Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1968-04-25 / 114. szám, csütörtök
A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA ( Poljrtatä« * 7. oldalról) rendelkezésére bocsátott. Ez lehetővé teszi, hogy a program végiehajtása ne csak a kormány, hanem a Nemzetgyűlés is ellenőrizze. E célok elérését mindnyájunk munkája dönti el. A kormány ugyanakkor nagyon jól tudja, milyen nagy rész hárul rá a felelősségből e munkában. Ezért nem tartja lezártnak és változtathatatlannak az előterjesztett programot. Ellenkezőleg, a kormánynyilatkozatban megjelölt feladatokat részletesebben kidolgozza és kiegészíti úgy, hogy mindig megfeleljenek a társadalom fejlődése szükségleteinek. Célkitűzéseink valóra váltásában mindig a már elértekből kell kiindulnunk. Ezért a kormány nyilatkozatában reális célokat tűz maga és a társadalom elé. Ezért az előterjesztett program nem az ígéretek programja, hanem elsősorban munkaprogram. Ilyen program csak akkor teljesíthető, ha az egész lakosság érdekének és törekvésének tárgya lesz. Csak akkor, ha az egész nép támogatni fogja az új kormány tevékenységét, ha a kormány a nép szüntelen aktív kezdeményezéséből indulhat ki, a nép bizalmára és aktivitására támaszkodhat. Csak akkor teljesítheti a kormány eredményesen nagy feladatait. Ezért az új kormány hazánk minden polgárához, csehekhez, szlovákokhoz, a többi nemzetiséghez, munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, az idősebb nemzedékhez, nőkhöz és az ifjúsághoz — szóval minden jóakaratú emberhez, minden polgártársunkhoz fordul: kapcsolódjanak be teljes mértékben a szocialista országunk felvirágoztatására tett erőfeszítésbe. A nép bölcsességébe, megfontoltságába, hazafias és szocialista érzelmébe és demokratikus hagyományaiba helyezett mély bizalommal fordulunk népünkhöz, támogatását és megértését kérjük felelős munkánkban. A társadalmunk döntő többségét alkotó munkásosztályunkhoz és parasztságunkhoz fordulunk, amelynek munkájától szándékaink sikere is közvetlenül függ. Azzal az erős bizalommal fordulunk a csehszlovák értelmiséghez, hogy a megújhodási folyamat és a gondolkodásra, a szabad véleménycserére nyíló szabad tér nagy ösztönzést ad tudományunk és kultúránk általános gyors fejlesztésére. Eszményektől áthatott ifjúságunkhoz és a tapasztalt, életbölcsességben gazdag idősebb dolgozókhoz fordulunk. A nőkhöz fordulunk, akik szintén áldozatkészen viselték a múlt évek terhét. A kormány mélységesen hisz társadalmunk összes rétegeinek és csoportjainak tehetségében, ügyességében és erős akaratában, bízik bennük, hogy fel tudják építeni a feltételeinknek és hagyományainknak megfelelő szocialista társadalmat. Olyan kölcsönős bizalmat akarunk teremteni a nép és a kormány között, hogy egyrészt a nép kezdeményezése állandóan ösztönözze, választott szervei pedig ellenőrizzék a kormány tevékenységét, másrészt a kormány helyes döntései a nép tevékeny támogatására ta láljanak, s aktívan megvalósuljanak a gyakorlatban. A történelem nein ad túl gyakran olyan nagy lehetőségeket a népeknek, mint amilyenek most nyílnak hazánk lakossága előtt. A kormány mindent meg akar tenni e történelmi korszak által felvetett feladatok teljesítése érdekében, hogy beváltsa a nép reményeit és kiérdemelje bizalmát. Ezért a kormány önökhöz, nemzetgyűlési képviselőkhöz, a nép közvetlenül választott képviselőihez fordul, hogy vitassák meg az előterjesztett programot és szavazzanak neki bizalmat, amely lehetővé teszi, hogy a megjelölt feladatok végrehajtására irányuló munkánk teljes mértékben kibontakozzék. Nem állhatunk meg félúton Alexander Dubcek elvtárs beszéde a Nemzetgyűlés 23. ülésszakán Tisztelt Nemzetgyűlés! Szocialista köztársaságunk fennállásának reménykeltő és rendkívül fontos időszaka előtt áll. Az elmúlt hónapokban kihirdettük politikai szándékainkat. Politikánk olyan szocialista társadalom szervezésére irányul, mely teljesebben kifejezi a lehetőségeket és a szükségleteket, teljesebben kihasználja a szocializmus nyújtotta teret. Olyan szocialista társadalom szervezéséről van szó, amely megfelelne a hatékonyság maximális követelményeinek a népgazdaságban és az ember szabad érvényesülése maximális követelményeinek az egész társadalmi életben. Olyan korszak küszöbén állunk, mikor az embereket meg kell győznünk arról, hogy valóban komolyan gondoljuk elhatározásainkat. Ezt pedig nem lehet csak szavakkal bebizonyítani, most már tetteket várnak tőlünk. Ebben látjuk értelmét a konszolidációnak, amit úgy értelmezünk, mint megvalósítását annak, amire az idő megérett. E célok felé eddig járatlan úton haladunk, ami bátorságot, de megfontoltságot is követel, továbbá alkotó készséget, és nem tűri az előzményekhez nem kapcsolódó megoldásokat, az apriori tást. Forrásul kell hogy szolgáljon társadalmi gyakorlatunk, a pozitív és a negatív tanulságok azon az úton, melyet a szocializmus felé már megtettünk. Jelképes, hogy 23 évvel ezelőtt, ugyanebben a hónapban hirdette ki az első kormány, a csehek és a szlovákok nemzeti frontjának kormánya az ismert Kassai Kormányprogramot. Ez a program a hazai és a külföldi ellenállás során keletkezett; a többi ismert dokumentummal együtt úgy maradt meg mostanáig népünk tudatában, mint az a program, amely a társadalmunk szocialista jellegéért vívott küzdelem tengelye. Mindezek a dokumentumok két nemzetünknek és nemzetiségeinknek a csehszlovák államiság keletkezésétől felbomlásáig eltelt negyed század alatt szerzett történelmi tapasztalataiból indultak ki. Üubőek elvtárs ezután rámutatott arra, hogy az említett dokumentumok elsősorban azt az alapvető tapasztalatokat tükrözik, hogy a csehek és a szlovákok egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján nemcsak együtt élhetnek, hanem együttélésük igen hasznos nemzeti fejlődésük szempontjából. A kormány nyilvánvalóan tovább fogja folytatni a háború utáni kormányok országépítő programjainak hagyományát, de természetesen az akkoritól lényegesen eltérő körülmények között. Mindazok, akik átélték ezt a több mint 20 éves időszakot, tudják, mennyi volt benne a lelkesedés, az eltökéltség és nagyfokú áldozatkészség. De a mű nem tökéletes. Vannak benne hibák, tévedések. Rendkívül komoly döntés előtt álltunk néhány hónappal ezelőtt. Céljaink sürgetően állították elénk a kérdést, hogyan haladjunk tovább? Meg voltunk és meg vagyunk róla győződve, hogy szocialista társadalmunk képes minőségi változásokra. Az elkerülhetetlen szocialista változásokat mindig úgy tekintettük, mint kiindulási pontot, mint a szocialista társadalom egy szakaszát. Gondolom, éppen az elmúlt három hónap a bizonyíték arra, hogy milyen nagy alkotóerők szunnyadnak szocialista társadalmunkban, éspedig a múlt hibáinak és tévedéseinek ellenére is, amelyeket ki kell küszöbölnünk és jóvá kell tennünk. És annak ellenére, hogy sok komoly problémát megkésve oldottunk meg. Az elmúlt hónapok bizonyítják szocialista társadalmunk és kommunista pártunk igazi dinamizmusát, amely megindította a megújhodási folyamatot, és az egész törekvésnek az élére tudót állni. Amit most átélünk, az a politika újjászületése, a csehszlovák politika újjászületése. Talán érdemes tudatosítani ezt a tényt a csehek és a szlovákok közös állania fennállásának 50. évfordulójával kapcsolatban. Ezt az évfordulót jó alkalomnak tartjuk arra, hogy elgondolkozzunk államiságunk értelmén, azon, mit adott országunk nemcsak Európának, hanem mivel gazdagítottuk önmagunkat is. Dubtfek elvtárs ezután rövid történelmi visszapillantásban foglalkozott a müncheni egyezménnyel, a köztársaság felbomlásával és háború utáni visszaállításával. A cseh és a szlovák nemzet felszabadító harcával kapcsolatban rámutatott arra, hogy Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek nem volt és nem közömbös a haladó erők világméretű nagy küzdelme. Dubfiek elvtárs ezután így folytatta: IIa így akarjuk látni a dolgokat, szélesebb összefüggéseiben, megértjük azoknak a feladatoknak igényességét is, amelyek ebből reánk hárulnak. Nyilvánvaló, hogy nem állhatunk meg félúton, nem riadhatunk vissza a nehézségektől. Ezzel szeretnék válaszolni mindazoknak, akik bizonyára féltik a megújhodási folyamat sorsát. DubCek elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a napjaink-' ban megnyilvánuló nagyfokú aktivitás buzdító ígéret további munkánk számára. Gondolom, a szocialista demokrácia legkomolyabb politikai problémája ma, de az lesz a jövőben is, hogyan érjük el, hogy a polgárok valóban alanyai és ne csak tárgyai legyenek a politikai történéseknek. Ma a legfelsőbb törvényhozó testület elé lép az új kormány programnyilatkozatának tervével, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja akcióprogramjából indul ki. Az akcióprogramot nyílt dokumentumnak tartottuk és tartjuk továbbra is, mert tudatában vagyunk annak, hogy nem tudja teljes mivoltában átfogni a társadalmi tevékenység valamennyi területét és teljes pontossággal megragadni jelenlegi állapotát és jövőbeli szükségleteit. Az akcióprogram — remélem, szabad ezt így kifejeznem — fontos és rendkívül jelentős pontját jelenti a politikai folyamatnak, amelyet átélünk, és amely a szocialista demokrácia teljesebb kifejlődése irányába mutat. Az akcióprogram feladata volt, hogy a kommunista párt, államunk vezető politikai ereje, meghirdesse politikájának új koncepcióját, s ezt tevékenységében a legközelebbi időszakban megvalósítsa. Meggyőződésem, hogy ezt a feladatot az akcióprogram teljesítette és továbbra is teljesíteni fogja, és erre büszkék vagyunk. Az akcióprogram tartalma és egész szelleme ösztönzésként hatott és hat arra, hogy akcióprogramot dolgozzanak ki a különböző szervek és szervezetek valamennyi szinten. A programnyilatkozatok öszszességében kulcshelyzetet foglal el a kormányprogram, melyet a kormány ma a parlament elé terjesztett. Hiszem, hogy a kormányprogram a parlament és a közélet teljes megértésével találkozik, hogy kedvezően fogadjak a szakszervezetek és ifjúságunk, az idősek és a most felnövekvő nemzedék is. Szeretnék nemcsak a kommunistákhoz, hanem köztársaságunk minden polgárához fordulni: csehekhez, szlovákokhoz, valamennyi nemzetiségi csoporthoz, az összes szociális réteghez, fiatalokhoz és öregekhez, férifakhoz, lányokhoz és asszonyokhoz, hogy valóban támogassák a kormányprogramot. DubCek elvtárs ezután áttért a gazdaságpolitikai kérdésekre. Rendkívül fontosnak kell tekinteni a jelenlegi súlyos gazdasági helyzet megoldásával összefüggő kérdéseket és népgazdaságunk jövőbeli sikeres fejlesztésének problémáit. Nem titkolom, hogy ezzel kapcsolatban igen súlyos problémák várnak a kormányra. Induljunk ki abból, hogy már most és a közeljövőben az ország egész közvéleménye igazi tetteket fog várni a kormánytól. Elvárja, hogy a kormány megoldja azokat az alapvető problémákat és követeléseket, amelyeknek megoldását az ország közvéleménye az elmúlt hónapok folyamán kifejezett és jelenleg kifejez. DubCek elvtárs ezután a parlament s a népképviseleti szervek szerepével foglalkozott. Megállapította, a parlament feladata, hogy a kormány és a kormányszervek munkáját ellenőrizze. A parlament egyik alapvető feladata, hogy a kormánnyal együttműködésben készítsen elő és hajtson végre olyan alkotmánymódosításokat, amelyek az új szociális struktúrát tükrözik és teljes mértékben szavatolják a polgárok jogait. DubCek elvtárs ezután az ország egész közvéleményéhez fordult, rámutatva arra, hogy polgáraink, külföldi barátaink nem aszerint fognak megítélni bennünket, hogy init mondtunk, hanem elsősorban aszerint, mit és hogyan cselekedtünk és cselekszünk. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: Önökhöz fordulok, tisztelt képviselők, és önökhöz is, drága polgártársaim, csehekhez, szlovákokhoz és a többi nemzetiséghez, hogy az akcióprogram szellemében szilárdítsák szocialista köztársaságunkat. Önökhöz fordulok, fiatal barátaim, akik igyekeznek érvényesíteni tehetségüket hazánk javára, a tudományos dolgozókhoz és az alkotóművészekhez, a sajtó, o televízió és a rádió munkatársaihoz, a munkásokhoz és parasztokhoz, akik a mindennapi munka terhét viselték és viselik, önökhöz midannyiukhoz fordulok segítségért, ós mindannyiukat aktív alkotómunkára hívom juk meg azt, amit mindannyian kiveszik részüket a ma valamennyi égető problémájának megoldásából, akkor valósíthatjuk meg azt, amit mindannyian kívánunk: a szocialista Csehszlovákia felvirágoztatását. „Bármennyire is paradoxul hangzik ez most: börtönbe egy hamisított távirat alapján kerültem. A táviratban ez állt: Sztálin nem hisz Svobodában. A börtönből azonban valóban Sztálin távirata alapján jutottam ki. Ebben a táviratban ez állt: „Kérem, Svoboda tábornokot engedjék szabadonEgységemmel együtt a Szovjetunióban Sztálin kedvencei közé tartoztam s így sokat elérhettem nála. Megtörtént például, hogy a frontról — még a szokolovol csata előtt — a magyarok ellen akartak bennünket bevetni, de én ezt nem akartam: a németek ellen akartunk harcolni, hazánk felszabadításáért. Gollkov, a voronyezsi frontszakasz parancsnoka erről hallani sem akart, mivel utasítást kapott Moszkvából. Megkértem, hívja fel tehát Moszkvát. Telefonált Sztálinnak — és minden rendbe jött: mentünk a németek elFelújítani az emberek és a történelem becsületét A Csehszlovák Nőszövetség prágai hetilapja, a „Vlasta" április 3-t számában „Felújítani az emberek és történelem becsületét" címmel interjút közölt ludvik Svoboda hadseregtábornokkal és I ose f HuSekkal, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének elnökével. A beszélgetés témája a rehabilitálás. A szerkesztőnek adott válaszokban a két személyiség elmondja, hogyan került sor letartóztatásukra, és milyen körülmények folytán kerültek ismét szabadlábra. Olvasóinkat bizonyára érdekli, mit válaszolt a kérdésre Ludvik Svoboda hadseregtábornok — akit hazánk népe a köztársaság élére állított. Idézzük a Vlastát: len. Sok Ilyen dolog történt akkor. De térjünk vissza az ötvenes évekhez. Néhány napos bebörtönzés és kihallgatás után beJött a cellámba Bacílek, s azt mondta, minden rendben van, engem a többiek akartak bemártani, hogy ne egyedül legyenek a bajban — és hogy a pártvezetés hisz nekem. Megkérdeztem tőle, miképpen egyeztethető ez össze azzal a ténnyel, hogy most Itt ülük. Hogy állítólag attól féltek, nehogy megszökjek vagy öngyilkosságot kövessek el. Erre azt mondtam: ehhez vagy őrültnek vagy bűnösnek kellene lennem. Arról, hogy nem vagyok őrült, hatóságilag is meggyőződhet és ha bűnös lennék, akkor valamennyieteknek — neked, Gottwaldnak és Zápotockynak Is Itt kellene ülni." Hogy került sor a rehabilitációra? „Hruscsov elvtárs szólt érdekemben — látja, milyen bonyolult minden — és így rehabilitáltak a párt X. kongresszusán." Arra a kérdésre, hogy „Jelenleg talán még el sem tudjuk képzelni, hogyan hozzuk helyre a sérelmeket?" így válaszolt: „Jó, hogy végre ma már teljesen nyíltan lehet beszélni mindenről és ugyancsak jő, hogy az egész megújhodási folyamatot az ész, nem pedig a szenvedély Irányítja". (smj Nem hátrálhatunk meg az akadályok elől — Beszélgetés Josef Srmkovskf elvtárssal, a Nemzetgyűlés elnökével. A megújhodási folyamat és a magyarság nemzetiségi jogai — Turczel Lajos írása Befejezetlen krónika — Beszélgetés dr. Vladimír Clementls özvegyével A rezolűció — Bábi Tibor írása Az út végén — Moyzes Ilona elbeszélése 196B. IV. 25.