Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-26 / 115. szám, péntek

M EK at •lköBrdekéiá Tt- ta g. előtt KzonyiĽ

Lhog

T koxott jövó• jeméretiség figyeli Ik abigyenölcsöegéitával, maszk köl•a tögosan ;ésébe ek [ónéhány hónapja talíg lálkoztam első ízben P á= 1 e n y i k Ferenccel, = az érsekújvári származási sú öreg kommunistával. = A pozsonyi Duna utcai =j= magyar Iskolában rende= zett Steiner Gábor "klállí= tás nyújtotta a szeren= esés alkalmat. Akkor emܧ lítette először a rezol*pf ciót. „Felemeljük tiltojoió szavunkat • • Tudtam erről az okmányról, bár nem ismertem szószerinti szövegét. ismerőseim, öreg kommunisták régen elmondták, miről ván szó benne. Nos, * napokban kaptam egy vár»<inn levelet. Pálenyík Ferenctől Jött, Érsefrújvárról, bepne az eredeti szöveg íwi/isowta és néhány kézzel írott svi/, — kérés, hogy írjak a rezolúclóról. Különös meghátódás és elfogultság vesz erőt rajtam most, hogy kezembe veszem a megsárgult, régi okmány e másolatát, s olvasom azoknak határozatát, akik „. ..a múltban ls elítélték és megbélyegezték, a magyar politikai kalandorok mesterkedését, hamis hazafiságát, akik a Horthy-, Szálasl-*Jféle hét éves fasiszta elnyomás alól való felszabadulásért, börtönnel és akasztófával dacolva, később fegyverrel a kézben küzdöttek." Küzdöttek, és épp ez jogosította fel őket arra, hogy papírra vessék tiltakozásukati „...felemeljük tiltakozó szavunkat az ők és fanatikus követőik bűnei miatt az egész dél-szlovákiai dolgozó nép elmarasztalása és büntetése ellen." Kérlelhetetlen éleslátással mutattak rá Csehszlovákia feldarabolásának okozóira: „A Csehszlovák Köztársaság Chamberlain, Daladier és Hitler müncheni döntése következtében és a szovjetellenes belföldi reakció segítségével bomlott részekre. Csehszlovákia elleni harcában Hitler részleges sikere után Ribbentrop és Ciano lettek a döntőbírók, akik a délszlovákiai magyar nép megkérdezése nélkül döntöttek Bécsben. Bűnhődjenek a fasiszta bűnösök és fanatikus követőik, akiknek példás megbüntetéséért vagyunk, de ne az egész dél-szlovákiai dolgozó magyar nép." S alább: „Nem értünk egyet a csehszlovák tényezők azon véleményével, hogy München megismétlődésének elkerülését a délszlovákiai magyar kisebbséq erőszakos ki- vegy széttelepítésével lehet megakadályozni, és hogy ezzpi az annyira egymás sei&spgére és jóindulatára Mtalt két szomszéd nép közti ellentétek és viszályok oka megszűnne, vagy megszüntethető lenne.. .* „Kölcsönös jóindulattal és bitalommal.. A rezolúcW egyik pontjában épp annak az aggodalomnak ad akkor ts hirdettük, omiksr börtön és akasztófa járt érié ..." A rezolúció zárósoraiban a jövőt illető reményeiknek adtak kifejezést: „Mi a cseh és szlovák nép őszinte barátai, magyar antifasiszták, demokraták, bízunk abban, hogy kölcsönös jóindulattal és bizalommal meg tudiuk találni az együttélésünk lehetőségeit." Ezután következnek az aláírások. összesen tizenhét aláírás, legfelül Fábry József, a Petőfi brigád egykori parancsnokának neve ... alatt álló szlovákot kell meg nyerni a kommunizmus eszméinek, ezért nem lehetünk tekintettel félmillió szlovákiai magyarra. Ez a válasz a saját nemzete iránti rettenetes bizalmatlanságról tesz tanúságot. Közérthető nyelvre fordítva lényegében azt mondta, hogy a nacionalizmustól túlfűtött szlovákok csak úgy hajlandók elfogadni a szocializmust, ha kikergetik a magyarokat. Ugyanez az ember 1937 őszén a kommunista párt besztercebányai konferenciáján még úgy nyilatkozott, hogy a szlovák nép, mely a nemzeti elnyomatás idejében sok kesekifejezést, hogy ez az eljárás kivédhetetlenül a revanš, a bosszú gondolatát ős szándékát ébreszti a magyarságban. A Jövőt, a zavartalan békés együttműködést féltették, mikor így adtak kifejezést felháborodásuknak: „A leghatározottabban elítéljük, hogy becsületes, munkájukat hűségesen végző véreinket, becsületes magyar embereket erőszakkal elhurcolják és megfosztják nehéz munkájukkal megszerzett javaiktól és kiüldözzék évszázados otthonukból, azzal a céllal, hogy többé oiszsza ne térhessenek ..." Az aláírók egytől-egyig talpig emberek és kommunisták voltak. A béke Idején szervezték a pártot és sztrájkmozgalmakat, az illegalitás ós a fegyveres harc Idején is megállták helyüket és épp ezért joggal mondhatták és írhatták: „Népünkkel szemben kötelesség hárul ránk. Nem hagyhatjuk népünket, amelynek hű fial akarunk lenni, cserben. Némaságra kárhoztatásunkat nem bírtuk tovább. Kommunisták, szocialisták vagyunk és a népek baráti szövetségének vagyunk hívei és szószólót, megteremtésének harcosai. Mi ezt ,,... nem lehetünk tekintettel félmillió szlovákiai magyarra" Néhány nappal később, a CSEMADOK épületében Érsekújvárott akadtam össze Pálenyik Ferenccel. Természetesen érdeklődtem a rezolúció keletkezésének körülményei felől. Az érsekújvári kommunisták hívták össze a magyar antifasiszták és ellenállók aktíváját. Júniusban, 1946-ban gyűltek össze az egyik mozi irodahelyiségében. Akkor hozták meg határozatukat és dr. Balogh-Dénes Árpádot bízták meg azzal, hogy lefordítsa, s adott pillanatban eljuttassa a csehszlovákiai közéleti tényezőknek. Mielőtt elküldték volna, két ízben is kihallgatásra jelentkeztek Bacíleknél, Viliam Slrokýnál és Ďuriš elvtársnál. Érvelésükre lesújtó választ kaptak: „Ha a Csallóköz és a Mátyusföld két éven át egy szem búzát nem terem, a magyaroknak akkor is el kell hagyni az országot." Široký pedig így Indokolta a magyarok ellen foganatosított intézkedéseket: — Három és fél millió, éveken át a Hlinka párt bejolyáso rü tapasztalatot szerzett, nem vállalhatja a felelősséget a demokratikus magyarokat elnemzetlenítő politikáért. Néhány évvel később már úgy látja, hogy a szlovák nemzet megnyeréséért cserébe a bizalmatlanság tátongó szakadékába áldozatul oda kell vetni néhány százezer magyart. Mintha a szlovák nemzetnek nem lettek volna forradalmi hagyományai, mintha soha semmi köze se lett volna a munkásmozgalomhoz és a kommunizmus eszmeiségéhez. Mintha Szlovák Nemzeti Felkelés se lett volna. Bebörtönöztek bennünket Pálenyík Ferencnek, aki illegális tevékenysége miatt éveken át börtönben ült, a felszabadulás után nagy tekintélye és befolyása volt az érsekújvári kommunisták körében. Annak idején Győrött került bíróság elé. A Győrt és később Érsekújvárt is felszabadító szovjet csapatok parancsnokának véletlenül kezébe került a bírósági tárgyalás anyaga. Ennek alapján kerestette fel Pálenyík Ferencet és társait, megtisztelte őket bizalmával, és rájuk bízta a város életének újraszervezésé'. ilóhapokkal később, mikor « .(!..vélemény t a bizalmatlanság legyében teljesen a magyarok elien fordították, s elkezdődött a kollektív felelősségrevonás, Pálenyík Ferenc és társai feljogosítva érezték magukat a tiltakozásra. Minthogy a személyes tárgyalások és küldöttség-járások nem vezetlek eredményre, elküldték írásbeli határozatukat a legilletékesebb politikai és párttényezőknek. — S az eredmény? — Kérdeztem. Pálenyík Fercnc válasza nagyon lesújtó: — Bebörtönöztek bennünket. Eleinte Nyitrán tartották fogva őket. Pálenyík Ferenc a oör' tönfolyosón egy — az első köztársaság idejéből ismerős börtönőrrel akadt össze, aki csodálkozva megkérdezte: — Hát Pálenyík elvtárs, hogyhogy most is csak idekerült? Parkszerűen vitassuk meg a kialakult helyzetet Erre a csodálkozó kérdésre mindmáig nincs felelet. Nem is Pálenyík Ferenc az illetékes arra, hogy megválaszolja. Nyitráról a pozsonyi börtönbe szállították át őket. Az illegális pártmunka és a fegyveres ellenállás hőseit nem tarthatták sokáig fogva. Szlovák elvtársaik is felháborodva tiltakoztak és interveniáltak érdekükben. Kéthőnapi elzárás után Magyarországra kényszerítették át őket azzal az érveléssel, hogy működésük itt nem kívánatos, de sokat segíthetnek a magyarországi kommunistáknak. Velük együtt még háromszáz csehszlovákiai magyar kommunistát kárhoztattak ugyanilyen sorsra. A legöntudatosabbakat. A cél nyilvánvaló volt: megfosztani a csehszlovákiai magyar progreszsziőt akcióképes gárdájától. A sor természetesen nem zárult le ezzel a háromszázas számmal ... A hatvanas évek elején megöregedve és megfáradva néhányan közülük visszatértek az országba, hogy övéik közt éljék le hátralévő napjaikat, s hazai földben temessék el őket. Így kerül vissza Pálenyík Ferenc ls. Ogy érzi, még mindig volna mondanivalója sorsunk alakulásához. Erősen sürgeti az öreg kommunisták aktívájának összehívását, hogy — mint ő mondja — „pártszerűen megvitassák a kialakult helyzetet". BÁBI TIBOR gta^^ ülésén megelégeagógusok teljes mértékben januári, valamint az zatával. A magyar tanítók yőződése, hogy szocialista és boldog életet — nema teljes demokratizálódás eltétele, hogy a Csehszlomzetek és nemzetiségek nlítődése megtörténjék, nuárl határozatával kapitis^l kérdés megoldására tett elvű Iskolaügy további fejlődéagyetért a CSEMADOK KB-nak lavaslataival és a nemzetiségi tegoldása érdekében a követkenyításl rendszerével a nemzeti és a nemzetiségi szempontokat az oktató-nevelő munka tartalmi és formai folyamatában, valamint az Iskolák Irányításában nem lehetett kellőképpen érvényesíteni. 1. A magyar tannyelvű iskolák tananyagában a nemzeti és a nemzetiségi szempontokat kiegészítésként csupán az utóbbi években biztosíthattuk. Az albizottság kategórikusan elutasítja a magyar tannyelvű iskolák kérdéseibe való olyan bürokratlkusadminisztratív beavatkozásokat, mint például az Irodalmi nevelés anyanyelvtől elszigetelt, szlovák nyelven történő tanítása bevezetésének rendelkezése volt. Hasonló volt a Ä nemzetiségi iskolaügy megoldásra váró problémái atás és beiskolázás világosan kifejtett előnyössége legyen. Annak ellenére, hogy ezekkel a kérdésekkel már a múltban ls foglalkoztunk, szükségesnek tartjuk a jövőben ezen elveknek sokoldalúbb elméleti kifejtését, és gyakorlati megvalósítását. Az anyanyelvi tanítás pedagógiai-pszichológiai szempontjai mellett szükséges rámutatni ezen kérdés szociológiai és filológiai, valamint nemzetiségi és politikai szempontjaira is. Annak érdekében, hogy a közép- és főiskolákon ls megteremtsük a tanulás azonos feltételeit, az albizottság feltétlenül szükségesnek tartja ezen iskolák tanulóinak nemzetiségi hovatartozás szerinti nyilvántartását. Ad B J Az eddigi gyakorlat azt Igazolta, hogy az elmúlt évek lráhelyzet a magyar és a szlovák Iskolák összevonásánál ls. Véleményünk, hogy az összevont Igazgatású Iskolákat szét kell választant, ha az osztályok alacsony száma miatt ez nem vezet az egyik vagy másik iskola megszüntetéséhez. 2. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében biztosítani kell a nemzetiségi Iskolák hatékonyabb Irányítását. Mivel az iskolaügy egyike a legsajátosabb nemzetiségi kérdéseknek, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az iskolaügyl intézményekben a nemzetiségi iskolaügyet — megfelelő arányban — olyan egyének irányítsák, akik magyar tannyelvű iskolákra szólő képesítéssel rendelkeznek. Az SZNT IskolaügyI Megbízotti Hivatalában a nemzetiségi Iskolák Irányítására egy komplex szakosztályt kell létesíteni, a kerületi és a Járási nemzeti bizottságok iskola- és kultúrálls ügyi osztályain pedig önálló nemzetiségi referátumokat létrehozni. Az albizottság őszinte elismerését fejezi ki a Szlovák Nemzeti Tanács Megbízotti Hivatala Nemzetiségi Iskolaügyi Titkárságának eddigi munkájáért. Egyben kéri a titkárság dolgozóit, hogy a legközelebbi ülésére dolgozzák ki és terjesszék elő a magyar tannyelvű iskolákat irányító kerületi és járási iskolaügyl dolgo zók értékelését. Egyben javasolja a nemzetiségi Iskolaügyl titkárság vezetőjének, hogy a következő ülésre dolgozza ki az alábbi feladatok gyors megvalósításának tervét: • óvónő- és nevelőképzés; • anyanyelven való oktatás az ipari iskolákban; • szakközépiskolák és felépítményi szakiskolák hálózatának további bővítése; • a főiskolai és az egyetemi anyanyelvi írásbeli felvételi vizsgák bevezetésének lehetősége. Az albizottság továbbá javasolja a nemzetiségi iskolaügyi titkárság vezetőjének, hogy az illetékes szervekkel tárgyalja meg: • magyar tanszék létesítésének lehetőségét az Eperjesi Pedagógiai Fakultáson; • az SZTA Magyar Intézete, megvalósításának lehetőségét, mely a nemzetiségt Iskolaügy szociológiai és politikai vonatkozásaival is foglalkozna; • a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak postgraduálls képzését biztosító intézmény létrehozásának lehetőségét; • a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi tagozata kibővítésének lehetőségét. Az SZNT Iskolaügyi bizottságának a nemzetiségi iskn'ák ügyét intéző magyar albizottsága. TÔTHPAL GYULA FELVÉTELE