Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-23 / 112. szám, kedd

ŕ­A FESTŐ VISSZAPILLANT... RENATO GUTTUSO művei prágai tárlatának margójára szicíliai Sajátos Ize és zamatja vari Guttuso Jelenlegi prágai kiállí­tásának. Ez a harminchat olaj­festmény és vagy hatvan rajz meg akvarell, amely egytől egyig az 1966-os esztendő fo­lyamán Jött létre, ugyanis nem más mint egy önéletrajzi cik­lus. A festő egy pillanatra meg­állt, visszapillantott emberi és művészi múltjára, s megpróbál­ta megteremteni azt, ami az irodalomban már évszázadok óta élő hagyomány, a festészet­ben azonban mindmáig isme­retlen valami (talán Picasso életművében villannak fel itt­ott az ilyen utalások), meg­próbálta ecsettel és rajzceruzá­val megteremteni egy festő „emlékiratait". Hogy ez a Gut­tuso-experimentum mennyire is új valami, azt már maga az a tény is bi­zonyltja, hogy e kép­ciklussal kapcsolat­ban kénytelen vagyok a kimondottan irodal­mi kifejezést, az „em­lékiratot" használni. Sajátos és szokat­lan valami ez az ön­életrajzi képciklus, de ha valakinél érthető és megokolt, akkor Rcnato Guttusónál kétszeresen érthető, mivel művei minden időben szorosan össze­függtek hazájának és az 5 életének legfon­tosabb eseményeivel, s ezek ugyanakkor tár­sadalmi jelentőségűek is voltak. A szicíliai születésű festő a Pa­lermo szomszédságá­ban fekvő Bagheria községben töltötte gyermekkorát, sze­gény, földhözragadt parasztok között és az ősrégi Palagonia villa tőszomszédságá­ban, amely évszázados parkjá­val és mesebeli szörnyetegeket ábrázoló barokk szobraival ép­pen olyan termékenyltően ha­tottak a kis Renato érzékeny lelki világára, akárcsak a fa­lusi szekérgyártó rikítószínek­ben játszó kétkerekű szicíliai kocsijai. Apja a filantrop ag­rármérnök jogásznak szánta te­hetséges fiát, aki azonban 1931­- ben végleg hátat fordít a jogi tudományoknak és ettől kezd­ve csakis a festészetnek él. Renato Guttuso elejétől fog­va ellensége a fasizmusnak. Ezért is fordít hátat a fasiszta rendszert eunuch módjára ki­szolgáló futurizmusnak, vala­mint a hideg, hivatalos és ha­zug novecento kifejezéstelen művészetének. Példaképet az európai festészet nagy múltjá­ban keres és talál. Caravaggio és az olasz barokk, a franciák: Gericault, Delacroix, Courbet és Daumier, Cézanne és van Gogh, de főleg Matisse és Picasso azok, akik erősen hatnak fejlő­désére és tökéletesítik képei­nek nyelvezetét. Am ugyanak­kor festészetében van valami, ami a mexikóiakra, elsősorban Orozco művészetére emlékez­tet. Guttuso képei, melyeket eleinte az expresszionizmus lá­zas nyugtalansága jellemez (igaz, ez az expresszionista komponálási és kifejezési mód­szer életműveiben újból meg új­ból visszatért) és helyenként durván elnagyoltak a kor tra­gikumának adnak hangot. Har­minchétben festi meg Goya hí­res képének hatása alatt a Vi­déki sortüzet, s ezt Federico Garcia Lorca emlékének szen­teli. A fasiszta kritika ekkor kezdi el hajszáját ellene és amikor a Keresztrefeszítés cí­mű képe 1942-ben Bergamoban díjat nyer, Mussolini rendőrfal­kája az illegalitásba kénysze­ríti a festőt, aki az olasz el­lenállási mozgalomhoz csatla­kozik. Ecsetéhez azonban itt is hü marad. Negyvennégyben megfesti a Gott mit uns című, megrázó képsorozatot, s ebben, mint szemtanú a Fosse Ardea­tineában ártatlanul kivégzett háromszáz honfitársának bor­zalmas haláltusáját örökíti meg... Nem véletlenül, szükségsze­rűen soroltam fel a mostani prágai tárlattal kapcsolatban ezeket az életrajzi adatokat. Renato Guttuso jelenleg itt lát­ható képei ugyanis, mint aho­gyan azt már elöljáróban em­lítettem, színes és plasztikus visszaemlékezésének és újból meg újból felelevenítik emberi és művészi pályafutásának egyes mozzanatait, s ezek a mozzanatok minden esetben ké­pek, gyakran régi, híres képek­nek visszatérő emlékei, illetve képeinek motívumai. A tárlat legszebb képei közé határozottan a mély, harcos humanizmussal telített Kereszt­refeszítés tartozik, amely nem más mint a Bergamoban 1942­ben díjat nyert nagy vásznának felvillanó emléke. Régi élmé­nyek és emlékek, színes, de ugyanakkor gyötrő tükre a Pi­casso Guernicaját idéző alkotá­sa, A háború győzelme, ahol a guernicai lófej mellett ott lát­juk Franz Marc és František Kupka víziót, valamint a varsói ghetto halálbakészülő vézna kis ÍM Wm Guttuso: Palagonia zsidógyerekének e tárlaton többször is visszatérő sziluett­jét is. Nem kétséges, hogy mind tartalmilag, mind pedig formai­lag, a Keresztrefeszítéssel együtt éppen ez a festmény al­kotja a kiállítás csúcspontját. Vagy talán mégsem? Hiszen a tragikus Fossa Ardeatina vagy még Inkább a nyugodtszépségű és mégis lenyűgöző Fehérha­risnyás nő (alcíme: Hódolat Courbetnek) elfeledhetetlen él­ményt jelent a tárlat látogató számára. És ha a „Nap és van Gogh füle, Seurat, Cézanne, Pi­casso" című festményt vesszük szemügyre, mely a nevezettek alkotásainak montázsából állt össze, (ezúttal is Guttuso tisz­teletadását kell benne látnunk, aki ilyen módon nyilvánítja ki nagyrabecsülését mestereivel szemben), mondjuk meg őszin­tén, ez a kép éppolyan megra­gadó, mint a Szerelmesek cik­lusa vagy a Maffia bűntettei című képéhez készült tanulmá­nyai és a gyermekkor szépsé­geit, rémüléseit idéző Palago­nia sorozat. Érdekes, hogy Renato Guttu­so modern és színekben tobzó­dó, nem egyszer a fauveisták színskáláját Igénybevevő művei mellett (Vörös felhő, Kocsik festője) vállalja azokat a fény­képszerű naturalisztikus képe­ket is, amelyek minden fejlő­dési fokán, minden változása ellenére vissza, visszatérnek (Metafizikus éj 1940-ben, G. Guttuso, az agrármérnök stb.J. Nem találkozunk viszont a há­ború utáni monumentális ké­peinek emlékével.). Szicíliai Földnélküli Jánosok honfogla­lása Csata az Ammiragliói Híd­nál, melyen Garibaldi emléké­nek áldoz) I A nagy olasz realista festő, aki a háborús évektől kezdve tagja az Olasz Kommunista Pártnak, jelentős alakja a mai olasz festészetnek, de nem egyedülálló és elszigetelt jelen­ség, amit a fiatalabb festő­nemzedék (Manzú, Fazzinistb.) figuratív festészete is bizonyít. Művében szerves egységben nyilvánul meg művészi és em­beri magatartása és alkotói programjának irányvonala is tö­retlen. „A ma művészetének az igazság keresésében szabadság­ra van szüksége, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a világon élve, maga is teremtője a világnak", mond­ja Guttuso. És művészeti hit­vallásához híven alkotja nagy­szerű műveit, ahogy ezt a je­lenlegi tárlat is igazolja. BARSI IMRE ÉPtuiiiffl Á világmindenség rejtélye — a quasar Ha az égboltot rádióteleszkóppal vizsgáljuk a méteres hul­lámhosszak tartományában, kétféle jelenséggel találkozunk. Az egyik a folytonos háttéremisszió, amely részben a mi galak­tikánkból, részben extragalaktikus forrásokból származik, a másik csoportba pedig a "néhány ivpercnyi vagy annál kisebb kiterjedésű kompakt források tartoznak. Körülbelül 8000 ilyen kompakt forrást fedeztek fel mostanáig, de csak néhány száz nagyobb intenzitásút vizsgáltak meg részletesebben. Ezek kö­zül néhány a mi galaxisunkban van és szupernóva kitörések maradványa. Sok rádióforrást halvány ga­laxissal lehetett azonosítani, amelyek távolságából azt kö­vetkeztethetjük, hogy ezek rá­dióemisszióia igen nagy, bizo­nyos esetekben milliószor na­gyobb, mint a Galaktika, az Androméda-köd, vagy más kö­zeli galaxis sugárzása. Ezeket a nagy teljesítményű forrásokat nevezik rádiógalaxisoknak. Ml A QSS? Nagyfelbontóképességű mű­szerekkel számos olyan forrást is észlelnek, amelyek sok eset­ben csillagszerű optikai objek­tumokkal azonosíthatók , ezért nevezték el őket quasistellar forrásoknak (QSS), vagy rövi­den quasaroknak. Br. Sandage szerint ezeknek az objektumok­nak z optikai spektrumában olyan vonalak találhatók, ame­lyeket csak igen nagy vörös­eltolódással tudunk magyaráz­ni. Ennek a vöröseltolódásnak az eredete még vitás. A legva­lószínűbb magyarázat az, hogy az univerzum általános tágulá­sából származó Doppler-effek­tus okozza és a quasarok nagy távolságban helyezkednek el. Néhány csillagász véleménye zerint a QSS-ek lokális jellegűek és nincsenek a Tejútrendszeren kívül, hogy ne kelljen feltéte­lezni az igen nagy rádió, op­tikai és ibolyántúli emissziót. Ebben az esetben a vöröseltoló­dásra azonban más magyaráza­tot kell keresni. A szakembe­rek nagyrésze mégis azt a né­zetet vallja, hogy a quasarok nagy távolságban vannak. Az észlelések alapján több módon tudják mégkülönböztet­ni a quasarokat és a rádiőgala­xisokat, mégis nehéz éles ha­tárvonalat húzni közéjük: több forrás olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alapján mindkét osztályba sorolható. A legnagyobb teljesítményű rádiógalaxisok által kisugárzott energiát 1061 erg nagyságren­dűnek tételezzük fel, ennek kel­lene felszabadulnia a sugárzást kibocsátó galaxisban. Ha vi­szont a quasarok vöröseltoló­dását kozmológiai eredettel ma­gyarázzuk, akkor a legerősebb forrásokból származó emisszió mértéke szintén ilyen nagyság­rendű energiákra utal. KOZMOLÓGIAI INTERPRETÁCIÓ 1964 kezdetén még csak 9 quasart ismertek, jelenleg pe­dig több száz objektumról bebi­zonyosodott, vagy gyanús, hogy ilyen típusú forrás, és még tet­szés szerinti sokat találhatunk, állítja Allan R. Sandage, a Cor­nell University kutatója. Sze­rinte is quasarok mibenléte még rejtély. Léteznek azonban olyan tények, amelyek azt mutatják, hogy a quasarok részt vesznek az univerzum általános expan­ziójában. Egyebek között a quasarok gyors fényváltozása az oka an­nak, hogy egyes csillagászok kételkednek az észlelt vörös el­tolódások kozmológiát magya­rázatában. A kérdés még jelen­leg sincs eldöntve. A folyó vita olyan, mint egy 1920-as, régi film felújítása. A téma ugyan­az, csak a szereplők mások. Eredeti verzióban a történet középpontja a galaxisok távol­sága volt. Ma a quasarok áll­nak a középpontban. Helyi jel­legűek-e ezek a források, vagy a Hubble távolságnál helyez­kednek el? (E. P. Hubble ame­rikai csillagász a Wilson-he­gyi obszervatóriumban műkö­dött; kutatómunkája főleg a kozmikus ködökre, a csillag­tendszerekre és a velük össze­függő kozmológiai kérdésekre terjedt ki.) Most is szükség lenne egy olyan döntő kísér­letre, mint akkor A quasarokra vonatkozó meg­válaszolatlan kérdések tehát: 1. mik ezek az objektumok való­jában?; 2. hol helyezkednek el?; 3. hasznosak-e? A harma­dik kérdés két területet érint. Hasznosak és érdekesek-e a quasarok a fizikában mint új jelenségek, amelyek a részecs­kéknek és tereknek különleges feltételek mellett megvalósuló viselkedéséről mondanak vala­mit? Másrészt a quasarok len­nének-e nagy vöröseltolódásuk­kal azok az objektumok, ame­lyek a csillagászatban és a koz­mológiában (a világegyetem tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány) mint a múltban égő távoli jelzőtüzek, megvilágítják a fejlődés és kez­det problémáit? Erre a kérdés­re a valószínűleg mindaddig nem adunk választ, amíg az el­ső és második problémát meg nem oldottuk. Számos probléma veszi tehál körül az univerzum rejtélyes alakulatait — a quasarokat. Nem tudjuk, stabil képződmé­nyek-e, vagy valamilyen kozmológiai folyamat megnyilvánu­lásai. Valójában helyük és távolságuk is ismeretlen. Az alap­vető rejtély azonban: honnan származik energiaforrásuk? Mi­lyen a quasarok fizikája, amely a most napvilágra jövő gyö­nyörű és bámulatba ejtő tények okozója? Ezek a kérdések idővel kétségtelenül tisztázódnak, de addig az elméleti embert gondolkozásra, az észlelőt pedig távcsövé­nek magányos csendjéhez vezetik, hogy segítsenek megfejteni a legnagyobb rejtélyt, a teremtés tudományos történetét, amely a galaktikus rendszerek és elődeik fejlődésén keresz­tül tárul fel. (ah| A TUDOMÁNY FANTOMJAI A lexikon és az Értelmező Szótár szerint fantom egyaránt jelent képzeletbeli alakot, agyré­met, rémképet — és ábrándot, álomképet. De van egy harma­dik jelentése is a fantomnak: orvosi célokat szolgáló alak, modell. Semmelweis életrajzából tud­juk, hogy valaha az orvostan­hallgatók és bábák elméleti ok­tatását, sőt a szülés folyamatá­nak bemutatását is fantomok­kal végezték: rongyból készült és kóccal kitömöt primitív bá­bákon gyakorolhatták a szülés levezetését és a fogós műtéte­ket. Időközben a fantomok Jelen­tősége alaposan megváltozott. Nemcsak azért, mert a mesék rémalakjai filmre és képernyő­re kerültek, hanem mert a rongy és a kóc helyét is mű­anyagok foglalták el. És a fan­tomok — a nagyon is kétes ér­tékű „helyettesítő" szerep után — ma már nagy jelentőségű, tu­dományos kísérletekre, méré­sekre adnak lehetőséget. Ezt elsősorban az teszi lehe­tővé, hogy bizonyos műanyagok tulajdonságait pontosan ismer­ve például tudjuk, hogy milyen mértékben bocsátják keresztül a különféle ionizáló sugarakat. Megformálhatunk tehát belőlük tetszés szerinti emberalakokat — fantomokat — és megmér­hetjük, miként hatolnak át raj­tuk a röntgen- vagy egyéb sugarak. A sugárvédelem egyik kényes kérdése: a terhes nők, Illetve a magzatok esetleges sugárár­talma. Sokféle elméleti számí­tás készült már arról, hogy mi­lyen mennyiségű elkerülhetet­len — ún. háttérsugárzás — éri a terhes anyát és a terhesség melyik időszakában tilos min­den további besugárzás, vagy mi a mégis megengedhető su­gárdózis. A számítások gyakorlati alá­támasztására készítettek fanto­mot Budapesten, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregész­ségügyi Kutató Intézet munka­társai. Műanyagot használtak niie a célra, azzal utánozták a testszöveteket, a medence kör­nyékének részeit. A szétszedhe­tő és variálható fantom anya­gának sugáráteresztő tulajdon­ságai arányosak és egybevethe­tők az élő emberi test hasonló tulajdonságaival. Az alak al­kalmas a nem terhes, Illetve a terhesség különféle szakaszai­ban levő női test utánzására. A fantomba színezett anyagból építették be a magzatot és az anyag furataiba mérőműszere­ket helyeztek. Ily módon értékes tapaszta­latokat szereztek. Pontos ada* tok birtokéba jutottak arról, hogy a különféle módszerrel végzett röntgenátvilágltások és felvételek esetén milyen sugár­mennyiség érheti a magzatot. E vizsgálatok alapján egyebek között felülbírálhatják a rönt­genezéssel kapcsolatos óvó­rendszabályokat és megszab­hatják a további teendőket, pél­dául azt, hogy milyen módsze­rekkel csökkenthető a sugár­terhelés. 1968. A kanadai légelhárító egységek olyan kamerát használnak, amely képes érzékelni egy futball-labda nagyságú testről ív. 23 visszaverődött fényt akár 25 ezer mérföld, azaz kb. 40 ezer kilométer távolságból. Ilyen berendezéssel követik egyebek » között a mesterséges holdak pályáját is. A képen a kanadai Cold Laké támaszponton működő ilyen kamerát látjuk. ^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom