Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-22 / 111. szám, hétfő

Szívből köszöntjük Ludvik Svoboda közkársasági elnököt Szlovákia fővárosában Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava 1968. ápríKs 22. Hétfő • XXI. évfolyam, 111. szám # Ara 40 fillér Befejeződött a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencia CSELEKEDJÜNK MEGFONTOLTAN Üzemeinkben a demokratizá­lódási folyamat sokkal erőtel­jesebb, mint a falvakon — mondotta felszólalásában Šte­fan Vician, a galántai Járási pártbizottság titkára. Nem ta­gadhatjuk, hogy egyes gazda­• ságl vezetőket, funkcionáriuso­kat meglepett a gyorsan kibon takozó aktivitás. A dolgozók el­^ sősorban a gazdasági életben V és az üzemekben tapasztalható hiányosságokat bírálják. Kö­vetelték, hogy a pártszervek foglaljanak állást a felvetett kérdésekkel kajjcsolatban. Ez megtörtént. A párt akcióprog­ramja sok nyitott kérdésre ad választ, szükséges tehát, hogy ennek alapján lássunk hozzá a problémák megoldásához. Járá­sunkban — mondotta — a la­kosság 43 százaléka magyar nemzetiségű, ezért a nemzeti­ségi kérdés rendezése számunk­ra is fontos. Az utóbbi hetek­ben mindkét részről elhangzot­tak olyan vélemények, amelyek­kel nem érthetünk egyet. A de­mokratizálódási folyamatot a párt indította el, s szerintem a nemzetiségi kérdés megoldá­sában is a pártnak kell az élen járnia. A jogos követeléseket • az akcióprogram alapján is kommunistákhoz illő talelős­séggel kell megoldani. A jövő­ben a járási pártbizottságnak sokkal nagyobb gondot kell for­dítania a pártaktíva irányítá­sára és eszmei felkészültságé­nek növelésére. Ez egyik elő­feltétel, hogy a pártszervezetek vezető szerepet töltsenek be minden munkahelyen Ss a de mokratizálódási folyamatban is. Dr. Gustáv Husák miniszter­elnök-helyettes felszólalásában aktuális politikai kérdésekkel foglalkozott, s véleményt fűzött a vitában elhangzó felszólalá­sokhoz. A jelenlegi időszakban nem szabad csodálkoznunk, ha egye­sekuek helytelen a véleménye, mert éppen arról van szó, hogy demokratikus alapon vitassuk meg az elképzeléseinket, és a gondolatok küzdelméből a leg. jobb elgondolások kerüljenek ki győztesen. Ha feltételezzük, hogy az emberek okosak, ta­pasztaltak, és megértik, kiérzik ebből a vitából, hogy kinek a véleménye helyes, akkor azt is hinnünk kell, hogy pártunk az új vezetőségével az élén ebben a vitában képes lesz meggyőz­ni az akcióprogramban foglalt elgondolások helyességéről a lakosság döntő többségét. Azt hiszem, hogy ez lényeges kér­dés. Meg kell szoknunk, hogy az elvtársaknak és a lakosság­nak nem mindig az lesz a vé leménye, mint egy felelős funk­cionáriusnak, és hogy ezt a véleményüket el is mondják. Ez jelenti az újat a mai helyzet­ben, és ez arra kényszerít ben­nünket, hogy az új feladatok­hoz megfontoltan, új módsze­rekkel nyúljunk hozzá. Husák elvtárs a rehabilitáció­ról szólva hangsúlyozta, hogy ezt a folyamatot nem értelmezi mindenki egyformán. Most, ké szül a rehabilitációról szóló törvény, amely kezességet je­lent az igazságtalanságok jóvá­tételére. Hangsúlyozta, hogy a deformációkat a legtöbbször nem azok idézték elő, akiket a nagy tömeg látott — pl. az itélőbírók, — hanem a párt és a közbiztonsági szervek néhány vezető funkcionáriusa. Ezért a felelősségrevonás során igaz ságosan kell eljárni. Azt is meg kell állapitanunk, megenged­hető-e, hogy azok, akik felelő­sek a súlyos törvénysértésekért, továbbra ls a Központi Bizott­ság és egyáltalán a párt tag­jai lehetnek. A föderációs ál­lamformáról szólva kitért a nemzetiségi kérdésre is. — A délvidékről levelek és hírek érkeznek arról, hogy mindkét részről nagy érzékeny­ség tapasztalható. Elismerem-, hogy az embereknek, mind a szlovákoknak, mind a magya­roknak joguk van kifejezni a véleményüket. De azt kellene ajánlani, hogy ezekben a kér­désekben a kölcsönös türelmes­ség elve érvényesüljön. Dél­Szlovákiában a szlovák és a magyar lakosságnak továbbra is együtt kell élni. Leülünk majd, és megvitatjuk ezeket a kérdéseket demokratikus ala­pon, a szlovák és a magyar la­kossággal egyaránt, és a kér­dést megoldjuk. Ma még korai volna arról beszélni, hogy mi­ként. Az emberek hadd mond­ják el véleményüket. De árta­na az ügynek és a köztársaság­nak, ha mindkét részről kiéle­ződnének az ellentétek, és megakadályoznák a közös po­litikai munkát. Husák elvtárs felszólalása be­fejező részében a kommunisták felelősségéről beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a pártszervek és a párttagok jobban hallassák sza­vukat, álljanak ki a helyes ja­vaslatok mellett, de ugyanak­kor ne engedjék el szó nélkül a helytelen állásfoglalásokat, ős érvekkel győzzék meg iga­zukról a tömeget. Nagy érdeklődéssel hallgat­ták meg a konferencia résztve­vői Josef Borúvka mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisz­ter felszólalását. Válaszolt a vitában elhangzott kérdésekre, majd hangsúlyozta, hogy a fel­gyülemlett problémákat a me­zőgazdaságban ls fontossá­guk sorrendjében kell megol­dani. Ezt ma mindenkinek tu­datosítani kell. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság nem se gítséget kér a népgazdaság többi ágazatától, hanem azt kö­veteli, hogy minden ágazat tel­jesítse a társadalmi érdekekből eredő kötelességét, mert csak akkor lehet egyenjogú partnere a mezőgazdaság a többi ágazat­nak. A háromnapos tanácskozáson kevés felszólaló foglalkozott a kerületi pártbizottság munká jának értékelésével. A legtöb­ben az aktuális politikai és gazdasági kérdésekről beszél­tek, és az akcióprogram gya­korlati megvalósítását sürget­ték. A küldöttek titkos szava­zással megválasztották az új kerületi pártbizottságot és el­lenőrző bizottságot. Módosítá­sokkal elfogadták a határozati javaslatot, valamint a konfe­rencia állásfoglalását. Az új ke­rületi pártbizottság első ülésén titkos szavazással megválasz­totta az elnökség tagjait és a titkárokat. A kerületi pártbi­zottság vezető titkárául La­dislav Ábrahám elvtársat vá­lasztották meg. Ojból titkárrá választották Štefan Jonast és Gejza Šlapkát. Az új kerületi bizottság úgy határozott, hogy a negyedik titkárt a bizottság következő ülésén választják meg. A háromnapos konferen­ciát legjobban Dubček elvtárs szavai jellemzik, aki a konfe­rencia befejezésekor kijelen­tette: „Az embert jó érzés tölti el, hogy a bratislavai városi és kerületi pártkonferencia meg­tartotta azt az irányvonalat és állásfoglalást, amelyet a múlt­ban is képviselt. — cs — Ellentét az amerikai kormány szavai és tettei között A VDK LELEPLEZI AZ USA FONDORLATAIT Hanoi — Hivatalos körök ér­tesülései szerint a hanoi kor­mány nem fogadja el az Egye­sült Államok manőverezését a tárgyalások helyét illetően. Ha­noi már kétszer tanúsított jó­akaratot, először akkor, amikor elfogadta a kapcsolatok felvé­telére vonatkozó javaslatot, an­nak ellenére, hogy az Egyesült Államok nem szüntette be vala­mennyi katonai akcióját a VDK ellen, másodszor akkor, amikor elismerte az Egyesült Államok ellenvetéseit Phnompenh ellen, és olyan helyet javasolt, ahol az Egyesült Államoknak nagy­követsége van, azaz Varsót. Az amerikai kormány jóakarata csak látszólagos volt. A bombá­zások korlátozása csupán azt jelenti, hogy kisebb területet tá­madnak, viszont a támadások intenzitása egyre nagyobb. Ez nem arra vall, hogy az Egyesült Államok őszintén törekszik a béketárgyalásokra. Washington tettei és szavai szöges ellentét­ben állnak. Azt az ellenvetést, hogy Lengyelország azért nem alkalmas a tárgyalásokra, mert nem semleges, maga Rusk is megcáfolta, amikor Olaszorszá­got, Belgiumot, Pakisztánt és Japánt javasolta. Lindsay, New York polgár­mestere élesen elítélte az ame­rikai kormányt a tárgyalások körüli huzavonáért. Hangsúlyoz­ta, ha Johnson egyszer megígér­te, hogy bárhol hajlandó tár­gyalni-, szavát nem szegheti meg. LUDVtK SVOBODA HADSEREGTÁBORNOK, A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE MICHAL STEMR: A parancsnok Munkatársunk, dr. Michal S t e m r ezredes a második világháború véres időszakában a keleti fronton LUDVlK SVO­BODA tábornok parancsnoksága alatt harcolt a hitleristák el­len. Azóta több mint húsz esztendő telt el, de emlékei nem fa­kultak ... Buzuluk 1941-et mutat a naptár ... Há­rom éve pusztul az ember a bor­zalmas, kegyetlen háború pok­lában ... December végén érkezik Svo­boda alezredes Buzulukba, az Urál délnyugati részén fekvő kis városba és utána egyre-más­ra érkeznek az első csehszlo­vák katonák. Az alezredes rend­kívüli hozzáértéssel kezdi meg a szervezést. Az első harci fel­adatot a híradósok kapják: tele­fonösszeköttetést teremteni az alakulat parancsnoksága, a he­lyi szovjet és a helyőrség pa­rancsnoksága között. A hőmérő negyven fokot mutat — fagy­pont alatt. Kesztyű nélkül, csu­pasz kézzel dolgozunk. A buzu­luki első telefonvonal építésé­nek nyomait még ma is őrizzük az ujjainkon. Az első zászlóalj fegyverei 1942 novemberének egyik bo­rús, esős napján sorakoztunk fel a buzuluki Pervomájszka utca laktanya hatalmas udva­rán. Előttünk fegyverek: ágyúk, aknavetők, gépfegyverek, pus­kák, géppisztolyok, lapátok, gázálarcok, tábori telefonok és pisztolyok. Egy lövész zászló­alj teljes felszerelése. önkéntelenül visszaemlékez­tem a tarnopoli lövészárkokra. ... Ott álltunk egyenruha nél­kül, mezítláb, az őrségnek nem volt fegyvere, puska helyett do­rongokkal szerelték fel őket. . „Ez minden, amit a lengyelek adhatnak" — mondta akkor Svoboda alezredes. Néztem, amint előttünk állt, a haja mintha még fehérebb lett volna ... „Katonák! A szovjet hadse­regtől fegyvereket kaptunk, a legjobb fegyvereket! Ugy kell velük harcolni, hogy helyt áll­junk a hitleri megszállók elleni küzdelemben!" Az ezredes felemeli a gép­pisztolyt és megcsókolja . . . A fronton Megkezdődik a negyedik há­borús esztendő .,, A hólepte ukrán síkságon ro­bog a vonat. Néhány nappal ez­előtt még harc tombolt ezen a tájon. Hol vannak az emberek, akik itt éltek, a gyermekek, akik Itt születtek, a lányok, akik itt nyújtották csókra ajku­kat? A romok közül felszálló fe­kete füst nem ad választ a gyöt­rő kérdésekre. Szeretnénk mi­előbb találkozni az ellenséggel. Vidám és szomorú nótákat éne­kelünk a távoli szülőföldről. A vagon falán világít jelszavunk: „Svobodával a szabadságértl" Svoboda ezredes sorra láto­gatja a vagonokat, beszélget a katonákkal, akik jelenlétében közvetlenné válnak . .. „öljétek meg a hitleristákat, öljetek meg minden nácit, mert a mai német őrvezetőből később egy új Hitler lehet..." Szokolovo A Szovjet Tájékoztató Iroda 1943. április 2-án kiadott jelen­tése: „A front egyik szakaszán folytat harci tevékenységet a Szovjetunióban megalakult csehszlovák egység, Svoboda ezredes parancsnoksága alatt. Az alakulatot Harkovtól délre az ellenség 60 tankja és egy géppisztolyos zászlóalj támadta meg. A csehszlovák katonák éj­jel-nappal harcoltak az ellen­séggel és a hitleristák minden támadását visszaverték. Tizen­kilenc német tankot és négy­száz géppisztolyos nácit meg­semmisítettek. A Harkov—Szo­kolovo-i harcokban tanúsított bátor magatartásért az 1. Cseh­szlovák Gyalogos Zászlóalj több mint 80 tagját szovjet és cseh­szlovák érdemrendekkel, Svobo­da ezredes zászlóaljparancsno­kot pedig Lenin-renddel tüntet­ték ki ..." A Dnyeper jobb partján 1943 novemberének egyik reggelén köpenyünkbe burko­lózva hallgattuk az ágyúk dör­gését. Ilyen erős ágyúzást még nem hallottunk. Svoboda ezre­des, a Csehszlovák Hadtest pa (Folytaiéi • 2. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom