Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-13 / 72. szám, szerda

Lapunk március elsejei számában pályázati felhívás jelent meg nyelvjárási és földrajzi (dülőnéoi) adatokat, valamint nyelvhelyességi megfigyeléseket és nyelvi nevelési tapasztalatokat tartalmazó dolgozatok írására. A CSEMADOK Központi Bizottságának nyelvi szakbizottsága által közzétett felhívás realizálása egy hosszú távra vonatkozó nyelvművelés egyik részének. Írásunk a nyelvi szakbizottság munkájával és a köreinkben tudományos szinten megindult nyelvműveléssel foglalkozik. K

ulturális életünkben ls nagyarányú demokratizálódási folyamatnak lehetünk a tanúi. Elég itt a sok más eredmény közül a járási, a közzeti, valamint az országos dalés táncünnepélyeket, a különféle CSEMADOK bemutatókat, a komáromi Jókai-, a losonci Madách, a szenei Szenczi Molnár Albert-, a rimaszombati Tompa Mihályés a dunaszerdahelyi csallóközi színházi napokat említeni, hogy lássuk: a csehszlovákiai magyarok körében a népmüvelés állandósult, a haladó hagyományok ápolása gyakorlattá vált, a művelődés demokratizálódása egyre általánosabb érvényű. A felsorolt és tömeges hatásuknál fogva rendkívül jelentős rendezvények mellett van már olyan rendezvényünk is, amely — ha szintén az öntevékenységre épül is —, színvonalát tekintve rendkívül igényes. A Kazinczy Nyelvművelő Napokra gondolunk, amellyel művelődéstörténetünkben megindult a tudományos szintű és igényű munka. A Kassán tavaly első ízben megtartott tanácskozást a CSEMADOK Központi Bizottsága, a CSEMADOK kassai helyi szervezete mellett működő Batsányi Kör vezetőségével karöltve rendezte meg. A háromnapos értékezleten mintegy százan vettek részt jeles hazai és külföldi nyelvészek, valamint a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák magyarszakos tanárai és azok voltak jelen, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak a nyelvészette) érdeklődést tanúsítanak a nyelvhelyesség, a nyelvjárásés a földrajzi nevek gyűjtése Iránt. A Kazinczy Ferenc emlékének szentelt ünnepségek résztvevői a nyelvjárásokkal, a nyelvjárási adatgyűjtéssel, a földrajzi nevek gyűjtésével, valamint nyelvi kultúránk általános kérdéseivel és feladataival foglalkoztak. A jól sikerült öszszejövetelen dr. Sľma Ferenc, a bratislavai Komenský Egyetem magyar tanszékének adjunktusa, Teleki Tibor, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, dr. Deme László, a bratislavai Komenský Egyetem vendégprofesszora, dr. Bárczt Géza Kossúth-díjas akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető professzora, dr. Végh József, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, Korom Tibor, jugoszláviai magyar nyelvész és dr. Kovács Gyözö, budapesti Irodalomtörténész tartott nagysikerű előadást. A csehszlovákiai magyar nyelvművelés sajátos kérdéseit elemző vitában összesen harminchármán szólal, tok fel. A nevek puszta felsorolása is ** Jelzi, hogy Kassán az elmúlt év októberében olyan tanácskozás zajlott le, amely nemcsak a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetében, hanem az egyetemes magyar nyelvművelés és nyelvjáráskutatás történetében is jelentős állomás. A Kazinczy Nyelvművelő Napokkal a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöksége is foglalkozott. A decemberi ülésén hozott határozatában egyetértett a Kazinczy Nyelvművelő Napokról beterjesztett értékeléssel, a nyelvművelő szakbizottság szervezeti felépítésével és programjával, s Jóváhagyta a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett alakult nyelvművelő szakbizottság vezetőségét. Az elnökkel fDobos Lászlót, társelnökkel (dr. Sima Ferenci, tudományos titkárral (fakab Istvánj, szervezőtitkárral (Mácza Mihály, tagokkal (Görcsös Mihály, F Ónod Zoltán. Fukári Valéria, Nagy Jenő, Mózsi Ferenc, dr. Szabó Rezsó, Teleki Tibor, Zsilka Tibor) és tudományos tanácsadóval (dr. Deme Lászlói dolgozó szakbizottság szervezi és irányítja a dél-szlovákiai magyar nyelvművelő mozgalmat, gondoskodik a nyelvművelő mozgalom résztvevőinek szakmai továbbképzéséről, munkája eredményeinek propagálásáról, előkészíti és a CSEMADOK Közjjonti Bizottságával évente megrendezi a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A szakbizottság sajtónyelv,, terminológiai és helyesírási, nyelvi nevelési, beszélt nyelvi, ismeretterjesztő, diaktológiai (nyelvjárási) és toponímiai (helynévkutatói) csoportra oszlik. A csoportok munkaterv sze rint dolgoznak. A terminológiai és helyesírási csoport például ügyel a csehszlovákiai magyar sajtónyelv helyességére, foglalkozik a csehszlovákiai magyar sajtóban fordításként került politikai, jogi, közgazdasági, közigazgatási és egyéb szakmai kifejezések helyességének kérdésével, egyezteti ezeket a már általánosan használatos terminusokkal, vagy ha Ilyenek még nem alakultak ki, gondoskodik arról, hogy ezeknek a sajátos és egyedi terminusoknak a használata egységes legyen. Helyesírási kérdésekben koordináló és tanácsadói szervként szolgál, gyűjti és rendszerezi a közmegállapodással helyesnek ítélt szakkifejezéseket, a gyűjtött anyagot publikálja, és az érdekeltek (szerkesztőségek, iskolák stb.) rendelkezésére bocsátja. H

asonló tervet dolgozott ki a többi csoport is. Az Ismeretterjesztő csoport munkatervében többek között az szerepel, hogy a tagok kéthetente nyelvművelő ötpercet indítanak a Csehszlovák Rádió magyar adásában, nyelvi tárgyú cikkeket íratnak szakemberekkel, s indítványozzák nyelvművelő rovat bevezetését az Oj Szó, a Hét, az Irodalmi Szemle és a többi — erre hajlandóságot mutató — csehszlovákiai magyar sajtótermékben. A sajtónyelvl csoport a szerkesztőségek lektorainak Iskolaláztatásáról gondoskodik. A beszélt nyelvi csoport nyelvhelyességi előadásokat szervez, a csehszlovákiai magyar színészeknek és rádióbemondóknak. A nyelvi nevelési csoport a nyelvtanítás és anyanyelvi nevelés korszerű feltételeinek kidolgozására Irányítja figyelmét. A nyelvjárás-kutató csoport helyszíni hangfelvételekre, a toponímiai csoport a gyűjtött anyagból névkatalógus kiadására készül. Az utóbbinak tagjai a lévai járásban 26, az érsekújvári járásban 7, a bratislavai járásban 7, a dunaszerdahelyi járásban 10, a galántai járásban 43 faluban végezték be a földrajzi nevek gyűjtését. Ebben az évben a lévai járásnak 14, a terebesi Járásnak pedig 26 falujában folytatnak és végzik be a gyűjtést. A nyitrai járás 9, a losonci járás 11, a rimaszombati járás 9 és a dunaszerdahelyi járás 9 falujában a gyűjtést ez idén kezdik meg és jövőre fejezik be. A nyelvi szakbizottság rövidesen kapcsolatot teremt a Szlovák Tudományos Akadémia hungarisztikai csoportjával és a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottságával. Szeretné, ha az említett Intézményekkel a nyelvművelésben szerzett tapasztalatokat kölcsönösen kicserélhetné. A csoportok kiadásait részben a CSEMADOK Központi Bizottsága fedezi. A munka többnyire ingyenes, és az önkéntességre, az emberek áldozatvállalására épül. Hasonlóan mint a színjátszás, a kórus- és az irodalmi színpadmozgalom, a szociológia, a néprajzi gyűjtés, és kulturális életünk sok más megnyilatkozása. A tény önmagában is szép és dicsérendő. Minden elismerésünk azoké, akik a nehézségek ellenére is vállalják a munkát, és a siker érdekében az áldozathozataltól sem riadnak vissza. De itt — ha csak közbevetően ls— meg kell jegyeznünk, hogy örökösen azért :négsem várhatunk mindent az emberek egyéni kezdeményezésétől és az egyéni áldozattól. Szükséges, hogy a jó ötletek és próbálkozások az állami szerveknél ls megértésre találjanak, az eddiginél sokkal nagyobb anyagi támogatásban részesüljenek és a munkát központilag szakemberek koordinálják. Az utóbbi hónapokban a magyarlakta vidéken a nyelvjárási gyűjtés mellett szépen kibontakozott a néprajzi gyűjtés és a szociológiai kutatás. Több helyen már néprajzi szobák, úgynevezett falumúzeumok jelzik az igyekezet eredményét. Hasznos adatokkal rendelkeznek a szociológiai csoportok is. A nyelvművelők pártfogókra találtak, munkájukat szakemberek támogatják. Nem mondható azonban ugyanez a többi csoportról, a többi próbálkozásról. Pedig — ha az illetékes Intézetek nem hozzák létre a megfelelő szakosztályokat és nem adják meg az érdekelteknek a szükséges szakmai tanácsot és anyagi támogatást, — félő, hogy a sok tekintetben igen hasznosnak ígérkező kezdeményezések előbb-utóbb megfeneklenek. Ezért ls hangsúlyozzuk ismételten: mindazok, akik a tudományt szolgálják, és kulturális életünk fellendítésén fáradoznak, részesüljenek az eddiginél sokkal nagyobb meg értésben, bizalomban és anyagi támogatásban. A CSEMADOK segít, mindenhez azonban a CSEMADOK sem ért, és nem is vállalhat mindent magára. Felemelő és lelkesítő, amit a nyelvművelő szakbizottság rövid néhány hónapos fennállása alatt végzett. Munkájáról nem mondhatunk szebbet, és többet, mint ami Kassán is elhangzott. Fábry Zoltán ezeket irta: „A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha Itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénulásával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség .. ."Dr. Bárczi Géza szerint: „a Kazinczy emlékének szentelt kassal napok a magyar nyelv és tudománya számára igen fontos esemény. Igaz, ez még csak elindulás, de elhatározó fontosságú, mert ahhoz, hogy egy kitűzött utat megjárjunk, el kell indulnunk. Ha, mint reméljük, ennek a most megkezdett munkának megfelelő folytatása lesz, ha túl a mostani emelkedett hangulat ünnepélyességén, szürke hétköznapjainkban is tovább működnek ezen a téren, ki-ki erejéhez, tudásához és Idejéhez mérten, akkor legyen bár munkájuk eredménye eleinte szerény, hamarosan nyelvünk és nyelvtudományunk értékes nyereségévé fog fejlődni." Dr. Deme László így összegezett: „A nyelv művelése a helyes gondolkodás művelése is. Márpedig gondolkodni a mai szocialista társadalomban ^állampolgári kötelesség. A fő kérdés nem is az, hogy milyen nyelven, hanem az, hogy milyen szinten." E

letünkben tudományos nyelvművelés, magas szintű gondolkodás kezdődött. A Kazinczy Nyelvművelő Na pókkal megindult munka széles körben megértésre és támogatásra talált. Bizonyosak vagyunk tenne, hogy a siker, a jövőben sem marad el. BALAZS BÉLA Nyelvművelés tudományos szinten TISZTA VIZET A POHÁRB* A pártunk központi bizottsága által kezdeményezett demokratizálódási folyamat mozgalmas napjaiban a napirenden szereplő fontos kérdések egyike, rendezni a párt viszonyát a kultúra és a művészet dolgozóival. Feltétlenül szükségessé vált, hogy az új megismerés, az új tények alapján kiküszöböljük a káros ellentmondásokat, normalizáljuk ezt a viszonyt. Ezt a célt szolgálja az a terjedelmes szerkesztőségi cikk is, amely március 2-án jelent meg a RUDE PRAl/O-ban. Ez az írás számos olyan elvi jelentőségű megállapítást tartalmaz, amely nem hagy kétséget arról, hogy tennivalóink ezen a téren nemcsak sürgetően jelentkeznek, hanem egyben múlhatatlanul szükségesek is. Szinte minden sorból kiérezhető, hogy pártunk vezetősége tárgyilagosan és önbíráló szellemben törekszik az eddig elkövetett hibák feltérképezésére és főleg kiküszöbölésükre. Az ellentétek és az ellentmondások fő okát a cikk abban látja, hogy bár például a párt XIII. kongresszusán elfogadott kulturális rezolúció lényegében helyes volt, mert hangsúlyozta a kultúra ős a művészet sajátos jellegét, s azt, hogy érzékenyen kell kezelni kérdéseit, a gyakorlatban nem egyszer ennek ellenkezője történt. A régi Irányítási módszerek, a megengedhetetlen bürokratizmus únos úntalan éreztették hatásukat. Ennek következtében „fokozatosan egészségtelen légkör alakult kt, szüntelen feszültség uralkodott és konfliktusos helyzetek adódtak. Et kiváltotta az alkotó értelmiség jelentős részének passzív magatartását fontos társadalmi kérdésekkel szemben, sőt arra vezetett, hogy elidegenedett a párttól". Különösen a IV. írókongresszus után, a helytelen adminisztratív Intézkedéseket követően (egyes írók kizárása a pártból, a Literárni noviny elvétele az írószövetségtől stb.) elmérgesítette a légkört. A Rudé právo cikke az így létrejött helyzet okait egyrészt bizonyos társadalmi csoportok, főleg az alkotó értelmiség jelentőségének szektás lebecsülésében, továbbá a már említett kulturális rezolúció téves, bürokratikus „alkalmazásában", másrészt az irányítás gyakorlatában érvényesülő szubfektivlzmusban jelöli meg. Felsorol néhány adminisztratív intézkedést, kiváló filmek letiltását, a cenzúra egyes érzéketlen beavatkozásait a könyvkiadásba, a drámai és a tv-alkotások stb. előadásába, amelyek élezték a helyzetet. A központi bizottság és pártunk — szögezi le a szerkesztőségi cikk — ki akarja küszöbölni az ilyfafta gyakorlatot, és kialakítani az egészséges társadalmi fejlődés lehető legjobb feltételeit. Ezért a jelenlegi helyzet elemzése alapján salát hibáinak nyílt beismerésére kész. Ugyanakkor meggyőződése, hogy olyan légkör Jön létre, amelyben „nyíltan vizsgálni lehet majd az alkotómunka fogyatékosságait és tévedéseit is, nyíltan fel lehet tárni az ellentmondásokat és véleményt lehet mondani." A mi nézetünk ls az, hogy csak ennek a szervesen és dialektikusan összefüggő két követelménynek tiszteletben tartása alapozza meg a további progressziót. Ezzel kapcsolatban foglalkozik a cikk a párt kidolgozás alatt álló akcióprogramjával. Az alapvető soronlevő feladatokat körvonalazó akcióprogram bizonyára ezen a szakaszon is előrelendíti a feflődést. Ez a program számol a kultúra és a művészet frontján harcoló kommunisták demokratikus bázisra épülő, nem formális egységével, amely megköveteli a szabad vitát és a felelősségérzetet is. A cikk jelzi, hogy dolgozóink kulturális életét további szervezést formák útján is gazdagítani kívánjuk, és következetesen szembehelyezkedünk azzal a tarthatatlan állítással, hogy a kultúra veszteséges. Intézkedések történnek a kulturális dolgozók egyes anyagi jellegű Jogos érdekeinek kielégítésére és a párt törekedni fog arra. hogy jelentősen megerősítse a kultúra és a művészet materiális alaplát. Nagyon értékes gondolatnak tartjuk azt, hogy a slránkozásoktól, a megállapításoktól és az elemzéstől át kell térnünk a tettek útiára. S ezen az úton nem várhatunk csodákat a párt és az állami szervek határozataitői, hanem minden kommunista kulturális dolgozónak ts részt kell vállalnia a munkából. TÁRGYILAGOS ÉS ROKONSZENVES ELEMZÉS Néhány hónappal ezelőtt ebben a rovatunkban hírt adtunk róla, hogy a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság elnöksége kerületi viszonylatban foglalkozott a magyar lakosság életének, fejlődésének sarkalatos kérdéseivel. Feltehetően erre a kezdeményezésre épül dr. Tibor felinek cikke is, amely a középszlovákiai kerületi pártbizottság napilapjának, a SMER-nek március 2-i számában Jelent meg. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a szlovák nyelvű napilapokban ez Idáig még nem találkoztunk Ilyen aránylag átfogó, konkrét és megalapozott helyzetfelméréssel, mint ez. Természetesen ez mit sem változtat azon, hogy egy-két érintett probléma további boncolgatást, fejtegetést érdemel, s egy-két pontban vitathatóak a cikkíró nézetei. T. Jelinek abból indul ki, hogy bár a kérdéses területen jelentős szociális, gazdasági és kulturális átalakulás, fejlődés tapasztalható, az elért eredmények nem ktelégítőek. A losonci s a rimaszombati járás déli részei gazdaságilag elmaradottak, és itt még sok nehézség merül fel. A kérdések megoldása — hangsúlyozza a cikkíró — a helyi szervek mellett a központi és a szlovák nemzeti szervek jeladata is. Vannak már reális tervek, s bár a helyzet napról-napra nem változhat meg, megvalósításukkal elérhető, hogy ez a terület korszerű mezőgazdasággal és ezen az alapon főleg feldolgozó iparágazatokkal rendelkező vidékké váljon. Ez lehetővé teszi nemcsak a női munkaerők bekapcsolását a munkafolyamatba, hanem az innen munka után aránytalanul messzire utazó férfilakosság egy részének helybeli foglalkoztatását ls. A cikkben szó esik a nyelvi egyenlogúság érzékeny kérdéséről is. T. Jelinek bírálja például azt a jelenséget, hogy egyes hivatalos szervek csak szlovák nyelvű írásbeli érintkezést tartanak fel a magyar lakossággal, továbbá azt, hogy egyes szlovákok kifogásolják: ezen a vidéken már alig hallható szlovák szó. Tarthatatlannak tartja azt is, hogy a kerületi és a helyi irányítószervek számos dolgozója nem bírja a kisebbség nyelvét, s így tisztségüket aligha tudják megfelelőképpen gyakorolni. Mindezt nagyon helyesen azzal magyarázza, hogy a kétnyelvűséggel kapcsolatos pálthatározatok mellett nincsenek olyan jogi normáink, amelyek köteleznék a hivatalok és az intézmények dolgozóit a nyelvi egyenjogúság szabályainak betartására. Nem rejti véka alá azt a meggyőződését sem, hogy a választott szervekben, továbbá a párt soraiban növelni kell a magyarok arányszámát. Ugyanakkor rátapint a magyar lakosság egy része túlzott érzékenységének jelenségeire is, és valóban elfogadható formában hangoztatja a szlovák nyelvtudás szükségét. Emellett a szlovák lakosság internacionalista nevelésének igényét is aláhúzza és határozottan szembehelyezkedik olyan szórvány-jelenségekkel, amelyek szlovák nacionalizmust rejtenek magukban, öva int az erőszakolt asszimilálás törekvései elől, mivel ez „csak a forditottlára, a nemzetiségi homogenitásnak és az elszigetelődésnek megerősödésére vezethet". Nagyjából egyetértünk a cikkíró fejtegetéseivel. Viszont nehéz felmérnünk, hogy ez az álláspont mennyiben fedi, mondjuk, például a délvidéki szlovák értelmiség nézeteit... (g. t-J