Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-12 / 102. szám, péntek

A nemzetiségi iskolák időszerű kérdései Beszélgetés MÓZSI Ferenccel Mivel a demokratizálódási folyamat, a csehszlovákiai magyarság politikai, gazdasági és kulturális kiegyenlítődésének kérdése szorosan összefügg a csehszlovákiai magyarság műveltségi szintjével, szerkesztőségünk néhány kérdéssel fordult MÓZSI FERENCHEZ. 23 1968. V. 11 • A CSEMADOK Központi Bizottságának, a CSKP KB Januári határozatával kapcsolatos állásfoglalásában Jelentős helyet foglal el az Iskolaügy kérdése. Hogy ítéli ezt meg, Mózsi elvtárs? — A politikai, gazdasági és ökonómiai egyenjogúság megfelelő műveltség és hozzáértés hiányában üres frázis. A csehszlovákiai magyarság politikai egyenjogúságához nemcsak részarányának, de szakképzettségének megfelelően kell részt vennie mind a választott, mind pedig a végrehajtó szerf

ic munkájában. Az 1945—46-os lovákiai sajtó ezt — negatív éremben ugyan — igen jól tudatosította. Több alkalomból is papírra vetették a gondolatot: ha „meg akarják oldani" a magyarság kérdését, úgy elsősorban értelmiségétől kell őt megfosztani. Az eredményt mindnyájan ismerjük. 1948-ban alig volt magyar értelmiség. Ehhez a helyzethez képest nagy utat tettünk meg. Ha azonban az országos átlaghoz viszonyítjuk helyzetünket, akkor nem lehetünk elégedettek. • A szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság műveltségi szintjét összehasonlítva milyen következtetést vonhatunk le? A népszámlálás adatai szerint a szlovák nemzetiségű lakosság 2,1 százaléka, a magyarság 1,4 százaléka rendelkezik általános középiskolai végzettséggel. Szakiskolája viszont a szlovák nemzetiségű lakosság 4,2 százalékának, a magyar nemzetiségűek százalékának van. A legnaJjobb szintkülönbség a főiskolai végzettségűeknél észlelhető. A szlovák nemzetiségű lakosság 1,8 százaléka, a magyar nemzetiségűeknek pedig 0,5 százaléka rendelkezik főiskolai képesítéssel. Az 1961. évi helyzetet tükrözi, s azóta valószínűleg már kisebb változások történtek. • A Jelenlegi Iskolahálózat mikorra küszöböli kl a műveltségi szintnek ezeket a különbségeit? — A csehszlovákiai magyar dolgozóknak a cseh vagy a szlovák nemzetiségű lakosságtól eltérő szociális összetétele, az iparban, a közszolgáltatásban és a közigazgatásban foglalkoztatottak lényegesen kisebb számaránya, alacsonyabb műveltségi színvonala, más, hazánk többi népétől eltérő történelmi fejlődése, a paraszti munka domináló jellegéből eredő mentalitása és minden valószínűség szerint még egész sor más, ez Ideig egyenlőre nem teljesen ismert tényező eredményeként a csehszlovákiai magyar tannyelvű Iskolák hálózatának struktúrája ís eltérő a szlovákiai iskolákétól. Ha szlovákiai tanulók számát száz százaléknak vesszük, akkor ebből a magyar tannyelvű óvodában 10,3 százaléka, az alapiskolákban 9,4 százaléka, a középiskolákban 7,8 százaléka tanul. Ezek az adatok szemléltetően mutatják, hogy viszonylag az óvoda a legnépesebb magyar tannyelvű iskolatípus. Kevésbé látogatottak az alapiskolák és még kevésbé a középiskolák. Ha a magyar iskolák tanulóinak számát a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság számához (a 12,4 százalékhoz) viszonyítjuk, és figyelembe vesszük az itt élő magyar nemzetiségű lakosság demográfiai adatait, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar tannyelvű iskolákat látogató tanulók száma és az abszolút ideális arány (1:1) között [tehát, ha a népszámlálási adatok szerint minden, magát magyar nemzetiségűnek vallott család magyar Iskolába adná gyermekét) nincs nagyobb aggodalomra okot adó különbség. Ez a különbség a kisebbségeknél világszerte megvan, illetve még nagyobb. Aggasztó viszont a másik tény, hogy az óvodai szinten a demográfiai különbségeket számba vevő eltérés csak 1,2 százalék, alapiskolai szinten 1,87 százalékos, középiskolai szinten viszont már 2,8 százalékos. Az iskolaügy jelenlegi hálózata emiatt tehát még hosszú távon sem oldja meg műveltségi szintek között meglévő különbségek kiegyelítődését. • A közvélemény szerint a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolai hálózat leggyengébb pontja az óvoda. Mivel magyarázza ezt? — Az elmúlt években sok mindenről nem tudtuk kellőképpen tájékoztatni a közönséget. Ennek tulajdonítható, hogy a köztudatban a 60-as évek helyzete él. Ezért néhány szóval szeretném Ismertetni a nemzetiségi iskolák terén az elmúlt 8—9 év alatt tett lépéseinket. A 60-as évek elején a legfontosabb probléma az alapiskolák hálózatának kiszélesítése és megerősítése volt. Ezzel párhuzamosan legfontosabb feladatunk a kilencéves alapiskolák tankönyvekkel, módszertani segédkönyvekkel, segédeszközökkel, diafilmekkel való ellátása volt. Ezen a téren kétségtelenül jelentős eredményeket értünk el. A magyar tannyelvű alapiskolák anyagi ellátása általában megfelel a szlovákiai szintnek és a többi szocialista országok mércéjével mérve is jónak mondható. így sikerült stabilizálni alapiskolai szinten a magyar tannyelvű oktatást. A következő lépés az óvodák hálózatának kiépítése volt. • Ha nem tévedek, erre az Időszakra esik például az 0j Szó hasábjain annak idején tárgyalt „füleki óvoda", s később a kálnai óvoda ügye is? — Persze, a többi „füleki esetről" már nem írhattunk. Több mint háromévi, nem kis erőfeszítést követelő munkával azonban sikerült elérni, — ahogy azt a fent közölt adatok is bizonyítják — a magyar tannyelvű óvodák hálózata sűrűségének szlovákiai szintjét. Ezzel párhuzamosan sikerült Jelentős mennyiségben kiadni, illetve Magyarországról behozni az óvodák és az óvónők számára a legfontosabb szakirodalmat. • A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák fejlődése nem volt egyenes irányú. Mivel magyarázza a fejlődésben lévő kitérőket? — Régi tartozásom rovom le a nyilvánosság előtt, amikor végre kijelenthetem: a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolaügy fejlődésében észlelhető deformációkért egyetlen magyar pedagógus sem felelős. Ró'unk döntöttek, nélkülünk. Senkit sem kérdeztek meg, hogy vajon az iskolák összevonása vagy az irodalmi nevelés szlovák nyelven történő oktatása milyen pedagógiai, politikai, illetve nevelési eredményeket hoz. Minket kész dolgok elé állítottak. A legnagyobb elismeréssel és köszönettel tartozom azoknak a pedagógusoknak, akik a különböző javaslatok megbírálása során egy emberként utasították ezeket vissza, adminisztratív-bürokratikus jellegükért. Végre meg kell mondanunk, hogy az egy igazgatóságok alá vont iskolák nem váltak be. ízért ezeket az Iskolákat — ha a pedagógusok kérik — külön kell választani. 0 A középiskolák fejlesztésének tervét a csehszlováklat nemzetiségi tskolák megbízásából egy szűkebb munkacsoport dolgozta kl. Ogy tudjuk, hogy a munkacsoport tagjait burzsoá nacionalizmussal vádolták? — Ez a vád elég gyakran elhangzott. A csehszlovákiai magyar tanítóság ós közöttük nem utolsósorban éppen a munkájukat lagy lelkesedéssel végzők gyakran érezték a bizalmatlanság légkörét. Erről eléggé részletesen írt dr. Matej Lučan, oktatásügyi megbízott a Pravda március 28-i számában. Az egész tanítóságot „rehabilitálni" kell. De véleményem szerint különösképpen a magyar tanítóságnak kell nagyobb biztonságérzetet adni, hogy ezentúl senki se vádolhassa őket alaptalanul. Pozitív tényként kell azonban megemlítenem, hogy — minden nehézség ellenére is — a csehszlovákiai magyar tannyelvű középiskolák hálózata az utóbbi években jó ütemben bővül. • A nemzetiségi iskolaügyben az egyik legtöbbet vitatott kérdés, vajon van-e kellő számú iskola, s a beiskolázásnak milyenek a mennyiségi és minőségi mutatói? — A kérdés első felére — azt hiszem — már válaszoltam. A beiskolázás mennyiségi mutatói az európai szocialista országok nemzetiségi iskoláihoz viszonyítva is kielégítőek. Nem mondok újat, ha elárulom, hogy ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógusok megértették a pedagógiai propaganda jelentőségét. Ennek bizonyítására hadd említsem meg, például, hogy a csehszlovákiai magyar iskolapolitika elsőként magyarázta az anyanyelvi oktatás (tudományos igényű) Jelentőségét. Az Oj Szónak ezzel a témával foglalkozó írását sok csehszlovákiai magyar tanító még ma ls ereklyeként őrzi. Iskolahálózatunk jelenlegi leggyengébb pontja az iparitanuló iskola. Sajnos, ennek a kérdésnek rendezése ez ideig — mivel nem csujíán az iskolai rezort problémája — várat magára. • Véleménye szerint az anyanyelvi oktatás jelentőségét a pedagógiai propaganda az elmúlt években kellő intenzitással végezte? — Egyáltalán nem. Ennek a kérdésnek ez ideig csupán a pedagógiaí-pszichológiat jelentőségét fejtegettük. Elméletileg adósak vagyunk az anyanyelven történő tanítás nemzetiségi és szociológiai szempontjainak vizsgálatával. A gyakorlat sürget, mert több helyről olyan híreket hallottunk, hogy a magyar pedagógusok — igen helyesen — olyan közvéleményt akarnak teremteni egy-egy faluban, városban, amely erkölcsileg szinte minden magyart kötelez, hogy gyermekét — saját érdekében — anyanyelvén tanítassa. Persze, mind ez érzékeny hozzáállást, egyéni elbírálást igényel, hiszen gondoljunk csak a vegyes házasságokra, és esetleg sok más kényszerítő körülményre, ahol az emóciók egyedüli argumentuma esetleg tragédiát is okozhat. • Van-e ennek a kérdésnek általánosan elfogadott „teóriája?" — Ahány teoretikus, annyi teória. Általában a nemzetiségi iskolapolitika és az ezzel összefüggő kétnyelvűség elvi kérdései nem egységesek. Mivel ez általában „kényes kérdés", aki teheti, megkerüli. Persze, mindez a gyakorlatban aztán voluntarlzmust szül világszerte. Ezeket az elvi nézeteket komfrontálni a realitással és a kapott eredményt behelyezni — kellő differenciáltsággal — a mi valóságunkban, s mindezt egyeztetni a pedagógiai-pszichológia szempontjaival és a nemzetiségi érdekekkel, igényes feladat, melyhez tudományos intézményre és apparátusra van szükségünk. Az elmondottakból úgy vélem kitűnik: a nemzetiségi iskolaügy hozzáértést és mindkét részről nagy türelmet igényel. E kérdések végleges megoldása szorosan függ a politikai és a gazdasági kiegyenlítődés folyamatától, mely viszont a szocialista demokrácia beteljesedését igényli. Ezért is vagyunk mi, csehszlovákiai magyar pedagógusok a demokratizálódási folyamat lelkes hívei. Reméljük, hogy szocialista társadalmunk megújhodási folyamata lehetővé teszi számunkra a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskoláknak az önigazgatás elve alapján való irányítását — mint ezt a CSEMADOK KB állásfoglalása ls kifejti — és teljes egészében felhasználva a magyar pedagógusok ma már Jelentős szellemi erejét, sikerrel megoldjuk a felmerült problémákat a magyar dolgozók hasznára és az egész Csehszlovák Szocialista társadalom javára. J—l O j versek GEDE PÁL: A JÁTSZMA fények húrjain szellő dajkál zúzmarát kaszinó-asztalhoz äl a vihar kór támad testek sejtjei macska-egér játszmát sejtenek eldugult kémények koromszemcsét visszahullnak koromban fürdik a kés hörgés befejezetlen műtét ernyedés porítás elvesztett játszma látomás torát zabálja potrohos s liktor helyett játékos kóstol más világba sír sírja felett a gyám elpattant húrok siratója Anyám a Játszmát a vihar nyerte meg PETRÍK JÓZSEF: TÖRVÉNYHOZÁS Alagutat vájok az éjszakákba, — úgy osonok hozzád. hogy megszabaduljak a birkák tekintetétől. lila árnyékomat felissza a sötétség posztóla — úgy lopom magamat önnönmagamnak és — neked az örökké visszaváró földnek. zöld tengereim ősanyjának. az útakon földrevert akaratom vízgyűjtőjének, s már annak is, akt leszel, amikor velem telsz meg. Osonok hozzád, lépteim messze mögöttem koppannak, nyomtalan áradok feléd, mint ellentétes pólusok közt cikáz az elemi erő. De az útmenti fűzfák mégis tudják a titkomat, ismerik agyam rejtjeleit, sejtkristályaim rezgésszámát fogják, bemérik s lehallgatják. — Mert a jámbor odvas fűzfáknak álcázott vén, kopasz bolondok, csenevész púpos boszorkányok felesküdt ellenségeim — való képükben bambán tűrik a fülledt családi idillt, röhögve reng laza hasizmuk, csámcsogva rágfák képzeletük penészes aszalt szilváfát, (de zsíros szemük a titkárnők karcsú lábszárát őrzi még) ők az éj álagútjában is elfognak s kéjes gúnnyal visznek a megalázás főterére. De ott a világ színe előtt feloldódik a nyelvem, és szétkiáltom, hogy rajtunk már nem fog mások törvénye, szennye, mindig tisztára mos bennünket törvénnyé emelt akaratunk. DOHÁNY TIBOR: MAGÁHOZ VONZ... Elindulok ... a sötétség durván a nyakamba kapaszkodik. — Magához vonz az éj. Felnézek az égre: odafent szétesett csillagok búcsúzkodnak. Megállít egy kirakat: ijedt arcomba, gúnyos fénybetűket dobál. — A csendet kutatom ... Körülöttem suhannak összetépett égitestek. Miért rugaszkodik el tőlem a világosság? Tapogatódzva fárok s valaki kicsal a nyugtalan éfbe. Ha leszáll hozzám a csend, fényes reggelekről álmodozom. De hirtelen valami rám omlik, s vállamon itt gubbaszkodik a megriadt sötétség.