend helyreállítására. A lecsendesedett amerikai városok légköre azonban vihar előtti csendre emlékeztet: hátra van még az Idei „forró nyár". King gyilkosát még nem fogták el, bár a „tetles" nevét, Illetve álneveit nyilvánosságra hozta a rendőrség. Ogy látszik, a rejtélyes merénylő egy jól szervezett összeesküvés eszköze volt — ezt már hivatalosan is beismerik —, s az igazi tetteseket az amerikai ultrák között kell keresni. A memphisi eset hasonlatossága a nyugat-berlinivel abban rejlik, hogy itt is a gyűlölet, a haladás gyűlölete gyilkolt s a tettet hasonló romboló tömegakciók követték. A tettes náci ideológia hatása alatt követte el a merényletet. De a 23 éves szobafestő honnan szívta magába a náci szellemet, hisz a háború utolsó évében született? Nem véletlen, hogy a felbőszült diákság haragja a Springer lapkiadó konszern ellen irányúit, amely náci szellemű kiadványaival mételyt terjeszt a fiatalság körében, s a kormány legmaradibb köreinek a szócsöve. A nyugatnémet nyárspolgárok megriadtak a zavaros ideológiai elképzelésű lázadó fiatalok megmozdulásától, s gondolatokban visszatértek a kemény kéz időszakához, amikor karhatalom igénybevételével könnyen el lehetett bánni a lázongókkal. Most azonban más idők járnak. A bonni kormánynak nagyon meg kell fontolnia minden lépését, mert „lehet, hogy a nyugatnémet fiatalok nem tudják pontosan, mit akarnak, azt azonban jól tudják, hogy mit nem akarnak". Miután májusban napirendre kerül a régóta tervezett szükségállapot-törvények vitája, a Dutschke elleni merénylet miatt felháborodott fiatalok még nagyobb akcióra készülnek. Ez már más diákság, mint a Hitler-korabeli, s ezt különösen Brandt szociáldemokratái szívlelhetnék meg, mert a nagykoalíció tagjaiként cinkosok a kormány valamennyi antidemokratikus intézkedésében. LŐRINCZ LASZLO IV.